Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
4 * PETŐFI NÉPE • 1984. október 2. EGGYEL KEVESEBB SZOLGÁLTATÁS! Kétszázezres tartalék % A barkácsműhelyt lepecsételték Azt mondják az Állami Béres Munkaügyi Hivatalban, hogy az egyes területeken jellemző munkaerőhiány már oly’ mértékű, hogy az úgynevezett célzott bérintézkedések sem segítenek. Való igaz, hogy a vállalati munkaerő-gazdálkodás változatlan vezérmotívuma: embert és embert, minél többet, mert nem tudni, hogy a ma hasznavehetetlen emberekre holnap nem lesz-e szükség? (Mellesleg: e munkaerő-gazdálkodási gyakorlatból szükségképpen levonható következtetéseket vajon figyelembe veszik-e azok, akik a következő középtávú tervidőszak beruházáspolitikai koncepcióján dolgoznak ?) Igaz, a legújabb munkaügyi elemzések szerint valamelyest erősödött a nagyipar létszám- megtartó képessége: az év végéig a tervezettnél kisebb mértékű létszámcsökkenés várható az iparban és az építőiparban, de az általános létszámhiány miatti sirámok aligha csendesülnek majd. A munkaerő iránti éhség csilla- píthataitlan, s ennek csak részben oka az alkalmazott beruházáspolitika. (Hogy tudniillik csakis az exportálható árualapokat bővítő beruházásokra jut pénz, a munkaerőt kiváltó gépesítésre, rekonstrukcióra, műszaki fejlesztésre már aligha.) A másik ok, hogy a vállala- , tok bizalmatlanok minden olyan intézkedés állandóságával szemben, amely a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás feltételrendszerét szolgálja. Ä munkaerőmozgást változatlanul a spontaneitás jellemzi: a munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vállalatok közötti létszám-átcsoportosítás — jogilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Aligha kényelmességből. Ismétlem: bizalmatlanságból, hisz’ az elmúlt években annyi egymásnak ellentmondó szabályozáshoz voltak kénytelenek alkalmazkodni. Nem élnek a munkaerő-kölcsönzés lehetőségével sem, mert mit lehessen tudni, hogy az általuk ideiglenesen kölcsönadott emberük visszatér-e majd az eredeti munkahelyére? Semmi jele annak,, hogy a hiányzó munkaerő pótlása érdekében különös figyelemmel kísérnék a belső létszámtartalékok felszabadítását és hasznosítási lehetőségeit; a veszteségidők csökkentését, illetve a munkaszervezés javítását. Vagyis semmi jele a munkaerő-gazdálkodás intenzív módszereinek (miért is lenne, ha egyszer a vállalatok és a szövetkezetek — lényegében a mai napig is — az extenzív gazdálkodási módszerekhez szoktak, mert ehhez szoktatták őket?). Változatlanul kedvelt „létszámpótló” módszerek közé tartoznak viszont a nagyarányú túlóráztatások, a mellékállásban történő foglalkoztatások, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezése. Az utóbbi módszernél érdemes kissé elidőzni, már elöljáróban is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy távol áll tőlünk a vgmk-mozgalom elleni — akárcsak legenyhébb színezetű — támadás. Már csak azért is, mert általánosítható tapasztalat, hogy a vgrnk-k munkája többnyire jól szervezett, s teljesítményeik — a főműszakhoz viszonyítva — magasabbak. Szembeötlő ez azért is,, mert a vgmk-tagok jórészt az alap- tevékenységgel azonos munkát végeznek, tehát maguk bizonyítják a főmunkaidőben végzett munka szervezetlenségét. Ám egyre jellemzőbb, hogy vgmk-mozgalom kiterjesztésével a vállalatok olyan létszámhiányt is csökkentének, amely a legegyszerűbb szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Ilyen körülmények között pedig a vgm-ek egyébként jól szervezett és valóban hatékony munkájának eredménye végül is elveszhet az általános vállalati szervezetlenségben. S ami még ennél is aggasztóbb: a munkaidőalapot lényegében extenzív módon bővítő vgm- vállalkozás elodázhatja — s ki tudja meddig — a munkaerő racionális foglalkoztatásával kapcsolatos tennivalók elvégzését. Hadd ismételjem: mindez nem a vgm-ek létének és működésének megkérdőjelezése, inkább csak annak felvillantása, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek összes előnyei és erényei aligha fedhetik el a vállalati gazdálkodás — jelesül a munkaerőgazdálkodás — megannyi gondját, baját. De miért e munkaerő-gazdálkodási csődtömeg? Miért, hogy el kell ismerni — hivatalos dokumentumban! —, hogy ha az évközi munkateljesítmények elérnék az általában jellemző novemberi— decemberi átlagot, akkor az ipar tavaly 200 ezerrel kevesebb emberrel is elboldogult volna? Miért nem mondhattak le erről a kétszázezres munkavállalói seregről? Mert semmi nem kényszeríti őket erre, s kényszer híján ugyan miért lenne ez gazdálkodói érdek? A munkaerő olcsó, sokkal olcsóbb, mint a gépi technika. (Nem véletlen, hogy közönséges anyagmozgatással még mindig több mint 700 ezren foglalkoznak.) A létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítás felhasználásának lehetősége sem késztette a vállalatokat jelentősebb elbocsátásokra, illetve átcsoportosításokra. (Ügy hírlik: ez is fölismert igazság, s a keresetszabályozás várható módosítása ezen 'is radikálisan változtat.) A jórészt önköltség- típusú ár pedig eleve alkalmatlan a teljesítménykényszer fokozására és így a létszám- gazdálkodás komolyabb racionalizálására. Jelenleg itt tartunk. Az ebből fakadó feszültségeket ismeri a gazdaságirányítás is, s a soron következő szabályo- zómódosítások során vélhetően erre is ügyel. Vértes Csaba A BÍRÓ TOLLÁBÓL Az állattartók kártérítési felelőssége Ügy gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy állatokat tartani nem könnyű dolog. Sok munkával jár az etetésük, gondozásuk, ápolásuk. Ráadásul a pénztárcát is ki kell nyitni, ha kárt okoznak. Nézzük, milyen szabályok alapján jár kártérítés egy kocsiba fogott ló ámokfutásáért, egy szelídnek tűnő kutya nadrágot szaggató harapásáért, vagy egy őrizetlenül hagyott bárány vetésbeli lakmározásáért. A Polgári Törvénykönyv szerint az állat tartója felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. Ez a személy rendszerint az állat tulajdonosa, de lehet az is, aki tartósan gondozza. Állattartónak minősül továbbá az is, aki kóbor állatot fogad be. Az egyik ügy tényállása szerint az ideiglenesen befogadott kóbor kutya megharapott egy látogatót. Az alperes azzal védekezett, hogy nem ő az állattartó, mert csak ideiglenesen fogadta be a kutyát, másnap már el akarta vinni otthonából. A bíróság ezt a védekezést nem fogadta el, és köte- ; lezte az alperest a keletkezett kár megfizetésére. Az. állattartók felelőssége — attól függően, hogy milyen természetű állatról van szó —, kétféle, s többnyire az általános vétkességi felelősség szerint alakul, vagyis a jogellenesen okozott kárt kell megtéríteni. Vadállat károkozása esetén pedig a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályait kell alkal. mázni. Sok vitára ad alkalmat, hogy milyen állat minősül vadállatnak. A lényeg az, hogy a vadállat nem azonos a vadon élő állattal. így például nem tekinthető vadállatnak a vadon élő őz, szarvas, vaddisznó. vagy méh, annak ellenére, hogy az utóbbi kettő kivételesen nagy veszélyt is jelenthet. Ugyancsak nem lehet vadállatnak minősíteni a vadon élő nyu- lat sem, mint ahogy azt az egyik perben igyekeztek állítani. Nem vadállat a megvadult állat sem. (Megbokrosodott ló, felingerelt bika.) Csak az a vadállat, amely természetes vadságából eredő valamely tulajdonságánál fogva jelent veszélyt az emberekre, és a dolgokra, akkor is, ha valakinek a tartásába kerül. Közbevetőleg 1 jegyzem1 meg. hogy a legutóbbi hír szerint már oroszlánkölyköt is vásárolhat az, akinek van rá pénze. Ezek akkor is vadállatnak tekintendők, ha szelídek, és a „légynek sem ártanak”. Ha megvizsgáljuk az ilyen/ jellegű pereket, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb kárt a jogellenesen póráz vagy kölönc nélkül levő kutyák okozzák. Az egyik ügyben a falu határában rohangáló kutya megijesztett egy lovat, és ennek következtében a ló elpusztult. Egy szabadon hagyott kutya pedig motorkerékpár elé ugrott és a jármű a beton- hídnak ütközött. Azonos a felelősség az udvarban tartott kutyák esetében is. Így például kártérítésre kötelezte ■ a bíróság az alperest, mert harapós kutyája a nyitva hagyott kapun kiszaladt az udvarról és megharapott egy járókelőt. Egy másik ügyben viszont elutasította a keresetet, mért megállapítható volt: a kutya úgy Volt megkötve, hogy nem mozoghatott az egész udvaron, és figyelmeztető tábla is volt a kapun. A károsult azonban ezzel mit sem törődött, könnyelműen a kutya-közelébe ment. Gyakoriak a legelésző háziállatok által okozott növénykárok is. Érdekes volt az az ügy, amelyikben egy sertés a kerítés alatt átbújva kiszabadult az udvarból, és leszaggatta a szomszéd frissen mosott, szárítókötélre kiteregetett ruháit. Az állattartó Szerint a kár azért keletkezett, mert a szomszéd nagyqn alacsonyra húzta ki a szárítókötelet. Azzal érvelt, hogy magasabban levő kötél esetén a sertés nem érte volna el a ruhát, és nem tudta volna „magára venni”. A bíróság megállapította, hogy a kerítés karbantartása a sertéstartó kötelessége volt. Neki kellett volna arról gondoskodni, hogy az állat ne tudjon kimászni. Ezt elmulasztotta, ezért meg kell fizetnie a kárt. Az állatok esetleges károkozása ellen ugyanis jó kerítéssel, és nem magasra aggatott ruhákkal kell védekezni! Gyakran az őrizetlenül hagyott, vagy rosszul őrzött állatok okoznak közúti kárt. Gondoljunk csak az országutak közvetlen közelébe kipányvázott szarvasmarhákra, sertésekre. A szekérbe fogott őrizetlen lovak is sokszor törnek- zúznak- Amíg egy fuvaros az út porát az italboltban öblítette le, lovai elunván az álldogálást, elindultak és jelentős kárt okoztak egy ott parkoló személygépkocsiban. Végezetül nem árt megjegyezni. hogy az állatok ingerlése, her- gelése nemcsak veszélyes, de pénzbe is kerülhet, mivél a károsult által felingerelt állat károkozásának anvagi következményeit — a károsult, önhibának minősülő, felróható- magatartása miatt — nem lehet áthárítani az állat tartójára. Dr. Varga Miklós megyei bíró Az utóbbi hetekben sokan/ távoztak dolguk végezetlenül, s csodáillkozva Kecskeméten az ÉP- SZISZ széchenyivárosi szolgál- taitóházálból'. A bankács részleg ugyanis szeptember eleje óta nem fogadott el újabb megrendeléseket. Az érdeklődőknek azt a felvilágosítást adták, hogy a hónap közepétől létszámhiány miatt bezárják a műhelyt. S néhány napja valóban megjelent a félirat a szolgáltatóház egyik oldalajtaján: TISZTELT ÜGYFELÜNK! BARK ÁCS RÉSZLEGÜNK MEGSZŰNT! SZOLGHÁZ Mielőtt megkérdezzük az illetékeseket a bezárás okairól, érdemes egy rövid kitérőt tenni. Éppen öt éve, 1979 szeptemberében kezdte meg működését - az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet szolgáltató- háza Kecskemét legnagyobb lakótelepén. Leadták a lakáskulcsot „Első helyen: a lakáskarban- tartás” — ezzel a címmel adtunk hírt lapunkban a megnyíló létesítményről, kiemelve újszerűségét. Az országban az elsők között itt sikerült megvalósítani, hogy az ügyfelek egy helyen megtaláljanak mindenféle .lakással kapcsolatos szolgáltatást a var- rógépjavíitástól a lakásfelszerelési cikkek vásárlásáig. Fontos szerepet kapott a lakáskarhan- tartásban a barkáesrészleg, melynek három dolgozója nemcsak a műhelybe betérőknek segített, hanem a ' helyszínen végezték el a kisebb javításokat azoknak, akik ehhez nem rendelkeznek kelOjő kézügyességgel. Az asztalosmunkák, zárcserék, kulcsmásolás mellett vállalták aj- tók-ablakok hőszigetelését, a házgyári lakásoknál oly szükséges fregalilk, szúnyoghálók készítését és felszerelését. Különösen ez utóbbit igényelték sokan, hiszen a nagyméretű szúnyoghálókat sóik emelet magasban, kívülről kell a házgyári épületek ablakaira erősíteni. Az országos hírű új szolgáltatóház gyorsan népszerűvé vált. Nemcsak a lakótelepről, hanem a város távolabbi részeiből is sokan felkeresték. A környékbeliek egy részével pedig szinte családias kapcsolat alakult ki: reggel, munkába menet leadták a lakáskulcsot, s délutánra az ügyeskezű szakemberek elvégezték a kisebb javításokat. Mondhatni, közmegelégedésre dolgoztak. Mi az oka mégis, hogy a tizenhét fős kollektíva; akiknek jó része Szabó László vezetővel ' az élen a nyitás óta itt dolgozik, mégsem ünnepelheti felhőtlenül a fél évtizedes jubileumot. A gondok az elmúlt évben kezdődtek. A szabályozórendszer változása miatt a szövetkezét minden egységénél áttértek a teljesítménybérezésre. Ez a barkácsrészleg- nél dolgozókat érintette legérzékenyebben, mivel a lakásokban végzett munkáknál nem küszö-' \ bölhető ki egy sor — a teljesítményt, s ezzel a bevételt — csökkentő tényező. A részleg veszteséggel zárta az évet, s ezt az itt dolgozók fizetési borítékja is megérezte. Egy hónappal ezelőtt egyszerre mondott fel két .régi szakember. Olyan munkahelyet találtak, ahol jóval magasabb fizetésért tudtak elhelyezkedni — igaz, nem a lakossági szolgáltatás területén, hanem karbantartóként, önmagában azonban néhány ember távozása nem indokolja, hogy fölszámoljanak egy kedvelt, jól működő szolgáltatási ágat. Miért döntött mégis így a szövetkezet vezetősége? — kérdeztem Nus- ser' Elemért, az ÉPSZISZ elnökét. Ebből nem lehet megélni — A döntésre a szabályozó- rendszer változása ' kériyszerí- tett bennünket. A hetvenes években országosain érvényesülő elv az volt, hogy bármi áron, de csak a lakosság teljes megelégedésére szabad szolgáltatni. Ma viszont arra kell törékednünk, hogy csak a tényleges költségek alapján dolgozzunk, mert különben a szövetkezet tönkremegy. A széchenyivárosi szolgáltatóházunk fenntartási, üzemelési költségei évről évre emelkednek. De hogy lehet ezt az árakban érvényesíteni? Egy 80 forintos zár felszereléséért például nem számolhat el a szerelő 500 forintos munkadíjat. Mire kimegy, bejut a lakásba, s visszaérkezik a műhelybe, akkora a holtidő, hogy a munkája nem lehet gazdaságos. Fél nap alatt keresett a szövetkezetnek 180 forintot. Ebből nem lehet megélni. A járulékos időalap az építőipari szolgáltatásoknál a legnagyobb. Más területek bevételével nem tudjuk ellensúlyozni az itt keletkező veszteséget! ezért döntöttünk úgy, hogy szűkítjük a szplgáltatóház profilját. Végleges döntés még nem született, egyelőre bezártuk a részleget, szüneteltetjük a működését, s keressük a megoldást. Tervünk aza hogy kereskedelmi egységünk választékának bővítésével jobban segítjük a „csináld magad” mozgalmat, s véleményem szerint a kisebb rezsiköltségű kisiparosok, gmk-k sokat tehetnek a keletkezett hiány pótlására. Kétségtelen, hogy kényelmesebb volt a lakosoknak az eddigi megoldás. Most nagyobb terhet, utánjárást jelent, hogy meg kell keresniük azt az iparost, aki elvállalja a munkát. A jelenlegi szabályozórendszer azonban a lakossági szolgáltatások más, hatékonyabban végezhető területein is nehéz feladat élé állít bennünket. A mozgatórugó a gazdaságosság A szövetkezetnél tehát osztottak, szoroztak, s eredményként az jött ki, hogy nem érdemes tovább fenntartani ezt a szolgáltatást. Az a széchenyivárosi lakó