Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1984. február 28. A környezet védelméért Mintha versenyt futna egymással az emberiség kétféle szándéka, törekvése. Az egyik, ami arra irányul, hogy el tudja látni élelemmel a Föld lakóit, azokat is, akik ma még éheznek, és a táplálék hiányától szenvednek. Éppen ezért megtesz mindent, hogy növelje a mezőgazdasági hozamokat, vegyszerek, különböző kemikáliák alkalmazásával fokozza a termőképességet. Ugyanakor észlelnie kell, hogy a legnagyobb nemzeti kincsként őrzött termőföld, s főleg a benne rejlő vízkészlet nem bír el minden szennyeződést, és maholnap — ha nem fordul meg ez az irányzat'— nem lesz iható tiszta vize a lakosságnak. Ezért hát az ember védekezni kényszerül, tudósok, természetvédők riadót fújnak, s igyekeznek felmutatni az önpusztító folyamat veszélyeit, az egyre riasztóbb képet. Hatalmas irodalma van ma már a környezetvédelemnek, amely természetesen nem csupán a mezőgazdasági termeléssel összefüggő helyzetet elemzi, vizsgálja. Hiszen az iparosítás gigantikus túlmé- retezettsége, egyoldalú koncentráltsága a nyugati féltekén már olyan állapotokat teremtett, hogy a levegő szeny- nyezése következtében ' erdők pusztultak ki, s a vizekből is szinte eltűnt az élet. De nem kell ijesztő példákért messzire menni, bár más méretekben okozott már gondokat megyénkben is a vizek, a levegő szenynyezettsége, az utóbbi időben pedig az ipari hulladékok biz-r tonságos tárolásának megoldhatatlansága. A versenyfutás — maradjunk ennél a hasonlatnál — a környezet szennyezése és védelme között eléggé egyoldalú küzdelemnek látszik, mivel az előbbit nagyrészt előidéző termelésre — a fennmaradás, létszükséglet címén — érthető okokból sokkal többet költ az emberiség, mint a „haszon nélküli" védelemre. Csak hát — jelzik a tudósok — elérkeztünk egy olyan küszöbhöz, amelyen átlépve már az lesz a kérdés: marad-e még számunkra jó ivóvíz, s nem okoz-e a felső légrétegekben is jóvátehetetlen pusztítást a szennyeződés? S az ember — a biológiai lény — nem szenved-e kivédhetetlen károsodást sejtjeiben, a táplálékban felhalmozott mérgező anyagok révén. A riogatásnak, de a tények még oly őszinte és túlzás nélküli feltárásának sincs értelme, ha az nem párosul a kiút megmutatásának igényével, a tennivalók megismerésével és a cselekvéssel. Olvasgatom a különböző, magyar nyelven is megjelent, könyvek címeit: Csak egyetlen Föld van — 1915-ös kiadás —, az ENSZ megbízásából készült munka; Lesz-e sas* 2000-ben? — könyv a pusztuló állatvilágról .1979; A veszélyeztetett Éden — a Kozmosz könyvek sorozatában egy szovjet szerzőtől 1983-ban (mellesleg a Szovjetunióban 1915-ben jelent meg, tehát elég hosszú az átfutás), Válaszút előtt a mezőgazdaság — tavaly jelent meg egy neves svájci születésű szerző könyve magyarul; s a közelmúltban kiadott sorozat, a biofüzetek, amelyekből a kistermelők kaphatnak gyakorlati tanácsokat a környezetet kímélő termesztési módokról. Ügy tűnik tehát, hogy figyelemfelkeltő művekben, tanácsadó buzdításokban most már nincsen hiány. De mintha alig volna visszhangja az olyan hatósági intézkedéseknek, mint az Elnöki Tanács ez év január végén hozott rendelkezése, amely módosította — pontosabban szólva szigorította i — az 1964. évi vízügyi törvény egyes előírásait. Pedig nagyon is lényeges intézkedésekről van szó, amelyek végrehajtása, ellenőrzése sókat segíthetne a további talajszennyeződés, a vizet károsító tevékenység megakadályozásában. Nemcsak azzal, hogy birságoltat, s módot ad az intézkedésre, hanem a megelőzés, a védekezés ösztönzésével is. Például vállalatoknál a megfelelő tisztítóművek építésével, a lakosság önkéntes hozzájárulásából is létrehozható víz- és csatornavezetékek létesítésével, a később csatlakozókra is vonatkozó fizetési kötelezettséggel. Nagy szükség volna az előrelépésre, mivel a városokban, községekben a sok új házzal együtt megemelkedett a víz- fogyasztás, s a derítőkből elszivárgó szennyvíz mahol-i nap ásónyom magasságra hozza fel a talajvíz szintjét. (A megyében évente mintegy 30 millió köbméter tisztitatlan kommunális szennyvíz kerül a talajba — olvashattuk nemrég egy hivatalos jelentésben.) S az is tény, hogy egyes térségekben nemcsak az ásott kutak vize telítődik nitráttal — az emberi szervezetre mérge- ■ ző anyaggal, —, de a felszín alatti vizek tisztaságát is őrizni kell a leszivárgó mérgektől. Ezért van hatalmas jelentősége a derítők, tisztítómüvek építésének, a biológiai szűrők — erdők öntözése stb. —, alkalmazásának, amelyekre akad már példa a megyében. Nem tudom másutt az . országban mit tesznek a védekezés érdekében, annyi bizonyos, hogy megyénk tanácsi testületé már jó tíz éve koncepciózus tervet készített és külön bizottságot is létrehozott a helyzft felmérésére, javítására, a tennivalók távla- latös megszabására. S nemrég a megyei pártvégrehajtó bizottság előtt is nagy hangsúllyal szerepéit ez a témakör, a feladatokat mintegy újra fogalmazva, az újabb követelményekhez igazítva. De még sokszor kell leírni, elmondani mindazt, ami segít a helyes szemlélet kialakításában, hogy ne csak az utólagos gyors intézkedés, hanem a megelőzés legyen mindenkinek a legfőbb gondja, mindazoké, akik tehetnek valamit a jövőt is szolgáló, valóban létfontosságú közös ügyünk érdekében. F. Tóth Pál Sertés- és szarvasmarhatartás a megyében NÉGY SZÖVETKEZET CSATLAKOZOTT A KAGE-HOZ Meggyorsult a fejlődés Négy agráripari egyesülés létrehozását hagyta jóvá az országban 1976-ban a Minisztertanács. A Hajdúsági után 1977. januárjában a Békéscsabai, a Szigetközi és a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés' is megkezdte munkáját. Az új formát {azért hívták életre, hogy növekedjen a termelés hatékonysága, a piaci igényeknek megfelelő termelési szerkezet, valamint termőföldhasznosítás valósuljon meg, s a beruházások összehangolására, valamint a meglévő kapacitások jobb kihasználására szélesebb lehetőség nyíljon. Emellett teljesedjen ki a végtermék érdekeltségi szemlélet, jöjjön létre az alapanyag termelés és feldolgozás egysége, bizonyos termékek előállításában a szakosodás és szélesebb körű lehessen az egymáshoz kapcsolódó vertikális termelés cgy-egy térségben. Az első évek a tapasztalatgyűjtést szolgálták. A kísérleti időszak értékelése kedvező volt, életképesnek, a célokat teljesíteni tudó szervezeteknek minősítették a kormányzati szervek az agráripari 'egyesüléseket. Megállapították, hogy ez a gazdasági társulások fejlett formája. • Készül az új termék, a szójás- tészta. A Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés fejlődését még 1982- ben is a szerényebbek között említették. Bár kétségtelen, hogy szolgáltatásaival, beruházások kezdeményezésével, a térségi, tájegységi szemlélet erősítésével hozzájárult a taggazdaságok előrehaladásához, a termelési szín- /onal javulásához. Helyzete sem adott nagyobb lehetőséget: az ország' legkisebb agráripari egyesülése volt, 27 ezer hektárral, kilenc taggazdasággal. A fordulat éve 1983, s ettől az esztendőtől kezdődött el a valódi kibontakozás. Erről az időszakról dr. Kremniczky Béla, a KAGE igazgatója a következőket mondotta: — Termelési szerkezetében egységes az egyesülés, azonban hiányzott egy láncszem: a késztermék-előállítás hatáskörünkön kívül volt. Ugyanis a körzetben a fűszerpaprika és a zöldségféle előállítása a legjelentősebb, az állattenyésztésben pedig a tejelő szarvasmarhatartás. A Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatot a MÉM és a PM együt- ' tes határozattal — átszervezéssel megszüntette és 1983.' január elsejével beolvasztotta az egyesülésbe. Neve is változott: KAGE Paprika és Konzervgyára lett: Átvettük a vállalat összes tevékenységét, eszközeit, vagyonát, alkalmazottait, ugyanakkor kötelességünké vált eredményes működtetése. E változás meghatározó jelentőségű az egyesülés életébén. Nézzünk néhány számadatot, összehasonlítva az 1982-es és a tavalyi -esztendőt a „honnét-ho- vá jutottak” szemléltetésére. Az átlagos létszám kilencszáz fővel nőtt, a termelési érték harminc- hatszorosa — kimondani is sok — az egy évvel korábbinak és elérte az 577 millió forintot, a nyereség pedig kétmillióról 78,8 millió forintra gyarapodott. Ezen belül a feldolgozóban megháromszoro-' zódott a jövedelmezőség. Az adatok tovább sorolása helyett fontosabbnak tartom, amit az igazgató mondott: — Minden taggazdaság érdekeltté vált a minőségi termelésben a gazdaságosság javításában, az alapanyag-termeléstől a piaci értékesítésig. Megmutatkozik ez egyebek között abban is, hogy a gyár a korábbiaknál jobb, vagyis a legkiválóbb fűszerpaprikát tudta előállítani, amihez kétségtelen hozzájárult a tavalyi kedvező időjárás is, de főként a nagyobb figyelem, minden részterületen, valamint a költségkímélő módszerek előtérbe helyezése. Ez ugyancsak jellemzi a konzervtermékeket, a savanyúságféléket, a kaporszárítmányt is. Anyagi érdekeltség alakult ki a vertikumban, mivel a KAGE felelősséget vállalt . a feldolgozóért, ami azt jelenti: ha veszteséges az minket, valamennyi taggazdaságot terhel, viszont az eredményből mindenki részesedik. Még egyéb is történt: a múlt év augusztusában társulási szerződést írtak alá a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalattal és a MONIMPEX-el. Ebben az exportőr érdekeltségét növelték: ha többért adják el a garantált árnál a paprikát, akkor a pluszjövedelemből az exportáló vállalat részesedik. A gyárban is változások történtek, dr. Lakatos Lajosnak, a gyár új igazgatójának és vezetőtársainak dinamikus szervező és irányító munkája magával ragadta a munkáskollektívát és az emberek bizonyíthatták, hogy szorgalommal, rendteremtő akaratukkal kiváló eredményeket tudnak elérni. Elkészült az új termékük is, a szójás-tészta, valamint adva a külcsínre, ízlésesebb csomagolási megoldásokat alkalmaztak. — Hadd tegyem hozzá — folytatta az igazgató —, nincs arról szó, hogy az együttműködés tagjai most „kizsebelik” a gyárat, ugyanis nyereségükből 5,7 millió forintot a felosztható részesedési alapra — a feldolgozóban hagytak, ami a gyár jól dolgozó tagjainak anyagi elismerésére szolgál. Ez nemcsak úgymond bölcs dolog, hanem egy jó szemléletből fakad: a nyereség ott is hasznosuljon, ahol valóban megtermelik, előnyeit a rá érdemeseik élvezzék. Egyébként *a KAGE, bár most is a legkisebb agráripari egyesülés, azonban méretéhez képest, az országban itt a legnagyobb a közös tevékenység. Ebben az. élelmiszer-feldolgozás az elsődleges. Ami viszont bővült, az idén üzembe állított tejfeldolgozóval. • Ä múlt év végére — 33 hónap alatt — készült el a 217 millió . forint értékű beruházás. Már A Központi Statisztikai Hivatal minden évben összegzi, hogy a nagyüzemek, háztáji és kisegítő gazdaságok mennyi szarvas- marhát, sertést tartanak. A felmérés azért is fontos, hogy érzékelhetővé váljék a változás mértéke, üteme és ennek megfelelően cselekedetekre ösztönözzön. A KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatósága a közelmúltban készített jelentést az állatállomány 1980. és 1983. évi alakulásáról, örvendetes tény, hogy a megyében a sertésállomány az ütöbbi három év alatt 21,9 százalékkal növekedett. Amellett, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok a létszám 56 százalékát tartották, a legnagyobb mértékű növekedés (évente 9 százalék) a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban mutatkozott. Ugyanakkor az is feltárul a jelentés alapján, hogy a megyében a szarvasmarha-állomány ugyanezen időszak alatt 7— 8 százalékkal csökkent. Ennél is aggasztóbb a tehénlétszám mérséklődése, amely meghaladja az összállományét. A legnagyobb visszaesés a kisgazdaságokban, a kistermelőknél következett be. Itt az állatlétszám mérséklődése kétszerese, a tehénállomány csökkenése két és félszerese a teljes állomány-visszaesésnek. A múlt év végén 8411 kistermelő tartott tehenet és előhasi üszőt a megyében, 2836-tal kevesebben, mint három évvel korábban. Sajnos néhány nagyüzem is felszámolta szarvasmarha-ágazatát, vagy erőteljesen csökkentette azt. Az üzemek döntésüket rendszerint azzal indokolják, hogy a szarvasmarha-tartás jövedelmezősége rossz, nem bírja a versenyt más ágazatokkal és különösen nem egyes növénytermesztési kultúrákkal. Hivatkoztak arra, is hogy a 15—20 évvel ezelőtt — és akkor sem az állatok biológiai igényeinek legmegfelelőbben — épített állatte'nyész- tési telepek elavultak, elhasználódtak, korszerűsítésük igen nagy összegbe kerülne, amivel nem rendelkeznek. Kétségtelen, hogy a szarvasmarha-tartás közgazdasági feltételei nem a legmegfelelőbbek, de az is biztos, hogy a felszámo- ■ lás nem lehet az egyedüli és kizárólagos módja a megoldásnak. Sokak véleménye szerint állat- tenyésztésünk legsúlyosabb gond- 'jává válik, ha a szarvasmarha-állomány csökkenése nem áll meg, ha a visszaesés az utóbbi hárorp évben tapasztalt ütemben folytatódik. Ugyancsak aggasztó, hogy a közelmúltban nagyüzemi sertés- és szarvasmarhatelep nem épült a megyében, a meglévők rekonstrukciója, felújítása lassan és vontatottan halad. Az is tény: a sertéstartás növekedése a szarvasmarha-nevelés gondjait ellensúlyozni nem tudja. Jogos a kérdés: minek köszönhető a tartási kedv fennmaradása, sőt továiblbi javulása a sertés- ágazatban? A megye 120 ezer kistermelője közül 74 ezren foglalkoztak sertéssel. A válaszok között első a sertéstenyésztés-tartás gazdaságossága. Továbbá az is, hogy a biológiai és gazdasági alkalmazkodóképessége jobb mint a szarvasmarha-ágazaté. Kedvezőbb feltételek közepette az ágazatot gyorsabban lehet fejleszteni, mint a szarvasmarha-tenyésztést. A sertéstartás növekedése 1980-ban megállt. Az okok nem megfelelő érdekeltségben, a gyenge minőségű tápokban, az akadozó keveréktakarmány-el- látásban keresendők. Miután az okokat megszüntették, a tenyésztési, tartási kedv újból helyreállt. Feltétlenül előnyös volt — és a tartási költségek növekedését viszonylag jól ellensúlyozta —, hogy 1980 óta két alkalommal is emelték a sertésfelvásárlási alapárakat, ösztönző export- és időszakos felárakat vezettek be, fenntartották a termelők, de a húsipar számára is előnyös, több éves szerződési formát. A tápellátás — elsősorban meny- nyiségileg — azáltal is -javult, hogy átadták a Kecskeméti Kon- centrátumgyárat és újabb takarmányboltokat nyitottak, számuk . ma már a megyében meghaladja a négyszázat. Ezenkívül a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, áfészek és a húsipari vállalatok nem kis szerepet vállaltak a kistermelői sértéstartás integrálásában, szélesítették szolgáltatásaikat. Sertést tartani — kis- és nagyüzemben — ma jövedelmező vállalkozás, de panaszokról is hallani : a keveréktakarmányok minősége például elég gyakran változó, hullámzó, e miatt a hiz- lalási idő hosszabbá vált. Az is gond, hogy 1984. január 1-től az átvételi súlyhatárt — a legjobb árkategóriában — a húsipar 125 kilogrammról 115 kilóra csökkentette. Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés kényszerítő körülmények miatt történt. Egyebek között azért, mert nem lehet eladni a zsíros húst, vagy a félsertést vastag szalonnával. Köztudott: a hizlalás utolsó fázisában a sertés zsírra és nem pedig húsra hízik. Ugyanakkor a hizlalás utolsó fázisában az egy kilogramm élősúly-gyarapodás eléréséhez mind több és több takarmányra van szükség. Az utóbbi két. hónapban a megye több részéről panaszkodtak, hogy a sertésátvétel i-'késik, akadozik. Oka: az átvételit súly r határok csökkentése miatt a sertések zöme 2—3 héttel korábban érte el a vágási súlyt, emiatt az adott időszakban nagyobb meny- nyiségű állomány átvételéről kellett gondoskodni. Erre azonban a felvásárló, feldolgozó szervezeteknek idejében fel kéllett volna készülni. A mostani gondok ellenére a sertéstartás nehézségei kisebbek, mint a szarvasmarhatartásé. Mindenesetre a sertéstenyésztés kellő tapasztalatokkal szolgált arra, hogy a termelési kedvet miként lehet fenntartani, a tartást hogyan lehet ösztönözni. Példa tehát van, csak alkalmazni szükséges a szarvas- marhatartásra is. Dr. Horváth Gyula a megyei pártbizottság munkatársa nemcsak feldolgozzák a tejet, hanem háromszázhúsz üzletbe szállítanak mindenféle tejterméket, teljesítve ezzel a körzet ellátásában vállalt feladatokat is. Az agrokémiai telep helyzete ugyancsak kedvezően változott. A taggazdaságokon kívül a társuláshoz csatlakozott még kilenc környékbeli szövetkezet, melyek tizenhárommillió forinttal hozzájárultak a telep építésihez. Tavaly 50 ezer tonna műtrágyát szállítottak innen a gazdaságok, elkészült a fagyérzékeny növényvédő szerek raktár^, és az idén a por alakú növényvédő anyagok is tető alá kerülnek. Jelentős esztendő tehát a tavalyi a KAGE életében, s az igazgató a jövőtől még többet vár: egymilliárd forint körüli termelési értékre számít. A derűlátás — az említettek mellett — már csak azért sem alaptalan, mert tegnap az igazgatótanács ülésén a körzet négy szövetkezetének elnöke aláírta a KAGE alapító okiratát, ami azt jelenti, hogy csatlakoztak az egyesüléshez. A hartai Erdei Ferenc, a homokmégyi Aranykalász, az uszódi Egyetértés és a szakmári Alkotmány Tsz-ek vezetői és tagjai úgy gondolják, haszonnal jár » csatlakozás, a jövőbeni lehetőségek kiaknázása a szövetkezetek fejlődését is segíti, érdekeik azonosak és különösen a biztonságos zöldségértékesítés — akár a nagyüzemben, vagy a háztájiban termett — a KAGÉ-n belül megoldódik. Megyénk egyetlen agráripari egyesülése, tizenhárom tagra, 46 ezer hektár területre nőtt, s e körülmények között még inkább valóra tudja váltani az agrárpolitikai és gazdasági feladatokat. Csabai István MIT LÁTOTT TÓTH IMRE SZENÁTOR KECSKEMÉT HATÁRÁBAN? Varázsokkal teli szó: Aranyhomok A homokveszedelem elleni harc és a homoktalaj ók hasznosítása a messzi történelmi századokba nyúlik vissza megyénkben. Írásos dokumentumok tanúsítják, hogy I. Géza királyunk 1075-ben a Felső-Alpár környéki szőlődombokat a garamszentbenedeki bencés apátságnak adományozta. A homok a szorgalom, a hozzáértés, a kitartó emberi munka nyomán szinte csodákra képes, de köny- nyen nem adta és nem adja meg 'magát. A homok meghódításának máig tanulságos mozzanata Kecskemét határának 1825-ös felmérése. „Csak nem végső veszedelemmel’ A város tanácsának megbízásából Tóth. Imre de- putátus senátor, Boldog Antal senátor, Simon János ordnód a következőkről számoltak be a határ 10 körzetében végzett vizsgálataik céljairól és eredményeiről szóló jelentésükben. „A végre lévén kiküldetve, hogy a város határán fellelhető felettébb elterjedt futóhomokokat, melyek nemcsak a közlegelőt, hanem a lakosok használatában levő mezei kert földeket is temérdek kárral naponként mindinkább elborítják, megtekinténk,. s ezt megtévén, arrul adnánk véleményünket, hogy a homoknak további terjedéseket minként lehetne legfoganatosab- ban és leghasznosabban nemcsak gátolni, hanem meg is szüntetni: Mi a reánk bízottakban eljártunk és a tapasztalatunkrul e következőkben tészünk vé- leményes tudósításunkat. Azon futó homokok, melyek a város határát, különösen pedig a közlegelőt, csak nem végső veszedelemmel fenyegetik ezek”. A jelentés részletesen leírja a 10 nagy körzetet, amelyeket az ott lévő tanyák tulajdonosai nevének megnevezésével pontosít, és térképvázlatot készítve rajzban is rögzít. Ismertetése hosszú lenne, de úgy vélem, hogy a területek nevének felsorolása is megfelelő tájékozottságot nyújt, mert ma is élő földrajzi fogalmak: „Esztendőnként szaporodik” 1. A Bertei úton felfelé menet... A Nagy Nyíri erdőig van szinte 1000 holdakra számító sivány futó homok... 2. Az első pont alatt érdeklett nagykiterjedésű homok után van ahhoz szinte hasonló vagy talán jóval nagyobb kiterjedésű sivány homok, mely... a kecskeméti, Lajosi és Benei Háromas határokig terjedvén egészen a Cethali korcsmához benyúlik ... 3. Harmadik sivány futó homok a második pont alattival csak nem egybekapcsolva van a Nagy Nyíri erdő sarkánál... 4. A Nagy Nyíri erdőbül valami 200 olnyire kezdődik ismét egy nagy kiterjedésű futó homojc, mely a Benei határ’mentében csaknem a Kerekegyház határig nyúlik, innen... az új szőlőkig, könnyen 1600 holdakra számítható térséget foglal el... 5. .. .van ismét oly homok szakadék, mely a Ke- rekegyházi határ folytában a 4. pont alatti homokon túl egy igen hasznos és lapályos fekvésű legelő által elkülönböztetve a PP. Piaristák új erdejéig tép-1' jed... 6. ... ismét jó darab nagy.sivány homok nyúlik a Köncsögi és Ballószögi határok mentében az új erdőig... i 'is
