Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

1984. április 19. • PETŐFI NÉPE • Szovjet művészek díszelőadása LEGNAGYOBB FIZETSÉG A TAPS Kecskeméten A művészeknek a legnagyobb fizetség a taps. Ebben bőven volt részük a Szovjet Déli Hadsereg­csoport Ének- és Táncegyüttese — művészeti vezetőjük: Szergej Nazax'kó százados — tagjainak kedden, a kecskeméti Erdei Fe­renc Művelődési Központban. A megyeszékhelyen kívül bemutat­koztak már a budapesti Vigadó­ban. Kiskunfélegyházán és Tisza- kécskén. Ma Kiskunmajsára lá­togatnak el. A nagy érdeklődésre való tekintettel Kecskeméten két előadást rendezlek. Először katonatáncot láttunk. Pontos, „katonás" koreográfiáról árulkodott a produkció. Az est. folyamán többször zúgott a taps, amikor a jól ismert, levegőben forgó és „lábdobálós" formulák­kal kápráztatták el a közönséget, a táncosok. A polkának is sikere volt. azonban a színes ruhákban mintha a férfiak lettek volna hajlékonyabbak. A gála első fe­lét ukrán néptánccal .fejezték be, a díszes népviseletbe öltözött, virágpártában,. színes pántlikában bevonuló hölgyeket már a szín­padra lépésük pillanatában tet­szésnyilvánítással fogadták a nézpk: a pergő ritmusú zene és a látványos tánc jól lezárta a programot. | A szólisták közül Valentyin Mirkin a hazáról éne­kelt, Kalmanovszkij szerzemé­nyét, az Akar-e Moszkva hábo­rút? címűt Vaszilij Kavalcsuk adta elő. Az érces hangú kórus arról énekelt, hogy a katona dal nélkül nem katona, igazán stílu­sos tolmácsolásban: menetelés­sel egybekötve. Bogdan Glivka, az USZSZK érdemes művésze is vitézi nótát szólaltatott meg: Vigyázzatok lányok, jönnek a ka­tonák. Magyarul énekelte Samil Sagalimov a Csak egy kislány van a vílágon-t, s ugyanilyen szép artikulációval hallottunk tő­le ukrán népdalt is, Ludmilla Szokolovától pedig orosz népda­lokat. A Megpödröm a fekéte baj­szomat — Vermenyics kompozí­ciója — arról szólt, hogy amíg bajusz ékesíti a férfit, addig nemigen ér el sikereket a szeb­bik nemnél ezért az ötödik iksz elérésekor kijelenti: inkább le­vágatja, de nőtlen nem marad. Erről dalolt a Bessenyei Ferenc mély, bariton hangjára emlékez­tető Vaszilij Dudar. ' A díszelőadás a szünet . után orosz tánccá] folytatódott, szín­pompás, mozgalmas nyitódarab­bal. A hegedűművészek filmzenét) játszottak, valamint Monti jól ismert Csárdását. A szólista: Alekszander Golgyin volt. Szvet­lána Volosov két- magyar és egy orosz népdalt tolmácsolt. Mosoly­gott a közönség a humoros orosz táncon, ami azt elevenítette meg líraian, hogy a fiatalok hol, s hogyan randevúznak. Óriási taps köszöntette a zenekart a férfikó­rust és Valentyin Mirkint, ami­kor Kodály Zoltán Háry János című dalművéből a Toborzó-t énekelte — magyar nyelven. A Komszomol Érdemrenddel kitüntetett Szovjet Déli Hadse­regcsoport Ének- és Táncegyütte­sének repertoárjából nemcsak a tavaszról, a szerelemről, a kato­nákról szóló szerzeményeket is­merhettük meg. Egészen különle­ges élményben volt részük a je­lenlévőknek a finálé láttán. A táncos férfiak a baráti országok katonaöltözékében, a nők pedig népviseletekben léptek dobogó­ra. A dalok, a táncok szintén a környező államokat mutatták be. Az esti díszelőadás bevételét a művészek az új Nemzeti Színház javára ajánlották fel, s ugyan­erre a célra szánja a művelődési központ is a rendezvényből szár­mazó hasznát. A két összeg együtt hatvanezer forintot tesz ki. B. T. Nyitás előtt a Skála-Metró Budapest legkorszerűbb áru­háza a Nyugati pályaudvar szomszédságában felépült Skála-Metró május 2-től fo­gadja a vásárlókat. A tizen­háromezer négyzetméter alapterületű, ötszintes, há­romszázmillió forint induló árukészlettel rendelkező, ke^ reskedelmi.. létesítményben naponta harmincezer vásár­lót várnak. Jelenleg az élel­miszer, ruházati és vegyes­iparcikk osztályokat rende­zik be, töltik fel áruval. • Az új Skála-Metró Áruház a Marx téren.-' Azonos érdek Kevés olyan területe van az életnek, amely a közvéleményt annyira élénken íogláf'koztaná, mint a kereskedelem. Citromot választok az ABC-ben. Van miből. A szép, sárga déligyümölcsből púpozott rekesz- szel tettek a zöldségespultra. A mérleg 9 deka­grammot mutat. Az eladó a cédulára 5 forint 40 fillért ír. „Ez az ár téves" — mondom a pénz­tárnál. „Az nem lehet" — állítja a .kasszát kezelő hölgy. — 'A cédula pontos”. „Ellenőrzőmérieg van?" „Igen, az ajtó mellett, de most rossz". Ki­próbálom. Jó. A citrom azon is ugyanannyi. Te­hát fa kilogrammonként 30 forintos áruból 9 dekányi nem több 2,70-nél. A tévedést ezzel' si­került tisztázni. Más alkalommal sertéscombért állok a pult­hoz. Hatvan dekagrammot kérek. A mérleg nyelve mégis a 84-nél köt ki. „Maradhat, ugye?" kérdi kedvesen—rábeszélön a boltos. Engedé­keny vagyok. Nem akarom megjárni, mint a múltkor egy másik üzletben. Tizenöt dekagramm kenőmájasra volt szükségem. A .kiszolgáló le akart vágni egy aikkora darabot, ami legkeve­sebb negyedkiló. „Ne annyit!" — próbáltam hatni a kést irányító kézre; -mire föl az a pengét dacosan visszavonva, 12 dekagraimm májast szelt. „Megdrágult az élet" — jegyezte meg valaki a múlt héten a fogyasztók megyei tanácsának ülésén —, ezért az emberek kritikusabb szem­mel nézik, és ítélik meg a kereskedelem munká­ját városokban és falvakban egyaránt". Hazai viszonyaink közt legendaszerűnek tű­nik, hogy külföldön, némelyik, európai ország­ban, az eladók megköszönik a 20—25 dekagramm hús vásárlását is. S mit köszönünk, mit köszön­nénk mag mi, itthoni vevők? A nagyobb figyel­mességet és pontosságot. Ha például egy Holt- Tisza-parti üdülőhelyen nem hiúsulna meg azon a süithal-vásárlás, hogy a pecsenyesütő a drága halhoz nem tud kenyeret adni! Eljutottunk odáig, hogy az európai összeha­sonlításban értékes vívmánynak számító árubő­ségünk mellett a vevők nem kizárólag a fogyasz­tási javak mennyisége szerint alkotnak véle­ményt a kereskedelemről. Hanem aszerint is, hogy milyen az eladási kultúra, egyáltalán mi­lyenek az eladási körülmények. Nem titkolva, hogy amikor napjainkban megvan a helye min­den forintnak, a családok háztartásában a pénz ésszerű beosztása a kereskedelmi, vagy a szol­gáltatói tevékenységen nem kis -mértékben mú­lik. A i kölcsönhatás a kettő között nyilvánvaló, és társadalmi méretű. Akinek pontosan mérnek húst, kenyeret, citromot és más fogyasztási cik­keket, az nem kényszerül felesleges költekezés­re. Pénzével takarékosabban bánhat. Annak a bócsai embernek, aki a ruháját — felvevőhely híján — Kiskőrösre viszi tisztíttatní, nem 25 fo­rintba kerül égy zakó- vagy nadrágtisztítás. Sakkal többe. Négyszeresébe a szolgáltatásszer­vezés elégtelensége-tniatt szükségessé vált busz­költséggel! Hasonlóan zsebbe vágó az alpáriak- nak, hogy a keresett gázcsövekért és -szerelvé­nyekért be kell utaz-niulk a megyeszékhelyre. Pénz, pénz... és megintcsak pénz — felesleges kiadás — a vásárlók pénztárcájából Ordasról Dunapatajra elmennie valamilyen. ritkábban kapható fogyasztási cikkért, mivel a település­hez legközelebbi nagyobb községben akadozik az előjegyzéses vásárlás. A kereskedők okkal, vagy ok nélk-ül, idegenkednek az előjegyzéses megállapodástól. Különböző fórumokon gyakran kérik lapunkat, hogy írjon a jól dolgozó, tapasztalt, áldozatkész kereskedőkről is. Alkalomadtán szívesen teszünk ennek eleget. Ismerjük munkájuk nehézségeit és buktatóit. Tudjuk, mennyit fáradoznak ők ér­tünk, fogyasztóként. Ám hiba volna arról egyet­len percig is megfeledkezni, hogy a pult túlsó oldalán dolgozókért iá társadalomnak, a társada­lom érdekében többet -kell tennie. Elsősorban a családoknak és az iskolának. Jórészt ők a fele­lősek azért, hogy a kereskedelmi tanulók jelen­tős része gyengén számol, és egyikük-másikuk olvasni is alig tud. E hátrányos helyzet javítá­sáért, valamint a kereskedelmi kultúra és szer­vezettség útjában álló egyéb akadályok elhárí­tásáért mindannyiunknak közösen kell munkál­kodni. A kereskedelem és a fogyasztók érdeke ebben azonos. Kohl Antal AZ EGYETEMISTÁK» FŐISKOLÁSOK ELHELYEZKEDÉSÉRŐL Tízezerrel több az állás, mint a végzős Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatán ebben a tan­évben 14 400 fiatal fejezi be ta­nulmányait. Számukra a vállala­tok, intézmények 24 700 álláshe­lyet hirdettek meg. A műszaki egyetemeiken diplo­mázó minden fiatal öt-hat állás között válogathat, amelyek közül legalább kettő Budapesten van. A műszaki főiskolákat befejezők Számára valamivel kisebb ará­nyú az álláskínálat: aZ itt' végzők 3—4 hely között válogathatnak. A közgazdászok és üzemgazdá­szok iránti igény hasonló az el­múlt évihez, az egy főre jutó ál­lások Száma három. Az agrár-felsőoktatásban vég­zők számára az álláskínálat az elmúlt évihez képest mérséklő­dött, egy főre 1,7 hely jut. A tudományegyetemeken dip­lomázó. nem tanári képzettségű fiatalok közül a jogi karokon 314 pályakezdő részére 219 állást hir­dettek meg. Ennek ellenére a vég­zett jogászoknak feltehetően si­került elhelyezkedniük, .ugyanis a Művelődési Minisztériumnak az egyetemek nem jeleztek ilyen jellegű gondokat. A természettu­dományi karokon a 414 pályázat­ra jogosult fiatalnak a munkál­tatók 877 álláshelyet hirdettek meg. Nagyon kevés munkahelyre pályázhat a diplomázó 46 fizikus és 44 biológus: az előzőeknek 49, az utóbbiaknak 40 helyet*kínál­nak. A bölcsészettudományi ka­rokon az idén 308 diplomázó jo­gosult a pályázatra. Az orvostudományi egyete­meken 1046 orvos, fogorvos, gyógyszerész végez, részükre 1260 állást hirdettek meg. A pedagógusképző felsőokta­tási intézményekben végző 4300 hallgató 8000 állásra jelentkez­het. A közoktatás igényének, va­lamint a fiatalok elképzeléseinek ismeretében a Művelődési Mi­nisztérium úgy döntött, hogy 1984-ben sem korlátozza keret­számokkal a megyei álláshelyek meghirdetését. A március 30-án megjelent és minden pedagógus- képző intézményben közzétett pályázati felhívás szerint 100— 100 végzős fiatalra 146 óvónői, 223 tanítói, 192 általános iskolai ta­nári, 469 gyógypedagógiai, 122 zenetanári, és 149 középiskolai ta­nári állás jut. Az álláshirdeté­sekben az úgynevezett fogadási feltételek javultak: a tavalyinál több munkahely kínál magasabb kezdő bért, letelepedési segélyt, lakást. Vállalkozó pénzintézetek HAZAI TÁJAKON Mind több új pénzintézet és más szervezet kapcsolódik be a hazai vállalatok műszaki-fejlesz­tési törekvéseinek, exportbővítést célzó beruházásainak finanszíro­zásába. A Magyar Nemzeti Bank 1979-ben létrehozott Innovációs Alapjának megalakulása óta — a kedvező tapasztalatok hatására — — az elmúlt években sorra ala­kultak az új kisbankok. Az Álla­mi Fejlesztési Bank közreműkö­désivel négy ilyen innovációs pénzintézet — a Műszaki-Fejlesz­tési Pénzügyi Egyesülés, az Épí­tőipari Innovációs Alap, ,az Agrár Innovációs Társulás és az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Társulás — jött létre. Alapításukban, az alaptőke biztosításában részt vet­tek az Országos Műszaki-Fejlesz­tési Bizottság, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa, a SZÖ- VOSZ és az OKISZ. Az Ipari Mi­nisztérium Ipari Innovációs Alap névvel kisbanki funkciókat is el­látó műszaki-fejlesztő vállalat létrehozását tervezi. Az új innovációs pénzintézeti tapasztalatok kedvezőek. A leg­nagyobb eredményt a Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapjá­nál könyvelhetik el. Közel öt év alatt a 600 millió forintos alaptő­kéből mintegy 370 millió forintot helyeztek ki. Az alap támogatásá­val számos új mezőgazdasági és ipari technológiát kísérleteztek ki, illetve vezettek be, Több új ter­mék, így a Helia—D„ új játék, szá­mos növényvédő szer és • állati tápszer jelent meg a piacon. Mind­ezek eredményeként az alap köl- csöneiből mintegy 100 millió fo­rint, már megtérült. Az újabb kisbankok a műszaki­fejlesztések mellett mindinkább törekednek a teljes innovációs fo­lyamat finanszírozására. Az alap­vető-kutatásfejlesztésen túl a ki­vitelezéssel és a hasznosítással kapcsolatos beruházásokra, is nyújtanak kölcsönt.- Ilyen foVmá- ban a .Műszaki-Fejlesztési Pénz­ügyi Egyesülés eddig mintegy 285 millió forint innovációs kölcsönt helyezett ki. Többek között támo­gatják a Számítástechnikai Koor­dinációs Intézet új személyi szá- i mítógép-családjának kifejleszté­sét. Pénzt adtak a Győr-Sopron megyei Állami Húsipari Vállalat­nak, hogy a kapuvári üzemben korszerűsítsék a csomagolást. A vállalatnál a kölcsön segítségével új technológiát vezetnek be, s ez­zel az egyesült államokbeli igé­nyeknek megfelelően " csomagol­hatják a sonkát. Az egyesülésnél úgy számolnak, hogy az általuk támogatott 15 fejlesztésnél a több­letexport árbevétele eléri a 3,3 millió dollárt, és ak importmeg­takarítás pedig mintegy 2,4 mil­lió dollár lesz. Az Építőipari Innovációs Alap a megalakulás óta eltelt 9 hónap alatt 13 szerződést kötött, s ezek keretében mintegy 100 millió fo­rint értékű kölcsönt nyújt. Több magyar találmány megvalósítását támogatják, így az úgynevezett vákuumos szennyvíz-elvezetést, s a szennyvízcsatornák felbontás nélküli javítását. Üj építőelem- rendszer kifejlesztésére is köl­csönt adtak. A viszonylag kis alaptőkével- rendelkező Építőipari Innovációs Alap a közelmúltban forrásainak bővítésére 50 millió forint értékben kötvényt bocsaj- tott ki. Az akció sikerét bizonyít­ja, hogy a vállalatok az értékpa­pírokat mintegy hatmillió forint­tal túljegyezték. Az idén kezdte meg működését az Agrár Innovációs Társulás, amely meglehetősen ki,esi, 161 millió forint alaptőkével látott hozzá a mezőgazdaságban -és, az . élelmiszeriparban az innovációs- elképzelések felkutatásához és tá­mogatásához. Az alapítók — az ÁFB. a MÉM| a TOT és a SZÖ- VOSZ — úgy tervezik, hogy a nyílt betéti, társulásba másokat ,is —, például az agrárágazat gazda­ságait — bevonnak. A társulásnál hozzáláttak az innovációs elkép­zelések elemzéséhez. A legjobba­kat kiválasztva eddig három szer­ződést kötöttek, összesen mintegy tízmillió forint 'értékű kölcsön nyújtásával segítik e programok indítását! - >' ■ Sümeg Sümeg története valószínűleg 1210-ben kezdődött, amikor Je- land veszprémi püspök várat emeltetett magának a kúp alakú szikla ormára. A tövében kiala­kult település a püspöki uradal­mak gazdasági központjaként in­dult fejlődésnek a kevély vár ol­talma alatt. Később közigazgatá­si központtá is vált, mert a 14. században a veszprémi püspökök megyéjük örökös főispánjaivá váltak, a sümegi várnagyok pe­dig alispánok Veszprémben. A vár az első és második ost­romát 1440-ben, illetve 1491-ben állottá ki, először polgárháború következtében került rá sor, má­sodízben Miksa császár zsoldo­sait kellett kivernie belőle Kini­zsi Pálnak. Az ostrojnok feldúl­bára egyházi nemesek — vissza­jöttek. A török idők után Sümeg újra­éled. A város földesurai, a vár­ban lakó püspökök is támogat­ták, hiszen a székhelyükről volt szó. A polgárokat számtalan ked­vezményben részesítették. Széche­nyi György püspöknek köszön­hető az 1657-ben befejezett, erőd­szerű ferences templom és rend- ház, valamint a települést körül­vevő városfal építése 1656-ban, amelyet a köznyelv tarisznya­várnak nevez. Hazánkban Süme­gen kívül csak Budán, Pécsett, Sopronban és Kőszegen maradt meg hasonló, tehát megbecsülen­dő emléke nem csupán Sümeg­nek, hanem az országnak is. A pezsgő városi élet a birtokos köz­nemességet is vonzotta a falak mögé, és sorra épültek a nemesi udvarházak, kúriák, a 17. és a 18. században. A másik nagy püspöki építtető padányi Bíró Márton volt. Az 'ő bőkezű buzgalmát dicséri az * Sümeg látképe. 1748—55. között épült püspöki kastély, valamint az 1756—58. között felhúzott plébániatemp­lom, amelynek világhírűvé vált freskóit F. A. Maulbertsch fes­tette, ajtinek a napokban ünne­peltük születésink 260. évfordu­lóját. Sokan „magyar Sixtiná- nak” nevezik a plébániatemplo­mot. - » Sümeg újjászületésétől a 19. század közepéig eltelt kétszázöt­ven esztendő alatt számtalan olyan ember élt itt, akinek működése eltörölhetetlen nyomot hagyott hazánk történetében. Politikusok, reformerek, költők, jogtudósok, katonák; kiváló műpártoló iparo­sok, kereskedők ... Csak mutató­ban közülük néhány: Deák Fe­renc, Kisfaludy Sándor, Galántai Fekete János gróf, Festetics György gróf. Vajda Ignác, Pápay Sámuel, Darnay Kálmán, és nem utolsósorban a hajdani sümegi cívisek örökébe lépett iparos, a nemességet kapott! Ramassetter Vince kékfestő, ki a püspöki |§§ nátorok helyébe lépve, a libera­lizmus korában lendített már- már hanyatlásnak induló, szere­tett városán gimnázium, kórház, óvoda, leányközépiskola alapítá­sával. Társa volt a városi magiszt­rátusban Eitner József, akivel karöltve kiharcolták, hogy Sümeg utcái már 1840-ben közvilágítást kapjanak, megépítették az első téglajárdákat, építési szabályren­deletet alkottak. A szabadságharc bukása után azonban — hiába hagyta Ramas­setter Vince roppant vagyonát is a városra '— Sümeg nem tudott többé belekapcsolódni az ország ipari-kereskedelmi-kultuFális vér­keringésébe. Az utóbbi évek fejlődése azon­ban biztató jel: hajdan virágzó városkánk felriadt százesztendős Csipkerózsika-álmából, s falai kö­zött megint lüktet az élet. Mél­tóvá vált arra. hogy visszanyerje városi rangját. —i —y • A 18. század közép i n épült püspöki palota.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom