Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

1984. május 29. * PETŐFI NÉPE & S IGENT VÁGY NEMET MONDÁM S zokatlanul élénk kritikai visszhang fogadta Gyur- kó László 1970-ben meg­jelent, Az egész élet című drá­makötetét. Sokat ígérőén moz­dult a hazai színházi élet. A ka­posváriak akkoriban hitették el magukkal, később közönségük­kel, hogy vidéki társulat is si­kerre számíthat, ha hittel, elhi­vatottsággal, felsrófolt igényes­séggel, az avitt megszokásokkal hadakozva korszerű, új színházat csinál. Az új, fiatal rendezői nemze­dék újra meg újra kihívta a ma- radiságot, a szürkeségüket, ap erőtlenséget, a korszerűtlenséget tekintélyi elvekkel védelmezők ■ingerült' ellenállását. 1970. szep­tember 7-én megnyílt a Huszon­ötödik Színház, amelynek — ho­nunkban ritka öröm —, előbb volt programja, mint társulata, épü­lete. Szinte a lehetetlenre vál- lálkoztak a közösségi és a közön- ségi, az értelmiségi és népi jel­zőkkel meghatározható színházi modell meghirdetésével. Kecs­keméten 17 ezren nézték meg a Cigányprímást, az új társulat első évadjára 10 ezren váltottak jegyet. Mégis, mégis nekik volt igazuk! Ki emlékszik ma már a kedélyes operett itteni szép elő­adására, de a Huszonötödik Szín­ház katalizátorként megmozgat­ta' kulturális életünket. Az említett kötetben olvasható Szerelmem,, Elektra és a kicsit saját küzdelmeiket is megjelení­tő — A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyű-! séges kalandjai és gyönyörűszép halála hamarosan színre is került Gyurkó színházában, de — tud­tommal — jóval később, másutt mutatták ibe a címadó drámát. Az alcímében didaktikus já­téknak minősített Az egész élet­et ugyanis a szocialista etika megalapozásában szenvedélye­sen érdekelt Gyurkó írta. A kö­tet méltatói .is megjegyezték, hogy a férfi és nő kapcsolatát taglaló' röpirat inkább gondolko­dásunk színpadán jeleníthető meg, '.mint valóságos pódium deszkáin. Kevés az eljátszható cselekmény. Mondhatnék: in­kább .önmagával viaskodik a Férfi és a Nő, mint egymással. Kecskeméten az egykori újító Évről évre megyéinkben is sok száz pedagógus vállalja a szün­időben az építőtáborok irányítá­sát, felügyeletét, az ott folyó munka szervezését, a közösségi nevelés iskolán kívüli feladatát. A Mezőgazdasági és Élelmiszer­ipari Minisztérium a közelmúlt­ban többüket a Kiváló munká­ért miniszteri kitüntetésben ré­szesítette. Köztük volt Óvári La­jos tanár is, aki a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban ma­tematikára, fizikára és technikai ismeretekre tanítja a növendéke­ket. Nyáron pedig — az utóbbi években már vezetőként — az iskola diákjaiból álló 150—200 főis csapattal az ország különböző gazdaságaiban tevékenykedik a szerződött időben, miként a ki­tüntetés igazolja: eredményesen. Önként vállalják Az iskolában még javában folytak az érettségik, amikor egy kis beszélgetésre félrehúzódtunk a tágas irodában, ahol rövid idő­re Brenyó Mihály igazgató is be­kapcsolódott a tábori élet hasz­nosságáról folytatott eszmecse­rénkbe. Mint elmondta: a tábo- rózás sok ismerettel gazdagítja a résztvevőkét, akik szívesen, s ön­ként vállalják ezt a munkát. Az idén, a kevesebb fogadóhely mi­att, valamivel kisebb létszámmal kelnek útra a kéthetes turnus tagjai, de a munkájuk hasznossá­gát most is kialakult és jól ösz- szeszokott tanári csoport részvé­tele és a fiatalok már megszokott ambíciója garantálja. Büszkén említették a KISZ KB által ala­pított és ‘ már három ízben kiér­demelt zászlókat, a két alkalom­mal kapott oklevelet, melyek a ..Bányaisok” munkában való helytállását bizonyítják. Óvári Lajos , egyébként So- miogyból, Barcsról származó fia­talember, kilenc éve Szegedről, az egyetem elvégzése után jött a Bányaiba — feleségével, Csabai Máriával együtt, aki ennek az iskolának volt korábban a nö­vendéke, most pedig ugyancsak a tanára. így hát a táborozökat is' együtt kísérik el - a két kisgyer­mekük sem akadálya ennek a nyá­ri munkának —, s az élmények is közösek. A kitünjjptés pedig az egész csoport érdeme — vallja, mint ahogy ;a jó csapatmunka eredményét, látja abban is, hogy a gimnázium növendékei közül Az egész élet színházhoz 1971-ben csatlakozó Szigeti Károly rendezésében él­vezhető, szórakoztató, helyenként feszült játékot láthatunk. (Az új évadban is műsoron marad, Gyurkó László drámája.) Nem hagyott nyugodni a kér­dés: mi emelte meg a színpadon a — mint említettem — általá­ban kevéssé látványosnak, „drá­mainak” érzett szöveget. Hasz­talan ikerestem hetekig a régi kötetet. Beszámolómhoz készü­lődve jutott csak eszembe: az Üj Írás is közölte 1970 májusi és jú­niusi számában. (Olcsóbb, gyors eljárással sokszorosított, rende­zői megjegyzésekkel gazdagított szövegét bizonyára számos néző megvásárolta volna.) ,)A színpadon nincs másra szükség, miint néhány, különböző magasságú emelvényre, s egy fe­kete körfüggönyre”, közölte ’ az eredeti változat szerzői utasításá­ban az író. Rátkai Erzsébet dísz­let- és jelmeztervező az adott helyzetek ritmusára összevonó­dó, széttáruló, a kis pódiumot tagoló függönyei magát a játékot is dinamizálták. Üjra meg újra, szinte áthatolhatatlan, átláthatat­lan falként választották el az itt- ott rövid, percekre kiszámított időre találkozó szerelmeseket. Hol és mikor? A Kórustól tudha­tó, mint ahogyan „ez” vonja le időnként a tanulságokat, kérdé­seivel, utasításaival továbblendí- ■tí az előadást, a történtek mér­legelésére készteti a szereplőket és a nézőket. ) Szigeti az eredetileg háttérben álló, arctalan, vörös estélyiruhás, szenvtelen kórus helyett Galkó Balázsra bízta a hajdani görög színházakat idéző kórus feladatát. Szinte harmadik szereplőként van jelen a Férfi és a Nő boldog és tragikus tusakodásain. Mind­ez a.történet időtlenségével szem­ben, inkább a szituációk maisá­gát hangsúlyozza. Az egytagú évente csaknem százan pályáznak különböző országos vetélkedőkön, és szép számmal jutnak el a döntők közelébe, de néhányan az elsők közé is. A továbbtanulók aránya pedig — a másodszori „nekifutókat” is beleszámítva — megközelíti a jelentkezők hetven százalékát. Helytállnak a munkában Az a véleménye Óvári Lajos­nak, hogy aki megszokta az is­kolai kemény helytállást a tanu­lásban, az a nyári fizikai munká­ban is könnyebben boldogul. Bár nem kizárt, hogy egy-egy, a szel­lemiekben kevésbé jeleskedő nö­vendékről itt derül ki, hogy na­gyobb erőkifejtésre is képes más területen, ahol erőt és ügyességet kell kihoznia magából. Reggel hattól délig tart a munka — pél-, dául kukoricacímerezés, cukor­répa-gyomtalanítás —, majd a közösen kialakított szabadiidős program következik. Mezőhegye­sen, ahova a nyáron is már nem először mennek, bár a tábor tá­volabb esik a várostól, a gazda­ság külön autóbuszával viszik őket, s általában elég