Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. augusztus 10. HÁZUNK TÁJA KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK! Szemes termények flsilaB védelme l|§pr A padlásokon, kamrákban, magtárban tárolt szemes terményeknek, valamint növényi és állati eredetű száritmányoknak egyes rovarok veszedelmes károsítok Táplálkozástik, szaporodásuk. fejlődésük során erősen szennyeződik a termény, és súlyos esetiben teljesen használhatatlanná válik. A kánosítók megjelenésének helyén tehát azonnal meg kell szervezni a védekezést. A raktározott termények legfontosabb rovarkártevői: Az aszalványmoly lárvája mindenféle szárított növényi terményt megtámad (liszt, gabona, tészta, aszalt gyümölcs, szárítmá- nyok, dió, csokoládé stb), azokat szennyezi, elfogyasztja. A mezei gabonamoly lárvája a szemes termények belsejében él; a csöves vagy morzsolt kukorica, szemes gabonamagok lisztes részét éli fel. A raktári gabonamoly lárvái a megtámadott készleteket átszövik, szövedékkel vonják be. Az átszövött réteg, a szöveidékcso- mók szemcsés ürülékkel telítö- döttek. Az erősen fertőzött gabona mindig dohossá válik. A lisztmoly hernyója a liszt és a lisztből készített termények leggyakoribb kártevője. A megtámadott terményen, terméken szövedéket készít, és jellegzetes, kiszitálhatatlan ürüléket hagy vissza. A magtárt gabonazsizsik tipikus raktári kártevő. Elsősorban a szemes gabonaféléken éL A kifejlett ormányasbogár és a lárva is kárt okoz a termények elfogyasztásával, szennyezésével, a magvak csírázóképességének csökkentésével. A bogár kitin- váza rákkeltő hatású. A gabona- zsizsikkel fertőzött gabona doho- sodik. befülled, keserű ízű lesz, őrleménye az ember és a haszonállatok egészségére ártalmas, ezért nem használható fél. Az amerikai kis lisztbogár a legelterjedtebb készletkártevők egyike. Az összes gabonafélék, és -őrlemény, szárított' húsok, - fűszerfélék, droganykgök jkfjiidsítója a bogár és a lárvája egyaránt. A fertőzött, szennyezett termény táplálkozásra és takarmányozásra egyaránt alkalmatlan, A védekezés legfontosabb alapelve a megelőzés; vagyis a kártevők szabadból való behatolásának. behurcolásának megakadályozása. Ezért a tárolóhelyek ablakait (és egyéb szellőzőnyílásait) sűrű szövésű dróthálóval kell fedni. Betárolni csak egészséges terményt szabad. Gondot kell fordítani a szállító- és tárolóeszközök fertőtlenítésére. A veszélyeztetett anyagokat (például liszt, paprikaőrlemény, dió stb) sűrű szövésű vászonzacskóban. résmentesen záródó fém vagy műanyag dobozokban keli tárolná. Ügyelni kell a helyiségek állandó és gondos tisztántartására, a repedések, rések tömítésére (gipsszel, cementtel stb). A garmadában tárolt gabonában a kártevők elszaporodását gyakori átlapátolással, szellőztetéssel, átrostálással, a rostaalj azonnali megsemmisítésével akadályozhatjuk meg. Mivél a felsoroltak Magyaror. szágon veszélyes kártevőnek minősülnek, az ellenük való védekezést rendelet Írja élő kötelező érvénnyel (5/1959. EüM sz. r. 43/1968. MÉM sz. r.). E rendeletek értelmében az egyéni termelőknek (alapos takarítás, folyó vízzel való lemosás, meszelés) meg kell tisztítaniuk a helyiséi geket. Az üres raktárak, magtárak kezelésére a következő vegyszerék is felhasználhatók: Uni- fosz 50 EC: 100 légköbméterre 20 milliliter, 2,5 liter vízzel köd- szerűen kipermetezve; . Actellic 50 EC: 10 négyzetméterre 5—10 milliliter nem meszelt falfelületre, ezt a szermennyiséget 0,5 liter vízzel kell kipermetezni. A régi terményt az újtól elkülönítve tároljuk. A raktár száraz és hűvös legyen. A terményt .időnként forgatni, szellőztetni kell. AZ OLVASÓK FIGYELMÉBE! Több ízben érkezett mér a Petőfi Népe szerkesztőségébe olyan levét, amelyben a lap olvasói a pénteken megjelenő Házunk tája Összeállításból a Kistermelőknek ajánljuk cikksorozat kivágott példányait küldték el. Amikor a- sorozat közlése megkezdődött megírtuk, hogy az érdeklődők a szerkesztőségtől kérhetnek olyan dossziét, amibe össze- gyűjthetik a tájékoztató Írásokat. A kivágott cikkekét ezért tartsák meg, gyűjtsék össze, és a elmükre már korábban eljuttatott Iratgyűjtőbe helyezzék el. Akinek , nincs dossziéja, kérjük levélben jelezze, hogy pótlólag postán elküldhessük címére. Még nem késő! A zöldségeskert fóliasátraiból a letermett paprikát, paradicsomot. uborkát távolítsuk el, így a fertőző betegségek terjedésének eleijét vehetjük. A leszakadt fóliát églessük el. Száraz időjárás idején a káposztaféléket, a paprikát, a tojásgyümölcsöt legalább hetente öntözzük. Vethetjük már az őszi salátát és a spenótot. A levélzöldségek közül több áttelel, tehát vetésük ősszel lehetséges. Ilyen a sóska, amely a téli, kora tavaszi időszakban bővíti a zöldségválasztékot. Minimális fűtéssel is jól hajtatható, és a paprikának; a paradicsomnak, az uborkának a fóliasátrakban jó előveteménye. A gyümölcsöskertben a bőséges öntözéssel augusztus közepéig még elősegíthetjük a fák termőrügyeinek kialakulását. A szemzést e hónap közepéig, végéig folytathatjuk, ha az alanyok jól „adják” a héjukat. A A gyümölccsel terhelt, erősen lehajló ágakat támasszuk alá. A talajelőkészítés után megkezdhetjük a szamóca telepítését. Folyamatosan kötözzük a szőlőt és csonkázzuk is. A lombtrágyázást viszont már mindenütt fejezzük be, mert esetleg gátoljuk a vessző beérését. A jégkárt szenvedett szőlőben fokozott figyelemmel permetezzünk, nehogy a gombabetegségek elszaporodjanak. Készüljünk a korai csemegeszőlő szedésére. Tisztítsuk ki és javítsuk meg a szedő- és tápodórekeszeket. LIGETSZÉPE KATYMÄRON • Mándity Jánosné a ligetszépe magjának tisztítására alkalmas rostát mutatja. Segít a közös gazdaság EGY TELJES ÉV CSAPADÉKÁDÓSSÁGA A városföldiek az aszálykárok ellen , A városföldi Dózsa Termelő- szövetkezet 5400 hektáros területén június utolsó napjától szerdáig egyetlen csepp eső tem esett. Ez már" a negyedik csapadékszegény esztendő ezen az amúgy is száraz vidéken. 1981- tŐl mostanáig a hiány eléri a 600 millimétert. Ez több, mint egy teljes év kimaradása, mert itt a sokévi átlag csupán 517 milliméter. Az idén a téli csapadék is elmaradt, így a talaj mélyebb rétegeiben sincs már elegendő nedvesség. Évről évre a technológia tökéletesítésével igyekeznek a Dózsában kivédeni a természeti csapást. Nagy részben ennek köszönhető, hogy az utolsó pillanatban jött kevés esőt hasznosítva a gabona terméseredményei kielégítőek voltak az idén. Fő- növényük azonban, a kukorica nem kapott ilyen segítséget az időjárástól. A Dózsa rendre megnyerd az IKR vetési versenyét, vagy a legjobbak között szerepek de ebben az esztendőben a -leggondosabb munka sem pótolhatta a természet mulasztását. Az utolsó hét nagy forrósága még tetézte a károkat. A napokban kibővített vezetőségi ülést tartott a termelőszövetkezet a helyzet megvitatására. Fenyvesi Jenő elnök arról számait be, hogy az idei aszály másfél ézer hektár fővetésű kukorica, 66 hektár silókukorica, és 73 hektár háztáji kukorica termését veszélyezteti. Ezeknél a növényeknél már 50 százalékos terméskiesés mutatkozik, ami 15 millió forint árbevétel elmaradását jelenti. Csak nagyobb eső segíthetne abban, hogy meg ne ismétlóSjék a tavalyi aszálykár, amikor 85 százalékos volt a kukorica hozamkiesése, ami 30 mii* lió forint árbevételitől fosztotta meg a közös gazdaságot, 15 millió forint eredménycsökkenést okozva. A károk enyhítése érdekében a Dózsában mindenesetre már megkezdték a kukorica betakarítását. A legrosszabb állapotban lévő területekről levágják és le- száritják saját' üzemükben a termést, amiből úgynevezett teljes növényi kukoricapellet készül. Megkezdték a silózást és a körbálák készítését is. Az aszály a kukoricán kívül a több mint 600 hektár lucernát, Hasonló nagyságú rétet és iegelőt, valamint a 75 hektár szőlőt is sújtja. Csökken a forgalom a 14 termény boltban, ahol már tavaly is csak nagy erőfeszítések árán és a -dunántúli termelőszövetkezetektől megvásárolt kukoricával tudták ellátni az állattenyésztőket szemes termény- nyel és darával. A továbbiakban az ülésen a melléküzemágak félévi tervteljesítésével foglalkoztak. A Dózsa ugyanis mind nagyobb részt vállal. a szolgáltatásokban. Nemcsak a megyeszékhelyen és a környező községekben, hanem országosan is fontos feladatokat lát el. Jó példa erre a járműjavító, amelynek egyebek között az ÁFOR az állandó megrendelője: itt végzik az üzemanyag-szállító gépkocsik javítását. A melléküzemágak fokozott erőfeszítésekkel segítettek kivédeni tavaly a pénzügyi veszteségeket, s erre törekszenek az idén is. Az alap- tevékenységben' dolgozók azonban nem hagyatkozhatnak csupán erre a segítségre, mert ettől még nem lesz több kukorica. Azon munkálkodnak, hogy megmentsék mindazt a termést, amit lehetséges, tekintet nélkül arra, hogy ez így gazdaságos vagy sem. A szövetkezet 15 szocialista brigádja a vezetőségi ülésre írásban nyújtotta be félajánlásalt. Egyebek között az anyag, és energiatakarékosságra, a betakar riitási veszteségek csökkentésére, társadalmi munkára tett vállalásaikat rögzítették. Ezek teljesítésével 480 ezer forinttal járulnak hozzá a szövetkezét eredménynöveléséhez, M. L. Gumiabroncsfutózáshoz A személy- és teherautó gumiabroncs-ellátás gondjain kíván csökkenteni a Dunapdast Műanyag- és Gumiipari Szövetkezet lőrinci telepe. A TISZKER-rel kooperálva kilenc gumiabroncs- futózó üzemnek szállítanak — jó minőségű, malaysiai kaucsukból és a Szovjetunióból érkező koromból készült — alapanyagot. Az alapanyagból az elmúlt évben 1800 tonnát készítettek, a^ idén mintegy 2500 tonnát kívánnak szállítani a megrendelőikhez. MÉRLEGEN A GÉPIPAR A katymári Egyetértés Termelőiszövetkezet dolgozói közül többen foglalkoznak otthon, a ház körül sertés- és szarvasmarhatartással, hizlalással, valamint zöldségnövények termesztésével. Ezen' a vidéken elterjedt a ligetszépe, az oenothera magfogása. Hat éve kezdtek a katymári- ak ezzel a növénnyel foglalkozni. Ma már a vetőmag-termei tető vei kötött szerződés adapjári a gazdaság vet a dolgozói részére megmunkált 3 ezer négyzetméternyi földön. A sarabolás, a tő- beállítás, a magszedés munkája a tagokra vár. Vadamikor sok szőlőterület volt a katymári határban, ezeket azonban a gazdák elhagyták. Most a földterületet a gazdaság négyzetméterenként 1 forintért bérbe adja tagjainak. Egyelőre csupán saját szükségletüket termelik meg a szőlősgazdák. Az idén már néhány család új telepítéshez is hozzáfogott. A sertéstartók a gazdaságtól napi felvásárlási áron. száz kiló búzát és 2000 kilogramm kukoricát kapnak sertésenként. Ezenkívül lucernát kaszálhatnak, valamint szalmát vihetnek. A község lakosainak 72 tehenével két gulyás jár a legelőre. A tejet a gazdaság begyűjtőhely ón veszik át. Tavaly 274 ezer liter tejet vásárollak fel. A magyartarka— Holstein, fríz növendékeket a háztájiba helyezi ki a tsz bérhizlalásra. A gazdaság vezetői úgy tervezik, hogy jövőre kétszeresére növelik a bérhizlalást, ezzel a „marhahús-előállítás” áttevődik majd a nagyüzemiből a háztájiba. Mit kell korszerűsíteni? A felvásárlási ármódosítás célja a sertésállomány minőségjavítása A megye sertés-árutermelése az elmúlt évek során mennyiségileg tovább fejlődött, az idén várhatóan eléri az 1,5 millió darabot. Nagyon jelentős a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelése: évente a sertések több mint 60 százalékát hizlalják meg. A mennyiségi növekedést azonban nem követi a minőségi javulás. Ma a világpiacon gazdaságosan csak a nem zsíros, valamint a fekete foltoktól mentes (pigmen- táeió nélküli) fehér hússertések és az ebbel előállított feldolgozott termékek értékesíthetők. Ezeknek a követelményeknek- a jelenlegi kistermelői sertésállomány nem feűel meg. A minőségi előrelépést várhatóan serkenti — kikényszeríti? í— az a központi intézkedés, amely szerint a jövő év elejétől a fehér, húsjelliegű sertések átvételi ára magasabb lesz, mint a hasonló súlykategóriájú, pigmentált sertésé. Mindezekkel természetesen azt szeretnék elérni, hogy a kistermelői sertés- tenyésztés és kocatartás a húsipari szempontból értékesebb, húsjellegű fehér sertések felé tolódjon el. Ennek elősegítése érdekében a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint az Állattenyésztő Vállalat kecskeméti állomása együttműködési megállapodásban rögzítette az elkövetkezendő időben történő intézkedéseit, amelyekkel segítenek a kistermelőknek a minőségi javításban. Elsőként hat községet (Tisza- alpárt. Lakiteleket, Pálmonosto- rát. Gátért, Jászszentlászlót, Kis. kunmajsát) vonták be az akcióba. Ezekben a községekben 1984. szeptember 1-től a fehér hússertés-fajták spermájával történő mesterséges termékenyítés díjtalan, költségeit a Bács-Kiskun megyei ÁHV magára vállalja. Ezenkívül továbbra is fenntartja, sőt minőségileg továbbfejleszti a vemheskoca-kihelyezési akcióját. Ennek során — kedvezményes hitelfeltételek mellett — félidős, magas tenyészértékű venjhes kocákat helyeznek ki a kistermelőkhöz. Szeptember 1-től az érintett hat községben a kistermelőknek aláírásukkal kell igazolniuk a termékenyítés megtörténtét. Ugyancsak az akció részeként az Állattenyésztő Vállalat a községekben lévő állami, kihelyezett kanállományit az igények szerint, soron kívül fehér kanokra cseréli. Lehetőség yan arra. hogy ne csak az eddigi gyakorlat szerint helyezzenek ki kanokat. Vállalkoznak arra is, hogy „zugkan”-t tartó kistermelőhöz genetikailag és állategészségügyileg magasabb tenyészértékű állatot visznek használatra, ha a gazda vállalja annak tartási költségeit, és a zugkant a tenyésztésből kivonja. Természetesen a termelő a szabályozásnak megfelelő fedezteté. si díjat kérheti a hozzá termékenyítésre vitt kocák után. További előrelépésként keresik a módját annak, hogy az akcióba vont községek területén megszervezzék a kistermelői kocaállomány vasárnapi' illetve ünnepnapi inszemináltatását is, amire a megye területén már vannak kedvező tapasztalatok. Összeállította: Gál Eszter A szakágazat legutóbbi igazgatói értekezletén hallottak szerint a gépipar 1984-ben összességében erőteljesebb fejlődést, 0,6 százalékkal magasabb növekedést tervez az ipari átlagnál. A többlettermékekre a beruházási javak iránti kereslet 2—3 százalékos hazai mérséklődése miatt itthon nem, hanem csak országhatárainkon kívül akadhat vevő. A vállalati tervek ezzel lényegében számolnak, az elképzelések szerint a szakágazat rubel- és nem rubelelszámolású exportját egyaránt növelni kívánja az egyébként igen sok kritikával illetett 1983. évi teljesítményéhez képest. Ami az év első harmadát illeti, az elképzelések szerint alakult. A gépipar az előző év megfelelő időszakával összehasonlítva csakugyan növelte a kivitelét. Borúlátó helyzetkép Kérdés azonban: meddig tart a kedvező tendencia? A rendelésállományok szerint az év végéig a termelőkapacitások túlnyomó hányada lekötött, a külországokból remélt árbevétel alighanem valóban biztosított. De mi várható az elkövetkezendő években? Növeli-e a gépipar az exportját folyamatosan, vagy számíthatunk-e újabb visszaesésekre? A kérdés nem akadémikus, hiszen valamennyi iparág közül ennek a szakágazatnak a legnagyobb a súlya, í következésképpen ez tehet leg- ' többet a népgazdaság fizetőképességének javításáért. Nem egy\ szakember szerint a magyar gépipar és a világ élvonalbeli gépipari technológiái között széles, és ami méginkább aggasztó, egyre szélesedő szakadék tátong. Véleményüket tényekkel igyekeznek alátámasztani. Sommásan fogalmazva: iparunk kimaradt abból a fejlődési folyamatból, amelynek- eredményeként sok helyütt létrejött a korszerű, nem a nagy tehetségű szakmunkásokra, hanem a nagy- _ szerű gépsorokra alapozott technológia. A magyar vállalatok nagyobb részében ma még például mérni sem tudják azt a pontosságot, ami sok más országban a gyártás során alapvető követelmény. Márpedig hagyományos gépen virtuóz szakmunkás sem képes olyan pontos megmunkálásra, mint amilyenre a legkorszerűbb berendezéseken a kezdő. További tény: nem kevés olyan gépipari üzemünk van, amely csak nevében vállalat, a mai ismérvek alapján valójában kisipari műhelyek sokaságából áll. Ahol kézi vezérlésű gépeken, szinte kisipari módon nem kellően érdekelt emberek vállalati gazdasági munkaközösségek működtetésével ez a fölöttébb alacsony termelékenységű munka még inkább megdrágul és konzerválódik. A következő aggasztó jel: hasonlóan fejlettek nagyobb részié is szinte erején felül erőlteti a műszaki haladást, törekszik a sietős automatizációra. A magyar gépipar bizony csak lassan tér erre az útra. Van mire alapozni Akadnak, akik szerint a gépiparról alkotott kép az előzőnél jóval derűsebb, biztatóbb. Vélekedésük szintén ellenőrizhető tényekre alapozódik. Az elmúlt évtizedben a szakágazat igen jelentős fejlesztéseket hajtott1 végre, aminek köszönhetően vállalataink tekintélyes része rugalmas technológiákkal is rendelkezik, gyártmányaink nagy hányada még rosszindulattal sem nevezhető korszerűtlennek. A szerszámgépipar például, a mögöttünk hagyott években teljesen átalakult, nem lebecsülendő a mezőgazdasági és élelmi- szeripari gyártás kapacitása, és közismert ,hogy a közúti jármű- gyártás helyzete is bizakodásra ad okot. Aki nem ismeri a gépipart, s elfogultság nélkül értékeli a > teljesítményét, az tudja: ez a helyzetkép a reálisabb. Bár sqk a gond, a fejlődés 1 is tagadhatatlan, van tehát mire alapoznunk. Kétségtelen, hogy egyenetlen volt ez a fejlődés, s még a nagy korszerűsítéseket végrehajtó vállalatok között is találni olyan gyáregységeket, amelyekben az apáink, nagyapáink korában bevezetett technológiákkal kell megküzdeni a napi munkasike- rekért. A gépipar törekszik az automatizációra, de ez a folyamat is egyenetlen, nem kellően átgondolt. Ami a felügyelet nélküli robotizált gyártási rendsze- szereket illeti, azoknak a fejlesztésében még kevésbé veszünk részt. Ennek alapvető oka az ország tőkeszegénysége. Mivel az elkövetkezendő években gazdagok bizonyosan nem leszünk, a rendelkezésünkre álló eszközöket kell a jelenleginél célszerűbben felhasználni. Mind a kettőt Célszerűbben, de hogyan? Erre a kérdésre annyi a válasz, ahány a kérdezett. Abban azonban úgyszólván mindenki egyetért, hogy a gépipari termelésnek és a szakágazat exportjának folyamatos gyarapodás^ fölöttéb kívánatos, ám gazdaságosan aligha megvalósítható a mai kilátások és lehetőségek alapján. Az érdekeltek — mivel azon nemigen lehet vitázni — nem a befektethető pénzt, hanem az összegek hatékony befektetését ígérő szabályozók hiányát jelölik meg, kétségeik alapjaként. Határozott véleményük ^szerint a jelenlegi irányítási, bérezési, jutalmazási, ösztönzési, érdekeltségi rendszer nem szolgálja, de legalábbis nem eléggé serkenti az iparág- fejlődését. Hogy .gépiparunk növelhesse versenyképességét a világpiacon, ahhoz valóban folytatni kell az ágazat technikai, technológiai korszerűsítését. Ennek a korszerűsítésnek azonban az a feltétele, hogy a gazdaságirányítás is tovább fejlődjék, a korszellemhez igazodjék. M. M.
