Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984. április 4. « PETŐFI NÉPE • 3 A szocializmus építése újabb tetteket kíván Kitüntetések április 4. alkalmából • Tháler Józsefné átveszi a kitüntetést. (Folytatás az 1. oldalról.) len dicsőség a szovjet katonáké. Ezen az ünnepen őszinte hálával és megbecsüléssel gondolunk a Szovjetunió népeire, azokra a hősökre, akik a proletárinterna­cionalizmus szellemében nem­csak Magyarórszág, hanem az egész világ sorsát eldöntő nagy háborúban szembeszálltak a fa­siszta áradattal és a saját életük árán adtá'k vissza a népek béké­jét, szabadságát. Áldozatuk nagy­ságát jellemzi az a szomorú adat, hogy a II. világháború 32 mil­lió halottjából 20 millió szovjet állampolgár volt. Ezt nem feled­ve, ezen a napon szerte az or­szágban a tisztelet és szeretet virágaival borítjuk a szovjet hő­sök sírhalmait. Történelmi jelentőségű változások Önálló nemzeti létünk csaknem ezer esztendejéhez mérve, a fel- szabadulás óta eltelt 39 év röpke időnek tűnik. Mégis teljes fele­lősséggel kijelenthetjük, , hogy élni tudtunk a szabadsággal. A néphatalom közel négy évtizede alatt nagyobb változások követ­keztek be a haza, a dolgozó nép életében, mint korábban évszá­zadok alatt. Nem volt könnyű a szabadság útján elindulni és ha­ladni. A Szovjetunió sokat segített, de feladatainkat javarészt magunk­nak kellett megoldani. A háború okozta bénultság rövid ideig tar­tott. A rendkívüli nehézségek leküzdésére a munkások,, parasz­tok, értelmiségiek soraiból új, addig elfojtott erők, energiák törtek felszínre. Az új erőknek az élén a felszabadításig illegalitás­ba szorított és halálra üldözött kommunista párt állott. A munkásosztály legjobbjait, a. haladás erőit tömörítő élcsápat képes voU megfelelő programokat, kidolgozni az új élet alapjainak lerakásához és irányvonalat ad­ni a folytatáshoz. Utunk az el­telt 39 év alatt nem volt mindig egyenes vonalú, nem kerülhettük él az új utat taposok sorsát. Mi­közben torié ;elmi sikereket ér­tünk el évszázados elmaradottsá­gaink felszámolásában, kudar­cok és vereségek is jutottak osz­tályrészül. Ám azt becsülettel állíthatjuk, hogy ezekből a leg­jobb tudásunk szerint igyekez­tünk és igyekszünk ma is levon­ni a tanulságokat és megakadá­lyozni az elkövetett hibák megis­métlődését. Az 1945 április 4-ével elindult változások történelmi jelentősé­gét azon is lemérhetjük, hogy azóta — a múlthoz képest — ösz- szehasonlíthatatlanul igazságo­sabb elosztási viszonyokat ala­kítottunk ki. A megtermelt anya­gi javakból sokkal több jut a dolgozó embereknek, mint bár­mikor a felszabadulás előtt. Tár­sadalmunk emberközpontúságát fémjelzi, hogy állampolgári jog­gá vált az egészségügyi ellátás, amit egyetlen fejlett nyugati or­szág sem mondhat el magáról. Történelmi súlyú eredményünk az is, hogy hazánk valamennyi 'társadalmi osztálya és rétege egymást segítő, alkotó nemzeti egységben él. Ez a kapcsolat — és az azt szorossá fűző biza­lom— nem spontán módon ala­kult ki. Alapja a párt több évti­zedes politikája. E politikai gyakorlat tapaszta­lata alapján fogadja el természe­tes módon a magyar nép marxis­ta—leninista pártját az ország irányító erejeként. Pártunk a munkásosztály pártja, de törté­nelmi küldetésként szívén viseli immár az egész népért való fele­lősséget. Több évtizede követett és bevált szövetségi politikájá­nak általános kerete a népfront- mozgalom, ami széles és jól jár­ható utat nyitott a kommunisták, a pártonkívüliek és az eltérő vi­lágnézetű emberek közötti dia­lógushoz. Legfontosabb a béke A nagy nemzeti ünnepünkön való megemlékezéseken sok adat elhangzik az ország fejlődésének bizonyságaként. Ami szűkebb ha­zánkat, Bács-Kiskun megyét il­leti, napjaink embere számára szinte a sötét legendák korából származónak hat, amit a szocioló­gus a 30-as esztendők végén jegy­zett fel naplójában erről a táj­ról: „Földje cudar, lakója tányér­jában a leves kevés és üres”.- Pe­dig ez volt az igazság falvaink­ban — akkor. S a Duna—Tisza közének szorgalmas népe a sza­badság évtizedei alatt olyan sike­resen számolta fel az itteni föld kegyetlen „cudarságait”, hogy terméséből nemcsak a megyét táplálja, hanem élelmiszerszál­lítmányait az ország más vidéke­in is várják. Sok mezőgazdasági nagyüzemünk világszínvonalon termel. Iparunkról sem lehet már túl­zott szerénységgel szólni, mint talán nem olyan rég, amikor megjelent az ipar is a megyében. Az ipar ugyanis tízezrek életét határozza meg és részesedése az országos feladatok teljesítésében több, mint figyelemre méltó. , A szocializmus és a béke egy­mást' feltételező, tehát elválaszt­hatatlan fogalmak. A szocializ­mus építésében elért eredménye­ink egyik legfontosabb feltétele a béke. Velünk együtt a világon a dolgozó emberek milliói óhajt­ják a békét. Az egyetemes béke­vágy azonban önmagában még nem képes fékentartani azokat az agresszív, vezető katonai köröket, hadiipari monopóliumokat, ame­lyeket a profit érdektörvénye vezérel és a végtelenségig fo­koz. Űjabb és újabb fegyverkezé­si kiadásokba hajszolják a vilá­got. Ebben a helyzetben rendkí­vüli jelentősége van a Szovjetu­nió Kommunista Pártja nemzet­közi kérdésekkel kapcsolatos ál­lásfoglalásainak. A kezdeménye­zésekben kifejezésre jut a Szov­jetunió mélységes felelősségérze­te a saját népe és az emberiség sorsa iránt. Az őszinte eltökélt­séget a párbeszéd, a tárgyalások folytatására számos nagy jelen­tőségű javaslattal támasztották alá. Mi nemcsak reméljük, hogy a szovjet kommunisták nemzet­közi kezdeményezései jelentősé­güknek megfelelő fogadtatásra találnak, hanem erőnkhöz képest mindent meg is teszünk azok valóraváltásáért. A szocializmust építő magyar nép szavának sú­lyát, politikai tekintélyét a nem­zetközi színtéren az ország gaz­dásági stabilitása és ,. teljesítő- képessége dönti el. Nem mindegy .tehát,, hói, tartunk a .legközvetle­nebbül előttünk álló feladatok teljesítésében, a pártunk XII. kongresszusán elhatározott fel­adatok megvalósításában. Szigorúbb gazdasági körülmények Az utóbbi években a külső fel­tételek nagyarányú romlásáról' sok szó esett. Termékeink nem kis hányadát nehezebben tudjuk értékesíteni, mint korábban. An­nak, hogy a világgazdaság szá­munkra kedvezőtlen hatását el­lensúlyozni tudjuk, vannak raj­tunk kívül álló feltételei, de ne­künk- elsősorban a rajtunk múló feltételekre kell a figyelmünket fordítani. A szigorúbb követel­ményekhez való igazodás észre­vehetően megkezdődött és folyta­tódik Bács-Kiskun megyében is, bár az egyes vállalatok, gazdálko­dó egységek eltérő ütemben bir­kóznak meg a feladatokkal. A megye szocialista iparának termelése 2,3 százalékkal emel­kedett 1983-ban, az előző évhez viszonyítva. Termelése megkö­zelíti a 25 milliárd forintot. Az ipari termékek több mint 30 szá­zalékát, az élelmiszeripari ter­mékeknek pedig csaknem 40 szá­zalékát exportálták. Jó példája a szigorúbb követelményekhez va­ló rugalmas alkalmazkodásnak a MEZŐGÉP Vállalat, a Parket­tagyártó Vállalat, az Alföldi Cipőgyár és a kiskunmajsai Ci­pőipari Szövetkezet, amelyek tő­kés exportjukat és ezzel együtt árbevételüket, nyereségüket is jelentős arányban növelték. A mezőgazdasági termelés az aszály következtében valame­lyest elmaradt a tervezettől. A növénytermelési főágazat ará­nyának mérséklődésével szem­ben az állattenyésztés részese­dése növékedett. A megye mező- gazdaságában a rossz időjárás el­lenére 34 gazdaság 7 tonna fe­letti kukoricatermést takarított be, köztük a rémi Dózsa és a faj- szi Kék Duna Tsz. A bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezet pedig 10 tonna feletti hozamot ért el. Helyi példát is említhetek. A je­lenlévők előtt ismert, hogy Kis- kunmajsán a mezőgazdaságot két termelőszövetkezet képviseli. Eredményesen integrálják a ház­táji árutermelést, 874 millió fo­rint értékű árut értékesítették 1983-ban. Figyelemre méltóak a Jonaithán Termelőszövetkezet erőfeszítései, amelyek a mezőgaz­dasági termelés és termeltetés, a feldolgozás és értékesítés integ­rációját valósítják meg eredmé­nyesen. A kedvezőtlen termőhe­lyi adottságok, a kritikus időjárás ellenére is mindkét szövetkezet nyereséggel zárta az 1983-as évet. Örömmel adhatunk számot ar-' rot, hogy a VI. ötéves tervünkben elhatározott 20 ezer lakás felépí­tését, időarányosan teljesítettük. Az építőányaghiány ellenére .az elmúlt évberl terv szerint felépült 3500 lakás, 52 új iskolai tante­rem. Közel ötszázzal nőtt az óvo­dai, bölcsődei helyek száma. Fel­épült az új Centrum Áruház Kecskeméten, átadták a bácsbo- kodi tejüzemet, valamint a Gyógy­pedagógiai Nevelőotthont a me­gyeszékhelyen. Hét községbe vezették be a földgázt. Sok kilométer járda, út- és vízhálózat épült jelentős társadalmi hozzájárulással. A számtalan új létesítmény — amelyből csak néhányat emeltem ki —I ma már életünk természe­tes része. A nehezedő körülmé­nyek ellenére is előre tudtunk lépni. Ugyanakkor gondjainkat sem titkolhatjuk el. Megyei sa­játosság a jelentős külterületi né­pesség, az országos színvonal alat­ti infrastruktúra, a telephely­rendszerű, változatos iparszerke­zet, amely még egyszerre képvise­li a korszerűt és korszerűtlent. Legjobb törekvéseinkkel és szán­dékainkkal egyezően tovább aka­runk és tovább kell lépnünk itt a Duna—Tisza közén is. Ehhez rendelkezünk megfelelő tervek­kel, s megvannak hozzá a szemé­lyi feltételek is. Ezek a tervek jól hangolják össze területi adott­ságainkat az • országos követel­ményekkel. A közvetlen előttünk állő feladatokról szólva 1984-ben is a fizetőképesség megőrzése a legfőbb feladat. Minden más cél elérésének, így vívmányaink vé­delmének is ez a legfőbb feltéte­le. Együtt a testvéri országokkal Ennek útja a gazd,aságossá&' fo­kozása, a versenyképesség javí­tása, az energia- és anyagtakaré­kosság, a behozatal ésszerű he­lyettesítése, a szervezettség ja­vítása minden munkahelyen. E követelmények megyei megva­lósítása során az iparban — a nö­vekvő szénhidrogéntermelés, a korszerűsödő gépipar mellett — nagy figyelmet fordítunk az ön­állóvá váló gyáraknál a további fejlődéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására. A lehetőségek figyelembevételé­vel kidolgoztuk a megye ipara, covábfofejlesztésének hosszabb tá­vú irányait. Bács-Kiskunban a gazdasági, természeti, földrajzi adottságok­nak megfelelő súllyal foglalko­zunk a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termeléssel, fejleszté­sének lehetőségeivel. Továbbra is szorgalmazzuk a lakosság életkörülményeit, ked­vezően befolyásoló lakásépítést, az oktatási, az ellátási, az egész­ségügyi fejlesztéseket, j Fokozott támogatást nyújtunk a sajáterős lakásépítésekhez és a társadalmi összefogással megvalósuló be­ruházásokhoz. Széles körű mun­kát indítottunk el a községek né­pességmegtartó képességének to­vábbfejlesztéséért. Terveinkben szerepel a /megye elmaradott hír­közlésének a korszerűsítése. Feltehetjük a kérdést nehéz helyzetünkben: nagyvonalú el­képzeléseik ezek? Inkább azt mondhatnánk, hogy reális tenvak, amelyek valóraváltását van mi­re alapozni. Ma már 45 ezer szak­munkás dolgozik a megyében és a mezőgazdasági nagyüzemekben is, mind több a kiválóan képzett szakember. S e tervek nem fel­tétlenül több munkát, terhes erő­feszítést igényelnek. Sakkal in­kább gondolkodásbeli frissesé­get, igényességet, odaadóbb fi­gyelmet a munkában, éssszerű- séget, ' céltudatosabb szervezett­séget, érzékenységet a kis mu­lasztások, pazarlások észrevéte­lére. Most ünnepelünk, de utána a munka hétköznapjai jönnek. A szocializmus építése, a pártunk XII. kongresszusán elfogadott program végrehajtása új tette­ket kíván. A mi ünnepi fogadal­munk az legyen, hogy 39' éve folytatott munkánk eredményei­re, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kímélve, mindent megteszünk szabad hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság további fel­virágoztatásáért. ■Szilárd elhatározással és egy­ségben haladunk tovább a Szov­jetunió, a szocialista országok né­peivel együtt. Ha ezt tesszük, ak­kor bizonyos, hogy a magyar niép- rej.í'gy B ács-Kiskun megye lako­saira is eredményekben gazdag évek, évtizedek köszöntének majd. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 39. évfordulója alkalmá­ból érdemes és eredményes mun­kássága elismeréséül: A Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta: Kókai Ferencnek, a Du­na—Tisza közi - Építőipari Válla­lat pártbizottsága titkárának. A Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést kapta: Bodro­gi Tibor, a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának -nyugal­mazott igazgatója, Kertész Gá­bor, a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat termelési igazgatója, dr. Krajcsovszki Jó­zsef, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatója, Németh Jó­zsef, a volt kiskőrösi járási hi­vatal nyugalmazott elnökhelyet­tese, Rácz István, a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke, Sevaracz Máté, a bács­almási Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Szabó Imre, az orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet elnö­ke, a megyei tánács tagja, dr. Szabó Lajos, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Oktatási Igazga­tóság igazgatója, Szivák Gyula, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipa­ri Szövetkezet elnöke, dr. Zonda László, a Bács-Kiskun megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet fő­igazgató főorvos-helyettese. Munka Érdemrend ezüst foko­zata kitüntetésben részesült Ár­vái Mihályné, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet brigád vezetője, a megyei pártbizottság tagja, Bá­tyai József, a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Cson­tos Gáspár, a Bács-Kiskun me­gyei Autó-Motor és Gépjavító Ipari Szövetkezet elnöke, Deák István, a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezet elnöke, Fe­kete Gábor, a Kiskunsági Ter­melőszövetkezetek Szövetsége el­lenőrzési irodája vezetője, Ferró Róza, a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet mb fő­könyvelője, Fuszanecker János, a rémi Dózsa Termelőszövetkezet juhgondozója, Galambos Illés, a Kecskeméti Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó Vál­lalat algériai létesítménye igaz­gató-főmérnöke, Garai Zoltánné, a helvéciai Feketeerdői Általános Iskola igazgatója, a megyei tanács tagja, Gyulai Tibor, a Kecske­mét városi Tanács tervosztályá­nak vezetője, Horváth János, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára igazgatója, Horváth Sán- dorné, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács szervezési és jogi osztályá­nak főelőadója, Janik József, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igaz­gatója, Kemmér József, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát vezér­igazgató-helyettese, Kollányi Ödön, a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat gazdasági igazgatóhelyet­tese, Kollár Mátyás, a kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövet­kezet elnöke, Kovács András, a sükösdi Május 1. Termelőszövet­kezet párttitkára, dr. P. Kovács István, a Bács-Kiskun megyei Tanács kereskedelmi osztályve­zetője, Kovács Koós Zoltán, a Konzum Kereskedelmi Vállalat személyzeti osztályvezetője, Ko- zodérovits István, a volt bajai járási hivatal nyugalmazott pénz­ügyi és tervosztály vezetője, Lacz- kó Gyula, a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat kirendeltség­vezetője, Markó Sándor, a páhi Petőfi Termelőszövetkezet mun­kaügyi csoportvezetője, a párt- alapszervezet titkára, Márton Istvánná, a bajai Finomposztó Vállalat programozója, a megyei tanács tagja, Misányi Gyula, a Városföldi Állami Gazdaság osz­tályvezetője, Móczó Jánosné, a lajosmizsei Kossuth Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, dr. Paj­tás Istvánná, a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetője, Pap Szekeres József, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, Pétervári Já­nos, a Kiskőrös és Vidéke Áfész elnöke, Somogyi Sándor, a mély­kúti Lenin Termelőszövetkezet fo- gatosa, Tháler Józsefné, a vas- kúti Bácska - Termelőszövetkezet nyúlfeldolgozója, dr. Vidéki Lász­ló, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat főmun­katársa, a pártalapszervezet tit­kára, Virág Sándor, a MÁV Kis­kunhalasi Körzeti Üzemfőnökség műszaki üzemfőnök-helyettese. A Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetést kapta: dr. Ár- vay Árpádné dr. Ujj Magdolna, a Bács-Kiskun megyei Bíróság tanácselnöke, Bánóczky Zoltán, a Kunbajai Állami Gazdaság fő­mérnöke, Békevári Sándorné, az Alföldi Cipőgyár cipőfelsőrész­készítő szakmunkása, Bogdán Je­nő, az Állami Biztosító Bács-Kis­kun megyei Igazgatósága osztály- vezetője, Borbély Lajos, a Bács- Kiskun megyei Tanács építési és vízügyi osztályvezető-helyettese, Bozsik Sándorné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat üzem­vezetője, a városi pártbizottság tagja, Cseke Istvánná, a Magyar Hűtőipari Vállalat Bajai Gyára betanított munkása, Dómján Ist­ván, a Kiskőrösi Állami Gazda­ság gépszerelője, Farkas Sándor, a fajszi Kék Duna Termelőszö­vetkezet rakodómunkása, ígért János, az Alföldi Cipőgyár igaz­gatója, Haász János, a hartai Er­dei Ferenc Termelőszövetkezet traktorosa, dr. Horváth László, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság erdészetvezetője, Já­vor László Béla, a bajai városi tanács műszaki osztályvezető-he- • lyettese", Király Flórián, a Kis­kunhalas városi Tanács személy­zeti osztályának nyugalmazott ve­zetője, Kovács István, a kecske­méti Törökvés Termelőszövetke­zet művezetője, Kovács József, az MSZMP Bajai városi Bizott­sága politikai munkatársa, Ko­vács Máté, a jánoshalmi Jókai Termelőszövetkezet kertészeti brigádvezetője, Krajcsovicz Mi­hály, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács művelődési osztályvezető­helyettese, Knetig Mihály, a Bácsalmás és Vidéke Áfész elnö­ke, dr. Lakatos Lajos, a Kalocsa- környéki Agráripari Egyesülés Paprika- és Konzervgyára igaz­gatója, Makai András, a kiskun- halasi Vörös Szikra^ Termelőszö­vetkezet traktorosa, Mendler Fe­renc, a hajósi József Attila Ter­melőszövetkezet traktorosa, Mé­száros' István, a Helvéciai Álla­mi Gazdaság igazgatója, dr. Nagy Gyula, a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgatója, Nagy Lajos, a Volán 9. sz. Vál­lalat autóbuszvezetője, Nagysoly- mosi Istvánná, a Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat kecskeméti gyá­ra főkönyvelője, Nyikom Károly, a szalkszentmártoni ■ Petőfi Ter­melőszövetkezet műhelyvezető­helyettese, Pálinkó Mihályné, a kiskunmajsai Jonathán Termelő- szövetkezet háztáji termelője, Pálfy Gyula, a Volán 9. sz. Vál­lalat szerelő csoportvezetője, Pig- niczki Zoltán, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottsága párt­ós tömegszervezetek osztályának munkatársa, Prohászka János, a Solt nagyközségi Közös Tanács elnöke, -a megyei tanács tagja, Rigó István, Kiskunfélegyháza városi Tanács Költségvetési Üze­me ács-állványozó szakmunkása, Szabó Béla, a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet ács szakmunkása, Szvorényi Margit, Kecskemét vá­rosi Tanács szervezési és jogi osztályának főelőadója, Tóth Ist­ván, a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet szervizmes­tere, Tóth János, az imrehegyi Űj Élet Szakszövetkezet raktáro­sa, Turcsány Béla, a mélykúti UNIVEREXPO Ipari Szövetke­zet elnöke, Vincze Antal, a MÁV kiskunfélegyházi műszerésze, Zsíros Gábor, a Lajosmizsei Ke­fe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Ter­mékeket Gyártó Ipari Szövetke­zet termelésirányítója. Ifjúságért Érdemérem kitünte­tésben részesült Bognár Ferenc .ezredes, az MHSZ megyei titká­ra, Csipkó Sándor, a keceli Sző­lőfürt Szakszövetkezet elnöke, Garzó János nyugdíjas, Kerek­egyháza községi Tanács tagja, Sáfár József nyugdíjas, a mun­kásőrség megyei parancsnoksá­gának munkatársa. KISZ Érdemérmet kapott:. He­gedűs György, a tiszakécskéi VEGYÉPSZER Vállalat csoport- vezetője, Készéi Jánosné, a bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet belső ellenőre, Lukácsi Imre, a szabadszállási Aranyhomok Ter­melőszövetkezet párttitkára, Pásztor Gyula, a keceli Általános Nevelési Központ tanára, Po- lenszky Géza, a bajai ADUVÍZIG vezetőedzője, Simon Tibor, a KISZ kecskeméti járási bizottsá­gának volt titkára, Szabó Imre, a KISZ kiskunhalasi városi bi­zottságának volt titkára. Gyermekekért Érdemérmet ka­pott: Berényi Sára, a kecskeméti Halasi úti Általános Iskola igaz­gatója. Űittörővezető Érdemérem ki­tüntetésben részesült: Gyenes Lászlóné, a Jakabszállási Általá­nos Iskola tanára, Németh La- josné, a kecskeméti Hoffmann János utcai Általános Iskola ta­nára, Nyulász Andrásné, a Duna- vecsei Általános Iskola tanítója, Réti Istvánná, a Tassi Általános Iskola rajvezetője, Szabó Ele- . mérné, a Kerekegyházi Általános Iskola szakfelügyelője. A belügyminiszter dr. Tóth Antal rendőr alezredest rendőr­ezredessé, dr. Boza József bv. al­ezredest bv. ezredessé, dr. Pleská Imre rendőr őrnagyot, Kiss Lajos rendőr őrnagyot, Sándor László rendőr őrnagyot rendőr alezre­dessé léptette elő. A fentieken kívül megyénk dolgozói közül sokan részesültek elismerésben, kitüntetésben, en­nék ismertetésére lapunk április 6-i számában visszatérünk. ® A kitüntetettek egy csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom