Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

2 ® PETŐFI NÉPE * 1984. június 16. NYILATKOZAT a KGST-tagországok közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól Helmut Kohl Magyarországra látogat Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására a kö­zeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja. (MTI) REAGAN ÉRTELMEZÉSÉBEN Mit jelent a „<csendes diplomácia 9 ? (Folytatás az 1. oldalról) gának fokozása, a megérett prob­lémák kellő időben történő meg­oldása, valamint a KGST-orszá- gok abban való érdekeltségének növelése támaszt, hogy elsősor­ban az egymás közötti együttmű­ködést fejlesszék. Továbbra is időszerű az a feladat, hogy a tervezési együttműködést szerve­sen kapcsolják össze az áru- és pénzviszonyok aktív alkalmazá­sával. Tovább fogják tökéletesíteni az egymás közötti kereskedelemben érvényes árképzési rendszert, és az együttműködés valutáris-pénz- ügyi eszközeit, erősítik a kollek­tív valutát — a transzferábilis rubelt. Az együttműködési mechaniz­mus fejlesztését és tökéletesítését elő kell segíteniük a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában kidolgozásra kerülő, a KGST-tag­országok gazdasági mechanizmu­sai szerkezetének közelítését cél­zó javaslatoknak is azokon a te­rületeken, amelyek a legfontosab­bak a kölcsönös gazdasági kap­csolatok fejlesztése szempontjá­ból. A kommunista és munkáspár­tok vezetői és a KGST-tagorszá­gok kormányfői a jövőben is szük­ségesnek tartják a gazdasági együttműködés fejlesztését más, a KGST-n kívüli szocialista or­szágokkal, abból a meggondolás­ból, hogy ennek az együttműkö­désnek fontos szerepe van min­den egyes ország gazdasági fej­lődésében, és hogy a szocializmus pozíciói erősödjenek a világon. A jövőben is szélesíteni fogják az együttműködést a fejlődő or­szágokkal, abból kiindulva, hogy az elő fogja segíteni az említett országok nemzetgazdaságainak fellendítését, és gazdasági függet­lenségének erősítését, a velük folytatott kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődését. Továbbra is készek arra, hogy fejlesszék a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági, és tu­dományos-műszaki kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal, a vi­lág valamennyi államával. Megerősödött azon meggyőző­désük, hogy e kapcsolatok fej­lesztése elő fogja segíteni a népek közötti kölcsönös megértés erősí­tését és a nemzetközi feszültség enyhítését. Az értekezlet résztvevői kifeje­zik azon szilárd meggyőződésü­ket, hogy a hozott határozatok következetes megvalósítása új, fontos impulzust ad további len­dületes gazdasági fejlődésüknek és a kölcsönös együttműködés­nek, a szocializmus növekvő te­kintélyének és vonzerejének a vi­lágban, szorosabbra fűzi és min­den oldalról erősíteni fogja a 'KGST-tagországok egységét, ame­lyeket az alapvető osztályérde­kek azonossága és a marxizmus— leninizmus ideológiája kapcsol össze. A nyilatkozat aláírói: A Bolgár Népköztársaság részé­ről — Todor Zsivkov, a polgár Kommunista iPárt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről — Gustáv Hú­sok, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államfője a Kubai Köztársaság részéről — Carlos Rafael Rodriguez, a Ku­bai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács elnökhe­lyettese, miniszterelnök-helyettes a Lengyel Népköztársaság ré­széről — Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke a Magyar Népköztársaság ré­széről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a Mongol Népköztársaság részé­ről — Jumdzságin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke a Német Demokratikus Köztár­saság részéről — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnöke a Komán Szocialista Köztársa­ság részéről — Nicolae Ceauses- cu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége részéről — Konsztantyin Csernyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke a Vietnami Szocialista Köztár­saság részéről — Le Duan, a Viet­nami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Csütörtök este megtartott saj­tóértekezletén Ronald Reagan amerikai elnök legalább féltu­cat kérdésre volt kénytelen vá­laszolni arra volnatkozólag, hogy a feszültség enyhítése céljából miért nem tesz konkrét és őszin­te lépéseket a Szovjetunió veze­tőivel való találkozóra. Reagan ellentmondásos sza­vaiból kiderült, hogy egy ilyen: találkozót változatlanul előfel­tételekhez kötné, de ezeket nem volt hajlandó megnevezni. Egy­idejűleg azt fejtegette: az ered­ményességre való konkrét ga­ranciák nélkül is hajlandó lenne találkozóra. Azt mondta, hogy „a csendes diplomácia csatornáin” kapcsolatot tart Moszkvával, még levelet is írt Konsztantyin Cser- nyenkónak, az SZKP Kb főtit­kárának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnöké­nek. A csendes diplomácia cél­ja szerinte „egy csúcsiialálkozó alapjainak megvetése”, de a Szovjetunió ■*— minit hozzáfűzte „nem értelmezheti szavait meghívásnak.” Az amerikai elnök ugyanak­kor ismét azzal vádolta a Szov­jetuniót, hogy .‘megsérti a fegy­verzetkorlátozási megállapodáso­kat. Ezzel magyarázta, hogy Wa­shington ismét elutasított egy konkrét szovjet javaslatot a fe­szültségek mérséklésére, jólle­het, Reagan szerint az Egyesült Államok a műholdromboló fegy­verek korlátozására „nem mon­dott határozott nemet”, s még tanulmányozza ezt a kérdést. „A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés” A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak DEKLARÁCIÓJA A KGST-tagországok kommu­nista és munkáspártjainak veze­tői, valamint állam- és kormány­fői abból .indulnak ki, hogy a po­litikai és gazdasági világhelyzet eddig soha nem látott mérték­ben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodal­muknak adnak kifejezést amiatt, hogy erősödött a békét fenyegető veszély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az im­perializmus, elsősorban az ame­rikai ■ imperializmus agresszív köreinek konfrontációs irányvo­nala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megva­lósítására, a belügyiekbe való be­avatkozásra, az államok nemzeti függetlenségének és szuvereni­tásának csorbítására, a „befolyá­si' övezetek” ímegszilárdítására és ‘újrafelosztására irányuló kísér­leteik következtében — hangsú­lyozza bevezetőben a dokumen­tum. A feszült helyzet még kiélezet­tebb lett azáltal, hogy néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris középhaltó- ■távolságú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési ver­seny új, különösen veszélyes sza­kaszát nyitotta meg az európai földrészen és a Szovjetuniót vá­laszintézkedésekre kényszerítet­te. Az európai nukleáris fegyve­rekről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megszakadták. A nemzetközi feszültség fo­kozását célzó veszélyes irányvo­nallal szembeszállnak a szocia­lista országok, a kommunista és munkásmozgalom, más forradal­mi és demokratikus erők, az erő­södő hatalmas háborúellenes mozgalom, amelyek kifejezik el­tökélt szándékukat arra, hogy véget vessenek az agresszív .poli­tikának, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabad­ságát, békében és az egyenjogú­ság alapján működjenek együtt. A kölcsönösen előnyös együtt­működés és a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok igazságos és de­mokratikus alapon történő át­rendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenállást vált ki az egész világ haladó köz­véleményében, az el nem kötele­zett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok, töb­bek között az USA reálisan gon­dolkodó politikai személyiségei­nek és hivatalos körei képvise­lőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás éllenére számos tőkés ország folytatja a gazdasági kap­csolatok fejlesztését a szocialis­ta államokkal — mutat rá a dek­laráció. Ami a KGST-tagországokat il­leti, határozottan elítélik és el­utasítják a békés államközi kap­csolatok aláásását célzó irány­vonalat, fellépnek a kizsákmá­nyolás 'Valamennyi formája, a más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet, a gazdasági kapcsolatok politikai nyomás eszközeiként való alkalmazása ellen. Mindezt a nemzetközi jog általánosan el­fogadott normái, az ENSZ Alap­okmányában, valamint az Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányában sze­replő elvek dúrva megsértésé­nek tekintik. A szocialista közösség orszá­gaival szembeni ilyen irányvonal, amint azt a történelmi tapaszta­latok mutatják, teljesen kilátás­talan. A szocializmus képes a leg­bonyolultabb nemzeti és nemzet­közi problémák sikeres megoldá­sára. A KGST-tagországok példája, vívmányaik a szocializmus és kommunizmus építésében, ba­ráti kapcsolataik és együttműkö­désük megszilárdítása jelentős pozitív hatást gyakorol a vi­lág fejlődésére. Az új típusú ál­lamközi kapcsolatok elveinek a kölcsönös együtműködésükben, valamint más országokkal való kapcsolataikban történő követ­kezetes gyakorlati megvalósítá­sa eredményeképpen, a szocialis­ta országok jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon .történő át­alakításához. Az értekezlet résztvevői hang­súlyozták, .hogy a KGST-tagor- szágok közötti együttműködés továbbfejlesztése és Itökéletesiíté- se, a szakosítás és kooperáció el­mélyítése elősegíti időszerű gaz­daságfejlesztési problémáik együt­tes erővel történő .megoldását, ezen .belül az energia-, nyers­anyag- és élelmiszer-szükségle­tek kielégítését, az élenjáró tech­nika és technológia fejlesztésié­nek és bevezetésének meggyor­sítását, az anyagi és munkaerő- források, a termelő és tudomá­nyos-műszaki potenciál jobb ki­használását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társa­dalmi fejlődéséhez, népeik anya­gi jólétének és kulturális színvo­nalának emeléséhez, ^szocialista államok erejének, egységének és összeforrottságának erősítésé­hez. Ugyanakkor a KGST-tagorszá­gok számára távolról sem közöm­bös, hogyan alakul a világ poli­tikai és gazdasági helyzete. Mé­lyen érdekeltek annak javításá­ban. És nemcsak azért, mert ez kihat gazdasági terveik teljesíté­sére, a- más államokkal való gaz­dasági és tudományos-műszaki kapcsolataik normális fejlesz­tésiére. A szocializmus, mint a vil­iág leghaladóbb társadalmi rend­szere természeténél fogva az em­beriség jövőjéért érzett nagy fe­lelősséggel lép fel, mivél legfon­tosabb célja az emberről, az em­ber jólétéről való gondoskodás. A KGST-tagországok kommu­nista és munkáspártjainak veze­tői, valamint állam- és kormány­fői azon a véleményen vannak, hogy nem a különböző társadal­mi rendszerű államok közötti kon­frontációra, nem a kapcsolatai­kat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tartós nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése konstruktív útjainak kere­sésére keli törekedni, a világban kialakult realitások és valameny- nyi ország érdekeinek figyelem- bevételével. Szilárd meggyőző­désük, hogy semmiféle világprob­léma, a szocializmus és a kapita­lizmus közötti történelmi vita 'sem oldható meg katonai úton. A KGST-tagországok mindig is a gazdasági elzárkózás követke­zetes ellenzői voltak, állhatato­san' kiálltak és kiállnak a más ál­lamokkal való széles kö.rű, köl­csönösen előnyös együttműkö­dés, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok normalizálása, az ezek fejlesztésének útjában álló min­dennemű korlát lebontása mel­lett. A dokumentum emlékeztet ar­ra, hogy az elmúlt évtized ta­pasztalatai meggyőzően, bizo­nyították az enyhülés szükségessé­gét és gyümölcsöző voltát a vi­lág valamennyi népe számára. Az értekezlet résztvevői fon­tosnak tartják mindazoknak a po­zitívumoknak a .megszilárdítását és megsokszorozását, s amelyeket a 70-es években a nemzetközi kapcsolatokban elértek, azt, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom és fejlődjön az egyenjogú együttmű­ködés az államok között, függet­lenül azok társadalmi rendszeré­től. Ehhez valamennyi ország konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Jelenleg nincs fontosabb fel­adat, mint a béke megőrzése a Földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. Elsődleges jelentő­sége van a fegyverkezési ver­seny megszüntetésének, a fegy­verzetek csökkentésére való át­térésnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szin­ten történő fenntartásának. Ez a világgazdasági helyzet javításá­nak is legfontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg­vannak győződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő bizton­ság elvének szigorú betartásával a nukleáris fegverkezési ver­seny megállítható, és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris ‘ le­szerelés reális intézkedéseinek valóra váltásához. Ehhez politi­kai akarat, valamennyi ország biztonságának érdekeit figye­lembe vevő, becsületes, egyenjo­gú és konstruktív dialógus szük­séges. Ezen az alapon lehet el­érni Európa teljes mentesítését, mind a középhatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől. Az európai béke és biztonság szempontjából a jelenlegi körül­mények között feltétlenül szük­séges követelmény az új nukleá­ris eszközök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ez­zel kapcsolatban az értekezleten képviselt államok ragaszkodnak a középhatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Euró- pábam való telepítésének meg­szüntetéséhez és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már te­lepített rakéták kivonásához ve­zető ' lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fognak történni a válasz­intézkedésék visszavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújítására Eu­rópának mind a középhatótávol- ságú, mind a taktikai atomfegy­verektől való mentesítésére vo­natkozó megfelelő megállapodá­sok elérése céljából. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladéktalanul meg kell állapodni a nukleáris fegyver­kísérleteik teljes és általános be­tiltásáról; a világűr mi'litarizá- lásánaik, az erő alkalmazásának a világűr,bén, a Föld elleni táma­dásnak a betiltásáról; a vegyi fegyverek világméretű betiltá­sáról és megsemmisítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsemmisítéséről az európai kontinensen. Az értekezleten részt vevő ál­lamok felhívják a figyelmet a Varsói Szerződés tagállamai és a :NATö-föj^líamok'között a kato­nái' erő alkailmazáfeáről váló köl­csönös lemondásról és a békés viszonyok fenntartásáról szóló szerződés megkötésére vonatko­zó rendkívül fontos javaslatra. Határozottan síkraszállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegy­verek elsőként való alkalmazá­sáról. A világgazdasági problémák megoldásának feladata kapcsán ma különös jelentőségre tesz szert a Varsói Szerződés orszá­gai és a NATO-országok között a katonai kiadások csökkentésé­vel kapcsolatos tárgyalások mi­előbbi .megkezdésének biztosí­tása, a szövetséges szocialista országok által az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz inté­zett felhívásiban nemrégiben ez­zel kapcsolatban tett részletes és konkrét javaslat alapján. A katonai költségvetés csökken- tésére vonatkozó megállapodás­nak természetesein ki kell' terjed­nie Valamennyi, jelentős katonai potenciállal rendelkező állam­ra. A katonai kiadások csökken­tése eredményeként felszabadu- . ló eszközöket a gazdasági és szo­ciális fejlesztés céljaira, többek között a fejlődő országok meg­segítésére használnák fel. A szocialista közösség orszá­gainak az enyhülésre és leszere­lésre vonatkozó javaslatai jól is­mertek. A KGST-tagországok ké­szek aktívan részt venni azok gyakorlati megvalósításában, csakúgy, mint a más államok ál­tal tett ^konstruktív kezdeménye­zések realizálásában. A háborús fenyegetés enyhí­tése, a katonai szembenállás csök­kentése szempontjából igen nagy jelentőségű volna a stockholmi bizalomerősítő, biztonsági és eu­rópai leszerelési konferencia si­keres befejezése. A KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjainak ve­zetői, valamint állam- és kor­mányfői a békés egymás mellett élés elveihez híven felhívással fordulnak valamennyi néphez, az államok és kormányok vezetői­hez, tegyenek aktív lépéseket a nemzetközi gazdasági együttmű­ködés fejlesztése érdekében. A szocialista országok által a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, az Egyesült Nemze­tek Szervezetében és más nem­zetközi fórumokon ezzel kapcso­latban 'tett javaslatok továbbra1 is érvényesek. E javaslatok tovább­fejlesztéseképpen az értekezlet résztvevői felhívnak a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok rende­zését, a gazdasági biztonság sza­vatolását és az államközi kapcsolatok e fontos terüle­tén a bizalom kialakítását célzó Akcióprogram megvalósítására, A nemzetközi érintkezés gya­korlatából ki kell zárni a gazda­sági agresszió bármely módsze­rét, többek között az embargó, a bojkott, a kereskedelmi, hitel­es technológiai blokád alkal­mazását, illetve az ezekkel való fenyegetést. A valamennyi állam közötti gazdasági kapcsolatokban ma­radéktalanul érvényesíteni kell a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tar­tását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erőszak alkalma­zásától, illetve az azzal való fe­nyegetéstől történő tartózko­dást, a teljes egyenjogúságot, . a nemzeti érdekek és minden nép azon. jogának tiszteletben, tartá­sát, hogy maga rendelkezzen sa­ját sorsával, a kölcsönös elő­nyök, a . diszkriminációmentes­ség és a legnagyobb kedvezmény elvét. ■Az értekezlet résztvevői ismé­telten megerősítik, országaik szi­lárd szándéka, hogy fejlesszék a gyümölcsöző kereskedelmi- gazdasági és tudományos-mű­szaki kapcsolatokat minden olyan szocialista, fejlődő és fej­lett tőkés országgal, amely ez iránt .készséget mutat. Célszerű­nek tartják, hogy e kapcsolato­kat elsősorban hosszú távú prog­ramok és egyezmények alapján bővítsék, az együttműködés kü­lönböző kölcsönösen előnyös for­máit alkalmazzák, beleértve töb­bek között az objektumok mű­szaki felszerelésében és létesíté­sében való közreműködést, az ipari kooperációt, i tudományos­műszaki problémák együttes megoldását stb. A KGST-tagországok a tőkés államokkal, valamint vállalataik­kal és cégeikkel való együttmű­ködés potenciális fejlesztési le­hetőségeinek aktívabb kiaknázá­sa mellett foglalnak állást. Ebben a vonatkozásban nagy jelentősé­get tulajdonítanak az európai or­szágok közötti gazdasági és tudo- #mányos-műszaki kapcsolatok bő­vítésének a Helsinkiben elfoga-' dott Záróokmány és a madridi találkozón elért megállapodások szellemében. A KGST-tagorszá­gok támogatják a Kölcsönös- Gaz­dasági Segítség Tanácsa és a fej­lett tőkés országik, továbbá a fejlődő országok gazdasági szer­vezetei közötti, kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok kialakítását. Ezzel összefüggésben megerősítik, hogy készek a KGST és az EGK között megfelelő megállapodást kötni, szem előtt tartva a szóban forgó szervezetek tagországai kö­zötti kereskedelmi-gazdasági kap­csolatok- további fejlődésének elő­segítését. A KGST-tagországok kommu­nista és munkáspártjainak veze­tői, valamint állam- és kor­mányfői sürgetően szükségesnek tartják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demok­ratikus alapon történő átszerve­zésére és az új gazdasági világ­rend kialakítására irányuló mun­ka aktivizálását. A nemzetközi gazdasági kap­csolatokat oly módon kell átren­dezni, hogy a világ minden or­szága sokrétűen. fejleszthesse gazdasági potenciálját, a béke, .az igazságosság és a kölcsönös együttműködés körülményei kö­zött haladhasson a fejlődés út­ján. A KGST-tagországok, lehető­ségeikhez mérten, a jövőben is gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a szabadságukat és függetlenségüket kivívott álla­moknak a nemzetgazdaságuk fej­lesztésére irányuló erőfeszítéseik­hez. A KGST-tagországok a jelen Deklarációban szereplő javasla­tok megvalósításában mindenki­vel együttműködnek, aki érdekelt a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok javításá­ban. Más államoktól a jóakarat, a kölcsönös megértés, a közös ak­ciókra való törekvés hasonló megnyilvánulását várják, és ezen az alapon készek- bármely konst­ruktív javaslat megvizsgálására.- Az-értekezlet-résztvevői meg vannak győződve. arról, hogy je­lenleg, jobban, mint valaha, szük­ség van arra, hogy valamennyi parlament és kormány, a széles világközvélemény, minden józa­nul gondolkodó ember egyesítse erőfeszítéseit a béke megőrzése és megszilárdítása, a fegyverke­zési hajsza megfékezése, a lesze­relés, elsősorban a nukleáris le­szerelés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása céljá­ból, valamennyi ország és nép ér­dekében — hangoztatja befeje­zésül a deklaráció. A deklaráció aláírói: A Bolgár Népköztársaság ré­széről — Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bol­gár Népköztársaság Államtaná­csának elnöke a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről — Gustáv Hu- sák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság államfője a Kubai Köztársaság részéről — Carlos Rafael Rodriguez, a Ku­bai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak, tagja, az Államtanács elnök- helyettese, minisZterelnök-he- lyettes a Lengyel Népköztársaság ré­széről — Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a' Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke a Magyar Népköztársaság ré-' széről — Kádár János, a Magyair Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a Mongol Népköztársaság ré­széről — Jumdzságin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke a írómét Demokratikus Köz­társaság részéről — Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának el­nöke . I a Román. Szocialista Köztár­saság részéről — Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. a Szovjet Szooialista Köztár­saságok Szövetsége részéről — Konsztantyin Csernyenko, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió, Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke a Vietnami Szocialista Köz­társaság részéről — Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom