Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1984. június 24. \ HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Moszkvában Konsztantyin Csemyenko fogadja Dániel Orte­gát. — A lengyel tanácsválasztásokon kudarcot vall a föld­alatti ellenzék bojkottfelhívása. — A kormányon levő pártok visszaesése az Európa Parlament újraválasztása során. — A csehszlovák kormányfő Damaszkuszban. KEDD: Irak és Irán egymást vádolja a korlátozott tűzszünet meg­sértésével. — Haladó vezetők letartóztatása Uruguayban és Dominikában. SZERDA: Szovjet—francia csúcstalálkozó, Mitterrand elnök Moszk­vába érkezik. — Indiában változatlanul feszült a helyzet a szikh területeken. — Az amerikai külügyminiszter és a szovjet nagykövet megbeszélése. CSÜTÖRTÖK: A kolumbiai Cartegenában megkezdődik a latin-ame­rikai adós országok értekezlete. — Luns búcsú-sajtóértekezlete Brüsszelben, mielőtt átadná Carringtonnak a NATO főtitkári posztját. PÉNTEK: Kádár János és Helmut Kohl találkozója Budapesten. — Kiszabadulnak az UNITA által elhurcolt csehszlovák túszok. — Mondale Bradley Los Angeles-i főpolgármesterrel tárgyal, demokrata alelnökjelölt-keresés. SZOMBAT: Bejrútban a hét folyamán többször kiújulnak a harcok, Szíria próbál közreműködni egy tartós fegyvernyugvás meg­valósításában. A hét három kérdése: Hogyan alakultak a héten a kelet—nyugati tárgyalások? Sok lényeges kérdésben termé­szetesen nincs egyetértés, például arra vonatkozólag sem, hogy ki felelős a feszültség kiéleződéséért. De egyetértés nyilvánult meg a tekintetben, hogy közös erőfeszí­téseket kell tenni a nemzetközi helyzet további romlásának meg­akadályozása érdekében. Ez a pár­huzamos gondolatsor Budapesten is, Moszkvában is megfogalmazó­dott, e két jelentős kelet—nyuga­ti csúcstalálkozó kapcsán. Kohl kancellár magyarországi látogatása jelentős eseménye két­oldalú kapcsolatainknak, elég utalni a hosszútávú gazdasági együttműködési megállapodás to­vábbi érvényesítésének szándéká­ra, a beruházások területén elő­irányzott közös munkára, a kul­turális kontaktusok bővítésére. De kifejezésre jutott a két ország érdekeltsége a normális, rende­zett európai viszonyok kialakí­tásában és fenntartásában. Igaz, ennek egyik, ha nem a legfőbb aka­dálya az amerikai rakétatelepítés Nyugat-Európában, amely . első­sorban az NSZK-bari történik.) A nemzetközi és európai 'hely­zet bonyolult képletének megfe­lelő volt a moszkvai szovjet— francia csúcstalálkozó is. A két ország szoros kapcsolatait mi sem jellemezte jobban, minthogy a hatvanas évek kezdetétől több, mint tucatnyi csúcstalálkozót tar­tottak. De 1980 óta szünet kelet­kezett a legmagasabb szintű pár­beszédben, s a szocialista Mitte- rand kétségkívül nehezebben ha­tározta el magát a moszkvai uta­zásra, mint korábban akár De Gaulle, Pompidou vagy Giscard d’Estaing. Az újabb találkozó mindenképpen pozitív jelzés, még akkor is, ha a szovjet fő­városban nemcsak érdekazonos­ságokról, de szembetűnő nézet- különbségekről is szó esett. A kelet—nyugati kapcsolatok te­rületén érdeklődési: keltett a be­jelentés, miszerint Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter nem­sokára Moszkvába látogat, s ez­zel követi kollégáinak, Andreotti olasz és Genscher nyugatnémet külügyminiszternek látogatásait a szovjet fővárosba. Aligha véletlen e három ország diplomáciájának aktivitása, hiszen e három fő „ra­kéta-befogadó ország” nyilván sa­ját bőrén érezheti, milyen veszé­lyeket és biztonsági kockázatokat vett magára az amerikai elképze­lések igenlésével. Február és jú­nius között e három ország kor­mányfője járt egyébként hazánk fővárosában is. A csúcstalálkozók haszna kézen­fekvő, de a csúcsok csúcsa, a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közötti legmagasabb szintű találkozó továbbra is várat ma­gára. Nem keveset beszélnek ró­la, de aligha kerülhet rá sor a közeljövőben. Reagan ugyan — nyilván az elnökválasztások kö­zeledtével — nagy általánosság­ban találkozási készségét han­goztatja, de szavait nem hitelesí­tik a tettek. Elég arra utalni, hogy folytatódik a rakétatelepltés; egy híján háromszáz milliárdos, 299 milliárd dollár összegű katonai költségvetést fogadtak el az USA- foan; a fegyverkezési verseny új fordulóját szeretnék kierőszakol­ni az űrben; nincs válasz a Szov­jetunió és a Varsói Szerződés ál­tal előterjesztett konstruktív ja­vaslatok egész sorára. A francia elnöki látogatás al­kalmából tartott moszkvai sajtó- értekezletén Zamjatyint egy szovjet—amerikai csúcs lehető­sége felől is kérdezték. A Szov­jetunió. komolyan veszi a csúcs- találkozók kérdését, a jelenlegi tárgyalások is |ezt igazolják — hangzott a válasz. — Az Egyesült Államok álláspontjában viszont nincs olyan változás, amely arra utalna, hogy az óhaj általános hangoztatásán túl Washington igazi készséget mutatna a csúcs- találkozót igénylő kérdések felve­tésére és megoldására. Előrelépés ezen a területen sem lehetetlen, de ahhoz az Egyesült Államoknak tettekben is megnyil­vánuló valódi tárgyalási szándé­kot kell mutatnia ... • A hét elején Moszkvában tárgyalt a nicaraguai küldöttség. A ké­pen: (balra) Konsztantyin Csernyenko fogadja a nicaraguai delegá­ciót, amelyet Daniel Ortega vezet. SB-SB* J 'fflílimri,.. pml »«Íj • Mintegy 15 ezren tüntettek New Yorkban a Reagan-kormányzat közép-amerikai politikája ellen. Mit jelentett a szavazás a tíz közös piaci országban? Jelentéktelen választásnak rit­kán itulajdonítottak akkora jelen­tőséget, mint az Európa Parla­ment képviselőire leadott vak- soknak. Á Strassbourgban széke­lő európai törvényhozás 434 kép­viselője csak ajánlási joggal ren­delkezik, de még ezek az indít­ványaik is sorra elsüllyedtek a Közös Piac gépezetének útvesz­tőiben. Az ötévenként 'tartott választás (1979 után ez most a második sza­vazás a tíz országban) azonban belpolitikai hőmérőzés lehet. Sokkal megbízhatóbb formában, mint a közvéleménykutatások, de számításba kell venni, hogy meglehetősen nagy a tartózkodás: az ország többségében a szava­zásra jogosultak féle sem élt e lehetőséggel. így is tanulságos lehetett a vá­lasztások végeredménye, Görög­országon kívül ugyanis szinte mindenütt visszaestek a kormá­nyon Jevő politikai erők. Nagy- Britanniábah ' a ' ' konzervatívok, Olaszországban a keresztényde­mokraták, az NSZK-ban a ODÚ, és különösképpen a szabadde­mokraták, akik a .parlamenti rész­vételhez szükséges öt százalékos küszöböt sem tudták átlépni. Fran­ciaországban viszont a szocialis­ták és a kommunisták. Nehéz lenne tehát balra- vagy jobbrato- lódásról szólni, inkább a gazda­sági nehézségek érződtek a vá­lasztópolgárok tartózkodásában, illetve állásfoglalásában. (Rend­kívül jó eredményt ért el az olasz kommunista párt, első íz­ben megelőzték a keresztényde­mokratákat. A jobboldali sajtó „Berlinguer-részvétszavazatokról” cikkezett, pedig mindenekelőtt arról volt szó, hogy az urnák előtt egyre többen tették magukévá a kommunisták helyzetértékelését. Bejutottak az Európa Parlament­be a zöldek is, sokként hatott vi­szont a francia szélsőjobboldal előretörése...) A választás nem hat ki közvet­lenül a hatalmi viszonyokra, hi­szen a közeli jövőben nem esedé­kesek általános választások a kö­zös piaci országok egyikében sem. Kétségtelen átgondolásra és fe­lülvizsgálatra késztethet azonban, s ebben a bonyolult helyzetben ül össze a most kezdődő héten a közös piaci tízek csúcsértekezle­te. Legutóbb Athénban gyakor­latilag kudarcot könyveltek el, s most sem ígérkezik könnyebbnek a kompromisszum, hiszen számot lehet vetni a belső elégedetlen­séggel. A kör négyszögesítése so­hasem könnyű... Milyen eredményeket hoztak a i lengyel tanácsválasztások? Egy-egy ország helyi képviseleti választásai nem képeznek nem­zetközi méretű eseményt, a len­gyel tanácsválasztásokra azon­ban odafigyeltek európában s a kontinensen kívül is. Ennek oka a földalatti ellen­zék kihívása volt: felhívással for­dult a lakossághoz, hogy bojkot­tálja az urnákat, s így jelepe: a konszolidáció nem halad előre. A felszólítás kudarcot vallott, s a lengyelek háromnegyede szava- ■ zott, az új törvény alapján, amely mindenütt kötelezővé tette a ket­tős jelölést. A távolmaradók jó- része sem bojkottal élt: nem sza­vazattak a lakóhelyüktől távol levők i(külföldi út, üdülés, kór­ház, szolgálat stb), sokan pedig általában minden közéleti meg­nyilvánulástól visszavonultak. A területi megoszlás természetesen eltért, egyes vajdaságokban 50— 60 százalékos részvételről adhat­tak számot, másutt csaknem 90 százalékosról. * Politikai erőpróba volt, s a kon­szolidáció fontos csatája lett. A lengyel vezetés messzemenő rea­litásérzékét mutatja ugyanak­kor, hogy nem fújtak győzelmi harsonákat. Hangsúlyozták: bizo­nyára sok szavazónak is vannak még fenntartásai, míg a távolma­radókat sem lehet általában „el­lenségnek” nyilvánítani. A küz­delem tehát folytatódik, s a ta­nácsválasztás jelentős állomást jelentett a folyamatban: hozzájá­rul a földalatti ellenzék teljes el­szigeteléséhez, s nehezíti a kívül­ről' szervezett lengyelellenes kampányokat. Réti Ervin Választások és harc NICARAGUA Az idén februárban emlékeze­tes tömeggyűlés zajlott le Mana- guában, amelyen bejelentették: a forradalmi folyamat intézménye­sítésére november 4-én elnökvá­lasztást tartanak Nicaraguában. Az ország lakosságának jelentős részét maga mögött tudó Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front az elnöki tisztségre Dániel Orte­gát jelölte. A százezres gyűlésre Augusto Sandino,/a legendás hírű szabadsághős halálának ötvenedik- évfordulója szolgáltatott alkalmat. Sandino a húszas évek tfégén irá­nyította a nép küzdelmét a Nica­raguát megszálló amerikai tenge­részgyalogosok ellen. Több éves harcát ugyan siker koronázta, a katonák távoztak, ám otthagyták bábjukat, az újonnan felállított nemzeti gárda főparancsnokának, Somozának személyében, aki meggyilkoltatta Sandinót. A gyű­lölt Somoza-dinásztia uralma 1979. július 19-ig tartott: a szabadság­hős nevét választó sandinista front csaknem kétévtizedes harc eredményeként megdöntötte a diktatúrát. A győzelem napjajban ismerte meg a világ a fiatal parancsnokok között az Ortega testvérpárt; Humbertót, aki az új nicaraguai rendszer honvédelmi minisztere lett és Dánielt, akit a sandinista front a nemzeti helyreállítás öt­tagú kormányzó tanácsának tag­jává delegált. Daniel Ortega ak­kor még csak 34 éves volt. A diktatúra megdöntését köve­tőén sajátos helyzet alakult ki Nicaraguában. A társadalmi és politikai átalakulás irányítója a sandinista front, amelyet egy kol­lektív, kilenctagú vezetőség — köztük Daniel Ortega parancsnok — irányít azóta is. Az államhatal­mi és törvényhozói funkciót vi­szont az össznépi egységet meg­testesítő öttagú kormányzótanács gyakorolta. A forradalom radika- lizálódásával a magántőkét és. a középpolgári rétegeket képviselő személyek kiléptek, ezért 1981- ben átalakították a kormányzó- tanácsot, amelynek koordinátorá­vá, gyakorlatilag vezetőjévé Da­niel Ortegát tették meg. A front eredeti programjához híven pluralista, azaz többpárti politikai rendszert és vegyes gaz­dálkodást, tehát az állami, szö­vetkezeti és a magántulajdonon alapuló termelést érvényesíti. A Reagan-kormányzat kezdettől fog­va Moszkva és Havanna kezét kí­vánta kimutatni á sandinista for­radalom politikájában, s támadja Managuát a salvadori gerillák tá_ mogatása miatt. Miként egy ne­gyedszázaddal ezelőtt a kubai for­radalom esetében, most Washing­ton a politikai, gazdasági és a ka­tonai nyomás eszközeivel kísérli meg térdrekényszeríteni Nicara­guát. A CIA támogatásával az ellen­forradalmárok hondurasi és C.osta Rica-i bázisaikról immár harma­dik éve ostromolják'' a sandinista rendszert. Becslések szerint össze­sen mintegy tizenötezer, jól ki­képzett fegyveresről van szó, akik az idén tavasszal amerikai közre­működéssel elaknásították Nica­ragua kikötőit. A forradalom ön­védelemre kényszerült, a sandi­nista népi hadsereg és a mintegy százezer fős úépi milícia azonban olyan erőt képvisel, amellyel szemben a „contráknak” nincs esélye a sikerre. A gerillatámadá­soknak azonban így is súlyos kö­vetkezményei vannak. A sandinista forradalomnak fő figyelmét a gazdasági feladatokról át kellett helyeznie a védelemre, Az igazi veszély: az amerikai had­sereg nyílt beavatkozása egy eset­leges Honduras és Nicaragua köz­ti háború ürügyén. A washingtoni szenátus ezen a héten adott sza­bad kezet Reagan elnöknek „szük­ség esetén” nicaraguai avagy Sal­vadort katonai beavatkozásra, s elutasította azt a kongresszusi ha­tározatot, hogy állítsák le az el­lenforradalmárok nyílt támogatá­sát. Gyakorlatilag tehát háborús kö­rülmények között készül Nicara­gua a választások megtartására. A sandinista front a voksolás meg­tartásával beváltja a Somoza-dik- tatúra’ megdöntésekor tett ígére­tét, s egyben bizonyítani kívánja demokratikus törekvését a nem­zetközi közvélemény előtt. Tíz po­litikai párt működését engedélyez­ték. S bár súlyosbodnak a nehéz­ségek, az ellátási gondok, kétség mégsem, fér ahhoz, hogy a no­vemberre kitűzött választásokon a sandinista front diadalmasko­dik. De minthogy a Reagan-kor- mánynak nem fűződik érdeke egy ilyen választási eredményhez, kér­dés, hogy Washington nem aka­dályozza-e meg a választások megtartását. Ortutay Gyula Befejeződtek a magyar—NSZK tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Nádudvarra látogattak ezután a vendégeik. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben Szabd Ist­ván elnök, volt a házigazda. A közös gazdaság nemrégiben épült új művelődési központjában tar­tott tájékoztatója után a vendé­gek megtekintették a gazdaság egyik üzemegységét, és egy tsz- tag háztáji gazdaságát. A tsz-látogatást követően a ká­bái vasútállomásról indult visz- sza Budapestre a külömvonat a vendégekkel, miután szívélyesen elköszöntek tőlük a megyei ve­zetők. Délután érkezett Helmut Kahl a Keleti pályaudvarra, majd — kíséretével együtt — a Feri­hegyi repülőtérre. Magyar és NSZK-lobogó'k leng­tek a légikikötőben, csapatzász­lóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, ami­kor ünnepélyesen búcsúztatták a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárját, feleségét és . a kíséretében levő személyi­ségeket. Az ünnepélyes búcsúztatásra megjelent Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és felesége, Marjai József, Várkonyi Péter külügyminiszter, továibbá a poli­tikai és gazdasági élet több más vezető )személyisége; ott volt Kő­vári Péter, a Magyar Népköz- társaság bonni nagykövete. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az NSZK' kormányfőjének, majd felcsendültek a két ország himnuszának hangjai. Ezután a magyar és az NSZK- beli vezetők — a házigazdák és vendégeik — elköszöntek egymás­tól. A különgépnél úttörők virág­csokrokat nyújtottak át a szövet­ségi kancellárnak és feleségének. Lázár György és Helmut Kohl —, akinek személyében Helmut Schmidt 1979. évi útja után most második alkalommal látogatott Magyarországra szövetségi kan­cellár az NSZK-ból — még né­hány szíves szót váltva, kézfogás­sal búcsúzott egymástól. A repülőgép néhány perccel 17 óra előtt elindult Budapestről. Hazaérkeztek a csehszlovák túszok Szombaton délelőtt hazaérke­zett az UNITA elnevezésű ango­lai ellenforradalmi szervezet ál­tal tavaly márciusban foglyul ej­tett csehszlovák túszok utolsó, húsz főnyi csoportja. A cseh­szlovák légitársaság IL 62-es kü- löngépe 9 óra után néhány perc­cel szállt le Prága1 ruzyme-i re­pülőterén. Mint emlékezetes, a közép- angolai Alto Gatumibelában egy papír- és cellulózüzem építésén Szombaton rendezték a nyom;- dászok hagyományos János-ünne- pélyének gazdag programját a Népligetben. A könyvnyomtatás ősatyjának, Gutenberg Jánosnak nevenapját, több mint egy évszázada minden esztendőben színes juniálissal ün­nepük a szakma dolgozói. A múlt század végén a nyomdai munká­sok segélyező egyletének tagjai­dolgozó csehszlovák szakembe­rek, hozzátartozóikkal együtt összesen 66-an, egy fegyveres UNITA-akció során estek fogság­ba. Egy társuk életéit vesztette a fogságban, és tavaly júliusban •negyvenötén térhették haza: hét férfi, valamint a nők és a gye­rekek. Az utolsó csoport hazaté­réséről május elején Prágában állapodtak meg a csehszlovák kormány és az UNITA képvise­lői. ban erősítette a János-napi ösz- szejövetel az egység, az összetar­tozás érzését, s szolgálta a rászo­rulók anyagi megsegítését. Azóta hagyománnyá vált a június végi vidám találkozó. A mostani egésznapos juniáli- son zenés műsorok, sportbemuta­tók, gyermekműsorok szórakoztat­ták a több mint tízezer résztve­vőt. Késik a szántóföldi zöldség Az utóbbi hetek esőzései az or­szág zöldség—gyümölcs-ellátása szempontjából elsőrendűen fon­tos Heves megyében is helyreál­lították a talaj vízgazdálkodását. A viszonylag hűvös idő, főként a szinte hideg éjszakák hatására azonban változatlanul lassan fej­lődnek a. szántóföldi zöldségfélék és a gyümölcsök. Márpedig lé­nyeges árcsökkenést csak ezek piacra kerülésétől lehet várni. Különösen a közismerten meleg­igényes dinnye, paprika, uborka és paradicsom fejlődése lassú az átlagoshoz képest. Elmaradásuk a szakemberek véleménye szerint legalább három hét. Más években ilyenkor már a szántóföldi ültet­vényeken is színesedett a para­dicsom, az idén viszont még ép­pen csak virágzik, legfeljebb mo­gyoró nagyságúak a gyümölcsei. A piacon kapható paradicsom még mind fólia alatt terem, s az árát is az ezzel járó meglehetősen ma­gas költségek határozzák meg. Néhány kevésbé melegigényes zöldségnövénynek, például a ká­posztának, az előbbiekkel ellen­tétben kifejezetten kedvezett a hűvös, csapadékos idő. A meleg- igényesek nagy késését természe­tesen már nem lehet behozni, bíztató viszont az, hogy az elője­lek szerint a szántóföldi zöldség­növények szinte berobbannak •majd a piacra: a pillanatnyi ki­látások szerint mindjárt kezdet­ben nagy tömegben jelentkeznek majd. Huszonöt búzafajtát szaporítanak a megyében (Folytatás az 1. oldalról) A külföldi fajták közül válto­zatlanul keresett a szovjet Juibi- lejnaja—50-es, amely a megye külterjes viszonyai között is biztonságosan, csekély hozamin­gadozással termeszthető. Az in­tenzív körülmények között ki­emelkedő termésátlagokat fel­mutató Super Zlatna és Baranlj- ka vetőmag szaporítására együt­tesen 12 nagyüzemnek van szer­ződéses kapcsolata. A jugoszláv nemesiitésü két búzafajtát főként azok a gazdaságok termesztik, amelyek Bács-Kiskun déli részén tevékenykednék, s a mediterrán léghajlathoz szokott kalászos igé­nyeinek megfelelő, szigorú agro­technikai követelményeket telje­síteni is képesek. Az idén nagyobb területen sza­porítják Bács-Kiskun gazdaságai a szegedi nemesítésű Gk—Basa, középkorai érésű, durumbúza- fajct. A sütő- és a tésztaipar ke­resi a lisztjét, mert jó grízho­zamú, a belőle készített tészta szép sárga színű, s kedvező fő­zési tulajdonságú. Nagy ká)r, hogy a durumbúzák felvásárlási ára nem áll arányban a termelé­si költségűikkel. Ugyanez a hely­zet az egyre keresettebb rozs- zsal is. Az igen értékes sütőipa­ri nyersanyag felvásárlási ára szintén igen alacsony. Olyan ta­lajokon termesztik, amelyeken a búza már meg sem marad, de a rozs sem képes magas átlagter­mést adni, ami gazdaságosságát javíthatná. A durumbúzák és a rozs termesztésére a népgazda­ságnak szüksége van. Eszerint kellene ‘ a felvásárlási árát meg­határozni, hogy a termelési kedv megmaradjon. Ez is a vetőmag- szemlék tanulsága. i * A. Meggyszedés harmadáért! Az Izsáki Állami Gazdaság VI. 25—VII. 9. között meggyszedési akciót szervez. Jelentkezni és érdeklődni lehet: Kecskemét: 20-220/56 telefonszámon. 1196 / 4 f. János-ünnepély a Népligetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom