Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

1984. október 9. • PETŐFI NÉPE • 5 A csontfaragó műhelyében Németh János huszonkilenc esztendős. Kecskeméti, a Kossuth körúton él szüleivel. Harmadik éve dolgozik a MEZÖGÉP-nél, ahol kazánfűtő. Régebb óta isme­rem, s figyelem alkotásait. Ugyan­is csontfaragással foglalatosko­dik. Nyaranta találkozunk a Bács- Kiskun megyében élő népművé­szek, fafaragók kigyóspusztai tá­borában. Ezúttal azonban a me­gyeszékhelyen kerestem fel. Mű­helynézőbe érkeztem hozzá. Műhelynézőbe? Nincs külön bi­rodalma, nem is szükséges, hiszen ahogy ő mondja: „zsebből dol­gozik". A szerszámok és az alap­anyagok elférnek a kezében. Nem .sok helyet foglal a csont, a szaru. A kész alkotásokat is el tudja he­lyezni egy kicsi asztalon, — Hogyan lett csontfaragó? — Véletlenül. Négy esztendő­vel ezelőtt vettem egy faragó­készletet. Ekkor próbálkoztam először a véséssel. Lopótökre ké­szítettem mintákat. Jobb elfelej­teni az első példányokat... Ol­vastam az újságban a Népművé­szet ifjú mestere pályázati felhí­vást, s úgy gondoltam, részt ve­szek ezen. Beküldtem néhány munkámat, faragott mángorlót, s csontból készült fűszertartókat. Kaptam egy levelet Pestről, hogy a kecskeméti Erdei Ferenc Mű­velődési Központba menjek be. Meghívtak a kígyóspusztai fafa­ragó táborba. Ez 1981-ben történt, azóta minden évben ott vagyok. Jó társasággal találkoztam, sokat segítettek, megmutattak néhány mesterfogást. — Kik adtak még tanácsokat? — A csontfaragáshoz gyakor­lati instrukciót nemigen kaptam senkitől, magamtól jöttem rá a titkokra. Lükő Gábor néprajz- kutatóval hosszasan beszélgettem Pesten, találkozásunk emlékeze­tes marad. <3 sok mindent elmon­dott a faragásról, mint népmű­vészetről. A jelképrendszerről is beszélt. Több szak'könyvre fel­hívta a figyelmemet,' azóta már elolvastam néhányat, köztük a Kiskunság népi képfarágó művé­szete címűt. — Fontosnak tartja tehát, hogy a faragással elméletben is tisz­tában legyen. Gondolom nem a szakirodalomban . olvasottak késztették arra, hogy csontot és vésőt regyen a kezébe. — Nehéz szavakba foglalni, de megpróbálom elmondani, rövi­den. A csontban kihívást érzek. A kemény anyagban meglátom,' 'hogy mire alkalmas, s milyen motívumokkal díszíthetem. Idő, türelem is kell ehhez a munká­hoz, mert az a lényeg, hogy ne szériatermékeket „gyártsak”. Ak­kor nem lenne értelme a csont­faragásnak, ha eladásra készíte­ném a darabokat. Néha persze elkuny éráinak egyet-egyet, de mindig nehezen válók meg tőlük. — Azt mondta: az anyagban kihívást érez. Hogyan zajlik le a „párbaj”? — A természetes forma megha­tározza, hogy mit faraghatok. A „párbaj” tulajdonképpen ott kez­dődik, amikor előkészítem az alapanyagot. Reszelem, csiszolom a csontot. Legjobb a marhaláb­• Németh János osonttoragás kőiben. Két-hárem óra múlva fárad el a kese. szárcsont, a szarvasagancs, a szürkemarhaszarv. Ezeket hasz­nálom. -Napokig forgatom a ke­zemben a csontdarabot, míg ne­kilátok a vésésnek, i — Terveket készít? — Nem rajzolok vázlatokat, csak akkor, ha bonyolultabb min­táról van szó. Fej,bői formálom a motívumokat, így jobban megy. Munka közben elfelejtek minden bajt, de nem szűnik meg teljesen a külvilág. Szól a rádió. Nyáron kinn ütök az udvaron, a jó leve­gőn dolgozgatom. Két-három órá­ig bírja a csuklóm... A csiszo- r lás „rabszolgamunka”, de . ezzel kezdődik az alkotás. — Ismeri a csontokat? — Meg tudom állapítani, hogy miből mit lehet létrehozni. A hen­test megkérem, ne vágja, hanem fűrészelje a csontot. Vigyázni kell, nehogy itönfcremenjen. az értékessé változtatható csont. Gyakori vevő vagyok a húsbolt­ban, egyszerre több kiló csontot vásárolók. A velőből kiváló va­csorát készítek. A megmaradt csontokat tíz—tizenöt percig fő­zöm ultras vízben. Tovább nem lehet a tűzhelyen tartani, mert keményedik, pattogzik a csőrit. Ezután kezdődik a- számomra örö­met okozó tevékenység, a fara­gás. Körzőket, régi foorotvakése­ket használok a minták vésésére. Ha elkészülnek a motívumok, ak­kor viaszkrétával dörzsölöm be a darabot, a festékanyag benne marad a karcolásokban. A natúr csontot bőrolajjal kenem be, et­től lesz vajszíne. — Kik látták már a műveit? — Megyei kiállításokon bemu-. tattam már az alkotásaimat. Az országos népművészeti tárlatokra is eljutottam, Miskolcra, Nyír­egyházára. Szeretném ismét meg­pályázni a Népművészet ifjú mestere címet, de sajnos az idén késve jutott el hozzám a felhí­vás. 'Majd jövőre. Tagja - vagyok a megyei Népművészeti’ Egyesü­letnek. — Munkahelyén tudnak erről a „hobbijából”? — A társaimnak néha meg­mutatom, mit csináltam legutóbb. Tetszik nekik, de kritikát is ka­pok. — Mi lesz a következő — ahogy az előbb neveztük — „pórbaj”? — Lőportartót 'készítek szarvas­agancsból. Egy hét ugyan elegen­dő lenne a díszítéshez, de nem kapkodom el, nincs határidőhöz kötve a munka. Jó érzés, 'ha el­készülök egy-egy darabba!!. Az első bíráló mindig én vagyok. Nem engedékeny, inkább szigo­rú! Borzák Tibor • Egyszerű motívumok a lőportartón. Megnyílt a vásárhelyi őszi tárlat Hódmezővásárhelyen a Tor. nyai János Múzeumban vasár­nap megnyílt a XXXI. vásár­helyi őszi tárlat. K rangos országos képző, művészeti seregszemlére az idén minden korábbinál több al­kotó küldte el munkáját. A kép­ző. és iparművészeti, lektorátus zsűrijének döntése alapján 159 művész 310 alkotását mutatják be a múzeum öt termében: fest­ményeket, grafikákat, szobro. kát, kisplasztikákat, érméket és kerámiákat. A megnyitón ünnepélyes kül­sőségek között adták át az 1984. évi Tornyai-emlékplakettet Fo. dór József festőművésznek a vásárhelyi művésztelepen hosz- szú éveken keresztül kifejtett ki. emelkedő tevékenységéért, va­lamint a fiatal képzőművészek nevelésében való aktív rész­vételéért. A kiállításán bemutatott mű. veiért Németh József Mun- kácsy-díjas érdemes művész a Magyar Népköztársaság mű. vészeti alapjának díját, Janzer Frigyes szobrászművész 'pedig a Csongrád megyei Tanács díját nyerte el. Tizenketten kaptak al­kotói munkajutalmakat: A Művelődési Minisztérium a vásárhelyi őszi tárlatot vásár, lási fórumnak is kijelölte. Az érdeklődő üzemek már a megr nyitást megelőző hetekben több alkotást megvásároltak, s egy­ben meghívták a művek alko. tóit üzemükbe külön önálló ki­állítás rendezésére. (MTI) Fotótörténeti ritkaság Pécsett Fotótörténeti ritkaságnak szá­mító gyűjtemény került egy idős pécsi orvos hagyatékából a Ja. nus Pannonius Múzeumba: szá­zadunkkal egyidős bioszkóp és térhatású diaképek sorozata. A felvételek egyszerre két ob- jektlwél készültek, az üvegle­mezeken tehát két kép látható, így a bioszkópon — a kétlencsés nézőkén — át szemlélve térha­tású látványban van része az embereknek. Az ábrázolt ese­ményeket, tájakat, városokat és személyeket három dimenzió, ban tárják a néző elé a képek. A bioszkóp egy oszlopon áll, az üveglemezek szalagra vannak felfűzve és egy kerékkel lehet forgatni őket, ezáltal mozisze- rűen peregnek a képek a szem­lélő előtt. A mintegy kétszáz fel. vétel egy .része Pécs századfor­dulói eseményeit örökítette meg, a másik része a Mecsek Egyesület tagjainak közép-eu. rópai túráján készült. Al Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályán az ország egyik leg­nagyobb fénykép, és fotótörté­neti gyűjteménye jött létre az utóbbi években, évtizedekben. Á NYILVÁNOS BESZÉD MESTERFOGÁSAI Egyszerűen és világosan Már vége félé járt a Lajosmizsei Petőfi Népe-ankét, már szinte mindenki szólt, akire számítottak, amikor inas, élénk mozgású em­ber állt föl az asztal végén. Többen felkapták a fejüket, fölvillanyo­zódra figyeltek.. Fontos dolgokat mondott. @da kellett figyelni. Fölszólalása lekötötte a jelenlevő értelmiségiek, diákok, szakmunkástanulók, alkalmazottak figyelmét. Ügy szőtte a beszédet, hogy mindenki talált benne magá­nak valót (részlet egy újságcikkből). 26. Többféle nyelven magyarul? Legalább kétfélén: másképp beszélünk otthon és mások előtt, másképp a magánélet és a köz­élet helyzeteiben. Ez utóbbi, a közélet sem egységes fogalom. Egyrészt a nagyközösséget jelen­ti, az országos politikát és nyil­vánosságot. A legtöbb ember en­nek nem közvetlen részese. Min­dennapi életünk közege a kis­közösség: az alapszervezet, a bri­gád, az üzem, a község... Köz­életi nyelvünkből viszont hiány­zik -ez a réteg. Ezért többnyire az országos politika újságokból, televízióból megismert kifeje­zéseit, ojt helyénvaló sablon­jait próbáljuk utánozni. Törté­nelmünk alakulása is közreját­szott a mindennapi beszédünk és a hivatalos nyelvhasználat kö­zötti szakadék kialakulásában. A beszámolókat, vitaindítókat gyakran fogalmazzák ma is a csak beavatottaknak érthető hivatalos nyelven. Ezért van az, hogy az „egyszerű” dolgozó az üzemben a demokratikus fóru­mokon sokszor meg sem mer szólalni. Nem járatos a közéleti nyelvben, s úgy érzi, nem tud helyesen ^beszélni. 27. Ki beszél helyesen? Nem feltétlenül *az, aki tele­tűzdeli beszédét „hivatalos” ki­fejezésekkel, idegen szavakkal, bonyolult mondatokkal. Ha egy alapszervezeti taggyűlésen a titkár a kongresszusi beszámolók stílusában tart vitaindítót, vagy a falugyűlésen a tanácselnök a nemzetközi helyzet elemzésére vállalkozik í— a hatás egyenesen komikus. Ne akarjuk magunkat egy képzelt előadási móddal, he­lyettesíteni. Ahogy az életben, a napi gyakorlatban beszélünk, az a legmeggyőzőbb. A beve­zető példában egy három ele­mit végzett, idős parasztember volt a felszólaló. Szavaira mégis mindenki odafigyel. Átalá- ban igaz, hogy az egyéni stí­lus kidolgozásáig az juthat el, aki ^már az egyszerű beszéd hangját megtalálta. 28. Milyen nyelvi vétségeket kerüljünk? Dióhéjban a leggyakoribb hi­bák, melyeket ajánlatos elkerül­ni: — ne suk-süköljünk és ne szuk-szüköljünk; — kerüljük a helytelen igekötőhasználatot: ki­tárgyaljuk helyett megtárgyal­juk ‘stb.; — kerüljük a cselekvő személyét elrejtő szerkezeteket; intézkedés történik helyett in­tézkedünk stb.: :— kerüljük a hosszú, túlbonyolított monda­tokat: — csak azokat az idegen szavakat használjuk, amelyek­nek nincs magyar megfelelőjük, és ismerjük jelentésüket. Be­széljünk tehát magyarosan. 29. Milyen is a magyaros be­széd? Nyelvünk természetéből adó­dik, hogy képesek vagyunk ke­vés szóval is sokat mondani. A magyar nyelv sajátossága a tö­mörség és a világosság. Nyel­vünk egyik legjobb ismerője, Illyés Gyula így írt erről: „Az emberek általában azt hiszik, hogy szépen „művészien” ' írni azt jelenti, hogy egyszerű gondo­latait is az ember jój fölcifrázva, bonyolultan adja elő. Ennek ép­pen aiz ellenkezője igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait! is egyszerűen és világosan előadni”. 30. A helyes beszéd jellem­kérdés? Illyés így folytatja az előbbi sorokat: ....... a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképp a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkozik he­lyesen? Aki az igazat keresi. Az írás- és a beszédmódja tehát mindenkit leleplez. Jól beszél­ni és írni magyarul, ez tiehát igazánból: jellemkérdés”. Ismét odajutottunk, ahonnan sorozatunk elején elindultunk: a nyilvános beszéd technikáját meg lehet tanulni, de a lényeg, a hatásos beszéd alapja szavaink őszintesége és igazsága. Meg­ismerkedtünk eddig a hozzászó­lás alapkérdéseivel, és most to­vábblépünk. A{ hátralévő foly­tatásokban a vitáról lesz szó. Egy hozzászólást elmondani ugyanis nem könnyű, vitázni azonban még nehezebb. 31. Tuduhk-e vitatkozni? Melyek vitastílusunk jellemző hiányossá­gai? i(Várjuk válaszukat utolsó kérdésünkre! írják meg azt is, mire kí­váncsiak a továbbiakban? Kérjük, hogy a leveleket legkésőbb a hét végéig, vasárnapig adják fel címünkre. A borítékra írják rá: „Be­széljük meg!” (Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Csáti Lászlóné, Kalocsa, Tömöri út 6., Bányai Júlia Gimná­zium 3. c. osztálya,. Kecskemiéit, Tüske János, Kecskemét, Akadémia fart. 8. H/77. Az utalványok az ország bármely Centrum áruházában beválthatók. A folytatás, benne a választ és a nyertesek nevét egy hét múlva olvashatják!) FOLY ÓIRATSZEMLE Hídfőállás a Tiszánál E mlékszem az utolsó ma­gyarországi utazásomra. Megfordultunk Csongrád, a Tisza-parti város körzetében is. Egy falu, amelynek különös ne­ve elmerült emlékeim tengeré­ben, negyvennégy októberének ottani véres harcait idézte fel ben­nem, amikor hadosztályunk ezre­déi, átkelve a Tiszán, vissza­verték a fasiszták elkeseredett el lentámadása i t. Napkeltétől késő éjszakáig nem csendesedtek el az ágyúk. Gép­puskák és géppisztolyok ropo­gása hallatszott minden irányból. Csupán éjjel uralkodott csend a fronton, ilyenkor rövid, mély álomba merültek az emberek. Csak a szekerek, zörögtek a lő­szerutánpótlással és az élelem­mel az átkelőhelyek felől a dü- lőutakon a védelmi peremsávhoz. Az éj leple alatt Buligin ezre­des zászlóaljai előnyomultak a Tiszáig. Tudtuk: azelőtt itt komp volt. De vajon megvan-e még? Hiszen a fasiszták mindent meg­semmisítettek, hogy hátráltassák az előnyomulásunkat. A jobb par­ton erődítéseket emeltek, rá­kényszerítve a helyi lakosságot a futóárkok kiásására, s 'tüzelőállá­sok építésére. A magyar parasz­tok mesélték ezt, akik a Tisza'— Körös-közbe menekültek a fasisz­ták elől. Amikor Lucsko őrmester elöl ha­ladó raja a parthoz ért, zajt hal­lottak a nádasból. Odasiettek. Ke­zét feltartva vagy tíz katona jött elő a bozótból. A nyolcadik ma­gyar zászlóalj katonái voltak. Egymás szavába vágva mond­ták: — Sokan vannak közülünk, itt a bokrokban. Elegünk van a há­borúból, gyűlöljük a fasisztákat, ■ A. Kovtun nyugalmazott vezér őrnagy. Elhatároztuk, itt maradunk, nem kelünk át a túlsó partra. Azt a parancsot kaptuk^ robbantsuk fel a kompot, de mi elrejtettük a ka­nyarulatnál és vártunk benne­teket. S valóban, százötven méternyi­re, kis, nádtól rejtett kanyarban ott állt egy teljesen ép komp, raj­ta egész halom robbanóanyaggal. — No de hol van a drótkötél, anélkül lehetetlen átkelni — szólt az ezredmérnökünk. — Sajnos, erre nem gondol­tunk! Egyszerűen hagytuk elsül­lyedni a vízben,. De a túlsó par­ton nagyon erősen rögzítve van. Csak ismét ki kell feszíteni — fe­lelték a magyarok. Amíg a beszélgetés tartott, a bozótosból egyesével—keftesíével szállingóztak elő a magyar kato­nák. Többen voltak már száznál is. Ok is bekapcsolódtak a tana­kodásba. Az engedélyt meg sem várva, néhány magyar a folyóba ereszkedett, s a víz alóli feltűnt a drótkötél. Hamar kifeszítették egy cölöphöz. — Kész. — Kezdjük! — fordult Buligln- hez Polenov kapitány, zászlóalj - parancsnok. — így vagy úgy, kezdeni kell — felelte Buligin. — De mi van odaát? Gyanúsan csöndes a túl­só part. Még kutyaugatást sem hallani. Hátha csapda ez az egész? A 'magyarok közül néhányan ismerték a nyelvünket, megértet­ték, mit mond Buligin. Egyikük hevesen és sértődötten megszó­lalt: — Feleslegesen nyugtalankodik. Mi régen vártuk az alkalmat, hogy átállhassunlk önökhöz és se­gíthessünk. A túlsó parton szin­tén vannak olyanok, mint mi, és várakoznak. Mi önökkel elsők­ként kelünk át a kompon. Buligin parancsot adott, és kompra szállt Tovsztoriogov ka­pitány százada. Sötét éjszaka volt, a hold nem világított. A szem csak erőlködve látta a parttól elszakadó kom­pot. Különös, szorongató csönd ült a tájra ... Eleinte minden jól alakult. A század hangtalanul partot ért, a kompot visszaküldték a tölbbie- kért. Tovsztonogov felderítői egy keskeny, alig észrevehető ösvé­nyen eljutottak a dombon elte­rülő faluig. Hirtelen felugatott egy nagy 'kaliberű géppuska. A folyóhoz vezető utca végén nagy ház állt, annak a pincéjéből tü­zeltek. Ezt géppisztolysorozatok követték. A felderítők harcba bo­csátkoztak. Kocsarev alhadnagy szakasza sietett segítségükre. Most az volt a fontos, hogy ki­tartsanak, amíg a többiek átkel­nek — és sikerült! A magyar ka­tonák teljes erejükből dolgoztak a kompon. Valahonnét csónako­kat is szereztek, és evezve szállí; tották átfelé Buligin gyalogosait. Amint Polenov szászlőalja az utolsó emberig átkelt a Ti­szán, támadásba mentek át ka­tonáink. A csapás olyan heves volt, hogy a fasiszták feladták ál­lásaikat. Pirkadatra miénk volt a falu. Gazdag 'hadi'zsá'kmányt találtunk ott, de ami a legfőbb — elfogtuk a 102-es utászzászlóalj törzsét, amely erődítéseket emelt itt, és mintegy 1200 foglyot ejtettünk. Elképzelhető, mennyire meg­lepte a zászlóaljparancsnokot, amikor köztünk llátta azokat a magyarokat, akiknek parancsba adta1 az átkelőhely felrobbantá­sát ... A hídfőállás viszonylag köny- nyű elfoglalása á szentesi— csongrádi hadseregcsoportosítás hátában, nyugtalanította az el­lenséget, s nem ok nélkül. Dél felé már érzékeltük a fasiszták erősödő nyomását; csapataikat az általunk elfoglalt felvonulási te­rület irányában összevonták. Ám a harc döntő pillanatában sike­rült a hídfőállásban az egész had­osztályt összpontosítanunk. NEGYVEN ESZTENDEJE Tíz napig folytak a harcok a hídfőállás megtartásáért, szünet nélkül, pirkadattól alkonyaiig. Ezredeink visszaverték a roha­mokat, ellentámadást indítottak, majd óikét szorították vissza. És kitartottunk. Kitartottunk, mert minden egyes katonának, minden egyes tisztnek az járt a fejében: mielőbb ki kell űzni a fasisztákat a magyar földről, és segíteni a népnek, amely szen­vedett az elnyomás alatt, s ben­nünket felszabadítójaként foga­dott. □ □ □ Nos, ezek az emlékek ébredtek fel bennem, amikor magyar ba­rátaimmal végigutaztam azokat a helyeket, ahol a háború évei­ben katonáink Magyarország fel- szabadulásáért küzdöttek. A.-Kovtun a Bogdan Hmelnyickij nevét vi­selő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett 297. Szlavjanszko- Kirovogradi hadosztály egykori parancsnoka, nyugalmazott vezér­őrnagy (Fordította: A. Tóth Sándor) Szovjet Irodalom A (Izovjet irodalom 10. számá­ban Jevgenyij Jevtusenko Ahol a vadgyülmölcs terem című re­gényének második része, Valen- tyin Raszputyin, Oleg Volkov és Georgij Szemjonov írása, a Fó­rum rovatban pedig Jevgenyij Nyesztyerenko, a világhírű szov­jet énekes Tűnődés a mesterség­ről című önéletírása olvasható. A (Líra rovat Nyikolaj Sztarsi- riov verseit mutatja be Győré Imre, Szokolay Zoltán, Weöres Sándor és Körmendi Lajos for­dításában, aki a válogatás beveze­tőjében a következőket írja: Nyikolaj Sztarsinov a világot világunkat, rettenetek árnyé­kában élő korunkat írja ... Felmutatja az értelmes emberi létezésbe, a világ kerek rendjé­be nem illő „szögleteket”. A Kö­zös dolgaink rovatba Jelena Um- nyakova írt cikket Gálgóczi 1 Er­zsébet újabb elbeszéléseinek orosz nyelvű kötetéről. Az Iroda­lomról rovatban Iraklij Andronyi. kov emlékezik Jurij Tyinyanovra, továbbá itt olvasható Nyikolaj Anasztaszjev tanulmánya 1 A szovjet irodalom helye a XX. századi , világirodalomban cím­mel. A sci-fi kedvelők bizonyá­ra érdeklődéssel olvassák Alek- szandr Fjodorov interjúját. Arka- gyij Sztrugackijjal. A másik in­terjút Alakszandr Afanaszjev ké­szítette Valentyin Raszputyiúnal. A negyedikes orosztanítás {beve­zetéséről folytatott kerekasz- tal-beszélgetésről N. Sándor László számolt be. A Szemle rovat Tandori Dezső ismertetését közli Gevorg Emin Záporra zenét című magyar nyelvű kötetéről, illetve Anatolij Klitko írását jván Rogoscsenkov Az életteremtés vágya című, orosz nyelven meg­jelent könyvéről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom