Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

1984. június 20. • PETŐFI NÉPE • I VENDÉGÜNK VOLT Hegyi Kálmán, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője A kétnapos országos útügyi szakszeminárium adott alkal­mat arra, hogy Hegyi Kálmánnal, á Közlekedési Miniszté­rium főosztályvezetőjével aktuális, a megyét is érintő kérdé­sekről beszélgessünk. Vendégünk, akinek munkaköréhez nemcsak áz útépítés, -fenntartás, de a különböző közlekedé­si vállalatok is tartoznak, szívesen állt rendelkezésünkre, hi­szen — mint mondta — szívügyének tekinti a megye úthá­lózatának, közlekedésének fejlesztését. . — iMily'en 'időszakonként, \mi- lyen céllal trendezik Imeg az út­ügyi napokat, <s Imost miért Ba­jára |esett {választásuk? — Az útügyi napokat minden évben megrendezi a Közlekedés- tudományi Egyesület. Ezeknek a tanácskozásoknak mindig fontos szakmai céljuk van. Nyíregyhá­zán a helyi anyagok felhasználá­sáról, Békéscsabán az utak üze­meltetéséről és fenntartásáról, Kőszegen az útépítés és közle­kedés környezeti hatásairól vál­tottunk szóit, tettünk ezzel kap­csolatos ajánlásokat. Áhhoz, hogy Baján rendezzük meg a szakmai eszmecserét, hozzájárult az is, hogy az üzemmérnökség javas­latára a városi pár.t- és az álla­mi szervek felajánlották segítsé­güket, támogatásukat. — A szakszeminárium laz út­építés és -fenntartás minőségé­vel foglalkozott, iMit érthetünk ez alatt? * — A minőségbe beleértjük a tervezést, a minőség ellenőrzését, a jellegzetes minőségi hibák meg­fogalmazását, a beruházók tevé­kenységét, a kivitelezők felelős­ségét és még sorolhatnám to­vább. Ami nagyon jó volt: vé­leménycsere alakult ki a tanács­kozáson, azok között is," akik egyébként ellentétes érdekek miatt sohasem ültek volna le megkeresni a kompromisszumot, a jó megoldást. Egyfajta tapasz­talatcsere volt ez a rendezvény, ahol a sok gond felsorolása mel­lett jó és hasznosítható tapaszta­latokat, ötleteket kapták a kivi­telezők, a fenntartással foglal­kozók éppen úgy, mint a kutatók, a tervezők vagy a beruházók. A téma iránt széles körű érdeklő­dést .tapasztaltam, amelyet bizo­nyít a sok hozzászólás, javaslat. — Egy ;évvel ezelőtt szervez­ték tát a jközúti igazgatóságokat. Közülük sokat '<— így a kecske­métit is — koordinációs főmér­nökséggé alakították át, másokat viszont \több megyébe )kiterjedő jogosultsággal ruháztak fel. Az átszervezésnek milyen 'tapasztala­tai roannak? — Az előzményekről egy-két szót. Ügy gondoltuk, hogy ha­sonló adottságú megyékben szük­ségtelen ugyanolyan létszámú, gépparkkal rendelkező igazgató­ságokat fenntartani. Ebben a vo­natkozásban túlszervezettség volt az uralkodó. Minden igazgató­ság a teljes eillátottságra töreke­dett, főleg a gépek beszerzésében. Ehhez természetesen szükség volt ,a háttértevékenység — a ja­vítóműhelyek, a gépek, anyagok, eszközök — megszervezésére, biz­tosítására is, melyet viszont nem használtak ki megfelelően. Az ország gazdasági helyzete, de az útépítés és -fenntartás sem in­dokolta minden igazgatóságon minden gép és háttéripar működ­tetésit. A koordinációs üzemmér­nökségek a fenntartásban és ja­vításban teljes hatáskörrel dol­goznak. Ami a tapasztalatot ille­ti: a ítéli rendkívüli időjárás al­kalmával Békés, Csongrád, Szol­nok és Bács-Kiskun összefogása igazolta a szervezeti változás he­lyességét. Utasítás, felkérés nél­kül miaguk a koordinációs üzem­mérnökségek siettek egymás se­gítségére, ami jó együttműködés­ről tanúskodott. — A nehezedő |gazdasági ihely­zetben (mennyit fordítottak az utak javítására, \milyennek ítéli meg a jmegye fő- és [mellékútvo- nal-hálózatát, ,hogyan ihalad az M—5-ös autópálya Iépítése? — Az elmúlt tél néhány nap kivételével nem volt kemény, mégis országosan jelentős össze­get, 350 millió forintot költöttünk az úthálózat javítására. Közle­kedési politikánk főútvonal-cent­rikus, s az ország és Bács-Kis- kun megye főközlekedési útjai a jelenlegi forgalmat még elvise­lik, de telítették. A megyében — ismereteim szerint — d inaim iku­san növekszik az alsóbbrendű utak forgalma, amelyeknek álla­ga egyre romlik^ s javításukra — éppen a népgazdaság helyzeté­ből adódóan — nem sok pénz áll rendelkezésre. Egy biztató hírrel viszont szeretném a Bács-Kis- kun megyeieket megörvendeztet­ni. Az M—5-ös autópálya — fél­szélességiben — 1985-ig a Határ úttól nem Dabasig, hanem Örké­nyig készül el. Gémes Gábor Országgyűlés előtt A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa al­kotmányunk 22. paragrafusának második bekez­dése alapján június 20-ra összehívta az ország- gyűlést. Legifelső törvényhozásunk napirendjén várhatóan két téma szerepel: a Magyar Népköz- társaság 1983. évi költségvetésének végrehajtá­sával! foglalkozó törvényjavaslat, valamint az a beszámoló, amelyet a Külkereskedelmi Minisz­térium készített az országgyűlés részére a kül­kereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény vég­rehajtásáról. * Zárszámadásunk — vagyis a törvényjavaslat a népköztársaság tavalyi .költségvetésének vég­rehajtásáról — összhangban volt a mai követel­ményekkel. Ezt állapították meg az ülésszakot megelőző parlamenti bizottsági viták során a képviselők. Az üléseken hangsúlyt kapott: gaz­dasági munkánk fő célja tavaly külső egyen­súlyi helyzetünk megszilárdítása, a nemzetközi fizetőképesség folyamatos fenntartása volt, ezért a termelés és a belföldi felhasználás színvona­lának, szerkezetének változását ennek a célnak kellett alárendelni. A népgazdasági terv végre­hajtását év közben számos külső és belső körül­mény nehezítette: egyebek között kedvezőtlenül alakultak a külkereskedelmi árak, romlottak a piaci lehetőségek, az aszály meglehetősen jelen­tős termés- (és így exportárualap-) kiesést ako­zott. A gazdaságszervező munka a teljesítmé­nyek fokozására, a kapacitások jobb kihaszná­lására, az aszálykárok enyhítésére, s mindezek eredményeként: a kivitel növelésére, illetve a takarékos importgazdálkodásra törekedett. A kormányzati szervek intézkedései a beruházási vásárlóerő szűkítésére törekedtek, valamint azt igyekeztek elérni, hogy a lakossági fogyasztás a tervezett keretek között maradjon. A népgazda­ság tavalyi fejlődése az alapvető célokat tekint­ve megfelelt az éves népgazdasági terv és az állami költségvetés előirányzataiban tükröződő gazdaságpolitikai törekvéseknek. A külgazdaság egyensúlyi helyzete javult, nemzetközi fizetőké­pességünket megőriztük. A termelés mérsékel­ten bővült, a belföldi felhasználás csökkent, a kivitel emelkedett, a1 behozatal alig nőtt. A la­kosság életszínvonalának alakulásával kapcso­latos célok teljesülitek: társadalmi méretekben sikerült megőrizni az elért életszínvonalat, és a lakossági fogyasztás, ha csak szerény mértékben is/ de bővült. Megvalósultak a tervezett szociálpolitikai in­tézkedések — .például emelkedtek a családi pót­lékok, illetve az alacsony összegű nyugdíjak —, és olykor a tej-vet is meghaladóan folytatódtak az infrastrukturális fejlesztések. Mindemellett gazdaságunk teljesítményed — jórészt az emlí­tett, igen nehéz körülmények miatt — egyes he­lyeken elmaradtak az előirányzattól. A külke­reskedelmi mérleg egyenlege — a tervezettnél kisebb árualap és a kedvezőtlen' külpiaci kö­rülményeik miatt — az előirányzottnál kisefbíb mértékben javult. A nemzeti jövedelemnek a ter­vezettnél nagyobb hányada került belföldi fel- használásra. Ezek a gondok megnövelik idei fel­adatainkat is: ahhoz, hogy az egyensúlyviszo­nyok 1980 óta tartó, javuló tendenciája idén folytatódjék, a gazdálkodás minden területén to­vábbi erőfeszítésekre van szükség — fogalma­zódott meg nem egy bizottsági felszólalásban, megyei képviselőcsaporti ülésen, és hasonló gon­dolatokat tartalmaz az országgyűlés plénuma elé ikerülő jelentés is. A költségvetéssel foglalkozó törvényjavaslat többször foglalkozik külkereskedelmünk helyze­tével is, természetesen nem véletlenül: hangsú­lyozandó annak népgazdaságunkra gyakorolt, meghatározó jelentőségét. E kiemelkedő jelentő­séget is ismerve tűzte napirendjére az ország­gyűlés a külkereskedelemről szóló törvény vég­rehajtásával kapcsolatos beszámoló megvitatá­sát. Parlamentünk tíz esztendeje alkotta meg ezt a törvényt, amely rögzítette külkereskedelmünk alapvétő elveit, szabályozta az államnak a kül­kereskedelemben betöltött szerepét, a külkeres­kedelem népgazdasági helyét és feladaitalit, a gaz­daságirányító szerveknek ezzel1 kapcsolatos együttműködési kö(telezettségeit, a termelő, a fel­használó, illetve a külkereskedelmi vállalatok közötti munkamegosztás elveit, valamint a kül­kereskedelmi igazgatás alapvető szabályait. A törvény a korábbi időszak nehezen áttekinthető szabályozása helyébe lépve megteremtette kül­kereskedelmünk igazgatásának nemzetközi kö­telezettségeinkkel is összhangban álló, rugalmas- keretszabály-irendszerét. A most elkészült beszá­moló kifejezetten a törvényben meghatározott kérdésekkel foglalkozik, a külkereskedelmi igaz­gatásnak az elmúlt tíz esztendőben szerzett, im­már általánosítható tapasztalatait, valamint a jövőbeni fejlesztési elképzelések főbb vonásait tartalmazza. A külkereskedelmi törvény hatályba lépése óta eltelt időszak gazdaság-, és ezen belül külkeres­kedelmi politikánk jelentős változásainak sza­kasza. A hetvenes évek végére a párt- és állalmi szervek döntései megfogalmazták a tartósnak bizonyult világgazdasági helyzetihez igazodó, fel­gyorsított alkalmazkodás követelményét. A ha­tározatok megvalósítása során — különösen 1980-tól — számos lényeges változtatásra került sor a külkereskedelemre vonatkozó gazdasági szabályozókban csakúgy, mint a külkereskedel­mi szervezetben, igazgatásban. A megvitatandó beszámoló bemutatja: a külkereskedelmi fel­adatok teljesítése érdekében az igazgatás milyen intézkedéseket tett, illetve tesz majd, rámutat azonban arra is, hogy a magasabb színvonalú külkereskedelmi tevékenységhez a népgazdaság egészének hatékonyságát kell — mégpedig lé­nyegesen — növelni. MÉRLEGEN A KERESKEDELEM IL Peremkerületek és városkörnyék Tegnap egy próbavásárlásról, az előjegyzéses árurendelésről, két, eltérő adottságú ABC-ről és a kulturált kereskedői magatar­tásnak egyáltalán nem kedvező jelenségről, a szakképzetlen el­adók számának növekedéséről írtunk. Vizsgálódásunk célpont­ja jobbára Kecskemét centrum,a volt. Ma, Fekete Sándorné és Kovács Miklós népi ellenőrökkel Széchenyi városi, peremkerületi és város környéki üzletekbe láto­gatunk. Azt akarjuk megtudni: milyen a kínálat, az megfelelő-e a fogyasztóknak, miképp sáfár­kodnak az üzlettérrel, vannak-e holt (oda nem való) áruk, s hol a határ .a kereskedelmi higiéniai szabályok megszegésében? Arra is keressük a választ: mi a ren­deltetése ma egy külterületi bolt­nak? Hasznot, de nem az italokból Az UNIVER ÁFÉSZ Akadémia körúti ABC-jének vezetője, Kom- lós József az imént tért visza fe­letteseitől egy 'készletegyeztető tárgyalásról. — Azt ajánlották, nem kell ide olyain sok szeszes ital. Elég, ha csak két-három félét tartunlk. Nem vagyunk jövőbelátók, nem' tudhatjuk előre, hogy meny­nyi szeszes italra, lesz szükség, de az nyilvánvaló: itt jelenleg nem az italon akarnak elsősor­ban meggazdagodni. A bejárat­hoz közel teljes választékban az UNIVER konzervüzemének .tubu­sos zöldségkrémjei láthatók. Ezekkel átellenben ládás üdítő italok, I . nagy mennyiségben. Nyolcféle gyógyvíz is kapható. Árulnak klórmeszet, a Flórához hasonló csomagolt háziszappant; i.ngfehérítőt, sósavat, hypót, sam­pont és fürdőhaibot, s öblítőből ötfélét, kínálnak. Nem hiányoz­nak a háztartásokban szükséges olyan apró cikkek sem, mint a tea- és a levesszűrő, a merőka­nál, a mosogatóimba, vagy az üvegbontó. A legfontosabb napicikkek azonban az élelmiszerek. Bőséges a sajtválaszték. Tizenhétfélét árusítanak. Havonta öt-hatezer üveg1 bébiételt adnak el. Kevés viszont a keksz. Az is előfordul, hogy egyáltalán nincs. Felvágot­takból ellenben jó az ellátás. Ba­jai zöldséges szalámi, kenőmájas, kétfajta virsli, valamint hartai, makói és gyulai, kolbász is kap­ható. Munka és érdekeltség Végre! A Komzum Kereske­delmi Vállalat 1176-os ABC-jébe betérve, azt tapasztaljuk, hogy a vevőknek és az eladóknak egy­aránt előnyös versenyhelyzet kezd valósággá válni. Ennek az üzletnek a húsáru-kínálata még jobb. A töltelékes készítmények­től szinte roskad a pult. Van do­rozsmai nyelves felvágott. Sza­badszállásról fél órája üzenték, hogy úton van a következő füs- tölthús-szállítimány. Dunavecsé- ről zöldborsót hoztak. Mellette n,agyfejű karfiol, gomba, eper, új krumpli, s akkora, csomós sár­garépa (igaz, nem olcsó: 13 fo­rint), amiből már lehet jóízűen enni. A kiszolgálók készségesek. Nem hallunk a fogyasztókat sér­tő „Oda mi kell!" hányaiveti meg­szólítást. Ehelyett viszont hallot­tunk arról, hogy az 1176-os ABC január óta jövedelemárdekeitsé- gi rendszerben dolgozik. Azaz, a megmaradó haszonból ki-ki majd annyit kap, amennyit munkája, magatartása szerint megérdemel. — Az érdekeltséget átültetjük a kereskedelmi munka gyakorla­tába — így mondja Köp jós József üzletvezető. Senki ne gondolja azonban, hogy valamiféle hurrá-hangulat­ban, egyfajta rózsaszínű szemü­vegen át nézzük az ABC-t..Az el­lenőrökkel észrevesszük a hibákat is. Helytelen, hogy a konténeres kenyér mellől hiányzik az árcé­dula. Az viszont még bosszan­tóbb, hogy manapság, amikor mindenkinek mélyebben bele kell nyúlnia a pénztárcájába, azt látjuk: a, tőkehúson vastag a zsírréteg, s magas a víztartalma. „összeesik a hús" — így mond­ják ezt a háziasszonyok, és iga­zuk van: a zsírt inkább külön vásárolják meg. E problémát a termelők, illetve a húsipar veze­tőinek a figyelmébe ajánljuk! Viharlámpa van? Öblítőszer nincs? Miért szeret Dömötör Lászlóné a Kandó Kálmán utcai, egy évé szerződéses üzemeltetésire átadott élelmiszerboltban vásárolni? A Mátyás kiirály körúti lakos­tól ezt halljuk: — Annyira finom a tésztájuk! Nézzék meg, hányféle húskonzer­vet árusítanak! Tizenegyet. Le­het kapni fánkot. Tavaly a régi személyzet, tudják, mit csinált? Ha arra volt kedvük, beültek a raktárba beszélgetni. A vevő meg hadd várjon! Ráér! Ők már más­képp várnak minket — mutat a pult felé, ahol az „ők”: a szer­ződött házaspár egyike ősze Sán- dorné szolgálja ki a környékbe­lieket. Neki ráfizetés lenne, ha a raktárba húzódna. Saját zsebe bánná. Dömötör nénitől megtudjuk, hogy bár a hunyadiivárosi ABC jóval közelebb van a lakásához, ő mégis itt szeret vásárolni. Miért ez a megkülönböztetés? A Hunyadiváros UNIVER ABC-jétől évék során sok vevő átpártolt más üzletekhez. Négy esztendő alatt négy vezető jött és — ment. Egyik sem tudta igazán kézben tartani az ellátást, ahogy egy ekkora peremkerület­ben kellett volna. A szükségtelen, vagy alig-alig keresett áruk el­foglalták a bolti teret — s rész­ben elfoglalják még ma is — az élelmiszerektől, és egyéb, alapel­látási cikkektől. Péntek óta új ve­zetője van az üzletnek, aki éppen hogy csak megkezdhette a rend­csinálást. Nem lesz könnyű dol­ga! Míg például ötolitőszerből egyertlenf'éle sincs, egy hosszú állványon, kétoldalt, megtalál­juk Magyarország szinte /teljes szeszesital-Választékát. Nem ért­jük, mit keresnek a polcon az idétlen porcelán fiókfácánok, a majdnem százforintos hamutál­cák, az egy kaptafára készült tá­nyérok. Az is rejtély, kinek kell itt a lakótelepen viharlámpa, ahol mindenki áramfogyasztó. Végül is nemcsak a vásárlókat bosszantja ez a — vállfákkal és különböző kerámiátárgyakkal lét­rehozott — helyszűke, de kopog a kereskedők szeme is az elma­radt haszontól. Az iparcikk-üzle­tekbe való árukban csupán ben­ne fekszik a pénz — de nem fo­rog! Ezen az áldatlan helyzeten feltétlenül változtatni kell. Az is kívánatos, hogy a kenyér és a cukrászsütemények mellé ezentúl ne a népi ellenőrök un­szolására tegyék ki az árcédulát az eladók, hanem önszántukból. A népi ellenőr intézkedik Bán Jozsefné, a Konzum Ke­reskedelmi Vállalat 1121-es szá­mú, feisőszéktói szerződéses ve­gyesboltjában szíves szóval fo­gadja a negyedik osztályos Szűcs Ilonkát. — Add ide a papírkádat, ol­vasom! — szól az eladó a kis­lányhoz, akinek a szülei felírták, hogy mit vegyen. Körülnézünk. Nem ABC-mér- tékkel méregetjük a boltot, az teljesen felesleges volna. Az a fő, hogy a legszükségesebb áruk­hoz hozzájussanak a környékbe­liek. Ennek megfelel a kis bolt. Disznósajt, párizsi, nyári szalámi és megfelelő kínálat tejtermé­kekből a pult hűtőszekrényében. Ami dicséretes még, hogy itt is kapható háromféle öblitőszer! Azon viszont nincs okunk ör­vendezni, hogy az üzletnek nem erős oldala a tisztaság. A szalámi­szeletelő kés pengéje fekete. A falról a húsvétról megmaradt pe­nészes sonkákat levetetjük. Fe- keténé, az egyik ellenőr kéri Bánnét, hogy azt a vödröt, amely­ben a pult alatt megerjedt az uborkalé, vigye innen valahová. A vödör így kerül a raktárba. Követve az eladót, a kamrasze­rű helyiségben látjuk: ott sincs minden rendiben. Szemétbe való hulladék a padlón, kellemetlen bűzt áraszt. A hűtőszekrény ko­szos. Az aljában egy .pohár tej­föl, megromlott. A népi ellenőr kiveszi, miközben feltűnik neki: a zacskós tej mellett mit keres két üveg bor. Jobban érezzük magunkat az UNIVER ÁFÉSZ 6-os számú, úri­hegyi vegyesboltjában. Jól kar­bantartott épületben van. Olyan­ban, amelyet nem hagyott tönk­remenni az üzemeltető szövetke­zet. Észrevehető, hogy ennek gon­dos a gazdája. Nem úgy, mint a Konzum, amely egyik-másik bolt­ját tatarozatlanul, testetlenül ad­ta bérbe, vagy ha nem akadt rá vállalkozói akkor inkább bezárta. Nagy ABC vagy kisbolt: a környékén lakóknak egyaránt a kereskedelmet jelentik. Azt a he­lyet, ahol naponta vásárolnak. Méretétől függetlenül ez is, az is lehet jó vagy rossz. Hogy melyik irányba billen a mérleg nyelve, az rendszerint a kereskedelmi — a kereskedői — munkán múlik, ami a fogyasztók közhangulatát nagymértékben befolyásolja. Kohl Antal Készülnek a napelemek 9 A Villamos- ipari Kutató Intézetben több mint tíz éve foglalkoznak napelemek fej­lesztésével és kísérleti előál­lításukkal. A szilícium leme­zekbe félveze­tőket építenek, amelyek a napsugárzást elektromos árammá alakít­ják. Az össze- ■ szerelt nap­elemegységek olyan helyen alkalmazha­tók gazdaságo­san, ahol a vil­lamos hálózat- . ra nem lehet támaszkodni. . A képen: szi­lícium-ele­mekből úgyne­vezett modulo­kat készítenek. 1984. június 20—27-ig bútorkiállítás és -vásár Dunaveesén, a Művelődési Házban /SZEKRÉNYSOROK, KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK, GYERMEK-, KONYHA- ÉS KIEGÉSZÍTŐ BÚTOROK, SZŐNYEGEK KAPHATÓK! Tehertaxi szolgálat! OTP-ügyintézés! HORIZONT (elemes) és egyéb bútorokra előjegyzést is felveszünk! Nyitva: de.: 10—12 óráig, du.: 13—18 óráig szombaton: 9—14 óráig. Várjuk kedves vásárlóinkat! 1191 1 sinker

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom