Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

Nttci >m 1984. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A folyóirat új száma Két írást is szentel az MSZMP XIII. kongresszusa előkészüle­teinek a Társadalmi Szemle ösz- szevont júliusi—augusztusi szá­ma. A bevezető szerkesztőségi cikk egyebek között hangsú­lyozza: most az a feladat, hogy minden, a valóságot pontosan ér­zékelő tapasztalat, a lehetősége­ket megbízhatóan felmérő és ve­lük reálisan számoló tudás, min­den értelmes gondolat, megala­pozott vélemény, minden fele­lősségteljes kritika és konstruk­tív javaslat egyetlen hatalmas Szellemi, politikai erőforrássá kapcsolódjék össze. A ideológiai munka helyzetét, a tudatformálás időszerű felada­tait tekinti át Lakatos Ernő írá­sa. Hangsúlyozza: ideológiai te­vékenységünk elevensége, ha­tásfoka, az elméleti és a tömeg- politikai munka korszerűsége döntő mértékben azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek nyomon követni a világban zaj­ló fontos változásokat, társadal­munk gazdasági, politikai, kul­turális és tudományos fejlődését, az ebből adódó valóságos igénye­ket'és tennivalókat. Tudatfor­máló, érvelő, meggyőző tevékeny­ségünk mércéje, hogy mennyire segíti elő világnézetünk fejlődé­sét, a rendszerünkkel, való azo­nosulást, mennyire képes fenn­tartani és növelni a szocializmus iránti bizalmat az egyes társa­dalmi osztályokban, ■ számotte­vő rétegekben, milyen eredmény­nyel ösztönöz, mozgósít a párt politikájának végrehajtására. Az agitáció és a tömegtájékoz­tatás — hangoztatja Lakatos Er­Az ideológiai munka időszerű kérdéseiről nő írása — csak akkor lehet ha­tásos, ha lépést tart az esemé­nyek, folyamatok alakulásával, egyúttal megszabadul a felesle­gesen napirendep tartott kérdé­sektől-, amelyek már nem válta­dnak ki érdeklődést. A megfelelő gyors reagálás feltételezi az ön­állóságot, a szilárd eszmei meg­alapozottságot. A KGST-tagországok párt- és állami vezetőinek közelmúltban tartott moszkvai felsőszintű ta­nácskozásával kapcsolatban Bal­lal László egyebek között megál­lapítja: a KGST keretében meg­valósuló gazdasági és műszaki tudományos együttműködés gaz­dasági-társadalmi fejlődésünk biztosítéka, támasza volt, és az marad a jövőben is. Pulai Miklós és Víssi Ferenc áttekinti a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének né­hány fő összetevőjét, az árrend­szer, a vállalati jövedélemszabá- lyozás, /a keresetszabályozás és a vállalatirányítás várható alaku­lását, Verebélyi Imre pedig az ál­lami vállalat- és intézményirá­nyítás továbbfejlesztését. Három tanulmány is ráirá­nyítja a figyelmet egy aktuális belpolitikai kérdésre: a fiatalok helyzetére. Knopp András és Ra­dies Katalin a fiatal diplomások, Harcsa István a munkásifjúság, Bálint Csaba pedig a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeit elemzi. Felszabadulásunk közelgő 40. évfordulója jegyében további két írás elemzi Magyarország törté­nelmének 1938 és 1944 közötti idő­szakát. Sípos Péter és Vida Ist­ván feltárja az ellenforradalmi rendszer felelősségét Magyar- ország második világháborús ka­TÁRSADALMI SZEMLE tasztrófájában, Szita Szabolcs pedig beszámol a három történe­ti intézet e tárgykörben megtar­tott tudományos konferenciá­járól. Tütő László és Krausz Tamás szigorúan elméleti síkon vizsgál­ja Marx, Engels és Lenin felfo­gását a szocializmusba való po­litikai átmenet időszakáról. Bársony Jenő a nemzetközi szem­le rovatban a bolgár gazdaság- irányítás továbbfejlesztésével foglalkozik. Kulcsár Kálmán és Adám György hozzászólásával fojy- tatódik a folyóiratban a szociál­politikáról, illetve az orvosi hála­pénz kérdéséről indult vita. (KS) Enyém? Tiéd? Miénk? Kié? Ezekre a kérdé­sekre a választ — ha a társadalmi tulajdonról van szó — sokan kifordítva próbálják megadni. Van aki úgy gondolkodik, hogy ha a vagyon­tárgy mindenkié, akkor az övé is. Amíg meditál, nincs is különösebb gond, ám ha már cselekszik, akkor illik számolnia a következményekkel. A munkahelyeken szabályok, rendeletek so­kasága írja elő, hogy miként történjék a felelős- ségrevonás. Az esetek legnagyobb részében az illetékesek tudják mit kell tenniük. Ismerik a törvényeket, várják, hogy a rendőrség a nyo­mozati munka során rekonstruálja az „ese­ményt”, majd pedig a mechanizmus végén a bí­róság eldöntse: mit érdemel a bűnös. Ahhoz azonban, hogy valaki vagy .valakik bűnt kövessenek el, szükség van a cselekvési lehetőségre. Nem feltételezés — ha a társadal­mi tulajdonnál maradunk —, hogy. a munka­helyeken tapasztalt hanyagság, felületesség ösz­tönözhet valakit a közvagyon megdézsmálásá- ra. De nemcsak az alkalom szülte tolvajlás a lényeges, hanem az is, hogy a társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmények elkövetői azzal nyugtatgatják a lelkiismeretüket — ha az egy­általán háborog —: nem személyeket károsíta­nak meg! Ez igaz, de mentségnek kevés! Az vi­szont kérdés, hogy mit gondol az, aki felületes­ségével, az ellenőrzés, számonkérés elmulasztá­sával a közösség megkárosítását előidézte ... Hogy miképpen kellene elérni a változást? Nem csak szankciókkal. Egy-egy cselekmény el­követése után a kiszabott büntetés önmagában kevés, s gyakran nem is éri el a kívánt nevelő, sőt másokat is visszatartó megelőző hatást. Ki­keli dolgozni a megfelelő érdekeltségi és fele­lősségi rendszert, s mindenekelőtt tudatosítani, hogy a köztulajdon védelme nem egy kipipál­ható munkatervi pont, hanem tudatos, folyama­tos tevékenység, kötelesség. Az ismétlődő eseteken érdemes elgondolkodni. Finoman szólva látszattevékenység az, amit az építési területek, anyagok, szerszámok őrzése cí­mén végeznek. Elég csak megfigyelni egy lakó­telepi építkezést (akár Kecskeméten, akár más­hol), ahonnan jószerével csak az nem visz el semmit, aki nem akar. Betörés vagy lopás esetén rendőrségi jegyző­könyv, nyomozás, büntetés (ha van kit) az ese­mények sorrendje. Illetve szignalizáció (jelzés) a vállalat vezetőinek, amelyben felhívják a fi­gyelmüket a tapasztalt hiányosságokra, s egy­ben figyelmeztetik őket arra, hogy a jövőben, pontosabban már a jelenben, akadályozzák meg az újabb esetek előfordulását, A felhívás eljut az érintettekhez, hatását azonban minősíti az. a statisztika, amely a változatlanul ismétlődő ilyen jellegű bűnelkövetésekről számol be. Igaz, nem Bács-Kiskun megyei az ellenpélda, de jelleihző, hogy a magyar—osztrák közös épít­kezéseken merőben más a helyzet. Nem csak a munkavégzés fegyelmezett, hanem a szerszá­mok, anyagok tárolása is. Ött nem lopják el a vízszintezőt... > Ha a megyei viszonyoknál maradunk, - nem lehet szó- nélkül hagyni a dunapataji tsz bödd- pusztai sertésmajorjában történteket. A disznó­tolvajok rövid munkával megbontották a kerí­tést, majd dolguk végeztével zavartalanul tá­voztak. Napokkal később ugyanők visszatértek a még mindig lyukas kerítésen át, s újból köny- nyű zsákmányhoz jutottak. Ráadásul az ólak ajtaja sem volt lezárva, csak éppen bereteszel­ve. így joggal" feltételezhették a tettesek, hogy a korábbi lopásit az illetékesek még csak észre sem vették. Ha a bűnösöket meg is büntetik, annak hírét se nagyon lehet hallani, hogy a mulasztók, a bűncselekmények elkövetését hanyagságukkal, figyelmetlenségükkel előidézők elnyerték volna „jutalmukat”. A feladat a tudati alapállás megváltoztatása, s úgy kell élni a felelősségrevonással, hogy az elmarasztalt érezze: a társadalmi tulajdon elle­ni bűnelkövetés (még a legcsekélyebbnek tűnő is) nem megbocsátható félrelépés. Tuza Béla VITÁK UTÁN, VITA ELŐTT „KOMOLYABB, ÖNÁLLÓBB LETTEM” A falvak népességmegtartó képessége A népfroh.tmozgalom megkü­lönböztetett figyelmet fordít a településpolitikai kérdésekre, s behatóan foglalkozik a falvak la­kosságának élet- és munkakö­rülményeivel. Testületéi már több alkalommal kifejtették vélemé­nyüket, miként fokozhatnák'a Tfi- • sfebb települések népességmeg­tartó erejét.''Az élénkülő! társá- dalmi I érdeklődés megnyilvá­nult a falugyűléseken is, ame­lyeknek egyik kiemelt kérdésköre volt ez a téma — mondotta In- zsel Ottó, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztály- vezetője, összegezve a közel­múltban a falvak népességmeg­tartó képességéről megtartott társadalmi viták tapasztalatait. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, felhasználva a korábbi eszmecserék tapasztalatait is, ál­lást foglalt a fejlesztés kívánatos módozatairól. A testület megál­lapította, hogy a falusi lakosság városokba áramlása hosszabb tá­von e települések indokolatlan visszafejlődéséhez, a hagyomá­nyos településszerkezet torzu­lásához vezethet. Ezt a folyama­tot meg kell akadályozni, mert a városok legtöbbje nem képes megfelelő fogadási feltételeket teremteni. Számos vita rámutatott arra, hpgy szinte, mindenütt alapvető ^követelményként , fogalmazták meg: a lakosságnak meghatáro­zott távolságon belül jusson mun­kalehetőség. Arra természetesen nincs mód, hogy minden egyes kistelepülésen új létesítménye­ket hozzanak létre, de — össz­hangban az iparváíllalatok de- centralizálási elképzeléseivel — megteremthetők az eddiginél szé-. lesebb körű foglalkoztatás felté­telei. A termelőszövetkezetek általában meg is tesznek minden tőlük telhetőt ennek érdekében, ám a többi ágazat képviselőinek egy része, mégj mindig nem is­merte fel az ebben rejlő előnyö­ket. A legkézenfekvőbbnek azt Protekcióval — és anélkül Patricknek egy ismerőse el­intézte, hogy soron <kívül fo­gadja egy orvos, aki arról volt híres, hogy különleges altató segítségével kezeli az el­hízott pácienseket. — Itt ivannak ezek ia tab­letták. Egy hétig minden es­te, elalvás előtt , bevesz egyet. — És a diéta? — érdeklő­dött Patrick. — Semmiféle diéta nem szükséges! Hazatérve Patrick lefeküdt, bevett egy tablettát, és nyom­ban elaludt. Azt álmodta, hogy egy fantasztikus szép szigeten sétál. A sötétkék égen mélytüzű csillagok ragyog­tak. A partra csapódó, meleg hullámok simogatták a mezte­len lábát. Hirtelen egy mesé­sen szép nő bukkant fel előt­te. Patrick habozás nélkül odaugrott, és karjába zárta. A szép teremtés , azonban meglepő könnyedséggel ki- siklott a karja közül, és futás­nak eredt. Patrick természete­sen utána iramodott. Addig futott, míg végül kimerültén lerogyott az egyik pálma tövé­ben. És ebben a pillanatban felébredt. Hamar rájött, 1 hogy a saját ágyában van — telje­sen összetörtén, verejtékben úszva. így ment ez hét napig. Amikor a kúra végeiért, a ‘rriérleg tanúsága szerint Pat­rick tíz kilót fogyott. Barátja Sean, aki ugyan­olyan kövér volt, valósággal elámult, amikor szemügyre vette a szokatlanul ■ karcsú Patricket. — Nyilván valamilyen kü­lönleges diétát tartottál, olyat, mint az űrhajósok? — kér­dezte irigyen. Patrick töviről hegyire el­mondott mindent, és közölte az orvos címét. — Itt vannak ezek a tablet­ták. Egy hétig minden este, lefekvés előtt bevesz egyet — hagyta meg neki is az orvos. — Értem! — bólintott Sean, és elégedetten sietett haza. Az ő kúrája azonban kissé másként alakult. Sean lenyelte az első tablet­tát, lefeküdt es elaludt. De a délvidéki sziget és a szépséges nő helyett neki egy szőrrel bo­rított, vérszomjas emberevő jelent meg álmában. 5ean ijedten futásnak iramodott... És afnikor*\ érezte, hogy ereje fogytán, van, felriadt. Való­sággal,úszott a verejtélcben, és zihálva lélegzett. Így ment ez hét napon át. A hét végére Sean testsúlya is tíz kilóval csökkent. Akkor elhatározta, megérdeklődi Patricktól, ho­gyan lehetséges az, hogy kú­rája olyan kellemes volt — ő pedig majd meghalt a rémü­lettől. — Minden rendben van — válaszolta Patrick. — Hiszen én protekció révén jutottam be ehhez az orvoshoz, te pedig — amikor rád került a sor! Johh Trecoy írását fordította: Gellért György tartották a tanácskozások részt­vevői, hogy az élelmiszeripar te­lepítsen feldolgozóüzemeket. En­nek viszont elengedhetetlen elő­feltétele, hogy e települések gond nélkül elérhetők legyenek. Ez azonban jórészt, sajnos megol­datlan; a vonzásközpontokat nem kapcsolják össze kellő számban jól kiépített összekötő utak. Ami ennél is komolyabb gondot okoz: a telefonhálózat, amely nem teszi lehetővé a települések és az .em­berek közötti zavartalan kap­csolattartást. • , A helyi és a helyközi köz­lekedésben is igen sok ellentmon­dás korbácsolja föl időnként az ott élők indulatait. A közlekedési díjak között aránytalanságok vannak, magyarán: a vidékiek ugyanazért a szolgáltatásért töb­bet fizetnek, mint a budapestiek. A MÁV és a Volán munkáját el­lentmondásosnak ítélték meg az eszmecseréken résztvevők, s ki­fogásuk elsősorban arra irányult, hogy szerintük a viteldíjak növe­kedésével párhuzamosan sem javult az utazási körülmények színvonala. Az egészségügyi ellátás min­den településen alapvető tényező­je a lakosság közhangulatának. Különösen azokon a települése­ken, ahol a népesség korösszeté­tele jelentősen megváltozott — a fiatalok rovására. Az időseb­bek pedig az eddiginél lényege­sen megbízhatóbb orvosi ellátás­ra tartanának igényt, s itt az ügyeletek összevonását említet­ték, mint — szerintük — nem kel­lően átgondolt intézkedést. Főleg a hétvégeken kritikus a helyzet, mert a hiányzó, vagy rossz tele­fonok miatt olykor 3Ö-—50 ki,lo­métert kell autózni a beteggel, amíg orvoshoz kerül az arra rá­szoruló. — Az eszmecseréinken el­hangzott javaslatok megoldása általában nem újabb anyagi erő­források feltárását követeli meg, hanem csupán az idejétmúlt szemlélet megváltoztatását. A kormány ősszel széles körű tár­sadalmi vitára bocsájtja telepü­lésfejlesztési koncepcióját, ame­lyek révén újabb észrevételek so­kasága kerülhet felszínre — mondotta végezetül a Hazafias Népfront osztályvezetője. Az apa nyomdokain TÖBB A NŐTLEN, MINT A HAJADON Életünk számokban A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisz­tikai Évkönyv, amely a legfonto­sabb adatokról több évtizedre visszamenően nyújt áttekintést, képet ad az ország társadalmi, gazdasági szerkezetéről, a lakos­ság életkörülményeiről. A népmozgalmi adatok szerint az országnak 1984. január 1-én 10 678 770 lakosa volt, a lélekszám öt év óta folyamatosan csökken. Tavaly 21 ezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek. 127 258 gyermek született, köz­tük 1352 kettős, 12 hármas, egy négyes és egy1 ötös iker A férfiak és nők aránya évek óta nem változik, 48,4, illetve 51,6 százalék. A városlakók szá­ma és aránya növekedett: jelen­leg Budapesten él az ország la­kosságának 19,3,f a. vidéki váro­sokban 36,7, a községekben 44 százaléka. Nőtlen, illetve hajadon a 15 éven felüli korosztály 18,1, házasságban él 65,4, özvegy 10,8, elvált pedig 5,7 százaléka. Több a nptlen mint a hajadon az el­váltak és özvegyek nagyobb há­nyada viszont nő. Az elmúlt év­ben/ 75 969 házasságot kötöttek az országban —, 419-cel többet mint egy évvel azelőtt —, ugyanakkor 750-nel több volt a válás: 29 337 házasságot bontottak fel.’ A háza­suló férfiak átlagos életkora 27,7, d nőké 24,6 év. Az országban 1983-ban 74 214 lakás épült, s 15 449 megszűnt. Tavaly újabb 48 ezer lakást kap-' csoltak be a vezetékes víz-, 54 ezret a közcsatorna-hálózatba. A gázt 47 ezer, a távfűtést csaknem 30 ezer lakásba vezették be. Az átlagos villamosenergia-fogvasz-' tás tovább növekedett: az elmúlt évben egy háztartásban havonta 138 kilowattórát használtak fel, nyolc kilowattórával többet, mint egy évvel korábban. A személygépkocsik száma meghaladja az 1,2 milliót. írt­jainkon legtöbb — 372 143 — a Zsiguli, nagyságrendben ezt kö­vetik a Trabantok, majd a Sko­dák. A közművelődés adatai szerint az ország 4809 nyilvános könyv­tárát egymillió 626 ezren látogat­ták, 21 ezerrel többen mint egy évvel korábban. A mozik, 193 fil­met mutattak be. 69 millió néző­nek. A mozilátogatók száma az elmúlt években Budapesten és a községekben csökkent, a vidéki városokban kismértékben növe­kedett. A színházakban 636 darabot mutattak .be, 12 898 előadáson, va­lamivel több mint 6 millió néző előtt. 39 ezerrel kevesebb látoga­tót vonzottak a színházak mint a megelőző esztendőben. Bevonulása után nem sokkal tisztesiskolára küldték Tímár Sándor határőrt. A kunbajai fiú semmit sem mondott magáról, társai is csak annyit tudtak ró­la : Orosházán érettségizett a me­zőgazdasági szakközépiskoláiban, majd a kunbajai Béke Csillaga Termelőszövetkezetben volt bri­gádvezető. Az oktatóknak,' a pa­rancsnokoknak azonban feltűnt: egy-egy óra után Tímár határőr pontosan, szinte szó szerint ismé­telte az anyagot, sőt, szakszerű magyarázatot is fűzött a témához. Nem tartották csodagyereknek, de mégis csodálkoztak ezen a kiváló szakmai ismereten. Tímár Sándor végül is bevallotta „tit­kát”. — Édesapám határőr alezre­des, a kunbajai határőrőrs pa­rancsnoka. Születésemtől kezdve egészen a nyolcadik általános is­kola befejezéséig Kőszegen, majd a kunbajai őrsön nevelkedtem, katonák között. Nemcsak a fe­gyelmét szoktam meg, hanem a katonai és a határőr-ismereteket is „ellestem”. Tulajdonképpen nem volt semmi sem új számom­ra 1983 februárjában, amikor bevonultam. A katonaruha, a pa­rancsok, a fegyverek, a határőr­zés és -védelem, s sorolhatnám tovább, minden ismerős volt. A tisztes iskolát kiváló ered­ményei végezte el) s Kiskunha­lasra, a határőr-kerülethez vezé­nyelték szakaszparancsnok-he­lyett esnek. Keményen, szívósan dolgozott, hiszen mindig fülében csengtek édesapja szavai: „Le­gyél tekintettel rám, ne hozz szé­gyent a nevünkre”. A kétszeres kiváló katona, és a kétszeres élenjáró szakaszparancsnok-he­lyettesi cím megszerzése a ju­talmakon kívül rendfokozatban is előrelépést jelentett. Még nem telt el a tizennyolc hónapos ka­tonaidő, s Tímár Sándor elérte a legmagasabb tiszthelyettesi, a fő- törzsőrmesteri rendfokozatot. — Úgy terveztem, hogy hiva­tásos katona leszek, de sajnos egészségügyileg nem feleltem meg. Mégsem tartom elpocsékolt időnek azt, amit a határőrségnél töltöttem. Rengeteg tapasztalatot KERESETTEK A HAGYOMÁNYOS SZAKMÁK Bőséges álláskínálat Az idén mintegy 46 ezer fiatal fejezte be tanulmányait a külön­féle szakmunkásképző iskolák­ban. Az érettségi mellé pedig több mint hétezren szereztek szakmunkásbizonyítványt is. Van, aki még csak most. a nyár utó­ján néz munka után, mások már korábban döntöttek, hogy vissza­térnek a tanulóéveikből jól is­mert gyári kollektívához. Bősége­sen kínálnak számukra állási A szereztem, komolyabb, önállóbb lettem, önfegyelmet tanultam. Olyan tulajdonságok ezek, ame­lyéket a polgári életben' is jól hasznosíthatok. A határőrségnél a munkában egyaránt voltak ku­darcaim, és sikerélményeim. Ami­kor valami nem ment, édes-' apámtól kértem segítséget. Sok­szor megszidott, de legtöbbször tanácsokkal is ellátott: ,-,Legyél emberséges, foglalkozz a beosz­tottak gondjaival, segíts máso­kon, hogy te se maradj egye­dül”. Aztán ékelődtünk. Édes­apám azt mondta, előbb szerel le, mint én. Erősködtem, de kifogott rajtam. Bevonulásom után egy évvel nyugállományba vonult. Nekem sincs már sok időm a le­szerelésig. Utána? Visszamegyek a téeszbe dolgozni, s folytatom a szakmám, de magasabb szinten, mezőgazdasági főiskolára jelent­kezem. A tanuláson, a munkán kívül más terve is van: — A KISZ-nek J.978 óta vagyok tagja. A polgári életben bevá­lasztottak a vezetőségbe is. A közös gazdaságba vailó Visszaté­résem után bele kell lendülnöm a KISZ-munkába. Jó munkát kívánunk. G. G. hiányzó munkáskézről a vállala­tok többsége igyekszik jó előre gondoskodni: kapcsolatot tarta­nak az iskolákkal, ösztöndíjat adnak a visszavárt tanulóknak, sokhelyütt pedig saját tanműhe­lyeket építenek a gyakorlati kép­zéshez. A jelentős anyagi erőfe­szítések árán van. ahol sikerül megoldani a szakember-utánpót­lást, másutt ennek ellenére is' létszámgondokkal küzdenek. A hagyományos ipari szakmá­kat kitanult fiatalokért versenge­nek a vállalatok. Nagy a kelet­jük' többek között a lakatosok­nak, az esztergályosoknak, a ma­rósoknak. Tovább csökkent a fiatalok érdeklődése a melegüzemi szak­mák iránt, ezért a szükségesnél jóval kevesebb az olvasztár, az öntő, a hengerész a forrasztár. A fonó-szövő szakmunkásból, kézi­szedőből országszerte szintén ke­vés az utánpótlás. A köztulajdon nem közpréda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom