Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28. • PETŐFI NÉPE • 5

| BESZÉDTÉMA: A PÁLYAVÁLASZTÁS

Hogyan döntenek a diákok Tiszakécskén?

JVIi a legaktuálisabb beszédtéma mostanában a diákok között? A pályaválasztás. Okosan kell dönteniük a tizenéveseknek további sorsukról, persze a szülők és a pedagógusok segítségével. Nem egyszerű határozniuk, bár a pályaválasztásért felelős felnőttek mindent megtesznek azért, hogy a diákok minél több szakmáról

Minden szakmára szükség van

Angyal János, a tiszakécskei Mpricz Zsigmqnd Gimnázium igazgatója jó hírrel fogadott: a nagyközségben egyre kevesebb- szer hozakodnak elő azzal a gonddal, hogy kevés a szakember. Ezt elősegíti az is, hogy a fiatalok helyben vagy a környéken tanulhatnak szakmát. Ha távolabbi vidékeken járnak iskolába, egyetemre, oklevéllel a kezükben visz- szajönnek szülőfalujukba. Mert ha a pályaválasztás idején segítséget kapnak a fiatalok akkor a kötődés is nagyobb lesz- ! — Minden szakmára szükség

van Tiszakécskén — véli az igazgató. — Szakorvos kell az épülő rendelőbe, szakmunkásokat várunk a termelőüzemekbe. Ügy látom, a növendékek reálisan mérik fel esélyeiket, képességeiknek megfelelően választanak pályát. Nem is csalidnak, hiszen Tiszakécskén el tudnak helyezkedni.

Az igazgatóval arról beszélgettünk, hogy ha a fiatalok végeznek tanulmányaikkal, meg--- találják számításaikat a nagyközségben. Ez már a pályaválasztásnak i legvégső állomása, azonban előtte sok-sok álmatlan éjszakát okoz a diákoknak a döntés. Mit mondanak erről ők maguk? Három harmadikos és négy negyedikes tanulót hallgattunk meg a tiszakécskei gimnáziumban.

Színésznő, külkereskedő, erdész

Megyeri Péter: — Hol vannak már a gyerekkori célok, álmok? Állatorvos akartam lenni. Később rájöttem,, ehhez tanulni is kell. Gimnáziumba jelentkeztem, bár ekkor már tudtam, hogy ■ nem diplomára hajtok. Sokat törtem- a fejem, milyen szakmát válasszak. Halász, hidegburkoló, víz-gázszerelő, húsfeldolgo- , zó — sok minden számításba jött. Februárig eldöntőm. Dolgozni szeretnék, s azzal foglalkozni, ami- érdekel.

Rózsa Andrea: — Ügy. gondoltam: a négy középiskolai év alatt . határozok a jövőmről. Most már itt az ideje. Mindig is kedveltem a nyelveket, ezért terveimben szerepelt, hogy Szegedre, a József Attjla Tudományegyetemre megyek. Mégis másképp alakult: a külkereskedelmi főiskolára adom be a jelentkezési lapomat, idegen nyelvi levelező szakra. Ha nem sikerül a felvételi, akkor munkát keresek, s közben nyelveket tanulok. Az orosz, az angol mellett jó lenne megismerni az olaszt, a latint is.

Ádám Sándor: — Lakiteleki

tudjanak.

vagyok.' Kedvenc kikapcsolódásom az erdőjárás. Órákig barangolok az erdőben, mindent alaposan megfigyelek, az állatokkal barátkozom. Édesanyám háztáji agronómus, ő javasolta, hogy Hódmezővásárhelyre menjek, az állategészségügyi főiskolára. Két és félszeres a túljelentkezés, de bízom benne, hogy jó eredménynyel szerepelek a felvételi vizsgán. Voltam FEB-táborban, a követelményeket ismerem. Persze rá kell hajtanom. Eddig közepes tanuló voltam ...

Petrezselyem Gabriella: — Az osztályfőnöki órákon megismerkedtünk a továbbtanulási lehetőségekkel, szakkönyveket böngésztünk. Apuval beszélgettem a jövőmről, anyu nem szólt bele. Mérnöknek tudom elképzelni magam, ezért műszaki főiskolára pályázom.

Pálinkás Mária: — Először úgy gondoltam, tanár leszek. Most? Államigazgatási főiskolára jelentkezem. Magyarból, történelemből van felvételi. Társadalmi szerződést kötök majd a tanáccsal és szeretnék visszajönni Tiszakécskére dolgozni.

Kapás Mária: — Számomra öröm a tanulás, iíégyes az átlagom. Közgazdasági szakközép- iskolába akartam járni Féleigy- házára, de lebeszéltek róla. Azóta megbántam, mert a VEGY- ÉPSZER-től kedvező ajánlatot kaptam ... A külkereskedelmi főiskolára szeretnék bejutni, az áruforgalmi szakra. Azért lenne jó ez a pálya, mert az országot— világot járhatnám ...

Váradi Hédi: — Ötödikben orvos akartam lenni. Ez csak álom marad, de lehet, hogy a most választott pálya is. Színművészetire akarok jelentkezni. Tudom, nehéz lesz. Sokat készülök: versekkel, prózával, színdarabrészletekkel. Énekelni tanulok. Ha nem vesznek fel, csalódott leszek'.'1 De tfeW keseredek el. Sta- jtisztá|ni szeretnék Szolnokon, á színházban. ‘

„Időben kezdjük...”

A tiszakécskei II. számú Általános Iskolában is egyre gyakrabban beszédtéma a pályaválasztás. Tavaly 55 nyolcadikos közül tizenketten gimnáziumba, heten szakközépiskolába, 34-en szakmunkásképzőbe adták be továbbtanulási lapjaikat. Ketten nem választottak semmilyen szakmát. Most, novemberben, ápolónők, fodrászok, idegenvezetők, könyvtárosok, húsfeldolgozók, lakberendezők, gimnazisták akarnak lenni a végzősök.

Gál Antalné igazgatót. Rausz- né Füleki Mária igazgatóhelyettest és Varga Dudás Mihály pályaválasztási felelőst kérdeztük

m

• Ádám Sándor

az iskola pályára irányító munkájáról.

— Decemberben vetélkedőt rendezünk, ahol különféle szakmákat ismerhetnek meg alaposabban a tanulók. A második forduló nagyközségi szintű lesz.

— Figyelünk azokra a növendékekre, akik egészségileg károsultak, őket pályaválasztási tanácsadásra küldjük Kecskemétre. Ez persze nem gyakori. Ügy vettük észre, hogy a diákok teljesítménye nincs összhangban az elképzeléseikkel. Sokszor a szülő akarata érvényesül. Van tehát dolgunk a pályaválasztókkal. Időben kezdjük a tájékoztatást, már az alsó tagozatban. Nagy gondunk, hogy csak megyei kiadványok állnak rendelkezésünkre, s országos képet nem kapunk.

— Felkeresnek bennünket a mezőgazdasági és az ipari iskolák. De mikor? Általában akkor jönnek toborozni, amikor már kitöltöttük a papírokat, s döntöttek a diákok. Ha időben érkeznének, valószínűleg sok gyereket nyernének meg ,..

• Petrezselyem Gabriella

A téesz „nyitott kapui”

A Béke és Szabadság Tsz minden esztendőben rendez „nyitott kapuk”-akciót. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a nagyközség hetedik—nyolcadikos' diákjait vendégül látják a szövetkezetben, s megismertetik velük a munkájukat. A tanulmányi kirándulást most szervezi Harkányi Árpádné személyzeti vezető.

— Bemutatjuk a kertészeti, a műszaki, a kereskedelmi és az ipari főágazatot, elvisszük őket az állattenyésztés színhelyeire. Megnézik a szerelőműhelyeket is. Azt tapasztaljuk, hogy van eredményük a „nyitott kapuknak”. Most is huszonegy társadalmi ösztöndíjast számlálunk...

Bács-Kiskun megye más településein szintén sikeresek a „nyitót kapuk”-akciók. Ilyen formában is segítik a fiatalokat a döntésben. Mert mindenki azt hangoztatja: egy életre szóló cselekedet a pályaválasztás ... S nem mindegy, hogyan határoznak.

Borzák Tibor

MEGAN:

A munka romantikája

Kijött egy hapsi a lakóbizottságok kerületi elnökségétől, és azt mondta a lakógyűlésen, hogy kellene szervezni valamilyen önkéntes társadalmi munkát.