viszont, aki azért szalad le az ÉPSZISZ-hez, mert becsapódott a csak belülről nyitható ajtaja, vagy egy deszkát szeretne meggyalulní, nehezen érti meg, hogy egy jól menő szolgáltatás egyik napról a másikra megszűnhet. Joggal kérdezi, hogyan lehetséges ez? A kérdés általánosabb tanulságok levonására is alkalmas. Válaszért a kecskeméti szolgáltatás helyzetének egyik legjobb ismerőjéhez, Kolozsi R. Gyulához, a városi tanács ipari csoportjának vezetőjéhez fordultam: — A szövetkezet olyan önkormányzati szervezet, ahol nem érvényesülhet az utasításos rendszer. A működés mozgatórugója csak a gazdaságosság lehet. A 70-es években, a lakossági szolgáltatások gyors fejlesztésének időszakában ez nem jelentett gondot. Sok milliós állami fejlesztési és működési támogatást kapott ez a terület. Többek között az ÉPSZISZ is részesült ezekből a vissza nem térítendő összegékből. Az elmúlt években azonban az állami támogatás radikálisan csökken. Ez főleg az apróbb, kispénzű szolgáltatásoknál okoz gondot. Jól jellemzi a mai helyzetet a szolgáltatással foglalkozó szervezetek és egyéni vállalkozók arányának változása. A nyolcvanas évek elejére egy jól működő, mindenre kiterjedő szolgáltatási hálózat alakult ki Kecskeméten, melyben a vállalatok, szövetkezeték és a kisipar 1/3—.1/3 arányban vették részt. Az elmúlt három-négy évben ez az arány eltolódott. A kisipar részesedése 40 százalék fölé emelkedett, a vállalati-szövetkezeti szolgáltatás terhére. Az építőipar, lakáskanbantartás területén még nagyobb az eltolódás. Az egyetlen. nagyobb szervezet ezen a területen az ÉPSZISZ. Megbízhatóságával, áraival a kisipart is befolyásoló szerepet játszik. Ha nem foglalkoznak tovább a fre- golik, szúnyoghálók j felszerelésével, előbb vagy utóbb biztosan akad magánvállalkozó. De nem mindegy, milyen áron :.. Van-e megoldás? A feladat tehát a kisiparosokra . hárul. A város ezerkétszáz Iparosa közül háromszázan dolgoznak építőipari szakmákban. Kőműves, . szobafestő, vízvezeték- és villanyszerelő van elég, kevés viszont az épületasztalos, a parkettázó, üvegező, burkoló és lakatosokból is kevesen vállalnak ilákátskairbantartási munkát. Jellemző, hogy egyetlen gmk sem alakult lakossági szolgáltatásra, mindenki vállalatoknak, nagyobb megrendelőknek igyekszik dolgozni. . A szolgáltatóház többi részlegében' — kicsit elbizonytalanodva a történtek miatt — tovább dolgoznak. Most veszik igazán hasznát az évekkel ezelőtt félszerélt vjlágítós Keoskemét-tér- képnak, mely azt mutatja, hagy • a város egyes részein milyen kisiparosok találhatók. Naponta többször is bekapcsolják a világítást, s az ügyfeleknek saját részlegük helyett a lakásához legközelebbi szakembert ajánlják.- A több százezer forint értékű gépek pedig mozdulatlanul pihennek a néhány napja lepecsételt barkáosműhelyben. Az üvegfalon keresztül jól látszik, hogy minden szerszám, minden gép úgy áll, mintha néhány perccel ezelőtt hagyták volna abba rajtuk a múmiát. A napok telnek, s a műhely berendezéseit lassan kezdi belepni a por. Vajon meddig kell várniuk a kecskemétieknek, hogy felébredjen csipkerózsika-álmából az ÉPSZISZ széchenyivárosi barkácsrészlege? Lovas Dániel . MEGÉRETT A KENDER TATAHÁZÁN pl ■- - - Gyakorlott kendertermelők a tataházi Petőfi Tsz gazdái. Évek óta 100 hektáros szerződött területük van a szegedi termelési rendszer feldolgozóüzemével. A korábbinál ugyan jóval kevesebb csapadék áztatta meg a rostnövény talaját a tenyészidőszak nagyobbik felében. A szakszerű tápanyag-visszapótlás, növényvédelem eredményeként mégis hektáronként 9 tonnás termést takarítanak be. Képünkön a szövetkezet szakmunkásai gyűjtik a kendert a tárolóhelyre, majd a partnervállalattal egyeztetett időben továbbítják a feldolgozóüzembe.
