Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-24 / 96. szám

1984. április 25. • PETŐFI NÉPE Si 3 LÁTOGATÓBAN HERCEGSZÁNTÓN Mire biztat a napsütés? Tavaszi tényben fürdik a táj: az egyik útmenti tanya sárga épülete szinte lángol. És mintha bennünk, országúti vándorokban is gyulladozna va­lami: arra gondolunk, hogy mi­lyen jó volna most lassítani a tempót, esetleg meg is állni az erdő mellett. Sütkérezhetnénk ki­csit valamelyik tisztás széltől vé­dett hajlatában. Hallgathatnánk a csalitosban ugráló vörösbegyek csicsergését. Mindez megmarad képzelt örömnek, sietnünk kell Herceg- szántóra ... Ugyanazt, évente tízezerszer Dám János, a helybéli téesz ház­táji agronómusa is kénytelen el­hessegetni a harkányi fürdő áb­rándképét, ami pedig eléggé sű­rűn megjelenik előtte. — Nincs is jobb annál — dől hátra székében egy pillanatig. — Lebegni a vízben, s közben csa­vargatni a rádió gombját, hátha sikerül valami jó zenét fogni. De — zökken vissza — erre mosta­nában alig jut idő. Holnap ismét sertéseket szállítunk, erre alapo­san fel ked készülnünk. , — Mi a teendő ilyenkor?„ — Megkeres a gazda és közli, hogy érzése szerint három vagy öt disznaja elérte a megfelelő súlyt, szeretné leadni őket. Erre én is kimegyek, ellenőrzőm a be­mondott darabszámot és megálla­podunk a szállítás napjában. Az ütemezés során előkeresem a szer­ződéseket, és megnézem, hogy ki mennyi előleget vett fel, ne­hogy á kifizetésnél ezt figyelmen kívül hagyjuk. Aztán kiírom a szállító járműveket, amelyek az adott napon körbejárják a meg­adott címeket. Néha olyan sok van, hogy a traktoros vontatók mellé be kell állítanunk néhány lovas kocsit is. Hercegszántón ta­valy 10 ezer 47 sertést adtak le feldolgozásra a háztáji gazdasá­gok. Tanárból „önellátók” Gyurity Marin igazgatóra mi várunk néhány percig a szerb- horvát tanítási nyelvű általános iskolában: éppen matematika órát tart... — Egy matematika szakos ke­vés, kettő viszont sok lenne — mondja. — Így néhány órát én is vállalok. Alig titkolt büszkeséggel teszi ehhez hozzá, hogy a többi tan­tárgy esetében nincs ilyen gond­juk. De még ennél is büszkébb talán arra, hogy az iskola kilenc tanára közül nyolc hercegszántói, sőt az intézmény neveltje. — Bár a tárgyi feltételeink lennének, ilyenek — vált témát kissé szomorkás mosollyal. — A testneveléshez kapott gerendát a padláson tároljuk, ■ mert nincsen olyan hosszú tantermünk, ame­lyikben felszerelhetnénk. Most azon fáradozunk, hogy az udvart alkalmassá tegyük a sportolás­ra: legalább jó idő esetén mo­zoghassanak a gyerekeink. — Az igazgató számára mi je­lenti a felüdülést? — Kertészkedek. Szedni egy tányérra való cseresznyét, epret vagy más gyümölcsöt és látni, hogy a család milyen jóízűen szemelgeti — ez nekem a leg­nagyszerűbb pillanat. Van lehetőség, meg kell ragadni — Volt már olyan pillanata, amikor kényeztették? — állunk meg Gajdos Jánosné keresztorsó- zó mellett, a Finomposztó Válla­lat hercegszántói üzemében. A fürge mozgású fiatalasszony el­bizonytalanodva pillant ránk, s időbe telik, amíg emlékei között rátalál a megfelelőre: — öt vagy hat évvel ezelőtt kaptam szakszervezeti beutalót a Duna-kanyar egyik szállodájába. Már besütött a nap az ablakun­kon, amikor felkeltünk, délben pedig elénk rakták az ételt. Olyan fura volt1' De azért szívesen fo­rognék ott, akár minden évben. Ennyit mond és már indul is tovább: gyors mozdulatokkal kap­kodja le a kész gombolyagokat a hüvelyekről, s teszi föl az új te­kercseket. Siet. Nemrégiben szül­te meg a második gyerekét, kell a pénz. Még szerencse, hogy mint keresztorsózó, dupláját is megke­resheti a régebbi fizetésének. Képzelődés helyett... Kilépve a zajos gépteremből, ismét körülqirógatja arcunkat a nap. Mégsem gondolunk már olyan erősen az erdei tisztásra, a madarak csicsergésére. Sokkal in­kább az iménti beszélgetésekre. Arra, hogy lám, áz örömöket nem elképzelni kell, hanem megtalálni. S hogy a hercegszántóiak jó he­lyen keresik: a tevékeny életben. Káposztás János Szolgáltatások — ma és holnap Kezdetben volt a család, mint teljesen zárt és önellá­tásra bérendezkedett társadal­mi egység. Egy fedél alatt több nemzedék élt együtt. A tenni­valókat ennek megfelelően osztották el a család tagjai kö­zött. Ezek az önellátó sejtek szá­zadunk első évtizedeiben kezdtek nyitottabbá válni. A folyamatot a nők tömeges munkába állása indította meg. Ez forradalmi méretű válto­zást hozott az addigi, századok óta bevált munkamegosztás­ban, hiszen a nők a háztartási munka mellett új terheket vál­laltak magukra és ezért el-' odázhatatlanná vált a régi munkamegosztás átalakítása. Í A társadalom feladata Kétségtelen, hogy a nők munkába lépése hatalmas vív­mánynak számított, erőteljes lépésnek az egyenlő jogok ki­vívásának útján. Mégis ez tet­te szükségessé a szolgáltatások létrehozását és fejlesztését. A szolgáltatásokat, amelyek akkoriban még nyomokban sem léteztek, legalábbis a mai értelemben nem. Ügy is mond­hatnánk, hogy. az igények vol­taképpen előbb keletkeztek, mint az orvoslás módozatai, azaz maguk a szolgáltatások. A szükségszerűség tehát adott volt: a társadalom vállaljon fel, vegyen át mind többet leg­kisebb gazdasági egysége, a háztartás gondjaiból. A szolgáltatások fejlesztésé­nek viszonylag magas fokára jutottunk el a hetvenes évek­ben. Ez jelentős gazdasági fej­lődésünk, életszínvonalbeli gyarapodásunk szükséges és örvendetes kísérő jelensége volt. A hatvanas évek máso­dik felében került mind több háztartásba televízió, hűtő­szekrény, mosógép, s ma már sok tartós fogyasztási cikk ese­tében a telítődés küszöbén va­gyunk. Ekkor teremtődtek meg az anyagi — pénzben és építő­anyagban értve — feltételek az elhanyagolt, régi lakások kor­szerűsítéséhez, felújításához, méghozzá tömeges méretekben. , Egyharmados Ezért vált akkoriban sür­gető feladattá az országos szol­gáltató hálózat létrehozása, amely — mintegy húszmilliár­dos állami támogatással, egy évtized alatt meg is valósult. Ez azért örvendetes, mert egy ország gazdasági fejlettsége a többi között azon is mérhető, milyen helyet foglal el benne az úgynevezett tercier szektor, a harmadik, nem termelő — hanem szolgáltató — ágazat. Nos, Magyarországon az utóbbi években, a nyolcvanas évek elejére jutottunk el oda. hogy a szolgáltatásban már nem dolgoznak kevesebben, mint az iparban, vagy a mező- gazdaságban, pontosabban: az arány hozzávetőlegesen egy­harmados. A szolgáltatások megléte azonban egy sor lehetőség mel­lett egy sor bosszankodnivalót, az érdekvédelem hiányát, a kiszolgáltatottságot is felszín­re hozta. Sok hát a javítani­való. Ezt á célt szolgálja a most folyó szervezeti korsze­rűsítés, a nagyvállalatok de­centralizálása is. Ugyanakkor egy másik gond is jelentkezett, nevezetesen az, hogy a szolgáltatások árait viszonylag alacsonyan állapí­tották meg, ebből következően jóval nagyobbra duzzadt a va­lós igénynél. Most látszik csak rhindez, amikor — a legtöbb szolgáltatás a szabadáras ka­tegóriába átkerülvén — érté­kén méretik, s máris keveseb­ben és kevesebbet veszünk igénybe belőle. Ezért nagyon nehéz előre pontosan kiszámí­tani, mely szolgáltatások iránt növekszik majd az igény az elkövetkező években; milyen irányban haladjon a szolgálta­tások fejlesztése. Ügy tűnik, a tendencia ■ olyanfajta fejlesztés irányába jjf mutat, amelyet a közösség ví- \ szonylag olcsón meg tud ol- \ dank Gondoljunk például a H minden családnak rendszeres, llj visszatérő gondot, feladatot | adó napi munkák közül a fő- j zésre. Az éttermi, de még az B éthordóban hazavihető vacso­rának is olyan magas az ára. B hogy hosszú távon nem jelent ■ megoldást. Az már sokkal in- jjl kább, ha mondjuk, egy lakó- Ip telepi ház közös helyiségében ffls néhányan valóban olcsó, és a ill helyi igényeket is rugalmasan jjj követő kifőzést nyitnak. A H barkácsolást is jól szolgálhat- j ják a közös műhelyek, ahol a j szerszámok igénybe, bérbe ve- ] hetők, és még szakember is ! ellátja a kezdőket tanácsokkal. j|i Hasonlóan, a szervezett szol- gjf gáltakóipar kezdeményező M közreműködésével, segítségével ||j lehetne sok helyen a gyermek- jjjl felügyeletet is megoldani. ,. Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a szolgáltatásoknak nem gp| a mind sokfélébb, ám drágább javítások, tisztítások irányá­ban kell fejlődniük, hanem sokkal inkább a közösség be- H vonásával, félig saját erőből, s ezért az átlagosnál olcsób- S ban megvalósítható szolgálta­tásoké a jövő. V. Zs. H-oi r. neduTe'io/i ruw:iíii őrié-OÍfiV |í 1 í> 1 .i’if.sEd.ciö:i — íztajA »jtfeé.* Kiváló —- nyolcadszorra A hónap végéig adják át a megérdemelt elismeréseket azok­nak a postahivataloknak, amelyek elnyerték a kiváló címet ta­valyi eredményeik alapján. Ilyen — szinte családias hangulatú — ünnepség volt legutóbb Kisszálláson. A 3500 lakosú bácskai község postahivatala úgy dolgozott, hogy nem érte jogos kifogás a munkáját, s panaszkönyvi be­jegyzés sem volt. Tavaly is növelte bevételeit. A Népszabadsá­got 170, a Petőfi Népét 400 előfizetőhöz viszik a kézbesítők. La­punk előfizetői tábora csaknem százzal emelkedett a nyolcva­nas években. A kisszállási postások, akik a maguk módján hozzájárulnak a község népességtartó erejének növeléséhez, egymás után nyolcadik alkalommal szerezték meg a kiváló címet a kishiva- talnak. Brigádjuk a társadalmi munkából is kiveszi részét: se­gítették a sütőipari szaküzlet építését, az óvoda felújítását, gondozzák a parkot. “KlsszÁtXÁsi posta ESŐVÍZ A FALI ELOSZTÓBÓL Ne várjuk meg a balesetet! Három évvel ezelőtt adták át Baján az újvárosi gyermekintézményt, amelyben helyet kapott bölcsőde, óvoda és általános iskola is. Saj­nos, az öröm nem tartott soká. Néhány hónap múlva kezdődött az azóta is visszatérő, sorozatos beázás. Először a bölcsőde főbejárata fölött, majd következtek a tetővilágító ablakok, a folyosó feletti te­tő, a konyha, az iroda, a tornaterem, a női öltöző és raktár. Tavaly novemberben a kivitelező DUTÉP szakembere megállapí­totta: sajnos, ha a lapostető egy szigetelőrétege megsérül, beázik az épület. De azóta nem történt semmi változás. Legutóbb már olyan mértékű volt a beázás, hogy a gyerekek fel­váltva hordták ki az esővízzel teli lavórokat a tornateremből. A fo­lyosón a villanyvezetéket burkoló csatornából és a fali elosztódoboz­ból is folyt a víz. Vajon az intézkedéssel megvárják az első balesetet?! Sz. E. ERDŐTELEPÍTÉS A Duna- Tisza közén a fenyőé az elsőbbség Jó ütemben haladnak->a tavaszi erdőtelepítések. A mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas föld­területek jobb kihasználására, a nagyvárosokat, ipartelepeket öve­ző zöldfelületek kialakítására nagyarányú fásítási, erdőtelepítési munkák folynak szerte az ország­ban. Ehhez a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1984- ben mintegy 80 millió forint ér­tékben nyújt állami támogatást. December végéig ebből megköze­lítőleg 8000 hektárnyi, részben ko­pár, lepusztult és rendezetlen nö-< vényvilágú területet ültetnek be fákkal, s megteremtik az üdülők, kirándulók fogadásához is a jobb feltételeket. A jelentős anyagi áldozatokat követelő erdőtelepítést természe­tesen nemcsak a természet- és környezetvédelmi szempontok, hanem szigorúan gazdasági meg­fontolások is vezetik. Hazánk ugyanis az elmúlt évtizedek erő­feszítései ellenére még ma is Európa erdőben szegény országai közé tartozik; összterületének 18 százalékát borítja erdő, s a kívá­nalom legalább 20 százalék lenne. Ennek elérését célba is vették a MÉM tervezői. Eszerint az ezred­fordulóig 200 000 hektárnvi új er­dő zöldell majd, közöttük az idei telepítések „eredményei” is. Az új erdők nagyobb hányadát a nyersanyag előállítására telepí­tik. Olyan gyenge természeti adottságú területek jöhetnek szá­mításba, amelyeken mezőgazda- sági termelés aránytalanul magas ráfordítást követelne, míg a fa- ’ termelés — ha hosszú távon is — kifizetődő. A fafajok megválasz­tásánál a fenyőé az elsőbbség, eb­ből ugyanis viszonylag kevés van, s belőle importra szorul az ország. A többi között Somogy megyében, a Duna—Tisza közi homokos te­rületeken, illetve a Dél-Alföld tá­jain ültetnek ezekben a hetekben fenyőt, vagy ahol a vidék adott­ságai úgy kívánják, nyári-, illetve bükkfát. A beruházás a nyárfák­nál 5—6 év múlva kamatozik, ek­kor indulhat meg a fakitermelés. A fenyőerdők 15 év múlva érik el a vágásra érdemes kort, ugyan­erre a tölgyesnél 25 évig kell vár­ni. Az erdőtelepítéssel a környezet védelmét, a turizmus és az ide­genforgalom igényeit is igyekez­nek kielégíteni. Az idén összesen 28 helyen alakítanak ki új erdőt. A Balaton mellett Zamárditól Marcaliig, az északi parton Bala- tonfüred, Csopak, Badacsony, Vár­völgy környékén telepítenek, hogy még vonzóbbá tegyék a tájat. A Kis-Balaton mentén is gazdagít­ják az élővilágot, elsősorban a vi­zet kedvelő nyárfákkal. Folytat­ják a korábbi években megkez­dett fásítást Debrecen környékén. Fejlesztik a soproni parkerdőt, il­letve Budapest mellett a Buda- vidéki vadasparkot. A Pilisi Parkerdőgazdaság Vi- segrád mellett 80 hektáros fű- vészkert kiépítésén dolgozik, itt a hazai erdő teljes növényvilága he­lyet kap majd, s hangulatos séta- utak hálózzák be az óriáskertet. Üj idegenforgalmi centrumot ala­kítanak ki hazánk egyik legszebb táján, a Zemplén-hegységben, ahol a Kőkapui-völgy növényvilágát máig rendezik; a patakok övezte vidéken a fák közé zöldellő réte­ket varázsolnak. •:.S*S»Síw:» Fedélzeti komputer avatáshoz Speciális műszert — úgyneve­zett fedélzeti komputert — fej­lesztett ki a gabonakombájnok­hoz a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság. Tsz műszaki gárdája. Az autórádiónál alig nagyobb műszer tulajdonképpen egy programo­zott ellenőrző és mérőkészülék. A gabonakombájn vezetőfülkéjében, a kombájnos látómezejében he­lyezik el. Á műszer a gép műkö­désének minden rendellenességét jelzi, s az egyes gépegységek ál­lapotáról, munkájáról is folyama­tosan pontos információkat ad. Alkalmazásával javul az arató­cséplő gépek munkájának minő­sége: tökéletesebben csépeli, tisz­títja a magot és csökkenti a szemszóródást. A mintakészülék .a tavaszi lip­csei vásáron is sikerrel szere­pelt. A létrejött megállapodás szerint az NDK-ban is, hazánk­ban is már az idei gabonabetaka­rításnál kipróbálják. Elfekvő készletek vására — Megkezdődött az Interkerbörze-rendezvény tegnap az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat budapesti Rákóczi úti bemutatóházában. Az Országos Piackutató Intézet most 21. alkalommal szer­vezte meg a vállalatoknál elfekvő készletek vásárát. Ezúttal 138 vállalat és szövetkezet kínálja összesen 2,5 milliárd forint értékű feleslegessé vált vaskohászati anyagait, gépeit, műsze­reit, járműalkatrészeit, építési, szerelési és elektromos anya­gait, szerszámait, kötőelemeit. Több olyan vállalat — köztük a Ganz-MÁVAG, a Kohászati Gyárépítő Vállalat, a Magyar Majó- és Darugyár, a TUNGSRAM és az ORION — vesz részt a- börzén, amely már 10 éve, az első börzétől kezdve, minden alkalommal megragadja ezt a lehetőséget feleslegessé vált készleteinek értékesítésére. ( , A rendezők az eddigi tapasztalatok alapján arra számíta­nak, hogy a felkínált termékek 10—15 százaléka vevőre talál. A meghívókat több ezer lehetséges vásárlónak — vállalatnak és szövetkezetnek — küldték el, s az áttekintést katalógus is segíti, amely a felkínált több tízezer termék legfontosabb adatait tartalmazza. Az árakat nem tüntették fel, mert a partnerek közt ez megállapodás kérdése. A katalógus alap­ján a négynapos rendezvény után is folytatódhat az elfekvő készletek adásvétele. BÁCS-KISKUNBA KÉSZÜL Látásvizsgáló autóbusz Negyedik éve már, hogy havonta egyszer útnak in­dul Esztergomból egy látás- vizsgáló autóbusz. A gör­dülő ambulancián az esz­tergomi kórház szemorvo­sai ép az esztergomi Gran- visus Gyár optikusai a vá­rosoktól távoli kisebb te­lepülések lakóit keresik fel, hogy megkönnyítsék a szemüvegre szorulók dol­gát. A vizsgálatra jelentke­zők érkezési sorrendben f elszál Inak az IKARUS- autóbusz egyik részében ki­alakított és a legkorszerűbb vizsgálóberendezésekkel felszerelt szemorvosi rende­lőbe. Itt megkapjál^ a re­ceptet, amire a jármű má­sik traktusában kialakított optikusműhelyben nyom­ban el is készítik, a szem­üveget. Amennyiben a szemorvos komplikált üve­get ír fel, azt a mozgó am­bulancia megrendeli az OFOTÉRT-központban, s néhány nap múlva tulajdo­nosa címére postán elkül­dik. Ezzel a szolgáltatással alaposan megkönnyítik és meggyorsítják a falun élők­nek a szemüvegek beszer­zését. A gördülő látásvizsgáló ambulancia az elmúlt négy év alatt az ország több me­gyéjében megfordult már. A szakemberek azt tapasz­talják, hogy a lakosság je­lentős része — egyes vidé- . kékén több mint 50 száza­léka — nem visel szemüve­get, holott erre szüksége lenne. Most Szabolcs-Szat- már és Bács-Kiskun megyei településekre készül a lá­tásvizsgáló autóbusz, amely az ország egyetlen ilyen szemorVos-optikusi labo­ratóriuma. A külföldön is újdonság­nak számító mozgó látás- vizsgálót a szakemberek ér­deklődésére bemutatták már többek között Moszk­vában, Lipcsében, Ham­burgban és Milánóban is. (MTI) \ • Gyurity Marin • Gajdos Jánosné • Dám János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom