Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. (September 90. KITÜNTETÉSEK a fegyveres erők napja alkalmából HAZÁNK VÉDELMEZŐI Felszállás előtt A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a fegyveres erők napja alkalmából érdemes _ és eredményes munkájuk elismeré­seként Kiváló Szolgálatért Ér­demrendet adományozta Szabó Lajosné muakésőmek és Juhász Ferenc rendőr törzszászlósnak. A honvédelmi miniszter, a bel­ügyminiszter, a munkásőrség or­szágos parancsnoka' a ' Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki: dr. Gémes István orvos alezredest, Grál László mérnök őrnagyot, Kátai József határőr alezredest, Iszer Balázs és Kardos Imre határőr őrnagyot, Csóka Sándort, a bács- bokodi pártbizottság titkárát, dr. Losoncz Mihályt, a megyei kór­ház főigazgatóját, Berta Pált, a Kecskeméti Konzervgyár mun­kását, Gál Györgyöt, a Kőolaj - és Földgázbányászati Vállalat dolgozóját, Luchmann Pétert,. a k’skunfélegyiházi Lenin Tsz dol­gozóját, Szűcs Ferenc munkásőrt, Czéh Gábor, Egyházi András és Kardos Jenő rendőr őrnagyokat, Dusnoki András rendőr századost, Bárány József és Gyöngyösi Já­nos rendőr törzszászlósokat, Ma­gyar Ferenc igazgatót, Szekfü Sándor tűzoltó őrnagyot, Gincsai Józsefné zászlóst, Túri Kis Illés- né jakabszállási, Dobos Imréné tompái, özv. Rigó Mihályné kun­szállási sokgyermekes édesanyá- lest A Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatát kapta: Ke­néz Sándor határőr alezredes, Kő­hegyi Mihály, a bajai Türr Ist­ván Múzeum főmunkatársa, Ko­vács Ferenc, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet, Magyari Gyula, a garai Vörös Csillag Tsz, Nánai László, a kalocsai Sütőipari Vál­lalat, Soltész Imre, a Városföldi Állami Gazdaság dolgozója, Kócz István rendőr őrnagy, Kiss Ist­ván rendőr törzszászlós, Körösi Mihály és Tarjányi István rendőr' zászlós, Racsmán Lajos rendőr . főtörzsőrmester, Csontos Tibomé rendőr törzsőrmester, Czingerné Blaha Lujza előadó, Horváth Jó­zsef tűzoltó főtörzsőrmester, Bas- ki Imre főhadnagy, Bán Sándor százados, Kőrös Ferenc, Slanovits István, Szurovecz István és Tóth I László Zoltán, Vág völgyi 'István I határt .őrnagy. ,, ..i1 A Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatában része­sült: Bakos Tamásrié, Hegedűs Sándorné, Gyurákovics Lajosné, Déri László, a bajai Kismotor- és Gépgyár, Magó Ferenc, a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz dolgozója, Modok Imre rendőr alezredes, Papp János és Tamás Ignác rendőr őrnagyok, Bencses László és Haász András rendőr századosok, Pasek Lajos rendőr főhadnagy, Kováts István és Sípos József rendőr törzszász­lósok, Juhász Lajos és Kátai Bé­la rendőr zászlósok, Aczél Szabó Sándor szakfőtiszt, Bárány János tűzoltó zászlós, Vakulya János főhadnagy, Varga Józsefné, Gálfi Lászióné, Böröcz Pál, Csorba Fe­renc. Közbiztonsági Érem arany fo­kozata kitüntetést kapott: Bárány József határőr alhadnagy, Varga Attila határőr százados, Váradi István rendőr alezredes, Boldogh Lajos, Nagy István és Paska Jó­zsef rendőr századosok, Fehér Jó­zsef rendőr főhadnagy, Sebestyén Imre és Varga Pál rendőr had­nagyok, Kábái János rendőr zászlós, Arató György, Hegyi Fe­renc és Szalai Zoltán rendőr fő­törzsőrmesterek, Polovics Ist­vánná előadó, dr. Stang Jenő, Szép Károly. Közbiztonsági Érem ezüst fo­kozatát kapta: Várdai Zoltán ha­tárőr főhadnagy, Karácsony Zsig- mond határőr százados, Zsember Péter határőr törzszászlós, Házi András, Jáger Ferenc, Kocsis Pál és Szabó Győző rendőr főhadna­gyok, Kovács János rendőr had­nagy, Banka István és Bails Béla rendőr alhadnagyok, Pálfi István rendőr zászlós, Csőke Ottó, Fehér István, Juhász Lajos, Nagy Czi- rok Imre, Petényi Sándor, Pintér István, Sréter Imre, Udvarhelyi Zoltán és Váradi József rendőr főtörzsőrmesterek, Bárány János, Bárdi Sándor, Dani Imre, Far­kas István, Konkoly Sándor és Szécsi Balázs rendőr törzsőrmes­terek. Közbiztonsági Érem bronz fo­kozatában részesült: Mátyus Jó- , zsef határőr főhadnagy, Szegedi Gábor határőr törzsőrmester, Kertész Béla és Varga László rendőr zászlósok, Lévay János rendőr főtörzsőrmester, Bóka László, Liptai András, Lugosi Já­nos és Vincze János rendőr őr­mesterek. Tűzbiztonsági Érem arany fo-j kozatát kapta: Horváth Sándor tűzoltó főhadnagy, ezüst fokoza­tát: Daróczi Pál tűzoltó zászlós, Lakatos Lajos tűzoltó törzsőrmes­ter. E kitüntetés bronz fokoza­tát vette át: Szoleczky János és Kunsági Ferenc tűzoltó főhadna­gyok, Kiss Pál tűzoltó törzszász­lós, Iván András tűzoltó zászlós, Révész Zoltán tűzoltó főtörzsőr­mester, Jerkovics Mihály, Aradi László, Bíró István, Kozma Ist­ván, Nagy János Béla, Hideg Er­nő, Widner Antal, Bánőczky Je­nő és Stefkó György tűzoltó törzs- őrmesterek. Honvédelmi Érdemérem ki­tüntetésben részesült: 30 év után: Bárány Antal, Körmendi Géza; 25 év után: Benkő Zoltán, Bene Árpád, Farkas Imre, Futó Antal, Győrök Imre, dr. Mariska György, Sáreczki László, Bajáki Menyhért, ifj. Pólyák Imre, Jámbor László- né, Kassai Ferenc; 20 év után: Oláh Istvánná, Szokolai Imréné, dr. Bohner József, Huszik Gyu­lámé, Keresztesi Sándor, Kállai János, Czeglédi Jenő, Patyi László, Szalai László, Termózes János, Zsidákóvits Nándorné, Ko­vács István. Szolgálati Érdeméremmel tün­tették ki 35 év után: Radnai Sán­dor alezredest, Szemán Imre ez­redest, Sániha Balázs alezredest; S ÜO'év után: Jászberényi János őr­nagyot, Juhász Fér éne. rendőr ‘ ’tÖtzsfcá&zltSst; 25 év után':’ dr. Búj- dosó Ödön rendőr őrnagyot, Bak­ró István rendőr századost, Mi- halik László rendőr zászlóst, Bo­ros János és Látás Mihály rend­őr főtörzsőrmestereket. Munkásőr Emlékjelvényt _ ka­pott: Csapó István, Cseh László, Herédi Kálmán, Kanyó István, Katus Istvánná, Kemény Ferenc, Kiszely Gyula, Moravecz József, Németh Tibor, dr. Pataki János, Selyem Zsigmond, Szekér Jó­zsef, Szűcs IAszló, Takács Ernő, Zority József. MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozatában részesült: Ab­laka István, Bódogh Antal pénz­ügyőr őrnagy, Czember Károly alezredes, B. Kiss István őrnagy, D. Kovács Géza őrnagy, Tóth Ferenc rendőr őrnagy, ezüst fo­kozatában: Bér éti László, Hor­váth Sándor, Kürti Lászlóné, Ma­dár Béla őrnagy, Matus György, Márity János, Patarcsics János, Szilágyi István alhadnagy, Szilá­gyi László főhadnagy, Zsiga Já­nos hadnagy. Kiváló Ifjúsági Vezető Érem­mel tüntették ki: Bánfalvi Pál századost, aranykoszorús KISZ- jelvénnyel: Kovács András rend­őr főhadnagyot. Soron kívül al­ezredessé léptették elő: Fekete József rendőr őrnagyot, Balogh Sándor őrnagyot, őrnaggyá: Pa­taki István századost, Szilaj Ist­ván tűzoltó századost, Fráter Sán­dor, Fehér Károly, Szecsei József határőr századosokat. A tartalékos tiszti állományból 115-en, a le­génységiből 86-an léptek elő ma­gasabb rendfokozatba. összeállításunkban fegyvereseink közül mutatunk be néhányat, akik kiemelkedő munkái végeznek, hosz- szú idő éta védik hazánk szabadságát, függetlenségét. Sportolóból osztályvezető Határ Mihály rendőr alezre­dest lakásán kerestem fel, mert kisebb betegséggel bajlódott. Ami­kor arról ér­deklődtem, mi­kor kezdte el a rendőri mun­kát, gondol­kodnia kellett. — Olyan ré­gen volt, hogy alig emlékszem rá — mondta mosolyogva. — Budapesten érettségiztem, s a Magyar Be­ruházási Bank, majd a Lőrin­ci Fonóipari Vállalat könyvelője lettem. Nem sokkal később bevonultam kato­nának, s leszerelésem után, 1954- ben -— miután minősített labda­rúgó voltam — meghívtak Kecs­kemétre, a Dózsába.- Ekkor -kezd­tem a belügyi szolgálatot, törzsőr­mesteri rendfokozatban, nyomo­zóként. Akkor még úgy volt, hogy délelőtt dolgoztunk, délután rúg­tuk a bőrt, s ha nem volt kész a munka, este meg éjszaka to­vább folytattuk. A rendőri munkáját értékelték, amikor Határ Mihály főhadna­gyot alosztályvezetővé nevezték ki, de ezt a feladatot nem tekin­tette véglegesnék,' ezért 1967-ben elvégezte a Rendőrtiszti Akadé­miát, majd a Rendőrtiszti Főisko­lát. Őrnagyi rendfokozatban lett a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője. — Sok munkakörben dolgoz­tam, de ez a legnehezebb — tért át a munkájára, — A népgazda­ság és .társadalmitulaj don-vé- delmi q&zfelypak a legfontosalbb tennivalója a-, megelőzés, illetve a láténs bűnözés felderítése. A bűn- cselekmények megelőzése nagyon sokrétű, bonyolult feladat, szé­les körű, őszinte kapcsolatok kel­lenek hozzá. Éves átlagban a vagyon elle­ni cselekmé­nyek egyhar- mada a társa­dalmi tulajdont károsítja, szá­muk csökke­nő, de kárérté­kűk évről év­re emelkedik. A szakembe­rek ennek okát az állampol­gári fegyelem lazulásában, a munka nélkül szerzett nagy jövedelmek csá­bításában, a szabályok ki­játszásában lát­ja. Jelentős népgazdasági károkat okoz a ha­nyagság, a nemtörődömség. A gyakori tűzesetek például olykor > milliós értékeket semmisítenek meg. — A legtöbb a társadalmi tulaj­dont sértő lopás, amelyek nem nagy kárral járnak, de arra utal­nak, hogy nem megfelelő a vállalatoknál a belső ellenőrzés. A sikkasztások száma nő, ám ezek vizsgálata szinte kivétel nélkül rendőri kezdeményezésre történik. E bűncselekmények nagy értékűek, felderítésük bonyolult, összetett feladat. A legfertőzöt­tebb a kereskedelem, amelyet a mezőgazdaság követ. Munkánkat el sem tudjuk képzelni a társ­szervek, a NEB, a PM Ellenőrzé­si Igazgatósága, a gazdaságii ve­zetők,' a szomszédos megyék rendőri szerveinek segítsége nél­kül... Határ Mihály rendőr alezredes jövőre 'betölti az 55. életévét, de ennek ellenére azt tervezi, hogy munkatársai segítségével tovább dolgozik a bűncselekmények szá­mának visszaszorításáért, a nép­gazdaság, a társadalmi tulajdon megvédéséért. A közösség melegében A kitüntetettek egy csoportja. „Éppen húsz esztendeje annak, hogy a párttitkár megállt mel­lettem a fehérneműgyárban, s megkérdezte: nincs kedvem be­állni munkásőrnek? Kicsit húzó­doztam, mert tudtam, hogy ad­dig csupán egyetlen nő vett ma­gára acélszürke egyenruhát Ba­ján, Vozdeczky Anna elvtársnő személyében, akit egyébként jól ismertem. Aztán mégis igent mondtam. Egyedül én vagyok nő az alegy­ségben. Ez eléggé zavarólag ha­tott rám egy ideig, nem tagadom. Volt például — még a hetvenes évek közepén — egy nagy vetél­kedő, amelyen a mi ellátás rajunk megnyerte a városi versenyt, sőt később a megyeit is. Jutalomként kétnapos kirándulásra vittek ben­nünket a fővárosba. A szállodába érve nagyon elkeseredtem, mert mint egyedüli nőt, külön szobá­ba irányítottak, jó messzire a többiektől. Emlékszem, mennyire megörültem, amikor végre akadt azért társam nékem is, egy Győr­ből érkező elvtársnő. Mert az életet én csak így tu­dom elképzelni: társakkal'körül­véve, közösségben. Talán azért, mert négygyerme­kes családban nőttem fel. Hason­lót kialakítani magam körül saj­nos, nem sikerült, de ma is fur­csállom azokat, akik beletörőd­nek az egyedüllétbe, sőt igyekez­nek idealizálni azt. Mostanában sokat tűnődöm az ilyesmin. Része lehet ebben a nyugdíjazásomnak is, de főként annak, hogy továbbra is dolgo­zom, csak éppen mást. Most nem meós vagyok, hanem portás, ami igazán nem unalmas foglalkozás. Itt állandó a jövés-menés, és akinek van szeme a látásra, az sok mindent észrevesz. Örülök például, ha ideáll egy fiatalem­ber áz ablak, elé és zavartan ar­ra kér: hívjam ki néhány perc­re ezt vagy azt a kislányt vala­melyik futószalagról, mert na­gyon fontos ügyben szeretne be­szélni vele. Vagy ha egy férj hív ■ föl telefonon, s arra kér: szóljak a feleségének, ne idegeskedjen, nem lázas a gyerek. Ám ugyanez elgondolkodtató is lehet — ha pél­dául az én „közvetítésem” az oly fontos családi konzíliumot helyet­tesíti, ha a fiatal pár néhány perces sugdolózááa a lépcsőkor­A „magasságin” — így neve­zik a helyet, ahol a vadászpiló­ták a felszállások szüneteiben tartózkodnak — zajlott az élet. A fél falat beborító térkép előtt ketten vitatkozak, az asztal mel­lett egy kis csapat kedélyesen beszélgetett, néhányan falatoz­tak. Csöknyai Jenő őrnagy az órá­jára nézett. — Fél óránk van, utána fel­szállók. . .'Ennyi elég? — kér­dezte. Bólintásamra folytatta. — Rendben van, kezdjünk hozzá ... Tizenöt éves volt, amikor az MHSZ Postás Repülőklub tagja­ként a Hármashatárhegyen bele­ülhetett a vitorlázórepülőbe. Megtanulta élvezni a lebegést, de azt is, hogy fegyelmezetten, a szabályok betartásával kell re­pülnie. Két év után önként je­lentkezett tiszti iskolára. Felvet­ték, s a nagyon kemény munka meghozta az eredményt, 1963- ban hadnaggyá avatták. — Tíz évig a Dunántúlon szol­gáltam, 1968-ban megszereztem az első osztályú repülő minősítést, s 1978 óta aranykoszorús pilóta vagyok. Elfogó vadászt vezetelj:, nagyon szeretem ezt a gépet... Izgalmas élmény? Érdekes, min­denki ezt várja tőlünk. Több mint húsz éve repülök, de ez alatt nem volt semmi, amit kü­lönlegesnek tartottam volna. Akadtak apróságok, de azokról aligha lehetne színes beszámolót tartani... Igaz, a repülőgépvézető min­dennapinak érzi a veszélyes fel­adatot, amelynek megoldását el­várják tőle. Ez a dolga. Gsoknyai őrnagy egy éjszakai felszállás után a kedvezőtlen időjárás miatt betonra tette a gépet egy tarta­lék repülőtéren. Ott addig „kő- nyörgött”, amíg megkaptaxa fel- szállási engedélyt, s bár útköz­ben tovább romlott az idő, haza­repült. Szerencse vagy megérzés? Ki tudja, ugyanis hazatérése után egy hétig a sűrű köd miatt nem lehetett felszállni. — Három gyermekem van, a fiam cukrásztanuló, a nagyobbik k’slányom általános iskolába jár, a 'kisebb óvodás. Ami nagyon hiányzik, a családdal való foglal­kozás. A szolgálat, a gyakorlás, a tanulás sok időt vesz el. Ennek ellenére el-eljutunk kirándulni, nyaralni. Az idén a jugoszláv tengerparton töltöttünk három hetet, nagyon kellemes volt... Kopogtattak. Fiatal hadnagy viharzott be a szobába. — Megyünk, őrnagy elvtárs? — kérdezte, majd gyorsan bemu­tatkozott. — Németh Zoltán had­nagy vagyak — s mintha már régen ismernénk egymást, be­kapcsolódott a beszélgetésbe. Szimpatikus fiatalember, s hogy jő repülő, azt Csokmyai őpagy ’ bizonyítja. — Ma kétüléses géppel repü­lünk. Németh hadnagyot kell 'be­vezetni a légtérrepülésbe. Telje­sen önállóan dolgozik már, min­dent ő csinál, én csak ellenőr­zőm ... Felelősség? Igen, ez ter­mészetes, de borzasztó lehet an­nak az embernek, aki mindig 02t érzi Gyorsan letelt a fél óra. A két vadászpilóta helyet foglalt a gépben. Felbőgött a hajtómű, a starthelyre gördült a vadász. Szerencsés földetérést! Töretlen lendülettel lát mellett pedig egy randevút, mert mind a két nő túlórázik ép­pen. Félreértés ne essék, jól tudom én is: epre most nagy szükség van. Igényli az üzem is, hiszen a jól fizető nyugati partnerek nem tűrik a határidők csúszását. Igénylik a dolgozók is, akik vi­szont szeretnének minél vasta­gabb borítékot hazavinni fize­téskor. Elismerem, jó dolog a pénz, s jó, .ha minél több van belőle. Le­het rajta venni 'házat, gépkocsit, hétvégi telket, miegymást. De né­melyek (s egyre többen) már csak ebben látnak igazi értéket — már csak ezzel mérik egymást. Sajnálom, s legszívesebben ma­gárainál vinném őket egy-egy lö­vészetre, harci gyakorlatra: lás­sák, hogy mit számít a másik ember figyelme, bizalma, bizta­tó vagy derűs mosolya — a kö­zösség melege, amit nem 'pénzért mérnek se nálunk a rajban, se másutt.” ’ 1 M Elmondta: Szabó Lajosné A hercegszántói forgalomelle­nőrző »pont — az ország egyik déli kapuja — olyan, mint más­kor. Személygépkocsik, autóbu­szok érkeznek itthonról és Ju­goszláviából, a határőrök az út­leveleket, a pénzügyőrök az árut, valutát ellenőrzik. — Ez csak ,a külső szemlélő számára egyhangú," unalmas munka — mondja jókedvűen Kardos Imre határőr őrnagy, a forgalomellenőrző pont parancs­noka. — Sok izgalmas dolog tör­ténik itt. Évente száz-százhúsz féle. okmánnyal érkeznek hoz­zánk utasok, s természetesen akadnak itt is; akik érvénytelen útlevéllel próbálkoznak átsur­ranni, hozzáteszem: eredményte­lenül. Nyolc éve vagyok Herceg-; Szántón, a legnagyobb utasforgal­munk 1978-ban volt. 540 ezren keltek át. Ebben az évben há­romszázezer utasra számítunk. Hercegszántó kisforgalmú bar tárátkelőhely, s talán ezért, bűm tetten határsértés itt nem volt. A szolgálatot teljesítő katonák parancsnokaik irányításával a szocialista versenymozgalomban ebben az évben éppen hatodszor Szerezték meg az Élenjáró for­galomellenőrző-pont címet. Ha- tánsértés nem volt az idén, de egyéb elfogás — a devizabüntet- Iteft elkövetőktől az útlevelet be­vonják, s ez elfogásnak számít — három történt. Intézikedtek alkalmatlan útlevéllel be- vagy kiutazni szándékozók ügyében is. Kardos őrnagy - 17 éves kará­ban vonult be Kiskunhalasról, az ifjúsági szervezet ajánlására. (Édesapja Kardos Pál, a mun­kásmozgalom veteránja, a párt- bizottság nyugalmazott munkai társa.) Tisztté 19'55-ben avatták, a határőrséggel a karhatalomnál MM jjpÉ Kép és szöveg: Gémes Gábor, Káposztás János. töltött egy év után, 1957-ben jea gyezte el magát. Kelebián dolgo* zott, fkülönböző beosztásokban! volt a Ferihegyi Repülőtér FEB politikai, helyettese is. Í976-tól pedig itt, Hercegszántón parancsa — Szeretem ezt a munkát.1 Igaz, nagyon jó kollektíva ala­kúit ki. A hivatásos állománya nak több mint fele sok éves ta­pasztalattal rendelkezik. A sor­katonák általában jól megfelel­nek a követelményeknek, alkal­masak az okmányok, az utasok ellenőrzésére. Az őrnagy nemcsak beosztottai körében örvend nagy tisztelet­nek, megbecsülésnek, hanem a határőrkerületnél is. A majd­nem harmincéves párttagság, a különböző pártfunkciók, a jelen­legi pártbizottsági tagság, kitün­tetései — a Munkás-Paraszt Ha­talomért Érdemrend, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata — erről' tanúskodnak. — Elégedett embernek mond­hatom magam.. A sok munka mögött van megbecsülés, elisme­rés. A legnagyobb az, hogy nem­csak kikérik, de el is fogadják tiÁl omÁniromot l 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom