Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. augusztus 30. PETŐFI NÉPE • I a VENDÉGVÁRÓ TANYÁK Új utakon az idegenforgalom Tengerünk ugyan nincs, mégis sok külföldi látogat el hozzánk. A nemzetközi vendégfo- igadásban Bács-JCiskun az országos átlagnál is nagyobbat lépett előre az elmúlt években. Ha a megye idegenforgalmának mai jelképét ■keresnénk, a választás minden bizonnyal Bu- gacpusztára esne. Az idén várhatóan több mint ötvenezer látogató fordul meg itt, több­ségük külföldi. A növekvő érdeklődésre te­kintettel most vizsgálják a Jakabszállásról Bu- gacra vezető út kiépítésének lehetőségeit. A bugaci pusztalátogatás felfutása jelentős eredmény. A megye idegenforgalma azonban hagyományosad féloldalas. A vendégek több­sége átutazó, egy-kétnapos rövid látogatásra . érkezik, a külföldiek ' többsége Budapestről vagy a Balatonról. Hogyan lehetne hosszabb időre idekötni a hazai és külföldi turistákat, elérni, ihogy rendszeresen visszatérő vendég-- kör alakuljon ki? A sokféle próbálkozás közül napjainkban a legtöbb szó a tanyai üdülésről esik. Ebben.a formában összesűrítve találhatók a tájegység értékei: a sajátos alföldi természeti környe­zet, a hagyományos életforma varázsa és el­érhető távolságban .lehetőség a kedvelt sza­badidő-programokra, lovaglásra, kirándulásra, fürdésre. Országszerte hasonló folyamatnak lehetünk tanúi: végre kibontakozóban van nálunk is a vidéki turizmus, amit régóta irigyeltek az ide­genforgalmi szakemberek tehetősebb, nyugati szomszédainktól. Hosszú az út azonban, amíg az igények és a lehetőségek találkoznak, az új üdülési forma ötletből valósággá válik. Hol is tartunk ma? A csend: érték Ha az igényeket nézzük, a kilátások bizta­tóak. Elsősorban nem a hazaiak részéről nagy az érdeklődés, hisz kevés magyar családnak jut ma még eszébe, hogy szabadságát egy alföldi tanyán töltse. Az utazásban élenjáró nyugat-európaiak szokásai vannak változóban. Egyre többen elégelik meg a turizmus hagyo­mányos formáit, kiszállnak a légkondicionált buszokból, otthagyják a zsúfolt kirándulóhe­lyeket, s előnyben részesítik a lóhátat vagy saját lábukat. A külföldi vendégek szívesen fizetnek azért, amit mi hajlamosak vagyunk gyakran lebe­csülni: a csendért, a lovaglás vagy szekéren tett kirándulás öröméért, a 'hagyományos, egyszerű környezetben eltöltött napokért. Nem utolsó szempont a takarékosság sem, ugyanis ez az üdülési forma olcsóbb, mint a felkapott tengerparti üdülőhelyek szállodai és vendéglői árai Ami nem jelenti, hogy az üdülőtanyák lakói nem igénylik az összkomfortot, a kifo­gástalan szolgáltatásokat, csak éppen a luxus­kiadásokat igyekeznek sokan elkerülni. Mi a helyzet a másik oldalon? Tudunk-e olyasmit kínálni, ami megfelel az igények­nek? Ahhoz, hogy ismertté válhasson egy új üdülőkörzet, elindulhasson egy utazási forma, el kell érni egy mennyiségi határt. Az üdülő­tanyák hálózatának kiépítése három éve vett nagyobb lendülétet az egész Alföldön. A me­gyei idegenforgalmi hivatal, a Pusztatourist 1982-bert, a Szabadszállás közelében fekvő Mezőfi-tanyával kezdte meg a tanyai üdülte­tést. Ma tizenkét tanyatulajdonossal állnak szerződéses viszonyban. Többségük magánsze­mély, aki saját költségén tette vendégfogadás­ra alkalmassá az épületet és környékét. Ezekben a tanyákban általában több ven­dég elhelyezése is megoldható, úgy működ­nek, mint a magánfogadók, panziók. Megjele­nésükben, berendezésükben őrzik a hagyomá­nyokat, de emellett komfortosak, villannyal, vízzel, fürdőszobával, angol WC-vel felszerel­tek. Üdülőövezetek — összefogással A tanyahálózat gyors bővülése azt jelzi, hogy a tulajdonosoknak megéri a befektetés. Az idén egyetlen hónap alatt annyi vendéget fogadott a tanyákat bérlő Pusztatourist, mint az előző'évben összesen. De mivel ez a szám jóval több fogadóhely között oszlik meg, a tulajdonosok azt tapasztalták, s szóvá is tet­ték, hogy csökkent a kihasználtság. A kibontakozó tanyai turizmusnak — a fi­zetővendég-szolgálathoz hasonlóan — kritikus pontja az utazási irodák és a tulajdonosok kapcsolata. Sok múlik azon, milyen eredmé­nyes köztük az együttműködés. A kihaszná­latlanság kockázatát ugyanis a tulajdonosok viselik, akik pénzt fektetnek a felújításba, viszont a külföldi vendégkörrel a mai pénz­ül a Pusztatourist egyik tanyája, ahol na­gyobb csoportok fogadására is berendezked­tek. (Pásztor Zoltán felvétele) SZEPTEMBER VÉGÉN Ötszázezer tanulót várnak a gazdaságok MIT KELL TUDNI? 3. Az átlagkereset kiszámítása — nyugdíj megállapításhoz • Ma még elhagyatottan, kihasználatlanul — és holnap? ügyi feltételek között csak az utazási irodák tudnak kapcsolatot teremteni. A legnagyobb vállalkozó a megyében, a kis­kunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet önál­ló úton jár. Több utazási irodával is szerző­déses kapcsolatban állnak, Bugacon kiépülő üdülőközpontjuk pedig egyesíti mindazokat az előnyöket, melyeket ez az üdülési forma nyújt. A bugaci tanyakolónián a napokban adják át a hatodik üdülőtanyát. Ezeket a há­zakat a régiek mintájára, de kifejezetten üdü­lőknek építik. Az ide érkezőket lovaglási, fo- gatozási lehetőség, teniszpálya, s a tervek sze­rint hamarosan halastó, úszómedence, sokféle szolgáltatás várja. Mindezt úgy szeretnék ki­alakítani, hogy a tanyakolónia ne váljon „műcentrummá", hanem megőrizze ennek a formának minden előnyét: a nyugalmat, ter- mészetközel iséget. A bugaci mintára célszerűnek látszik más­hol is összefogni az elszórtan fekvő tanyákat, a legsűrűbben látogatott területeken üdülő­övezeteket kialakítani. Vannak ugyanis olyan szolgáltatások, melyek külön-külön megvaló­sítva nagyon sokba kerülnének. A Pusztatou- rist hozzá is fogott már egy másik üdülőbá­zis kiépítéséhez Kerekegyháza, Szabadszállás környékén. Ez a kisebb vállalkozóknak is elő­nyös. A tanuló ifjúság segítségét az idei őszi betakarítási munkákban sem nélkülözhetik a mezőgazda- sági üzemek. Dénes Lajos mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes a diákok foglal­koztatásának előkészületeiről el­mondta: az idén más évekhez vi-, szonyítva a növények érésének eltolódása miatt szeptember ele­je helyett csak a hónap végén várják a tanulókat a földeken és a gyümölcsösökben. Az idén a ta­valyihoz hasonló számban, meg­közelítően 500 ezer tanuló vesz részt a betakarításban. Többségük a szőlő szüretébe, a gyümölcs sze­désébe kapcsolódik be, illetve a zöldségfélék betakarításában mű­ködik közre. Több ezren konzerv­gyárakban, hűtőházakban segéd­keznek. A diákok tevékenysége igen hasznos; évről évre a kézi­munka-igényes őszi termények mintegy 25 százalékát szedik le, s ezek értéke az idén is várha­tóan eléri a 4 milliárd- forintot. A következő lépés A nyugdíj alapját képező át­lagkereset megállapításánál kere­setként minden olyan pénz- és- természetbeni juttatást számí­tásba kell venni, amely után nyugdíjjárpllékot , kellett fizetni. Ilyen a munkabér, munkadíj, az év végi részesedés, a kiegészítő részesedés, a jutalom (kivéve a jubileumi jutalom), továbbá a prémium, az osztalék és a külön­böző természetbeni juttatás. Egyes rétegek, köztük a kis­iparosok, magánkereskedők, gaz­dasági munkaközösségek, ipari szakcsoportok, ügyvédi-jogtaná­csosi munkaközösségek tagjai, és az egyéni gazdálkodók, nem nyug­díjjárulékot, hanem társadalom- biztosítási járulékot fizetnek. Esetükben a havonta fizetett já­rulék összegének megfelelő ■ havi jövedelem vehető figyelembe ke­resetként. Keresetnek számít a baleseti járadék is. Az átlagkereset' megállapításá­nál általában csak a főfoglalko­zás keretében kapott nyugdíjjá- rulék-kötelés kereseteket lehet alapul venni. A főfoglalkozású munkaviszonnyal egyidejűleg fennálló mellékfoglalkozásból származó kereset . időarányosan beszámítható, ha a dolgozót fő- foglalkozásban a munkakörére megállapított törvényes munka­időnél rövidebb időben alkalmazz , zák. A mellékfoglalkozás annyi időre eső keresete Vehető figye­lembe, amennyi a főfoglalkozás szerinti tényleges munkaidőt a munkakörre ^törvényben megálla­pított munkaidőre kiegészíti. A fő- és mellékfoglalkozásra vonat­kozó szabályok alkalmazásánál főfoglalkozásnak azt a foglalko- zást tekintik, amelyből több ke­reset származik. A nyugellátások összegét a fő szabály szerint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző 5 naptári év közül az igénylőre leg­kedvezőbb három naptári év alatt, valamint a nyugdíjazás évében (töredék évben) a nyug­díj megállapításáig a főfoglalko­zás keretében elért keresetek ha­vi'átlaga alapján állapítják meg. Az öt évből az a három év ve­hető figyelembe, amelyben az igénylő 180 naptári napra, ösz- szesen 730 napra munkabért, munkadíjat kapott, illetve figye­lembe vehető jövedelme volt. Mezőgazdasági szövetkezeti ta­gok nyugdíjának megállapításá­nál az említett három év szem­pontjából az a naptári év vehető figyelembe, amelyben a tag leg­alább 150 (nő 100) tízórás munka­napot teljesített. A felsorolt fel-, tételek hiányában — vagy ha elő­nyösebb — a nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző ne-' gyedik naptári év első. napjától a nyugdíj megállapításáig terje- I dő idő alatt elért keresetek ha­vi átlaga alapján számítják ki. Ilyenkor az a feltétel, hogy az igénylőnek összesen 730 bérezett napja, mezőgazdasági, szövetke­zeti tagnak összesen 300 (nőnek 200) személyesen teljesített tíz­órás munkanapja legyen. Az előbbi két feltétel hiányá­ban az igénylővel azonos mun- kakörűek — vagy a korábbi fog­lalkozásaira jellemző munkakör­ben dolgozók — átlagkeresete képezi a nyugdíjalapot. A fő­szabálytól eltérően az öregségi nyugdíj .összegét külön kérelem­re meg lehet állapítani az öreg­ségi nyugdíjra jogosító, vagy an­nál öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért ke­resetek havi átlaga alapján is, ha az igénylő az említett életkorig legalább tíz év szolgálati időt szerzett. Ugyanúgy megállapítha­tó a rokkantsági nyugdíj is a megrokkanás időpontját megelő­zően elért keresetek alapján, ha addig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati .időt megsze­rezte. öt év helyett egy év alatt elért kereset képezi a baleseti járadék, és a baleseti rokkantsá­gi nyugdíj alapját. Az utóbbira jogosultnak a balesetet megelő­ző egy év* alatt, vagy a fősza­bályban meghatározott időszak alatt elért keresetek közül a kedvezőbb átlagkereset alapján állapítják meg ®z ellátást. Lakos Pál osztály vezető-lielyettes Vágathajtási rekord Vágathajtási, bányajárat- építési rekordot ért el az Oroszlányi Szénbányák déli bányaüzemének Babirák János vezette elővájó bri­gádja, a három műszakban egymást váltó kollektíva idei vágathajtási teljesít­ménye szerdára elérte a 2600 métert. Ezzdl az ered­ménnyel elsők az országos vágathajtási versenyben. A 43 tagú brigád ebben az évben 3000 méter vágat ki­hajtását tervezte, s ezt a még hátralevő négy hónap­ban várhatóan jóval túl­szárnyalja. Dinamikus mun­kájukkal elősegítik a front­fejtések folyamatos előké­szítését. Az oroszlányiak már több alkalommal bizonyították kivételes felkészültségüket. A megelőző években az or­szágban elsőként ők érték el a két-, majd a három­ezer méteres éves teljesít­ményt. Teljesítményül^ nagy je­lentőségű a háí‘om aknát magába foglaló déli bánya­üzem tervteljesítése szem­pontjából. Az üzem bányá­szainak az idén 1 millió 200 ezer tonna szenet kell a fel­színre küldeniük, amiből 350 ezer tonna a lakosság­nak szánt tüzelő. Ez utóbbi szénfajta jó minőségére már a vágathajtás során is különösen ügyelnek. (MTI) A diákok általában öt napra cserélik fel az iskolapadot a me­zőgazdasági munkákkal, Többsé­güket naponta lakóhelyükről szál­lítják a földekre, gyümölcsösök­be. Egy részüket az állami gazda­ságok, és a tsz-ek őszi táborok­ban fogadják. Döntő többségüket kőépületben helyezik el. Szükség szerint gondoskodnak a " fűtésről, s mindenütt meleg vízben füröd­hetnek. Biztosítják számukra a napi háromszori étkezést, a meleg ebédet. Különösen jó .körülmé­nyek között pihenhetik ki napi fáradalmaikat a Szabolcs-Szat- már, illetve a Bács-Kiskun me­gyei gazdaságok tsz-táboraiban. A tanulók sok helyen munkaruhát kapnak, ahol- erre nincs mód, ott ruhakopási díjat fizetnek az üze­ntek. Az előírás szerint a diákok a végzett munka után járó bért közvetlenül kézhez kapják a gaz­daságoktól. Az üzemek a tavalyi­hoz hasonlóan az idén is várha­tóan mintegy 170—175 millió fo­rintot fizetnek ki a diákoknak. ÖNÁLLÓ IMPORTJOG, KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS Egyenletesebb alkatrészellátás A RAMOVILL Szolgáltató Szö­vetkezeti Vállalat, alkalmazkod­va az utóbbi évek gazdasági moz­gásához, megváltoztatta az al­katrész-ellátás rendszerét. A la­kosság részére javító kisvállala­tok, gmk-k csak akkor képesek szolgáltatásaikat magas színvo­nalon nyújtani, ha — egyebek között — az alkatrész-ellátásban nincsenek fennakadások. Ezért a RAMOVILL, mint alkatrészkész­letező vállalat, egyre gyakrab­ban szolgálja ki megrendelőit előzetes írásos megrendelés nél­kül, közvetlenül a raktáraiból, vagy az e célra létrehozott üzle­teiből, melyeknek sorát folyama­tosan bővíti. Az idén például a Prometheus Tüzeléstechnikai Vál­lalattal-közösen az ország tizen­egy pontján létesítettek olyan üzletet, ahol radiátorokhoz, ka­zánokhoz, és egyéb energiataka­rékos tüzeléstechnikai berende­zések szereléséhez, javításához szükséges alkatrészeket, tartozé­kokat árusít. A közvetlen üzlethálózat 'mű­ködtetése és bővítése mellett a RAMOVILL további erőfeszíté­seket tesz az alkatrész-ellátás gondjainak enyhítésére, önálló importjogot kért, amelyet né­hány napja meg is kapott. Ezzel főleg az apró, keresett cikkek­ből lesz egyenletes és zökkenő­mentes az alkatrész-utánpótlás — ígéri a készletező vállalat. S hogy mikor, milyen alkat­részből ' kell a legtöbbet besze­rezniük, készletezniük, ahhoz a legmegbízhatóbb információt sa­ját szervizeik szolgáltatják. Üdülőtanyáink tehát vannak már, a követ­kező lépést az értékesítésben kell megtenni: glérnl, hogy ezek az üdülőövezetek széles kör­ben ismertté váljanak. Szükséges például a kínálatot ismertető prospektus, mert enélkül nehéz népszerűsíteni az új üdülési formát. Az üdülőtanya a külföldön elterjedt üdülő­ház sajátos, magyar, alföldi megfelelője. A tanyai üdülésnek van már egy újabb változa­ta is. A szakenlberek szerint lenne igény a lakott tanyákon a fizetővendég-szolgálathoz hasonló vendégfogadásra. Ez azzal járna, hogy a vendégek megismernék a tanyasi emberek hétköznapjait, életformáját. Első pillantásra merész elképzelés, ám több példa is mutatja, hogy nem megvalósíthatatlan. Ha sikerülne előrelépni, ha bebizonyosodna, hogy képesek az alföldi tanyák lakói megfelelni a vendégfoga­dással járó követelményeknek, ez nemcsak a külföldiek szemében emelné a tanyasi élet­forma rangját, becsületét. A gazdaságkutatók véleménye szerint az idegenforgalom a gazdasági válságnak legin­kább ellenálló ágazat, a turizmusban az előre­jelzések szerint 1984-től kezdve ismét fellen­dülés következik be. Tehát vállalkozók keres­tetnek! Lovas Dániel JUHÖK UTÁN A JUTALÉK: DARABONKÉNT 500 FORINT Kinn a bárány, benn a tolvaj Az olcsó gyermekjáték helyett sokkal kifizetődőbb vállalkozásba kezdett négy kiskunfélegyházi fiatalember. Elhatározták, hogy far­kas helyett inkább birkákat zárnak a körbe. Ezért sorra járták Kis­kunfélegyháza és a környezd községek temelőszövetkezeteit, vala­mint a jászszentlászlói, a csongrádi és a tiszaalpári juhhodályok környékét. Meg a magángazdálkodókat is többször csodálkozásra késztették, akik reggelente három-négy, olykor 10—15 birka hűlt helyét találták csupán. A rendőrség a széles, körű nyomozást a kö­zelmúltban fejezte be Illés József, Udvari László, Kozák László és Kolompár Rudolf ügyében. Jelenleg mind a' négyen előzetes letar­tóztatásban várják a bíróság ítéletét. A társaság még a múlt év szep­temberében tartotta „alakuló ülé­sét" Illés József utánfutós sze­mélygépkocsijában. Egy utólag már pontosan meg nem határoz­ható napon, este 9 óra tájban in­dult az első akciójuk. A bokrosi Kossuth Tsz birkahodályát láto­gatták meg, ahol némi segítséggel 9 állat „szállt fel” az utánfutóra. Illés úgy döntött, hogy a saját ta­nyáján lesznek igazán biztonság­ban a juhok, ezért a „szállít­mány” fejében 500—500 forintot adott a társainak minden egyes birka után. Maguk sem állították, hogy an­gol nyugalommal viselték volna a következő napokat. Ám nem történt semmi, így már lelkiisme- retfurdalás nélkül kezdték de­cember 10-én az újabb akciót. Ekkor a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz Kanász-tanyáján néztek kö­rül, majd négy birkával távoz­tak. Illés birtokán úgy határoz­tak, hogy még az éjszaka folya­mán újabb kirándulást tesznek. Huszonkét óra körül már a tisza­alpári Tiszaitáj Tsz-ben pakoltak fel nyolc juhot az utánfutóra. Alig egy óra elteltével pedig Jászszentlászlóra indultak. Az ot­tani tsz hodályából három bá­rányt hoztak el. A fiúk termé­szetesen most is megkapták a bir­kák darabja után az 500 forintos szállítási költséget, amit Illés mellényzsebből fizetett. A következő napok olyan csend­ben teltek el, mintha mi sem történt volna. December 23-án Illés azt tanácsolta a barátairiak, hogy — tekintettel a közelgő ün­nepekre — ajándékozzák meg magukat néhány csongrádi bá­ránnyal. A Vörös Csillag Tsz-ből azon az éjszakán két fuvarral 29 birkát és 23 bárányt loptak el. A hideg január sem tudta lej hűteni a tolvajok kedvét, ezért 20-án ismét meglátogatták a fél­egyházi Dózsa Tsz Kanász-tanyá- ját. Ekkor Illés kimaradt a bu­liból, de a már említett birkaju­talék fejében ismét csak az ő nyáját gyarapította az itt meg­szerzett nyolc állat. A háromta­gúra zsugorodott társaság február alpári tsz-ből 18 juhot hozott el, s a már ismert menetrend sze­rint átadta Illésnek a zsákmányt. Ekkor már úgy belejöttek a lo­pásba. hogy nem nagyon érezték a „vezető” hiányát. Sőt! Megelé­gelték a legények, hogy a sok fá­radozásért olyan keveset kaptak. Udvari kitalálta, hogy látogassák meg a jogtalan hasznot lefölöző Illés József hodályát a tulajdonos tudta nélkül is. Az első sikerek . után hetente három—négy birkát lopták vissza, úgy gondolva: jut is, marad is. Illés jó gazda módjára számon tartotta az állatait, így mindig tudta, hogy rövidebb lett az ál­lománya, de feljelentést tenni (érthetően) nem volt bátorsága. Leleplezésekor szomorúan állapí­totta meg, hogy visszafelé sült el a puskája, mert még a saját, jo­gosan tartott birkái közül is több mint 70-től szabadították meg társai. A vérszemet kapott triumvirá­tus az egyéni gazdák portáit sem tisztelte, így néhány tanyából is összegyűjtötte a juhokat május 8-án hajnalban. Másnap már mindannyian úgy érezték, hogy leáldozott a szerencsecsillaguk, mert a tulajdonos feljelentése alapján megindult nyomozás so­rán a rendőrség valamennyiüket előzetes letartóztatásba helyezte. A mérleg szerint több mint 200 juh cserélt gazdát „jóvoltukból” néhány hónap alatt, s az értékük erősen megközelítette a négyszáz- ezer forintot. Van azonban az ügynek néhány elgondolkodtató tanulsága. Vajon milyen hatékony lehet a szövet­kezeti tulajdon őrzése, ha úgy­szólván észre sem veszik* az érin­tettek, hogy jónéhány állattól megszabadították őket. Bár az orgazdák egy részét már köze­lebbről is megismerte a rendőr­ség, mégis mindössze 45 ezer fo­rint érték térült meg a lefogla­lással. A bevezetőben említett „gyer­mekjátéknak” nincs vége, vala­hol még folytatódik, igáz. némi­képp megváltozik: bennt a tolvaj, s remélhetően benn lesz az or­gazda is. Tuza Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom