Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1. • PETŐFI NÉPE • £ WÉBBH erre a napra A felszabadulást családom­mal együtt Tázláron éltem át. (Akkor a községet Prónayfalvá- nak hívták.) Mi már 1944. októ­ber 29-én felszabadultunk. A nagy esemény szinte észrevétle­nül történt. Vártunk erre a nap­ra. Lakásunkkal szemben tábo­rozott egy híradós egység. Ennek parancsnokéit, Fekete István szakaszvezetőt ismertem még Somogyból. A felszabadulás előtti napok­ban megkérdeztem tőle, mire számíthatunk. Röviden csak any. nyit válaszolt: — Miutánunk csak az oroszok jönnek, mégpedig hamarosan. Nem volt csata. Itt- ott lövöldözés, semmi más. Október 29-én reggel az első, ami feltűnt, hogy a kertünk alatt felállított 3 légelhárító ágyú el­tűnt. Különben szovjet katoná­kat sem lehetett látni. Csak úgy dél felé masírozott a Fő utcán egy nagyobb egység zárt alakzat­ban. Befordultak a Kecskemétre vezető útra. Fellélegeztünk: semmi öldöklés, semmi megtor­lás, ahogy ezt a nyilas propagan­da fújta. A községházát is csak másnap foglalták el. Elrendelték dobszó útján, hogy menjen, min­den a régi szokás szerint. Az is­kolában induljon meg a tanítás, az istentiszteleteket az eddigi módon tartsák meg, a boltókat nyissák ki, az iparosok a műhe­lyeikben dolgozzanak, a földmű­vesek végezzék* a szüretelést. Mindez megnyugtató volt. A meglepetést számunkra egyik presbiterem okozta. Alig száz méterre lakott hözzánk, ut­cánkban az ellenkező soron. Kö­szönés után elkezdi mondókáját: — Tanító úr! Azért jöttem, hogy segítsek magukon. Nekem négy fejőstehenem van. Feleségem­mel megbeszéltük, 'hogy egyik te­henet használatra átvezetem magukhoz az istállóba, ingyene­sen használatra, amíg fejni le­het. Ne éhezzenek! A meglepetésem óriási volt. Mi történt ezzel az emberrel, hiszen eddig semmi jelét nem adta nagy­lelkűségének. Nagyon takaré­kos embernek ismertük, de zsu­gori nem volt. — Mivel érdemeltük meg Ba­lázs bácsi ezt a segítséget? Sem­mi olyant nem tettünk^, hogy ezt a kivételes segítséget megérde­meltük volna. — De igen, tettek, mert ittma­radtak velünk. Nem menekültek el nyugatra. Feleségemmel he­tek óta arról vitáztunk, hogy el- mennek-e a többi úri családdal. Én egyre azt erősitgettem, hogy nem mennek el, mert a tanító úr nem olyan, mint a többi. A fele­ségem az ellenkezőjét fújta. — Bizony, hogy elmennek, mert ő is inkább az urakkal tart, mint a néppel. Mikor aztán láttuk, hogy nyílik az ajtajuk és tanító úr -lép ki rajta, elém áll az asszony.' Jó­zsi, neked lett igazad. Tényleg nem menekültek el. Ezért a tet­tükért minden segítséget és tá­mogatást megérdemelnek. Ezért határoztuk el, hogy az egyik te­henet használatra rendelkezé­sükre bocsátjuk. Hozunk szénát, szalmát, polyvát, répát. Tanító úrnak csak gondozni, etetni, itat­ni és fejni kell. Amit fejnek, egyék meg, jó egészséggel! Sem­miesetre ne koplaljanak! A baj­ban mutatkozik meg, hogy ki a barát, ki az ellenség. Ahol leg­nagyobb a baj, oda legközelebb van a segítség. A dolgozó nép NEGYVEN ESZTENDEJE A 1 gs Ú igenis ragaszkodik azokhoz a vezetőkhöz, akik megérdemlik azt. Ezeket a tanulságokat von­tam le én a fenti esetből. Valóban jólesett ez a támoga­tás. mert mi 7 hónapig sehonnan nem kaptunk fizetést. Csak 1945. április 4-e után rendezték az el­maradt fizetésünket, de az inflá­ció következtében ennek nem vet­tük sok hasznát. tMég csak annyit fűzök az örök­ké emlékezetéi élményhez: any- nyira megszerettem a tehéntar- tást, hogy a használatra adott te­hén visszaadása után Kiskunha­lason vettem egy tehenet. Kávé volt, s megtartottam mindaddig, míg Tázláron dolgoztam. Ugyan­is 1950. augusztus 22-én áthelyez­tek Izsákra hivatalból, a szolgálat érdekében egy 46 tanerős iskolához igazgatónak. Szabó Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, Kaposvár A vásárlók érdekében A vásárlói tapasztalatok mellett az ellenőrzések adatai is bizonyítják, hogy az elmúlt években rom­lott az etikai helyzet a kereskedelemben. Kezdve a mindenki által ismert hamis számolástól, hamis méréstől, a hiányzó cikkekkel történő manipulálá­son, csúszópénz kikényszerítésén keresztül egészen a nagy értékű leltárhiányokig megannyi jele volt annak, hogy a .kereskedői tisztesség mind több he­lyen, s mind több formában szenvedett csorbát. Az 1983. éVi ellenőrzések, vásárlói bejelentések, hivatalos vizsgálatok a korábbinál is rosszabb ké­pet mutattak, ezért a Belkereskedelmi Miniszté­riumban az idén tavasszal úgy határoztak: a hely­zet javítására különböző intézkedésekét tesznek. Mit sikerült ezek közül megvalósítani, s milyen eredménnyel? Előjegyzéses árusítás A visszaélések tekintélyes hányada a viszonyla­gos áruhiányból táplálkozik. Csakis ezen az alapon alakulhatott ki az a vétkes módszer, amely az úgy­nevezett áiruvisszatartást szülte, illetve szüli. Egyes eladók, boltvezetőik, ha ritkán kapható termékhez jutnak, azt nem teszik ki a kirakatba, de még a pultra sem, hanem megvárják az „áldozatkész” vá­sárlót, akinek csúszópénz, vagy viszontszolgáltatás ellenében odaadják a keresett cikket. Az ellenőrzés ezt a magatartást tudja talán legkevésbé tetten- érni, bizonyítani, hiszen az ilyen üzletkötéshez nem hívnak tanúkat, s aki a csúszópénzt adja és aki kapja — egyaránt hallgat. Az áruvisszatartás — tömören így nevezik a fen­ti eljárást — már-már megfoghatatlannak tűnő szövevénye ellen javasolta a Belkereskedelmi Mi­nisztérium minden érintett vállalatnak és szövet­kezetnek az előjegyzéses árusítás bevezetését. Ha ugyanis a keresett termékkel a vásárlókat a bol­tok szigorúan a jelentkezés sorrendjében szolgál­ják ki, és kimutatást vezetnek egyfelől az áru be­érkezéséről, másfelől a kiszolgált vásárlók nevéről, lakcíméről, akkor jelentősen csökken a korrupció le­hetősége, veszélye. Pórázon a vámszedők Szintén a viszonylagos áruhiány következtében alakult ki, hogy egyes magánkereskedők csúszó­pénzért szereznek be a nagykereskedelemtől áru­kat, amelyeket drágábban adnak tovább, mint az állami kiskereskedelemben. Ezt a minisztériumi módszerek több oldalról is igyekeznek visszaszorí­tani. Egyfelől úgy, hogy a nagykereskedelmi válla­latoknak ajánlják: a hiányzó cikkeket bizományba­adják csak a magánkereskedőknek, a bizományosi szerződésben kössék ki a fogyasztói árat. Másfelől a magánkereskedőket az ellenőrzések során fele­lősségre vonják, megbüntetik, ha aránytalanul ma­gas árakat alkalmaznak, még ha az adott termék: szabadáras is. Nyilvánvaló, hogy ezek a megkötések, szigorítá­sok nincsenek összhangban a szabad piacgazdálko­dással; kényszerintézkedések, amelyeket az áruhiány diktál, s amelyek átmenetileg a fogyasztói érdeket szolgálják. A vásárlókat súlyosan károsítja az a lánckeres­kedelem is, amely a zöldség—gyümölcs nagybani piacokon, főként a budapestin folyt, illetve még folyik. Gazdasági rendőrség A kereskedelmi etika javítását, a fogyasztói érdek védelmét szolgálja az az intézkedés is, amely sze­rint ha egy dolgozó két éven belül három fogyasz­tói megkárosítást követ el, úgy azt el kell bocsáta­ni, és nem szabad a kereskedelemben, illetve a ven­déglátásban alkalmazni. Sajnos ennek az intézke­désnek sem tökéletes a visszatartó ereje, márcsaik azért sem, mert a vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek, s már eddig is többször kéntek felmen­tést a szabály alól. Mint közismert, a közelmúltban megalakult a gazdasági rendőrség, amely máris több esetben fel­lépett a kereskedelemben tapasztalt gazdasági bűn- cselekmények ellen. Mint ismeretes, az október 18- án megnyílt országgyűlési ülésszakon elfogadták a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt, amely az áruforgalmazás területéről is igyekszik a törvény erejével kiűzni a tisztesség­telen magatartást. Az áruforgalmazás területéről is — mondottuk —, hiszen ezek a jelenségek sajnos távolról sem csupán a kereskedelemben észlelhetők. Sőt, a ke­reskedelemben elkövetett etikátlan magatartásnak is gyakorta másutt vannak a gyökerei., például a •hiányhelyzetben. Valójában össztársadalmi jelen­séggel állunk szemben, amelynek legláthatóbb, leg­könnyebben felfedhető, észlelhető jelei a mindig a kirakatban dolgozó kereskedelemben tűnnek első­ként szembe; másutt — irodákban, tervezőintéze­tekben, termelőhelyeken — inkább rejtve marad­nak. Az országgyűlés által elfogadott új törvény a gaz­daság valamennyi ágúban igyekszik majd vissza­szorítani a tisztességtelen jelenségeket. G. Za. MHSZ-SZAKOSZTÁLYVEZETŐ Továbbadja ismereteit VENDÉGÜNK VOLT Dr. Kun László igazságügyi miniszterhelyettes A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére 1979 óta minden évben megrendezik a fiatal jogászok tudományos konferenciáit. Az idei tanácskozások sorát Kecskeméten nyi­tották meg a büntetőjoggal foglalkozó szakemberek találko­zójával. Ebből az alkalomból járt megyénkben dr. Kun László igazságügyi miniszterhelyettes, akit a konferencia fő témájáról, a büntetéskiszabásról kérdeztünk. A - Magyar Honvédelmi Szö­vetség jászszentlászlói rádiós­klubjának országos hírneve van. E nagymúltú és. igazán jól dol­gozó klub „árnyékában” csende­sén, de eredményesen működik egy ráiüókonstruktőr-szakosztály, Fricska Imre irányításával. A 38 éves. férfi tíz évvel ezelőtt elha­tározta, a gyermekek körében is gyümölcsözteti felsőfokú erősára­mú technikusi végzettségét. — Nem nagy létszámú a szak­osztály, mindössze tizenöten van­nak, fiatal szakmunkások, ipari tanulók, általános iskolások. Ami összetartja ezt a kollektívát, az a rádióépítés szeretete. Termé­szetesen az alapoknál kezdjük. Egyenes vevő, szupervevő, erősí­tő, morze-gyakorló készítése, ja­vítása, karbantartása a „dol­gunk”. S közben a fiatalok meg­ismerkednek az elektromosság törvényeivel, a kapcsolási rajz­zal, az építés különböző techni­kai tudnivalóival. Az, erősáramú képesítés' nem teljesen azonos a rádiótechni­kával. Hogyan sajátította el ezt olyan szinten, hogy oktathas­son? — A rádiózás gyermekkorom óta foglalkoztat, s a technikusi, energetikusi vizsgáim letétele mellett, szakkönyvekből tanul­tam meg az alapokat, amelyet sikerült továbbfejlesztenem egyé­ni tanulás útján. — Nagyon szívesen foglalko­zom a fiatalokkal. Sok tanítvá­nyom lett rádiószerelő, híradó- technikus. Miután a termelőszö­vetkezetben villamosenergetikus, villanyszerelő-csoporvezető va­gyok, szabad időmet jól egészíti ki ez az elfoglaltság. ­Fricska Imrét nemrégiben tün­tették . ki a Honvédelmi Érdem­érem 10 éves fokozatával. G. G. — Mi tette időszerűvé a téma­választást? — A konferencia napirendjén szereplő büntetéskiszabási kér­dések különleges jelentőségét az adja meg, hogy napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a bűnözés megelőzése nem utolsó­sorban a büntetőjogi fellépés eredményességének vizsgálata. Azok a jogpolitikai elképzelé­sek, amelyek a hatályos Büntető Törvénykönyvet indokolták a jelenben és a jövőben is irány­adóak. Nem kevesebbről van Itt szó, mint arról, hogy a bűn­cselekmény és az elkövető sze­mélyi körülményeinek pontos felderítésére alapítva olyan jog­következményeket alkalmazzon a bíróság, amelyek alkalmasak mind az elkövetők, mind pedig a társadalom többi tagjának visz- sza tartására. — Mi szükséges ahhoz, hogy a bíróság megtalálja a konkrét ügyre alkalmazható büntetést? — A bírónak ahhoz, hogy a bün­tetés törvényes legyen, és jól, megfeleljen a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek, igen sok körülményt kell értékelni, mérlegelni és figyelembe ven­ni. A helyes büntetés nemének és mértékének megválasztásához mérlegre kerül az elkövetett bűn- cselekmény súlya, jellege, társa­dalomra veszélyességének mér­téke, az elkövető egyénisége, ked­vezőtlen vagy kedvező emberi tulajdonsága, családjához, mun­kájához, környezetéhez való viszonya. Azt is értékelni kell, hogy meg bánta-e tettét, megtett-e mindent a bűncselekmény követ­kezményének elhárítása érde­kében. Milyen volt előélete, volt-e korábban büntetve? •— Rendelkezik-e a bíróság azokkal a jogi lehetőségekkel, amelyek erősíthetik a differen­ciált büntetéskiszabási gyakor­latot? — Az 1979-ben életbe lépett Büntető Törvénykönyv jelentő­sen gazdagította a büntetőjogi fe- lelősségrevonás eszközeit, többek között azzal is, hogy számos új büntetőjogi intézkedést veze­tett be (próbára bocsátás, párt­fogói felügyelet stb.) A meglévő büntetési nemeket is úgy kor­szerűsítette, hogy nagyobb vá­lasztási lehetőséget 'kapjanak a bíróságok akikor, amikor a konk­rét bűncselekményeket elbí­rálják. Ennék nem mond ellent az az igény, hogy időnként — a társadalom fejlődéséből eredően — át kell tekinteni a büntetőjogi szabályokat annak érdekében, hogy az esetleges módosításokat el lehessen végezni. — A konferencián többször is elhangzott az a szó: megelőzés. Milyen feladatai adódnak ebből a társadalomnak? — Azok ellen az okok ellen — mértéktelen alkoholfogyasztás, veszélyeztetett környezet, ellátási problémák, dologtaüan életmód stb. — kell fellépni, amelyek ki­válthatják a bűncselekmény elkö­vetését. Ehhez komoly segítséget kap a bíró a Büntető Törvény- könyv olyan intézkedésein ke­resztül, mint az alkoholisták kényszergyógyítása, a pártfogói felügyelet elrendelése stb. Na­gyon szeretném azonban hang­súlyozni, 'hogy a társadalomnak is sokkal többet kell tenni a bűn­cselekmények megelőzése ér­dekében. Elsősorban a közvéle­ményben van szükség olyan gon­dolkodásra, szemléletre, maga­tartásra, amely elítél mindenfé­le jogellenes megnyilvánulást. Az oktatás, a nevelés, a művelő­dés hatásait olyan szintre kell emelni, hogy még jobban tuda­tosodjanak, erősödjenek a be­csületes életmód normái. Nagyobb összefogásra van szükség annak érdekében, hogy minél kevesebb ember kerüljön olyan körülmény közé, amely melegágya lehet a bűnözésnek. Ebből a szempont­ból is meghatározó szerepet tu­lajdonítok a családvédelmi, a gyermekvédelmi intézkedések, hatékonyságának, mert a házas­ságok felbomlása, a csonka csa­ládok számának ijesztő növeke­dése súlyosan megnehezíti a fiatalok egészséges fejlődését. Sajnos sok olyan bűncselekmény fordul elő, amelyet ittas állapot­ban, illetőleg az ital megszerzése érdekében, vagy ittasság miatt védekezésre 'kevésbé képes sze­mélyek sérelmére 'követnek el. E gondolatkörben talán nem felesleges arról is szólni, hogy az emberek helyes gondolkodására, jogtudatának erősítésére is meg­különböztetett figyelmet kell fordítani, erősítve ezáltal a be­csületes életmódra irányuló kész­tetéseket. Tuza Béla Ócskavasból szálloda *• A kalocsai Duna-parton horgonyoz az Esztergom nevű vontató. Az 57 méter hosszú hajót már „halálra” {télték, hogy szétvágják és ócskavasként hasznosítsák. Akkor vásárolta meg dr. Zoltai János nyugdíjas hajóskapitány, és fiával hozzáláttak a roncs helyreállítá­sához. Jövő nyárra, ha terveik beválnak, egy új kis szállodával gaz­dagodik a Duna-part. NAPI JEGYZET Szennyezett területek letelt. Így. ha decemberre meglesz az egyenruhájuk, at­tól fogva már mint hivatalos személyek linltézkednek. » i Nézem a tévét. Érdekeli a műsor, de zavar, hogy a kép­ernyőre kellemetlen zúgással időnként pontozott vonalak furakszanak. Kivédhetetlenek. Bárhogyan is igazítok az an­tennán, áramlanak a nemkí­vánatos jelek. Hegesztőnek a környéken — zavarszűrő nélc kiül használnak valahol egy villanymotort —, de az is le­het, hogy más a baj. Ki kel­lene deríteni. Kinek van erre ideje? Pihen a képernyő. A tévé otthon. Én 'az utcán. Bgy kö­zeli oldalkocsis motorkerék­pár indulására várok a jár­dán. Jó érzés számomnál, ami­kor ez a pöfögő masina végre eltűnik a szemem elől Hogy­ne lélegeznék föl (!), amikor hosszas berregés után. jókora gomoly kékes füstöt hagyva egy gömbakác fölött, távozni látom a járművet. Az élethez a legfontosabb, a levegő csupán ennyit ér? — kérdezem amiatt a legmin- dennapibb gond miatt érzett őszinte aggodalommal, hogy tudniillik, meggondolatlanul fecsérlik (fertőzik) környeze­tünknek! ezt a —, már nem is annyira féltett — kincsét. Az egyre erőteljesebb városiaso. dás egyik fonákja, az ember által viszont befolyásolható veszélye éppen a levegőszeny- nyezés. Napközben immár ké­kes füst telepszik a kecske­méti Kiskörútra is: jelezve, hogy nem múló jelenséggel van dolgunk. Szennyezett területek — voltak és vannak jelenleg is a tévéműsorvételben, és hogy másik példánknál ma­radjunk: a városi közlekedés­ben. Míg ezek kapcsán egye­lőre csak törhetjük a fejün­ket vaüamliifólle kielégítő meg­oldáson. vessünk pillantást lakóhelyünkre másfelé is, aho. gyan azt a kecskeméti közte- rület-f el ügyelők teszik. Is­merkedésképpen járják a vá­rost, naponta hat-hét óra hosszat, gyalog. A szolgálat szeptemberi létrejötte óta el­sőként számba veszik a me­gyeszékhely „fertőzött” terü­Mit értenek a felügyelők egy-egy terület „fertőzöttsé- gén”? Gépkocsi-olajcsere folt* ja ai parkokban, vagy az ut­cán. Járművekből kiszórt hul­ladékok ás az utcai. szemete, flés ezernyi bizonyítéka. Eltor- tajSzolása valamely közterü­letnek úgy, hogy közben a já­rókelők saras gödrökön kény. telenek átbukdácsolni. Tiltott helyen való utcai anyagtáro- üás. Takarítatlan, síkos, jegies járdák. A legkülönbözőbb he­lyekre kiragasztott magánhir­detmények. Különböző közte, rületi rongálások. Szemlélte­tésül csupán néhány azok kö­zül a visszásságok közül, amelyek korántsem mai kele­tűek, és amelyeket az állam, polgárok nagy többsége jogo­san visszautasít. Rongálások... Ki megy el szó nélküli a földre döntött kukák és betantalpas szemét­tartók mellett? Ki nem érez aggódást a kíméletlenül el­hajlított vagy eltört közleke­dési — olykor gyalogátkelő­hely-jelző — táblák láttán? Vagy azok a dolgozók, nyug­díjasok, iskolások és óvodá­sok, akiknek az útja naponta átvezet a kecskeméti vasúti aluljárón, hogyan fogadták: az alagút negyvenkét lámpá­jából a héten huszonkilencet leszakítva és megtépázva ta­láltak? Nézve a falból kilógó vezetékeket, a bura és égő nélküli lámpacsonkakat, nem fér hozzá kétség: nagyon vár­ják már a közterületi felügye­lőket a víztoronyhoz, a sütő- és édesipari vállalathoz, a konzervgyárhoz és a környék" beüli lakásokhoz közel eső gyalogos-alulj áréban is! Saját nyugalmukért és a közterületek védelméért azon­ban a becsületes szándékú ál­lampolgárok is sokat tehet­nek, ha a tőlük telhető. mó­don segítséget nyújtanak a rongálok, a rendbontók lelep. lezésében. Fontos, hogy ebben a lakosok, a rendőrség és a közterületi felügyelők egy­mást támogatva — egymást segítve — hatékonyan közre­működjenek. Így ritkulhat a szeméttel, a garázda viselke­dés révén és az egyéb módon szennyezett közterület Kohl Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom