Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 153. szám Ára: 1,40 Ft 1984. július 1. vasárnap Éltető munkálkodásban (3. oldal) W A kiskőrösi szociális otthonban már készülnek a szeptemberi kézimunka-kiállításra. I A hosszú élet a sors ajándéka. Így igaz a régi mondás, külö- I nősképpen, ha a testi, szellemi épséget megőrizve gyarapodnak | I az évek, évtizedek. Az emberi életkor meghosszabbodását mu- I tatja, hogy Bács-Kiskun megyében 1982-es adatok szerint 4 í ezernél több 80 évnél idősebb férfi élt. A nyolcadik évtizeden I túljutó nők száma a nyolcezret is meghaladta. És még egy adat: | [ megyénkben 123 ezren tartoznak a nyugdíjasok korosztályába, f Százhuszonháromezer ember! Köztük fiatalos nagymamák, I | akik a gyermeknevelés nagy részét átvállalva, aranyat érő kin- 8 I csei a családnak. De elmagányosodott öregek is, akik az egykor 1 népes családnak otthont adó házacskát őrzik a mindennapok | gondjaival küszködve. Vagy a pirtói Vince bácsi és felesége, R akik egymást támogatva, gyámolítva éldegélnek: gyerekeik Ka- 1 | nadában, Ausztráliában... A megyebeli 14 szociális otthoninak 1813 lakója van. A széles körű társadalmi összefogás révén — amely a megrázó erejű S tévéfilmsorozat, a Naplemente után bontakozott ki — a nehéz 8 sorsú időseknek menedéket adó intézményekben’ mind többjük- 8 nek jut kényelmes fekhely meleg szobában, orvosi felügyelet, I gondos ápolás. De azok, akiket nem köt az ágyhoz betegség, nem r töltik tétlenül napjaikat. Hiszen a munka: egy jól sikerült 1 hímzés, vagy éppenséggel a szépen cseperedő hízók gondozása, | a szőlőápolás örömet, sikerélményt jelent mindenkinek, aki | életét a munkának áldozta. Képriportunk ezeket a dolgos, meghitt pillanatokat örökítette I meg a különböző színhelyeken. Amerikai válasz a szovjet nyilatkozatra MA IS MŰSZAKBAN tll&I IM re VaIxt/ ti hnTsI1 vi;í ;.ytó.; • A Bajai Mezőgazda- sági Kombinát mátéhá- zi üzemében csütörtö­kön kezdték az őszi ár­pa aratását. Képünkön egyszerre két kombájn üríti magtartályát a szállítójármű platójára. Robert McFarlane amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint az Egyesült Államok elv­ben kész találkozni a szovjet kép­viselőkkel, hogy tárgyaljanak a műholdromboló fegyverekről. Hozzáfűzte azonban, hogy e ta­lálkozón meg kell vitatni a hadá­szati és i a közép-hatótávolságú rakétákról Genfben folytatott tár­gyalások felújításának feltételeit is. A nemzetbiztonsági főtanács­adó ezzel a Szovjetunió péntek esti kormánynyilatkozatára vá­laszolt. Ebben a szovjet kormány tárgyalások megkezdését java­solta Bécsben a műholdelhárító rendszerekről. Kijelentette, hogy Washington „kész bármely Moszkva számára elfogadható helyen megbeszélése­ket folytatni és megállapodást keresni olyan reménykeltő tár­gyalási módokról, amelyek a mű­holdromboló fegyverek ellenőriz­hető és hatékony korlátozására vezethetnek.” A főtanácsadó szerint Washing­ton diplomáciai csatornákon esz­mecseréket folytat a Szovjetunió­val a megbeszélések szeptemberi kezdéséről, és Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövetet a külügymi­nisztériumban már tájékoztatták erről a szándékról. McFarlane egyelőre nem nyi­latkozott a szovjet javaslatnak arról a vonatkozásáról, hogy a tárgyalások megkezdésével egy- időben vezessenek be moratóriu­mot a műholdelhárító fegyverek fejlesztésére és hadrendbe állítá­sára. Mint más években, az idén is a gyorsan felmelegedő kis­kunsági homoktalajokon kezd­ték el a megyében az őszi árpa betakarítását. A hét második fe­lében a forróság hatására másutt is sárgaérésbe jutott a takar­mánygabona, s a Duna—Tisza köze déli és nyugati felében szin­tén elindultak a árpaarató kom­bájnok. A Bajai Mezőgazdasá­gi Kombinát számos település határára kiterjedő szántóin ezer hektáron érik ez a kalászos, s ugyanekkora területen az őszi káposztarepce. Csütörtökön a kombinát má- téházi üzemének szántóin kezd­tek, és jócskán előrehaladtak az árpaaratók, a repcebetakarítók. Huszonegy kombájnnal dolgoz­nak, s úgy számítják, hogy nö­vényfajonként 6—8 munkanap alatt gyűjtik össze a termést. Va­lamennyien megkülönböztetett figyelemmel, szorgalommal vég­zik munkájukat, mert a kiváló minőségű terményt a lehető leg­kisebb veszteséggel akarják be­takarítani. Az árpára szüksége van a kombinát állattenyésztő ágazatainak. Az őszi káposzta- repce két fajtáját pedig jórészt exportra szállítja a mezőgazda- sági üzem. A keresett repcemag értékesítéséből tisztes bevétel­re számítanak. Megyeszerte má­sutt is gyűjtik a repcét a szövet­kezetek, állami gazdaságok, me­lyek a korábbinál nagyobb* terü­leten termesztik e növényfajt. (Folytatás a 2. oldalon.) • • Üzemmérnökök ballagása . 'Lapunkban sorra beszámoltunk a felsőfokú oktatási intézmények végzős hallgatóinak ballagásáról, ■illetve diplomaosztó ünnepségé­ről. Megyénk két műszaki főisko­lájának diákjai maradtak a sor végére, ők tegnap köszöntek el az iskolától. Diplomával a kezük­ben indulnak kipihenni az állam­vizsga fáradalmait, hogy nem is soká elkezdhessék munkájukat. A kecskeméti Gépipari és Au­tomatizálási Műszaki Főiskolán 163 nappali tagozatos és 24 leve­lezés fiatal ballagott és kapott üzemmérnöki oklevelet. A GAMF az idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Tegnap tizennyolcadszor adtak át diplo­mát a végzősöknek, — ezúttal dr. Kapitány Sándor főigazgató — az eltelt esztendők alatt 3680- an fejezték be tanulmányaikat sikerrel az intézményben. Baján, a vízügyi főiskola vég­zős hallgatói a Központi Moziban vették át diplomájukat. A dél­ben kezdődött ünnepségen 63 nappali és 22 levelező tagozatos hallgatót nyilvánított vízellátási és csatornázási, illetve általános és mezőgazdasági vízgazdálkodó üzemmérnökké Brachna Lajos igazgató. A hagyományos szer­tartás az idén új elemmel bő­vült: a diploma mellé első alka­lommal adtak emlékgyűrűt, ame­lyet az intézet húszéves jubileu­mára alapítottak. NÉPMŰVÉSZEK A SZERDAI NYITÓMÜSORBAN A hesseni Schlitz városkában Bernd Schäfer úr a szokásosnál több próbára hívta meg a vidék nép­viseletét, búcsú- és piaci táncait bemutató csoport tagjait. Örülnek a magyarországi meghívásnak, sze­retnének minél jobban szerepelni Kalocsán. „Béketánccal” kezdi majd műsorát a Turá Luka-i Kycer népi együttes. Pavol Mordia, a csoport ve­zetője, mindenese, abban bízik, hogy a Zenével a Túránál című összeállításuk megnyeri a közönség és a szakmai bíráló bizottság tetszését a Duna menti Folklórfesztiválon. Razenkova Antonyina Jegorovna gyűjtötte a Krím területi Timonya együttes „Lánykérő” műso­rának eredeti táncait. A Szadovoje faluból érkező csoport régi orosz hagyományokat elevenít föl a testvénmegyében. Hasonlóan készülődik a nyolcadik népművészeti sereglésre meghívott többi együttes is. Ezerkétszáz­ötven szereplőt várnak Kalocsára és Bajára a né­hány nap múlva kezdődő fesztiválra. Pontos forga­tókönyv rögzíti fogadtatásukat, elhelyezésüket, fel­lépéseik időpontját. A tánccsoportók — a két krími együttes kivéte­lével — Kalocsán kapnak szállást, a pávakörök, a kórusok Baján laknak majd. Színipompásnak ígérkezik a szerda este fél hétkor kezdődő kalocsai felvonulás. Az I. István úton köze­líti meg a szabadtéri színpadot (rossz idő esetén a városi sportcsarnokot), az Alsó-Ausztriai Népvise­leti és Folklór Együttes, a Gombosi Népi Együttes, a Hosszúhetényi Együttes, a Vignolai Népi Tánc­csoport. Hallhat majd török, francia, cseh, bolgár, román, ukrán, lengyel szót is, aki július 4-én ott szorong a Duna menti város főutcáján. Az esti nyitóműsort az élő népművészet jegyében rendezik meg. Résztvevői a Népművészet Mestere címmel kitüntetett énekesek, táncosok és zenészek, egy-egy tánc-, illetve népzenei dialektus kiemel­kedő képviselői lesznek. Az előadás második felét — ebben lépnek föl a Kalocsa-vidék, a Dél-Dunán- túl, Szatmár, Bukovina és Erdély dalait megszó­laltató, táncait bemutató népművészek és a csángó, székely hagyományőrzők — a televízió is közvetíti. A csoportok csütörtökön Kiskőrösön, Hajóson, VIII. Duna menti Folklórfesztivál Baján (itt szombaton is) és a Szelidi-tónál szere­pelnek. Pénteken és szombaton este ismét a kalo­csai szabadtéri színpadhoz várják az érdeklődőket. A népdalkörök szerdán és pénteken este adnak műsort Baján, a XII. Béla Gimnázium udvarán. Itt szombaton este 6 árától gyönyörködhetnek a nép­művészet kedvelői menettánc-felvonulásban a Bar­tók Béla úton. H. N. TAPASZTALATOKBAN GAZDAG HÉT AZ ÓVÓNŐKÉPZŐBEN Befejeződött a nyári egyetem * Brenner Péter, a TANÉRT vezérigazgatója nyitotta meg az óvodai eszköz- és játékkiállitást az óvónőképző intézetben. Nagy sikere volt a tárlatnak. Tizenharmadszor. rendezett a Kecskeméti Óvónőképző Intézet és a TIT Bács-Kiskun megyei szervezete óvodapedagógiai nyári egyetemet Kecskeméten, a Műve­lődési Minisztérium és az Orszá­gos Pedagógiai Intézet támogatá­sával. Egy hétig tartott a tanács­kozás. Volt miről beszélni, hiszen sokakat érdeklő témát állítottak középpontba: vezetés az óvodá­ban. Kétszázötvenen jöttek el — az ország valamennyi megyéjéből érkeztek pedagógusok —, hogy meghallgassák az előadásokat, s elmondják véleményüket a kon­zultációkon, a vitákon. A nyári egyetemet hétfőn nyi­totta meg dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium alap­fokú nevelési és ifjúságvédelmi főosztályának vezetője. Az ő elő­adását hallgathatták meg első­ként a résztvevők Az óvoda he­lye a magyar közoktatásban cím­mel. Dr. Vájó Péter, az Országos, Pedagógiai Intézet főigazgató­helyettese átfogó képet adott az irányításról, tisztázta a szervezés fogalmát. Értékelte, bírálta a ve­zetési modelleket, stílusokat, s kijelölte az utat, hogy merre kel­lene haladni. A vezetési funkciók elméleti kérdéseit taglalta Tövis Ferencné, a Kecskeméti Óvónő­képző Intézet tanára. Megszólalt a szociológus is, Szalay Júlia, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa. Érveit konkrét, ku­tató munkára alapozta. Izgalmas előadásában felvetette, hogy mi­lyen eredmények és gondok je- leiitkeznek az óvodában, s hogyan (Folytatás a 2. oldalon.) Évek óta slágertéma a pe­dagóguskérdés; szinte állan­S dó napirendi pont az oktatás­ügy helyi és területi irányí­tóinak értekezletein, cikke­zik róla a sajtó, a parlament távaszi ülésszakán szenve­délyes hozzászólások figyel­meztettek a pedagógusellá­tottság mennyiségi és minősé­gi javításának szükségessé­gére. Ezer ága-boga van en­nek a mindinkább össznem- zetivé váló ügynek, ám a leg­döntőbb, legfájóbb problé­ma belesűríthető egyetlen tőmondatba: Nincs elég peda­gógus. Lassan ott tartunk, hogy még képesítés nélküliekből sincs elegendő. Ez idő tájt másfélezer katedra maradna teljesen árván az országban, ha nem lépnének fel rá túl- órábari helyettesítő pedagó­gusok. Képesítés nélküli fiatalok munkába állítása, tudjuk, nem igazi megoldás, de egyelőre ezt kell választani, mind­addig, amíg a pálya tekinté­lye a társadalom szemében nem emelkedik, vagyis a presz­tízs és a megbecsülés nem vonzza az iskolába a diplomás fiatalokat, illetve nem tartja ott őket. Aligha a pedagógusképzés alacsony keretszáma a fő oka a nehézségeknek — hiszen az évente végző pedagógusokkal két-három esztendő alatt pó- tolrti lehetne a hiányzókat. A nevelői pályát évről évre el­hagyók, illetve a tanítást nem vállaló végzős főiskolások és egyetemisták nagy száma ad okot aggodalomra. Akárhonnan közelítünk a pedagógusellátottsághoz, előbb- utóbb a fiatal nevelők helyze­ténél lyukadunk ki. Ráadásul azért is kardinális kérdés ez, mert a jelenlegi pedagógus­gárda negyedrésze, mintegy negyvenezer óvónő, tanító és tanár tartozik ebbe a kategó­riáiba, lévén harmincévesnél fiatalabb. Nincsen könnyű dolguk a pályakezdő pedagógusoknak, napi főképp a pálya csekély anya­gi elismerése miatt. A legtöbb helyen két és fél—háromezer I forint közöm kezdőfizetés­sel fogadják őket. Különösen nehéz a helyzetük azoknak, aJeik nem szüleikkel laknák együtt, mivel — ha nem jut nekik szolgálati szoba vagy egy ágy a pedagógusszálláson — a kis fizetésből ezervala- hány forintot albérletre kell költeniük. Szinte kilátásta­lan helyzet, főképp ha meg­gondoljuk, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok gondolkodásának közép­pontjában a családalapítás áll, amihez a pénzen kívül min­denekelőtt lakásra lenne szük­ségük, de hát az sem hull az ölükbe a kezdő pedagógusok­nak. A tanácsokra vár, hogy mint munkáltatók, minden tőlük telhetőt megtegyenek a neve­lők élet- és munkakörülmé­nyeinek javításáért. Az ifjú­ság jelenének és jövőjének alakulása elsőrangú társa­dalompolitikai kérdés — ami­kor a fiatal pedagógusokkal törődünk (vagy nem törő­dünk), voltaképpen ebből a politikai tantárgyból vizs­gázunk. p. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom