Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

4 • PETŐFI NÉPE m 1984. október 5. HÁZUNK TÁJA KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK! Növényvédelmi munkák Most a szőlő és a gyümölcsfák igényűik a figyelmes növényvé­delmet. Lassan végéhez közeledik a termés betakarítása, csak né­hány késői érésű alma-, körte- és szőlőfajta a kivétel, melyeknél már nem javasolunk növényvé­dőszeres kezelést. Kevés olyan készítmény van, amelynek rövid az élelmezés-egészségügyi vára­kozási ideje, így felhasználásuk esetén a lebomlás folyamata nem játszódna le a gyümölcsszedésig. A leszüretelt kultúráknál azon­ban szinte előírás a további nö­vényvédelem (mechanikai, agro­technikai, vegyszeres) a követke­ző év termése érdekében. Az al­másokat károsító és az idei nyár végére rendkívül élszaporodó ta­kácsatkák ellen feltétlenül véde­keznünk kell. A száraz, meleg időjárás és az elhanyagolt véde­kezés következtében a legtöbb kiskertben 80—100 százalékos fertőzöttség alakult ki. A már le­szüretelt almafáknál speciális at­kaölőszer felhasználásával (Mitac 20, Pol-Akaritox stb.) még meg­akadályozhatjuk, hogy a kártevő téli tojásait lerakja. Erősebb fer- tőzöttséget okozott az almamoly az idén, mint az előző években. Különösen a második nemzedék szaporodott el, és a lehullott mo- lyos termésből megkezdődött a hernyók telelőre vonulása. A te- lielőhelyet kereső hernyókat a legegyszerűbb módszerrel, a gyü­mölcs összeszedésével, és a her- nyófogó övék felrakásával, me­chanikai úton gyűjtsük össze. A fák törzsére 20 centiméter széles hullámpapír csíkokat kössünk, amelyre felmásznak a hernyók, és ott fehér szövedéket képeznek. A papírt hetenként cseréljük, és a leszedett öveket égessük el. Az alma- és meggyfákon he­lyenként a lombosfa-fehérmoly harmadik nemzedékének her­nyói szaporodtak fel. A különbö­ző méretű hernyók nagy része jelenleg biztos védelmet nyújtó aknákban károsít. Az elmúlt na­pok felmelegedése kedvezően ala­kult a kártevő szempontjából, megkezdődött a kifejlett lárvák bábozódásra vonulása is. Vegyszeres helyett már csak mechanikai védelmet javasolunk a kártevő ellen. A lehullott leve­lek összegereblyézésével, a fák törzsének, vázágainak lekaparásá­val, illetve azok elégetésével csökkenthetjük az egyedszámot. Időszerű mechanikai védekezést javasolunk a kis és nagy téli araszoló 'lepkék összegyűjtésére. A szeptember végétől, október elejétől rajzó szárnyatlan nősté­nyek (melyek a fák törzsére másznak a talajból) összegyűjté­sére hemyóenyves övék kihelye­zését javasoljuk. A 15—20 centi­méter széles, erősebb papírcsíkot hernyóenyvvel kenjük be, és kös­sük a törzsekre. Az öveket a rajzás befejezéséig, legalább de­cember végéig, célszerű a fákon hagyni, utána tüzeljük el. A következő alkalommal foly­tatjuk az időszerű növényvédelmi munkák ismertetését. Még nem késő! Az elkövetkezendő idő- szakban hűvös idő várható, ezért az őszi paprikára és paradicsomra sürgősen tel £ kell húzni a fóliatakarót, ültethető még.. áttelelő ifié-; jes saláta, kelkáposzta, szedhetjük a gyökérzöldsé­get. A' talajnedvesség kissé csökken, tehát a kikéit sós­kát és Spenótot, a kelés után, is rendszeresen Jnraxg tözzük. A káposztaféléket azonban hitár' ne, hiszen a kései öntözés károsan be- ;» folyásolja ' eltartllátőÖ^te^i kát, A termő gyümölcsfáknak és a bokroknak most csak foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát adjunk, pia csak tehetjük, ■ alább három évenként érett szerves trágyával szórjuk -meg őket. Ebből és kom- posziból négyzetméteren, ként legalább 5—10 kilo­grammot adagoljunk.' A téli alma szüreténél vigyáz­zunk. hogy túl érett, sérült, bet*« gyümölcsöt ''ne te­gyünk a tárolásra szánt kö. zé. A kert tisztítása során,7; minden beteg szedjünk össze,1 és semmi-.■ Jj* süsünk meg. $ Készüljünk a szőlőtelepirí*j tésre. ! alaptrágyázást ’ ; csak talajvizsgálat után vé^-3 gezzük.ÍV^^^.y^,j' £ S Ha már erjedő must .■•van.'iv'-j a pincében, csak 'megg^jü&i&| tott. hosszú lécen magunk elé ifink le! Ha t láng dal? . szik, Simonnal fordul hí bm|Í vissza! Legjobb az erjedésjMj Idetéa Sertés- és dohányfajtaváltás Kerekegyházán • Szoptató- és süldőtápot, valamint abrakot vásárol Nagy Antalné két kocájának és tizenöt malacának. (Straszer András felvétele) Folyamatosan, egyesítések után alakult ki a mai 5000 hektáron gazdálkodó kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet, melynek 1000 tagja — mint mondják — mint­ha hazamenne, úgy jár a gazda­ság háztáji ágazatának szakem­bereihez. Az e csoportban ural­kodó légkör meghatározza a tag­ság hangulatát. A sokrétű tevé­kenység eredményei is ,^nyomot hagynak” az itt élőkben — s a pénztárcájukban is. A szakszövetkezet elnöke, Far­kas Jánosné szerint csak úgy vár­hatnak jó munkát a háztájikból, kisgazdaságokból, ha előbb a gaz­daság nyújt valamit: gépi szol­gáltatást, alomszalmát, segítséget a itáp-r, a műtrágya- és a vetőmag- ellátásban. Meg is teszik, hiszen az idén 14 millió forint értékű szolgáltatással segítették a tagok munkáját. És ezért mit képes ad­ni a tagság? A szakszövetkezet idei háztáji felvásárlási terve 53 millió forint. Első helyen az állattartás áll, amelyből az idén mintegy negy­venmillió forintra számítanak. Kerekegyházán és a környéken elterjedt a németöves sertés hiz­lalása. A háztáji ágazat vezetői idejében felismerték a fajtaváltás jelentőségét és a gazdaság saját magyar nagy fehér törzstelepéről 200 kocát ^helyeztek ki tenyész­tésre, hizlalásra a vállalkozókhoz. A tavalyi hétezer után az idén a tervek szerint tízezer hízót adnak le az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, méllyel az évek so­rán igen jó kapcsolatot sikerült kiépíteniük. A hetvenes években egyre töb­ben kezdtek Kerekegyházán ker­ti száraz dohány előállításával foglalkozni. A 'termelők összesen hatvan hektáron termesztik a pa­lántát saját maguknak. A gazda­ság vetőmag, növényvédő szer, csomagolóanyag beszerzésével és szaktanácsadással működik köz­re. Szárítva, bálázva mintegy nyolcvan tonna jó minőségű do­hányt szállítottak ebben az évben a kiskunfélegyházi dohánybevál­tónak. Az idén először két szö­vetkezeti tag megpróbálkozott három hektáron új, Virginia típu­sú fajtával is. Ehhez, saját szárí­tót is építettek, mivel ez a fajta mesterséges szárításra alkalmas. Erős fagykár érte a kerekegy­háziak szőlőjét. A szórvány sár­fehér-, kövidinka-ültetvényekről tavaly 700 tonnányit adtak át a Középmagyarországi Pincegaz­daságnak, az idén várhatóan jó­val kisebb lesz a szüret eredmé­nye. Ugyancsak szórványos a gyümölcsösök elhelyezkedése, ráadásul ezek a területek az utób­bi években csökkennek is. A .ter­melők inkább a szabadpiacokon értékesítik az őszibarackot, kaj­szit, meggyet, cseresznyét, szil­vát, almát. Miután a dohány termesztése után többen is érdeklődnének — csak éppen a kereslet határt szab e munkának — tavaly óta többen szárazvirág-termesztéssel foglalkoznak. A sóvirág, a dísz- mákgubó keresett az NSZK-bam, Ausztriában, Olaszországban. A kistermelők saját kertjük egy részében is megtermelik, majd szárítják, kötözik, dobozolják a jó jövedelmet hozó kötészeti alap­anyagot. A' Veszprémi MEZŐGÉP gyártja, az ACROKER for­galmazza a Robi—52 mun­kagépet. Ez talajmaróval, szivattyúval, sőt pótkocsi­val is felszerelhető. Mérgezés gondatlanságból A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztálya levélben tájékoztatta a szakembereket arról, hogy a Gramoxone gyomirtószer a jövőben feltűnő színezéssel „Gra- moxone A” névvel, hány tató adalékanyaggal és „Erős méreg” jelzés­sel kerül forgalomba. , Ez azért vált fontossá, hogy az e gyomirtószerrel bekövetkezhető halálos mérgezéseket megelőzzük. Az eddigi csomagolás címkéjén is szerepelt ugyan „A Gramoxone lenyelve halálos mérgezést okoz” felirat. Mégis előfordultak mérgezések,^ igaz, egyértelműen gondat­lanságra vezethetők vissza. A szert nem eredeti csomagolásban tar­tották, hanem szabálytalanul és felelőtlenül más üvegbe töltötték, így a címke felirata a jelentőségét elvesztette. Á Giamoxone-t a világ 130 országában használják, de nem isme­retes olyan eset, amikor szabályszerű alkalmazása súlyos mérgezést okozott volna. Ezúttal is felhívjuk a kistermelők figyelmét arra, hogy ezt es az egyéb növényvédő szereket is go.idosan kezeljék, szakszerűen hasz­nálják'fel. mindig eredeti csomagolásbán tárolják! Összeállítótta: Gál Eszter NÉHÁNY PERC KÖZGAZDASÁG Miért intenzív a fejlődés? Rendkívül nehéz éveiket élt át a magyar nép. gazdaság a hetvenes éveikben. Végérvényesen bebizonyosodott, hogy az extenzív fejlődés tar­talékai kimerültek, s meg kel! tanulnunk új módon gazdálkodni. Lezajlott az első, majd a második olajválság, drasztikusan emelkedtek a nyersanyagárak. Egyes felmérések szerint pedig az ország a második világháborús veszteségekkel arányban álló cserearánynamlást viselt el. A korszak legfontosabb hazai változása az inten­zív fejlődésre való áttérés volt, amelyet a világ­piacon zaij ló, számunkra kedvezőtlen változások is sürgették. A Gazdaságpolitikai kisszótár a következő­képpen fogalmaz: az extenzív fejlődés a bőví­tett újratermelésnek az intenzívhez képest fej­letlenebb típusa. Jelentősen növekszik az új ter­melőegységek, új munkahelyek száma. Ebben az időszakiban kerül sor a modern nagyipar meg­teremtésére. E korszak jellemzői közé tartozik továbbá, hogy a termelésben foglalkoztatottak száma évről évre emelkedik, s a. beruházások fő célja új munkahelyek teremtése. Az intenzív fejlődés címszó alatt a következő mondatok ol­vashatók: e szakasz során a gazdasági növekedés fő eszköze a meglévő gazdasági erőforrások ha­tékonyságának a növelése. A népgazdaság in­tenzív módon fejlődik, ha a nemzelti jövedelem növekedése a munkatermelékenység növekedé­séből származik. A termeléshez szükséges esz­közök hatékonysága fokozódik, a gazdasági struk­túrán belül megnövekszik a dinamikusan fejlő­dő ágazatok száma. S a kevésbé számszerűsít­hető tényezők, mint például a szakképzettség, a vezetés színvonala a munkaiszervezés, a termé­kek minőségének es versenyképességének foko­zása különösen fontos szerephez jut. Váltás a hetvenes években E néhány mondatos megfogalmazás okból csak a kétféle gazdálkodási módszer alapvető különb­ségeit ismerhettük meg, de ennél sokkal köz­vetlenebb módon bontakozott ki az intenzív szakasz a 70-es évektől kezdve. Nézzük például a legapróbb változásokra is „érzékeny” beruházásokat. Rendkívül szembe­tűnő a váltás, ha a fejlesztések céljait vizsgál­juk. Húsz évvel ezelőtt új gyáróriásők, ipartele­pek épültek, ekkor jött létre a szocialista nagy­ipar. Tíz éve a váltás után a rekonstrukciók lép­tek előtérbe: a1 már meglévő épületeket, gépe­ket újították föl, s automatizálták a gépsorokat. Manapság pedig kiegészítik a,már meglévő be­rendezéseket, hogy minél kevesebb munkáskéz segítségével készüljön el a végtermék. Az ilyen­fajta beruházások után hatékonyabbá válik a munka, hiszen egységnyi idő alatt mind több termék hagyja el a gépsorokat. Az intenzív sza­katsz kulcsszava a hatékonyság: az egyre drá­guló nyersanyag minden grammjából új termé­ket kell formálni, takarékosan kell bánni a mind drágább, s egyre fogyatkozó munkaerővel. Hi­szen az új gazdálkodási formára való áttérést éppen az élőmunka-tartalékok kimerülése kény­szerítette ki. Az utóbbi években jelentősen csök­kent a nemzeti jövedelemből a beruházásokra jutó rész, s így minden vállalat rákényszerül a kevés pénzbe kerülő, ám nagy hasznot hajtó módszerek alkalmazáséra. Szinte mindenhol' gór­cső alá vették a belső szervezettséget: hol le­hetne az anyag útját rüvidítenli, a szükségtelen állásidőket lefaragni. A szervezéstudomány leg­újabb módszerei is követőkre találtaik, megvizs­gálták például még a munkások mozdulatait, és megtanították őket arra, hogy ugyanazt a mun­kát a lehető legkevesebb, de .célszerű mozdu­lattal végeztek el. Többet, korszerűbbet A vállalati célkitűzések is átformálódtak az intenzív szakasz éveiben. Régebben a „minél többet” szerepelt az ellső helyen: az áruellátás gondjait még így sem sikerült enyhíteni. A 70- es és á 80-as évek jelszava a „jobbat, korsze­rűbbet”, mert csak a kiváló termékek keinek el a külpiacon, s a hazai vevők is mind igényeseb­bek. Az 1980-ban végrehajtott szaibályozómó- dosítás óta a vállalatok a saját bőrükön érzik a külpiac ítéletét. Ha növelni akarják az export­jukat, rákényszerülnek a giazdaságosan gyártha­tó, és jó minőségű tejnmékek termelésére. Ezt nevezik termékszer kezet->v ál tásnak: bár még nem hatotta át az ipar minden ágazatát, ered­ményei már mérhetők az export növekedésé­ben. A mezőgazdaság is átalakult az 1960-as évek­hez képest, az extenzív fejlődés szakasza egybe­esett a mezőgazdjaisági nagyüzemek, a tsz-ek. ál­lami gazdaságok létrehozásával. Ekkor jutott a magyar mezőgazdaság az alsüpvető gépekhez, ezek segítségével Sikerült a. korábban parlagon maradt területeket megművelni. A növekvő ha­zai fogyasztás, és természetesen ezzel párhu­zamosan, az export fellendülése megkövetelte, hogy a mezőgazdaságban is a munka hatékony­ságát emelő módszereket alkalmazzanak; ekkor hódítottak teret a különböző vegyszerek, újfaj­ta hibrideket vetettek, és tenyészállatok beho­zatalával átalakult az állatállomány. Egyes te­rületeken, még most sem fejeződött be a techni­kai fejlődés, a gabonatermelés intenzifiikálására a magyar gazdaság nemrégiben kapott a Világ­banktól jelentős kölcsönt. Eddig csak vállalati szemszögből vizsgáltuk, mit is hozott az intenzív fejlődés. Ám a népgaz­daság változásairól szóló statisztikák is érdekes tendenciákat rögzítenek. Az úgynevezett nem anyagi ágazatok, mint például a termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó hírközlés, a közle­kedés, a szolgáltatások aránya növekedett, mind többen, dolgoznak az oktatás és az egészségügyi ellátás területén. Struktúramódosulás a népgazdaságban Szembetűnő változások menteik végbe a lakás - és városépítés szférájában is. Közismert, hogy ez évtizedeken, át egyet jelentett a házgyári ele­meikből készült lakótelepek, s persze a családi- házas övezet építésével. Ennek az egyoldalúan mennyiségi szemléletnek az lett a következmé­nye, hogy elhanyagoltuk a történelmi városköz­pontok régi épületeit, s azok lakásállománya is erősen leromlott állapotba került. A mai — im­már sok éve érvényes — koncepció szerint az új lakóházak építése, meg az arnai érdemes régi házak felújítása, korszerűsítése egyenrangú te­vékenység. Visszatérve a termelő szférára, mindenekelőtt az iparra: az ipari ágazatok szerkezete mind job­ban. módosul. Az ételjárók közé kerültek a ko- ráhban másodrendű szerepet játszó területek, a finommechanika, az elektronika, számítástech­nika stb. A mikroelektronika fejlesztése a magyar nép­gazdaság egyik legfontosabb feladata a 80-as évek derekán. Nagyrészt ennek a sikerétől függ, sikerül-e lépést tartanunk a világban végbeme­nő gyors változásokkal. Az új ágazat jellemzői mintegy koncentrálják az intenzív fejlődés je­gyeit: a lelhető legkevesebb anyag és energia felhaszmáLásával, az emberi tudás maximális ki­aknázásával, mind bonyolultabb, nagy értékű berendezéséket, fogyasztási cikkéket kell előállí­tani. L. M. TENGEREN IS HASZNÁLHATÓK Különleges komputerek Geofizikai kutatásoknál és tengeri hajókon is használható, különleges számítógépeket ké­szít a Székesfehérvári Számítás­technikai Kísérleti Üzem Betéti Társulás, a Központi Fizikai Ku­tató Intézet, & Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a Video­ton közös fejlesztő vállalata. A Videoton Elektronikai Vállalat­nál gyártott R 11 típusú kom­putereket a szélsőséges klimati­kus viszonyúkat és a nagyobb ter­helést jól tűrő mechanikus és elektromos egységekkel egészí­tették kí, s alkalmassá tették őkét arra, hogy „elviseljék” a ten­ger hullámzását, s megbízhatóan működjenek a nagyobb hőmér­séklet-ingadozások esetén is. Az idén, hatot készítettek, illetve ké­szítenék a különleges berende­zésekből a Videoton megrende­lésére. A vállalat valamennyit a határokon túl értékesíti, A gépe­ket, illetve azok egyes egységeit még gyártás közben, különleges terhelési próbáknak vetik alá. A Számítástechnikai Kísérle­ti Üzem Betéti Társulást négy éve hozták létre azzal a céllal, hogy a legújabb kutatási, fejlesz­tési eredményekét gyorsan, ru­galmasan alkalmazva kielégítse az alapító intézetek és a vállala­tok különleges igényeit, s a Video­ton korszerű műszaki bázisára alapozva kifejlessze, megter­vezze, legyártsa a szükséges szá­mítógépeket és számítástechnikai berendezéséket. Termékeit főként az alapító intézeték, illetve a Vi­deoton hasznosítja, de exportál­nak is belőlük. Gépesített szüret Amióta az ember kedveli és termeli a szőlőt, azóta lényegében változatlanok a szüret munkamű­veletei. A gépesítésire irányuló törekvések egyidősek a szőlőmű­velés gépesítésének a megindu­lásával. Az elfogadható műszaki megoldás azonban a legutóbbi időkig váratott magára. A döntő fordulatot a szedés gépesítése hozta meg a szőlőbetakarításnál. i('Bács-Kiskunban, különböző anya­gi, technológiai okok miatt a gépi szüret nem örvend népszerűség­nek.) Az e célból kialakított gépek működési módja szerint három fő csoportba sorolhatók. Az elsőt azok alkotják, amelyek kaszage­rendával, láncfűrésszel, vagy fű­részfogú tárcsával vágják le sor­ra a lelógó fürtöket. A másod,ik csoportnál a fürtök, illetve a 'bo­gyók leválasztását szívással vagy lökésszerű, pulzáló .nyomó-lég­árammal kívánják elérni. Az eh­hez alkalmasnak látszó, percen­ként 60—180 lüktetést Végző, 30— 60 m/mp sebességű légáram a le­választott termések sérülésmen­tes ejtését és felfogáséi is lehető­vé teszi. A megfelelő légáram- költés azonban sokszorta nagyobb energiaigényű a mechanikai ter­mésleválasztásnál, rázásnál. Ez utóbbi a gépi 'leválasztás harma­dik csoportját képezi, és ma már több eltérő megoldásban is is­mert. Kialakítottak többek között függőleges és vízszintes irányú rázással, a kettő kombinálásával, valamint alternáló ütésekkel mű­ködő rázószerkezetű gépeket. Képünkön egy francia gyártmá­nyú, hidas járószerkezetű, rázó rendszerű szőlőkombájnt látha­tunk, amely két műszakiban üze­meltetve 200 ember munkáját végzi el. A gép hajlékony mű­anyagra szerelt acél „ujjai” le­rázzák a bogyót a fürtről, ame­lyet azután szállítószalag továb­bít a kombájnnal1 párhuzamosan haladó gyűjtőkocsira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom