Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
I • PETŐFI NÉPE • 198). április 4. HOSSZÚ TÁVÚ TERVEZÉS .Századpolitikai megbízottból tudományos főmunkatárs Már-mir belátható közelségben van a „bűvös*' ezredforduló. Várhatóan mi történik addig, mi* lyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? Miből mennyit és hogyan termelünk és miképp élünk? Hol tartunk majd a világ hasonló fejlettségű országaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amelyre azonban — mert az idő sürget — legalább tervezéssel, előrelátással válaszolni kell. Ezért bízta meg a Minisztertanács az Országos Tervhivatalt, hogy készítse el a hosszú távú, 2000-ig szóló tervet. A nagy munkába bevonták a Magyar Tudományos Akadémiát, a tudományos intézményeket, továbbá a társadalmi szervezeteket, a tanácsokat és egyes gazdálkodó szervezeteket is. Elkészült a terv, a Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta. Nehezebb feltételek Lehet-e a mai nehéz és bizonytalan világgazdasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? Sokszor és .sok oldalról merült fel ez a nem éppen indokolatlan kérdés. S a válasz: nemcsak lehet, de feltétlenül kell is! Éppen azért, mert a mai világgazdasági problémák nem lehetnek örök- életűek, gondosan kell előre tervezni az utána következő időszakra. S tervezni kell azért is, mert a hosszú távú tervezés eredményeit hasznosítani lehet a középtávú — ötéves — tervek elkészítésénél, a gazdaság- irányítás korszerűsítése során. De nem utolsósorban azért is, mert ez segít a KGST-orszá- gokkali folytatott tervegyezte- tésben és általában a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Természetes, hogv az ilyen hosszú távra szóló terveknél sok bizonytalansági tényezővel kell számolni. Elsősorban talán a munkaerőhelyzetre vonatkozik ez, hiszen ha feltételezzük, hogy ugyanannyi lesz a munkaképes ember az országban, mint ma — közben meghosszabbodik a tanulási idő, viszont rövidebb lesz a munkaidő és mind több munkaerőt igényelnek a szolgáltató ágazatok,- akkor a termelő ágazatok számára a mainál kisebb mun- ■' kaidő-alap marad. Előrelátható az is, hogy ,á beruházások mértéke — bár a mainál gyorsabb gazdasági növekedéssel számolunk — nem éri el a korábbi évtizedek átlagát. Energia- és alapanyag-ellátásunk mintegy fele ma importból származik, ennek növelésére kevésbé lesz lehetőMilyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? ség, mint eddig. Tartósnak kell tekintenünk, hogy piaci pozícióink kedvezőtlenebbé váltak, több a versenytárs, nehezebben tudjuk értékesíteni a mezőgazdasági és más termékeinket a fejlett tőkés országokban, a diszkriminációs és protekcionista intézkedések miatt. Nehezebben tudjuk árucikkeinket értékesíteni a KGST-országok- ban is. Versenyképesség és nyitottság A teljés foglalkoztatottságot úgy kell fenntartani — húzza alá a Minisztertanács által elfogadott terv —, hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitását és a kollektív újító törekvéseket.- Ehhez tartozik, hogy jobban kell honorálni a minőségét, a jövedelmező termelést, a hozzáértést, a vállalkozó- és innovációs készséget. A termelés hatékonyságának elsősorban a belső és külső piac elismerésében, azaz a többletjövedelemben kell kifejeződnie. Minőség, minőség és ismét minőség. Ennek kell előtérben állnia a termelésben —, de a közéletben, a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékosság, az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tulajdon- formák együttműködésének és munkamegosztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KGST-orszá- gokkal, a harmadik világ országaival és a fejlett tőkés országokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk--nyitottságát és kiegyensúlyozottságát. Túl a jelenlegi kapcsolatokon, módot és lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdálkodó egységek új formákat, önálló és közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki a határokon túl, s- hogy fejlesztési döntéseikben mérlegelhessék, érvényesíthessék azokat az irányokat és követelményeket, amelyek a világ gazdasági-technikai fejlődésében mutatkoznak. A vállalatok és az állam Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gazdaság belső munkamegosztása, a gazdasági egységek közti együttműködés — például a nyersanyagot, az alkatrészeket, félkész- termékeket szállító vállalatok és -a készterméket előállítók között —, továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érdekeltségi rendszer. Ismét példaként:, az exportból származó jövedelemtöbbletben nincs ér-' dekeltsége a még. oly fontos félkészterméket vagy alkatrészt gyártó vállalatnak. Növelni kell az érdekeltségét az importot helyettesítő anyagok bevezetésénél, felhasználásánál is. Növekszik a következő bő másfél évtizedben az infrastruktúra, azaz a szolgáltató ágazátok szerepe. Ez — az úgynevezett háttériparral együtt — feltétele annak, hogy nőve-' kedjék az ipari (és általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pedig a feldolgozóipar egyes tevékenységeit kell már a 80-as évek második felében korszerűsíteni, versenyképessé tenni beruházásai arányának növelésével. Önállóság, vagy irányítás? Sokszor feltett kérdés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezredfordulóig — vagyis hosszú távon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Miniszterta- , ríjáíS általioelfog^dptt Úírv, ,ki- j mondja,;; iá ^trúkjiuíayáltózár sok ‘0nfő rptóf^7 v4W0.fr 1 kezdéményezesre van szükség, a piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél, a műszaki- termelési kúltúrák, tudományos. irányzatok elterjesztésénél a? állami befolyásolást,, illetve azt,, hogy a fejlesztéseknél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az állam tevékeny, irányító részvételére van szükség a termelés fejlesztéséhez szükséges képzési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési területek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. A növekedés várható üteme Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az állam a „bioprog- ram”-nak, a mikroelektronika és a számítástechnikai kultúra népgazdasági elterjesztésének, az ‘anyag- és energia- takarékos, környezetkímélő' 'technológiák és technikák kifejlesztésének és alkalmazásának. Ugyancsak állami feladat á komplett technoló- ■ giófc és kompléx, rendszerek olyan mértékű és-irányú fejlesztése, hogy -azok exportálhatók legyenek, továbbá a szellemi . export súlyának növelése. JVri't jelent mindez a számok — immár közérthető — nyelvére \' lefordítva? Húsz év (1981—2000) átlagában évenként a nemzeti jövedelem 2— 3 százalékos növekedésével számol a terv. Ugyanakkor a lakosság' fogyasztása éven- 'ként másfél—két és' fél szá- ' -Zalákkal, a reáljövedelem ugyancsak éves átlagban 1,8— 2,9 százalékkal növekszik. S hogyan alakulnak addig a feltételek? A tervdokumentum erre vonatkozólag több változatot dolgozott ki. Rugalmasan, hogy alkalmazkodni lehessen az' élet változásaihoz, s hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszé-' rűbb kihasználásával fejlődjék tovább az ezredfordulóig, meg azután is. Illés János, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője BeHrepcK&H 8., nei ,J';yKToncpsJú, M?«5*C V m, WJS VÁTCp* y#ocTOBepemie ■ U ... ' Jmf, 1 SfU . tcwe íjr.v ., npoTHB r«px«8<>>w;»réj>cBHX « fcA'UttC« 0IW» P00y»|>CTWt,Jt K«8 WWI #. BftxtmmA am*»««* nr " 40 a £, »uHMéxyw caywőy npoxb.w/j. ■ Ha n*S*JWfc »11 áoÖ'pbbojMty» eajf*6y <« oéBoőtWACKMe aaiuoro naposa wtcto JfUUt S&OVTOBvpf'me eMV/f Íl hí ^ .... II Dokumentum arról) hogy Csór vási Sándor a 8, hadosztályban teljesített szolgálót«!. Hideg, csípős szél fújt azon az októberi reggelen. Nádudvar, ez a Hajd.ú-Bihar megyei kisközség fázósan ébredt 1944. október 3-án. Csorvásiék konyhájában a kemence fényes torka nyelte a hasábokat, s amikor Oláh Pista bekopogott, már meleg volt. A két fiú, Csorvási Sándor és Oláh István beszélgettek. Volt közös élmény, hiszen együtt jártak elemibe, Püspökladányban polgáriba, 1 együtt kezdték Nyíregyházán a tanítóképzőt. Félszemmel az utcára kandikáltak, lesték, várták, amiről szüleik már régóta beszéltek, a felszabadítókat. Dél tájban tűntek fel az utcán a pufajkás, vöröscsillagos sapkás katonák. A . két fiú a nyomukban, egyenesén a' községházához. Csorvási Sanyi elcsodálkozott: Oláh Imre bácsi — aki már >a komrnün ideje alatt is'párttitkár volt, üldözték is a Horthy-rendszer alatt —: már ott volt, pedig úgy tudták,. valahol a Kárpátokban szolgál... : Csorvási Sándornak' a következő hónapok olyan, gyorsan pereg- . te-k, mint morzsolóban a kukorica. A községben megalakult a héttagú direktórium, a Magyar Kommunista Párt, és annak ifjúsági szervezete. Elsőként jelentkezett a fiatalok közé, s 1945. január 7-én belépett a pártba. Január 30-án a Debreceni Néplap közölte Révai József cikkét Fegyverbe magyarok címmel, de szinte ezzel egyidőben jelent meg a toborzási felhívás is. Az MKP . Központi Bizottságának titkársága február 4-én hozott határoza- üfflía'-? a[>fi3dudvan^Qközgégjij Jjájjt^,? szervezet javaslatára 6-án, 7-en zast. Csonvási Sándor '' és Oláh István 243 falubeli fiúval együtt jelentkeztek. (Oláh István ma vezérezredes, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke.) — Március 17-én Debrecenben a Pavilon laktanyában megkezdődött a kiképzés — emlékszik vissza Csorvási Sándor, akiről senki sem mondaná m'eg, milyen küzdelmes utat tett meg. — Ott alakult meg a magyar 6.. hadosztály, s a híradózászlóalj egyik századának voltam a politikai megbízottja. Április I2-én indult el a hadosztály Budapesten keresztül a Dunántúlra.- Velence község hátárában a nyílt pályán állították meg a szerelvényt, s olyan hírek terjedtek el, rövidesen bevetik az -egységet. Érre nem került sor. Körmendig jutottunk el vonattal, majd gyalog Sopron, Bécs irányába indultunk. Amikor átléptük a határt, újabb parancs érkezett, s Gratz irányába fordultunk. Április 20-án egy Höll nevű községben állomásoz- - tünk, amely 5 kilométerre volt az első vonaltól. Mi híradósok, ,0(caegJj'e#dtük a „A magyar 6. szovjet' 27. hadsereg kötelékébe tartózott, amelynek parancsnoka Trofimenko vezérezredes, aki a III. Ukrán Front parancsnokságának volt alárendelve. A magyar hadosztály szovjet összekötő tisztjének feladatát Nyikityin vezérőrnagy látta el. Május 8-án kapött parancsot a hadosztály a hazaindulásr-a. Alig 24 óra múlva már Balatonalmádiban ütöttek tanyát, majd Veszprémben állomásoztak. Október 23-án Csorvási Sándor őrvezető saját kéréEGYÜTT HAMARABB CÉLT ÉRÜNK Barátság és üzlet Erős szálak kötik egymáshoz a Szovjetuniót és hazánkat a kereskedelemben is..A legnagyobb exportpiacunk, ugyanakkor a gazdaságunk működtetéséhez nélkülözhetetlen áruféleségek — energia- hordozók, nyersanyagok — döntő többségét vásároljuk a világ e legnagyobb országától. Az árucsereforgalom évről évre növekszik, vagy éppen kiegészül, bővül, amely mindkét félnek hasznos. A két ország kereskedelmében a barátság és az üzleti érdek jól megfér egymás mellett,, korrekt partnerek a vállalatok, az export- és importőrök. A megyéből a legtöbb bort a Közép-magyarországi Pincegazdaság szállítja — a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével — a Szovjetunióba. Az idén hordós csemegeborból 165 ezer hektolitert, vermutból és palackos borból 6—6 millió üveggel várnak a megrendelők. Nagy János, a ' kecskeméti üzem igazgatója, a pincegazdaság párttitkára tavaly Iljicsevszkben járt az egyik borszállítmány átadásakor. ‘ • A szimferopoli és kecskeméti pincegazdaságok vezérigazgatói, Fedor Karpovics Szultanianc és Borsódy Miklós Kecskeméten írták alá az együttműködési szerződést. • Korszerű borászati pincék sora található a Krím területén. Felvételünkön a száz hektoliteres ászokhordókban a csemegeborok minőségellenőrzését végzik a szovjet szakemberek. — Hajóval szállítjuk a hordós csemegebor kétharmadát a fekete-tengeri kikötőbe, ahol minőségi szempontból megvizsgálják és ellenőrzik a mennyiséget is — mondotta Nagy János. — A borok analízisével kapcsolatos módszereket egyeztettük, hogy így megelőzzük a reklamációt. Ez hasznos és sikeres volt, bár vannak olyan szovjet szabványok, amelyek eltérnek az általánosan alkalmazottól. Az Ukrán Kereskedelmi Kamara ogyesszai kirendeltségének laboratóriumában a hazánkban is alkalmazott műszerek álltak a kecskeméti szakember rendelkezésére. Mint elmondta, a szovjet elvtársak szakmai és emberi szempontból egyaránt kitűnő, figyelmes partnerek voltak. Tapasztalatairól még a következőket mondotta: — Pártatlanul és objektiven vizsgálnak a kereskedelmi kamara minősítő egységeiben. És szigorúan is. Az első tanulság ehhez kapcsolódik: minőségi szempontból nem szabad lemaradni a világ többi exportőrei mögött, mert akkor kiszorulunk a szovjet piacról. Iljicsevszkbe hajóval szállítanak a nagy nyugati bortermelők és velük keíl versenyezni. A pincegazdaság 1978 óta exportál a Szovjetunióba bort, és eddig — sajnos —, csak nekem volt alkalmam arra, hogy a helyszínen ismerjem meg a SZAJUZ- PLODO IMPORT Külkereskédel- mi Vállalat igényét és az elvárásaikat. Ez viszont az exportbonyolítás hazai módszerének kritikája, nevezetesen": a termelőknek közvetlenül a piacon kell lenni, és pontos információkat gyűjtve lehet okosan és gyorsan alkalmazkodni. Éhnek érdekében feltétlenül változtatni kell a korábbi gyakorlaton. A tapasztalatokat hasznosította a pincegazdaság, az igényeknek megfelelően változtattak a technológián. Az alapanyag-termeléstől a szállításig figyelembe veszik a szovjet partner kéréseit és külön is gondot fordítanak az exportált csemegeborok minőségére. Az ok természetesen kézenfekvő: többet akarnak szállítani, mint a korábbi években, a határidő pontos betartásával. Ederf fontos ez a borpiac, az üzleti kapcsolat és a barátság, amelynek erősítésére és szélesítésére törekszik a pincegazdaság. Szimferopolban, Kecskemét testvérvárosában van a Szovjetunió egyik legnagyobb borkombinátja, a Krimszovhozvintröszt Szimferopoli Borászati Üzeme. Tavaly Fedor Karpovics Szultanianc vezérigazgató és Borsódy Miklós, a Közép-magyarországi Pincegazdaság vezérigazgatója Kecskeméten írt alá együttműködési szerződést. A testvéri kollektívák borászati kapcsolatainak fejlesztése és elmélyítése érdekében kötött megállapodás sokrétű. Kitűnik belőle egyebek között az is, hogy a technológiák cseréjével a borászati üzemekben készült italok minőségét kívánják javítani. Olyan módszereket is átadnak egymásnak, amellyel a gazdaságosság, , a piarfépesség növeléséhez hozzájárulnak! . Az érdékek kölcsönösek. Nagy János erről a következőket mondotta: a- Közösen többre megyünk és j hamarabb célt érünk. A két borászati üzem termékszerkezete hasonló! A szimferopoliak az asztali borok kezelésében, mi a csemegeborok készítésében szeretnénk újabb ismeretekre . szert tenni. Sor- kerül a borászati üzemekben dolgozó munkások, szakemberek cseréjére is, és természetesen kapcsolatunkkal erősödnek a baráti szálak a két testvérváros között. Csabai István sére, mert folytatni akarta a tanítóképzőt, leszerelt. Mi történt ezután? — Nem túl sok minden — mondta szerényen Csorvási Sándor. — A tanítóképzőt 1947-ben befejeztem, s jelentkeztem a Budapesti Kertészeti pgyetemre. Az egyetemen a pártalapszervezet szervező titkára, az Achim András kollégium titkára, 1948-ban egyetemistaként a Bereczki. Máté kollégium igazgatója lettem. A két befejezett évfolyam után, 1949-ben felajánlották, hogy a Szovjetunióban folytassam tanulmányaimat. .'Micsurinszkban a kertészeti egyetemen elölről kellett kezdenem mindent... öt év múlva feleségemmel, s vörös diplomával a zsebemben érkeztem haza. A Pomázi Állami Gazdaságban volt az első munkahelyem, egy év múlva a Fehérgyarmati Állami Gazdaság igazgatója lettem. Tizenkilenc évig dolgozott ezen a helyen, 1 áz ellenforradalom viharában is szilárdan a talpán maradt, sőt 1957-ben alapítója, első parancsnoka az ottani munkásőrségnek. A testülettől még ma sem vált meg, a megyei törzsben dolgozik. Két ciklusban — 1958—1967-ig. — országgyűlési képviselő, s az MSZBT Országos Elnökségének tagja. A Helvéciái Állami Gazdaság igazgatójának 1974-ben nevezték ki, de két súlyos műtét után nem vállalt vezetői beosztást. Má ebben a gazdaságban tudományos főmunkatárs. — Két gyermekem, s/ két Unokám van. Feleségem 1968-ban elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetemet, s- ma orosz nyelvet tanít az éneik-zsnei általános iskola és gimnáziumban'. Tavaly augusztusban felvettek a Magyar1 ' Ellenállók és Antifasiszták Szövetségébe ... Barátságunk a régi Oláh Istvánnal, ha alkalom kínálkozik, találkozunk ... Elégedett vagyok? Igen! Az idő kerekét ugyan nem lehet visszaforgatni, de ha lehetne, akkor sem kezdeném másképpen ... Gémes Gábor