— És miért éppen nekünk? — kérdezte Szczawnica, a házbizalmi.

— Nem tudom — mondta a — hapsi. — Ez nem tőlem függ. Csak valamilyen ötlet kellene.

Kezdtük jobban érezni magunkat.

— ötlet az van bőven — mondta az egyik lakó. — Például meg lehetne mosni az ablakokat a lépcsőházakban.

— Ez nagyon jó ötlet! , — mondta örömmel a fickó.

— És hasznos ötlet — mondta Szczawnica, a házbizalmi. — És ki csinálja meg?

— Hát természetesen maguk — mondta a kerületi lakóbizottsági elnökség képviselője.

Ez kellemetlen meglepetés volt.

— Ne túlozzunk! — mondta az előbbi lakó. — Az a legegyszerűbb, ha mindent ugyanazokkal akarnak megcsináltatni. Nem elég az ötlet? Még a kivitelezéssel is nekünk kell törődnünk? ■

— Az ötle.t a miénk —• mondta a hapsi.

— Maguk csak kezdeményeztek tiltakozott az előbbi lakó.

— Hát nem értik, hogy éppen a kezdeményezés áz ötlet?

De különben is ezek csak niian- szok.

Egy ideig vitatkozunk, azután lecsillapodtunk. Végül is a felsőbb hatóság jobban tudja.

— Rendben — mondta Szczawnica, a házbizalmi. — Elintézzük.

— Rendben — mondta a hapsi. — Látom, hogy magukra mindenben számíthatunk. De tervszerűen csinálják, és legyen róla dokumentáció is.

— Egy hónap alatt megmosunk 10 ablakot — javasolta valaki.

— Tízet? — kérdezte elgondolkodva a kiküldött. — Csakhogy nekünk, az a fontos, hogy a munkát határidő előtt végez-, zék el.

— Akkor írjon be nyolcat — mondta a házbizalmi.

, — De az is fontos, hogy meny- nyiségileg is túlteljesítsék ’ a tervet i— mondta a hapsi. — Szó-, val, hogy határidő előtt legyen kész, és több legyen, mint ameny- nyit terveztek.

— Hát akkor írjon be három ablakót —•„ mondta az egyik lakó.

— Hat hét alatt legyen három ablak.

A hapsi elfogadta a javaslatot.

— Rendben van — mondta. — tgy szépen túl lehet teljesíteni a tervet. Szóval hat hét alatt három ablak.

— A földszinten — ha lenne olyan kedves ezt is beírni — kérte az előbbi lakó.

A fickó ezt is beírta a jegyzőkönyvbe, ezután elment.

Most már minden a házkezelo- ségen múlik.

Ha megcsináltatják az ablakokat, meg is fogjuk őket mosni.

Hát nem lelkesítő érzés tudni, hogy teljesítjük, sőt túlteljesítjük a terveket?

Ford : Lipcseyné Bánfalvi Júlia.

Karl Georg Hirsch grafikái

• A tánc

Az NDK-beli Karl Georg Hirsch grafikusművész brilliáns rajzoló, mesterien uralja nyomdagrafikusi szakmáját — és van mondanivalója korunk problémáiról, kortársairól. A rézkarc területére tett sikeres kitörési kísérletei ellenére ma 1 az NDK legjellegzetesebb és következetesebb fametszője. Illusztrációi készítésekor párhuzamosságokat és azonosságokat keresve kutatja át az irodalmat, a képzőművészetben alkalmazható metaforákkal tapogatja le a nyelvet — és a mindennapi helyzetekben épp úgy megfigyeli embertársai viselkedésmódját, mint a rendkívüli szituációkban. Rögzít, elemez és értékel. Értékrendszere a humanizmus hagyományaiból és kortársi elkötelezettségéből táplálkozik.

Kíméletlenül tárja fel azokat az emberi gyengeségeket, amelyek befészkeltek magukat az emberi kapcsolatokba.

SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL

Hadd ne szorozzam

Öltözködésnek, hajviseletnek időről időre változik a divatja. Hol szépet, hol szokatlant hoz magával. Divatot a nyelvhasználat is teremt. Egyik-másik szó, kifejezés olyan felkapottá válhat, hogy szinte nem tud tőle szabadulni az ember: használja, mert másoktól hallotta, megtetszett neki, mert meglepő, újszerű volt.

Csakhogy tetszés vagy nem tetszés jórészt ízlés dolga. S nyelvi ízlésünk is könnyen becsaphat bennünket. így aztán olyasmit kezdünk mind sűrűbben használni, ami legalábbis modoros, pongyola, nem illik mindenkihez, minden alkalomhoz. Észre sem vesszük, hogy közben a divat rabjaivá lettünk.

Főleg értekezleteken, gyűléseken fordul elő, hogy valaki rendre ismétli a közismert tényeket, fölöslegesen magyarázkodik, Az efféle helyzet gyors feloldására, a közlés abbahagyására, befejez- tetésére járja újabban két mesterkélt, bár nem ötlettelen szó- használat: a „Hadd ne szorozzam!” (a beszélőtől) és a „Ne ragozzuk tovább!” (esetleg a hallgatóságból is valakitől közbeve- tőleg).

Aki szoroz, az számtani műveletet végez. Egy számot többször vesz összeadandóul. Aki ragoz, nyelvtani feladatot old meg. Felsorolja egy szó rágós alakjait. Példáinkban nyilván nem erről van szó. A szoroz és a ragoz új jelentéseket vett föl. Ez úgy történhetett, hogy a két ige egy-egy közös, fontos jelentésmozzanata megerősödött^ majd egymáshoz közeledett a nyilvánvaló dolgok szükségtelen ismételgetése értelmében. Mindkét' esetben arról van szó, hogy amit mindenki tud, ami sokszor elhangzott már, azt ne ismételgessük unos-unta- lánt.

A nyelvhasználatban mindennapos jelenség a szavaik jelentés- változása. Csakhogy nem minden változás gazdagodás szükségszerűen. A szélsőségektől óvakodni kell. Példáinkban az eredeti, szakszói jelentéstől -az új, zsargonszerű jelentés kicsit messzire szakadt. Egyszerűen kirí mind a hivatali nyelv, mind a köznapi társalgás stílusából. Használata egyelőre szűk körű, a nyelvszokás még nem szentesítette. •Mintha csak a fellengzős divat terjesztené. Aki tudja^. mennyi természetes és hagyományos megfelelője van, aligha él vele.

De — valljuk be:— nincs is szükség rá igazán! Azt ugyanis, hogy valamit szükségtelen ismételgetni, hogy nem keli tovább ma- gyarázgatni, a helyzettől függően nagyon sokféleképpen kifejezheti a magyar. Például: „Jó, tudjuk”. „Nem is kell folytatni”. „Mindez természetes, világos”. „Fölösleges tovább feszegetni”. „Ki ne tudná, mire gondolok?!” „Hagyjuk már!” „Ne hordjunk össze hetet-havat!” „De erről ennyi elég is”. Stb.. Stb. Ezek után csak azt kérdezem még: szorozzunk-e, ragozzunk-e föltétlenül tovább?!

Bokor József

KÉPERNYŐ

Kertelés nélkül

Jó, szép tévés hetet méltathatok.

Tudtommal az első nyilvános külpolitikai fórumot láthattuk, hallhattuk szerdán.' Csütörtökön-szovjet estet rendeztek, péntekre három kitűnő műsor is jutott: az Üj Reflektor Magazin, a Szivárvány és a Péntek esti randevú.

Miért tetszett az új szakszervezeti magazin?

Mert végére jár, legalábbis megpróbálkozik végére járni a dolgoknak. Oknyomozó műsor, következésképp nem szívleli a mindent az általánosságba gyömöszölő magyarázkodást. Mivel a vélt jómodor vagy tévesen udvariasságnak hitt szemethunyások miatt televíziónkban nagyon sokan veszélytelenül mellébeszélhetnek, nyilván sokan felszisz- szennek egyenes választ követelő kérdéseik hallatán. ' (Mintha újabbkori nemzeti jellegzetességeink közé tartozna a magyar-áz- kodás.) Az alanyt mellőző hivatali és olykor mozgalmi zsargon nem véletlenül burjánzóit és tartja magát szívósan. Elködösíti a felelősséget, a tényállást.

Az új Reflektor burgonyás riportja igencsak ügyeink, gondjaink elevenébe vágott. Ehhez hasonlókat várunk a Maigazin munkatársaitól. Általában azt, hogy leplezzék le, állítsák sarokba a tolakodó részérdekeket, és érvényesítsék a felfogást: nálunk a dolgozó a legfőbb érték Nem lesz könnyű dolguk, de számíthatnak a közvélemény támogatására. Minél tényszerűbbek és tárgyszerűbbek ezek a jegyzetek és riportok, annál hatékonyabbak. Éppen a jó ügy érdekében —. mert ez', a szakszervezeti tévés folyóirat jó ügy — kívánatos, hogy még feszesebb legyen ritmusa. Szükségtelen, hogy egy monológszerű, vallomásos , megnyilatkozás közben be-bevágják a helyeslő, biztató, egyetértő szerkesztő arcát. Olyan meggyőzően, olyan belső indulattal mondta el kálváriáját a darukosárból kizuhant asszony, hogy az efféle külső nyomatékok csak elterelték a figyelmet sorsáról.

Tudom: a felvevökamerák előtt rutinos emberek is zavarba jöhetnek. Különösen, ha nemszeretem ügyekben kell véleményt nyilvánítaniuk. A dadogás, a pontatlan fogalmazás miatt Senki sem bosszankodhat az olyan éle- tes riportokban, mint a már említett balesetet szenvedett munkásnőről láttunk, hallottunk. De az a flegma könnyedség, ahogyan az érintett gyár egyik felelőse beszélt hz ügyről, óhatatlanul felvéti a kérdést: hogyan viselkedik ez az ember, ha nem kell tartania. félnie az országos nyilvánosságtól. Állásfoglalásra késztető riportokat várunk, minél többet. Urbán Frnö munkássága várja a folyt atásl.

A kicsit közhelyes nyitány után igen jól sikerült vetélkedőt sugárzott pénteken este a televízió. Végre valahára nem csináltak centimétereket méricskélő, jelentéktelen adatokon lovagló, vérre- menő versengést! A forgatókönyvírók elkerülték az ilyenkor, csábító túlbonyolítás csapdáit. (Hosz- szabb ideig magyarázták régebben a feladatokat, mint ameny- nyire a megoldáshoz szükség volt.) Nyugodtabbak voltak a versenyzők is, mert a pontos versenykiírás lehetővé tette a gondos felkészülést. Remekeltek a „csapatkapitányok”, a műsor szóvivői. Nyögvenyelős szellemeskedések helyett kedves közvetlenséggel mondták, amit mondaniök kellett.

A sorozat első közvetítését nem láttam, nem hallottam, talán akkor megmagyarázták, hogy mit is szeretnének elérni korábbi vetélkedők számára felajánlott színes televíziókészülékekkel. A' nézők természetes igazságérzete joggal tiltakozik az efféle adományok ellen. Nem érti, nem érzi. hogy „mivel" érdemelték ki ezt az értékes díjat. Nem dolgor zott meg érte. nem adott cserébe, senki semmit sem. Különösen bosszantó ez a nagyvonalúság, ha arra gondolunk —. például —, hogy a Jókai-vetélkedőben szereplő kecskémét: csapat 5 ezer forint értékű, mindenhonnan kiselejtezett könyvet kapott „ajándékba”.

Pásztor Magdolna kedvéért néztem meg a Péntek esti randevút. E hasábokon többször fanyalogtam eme ifjúsági műsor hányavetisége, ötlettelensége, esetenként léhaságot sugalló műsorai miatt. Kiváncsi^ voltam, tud-e újítani a rádióból közismert kitűnő riporter? Tudott! Okosan, érdekesen, felelősségteljesen beszélgettek a válásról. Nem „úgy” általában, mint egynémely korábbi kerekasztal-beszélgetésen. hanem a segítés szándékával. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, figyelte a riporter, hogy mit mondanak a megkérdezettek, a hozzászólók. Érződött, érdekli valamennyi sorsa. Kereste a kul- psot különféle magatartásformák indítékodnak megértéséhez.

Ügy tartotta kézben a műsor fonalát, hogy észre sem vettük. Az ilven randevúra szívesen „el- mesvünU" máskor is

Hi'Hai Nándor