változatos szórakozás — például az uszoda, kulturális és sportrendezvény — várja, a fiatalokat. A napi átlagkeresetük tavaly 154 forint volt — magasabb, mint az országos átlag —, ebből a gazdaság az előírás szerinti öt­ven forint étkezési költség he­lyett c.sak húsz forintra tartott igényt, a többit — mintegy 42 ezer forintot — a megyei KISZ- bizottság révén az iskolai ifjúsági szervezet kapta közösségi célokra. A diákok pedig a táborozás vé­gén ezer—ezerkétszáz forint kö­rüli összeget mondhattak magu­kénak. A sok egyéb mellett tehát ilyen kézzelfogható haszna is volt a becsülete® helytállásnak. Az iskola hírnevéért — A munkára nevelést- termé- szelesen ez a két hét nem pótolja — véli beszélgetőpartnerem —, de bepillantást enged egy nagy­üzem életébe, 1 a körülmények új oldaláról mutatják be a tanárt és ■ n diákot egyaránt. Különösen a, közösségi szellem kialakítása szempontjából Van jelentősége kórus azonban óhatatlanul meg­billenti a két nem egyensúlyát, lehetséges persze, hogy szándé­koltan: noha a nők a férfiaknál ás viharzóbban megélik a szerel­met, sorsukban, megítélésükben kifejeződhet, hogy talán bioló­giai, mindenképpen társadalmi okokból a „gyengébb”, vagyis a körülményeknek kiszolgáltatot­tabb nemhez tartoznak?! 'A rendező s moralizáló, az ' ugyanazt a gondolatot más-más hangfekvésben ismétlő részek ki­húzásával szemléletesebbé tette Gyyrkó mondandóját: Csak a szerelmesek fedezhetik föl a vi­lágot, a szerelem által .válhat óriássá az ember, másként látja a világot a szerelmes és a sze­relem tükrében másként látjuk életünket. A szerelem az ember és az emberiség jövője: és még­sem ismerjük természetrajzát. Az egész élet más, ha szeretünk, de mégsem vállaljuk, vállalhatjuk adott szövetségeink fölbontását, olyan nehéz megválni a máshoz \ is kötődő múlttól. Mi tagadás, olykor a színpadon Is közhelynek hatnak a szerelem szenvelgő közhelyei, bár a sza­vak súlyát megnöveli a rendező által kidolgozott pontos és eléggé erőteljes mozgáskoreográfia, a gesztusok lendülete, az erőteljes színészi játék. A markáns egyé­niségű Csendes László, a baráz­dált arcú az otthon, a munka, a mellékállás(ok) és a Szerelem négyszögében kínlódó jellegzetes értelmiségi IFérfi, aki végül is nem tudja, nem akarja, nem te­heti meg az életét, az életüket új mederbe terelő lépést.' Réti Erika vibrálóan izgalmas, nagy érzel­mei, vágyai hálójában vergődő Asszony, aki sokkal kevésbé bír­ja a bizonytalanságot. Kevésbé hálás feladat jutott Galkó Ba­lázsnak, a Kórusnak. Végül is az előadás jobban tet­szett irodalmi alapanyagánál. Gondolom, ennek maga a szerző­színigazgató örvendez leginkább. Már negyedszázada hirdeti: a színházban az írott szövegnél fontosabb az alkotó szellemiségek jelenléte, vagyis a rendezői ké­pesség és szándék, a színészi erő és hevület. Heltai Nándor ® Óvári Lajos tanár, a MÉM ki­tüntetettje. ennek a kissé kötetlenebb moz­gást lehetővé tevő, de mégis az „egy mindenkiért” elvet a gya­korlatban is erősítő munkának. Hiszen nem mindegy, milyen a róluk kialakult vélemény. Az iskola híre-meve egyébként is gyakran előjön a tanár és az igazgató szavaiban, látszik, hogy ez fontos kérdés a nevelőtestület számára, s igyekeznek elültetni a növendékek tudatában is. Azt vallják, hogy nem az elitképzés hanem az egyenlő esélyek meg­teremtése a feladatuk, s igyekez­nek „felhozni” az elmaradókat. Féltő aggódással figyelik a felvé­telizőket, együttéreznek velük a sikerben, s netán kudarcukban egyaránt. Óvári Lajos az iskola KISZ-ta- nácsadó tanára is, ami azt jelen­ei. hogy idejét nem sajrfálva so­kat van együtt a tanév során a társadalmi tevékenység . révén is az ifjúsággal. Feleségével együtt a szépen gyarapodó iskolai párt- alapszervezet tagjai. Sokféle szál­lal kötődnek tehát az intézetük­höz, a diáksághoz, a tantestület­hez, második otthonukhoz. S eb­ben az egész tantestület osztozik velük. Bízva abban, hogy az in­nét kirajzó - ifjúság megállja a helyét az élet minden területén, ahova kedve, hivatása, szorgalma és az' itt szerzett tudása, emberi tartosa révén eljuthatott. F. Tóth Pál Szünidőben is együtt a diákokkal EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN A játék pedig nem játék! • Az érdekeltek egyelőre még csak nézik azt az óvodai játszósző­nyeget, amelyen pihenni és játszani is lehet. (Méhesi Éva felvétele) — Olvastam egy könyvben, amély megvalósításra érdemes ötletek tála­lása mellett azt a tévhitet akarja el­oszlatni, hogy a játék komolytalan do­log. Ennek ellenkezőjéről próbálta meggyőzni a látogatókat az a kiállí­tás is, amelyet játszótéri és szobai já­tékszerekből rendeztek Kecskeméten a Magyar Naiv Művészek Múzeumában. Elég, ha csak körülnézünk so­kat szidott lakótelepeinken: a porban, pocsolyában, építkezé­sekről visszamaradt törmelékek 'között játszanak a gyerekek, s ugyanolyan vigasztalan kép tá­rul elénk, ha a játszóterekre, óvoda- vagy iskolaudvarokra nézünk be. Beton, vas és ho­mok —, és ezzel kimerül a ját­szótér-tervezők fantáziája. Az utóbbi megállapítás igaz, de mégis sántít, ugyanis olyan, hogy játszótér-tervező, illetve játék­tervező — hiszen ez á fajta sze­gényesség ugyanígy jellemzi a szobai játékokat is — tulajdon­képpen nem is létezik. Pedig a természetes anyagokból készült, manipulálható játékoknak igen nagy keletjük lenne. Ma még csak idea, de egyéb­ként a világ legtermészetesebb dolga lenne, ha a játszótér-ter­vezésnél figyelembe vennék az adott hely hagyományait, megis­mernék az ott élő gyerekek szokásait — például az általuk „vágott” ösvényeket —, olyan szimbólumokat és jeleket hasz­nálnának, amelyeket a gyerekek a mesevilágból szerzett élmé­nyeik alapján meg tudnának fejteni. Ehhez azonban az kel­lene, hogy együtt dolgozzon a játszótér- és parktervező, az épí­tész, a néprajzos és a művészet- történész. Nem ártana a játszó­tér-terveket még -elkészültük előtt közszemlére bocsátani. A szobai és játszótéri játékter- vezésséi az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre na­gyobb kedvvel foglalkoznak mű­vészek, építészek. Az elképzelé­sek további sorsa azonban leg­többször bizonytalan. A gyártó cégek, úgy tűnik, nem ismerik az effajta játékszerek iránti igényt, továbbra is ontják a fan­táziátlan, küllemre olykor már a gusztustalanság határát súroló termékeiket. Ahelyett, hogy olya­nokat forgalmaznának, amilye­nekre a gyerekeknek igazán szükségük volna, ahhoz, hogy szellemileg és fizikailag egyfor­mán fejlett, egészséges ifjakká nevelődjenek. Mert a játék nem játék... H. K. E. TALLÓZÁS FOLYÓIRATOKBAN FORRÁS A folyóirat májusi száma — a megszokott szépirodalmi rovat mellett — a 75 éve született Radnóti Miklósnak és az 50 éve megjelent Válasz című folyóirat­nak állít emleget. Igen sok az említésre méltó publikáció. Van-e zsidókérdés Magyarországon? Egy előítélet háttere címmel Kardos G. Györggyel e „mind a mai na­pig itthon, s távol is kényesnek ítélt” kérdésre is választ keres Bakonyi Péter. A , végső . summa- * zat-kísérlet: „az állampolgári (tisztesség a minden”. Szekér Endre Radnótinak azo­kat a verseit boncolja, amelyek­ben a halál közelségéről vallott, Bakonyi Istvánt pedig a 75 esz­tendeje született költő őrizz és védj című versét elemzi. Radnóti — munkaszolgálatosként — a bo­ri lágerben is dolgozott (Bori no­teszét hasonmás kiadásban meg is jelentették). A Forrásban má­jusban Mezei István „Szerbia vak tetejéről...” címmel közöl visz- szaemlékezést, amelyben bori napjait villantja fel. A kecskeméti Részvény Nyom­dában készült, ötven éve megje­lent Válasz című folyóiratot mél­tatja Pomogáts Béla. A harmin­cas éveknek ez az egyik legje­lentősebb orgánuma, „Németh László, Fülep Lajos és Gulyás Pál folyóirata a nemzeti élet nagy kérdéseire akart választ ad­ni”. Megszületésének körülmé­nyeiről — Németh László Fülep Lajoshoz írt leveleit olvasván — Monostori Imre cikkében olvas- haltiunk, Orosz László pedig a Vá- lasz-szal kapcsolatos emlékeit idézi föl. (A folyóirat 1946. októ­beri megjelenése után maga Orosz László is a Válasz munka­társa lett.) Zám Tibor — 1929—1984. A belső borítón fényképes nekrológ búcsúztatja a szociográfus írót: „folyóiratunk legbelső munkatár­si gárdájához tartozott, s most egyszerre kínzóan és fájdalmasan érezzük hiányát”. FILMKULTÚRA A folyóirat 84,2-es számában Kovács Dezső hosszú tanulmány­ban igen pozitívan- értékeli Gyur­kó László Faustus doktor... cí­mű regényének Jancsó Miklós ál­tal készített tévésorozatát. „Jan­csó hitelesen és megkapóan mondja el hőse történetét, a (tör­ténetünket” „A negyvenes—ötve­nes évek ábrázolásában addig jut, ameddig csak kevesen a ma­gyar filmben: már nem ismerős — külsődleges — rekvizítumok- kal jellemzett korszak nála a sze­mélyi kultusz ideje, de a belső folyamatok szintjén megérett és végigvitt, valamint ábrázolni tu­dott időszak.” „A Magyar Tele­vízió még sosem sugárzott ilyen megdöbbentő képsorokat erről a korszakról: történelmi leckét kez­dőknek és haladóknak.” KORTÁRS, ÚJ ÍRÁS Mindkét orgánum részleteket közöl Radnóti naplójából. A Kor­társban is, az Üj írásban is pub­likál Boldizsár Iván, mindkét fo­lyóiratban ugyanarról a témáról: Magyarország 1944-es német megszállásáról, s az ő akkori te­vékenységéről. A Kortársban — a Fórum rovatban — Vadas Jó­zsef érzékletes példákkal mutatja be a" tárgyak második életét. Kü­lönösen a városi ember figyelmét kelti fel (lakótelepivé válik az ország!) a panelos házak beren­dezését elemző passzus. „Amikor háromgyerekes családok élnek hatvan négyzetméteren, nem le­becsülendő az erkély hat—nyolc négyzetmétere”, majd, miután megemlíti, hogy az Óbudai lakó­telepen sokan be is építették bal- kionukat, arról szól. hogy még többen agancsokat szerelnek az erkélyre. „Szemükben a trófea a természet szimbóluma. A kis he­lyen-összezsúfolt lakók tudatában az erkély lesz a natúra, ott pró­bálják visszavarázsolni azt, ami a kertes vagy a családi házzal úgy. tűnik, számukra véglegesen elveszett.” MOZGÓ VILÁG „Ha mta szocializmusról beszé­lünk, aligha maradhat el a kér­dés, milyen szocializmusról is van szó.” — Társadalmi ideál — társadalmi valóság címmel erre ad választ a folyóirat új számá­ban Szabó Márton. Sajnálatos esemény ad apropót egy másik írás ajánlásához: a napokban ér­kezett a hír, hogy meghalt Faze­kas György, a Miskolci toronyóra és más, népszerű memoárok szer­zője, aki életében legendás új­ságíró volt. Vele beszélgetett Föl­des! József; az interjú második részét most közölte a Mozgó Vi­lág. Még néhány érdekesség: ugyan a legtöbb szakember le­nézi, Falus Tamás elemzésre tar­totta érdemesnek napjaink siker­együttesének, az R-GO-nak a nagylemezét. (Csíki-dam százezer példányban). Hajnóczy Péter pá­lyaképét Mező Ferenc vázolja fel. Válogatta: B. J. válasz Sikkünkre ' A „libákról”— másodszor Május 20-i, vasárnapi lap­számunkban Pucér libák cím­mel jelent meg glossza. Ebben •kifogásoltam, illetve kritizál­tam a Magyar Színkör Lúdas Matyi című diszkó-musicaljét, legfőképpen azt, hogy a külön­féle stílusokat aránytalanul kevergették: egyaránt jelen­tősnek tartottuk a ruha nél­küli görlöik, a diszkátáncosok színpadra lépését. A Ludas Ma­tyi történetét így egészítették ki, 18 éven felüli nézőknek ajánlva. Nos, a bírálattal min­denki egyetértett, jó bizonyí­ték erre, hogy napokig csör­gött a telefon az asztalomon. Hozzászólás is érkezett a cikk­hez, Lángnié Nagy Mária, a megyei művelődési központ osztályvezetője írta le vélemé­nyéit. Népművelőként közelí­tette meg a glosszáhan taglal­takat. Abban igaza van, hogy a kecskeméti intézményben nemcsak ilyen jellegű műso- rclkra válthattak jegvet az utóbbi időben az érdeklődők, hanem más, sikeres produk­ciókra is, például Jelena Ob­razeova dalestjére, Hofi-sihow- ra, A vágy villamosa című színdarabra. (Nekem nem ez ellen volit kifogásom, s nem is a művelődési központot bán­tottam, hanem a Magyar Szín­kör bemutatóját kérdőjelez­tem mag.) Végezetül közreadom a hoz­zászólás egy részét: „Talán ke­vesen gondolkodtak még /el azon, hogy a növekvő műsor­árak, s a nem növekvő költ­ségvetés mellett hogyan tud­ják a kulturális választékot bővíteni a'művelődési központ népművelői. Elsősorban úgy, hogy nem a műsort veszik meg, hanem a termüket adják bér­be az alkotóműhelyeknek: színházaknak, kisszövetke­zeteiknek, rendezőirodáknak stb. így volt ez a Magyar Szín­kör esetében is. Sokan „fanya­lognak” akkor, ha az „olcsóbb szórakoztatás” műfajai is meg­jelennek a programkínálatban, mely tulajdonképpen nem más, mint az országosan mindenkor adott kulturális választék, me­lyek bemutathatóságát az al­kotóműhelyeket irányító, fel­ügyelő szervek döntik el. A „pucér libák” bizony tet­szettek a közönségnek — álla­pítja meg a cikkíró. Elveszett a népművelő művelődéspo­litikai, nevelői, ízlésfejlesztői felelőssége, ha így kiszolgálja a közízlést, mert talán még „terembérért” sem kellene az ilyen produkciókat beenged­ni Kecskemétre — sejthetjük az írás soraiból. De — kér­dezhetné vissza a népművelő —, ennek mi értelme lenne akkor, ha minden kecskeméti lakos az „olcsó szórakoztatás­nak” ítélt előadásokat bármi­kor megnézhetné Budaipes­ten, Salgótarjániban vagy Pakson. Mindenkinek más a kulturális szükséglete, igénye, s joguk van a választáshoz, a szelektáláshoz”. Nem vitatkozom, mert iga­za van Lángné Nagy Máriá­nak. Talán annyiban marad­hatunk: jegyezze fel a króni­kás, volt Kecskeméten egy olyan előadás, ahol „pucér li­bákat” is láthattunk. Kinek- I kinek még tetszettek is. De nem ez a lényeg! Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom