Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. november 28. • PETŐFI NÉPE # 3 NÉGY ÉVTIZEP SODRÁBAN ,, <, u „Szerveztük a magunk életét” „Kollektív individum” — ha jól emlék­szem, Kassák Lajos egyik írásában találkoz­tam először ezzel a kifejezéssel. Veres Péter személyiségét akarta jellemezni vele: azt a jelenséget, amikor egy ember a népének, osztályának szinte minden tipikus vonását, lényeges tulajdonságát magában hordozza. Beszélgetésünk során egyre erősebben érez­tem: ilyesféle alkatnak kell tekintenem Papp Györgyöt, a bajai pártbizottság első titkárát is, hiszen pályafutásának íve, életének Szin­te minden mozzanata a „fényes szellők” nemzedékét idézi. Azokét a szegénysorsú fiatalokét, akik a felnőttkor küszöbe előtt ácsorogva élték át a fölszabadulást, s akik az újrakezdés éveiben joggal érezhették: megnyílt előttük minden út! „Hogyan vág­tak neki?” — ez volt az első kérdés, amely­re választ vártam. Közben sok egyebet is megtudtam. Például azt, hogy a kfskanász- nak meg a soprú is parancsolt hajdan, A gazda felsöpörtette vele a naz előtti eperfa alját, ahol nyáron ebédeltek, moslékot keverte- tett, s a lovak elé is vele' hordatta a. szénát. A gazdaasszony össze­szedette a tojást, mosáskor tüzeltetett vele, fejőskor meg 1 haj­totta a legyet a tehén lábáról. De még a szolgáló is vele hozattatta , a Vlz®*’ a tuzre való fát, gallyat, kukoricacsutkát. Mindezt nem vádion, hanem a természetes dolgoknak kijáró szakszerűséggel so- i . Äfz!Sa úátmonostori szegények gyerekeinek ez volit a sor- a e‘°bb nem, tíz esztendős korukban kiskanásznak állítot­tak okét. — Én kilence^ztendősen kezd­tem, a szomszédos Vasikúton. Erős testalkatú lévén, gyorsan kinőttem persze ezt a „méltósá­got”: tizenhárom évesen -már napszámba jártam, az apámmal együtt: nyáron arattunk a falu határában, ősszel Pécs környéké­re jártunk kendert vágni, télen pedig tuskót szedtünk Karapan- csán. Minden évszakban mást csináltunk. De mindig nagyon lel­kiismeretesen! Apám roppant ké­nyes volt arra, hogy jó munkát végezzünk: a kapálásnál például mindig mögöttünk haladt, és éber szemmel vigyázta, hogy kivá­gunk-e minden szál gazt. — Akkor is így kellett csinál­ni, ha rosszul fizetett a gazda? — Természetesen. A városi munkások sztrájkja vagy akár­csak teljesítmény-visszatartása elképzelhetetlen lett vojna Bátmo- nostoron. Tudomásom szerint nem is foglalkoztak az emberek ilyen gondolatokkal. Nem nagyon politizáltak, Kivétblnek számí­tott az orosz hadifogolytáborokat is megjárt Szabó János, vagy a régtől németellenesnek ismert Ambrozi Károly, akiről a szov­jet csapatok bejövetele után az is kiderült, hogy korábban aktív tagja volt az illegális .mozgalom­nak. Ök, Szabó István asztalossal együtt, azonnal neki is láttak a kommunista álapszervezatlét­rehozásának. — Mielőtt ezt részletezni kez­denénk: ön hogyan emlékezik vissza a felszabadulásra? — Se megrázóan tragikus, se fölemelően dicsőséges eseményt nem észleltem. Csak annyit, hogy az átvonuló német gépkocsisor rit­kulni kezdett, majd végképp meg­szűnt a dübörgésük, s a rákövet­kező napon öt lovas trappolt vé­gig a főutcán: kozákok voltak. — A személyes sorsában mi­lyen fordulatot hozott ez az ese­mény? S| Fiatal létemre ettől kezdve vettek fórfiszámba. Ennek persze története van. Ott kell kezdenem, hogy én a szegénysoriak közé tartoztam, s néhány idősebb ko­mámat beválasztották a községi elöljáróságba. Kócsor Sándorból például községi pénztáros lett, Hegedűs Andrásból pedig esküdt. Ez igen nagy dolognak, számított, mért korábban csak a 20—25 hol­das gazdák tölthettek be ezt a posztot, ami sok egyéb „megtisz­teltetéssel" is járt: a húsvéti kör­menetben ő vihette a felhőt a plé­bános úr feje fölött. Egy másik barátom, Horváth József pedig ügyvezető lett, az akkor megala­kult földművesszövetkezetben. Már ebben a minőségében szólt egyszer nekem, hogy vettek egy teherautót, fuvarozni szeretnének vele. Szedjek össze néhány fia­talt rakodónak. Ettől kezdve ke­mény férfimunkát végeztem: zsá­koltam a cséplőgép mellett, etet­tem Sziavikovics Ferenc morzso­lógépét, amivel házról házra jár­tunk. Mondhatom, pompás éle­tünk volt, remek volt a csapat, vidám hangulatban dolgoztunk. Előfordult, hogy ha nem kínáltaik meg bennünket egy kis Hókéival, akkor kicsit magasabbról dobál­tuk-a csöveket, hadd pattogjon szanaszét a szem. Szóval huncut- kodtunk is kicsit, mint afféle pajkos fiatalok. A hangsúlyaiból úgy érzem: szívesen emlékezik vissza ezekre az évekre... — Valóban. S főként az ifjú­sági 'mozgalom jóvoltából, amely nálunk az újjászerveződő élet egyik legfontosabb tényezője volt. Még a dátumra is - pontosan em­lékszem: negyvenöt április ötödi­kén Horváth Jóska és Faragó Imre összehívta az újsoriakat, és a kisközieket — ez volt a sze- génynegy ed-—; *és“ me'galak itattuk a helyi MADISZ-szervezetet. — Milyen célkitűzésekkel? — Akkoriban mi nem sokat gondolkodtunk célkitűzéseken, jelszavakon, meg -ilyesmiken. Szerveztük a magunk életét. Pél­dául a hétvégi bálákat! Ámíg jó volt az idő, addig terem sem kel­lett hozzá: föllocsoltuk valame­lyik kocsma udvarát, aztán ott roptuk a táncot. Néha ugyan el­eredt az eső, de ez se volt baj: beálltunk az eresz alá, és meg­vártuk, amíg elvonul. Még az infláció sem fogott ki' rajtunk: akkoriban , öt cső kukorica, há­rom tojás, vagy két-három ka­nálnyi .töröttpaprika, esetleg zsír volt a belépő. Ami összegyűlt, azt becseréltük halra meg borra, és már főztük is a jó halászlét. Hogy valamit nem csinálunk, mert ah­hoz nincsenek megfelelő körül­mények —1 ilyesmi eszünkbe se jutott. Pontosabban: hittünk ab­ban, hogy nekünk minden sike­rül, mert akarjuk, hogy sikerül­jön. Eleinte nem -volt például semmiféle helyiségünk, de a szín­játszó kört mégis megalakítot­tuk. Aztán megkörnyékeztük az egyik kocsmárost, hogy adja ne­künk kölcsön esténként a külön­termet. Ö hajlott is rá, egy folté-' tellel: ha valamennyien belépünk a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetébe. Nem sokáig tana­kodtunk: színleg belementünk. Megkaptuk a termet, sőt, min­den .próbán még egy kisfröccsöt is mellé. Amikor aztán túl vol­tunk a .bemutatón — szépen visz- •sza léptünk. — Nem ment ez a tekintély ro­vására? — Nem, hiszen mindenki azt látta benne, ami valójában volt: a tenniakarók leleményességét. Főként persze azért nem, mert a munkánkat — ki mint rakodó, ki mint tanácsházi tisztségviselő jH tisztességesen elvégeztük. A megbecsülésünk másik forrása a színjátszó kör volt, amelynek az előadásai nemcsak nálunk, ha­nem a szomszédos falvakban is nagy sikert arattak. így váltunk ismertté mind szélesebb körben, s így kezdtek ránk fölfigyelni már .nemcsak a faluban, hanem a megyeszékhelyen is, amely ak­kor Baján volt. — Mit jelentett ez személyes vonatkozásban? — A helyi MADISZ-szervezet­ben kezdettől mint vezetőségi tag dolgoztam: először pénztáros, végül pedig titkár. Később az EPOSZ-nál töltöttem be hasonló tisztséget, egészen addig, amíg pártiskolára nem küldtek. Innen aztán viszonylag egyenes volt már az út: pártmunkás, katona­tiszt, majd — ötvenkét után — újra pártmunkás lettem. — így elmondva mindez csak­ugyan egyszerűnek tűnik. A hét­köznapi életben forgolódva azon­ban eléggé sok olyan vakvágány­ra futott életű emberrel lehet ta­lálkozni, akiket környezetükben az ötvenes évek áldozataként em­legetnek. A filmekben és az iro­dalmi müvekben is gyakran sze­repelnek: a tüneményes gyorsa­ságú emelkedés után elcsúsznak valamin, s — a ritka kivételektől eltekintve — talpra sem bírnak állni többé. — Egy szép elv mechanikus, esetleg erőltetett végrehajtásának mindig vannak áldozatai. Én is tudok olyanról, aki remek kovács volt, mégis állatorvost csináltak belőle, akarata ellenére. A szű- kebb környezetemben élőkre gon­dolva azonban azt (kell monda­nom, hogy senkinél nem állt el­lentétben gz a kettő: a társadal­mi fölhajtóerő és az egyéni am­bíció. Barátaim közül sokan mint vállalati igazgatók, katonatisztek, tanárok vagy pártmunkások is megállták a helyüket ott, ahová a sors parancsolta őket. Napi munkájukkal, egész életükkel bi­zonyították, hogy a fölszabadulás reménye valóra váltható: a nép egyszerű fiai —. igenis — kezük­be vehetik sorsuk irányítását. Káposztás János KÖTETLENEBB NYERESÉGFELHASZNÁLÁS Felkészülés a szabályozóváltozásokra A vállalati vezetők ezekben a hetekben felmérik, mit jelente­nek számukra a gazdasági sza­bályozórendszerben 1985-ben be­következő változások; hogyan alakul a változó körülmények közepette jövedelmezőségük, ki tudják-e fizetni az adókat, s ma­rad-e fejlesztésre, a dolgozók ke­resetének növelésére. A Pénz­ügyminisztériumban az MTI munkatársának ezzel kapcso­latban elmondották: szakembe­reik mostanában számos előadást tartanak vállalati vezetőknek, konzultációkat tartanak, s meg­vitatják velük a felvetődő vitás kérdéseket. A vállalati vezetők a miniszté­rium munkatársainál olyan rész­letkérdések iránt is érdeklődnek, amelyek a jelenlegi jogszabá­lyokból még nem olvashatók ki. Az ezekről való tájékozódásban sokat fog segíteni a közeljövőben megjelenő adóigazgatási jog­szabály, amely pontosan előírja, hogy a jövedelemszabályozás adóit miképpen kell elszámolni, és ki­fizetésüket hogyan kell ütemez­ni. A. Pénzügyminisztérium külön adózási útmutató kiadását is ter­vezi. A jogszabályok értelmezésén kívül a konzultációkon sok szó esik a gazdálkodási tennivalók­ról. A jövedelemszabályozás vál­toztatása megkívánja a vállala­toktól, hogy minden eszközt ve­gyenek igénybe költségeik csök­kentésére s jövedelmezőségük javítására. Az új szabályozás "-U támogatva ezeket a törekvéseket — a korábbinál több nyereséget hagy vissza a vállalatoknál, és annak felhasználása is szabadab­bá válik. Jelenleg a vállalatok 8—10 százalékának gazdálkodása kiugróan nyereséges. Helyzetük az új szabályozás körülményei között előreláthatólag tovább javul. Lehetséges viszont, hogy bővül a gazdálkodási nehézsé­gekkel küszködő vállalatok köre, ha az ilyen vállalatoknak nem sikerül időközben a gazdálkodás hatékonyságát számottevően ja­vítaniuk. A Javítás egyik lehe­tőségét teremti meg az új kere­setszabályozás azzal, hogy haté­konyabb foglalkoztatásra ösz­tönzi a vállalatokat. Sok helyen azonban tartanak attól, hogy ne­hézségek lehetnek az ily módon felszabaduló munkaerő foglal­koztatásában. Annál inkább, mert eddig az érintett vállalatoknál nem sok történt a dolgozók át­képzése, tudatos átirányítása ér­dekében. A költségvetés ennek támogatására az elmúlt években 20 millió forintot irányzott elő, de a lehetséges összegnek csak jelentéktelen töredékét hasz­nálták fel. A minisztérium szakemberei a konzultációkon felhívják a vál­lalati vezetők figyelmét arra a kedvezőtlen jelenségre, hogy az utóbbi időben lényegesen csök­kentek a vállalatok szabadon fel­használható fejlesztési forrásai, vagyis „felélték" fejlesztési alap­jukat. Ha ez folytatódik, s a gaz­dálkodók nem a forrásképződés­hez igazítják fejlesztési elkép­zeléseiket, már rövid távon is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Két­ségtelen, hogy 1976 óta lényegé­ben nem volt eléggé stabil a sza­bályozás, s ez a körülmény sem kedvezett az előrelátó vállalati gazdálkodási stratégia kialakítá­sának és megvalósításának. Az új jövedelemszabályozás vár­hatóan hosszabb időre meghatá­rozza a gazdálkodás legfontosabb feltételeit, s kedvező hatással lesz a vállalati magatartásra is. A minisztérium szakemberei hangsúlyozzák: az új körülmé­nyek között csak a hosszú távon tervező, átgondolt stratégiát al­kalmazó vállalatok lesznek képe­sek jobb eredményeket elérni. HAZAI TÁJAKON Séta a Zengő tövében Kevéssé látogatott vidékünk, talán mert kevésbé ismert a Me­csek legmagasabb hegye, a 682 méter magas Zengő és környéke. A “Keleti-Mecsek rendszerint ki­marad a turisták útitervéből, pe­dig érdemes rászánni egy napot, még akkor is, ha megközelítése kissé körülményes. Püspökszentlászló a zengővári csúcs és a Hármashegy tövében, tenyérnyi völgykatlanban rejtő­zik. A középkorban a pécsváradi bencésekhez, később a pécsi püs­pökséghez tartozott. A falu az el­múlt évtizedekben már-már el­néptelenedett! De ma már a régi kis parasztházak egy részét váro­siak főként pécsiek lakják. Lassacskán eszmei környezetben fekvő üdülőfaluvá alakul, amelv legegyszerűbben Hosszúhetényből érhető el. amelytől 2 kilométerre fekszik. A két községet w- azaz Püspökszexillászlőt a külvilággal — összekötő földút száraz időben autóval is járható. A falucska északkeleti szegle­tén gróf Esterházy Pál László pécsi püspök 1797-ben emeletes nyaraló-kastélyt és fazsindelyes kupolával fedett, elliptikus belső­terű templomocskát emeltetett egy régi templom helyére. Ez az épületegyüttes olyan, mint egy kis ékszer. Amikor száz évvel később restaurálták, a templomot emeletes folyosóval kötötték ösz- sze. Mellétté, a hajdani iskolá­ban, a Bazsarózsa-kulcsosházat rendezték be. Ezen a vidéken ugyanis vadon nő ez a virág. Előtte a kitűnő vizű. Hetyey püs­pökről elnevezett forrás csordo­gál. A volt püspöki nyaraló hét­hektáros parkja szigorúan védett arborétum. Odafönt a valamiko­ri Zengővárból már csak henge­res tornyának aiig embermagas­ságú romjai lálhnlóik. A nép • A püspökszcntlászlói templom Miklós Vitéz-várromnak nevezi. Eredete homályba vész. Az innen nyíló kilátás azonban sok min­denért kárpótol. A Zengőhöz, itt-ott elszórt ter­• A nyaralókastély ma szociális otthon mészeti ritkaságainak eredetéhez, repkénnyel befutott titokzatos rommaradványaihoz sok monda fűződik. E hiedelmek egyike sze­rint egy anyának megsúgta a Hegy Szelleme, hogy a hegy bel­sejében tömérdek kincset talál. Az anya gyermekével valóban felment, a rengeteg kincsből fel­markolt „egy terővel”, hazafutott vele, de gyermekét fent hagyta. Ám, mire visszatért a többiért, a hegy bezárult és~ elnyelte gyer­mekét. Az asszony azóta bolyong­va keresi fiát a hegyen, s a fák zúgásában, a hegy morajlásában az ő kiáltozását, kétségbeesett si­koltásait is hallani lehet. E mon­da alapja nyilván az, hogy a Zengőt borító erdőség még szél­csendben is „zeng”, viharban, or­kánban pedig olyan bömböléssel tud zúgni, üvölteni, amilyennek a nép az igazi ítéletidőt képzelte. dr. Cs, K. , VÁLLALAT FELELŐS A VÁLLALATNAK m MUNKAVERSENY A VÁSÁRLÓKÉRT Jobb árurendeléssel javítják az ellátást ♦ Az áruválaszték bővítése a Konzum Kereskedelmi Vállalat dolgo­zóinak egyik fontos versenyfelajánlása. Képűnk a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál nemrég megnyitott új üzletben készült. (Méhesi Éva felvétele) Javítják az árurendelést, hogy húsból, töltelékáruból, sütőipa­ri cikkekből, tejből és tejtermék­ből hét elején és hét végén is egyenletes legyen az üzletek kí­nálata. így szól a Konzum Keres­kedelmi Vállalat egyik kongresz- szusi és felszabadulási muoka- verseny-felajánlása. Bennünket, fogyasztókat^ közvetlenül érint. Tehát első kérdésünk Boros Ti­borhoz, a vállalat igazgatóhelyet­teséhez: — Hogyan váltják valóra az el­határozásukat? — A boltokban felmértük mi az áru-, illetve a választékhiány oka. Országos gondról van szó? A boltvezetők késve rendeltek? Esetleg valamelyik, szállító ma­radt adósa egy-egy1 ABC-nek? Több megállapításra jutottunk. Ezek közül a legfontosabb: 38 élelmiszer- és húsüzletünkibe nem mindig a jelzett időben ér­keztek meg a húskészítmények. Kerestük az okát. Kiderült, hogy az ÁHV félegyházi feldolgozójá­ban a szállítóknak átadták ugyan a kért termékeket — de az áru máshová került, nem a mi háló- zaturikba. Ebben a helyzetben, magunk és a fogyasztók ellátá­sa érdekében, váítoztpttunk a rendelés módján. Pár hónapja a húsárut nem a boltvezetők ren­delik meg külön-külön a szállí­tóktól, hanem a Konzum. Azóta vállalat vállalatnak tartozik fe­lelősséggel az árurendelésért, és annak teljesítéséért. Az év végi 10 ezer 500 kilogramm virslit már így kértük. — Az ellátás biztonságáért, a jobb kínálatért feltehetően más források után is kutatnak. — Valóban, a mai piaci hely­zet megkívánja, sőt megköveteli a hatékonyabb, az eddiginél szé­lesebb körű árubeszerzést. Ke­ressük a kapcsolatot más megyék­kel. így jutottunk el Telekgeren­dásra, ahol mirelit főzelékfélé­ket rendeltünk üzleteinknek. Szolnok megyei kőrútunk ered­ménye volt, hogy választékbőví­tésül a nyáron árusítottunk Fkt- ra sört. Kereskfedelmi kapcsolat­ba léptünk gazdasági egyesülé­sekkel, köztük a több budapesti sütőipari vállalatot magába fog­laló SÜTKER-rel, Mi késztetett erre bennünket itt, Bács-Kiskun megyében, ahol tudvalevőleg két, nagy sütőipari vállalat is műkö­dik? Az, hogy ilyen módon na­gyobb mennyiségben tudjunk forgalomba hozni különféle kó­kuszos. omlós, és sós -teasütemé- nyrkot. linzert, mézescsókot és más, nem helyben termelt sütő­ipari árut. — Szállított-e már termékeiből a budapesti egyesülés? — Igen. A múlt héten, csütör­tökön. — Érvényesülnek-e, és ha igen, mennyiben a piaci hatások az élelmiszer-kereskedelemben? — Üzleteinkben, amelyek a megye napi élelmiszer-forgalmá­ból 22—24 százalékban része­sednek, azt tapasztaljuk, hogy a piaci hatások egyre jelentőseb­bek. Az már természetes, hogy vállalatunk évről évre tart őszi zöldség- és gyümölcsvásárt. En­nek egyik eredménye az idén 400 mázsa alma értékesítése. Az vi­szont korántsem természetes, hogy valamiféle megingatha­tatlan (?) szemlélet szerint, a háromnapos kenyér is eladható. Ez nagy tévedés! A vásárlói ér­tékítélet nem ezt támasztja alá. Hetvenkét óra elteltével már csak az igazán jó minőségű ke­nyér talál vevőre. Azonban az ilyen kenyér ritka. Nálunk a ma sütött, kenyeret másnap már nem veszik meg. Rendeléseinknél ezt a tényt szeretnénk a sütőipari dolgozókkal elfogadtam. — Mit tesznek azért, hogy a már átvett kenyér minéj. inkább fogyasztói szükségletet elégít­sen ki, és ne váljon hulladékká? — A boltok közt ügyeletet szer­veztünk. Ez azt a célt szolgálja, hogy ahol kenyérből felesleg van, onnét átszállítjuk a vekniket azokba az üzletekbe, amelyek­ben elfogyott. — Milyen a tej- és a tejtermék- ellátás? — A tejjel nincs gondunk. In­kább a tejipar kínálatának az egyoldalúságára hívom fel a fi­gyelmet. Mivel keresik, szeret­nénk sűrített tejet is árusítani — ha kapnánk. Éppígy' jobb kíná­latra lenne szükség ízesített tej­ipari cikkekből: joghurtból, krémtúróból és a közkedvelt Tú­ró Rudiból. Ezeknek a gyártásá­ra azonban nem mi vagyunk fel­készülve ... — A munkaverseny-vállalás si­kerében, az árurendelésben és -ellátásban a dolgozó kollektí­váknak nagy a szerepük. Ők ho­gyan járulnak hozzá a vállalati célkitűzések valóra' váltásához? — A versenymozgalom á Kon- zumnál immár csaknem negyed­százados. Ez alatt az idő .alatt számtalan hasznos tapasztalatot szereztünk. Dolgozóink^ úgy érté­kelem. a mostani kongresszusi és felszabadulási murikaversenyben sem alkarnak lemaradni. Olyanok alkotják a munkahelyi közössé­gek magvát, akikre számítha­tunk. A bajai 3116-os és 3104- es, a kiskunfélegyházi 2101-es, 2105-ös és 2226-os. valamint a kecskeméti 1176-os széchenyivá- rosi, s a Széchenyi és a Kossuth téri ABC-k eladói szorgalmukkal és lelkesedésükkel jó példát mu­tatnak. A Békéscsabai út mellett, a Kisfái útelágazásnál lévő 1114­es peremikerületi bolt dolgozói éjszakai munkában maguk is részt vettek az üzlet idei átalakí­tásában. Külön feladatot vállaltak, csakhogy mielőbb megkezdhes­sék az árusítást. Az ilyen dolgo­zók meghatározó szerepet töl­tenek be a versenymozgalomban és természetesen a lakosság el­látásában is |— mondta végül Boros Tibor igazgatóhelyettes. Kohl Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom