Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

4 m PETŐFI NETE O 1984. május 29. HÖ&ÖZPONT A HELVÉCIA! ÁLLAMI GAZDASÁGBAN V A RAG—3-as típusú venyigeaprító gép. • A hőközpont belseje, a képen: az égetőberende­zések. llllll I 1^' 1HHP Hulladékból energia Nagyszabású tervet dolgoztak ki a Helvéciái Állatni Gaz­daságban az energiatermelésre felhasználható másodnyers­anyagok hasznosítására. A szakemberek számítása szerint a mezőgazdasági nagyüzemben évente mintegy 1800 tonna szőlővenyige, gyümölcsgally és erdészeti nyesedék keletke­zik, amelynek elégetésével 600 tonna gázolajat tudnak meg­takarítani. A szakemberek számításai szerint évente 3—3,5 millió forint költségcsökkenést lehet ily módon elérni. A gazdaság pályázatot nyúj­tott be a Beruházási Bank­hoz a faalapahyag hőener­gia célú hasznosítására. A pá­lyázatot elfogadták. Az Ener­giagazdálkodási Intézet tervezte a hőközponitot, a kivitelezési költségelőirányzat 14,3 millió fo­rint, ennek 20 százalékát a gaz­daságnak kellett előteremteni. Az üzempróba ez év elején kezdő­dött és jelenleg is tart, menet­közben már néhány nem várt technológiai hibát kijavítottak és lehet, hogy még szükség, lesz több finomításra. Mindezt Almási Jánostól, az erdészeti és energiagazdálkodási főágazatvezetőtől tudom meg, aki az előbbiekhez hozzáteszi: — Ilyen jelentős vállalkozás csak összehangolt csapatmunká­val valósítható meg. Nemcsak sa­ját szakembereink fogtak össze a cél érdekében, hanem egy sor intézménnyel is kötöttünk együtt­működési szerződést. Az ültet- vényjellegű nemes nyárjasok gyé­rítésénél és véghasználatánál ke­letkezett koronaanyag aprításá­hoz a Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaságtól kaptunk gépet. Kérésünkre a Szekszárdi MEZŐ­GÉP Vállalat három RAG—3-as típusú venyigeaprító gépet készí­tett. Univerzálisnak ítéljük meg a gazdaságunk gépműhelyében ösz- szeállított E—281 típusú, jánva- szecsikázóból átalakított aprító­gépet. Ez utóbbi alkalmasnak lát­szik szőlővenyige, gyümölcsnye- sedók, valamint gallyázásbóil szár­mazó hulladék feldolgozására. A gazdaság szakemberei szá­molnak az energiaigény növeke­désére, valamint az új hőközpont működtetéséhez szükséges alap­anyagforrás időleges csökkenésé­re, hiszen nem minden évben egy­formán jelentkezik a fahulladék. Ezért biztonsági-tartalékkén,t hoz­zákezdtek rövid vágásfordulójú, úgynevezett minirotációs, elsőd­legesen az energiatermelést segí­tő erdőtelepítésekhez. Sajnos,, en­nek kitermeléséhez Magyarorszá­gon jelenleg hiányzik a megfe­lelő géptípus. Külföldön ez a té­ma már megoldott. — Az említett erdőművelés ese­tén hektáronként 15 tonna aprí- tékot tudunk termelni 3—4 éven­ként. Véleményem szerint az álla­mi gazdaság jelenlegi igényét hat­száz hektár ilyen ültetvénnyel ki lehetne elégíteni. A minirotácjós mód az úgynevezett apróvadás erdő szerepét is képes lenne be­tölteni — hangoztatja a főágazat- vezető. Együtt tanulmányozzuk az új hőközpont működését. Az apríté- kot automata berendezés szállít­ja az égetőbe, a felmelegítendő víz — amelyet szintén megfele­lően elő kell készíteni a gőzzé va­ló átalakításihoz — automatiku­san, vezetéken keresztül jut to­vább. A keletkező gőz — amely 170 fokos — újabb csövek segít­ségével kerül a palackozóba, a szeszfőzdébe a munkafolyamatok segítésére. Az idén az irodaépü­letekből is kitelepítenek mintegy 200 olajkáilyhát, s helyettük a hő- központból származó gőzzel .fűié­nek. Az állami gazdaság kezdemé­nyezése még egyedülállónak szá­mít a megyében. A másodtermé- kek hasznosításával jelentős költ­ségmegtakarítást tudnak elérni és amellett a gyenge termőképességű homokterületeiket a már említett energiatermelést segítő erdők te­lepítésével hasznosítják. K. S. A kitüntetett gyümölcstermesztő A keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet központjában erős kézfogású, motorozáshoz öltözött nőt mutatnak bel Árvái Mihályné, Erzsiké, a gazdaság gyümölcstelepének vezetője, aki április 4-én kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Életem első munkahelye ez a szövetkezet, 1982-ben kezdtem dolgozni. Először munkacsapat­vezető voltam, a cukorrépától kezdve mindenféle növénnyel foglalkoztunk akkoriban. Azután elvégeztem egy betanított gyü­mölcstermesztő tanfolyamot és munka mellett leérettségiztem. A gyümölcstelep vezetője 1978-ban lettem. A telepen két állandó munkás dolgozik, idényben — metszéskor, gyümölcsszedéskor — pedig 110— 120 ember irányítása a feladatom. A gyümölcsösben most már min­dent észreveszek, a kipattant almásunk, a körtés és a meggyes rügytől az elszáradt ágakig. Az az igazi munkahelyem. Egy kis motorral szaladgálok egész nap, hiszen az ültetvények elég mesz- sze esnek egymástól. Szeretek beszélgetni a körülöt­tem élő emberekkel, meghallgat­ni gondjaikat. Mindig szívesen vállaltam a társadalmi munkák- ' ban, közös rendezvényeken a részvétéit. Felfigyeltek rám, s így lettem a község nőbizottságának tagja, itt hat éven keresztül tevé­kenykedtem. Aztán lassan kiala­kult a mostani elfoglaltságom. A szövetkezetben a kertészeti pártalapszervezet vezetőségi tag­ja vagyok. Az MSZMP Bács-Kis- kun megyei Bizottságának, vala­mint az agitációs és propaganda­bizottságnak a munkájában is részt veszek. Jó érzés, hogy eze­ken a fórumokon szerzett tapasz­talataimat továbbadhatom. Hogyan lehet ennyi helyen helytállni? Természetesen jó csa­ládi háttérrel. Ez pedig nálunk szerencsére nem hiányzik. A fér­jem munkásőr, ő is tevékeny em­ber. A. lányaim pedig büszkék rám. Már nem tudnám elképzel­ni, hogy nem dolgozom. Otthon ki kellett alakítanunk egy igen szoros munkamegosztást. De nem csinálunk ügyet abból, kinek mi az eredeti feladata a családbán, mindenki végzi a Soron követke­ző munkát, ha éppen ő ér rá. Átlagembernek tartom magam. Amiről úgy érzem, hogy rám tar­tozik, meghallgatom, elmondom a véleményem. Legcsúnyább dolog­nak tartom, ha valaki, amikor szólhatna, hallgat, amikor nem kérdezik, akkor pedig beszél a világba... . Jó lenne, ha Kecel megmarad­na ilyen összetartó, fejlődő köz­ségnek, mint amilyen most. Ami­kor a község apraja, nagyja kinn dolgozik a határban Kecel fejlesz­tése is szóba kerül. Sokan örül­nek a gázprogramnak, az új ne­velési központnak és természete­sen á lósportban elért eredmé­nyeknek. A kitüntetés nagyon jól esett. Talán nem is az a tény, hogy ki­tüntettek, hanem, hogy észrevet­ték a munkámat... Gál Eszter ve rsInWeiMvás Szőlész—borász fiatalok megyei vetélkedője A KISZ Központi Bizottsága 1984. évi akcióprogramjához csat­lakozva, illetve az érdekelt or­szágos szervek felhívása alapján a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottsága, a Bácskái és Duna-melléki Terme­lőszövetkezetek Területi Szövet­sége, a Kiskunsági Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Területi Szövet­sége, a MEDOSZ Bács-Kiskun megyei bizottsága, az ÉDOSZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága, valamint a MAE Bács-Kiskun me­gyei Szervezeté meghirdeti a sző­lész—borász fiatalok területi szakmai, politikai és munkavédel­mi vetélkedőjét. Az országos szervek felhívása a MÉM Értesítő 1984. évi 4. szá­mában jelent meg, amely szerint Bács-Kiskun megye, Pest megye és Budapest ifjú szőlészei, borá­szai közös területi döntőn vesz­nek részt. A terüléti döntő csa­patai közül asz első öt helyezett juthat tovább az országos ver­senyre. A vetélkedőn 4 fős csapatok szerepelhetnek iaz alábbi összeté-' telben: egy-egy mérnök vagy üzemmérnök, technikus, borász szakmunkás, szőlész szakmunkás. Indulásra jogosult minden olyan fiatal, aki az országos dön­tő időpontjáig (1984. augusztus 31.) nem tölji be a 30. életévét, meg­felelő szakképzettséggel rendelke­zik, büntető-, illetve .fegyelmi el­járás alatt nem áll. A területi döntő helye: kiskő­rösi városi művelődési ház, vala­mint a Kiskőrösi Állami Gazda­ság. A döntő időpontja: 1984. augusztus 1—2. Tekintettel a MÉM Értesítő fent említett számában foglaltak­ra, 1984. június 10-ig kell a mun­kahelyi, „házi versenyeket” meg­rendezni és az üzemi, munkahe­lyi verseny I. helyezett csapatá­nak adatait elküldeni a KISZ Kiskőrösi városi Bizottsága cí­mére (6200 Kiskőrös, Ligeti tér 1, Pf. 51.). A Verseny részletes program­járól a jelentkezések beérkezése után küldenek a rendezők tájé­koztatót. . • A felhívó szervek kérik a me­zőgazdasági és élelmiszeripari üzemek vezetőit és KlSZ-szerve- zeteit,. segítsék elő, hogy minél több fiatal vegyen részt a mun­kahelyi,-majd a területi vetélke­dőm. Ismét Bit-let Az í ötlet -számítástechnikai mellékletének legújabb száma Vallató rovatában |az egyik j kis sorozatú, de (nagy hírű hazai Szá­mítógépet, az Aircomp \16-ot val­latják az „inkvizítorok”. A címoldalon a legutóbbi szám_ ban a szerkesztő által „Hame- buk” címmel feldobott labdát dobja vissza Szekfú András „Csu­kott bicskával” címen. A vita té­mája — jó-e egyáltalán valami­re ja személyi számítógép? — bi­zonyára újabb olvasókat is szfc lásra ösztönöz, így remélhetőleg megindul az felső hosszabb vita a Bit-let történetében. Természetesen ezúttal is talál­nak az érdeklődő olvasók 1 prog­ramajánlatot a mellékletben. De ezúttal nem ,konkrét változta­tás nélkül .— beírható listát kap­nak egy adott géptípusra, hanem alapötletet, is ímódszert iegy olyan program megírására, amely ada­tok — például számítógépes prog­ramjaink vagy könyveink \ — nyilvántartására alkalmas. I A „Sorvezetőben” ■' középisko­lások szólnak hozzá ßallogh Györ_ gyi cikkéhez, amelyben a HT 1080z gép belső működését vette szemügyre. Természetesen |a szer­kesztőség ezúttal is válaszol ol­vasói levelekre, közli a legfris­sebb híreket, is várja az olvasók megoldásait a gépnyerő pályá­zatra. \ ___________________/ A BÁCSÉPSZER Vállalat felnőtteknek szakmunkásképző tanfolyamot szervez Kecskeméten kőműves, ács-állványozó Kunszentmiklóson kőműves Jelentkezés: 1984. június 30-ig. Kecskemét, Tatársor 1/a. Munkaerőgazdálkodás 984 CSÖKKENŐ LÉTSZÁM MELLETT Van-e elég munkáskéz? Napjainkban a megye munkaerőtartalékai kimerültek, tartós folyamatként kell számolni a létszámcsökkenéssel — állapította meg a megyei pártbizottság február 28-i ülésén. Van-e elegendő munkáskéz, talál-e mindenki megfelelő mun­kahelyet? A mintegy kétszázhetvenezer munkavállaló és a sok száz vállalat, szövetkezet, intézmény — azaz a munkál­tatók — sok ellentmondást rejtő kapcsolatáról, a munka­erőhelyzet idei alakulásáról kérdeztük dr. Tóth Imrét, a me­ggyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét. — Hogyan jellemezné a mai helyzetet? — A korábbi évekhez hason­lóan 1983-ban is nagy, a lehető­ségeket messze meghaladó mun­kaerő-kereslet volt jellemző. Az igények és a valóság különbségé­nek érzékeltetésére néhány adat: a munkáltatók tavaly három és fél ezer fős növekedést terveztek, ezzel szemben a dolgozói összlét- szám az év végére majdnem ugyanennyivel csökkent. Az idei adatokból kitűnik, hogy ismét csaknem háromezres létszám-fej­lesztést terveznek a munkáltatók. — Mi az oka ennek a tartós lét­szám-éhségnek? — Számos körülmény sorolható fel: ütemtelen a termelés, és min­denütt igyekeznek a munkacsúcs­ra tervezni a létszámot; vannak' a megyében szép számmal szezo­nális foglalkoztatók is; az élő­munka még mindig viszonylag ol­csó, nem eléggé költségérzékeny. A legtöbb helyen nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy eltanácsol­ják, elküldjék az éppen felesle­ges embereket, mert félő, hogy szükség esetén nem tudnak majd új dolgozókat felvenni. A valós gondokat is elismerve, meggyő­ződéssel mondhatom, hogy ha va­lami természetfölötti csoda foly­tán minden munkáltató megkap­ná a kért létszámot, nyomban, ki­derülne, hogy nincs is ennyi em­berre szükség. Az adatok össze­vetése során jellemző ellentmon­dás bukkant elő. A lehetőségeket messze meghaladó, összesen 6000 —7000 fős szakmunkástanuló be­iskolázási igényt jelentettek be az idei évre, Egy másik csatornán pedig azt jelzik a munkáltatók, hogy pillanatnyilag mintegy há­romezer végzős szakmunkástanu­lót tudnak fogadni. A különbség tükrözi azt a felismerést, hogy a munkaerő-utánpótlás csaknem ki­zárólagos forrása az ifjúság, ezért — mint lehetségesnek vélt meg­oldást vállalják a túlképzést. — Milyen a helyzet a másik ol­dalról, a munkába állók, munkát keresők szemszögéből? —■ A tanácsi munkaközvetítés tapasztalatai alapján azt mond­hatom: mivel lényegesen nagyobb a kereslet, mint a kínálat, a leg­több területen könnyű elhelyez­kedni. Vannak persze kivételt ké­pező szakmák, és egyes esetekben a bér és a munkakörök tényleges tartalma nincs arányban a szak- képzettséggel. Az idén munkába álló mintegy ötezer fiatalt hétezer álláshely várja. Érdekes viszont, hogy miközben ilyen nagy a mun­kaerő-éhség, nem jellemző a nyugdíjasok és a gyesen levő nők foglalkoztatásának bővülése. Ér­demes hozzátenni: a nyugdíjasok, a kismamák részéről sem jelent­kezik olyán nagy igény, hogy ez gondot okozna. — A nemrég alakult munkaerő- szolgálati irodák működése milyen változásokat hozott? — Elsők között szerveztük meg az országban ezt a tevékenységet, de ez nem jelenti azt, hogy a miénk, a legfejlettebb. Kecske­méten a megyei tanács döntésére jött' létre az iroda, míg Baján he­lyi kezdeményezésre. Ez utóbbi nagyon színvonalasan, korszerű eszközökkel dolgozik: képújságot működtetnek, most vezetik be a számítógépes nyilvántartást. Kecskeméten is törekednek a ha­tékonyabb működésre, de a je1 lenlegi feltételek ennek határt szabnak. Változásra van szükség. A megyében a tanácsi munkaerő­szolgálathoz bejelentett munkale­hetőségek száma 4500—4700 kö­zötti havonta, enyhén emelkedik, míg a munkát keresők száma en­nek nincs tizedrésze sem, mint- epv 300—400 ember. Érthető, hogy a munkáltatókat a belső tartalé­kok feltárására ösztönözzük. — Tudnak is tenni valamit en­nek érdekében? — Segítséget nyújtunk a köz­ponti átképzési támogatással, amely lehetővé teszi a dolgozók átcsoportosítását. A miskei Már­cius 15. Termelőszövetkezetben például változtattak tevékenysé­gük szerkezetén. Létrehoztak e<*y gumicsizma-gyártó részleget, és mintegy száz dolgozó átképzését kezdték meg az új, jövedelmező­nek ígérkező munkára. A vállala­tok közül a Pamutfonó Ipari Vál­lalat bácsalmási gyára és a bajai BÁCSHÜS jelzett hasonló igényt. Ezek azonban ma még elszórt kez­deményezések. A munkaszervezés, a munkahe­lyek racionalizálása hatékony esz-, köz lehetne a belső tartalékok feltárására. Sajnos, szembetűnő a lemaradásunk. A feltételek is rosszabbak az országos átlagnál — sok a gyáregység, a nem önál­ló üzem a megyében, kevés a szakember —, holott ezen a terü­leten, volna mit tenni. — Hogyan illeszkedik a megye munkaerő-helyzete az országos képbe? — Nálunk valamivel nagyobb a kereslet, mint az országos átlag. Munkaerő-tartalékok • már csak néhány megyében — Szabolcsban, Borsod és Heves megye egyes te­rületein — találhatók. Megyénk szezonális foglalkoztatói, elsősor­ban a mezőgazdasági üzemek, rendszeresen toboroznak is mun­kásokat ezeken a vidékeken. A másik lehetőség az országhatáron túl jelentkezik. Sajátos gyakorlat­tá vált Kiskunhalas, Baja, Jakabé szállás gazdaságaiban lengyel munkások foglalkoztatása, 2—3 hetes turnusokban. Tárgyaltunk már jugoszláv kishatármenti együttműködésről, és végeztünk igényfelmérést vietnami munká­sok fogadásáról is. összefoglalva azt mondhatom, nem várhatók alapvető változások 1984-ben. A legnagyobb feladat az idén is a termelékenység, a munka haté­konyságának növelése a dolgozói létszám várható csökkenése mel­lett. Lovas Dániel Vezetők az iskolapadban Gazdasági vezetőink 1 döntő többsége akkor végezte iskoláit, almikor még nem,,tanították a számítástechnikát. Ma már az élet, az irányítás korszerűsítése, a gazdasági döntések előkészíté­se megköveteli, hogy a vezetők, középvezetők a jó felkészültségű, számítógépes szakemberek közre­működésével egyre inkább igény­be vegyék a, komputereket gaz­daságszervező, ellenőrző felada­taik megoldásához. Mindezt alap­vető ismeretek nélkül képtelenek lennének megoldani. A Volán 9-es Vállalatnál — a'höl huzamosabb idő óta számi- tógépes adatfeldolgozást végeztet­nek a Volán Eletkronikával — most vizsgázik a próbaüzem so­rán egy VT—20—A típusú kisszá- mítógép, A Volánnál, de máshol Vis ma már alapvető szükséglet- -ként- jelentkezik, hogy a vezetőik megismerjék és hasznosítsák a számítógép nyújtotta lehetősége­ket. Természetesen nem az a cél, hogy a vezetőkből komputer- szakembereket képezzenek, ha- ’ nem olyan szakismeretek birto- Ikába kerüljenek, amelyek lehető­ivé teszik a számítógép alkálmá­zását különböző gazdasági, javí­tási, döntéshozatali feladatok el­végzésében. Cél még az is, hogy a vállalat, az üzemegységek, a főnökségek, a politikai és a tár­sadalmi szervek vezetői kérdése­ket, „leckéket” tudjanak feladni a berendezésnek, s azokra több, alternatív választ kapjanak. A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat szervezésében heten­ként két alkalommal egy-egy cso­portnak tartanak foglalkozást a Számítástechnikai és Ügyvitel- szervező Vállalat kecskeméti szak­emberei, akik megtanítják a vál­lalat kijelölt dolgozóit á számí­tógépes programozás, tervezés, adatszintetizálás alapjaira. A Vo­lán 9-es számú Vállalat vezetői azt várják e tanfolyam elvégzése Után, illetve a VT—20—A típusú kisszámítógép használatától, hogy csökken a járművek javítási ide­je, illetve azt jobban igazíthat­ják a fuvarfeladatokhoz. A hathetes tanfolyam gyakor­latilag lehetővé teszi gazdasági döntések gyorsabb, alaposabb, sokoldalúbb előkészítését, az ope­ratív irányítás javítását.­G. G. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom