Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-09 / 237. szám
4 ■ PETŐFI NÉPÉ • 1984. október 9. Aszály és öntözés A GAZDASÁGOK kénytelenek tudomásul venni, hogy az időjárás mostohagyermekei lettek az utóbbi években. Az idén azokban a gazdaságokban is több helyen öntöztek, ahol az elmúlt években, pénzügyi megfontolásokból, beszüntették ezt. Bács-Kiskun megyében mintegy 33 ezer 300 hektár az öntözhető terület, melynek 73 százaléka kapott csapadékpótlást. Ez az arány az utóbbi 5 évben nem volt ilyen magas. A szakemberek mentették a növényeket a pusztulástól. Az öntözőkapacitás kihasználását 'segítette, s némi fellendülést eredményezett, hogy 'a vízjogi engedéllyel rendelkezők ebben az évben kedvezményeket is kaptak. Ezek közül legjelentősebb az öntözőberendezések és gépek időszakos árleszállítása. Nagy szükségük volt erre a gazdaságoknak, merfl a megyében lévő berendezések egyharmadának műszaki állapota alig értékelhető, a teljesen elhasználódott eszközök és gépek felújításra szorultak. Pénzük ehhez kevés volt, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt két-há- rom évben a kecskeméti AGROKER Vállalat mindössze 5 millió forint értekben tudott forgalmazni az egyébként százezreket érő csővezetékekből, szivattyúkból 9tb. Felkészült a vállalat a várható nagy forgalomra, a készlet a korábbi esztendőkhöz képest, az idén háromszor nagyobb volt, de arra nem számítottak, hogy 25 millió forint értékű gépet szeretnének a kedvezményes vásárlás idején az AGROKER-től hazavinni a gazdaságok. A szekszárdi MEZÖGßP Vállalat igyekezett a hiányzó igényelt berendezéseket elkészíteni, azonban valameny- nyire nem volt idő annak ellenére sem, hogy. a kedvezmény idejét meghosz- szabbították. Nem váltott ki lelkesedést a gazdasági szakemberek körében a vízdíj ismételt rendezése, fájlalták, hogy a korábbi díjcsökkentést megszüntették. CSAPADÉKSZEGÉNY volt az utóbbi öt év, az idén tovább fogyott a talaj vízkészlete, s a régen tapasztalt aszály nemcsak a szántóföldi és kertészeti növényeket, hanem az ültetvénykultúrákat is megviselje. A mélyre nyúló gyökerű fák, szőlők sem voltak képesek mór I elegendő vizet „szivattyúzni’’ a talajból. Pénzügyi okokból sajnos 'rákényszerülnek a gazdaságok arra, hogy 1 egy csapadékhiányos I időszakban is takarékoskodjanak a sok kézi munkát, energiát igénylő öntözéssel. Ugyanis e$ korántsem mondható olcsó termelésnövelő H módszernek, éppen ezért gondolkodnak így a legtöbb helyen: csak ott öntözünk, ahol a termés növelésével a költségek megtérülnek. A rendkívüli száraz idő- * szakban azonban más szempontoknak kell vezérelniük a gazdászokat: az öntözéssel a termés mentése a feladat, még akkor is, ha a jövedelmezőség csökken. Az viszont szinte magától értetődik, hogy több éven át az nem várható el. Ahhoz, hogy az országban megteremjen a szükséges takarmány, segítséget varnak az öntözésfejlesztéshez a gazdaságok, s abban reménykednek, hogy a következő esztendőben erre is sor kerül, mert különben a vízutánpótlás elhanyagolása miatt a száraz éghajlati körülményeink közepette az elhatározott termésnövelések nem válhatnak valóra. ■ Gál Eszter Megvalósulóban az élelmiszerprogram Beszélgetés az OSZSZSZK mezőgazdasági miuiszterével Tavaly hosszú évek óta először gazdálkodtak haszonnal az Orosz Föderáció kolhozai és szovhozal — közölte az APN—KS tudósítójával Viktor Nyikonov mezőgazdasági miniszter. ■ — ön ezt úgy értékeli, mint a két évvel ezelőtt elfogadott élelmiszerprogram teljesítésének eredményét? — Kétségkívül. A program új impulzust adott az Orosz Föderáció mezőgazdasági termelésé, nek fejlesztéséhez. A tendenciát többek között jellemzi a következő tény: 1932-ben egy munkásra 330 rubel veszteség jutott, 1983- ban pedig 1040 rubel nyereség. A program megvalósításának1 kezdet- tetői eltelt rövid, mindössze két év azonban elégséges arra, hogy elemezzük a falun azóta végbement néhány, változást. Vegyük például, hogy tavaly, függetlenül a kedvezőtlen időjárástól, a me. zőgazdaság, bruttó termelése az ötéves terv előző két évének átlagához képest 11 százalékkal nőtt, és több mint 62 milliárd rubelt tett ki. A napraforgó termelése 12, a burgonyáé 16, a zöldségféléké 5, a gyümölcsé 26 százalékkal nőtt. Szemmel látható előrehaladást értünk el a lakosság hús- és tejtermék-ellátásában ijs. — Ez azt bizonyítja, hogy eredményeket értek el a takarmányozási gondok megoldásában? Hiszen viszonylag nem régen, 1981 —82-ben ön még a takarmány- hiányról beszélt. — Igen, a problémát sikeresen megoldjuk. Már az 1982—83-as téli időszakban a takarmánytartalék 102 százaléka volt a tervezettnek, .1983—84-ben pedig 111 százaléka. A minőség is jelentős mértékben javult. Ez a takarmányelőkészítés során alkalmazott haladó módszereknek és technológiának köszönhető. Tavaly az 1976—80-as évek éves átlagával összevetve, a préseléssé! előállított széna 68 százalékkal, a szárítással előállított széna meny- nyisége 95 százalékkal nőtt. Széles körben alkalmazták a takarmány vegyi tartósítását, mely lehetővé teszi a tápérték teljes megőrzését. Nagy mennyiségben használtak silótakarmányt is. A növénytermesztés és állattenyésztés hozamának növekedése nagymértékben függ az öntözött földek állapotától és kihasználtságuktól. Öntözött földünk nagysága eléri a 9,7 millió hektárt, ami a köztársaság egész mezőgazda- sági hasznosítású területének 4,5 százaléka. Ügy tűnik, hogy ez Igazán nem sok. Ugyanakkor a lecsapolt, illetve öntözött földek a növénytermesztés bruttó hozamának 12 százalékát adják, ezen belül'gyakorlatilag az egész rizs- tenmést, a zöldség 70 százalékát, a szemeskukoricának 22 százalékát, és ugyanannyi szénát. Ezenkívül csaknem 2 millió hektár öntözött föld szolgál legelőül. — Nem lassítja az élelmiszerprogram teljesítésének ütemét az 1984-es év? Hiszen az elmúlt hónapokban az időjárás nem kedvezett a mezőgazdaságnak, t különösen a közép-oroszoroszági és Volga-menti övezetben. — Sajnos, ez így van. Az időjárás nem kényeztetett el minket. Ugyanakkor 1984 utóbbi öt hónapjában az Orosz Föderáció valamennyi gazdaságában a hús, tej és tojás felvásárlása nőtt a tavalyi év hasonló időszakához képest. A termést, ahogy mondani szokták, majd csak késő ősszel számoljuk. Idén 12 százalékkal szeretnénk emelni (az 198.1—83-as év átlagához képest) a mezőgazdaság bruttó hozamát, emeljük a gabona, a cukorrépa,' a burgonya, napraforgó, zöldség- és -takarmánynövények termésátlagát. Az állattenyésztésben a hús előállítását 9, a tejét 8 százalékkal kívánjuk növelni. A köztársaságunk előtt álló feladatok megoldásában nagy szerepet játszanak a tudományos kutatóintézetek, amelyek aktív részt vállalnak az adott terület természeti, éghajlati viszonyainak figyelembe vételével, a tudományosan megalapozott mezőgazdasági rendszerek •bevezetésében. Az állattenyésztésiben, a növénytermesztéshez hasonlóan, különös hangsúlyt helyeznek az intenzív fejlesztésre: a szarvasmarhák hozamának növelésére, a takarmányadag egyensúlyára stb. Arra törekszünk, hogy a szarvasmarha-takarmányozásban legeredményesebb mutatók -váljanak normává a köztársaság valamennyi kolhozában és szovhozá- ban. A szarvasmarháknál napi 1000—1100 gramm súlygyarapodás úgy, hogy egy mázsa súlygyarapodáshoz 6—7 mázsa takarmányt használjunk fel. Mindez alapot ad annak feltételezésére, hogy az élelmiszerprogram valóra- váltása már a közeljövőben javítja a szovjet emberek táplálkozásának struktúráját. És ösz- szességében is megváltozik az élet falun. — Mit ért ezen? — Csak az elmúlt, 1983-as év. ben az Orosz Föderáció falvaiban 11 millió négyzetméter alapterületű lakás épült, átlagosan minden gazdaságban 10_ lakás. Ez 1,4 százalékkal több, mint- az előző ötéves terv végén. Az 1981—83-as években 612 ezer család lakáskörülményei javultak. Ugyanezen időszak alatt 326 ezer iskolai és 206 óvodai férőhelyet építettünk, valamint klubokat és művelődési házakat, ahol több mint 220 ezer ember tud egy időben művelődni, szórakozni. Szélesedett a kolhozon belüli úthálózat, javult a szállítás, a lakosság kereskedelmi és orvosi ellátása. És mindezt, ismétlem, az 1990-ig tervezett élelmiszerprogram teljesítésének egyetlen éve, 19813 során értük el. Emma Verslnyina TROLIBUSZ-IRÁNYVÁLTÓK EXPORTRA ff A Ganz Villamossági Művek és az Ikarusz közösen fejlesztette ki azokat a csuklós trolibuszokhoz szükséges irányváltókat, amelyeket a GVM bajai gyárában készítenek, Sztrinkó András és szocialista brigádja az NDK-ból és Bulgáriából kapott megrendelésre állítja elő a korszerű terméket. Vitamindús gyógynövény A csipkebogyó a nyár végét jelzi az erdőt, mezőt járó, gyógynövénygyűjtéssel foglalkozóknak. A csipkebogyó szedését akkor -lehet megkezdeni, ha a bogyó üdepiros színű, kemény, ép és egészséges. A zöldfoltos, világossárga, narancs színű bogyó gyűjtésre nem alkalmas. Könnyen szedhető, naponta 20—30 kilogramm is begyűjthető belőle. A vadrózsa gyümölcse évszázadok óta helyet kapott a patikák polcain. Vatázserőt tulajdonítottak neki már akkor is, amikor négy évszázaddal ezelőtt foghús. vérzés ellen ajánlották. A javallat szerint a csipkebogyó porával bedörzsölt foghúsban megszilárdultak a laza fogak. A modern , orvostudomány megállapította, hogy tízszer nagyobb a C-vita. min tartalma, mint a citromnak. A-, B-, K- és F-vitamint, gyümölcssavaikat, cukrot, pektint, vasat, magnéziumot, meszet, illó- és zsíros olajat is tartalmaz. A különféle csipkeszörpök a magas vérnyomásos, érelmeszesedé- ses, érszűkületes és cukorbete. gek gyógyszeres kezelését eredményesen egészítik ki. Verseny közben Jó néhány szakmai vetélkedőről, versenyről tudósítottam már. Elnézem. ilyenkor a fiatal szakmunkásokat, akik — nékem úgy tűni-k — rutinos igyekezettel, jól végzik munkájukat. Mint nem szakértő, alig látok közöttük különbséget. Mégis a bíráló -bízott, ságnak, a szigorú zsűrinek rangsorolni, dönteni kell. A múltkoriban például a .fiatal mezőgazdasági gépszerelők megyei vetélkedőjén járkáltam a versenyzők -között. A feladatok bonyolultak voltak, megoldásuk többet kívánt az iskolában tanultaknál. Ahogy a gépészmérnök vizsgabiztosok mondták, hasonló hibák az „életben” -mindennaposak. A javításra kiszabott idő letel, te után a fiatal szakmunkások már mosakodtak, amikor a zsűri összeült pontozni. Ekkor az egyik döntnök — aki a munkavédelmi szabályok betartását és a szer- számihasználatot figyelte — szavai ütötték meg a fülem.-A szerszámok kezeléséről beszélt. Meglátszik — mondta —, melyik műhelyben mi a szokás. Van, ahol az olajos villáskulcsot a traktor kerekére tette, más a ronggyal törölt egyet rajta, s a használat után helyére rakta. Erre a szakmára is — -kissé átalakítva — érvényes a mondás: mutasd a .kulcsaid”, megmondom milyen szerelő vagy. Kár, hogy a verseny értékelésekor erre nem tértek ki, mert a részt vevők mindegyike, ha pálmát nem is, de jó példát vihetett volna magával. Különösen napjainkban lenne .ez fontos, amikor egyre többet beszélünk a költség- és anyagtakarékos gépjavításról. A versenyeken részt vevők célja mi más: a győzelem. Nagy általánosságban elmondható, hogy keveseknek jut az első hellyel járó babér, mások vigasztalódhatnak a szállóigévé vált mondással: nem a győzelem, a részvétel a. fontos. Azért azonban a rendezők többet tehetnének, hogy egy- egy ilyen összejövetelen a mindenki számára hasznos tanulságok 'közkinccsé váljanak. Cz. P. ARANYDIPEOMÄS KERTÉSZ Imre bácsi, aki mindig siet Csaknem húsz esztendeje ment nyugdíjba, mint a megyei tanács szőlészeti felügyelője. Nemsokára betölti a 85. életévét. Gyakran találkozunk, főként Kecskemét központjában. Jélleg- ze.tes fürge járása kissé lassúbbá v£lt az utóbbi hónapokban, de jól bírja magát korához képest Fáth Imre arany diplomás okleveles kertészmérnök. Találkozásainkkor mindig .váltottunk néhány szót. A napokban megkérdeztem tőle, minek köszönheti frisseségét? — Hetényegylházán 400 négyszögöl szőlőt és gyümölcsöst művelek, kísérletezek az új termelési módszerekkel. Élvezem ezt a munkát, úgy érzem, frissít, fiatalít. Nyugdíjba menetelem után még 15 évig mezőgazdasági igazságügyi szakértő voltam. Most már minden szabad időmet a kertemben töltöm. A termés egy •részét eladom, tehát az áruellátást is segítem. Az utolsó mondatnál — amit félig tréfásan, hangsúlyozott — — kissé elmosolyodott. Néha feleleveníti gazdag életútjának egy-egy részletét. Emlékezetes számára, amikor 1958 szeptemberében, a nagy kecskeméti szőlőnemesítő, Mathiász János születésének 120. évfordulóján. az akkori földművelésügyi miniszterhelyettestől emlékérmet kapott a szőlőtermesztés segítésében. kifejtett kiváló munkájáért. Szívesen emlékezik arra is, hogy főiskolai tanulmányainak befejezése után mezőgazdasági népoktatással foglalkozott. Gazdaképző szakiskoláikban tanított, tanfolyamokat vezetett. Lajos- mizsén a mezőgazdasági népiskola igazgatója voít. A nagyközségben tejszövetkezetet szervezett a tehéntartó gazdák ösz- szefogásával. Elérték, hogy 10 fillér helyett 12 fillért kaptak egy liter tejért. Később, 1949-től 1953-ig Kecskeméten az állami gazdaságok központjában dolgozott, innen került a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. — Azt a feladatot kaptam, hogy segítsem a megye szőlőállományának felújítását és fejlesztését. Igyekeztem erőmhöz és tudásomhoz mérten eleget tenni a kívánalmaknak. Közreműködött a megyei borversenyek és a Hírős Napok rendezésében is. — Ha most újra kezdhetném az életet, talán sok mindent másképp tennék. Sajnos, nem lehet újrakezdeni, mert elszaladt az idő. A MAE klubjában a megyei tanács nyugdíjasainak összejövetelein én vagyok a korelnök, már csak ezt a tisztséget tudom betölteni —' mondta a rá jellemző, kissé fanyar humorral, és máit el is tűnt a Szemem elől. Imre bácsi alig. változott, most is sok a dolga, mindig siet. Kereskedő Sándor Egy tízéves könyvsorozat sikere A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1974-ben indította „Időszerű közgazdasági kérdések” című sorozatát. Érdekes / az évszám, ekkor ér el hazánkba az első olajárrobbanás hatása. fejlődő nemzetgazdaságunkat ekkor \ legyinti meg elő-: szőr egy világgazdasági válság szele, ekkor torpan meg szemmel láthatóan 1968-ban megkezdett, gazdasági irányításunkat átszervező reformprogramunk. A sorozatot A kúszó infláció elméleti problémái — című könjyv indította. Figyelmet felkeltő téma, hiszen szocialista terv- gazdálkodás keretei között az inflációt, mint a gazdasági válság egyik csalhatatlan jelét, e könyv megjelenéséig egyáltalán nem emlegettük. A sorozat első köteteinek mind témaválasztására, mind a könyvek belső tartamára rányomta 'bélyegét az esetlegesség, a hiányos, nem eléggé árnyalt kidolgozás, míg a manapság megjelenő kötetek már erősen magukon viselik a tudatos kiadói-szerkesztői munka jegyeit. Amint dr. Fébó László, a sorozat szerkesztője elmondotta, az eddig megjelent 41 könyv — négy kivételével — a magyar nemzetgazdaságban a mai napig is jelenlévő, a szakemberek által1 vitatott, nyitott kérdésekkel foglalkozik, azok megoldhatóságára keresi a választ. A sorozat 1500 példánnyal indult, ma, tíz év után négyezernél tart, ami hazai viszonyok között egy kifejezetten szakmai tartalmú, tehát viszonylag kisszámú olvasóközönségnek készítve, meglepően nagy számnak mondható. Az is elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a szakmai könyvsorozatok tekintetében, szinte példa nélkül áll az az eset, hogy az Időszerű közgazdasági kérdések című sorozat szerzői közül 18-an (!) elsőkönyves szerzők, többek vidékiek. Bogár László — aki egyébként a miskolci városi tanács dolgozója — A fejlődés ára című köpyve úgy jelent meg a sorozatban, hogy a szerkesztő a későbbi szerző tollából származó értekezést olvasott a Valóság című folyóiratban, s felkérte a szerzőt a téma bővebb megírására. A sorozatban eddig megjelent negyvenegy kötet összpéldányszáma 95 ezer, ami szintén feltűnően magasnak mondható ilyen jellegű könyveknél. Legtöbb példányban Komái János professzor könyve jelent meg, látott napvilágot, öt és fél- ezerben, címe: Növekedés, hiány, hatékonyság. A kiadó ebben a sorozatban még három könyvet kíván megjelentetni az idén, közöttük Csikós Nagy Bélának árpolitikánk időszerű kérdéseivel foglalkozó munkáját. H. Z. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Tévedésből megverte az édesanyját Valószínűleg a legrosszabb álmában sem gondolt arra özvegy Oláh Pétemé, hogy gyermekei közül a legfiatalabb, az egyetlen fiú, valamikor is kezet emel rá. Nem is lehetett volna semmi alapja ennek a feltételezésnek, hiszen mindig igen jó volt a kapcsolatuk, kölcsönösen tisztelték, szerették egymást. A fiú, Oláh Dávid :(Jakabszáliás, I. kerület 39.) rendszeresen segített az édesanyjának a jakabszállási tanyát övező föld művelésében. A 74 éves asszony, bár a lányánál lakott a faluban, amikor ideje engedte, kijárt a tanyára dolgozni. Március 10-én is végezte a szokásos tavaszi munkát, amikor megjelent a fia. Örömmel fogadta, hiszen ketten gyorsabban tudtak haladni. Este hatra az asszony a sok munkától elfáradt, ezért türelmetlenül várta, hogy megérkezzenek a rokonok, akik megígérték: még sötétedés előtt ott lesznek. Az idős asszony végül is gyalogosan indult a közelben lakó ismerősökhöz, remélve, hogy azok hazaviszik őt. Oláh Dávid is készülődött közben hazafelé. Elbúcsúzott az édesanyjától, majd a kapuból visszaindult a kerékpárjáért. A járművet reggel az udvari eperfához támasztotta és rádobta a pufajkáját. Ekkor arra lett figyelmes, hogy két ember szaladt ki a konyhából. Odarohantak a kerékpárhoz, ledobták róla a kabátot, majd a kerítésen át futólépésben — hátukon a biciklivel — távoztak. Oláh az erősödé szürkületben nem Ismerte fel az alakokat, csak az irányt látta, amerre futottak. Utánuk eredt, de az egyre hatalmasodó sötétségben szem elől tévesztette őket. Egészen közel járt viszont Szabó István tanyájához és segítséget kért tőle. Azt mondta, hogy a kerékpár.tolvajok miatt fél hazamenni. Szabó megígérte a támogatást, csupán annyi időt kért, amíg a családját megnyugtatja, hogy hamarosan visszajön. Oláh Dávid elindult egyedül, bízva abban, hogy Szabó István rövidesen utoléri. Már közel járt a tanyájukhoz, amikor a sötétben egy embernek a mozgását fedezte föl. Ijedtében felkapott a kerítés mellől egy fél méternyi hosszú akácfakarót, és — arra gondolva, hogy a kerékpártolvajt bántalmazza — több ütést miért az előtte álló személyre. Félelmében nem nézte, kit és hogyan üt. Pedig édesanyja jajgatott, könyör- gött, kiabált a fiának, hogy ne bántsa. Mire eljutott Oláh Dávid tudatáig, hogy mit is csinál, már alaposan helybenhagyta az idős asszonyt. Ekkor a földön fekvő édesanyját felkapta, bevitte a konyhába és lefektette. Majd elrohant a közeli tanyákhoz, hogy segítséget kérjen. Az asszony életét közvetlen veszély nem fenyegette, pedig a fia jócskán elbánt vele. A kiterjedt bőr alatti bevérzések mellett mindkét alkarja és bokája, valamint egy bordája is eltörött. Anya és fia között a jó kapcsolat úgyszólván azonnal helyreállt. Oláh Pétemé megbocsátott a fiának a tévedésből történt verés miatt. * A bíróság életveszélyt okozó ’testi sértés bűntettének kísérletében találta bűnösnek Oláh Dávidot, és ezért főbüntetésül két évi szabadságvesztésre ítélte. Ügy véljük, ez az a pont, ahol olvasóink megkérdezhetik: miért? — hiszen az anya megbocsátott, és ezután nyilvánvalóan nem kívánta a fia megbüntetését. Ez valóban így van, csakhogy ezt a tényt a bíróság csupán enyhítő körülményként veheti figyelembe. A büntetőjog a személyben való tévedést a büntetés szempontjából közömbösnek tekinti, ugyanis, általában az emberi életet, testi épséget védi. Az ismertetett esetben így 'nem lehetett a megbocsátás ellenére sem 'büntetlenül hagyni a bántalmazást. Az ítélet jogerős. Tuza Béla
