Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

1984. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 3 N yáridőben megszokott lát­vány, hogy a kecskeméti Táncsics Kollégium körül utazási irodák autóbuszai parkol­nak, koffereket vonszoló külföl­diek jönnek-mennek. A mirihp azonban az éppen arrajárók egyi­ke sem bírta ki, hagy ne álljon meg egy percre bámészkodni: az indiai Gandharva kórus tagjai ci­pelték hangszereiket és csomag­jaikat a£ épület előtt álló busz­hoz. Mi tagadás, még női szem­mel is lenyűgöző .látvány volt a különleges indiai ruhákban ke­csesen lépkedő, orrcimpáikban is ékszert .viselő lányok csoportja. Vendég Indiából A kórus a Kodály-szeminárium- hoz kapcsolódó Fiatal Zeneművé­szek Nemzetközi Fesztiváljára ér­kezett és nagy sikerű, igazi »ze­nei csemegének számító koncer­tet adott az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban. .Igazgatójuk, Vinaya Chandra Maudgalya ép­pen hazája .nagykövetét kereste i telefonon, de még volt néhány perce, hogy kecskeméti benyo­másairól beszéljen. A derűs ze­neprofesszor hangja igencsak át­forrósodott, amikor itteni élmé­nyeire terelődött a szó. — Először járunk csodálatos országukban. Tavaly kaptuk a meghívást, azóta, készültünk erre a koncertsorozatra. Nagy örö­münkre szolgált, hogy énekelhet­tünk önöknek, de megvallom, leg­alább ekkora izgalommal vártuk, hogy ellátogathassunk á Kodály- intézétbe. Már otthon sokart me­séltek róla, s mindenki azt taná­csolta, feltétlenül meg kell ismer­nünk az ottani munkát. Kodály Zoltánról — akit mindenképpen zseninek tartok — és eszméiről már korábban iis hallottam. Leg­nagyobb érdemei közé tartozik, hogy közel vitte a zenét a töme­gekhez, nemcsak a kivételezett kevesek, hanem mindenki kincsé­vé tette, s meglelte a • kapcsolatot a műzene és a népzene között. Rendkívül nagy hatással volt rám az a bemutató óra, amit a művelődési központban láttunk. Az itt töltött napok alatt arra is jutott idő, hogy dalokat tanul­junk egymástól. Azt mondják, egész jó a magyar kiejtésünk. Ez is a zene célja:' közelebb hozza egymáshoz az embereket nyelvi, nemzeti és vallási hova­tartozásra való tekintet nélkül. Én 45 éve tanítok zenét, most le­szek 66 éves. Szívesen eljönnék újra, és örömmel fogadnánk ma­gyar kórusokat is Indiában — mondta búcsúzóul a messziről jött vendég. Külföldiek és hazaiak a Kodály-szemináriumról Koncertre készülnek A szeminárium egyik színhelye az énekesiskola. A kurzus ideje alatt' nem lehet az épületet láto­gatni, portás őrködik, hogy ille­téktelenek ne zavarhassák a mun­kát. Délután fél három. Az óra­rend szerint az általános és az intenzív karvezetői csoport hall­gatói kamarazenéi, foglalkozáson vannak, a kórustábor résztvevői szólampróbát tartanak a nagyte­remben, Ezzel egyidőben lázas munka folyik a folyosón, néhá- nyan egy képmagnó körül ügyköd­nek. Benn az egyik osztályban Vikár László rója a hangjegyeket a táblára, mellette egy asztalra kikészítve a 150 magyar népdalt magában foglaló Tiszán' innen, Dunán túl, vagy harminc pél­dányban. Itt próbálgatják a vi­deokamerát is, kinn a képernyőn a beállítást figyelik. — Háromkor kezdődik Vikár tanár úr népzenei előadása, ezt vesszük most fel videóra —.ma­gyarázza Pálinkás Albert, a Ko- dály-jntézet aktatásteohnológu- sa. — A koncertek és a bemutató tanítások egy részét megörökít­jük, ugyanis készül egy összefog­laló jellegű dokumentumfilm a szemináriumról. Ezt majd a hoz­zánk látogató csoportoknak vetít­jük, s hasznosítjuk az év közi tanórákon is. Közben vége a próbának. A kórustáborosok közül tízen kül­honból; Csehszlovákiából, Jugo­szláviából és Svájcból érkeztek. Fodor Ildikó — hóna alatt he­gedűvel — és Giczy Zsuzsa — ő zongorán játszik — kamarazene­órára siet. Most végezték az első évet a Zeneművészeti Főiskola ta­nárképző szakán. Néhány, percre leülnek beszélgetni. — Kevesen vannak köztünk hangszeresek, mindössze nyol­cán járunk fakultatív kamaraze­nére Szunyogh Balázshoz. A kar- vezetői csoportot Erdei Péter ve­zeti, az ő tanítványai gyakorolnak velünk, kórustáborosakkal. A szó­lampróbákra, beéneklésekre elég sok idő elmegy, szeretnénk egy kicsit többet próbálni. Már csak azért is, mert koncertre készü­lünk Brahms G-dúr szonátájának # Fodor Il­dikó és Giczy Zsu­zsa — ki- ‘ csit fárad­tan, de tele lelkese­déssel. (Straszer András felvételei) • Vikár László előadására készül. első tételével. Ezenkívül én még játszom egy Haydn-kvartettben, Zsuzsa pedig egy Beethoven-trió- ban. Szóval, volna mit gyakorol­ni! — summáz Ildikó. — Szabad időnk egyáltalán nincs, eddig egyszer jutottunk el uszodába — veszi át a szót Zsu­zsa. — Egyébként remekül érez­zük magunkat, sok-sok barátot szereztünk. Egy szobában lakunk egy holland lánnyal, ő is diák. Hogy eljönnénk-e még egyszer? Azt hiszem, igen. Igaz barátságok szövődnek — Nagyon izgul? — kérdeztem a svéd Bo Aurehltól, amikor le­vette Walkman-jének fejhallga­tóját. Kávézás közben is zenét hallgatott, ami nem véletlen, mi­vel aznap Kocsár Miklós szerzői estjén ő dirigálta a női kart. Stockholmból érkezett, immár harmadszor vesz részt a kecske­méti kurzuson. Zenetanár, s ott­hon a Kodály-mődszer szerint ta­nít. — Nem vagyok különösebben izgatott — válaszolja kérdésemre —, ez csak egy a sok kihívás kö­zül. Különben is ezeknek a szép hölgyeknek fogok vezényelni — mutat a büfében csevegő lányok­ra. — Erdei Péter olyan hírneves pedagógus, hogy a világ minden részéről zarándokolnak hozzá ta­nulói. A szeminárium nagyon jól szervezett, színvonala rendkívül magas, a tanárok pedig kiválóak. Elfoglaltságunk akad bőven, ki­lenctől hatig itt vagyunk, utána otthonra maradnak a házi fel­adatok. A közös, kemény munka során, amiben mindannyian egy­formán hiszünk, igaz barátságok szövődnek köztünk. A Kodály-módszer követe Kora délután teljesen kihalt a Kodály-intézet folyosója, minden­ki előadáson ül. lgó Lenkének vé­letlenül épp nincs órája, ami kis­sé szokatlan is számára, hiszen az összes csoportnak ő itartja a mód­szertant. Zenepedagógusi ber­kekben jól ismerik Amerikában. 1973-tól öt évig Wellesley-ben ta­nított, az ottani Kodály-intézet- ben. Azóta is minden évben kijár kurzust vezetni. Itthon a Zene- akadémia gyakorló iskolájában dolgozik Budapesten, de év köz­ben kéthetente egyszer előadást tart a külföldi hallgatóknak. Kecskeméten. A szemináriumra másodszor hívták meg. — A módszertan tanítása nem­csak elméletből áll, emellett na­gyon sok demonstrációs jellegű fogással kell élnünk. Angolul tar­tom az előadásokat, vannak, akik kevésbé jártasak a nyelvben, de a zene átsegít bennünket a ne­hézségeken. Könnyebben boldogu­lunk azokkal, akikkel szolfézsen* is együtt vagyunk, mert így meg­tudom róluk azt is, hogy milyen zenészek. A tantárgyak, amelyek­kel itt foglalkozunk, mind hozzá­tartoznak a zenészképzéshez, kü­lönböző oldalról világítják meg azt az alapfilozófiát, amit képvi­selünk. Nagyon fontosnak tartom a bemutató órákat, ahol a hall­gatók látják a módszertan, a „hogyan” megvalósulását a gya­korlatban. Ügy gondolom, ennél jobb. bizonyíték nem is kell arra, mit tud ez a módszer. Kormos Emese RÄDIÖJEGYZET Ne randevúzz a titkárnőddel! — Mit tegyen az a nagyfőnök, aki észreveszi, hogy eltérő nemű munkatársai nem kizárólag szak­mai kapcsolatban vannak egy­mással? — teszi fel a kérdést az egyik amerikai hetilap. — Holott a menedzserek legfőbb „házi” ta- nácsa így szól az USA-ban: Ne randevúzz a titkárnőddel! Ma­napság azonban mindinkább nyil­vánvaló: ez az egyszerű tanács nem elegendő ahhoz, hogy sza­bályozza' a két nem viszonyát a munkahelyeken. Az egyenjogúsá­got hirdető polgárjogi csoportok most kampányt indítottak azért, hogy ne diszkriminálják munka­helyükön azokat, akik a cég egyik alkalmazottjával szerelmi kap­csolatot alakítottak ki, azaz: nem fogadták meg az említett tanácsot. Hiszen egyre több az olyan mun­kahely, ahol férfiak és nők egy­más mellett dolgoznak, így jó­formán elkerülhetetlen a koráb­binál több „munkahelyi románc”. A probléma ott kezdődik, ami­kor már pletykák szálldosnak egy-egy szerelmi viszonyról, ami rontja a teljesítményt, elvonva az érintettek figyelmét a munká­tól. Általában azt róják a szerel­mesek szemére, hogy nem illesz­kednek be rendesen a munka­helyi közösségbe, s túlságosan eltávolodnak a közös céloktól... Így érthető, hogy a legtöbben tit­kolják a cégen belüli „testközeli” kapcsolataikat, ameddig csak te­hetik. De a legjobb óvintézkedé­sek sem megbízhatóak ezen a té­ren, amire számtalan a konkrét példa... Egyehek mellett erről hallhat­tunk részletes és nagyon érdekes beszámolót a Világújság hétfői adásában. A nemzetközi sajtóban tallózó műsor — amelyet ez al­kalommal Lengyel Miklós szer­kesztett — legnagyobb erénye, hogy nemcsak érdekes, de aktuá­lis, megoldást sürgető újságcik­keket válogat ki a legkülönbö­zőbb orgánumokból, gondosan ügyelve arra, hogy némi áttekin­tést adjon azokról a jelenségek­ről, amik leginkább foglalkoztat­ják a közvéleményt a világ egyes országaiban. így e műsorban szó esett pél­dául arról a jugoszláv lapvéle­ményről, amely a gyorsan növek­vő árak és a lassan süllyedő élet- színvonal körüli vitában, g po­litikai és a gazdasági vezető sze­repét elemzi. Szemelvények hang­zottak el egy szovjet újságcikk­ből, amely azt taglalja, hogy bár a központi irányító testületek mind nagyobb hangsúlyt helyez­nek a környezetvédelemre, a leg­több helyen nem veszik komo­lyan ezt az igyekezetét... A műsort egy tengerentúli ér­dekesség zárta: Amerikában 19®4 a break dance éve. Ez a tánc­őrület most ' érte el ugyanis a csúcspontját^ Míg a pártolói sze­rint az amerikai tánckultűra je­lentős és feledhetetlen részévé válik a break, mások szerint túl­zottan népszerű és ártalmas, írja az egyik amerikai hetilap. Figu­rái valóban nem mindennapiak. Íme egy: fejen állva, lendületet adva egész testünknek, könnye­dén végrehajtjuk a fejforgást... Nehéz? Akkor próbálkozzunk egy másik „tánclépéssel”, break-mód- ra: a földdel párhuzamos test­tartásban, félkézen egyensúlyoz­va pörögjünk... Amerika tehát új táncot jár, amely a szegény­ség és a nyomor, az elkeseredés és a munkanélküliség sújtotta Dél-Bronxban született, s amely némileg levezeti a felgyülemlett energiát, mintegy felváltva a többnyire verekedésbe fulladó erőfitogtatást — mutatott rá a hétfői nemzetközi sajtószemle. Ez a Zenei blokkokkal körített műsor azon kevesek egyike, ami­ből ha csak véletlenül néhány szót elcsíp a rádióhallgató, az már elég, hogy a készülék mellé „ragassza” egy időre. Mert ugyan ki az az egyszerű halandó, aki­nek módjában áll a világ meg­annyi újságát átnézni, s azokból is a legérdekesebb, legaktuáli­sabb, leginkább szembetűnő je­lenségekkel foglalkozó cikkeket elolvasni? , Koloh Elek Kis folyókon kis erőművek- Érdekes felmérést végeztek a Kisalföld és Észak-Dunántúl ki­sebb folyóin, patakjain, vízfolyá­sain az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei: azt ku­tatták. hogy hol és miként lehet­ne villamos energia hasznosításá­ra felhasználni ezeket a vizeket. Meglepő a felmérés eredménye. A Mosoni-Dunán, a Rábán, a Lajtán, a Répcén, a Kardos-éren, ezenkívül számos patakon — ezek elsősorban Komárom megyében vannak — huszonhat helyet tar­tanak alkalmasnak a vízi energia ily módon való hasznosítására.- A felmérés tanulságos megálla­pítása: a huszonhat hely közül mindössze két helyen nyernek ma ezeken a vizeken villamos ener­giát: Kapuvárnál a Kis-Rábán és Hegyeshalom határában a Lajtán. Mindkét „mini erőművet” az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat működteti, az áramfej­lesztők rádolgoznak az országos hálózatra. Az egyszerűen működő szerkezetre csupán egy embernek kell felügyelnie. A vállalatnak ez a két áramforrása a legolcsóbb. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság felmérése szerint jó­részt régi vízimalmok helyén kel­lene hasonló kis vízierőműveket létrehozni; ezekkel megoldható lenne egy-egy termelőszövetkezet, állami gazdaság energiaellátása, emellett az esti csúcsidőben a körzetükben levő falvak áramel­látásába is besegíthetnének. Számítástechnikai szakkörök a néphadseregben Számítástechnikai szakkörök alakulnak a Magyar Néphadsereg csapatainál és a helyőrségi műve­lődési központokban. A szakmai irányítást a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaságon belül alakult honvédelmi szakosz_ tály végzi. Ez év végéig — a tervek szerint — mintegy 45 számítógép áll majd a katonák — elsősorban az egyetemi előfelvételisek — ren­delkezésére. A cél, hogy az ér­deklődő fiatalok a sorkatonai szolgálatuk ideje alatt elsajátítsák a számítástechnika tudományá- , nak alapjait, megismerjék annak széles körű alkalmazási lehetősé­geit. A szakköri tagoknak vetél­kedőket, szakmai tapasztalatcse­réket szerveznek. A korszerűbb világításért Ipari munkahelyek korszerű mesterséges megvilágítására pá­lyázatot hirdet a Magyar Elektro­technikai Egyesület, a Tungsram * RT és az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára. A pályázattal széles körben igyekeznek megismertetni a már megvalósított, gazdaságos és ener­giagazdálkodási szempontból is kiváló megoldásokat, továbbá az ipari munkahelyek megvilágítását szolgáló legújabb berendezéseket. A legjobb megoldások alkotóit díjazzák. A pályázatot a Magyar Elektronikai Egyesülethez kell beadni. A határidő^ október 5. Erdészeti múzeum Bugacon # Erdőművelő gépek a múzeum udvarán (jobbra) H Diorámákban mutatják be az Alföld élővi­lágát (lent) Már régóta érlelődik a gondolat: létesíteni kellene az Alföldön egy erdészeti múzeumot, amelyben összegyűjtik a fásítás értékes dokumentumait. Az elképzelést napjainkban valósították meg Tavaly július 22-én rakták le az alapkövét Bugacon Szabó János erdőmétnök tervei alapján' épült kétszintes, a tájba jól beillesz­kedő nádfedeles háznak és ma — néhány nappal egy esztendő után — ünnepélyesen megnyitják a múzeumot. Az összefogás szép példáját bizonyítja ez az esemény. A MÉM Erdészeti' és Faipari Hivatala hathatós segítségének, a Kiskunsági Erdő- és a Fafeldolgozó Gazdaság — elsősorban a bugaci erdészet — gyors kivitelezésének köszönhető, hogy az épület az Országos Erdésze­ti Egyesület közgyűlésére kész lett. Göbölös Antal, a kecskeméti Erdészeti Felügyelőség' igazgatója, sok nevet sorol fel azok közül, akik a szervezésben közreműködtek. Néhány közülük: Ván László, Eötvös és Bedő-díjas, Kontra László nyugdíjas erdészek, dr. Gaskó Béla muzeológus, Pál László grafikus, a szegedi Mó­ra Ferenc Múzeum munkatársai. Segített a .soproni egyetem iro­dalomtörténeti dokumentumokkal, a kiskunhalasi erdészet erdő- művelő eszközökkel. A bejárattól jobbra lévő helyiségben az Alföld élővilágát mu­tatják be, a bal oldali teremben az Alföld-fásítás történetét be­mutató kiállítást láthatják az érdeklődők. „ . ' . v. k. s. & A bugaci fafaragó-tábor résztvevőinek al­kotásai. (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom