Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

JAVÍTANI A VILÁGON SZÉP SZÓVAL

Benedek Elek emlékezete

Az irodalomtörténet a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom megalapítójaként tartja számon, gazdag életének tevékenységi területeit azonban felsorolni is sok, életműve éppúgy része a magyar folklorisztikának, mint a politikavagy a művelődéstörténetnek.

Százhuszonöt éve, 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek Kisbaconban. A szülőföld, a Székelyföld meghatározó 'volt egész életére, munkásságára, vallomása szerint a legtisztább tanítást a Biblia mellett Kriza Vadrózsájából, s öreg székely parasztok, favágók meséjéből merítette. „A szülőföld és népének szeretete szélesedik ki nála az egész haza és nép szereteté- vé — olvashatjuk A magyar irodalom történetében. — Népmeséi gyűjtésével, újságírói tollával, s később — mint képviselő — politikai beszédeivel, szépírói tevékenységével is egyetlen célt szolgált: a szegény kisemberek igazának hirdetését. A századforduló könyörtelen gazdasági és erkölcsi viszonyai között mélyen humanista, tiszta er- kölcsiséget hirdetett, s lírai igazságszolgáltatásával válik kora embertelenségének leleplezőjé- vé.”

A székelyudvarhelyi kollégium után a budapesti egyetemre kerül. Már egyetemi hallgatóként kiadja székely népköltési gyűjteményét. Tanulmányait megszakítva újságíró, majd lap- szerkesztő lesz (Ország-Világ, Néptanító lapja stb.). Fiatalon országgyűlési képviselővé választják. Belevetette magát kora politikai küzdelmeibe, s közíróként, politikusként (mindig a közélet tisztaságáért, a nép politikai, szellemi felemelkedése érdekében emelt szót. Parlamenti szűzbeszédében — a korban szokatlanul — irodalmi, nevelési témáról, az ifjúsági irodalom kérdéseiről szólt. Elmondta, hogy a selejtes ifjúsági irodalom helyett a magyar ifjúságot nemes erkölcsi és irodalmi élményben kellene részesíteni, amelynek alapját ő a nép nyelvében és szemléletében találta meg.

E felismerés szolgálatába, állította egész életét. Legjelentősebb vállalkozása az / ötkötetes Magyar meseí- és mondavilág. A saját és mások néprajzi gyűjtéseiből származó meséket kitűnő írói készséggel átköltötte, újraformálta. „Az volt a törekvésem — vallja —, hogy az áltálam megírt, s még megírandó mesék irodalmi' művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép eszejárásának, mesemondó nyelvének karakterét.” Ügy mesélt, mint egy a nép közül. S hogy ez sikerült is, bizonyítja, hogy későbbi néprajzi gyűjtésekben találhatunk olyan darabokat, amelynek kétségtelen forrásai: Benedek Elek meséi.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett Benedek Elek a színvonalas ifjúsági szép- és ismeretterjesztő irodalom megteremtésében, nemzedékek nevelkedtek' fel könyvein (Uzoni Margit, Zsuzsika könyve, Édes kis gazdám, A félkezű Óriás, A magyar nép múltja és jelene) — neip. különben az általa szerkesztett Az Én Üjságom és a Cimbora gyermek- lapokon. Ortutay Gyula így emlékezett meg a szerkesztőről: „Az az írói magatartás, amely ezt a fiatal férfit az ifjúsági irodalom felé vezette, apó korában is megtartotta benne az alázatnak, szeretetnek, készségnek kiapadhatatlan energiáit, amelyekkel a szerkesztői üzenetekben mindenkinek szeretettel felelt személyi gondjaira, botladozó első írói kísérletezéseire, ba- rátkozási soraira,, a naiv, kitáruló gyermeki kérdéseikre. Lelkeket nyitott meg ezzel Benedek Elek, s ez a magyar nemzetnek adott olyan nagy ajándéka, hogy elmondhatom: közoktatásügyi intézményeink egész sora nem ért annyit akkoriban, amennyit Benedek Elek személyisége és munkássága.” ’

S még szépirodalmi munkásságáról szó sem esett. Regényeiben, novelláiban realista társadalomábrázolással jeleníti meg szülőföldjének tájait, jellegzetes figuráit. Egy anekdota is jelzi írói látásmódját, erkölcsi világfelfogását. Egyszer megkérdezték tőle, valóban olyan rendkívüli, kiváló emberek-e a székelyek, ahogy műveiben ábrázolja őket. Az író válasza: — Nem. De szeretném, ha olyanok lennének.

Javítani akart a világon — szép szóval. Nemcsak a gyerekeknek, az egész országnak, nemzedékek egész sorának volt — a legnemesebb értelemben — nevelője. Életműve ma is aktuális.

A. J.

Nemes Lampérth István kiállítása

Nemes Lampérth István rajzaiból, festményeiből, életének dokumentumaiból rendezett kiállítást a Kassák- emlékmúzeum Óbudán, a Zichy kastélyban. A fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt konstruktivista festő Kassák köréhez tartozott. A kiállításon készült fényképeink a festő hagyatékából mutatnak be néhányat.

• Tabáni részlet.

ÜBi

MŰHELYMUNKA

Pintér Lajos Didergő ünnep című verseskötetét a közelmúlt; batn jelentette meg a Saépirodai; rrti Könyvkiadó. A 'harmincegy éves, Kecskeméten élő, József Attila-díjas költő újabb könyvét a kritika ugyanazzal1 a Mikeséé Idéssiel fogadtál, mint Fehéringies folyók és Európai diákdal című két korábbi kötetét.

— Egy új könyv nemcsak az összegzés, a továbblépés lehetősége is: ,negyven új verséből hangváltás érződik...

— ... szándékom szerint is. Remélem, a váltások egy irányba mutatnak, a társadalmi töltés felé.

— Ilyen tudatosan tervez?

— Nem, a véletlennek is megvan a szerepe. Első könyvem; bői Kormos István emelte címadó verssé a Fehéringes folyókat: hálás vagyok érte, mert meghatározta (ki) indulási pontomat, segített az öndefiniálás- ban: egy fiatalember, akinek már csak életkora miatt is inkább természeti minit társadalmi élményei vannak, útra kel.

— Második kötetében aztán európai a diákdal.

— Tágult a horizont, a fiatalember — nevezetesen én — egy nemzedék tagjává (is) lett, és élményeit ez befolyásolta. A hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek legelején az egész világ új lázbaln égett, a demokrácia és a béke új perspektívái nyíltak meg az enyhüléssel. Ezek foglalkoz;

tattak engem, mint korosztályom minden tagját. Most már persze tudjuk, hogy nagy csend és hi; deg következett az enyhülésire: át kell értékelni ismét a világot.

— Hideg van tehát, amikor didereg a világ, didereg az ünnep is? Innen új kötetének címe?

— Pontosan. Illúziómenites a világ. Szemlétetet — és, költőnek: — műfajt kell változtatnia. A diákdal ideje lejárt.

— Mi jön helyette?

— Lírai tudomásulvétele an; nak, hogy felnőttünk, tudatosom dása és tudatosítása annak, hogy a felvetődő problémákkal fel; nőtt felelősséggel: kell szem; benézni- Ezt a felelősséget rejti — szándékom szerint — az ünnep: méltóságot látok benne, az ember méltóságát.

— A harmadik után biztosan a negyedik ■ könyvre készül. Űj váltással?

— Majdnem kész új kötetem, hamarosan leadom. Oldottabb, játékosabb versek, amelyeket mostanában íróik. Ennek a „korszakomnak” a kulcsverse az Űj Forrásban jelent meg...

— A Búcsú a programos ver. sektől?- Ez mintha megfutamo- dást sugallna.

— Ellenkezőleg! Nem veszíte; ni szjeretnék, hanem egy újabb területet meghódítani: mindig is szerelmes voltam a színekbe, a formákba, az árnyalatokba, magába a nyelvbe — most ebben

étem ki magam. De nem korába bi programom feladásával, has nem inkább bővítésével, gazdaj

gítáiSával.

— Soha nem okozott még gondot, hogy Kecskeméten lakik, ahol, hogy úgy mondjam, a társadalmi kihívások esetenként nagyobbak, mint az esztétikaiak?

— Inspirálnak a kihívások, lei gyenek bármilyenek. Az ember végül ils saját tudata fővárosás ban él, amit ha nem sikerül mai gában felépítenie, akkor bárhová elutazhat, üres marad, Párizsban is. Meg kell próbálnia magában hordoznia Pestet és Párizst; Csottgrádot és Kecskemétet. Min? denesetre én magamnak és más soknak is azt kívánom, hogy ott, ahol lakniuk adatik, otthonosan élhessenek — mint én Kecskés méten.

Ballal József

PINTÉR LAJOS:

Poharak

„Ha egy kis gyerek poharakra néz, halkan megcsendülnek.”

Ki ne pusztuljon tekintetünkből a gyermek:

ha a poharakra nézünk, szétrepednek.

19ötvenháromban békekölcsön kötvény zizeg: szalma jászlunkban.

19hatvannyőlcban érettségiző diák voltam.

Történelemórán a fölszelt tortát: egésznek láttuk Európát.

Emlékezz barátom.

Éljen

a borok királya, éljen, táncolunk, elterülünk a földön, gurulunk, mint a tök, mosolygunk, mint az alma, éljünk, éljen.

19nyolcvanhárom.

Hajnal van.

Fiaim ébredését várom.

Kávét, teát főzök magamnak.

Széttört poharak, összetört gitárok emlékére

A divat: terror. Ki nem divatos: féljen.

Rábődülnek a divatdiktátorok.

Rábödül az epezöld divatdiktátor-torok.

Nem félek mégse. Főzzön vacsorát, adjon enni,

legyen szeretőm — valakit arra kérek.

Főtt zeller, hagyma, s gyökér: gőzölgő húsleves.

Vesd le a szoknyád, kis inged dobd a székre. Dobd le a földre!

Csaholnak most a rühes kutyák. Most nagyon szeress.

19ötvenhárom, hatvannyolc és nyolcvanhárom: életünkön átutazunk félálomban.

Ha egy kis gyerek poharakra néz, halkan megcsendülnek.

Tekintetünkből ki ne pusztuljon a gyermek:

ha a poharakra nézünk, szétrepednek.

KONCZEK JÓZSEF:

Szeptemberi vihar

Az a szép, amikor minden hajszálzizzenés,

az őszi levelek kezdődő sáfrány-halványszln szégyene,

egy szusszanás, egy szösszenés, egy szisszenés,

jelzi, hogy mint ragyogó vonat,

megérkezett az óriás-zene.

A nádas hegedűvonói felsikonganak,

zongorafutam indul, mint fényes halak la túlsó part felől, a rétek, mint felizgult, háborgó zöld forgatag, s amikor fémüstdobként döndül meg a tótükör,

mint hála, száll a pára fölfele,

a zúdulás zsongó sínekre vált,

beáll az évszak napkoronggal koronázott ünnepe,

mintha feltarthatná a halált.

ZALÁN TIBOR:

Variációk

nem a földet a felhőket fájlalom ha elpusztul bolygónk s marad a fájdalom helyén az űrben s forog körbe-körbe: hogyan néz akkor Isten tükörbe

miért néz akkor tükörbe az Isten

ha más mint fájdalom az űrben már nincsen

forog forog körbe az elpusztult föld pora

s a sötétben kialszik a Megváltó emberi Mosolya

iV*V«V*<W»x»:ÖöYr«»0

RUMEN BALABANOV:

Az utazó

Nyáron, szép az idő. A föld megrepedezik, a fák zöldek, a levegő tiszta és átlátszó. Sétára csábít. Andrej Popov kihasználja a szép időt, és sétáL Most ment nyugdíjba. Annyi ideje van, mint a pelyva. A W. C.-be is '.óvatosan engedi a vizet, nehogy nagyon, zubogjon a tartály. Nem akarja a többieket zavarni.

A tejbolt két sarokkal van odébb, és Andrej minden nap vesz tejet. Lassan, mélyeket lélegezve tart hazafelé. Mintha reggeli tornáját végezné. A visszafelé tartó úton Ignattal, a szomszédjával találkozik. Docens, és ott lakik a mellettük lévő ajtó mögött.

— Jó reggelt — biccent a docens. — Már egy hete nem láttalak.

— Olaszországban voltam — felel nyugodtan Andrej.

— Hogyhogy? Megmentetted a tornyot? .

— Pisában nem voltam! — ingatja Andrej a fejét. — Gsak Rómában. Pisa másik irányban fekszik — és a Vitsa felé mutat.

,— Hát akkor biztosan láttad a pápát! — nevet a docens.

— Aha... egyezik bele Andrej Popov, és a tejesüveggel teli hálót átveszi a másik kezébe.

Elválnak. „Nézd csak — töpreng a docens.

— Az emberek utaznak, és nekem a sok munkától még arra sincs időm, hogy a Kopitóra följussak. A földrajzi tanszék docense még nem járt Olaszországban...”

Tíz óra tájt Andrej Popov újra útnak ered. Kimegy a parkba. A park messze van. Egy másik negyedben. De ott mindig akad valaki, aki megkérdezi, hány óra van.

— Tizenegy! — feleli Andrej egy fiúcskának, aki tankönyvet szorongat a kezében. — De ha arra vagy kiváncsi, hogy Japánban hány óra van, azt is meg .tudom mondani.

— A fiúcskában föltámadt a kíváncsiság.

— Járt már Japánban? — kérdezi.

— Nem! — ingatja Andrej a fejét. — Most megyek! — és újra az órájára pillant.

— Még ráérek! — mosolyodik el. — De Japánt érdemes megnézni... Ott az emberek folytonosan hajlonganak, és csodákat tesznek.

Ezzel folytatja az útját. >

Tovább sétál a fasorban, amelyik egyenest kelet felé tart. A gesztenyék virágzanak, szirmuk a földre hull, és ez Japánra emlékeztet.

Ebéd után, ahogy megszokta, két órát alszik.. Amikor fölébred, újra elmegy. Villamosra száll, és beutazik a városközpontba. A központban mindig sokan vannak. Mindenki siet, lökdösődik, nézelődik... Andrej nem siet. Andrej nyugdíjas.

— Hahó, Andróóó!? — állítja meg egy asz- szony. — Hát nyugdíjba mentél?

A központban mindig akad ismerős.

— Nyugdíjba! — mosolyodik el Andrej. — Utazgatok. Külföldre! Most jöttem meg Kiev- bol... Jártál ott?

— Nem jártam — vonja föl az asszony a vállát. — Nem tudod, hogy építkezünk? Honnan lenne pénzünk utazgatni...

A 'hajdani kolléganő mosolyogni próbál, de az ajkai nem engedelmeskednek. Egy irigy arckifejezésen kívül nem sikerül semmi.

— Majd arra is sor kerül — nyújtja Andrej

a kezét \

— Majd! — sziszegi a kollagina, és eltűnik a tömegben.

Andrej továbbsétál.

Leszáll az est, megfogyatkoznak a siető emberek, valahova mindenki eljutott. Nyolc óra tájt Andrej betér egy bozára a cukrászdába, és azután irány — hazafelé. Otthon már várják. A fia is hazajött már. Unokája a Tv-t nézi. Vacsoráznak. Vacsora után Andrej a szobájába megy, és előveszi az atlaszt. A két félteke kifejezéstelenül néz szembe vele. Olyan tarkák, mint a húsvéti tojások. Itt... Brazília... Amott... A cukrászda környékén, egyenest a városi fürdő irányában. Holnap Brazíliába utazik. Nyugdíjas, van ideje utazgatni ... Most bejárhatja a világot... Elmész a tejcsarnokba, és az Róma irányában van. Mindegy, Olaszország felé mész... A távolság ma már semmit sem jelent... A park keletre van. Japán is keleten nan! És a gesztenyék virágzanak... Akár a cseresznye... Hát így van ez...

Andrej Popov ásít...

Fél tizenegy. Az ágy meleg, és hamar elhódítja.

Jó éjt, Andrej.

Holnap új utak várnak..,

(Fordította: Migray Ernőd)

PINTÉR j Felnőtt

wMm felelősséggel