Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

1984. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 HÁTRÁNYBÓL ELŐNYT! KÖNYVESPOLC Közművelődés Izsákon Táncsics Mihály — amint arról az Életpályám cí­mű önéletrajzi művében beszámolt — rövid időre 1822-től 1824-ig nyugalmat, otthont és barátokat ta­lált Izsákon, a szinte véletlenül Idevetődő fiatalem­ber segédtanítói állást kapott. Az Itt eltöltött nyugal­masabb éveit arra is felhasználta, hogy összegez­te a korábbi állomáshelyein, a falusi iskolákban szerzett tapasztalatait. Jól használható, népszerű tankönyvet szerkesztett és máig érvényes téziseket vetett papírra a demokrácia és az oktatás összefüg­géseiről és a falusi értelmiség kötelességeiről a sze­gény nép tanításával, nevelésével kapcsolatban. Megállapításaiban nem nehéz fölismerni a korszerű közművelődési eszme néhány meghatározó gondo­latát. Izsákon járva a népművelő-pedagógus forradal­márról elnevezett művelődési házba kopogtattam be először. 'Arra keresve a választ, hogy ebben a gazdagodó nagyközségben milyen szerep jut ma a közművelődésnek. • Művelődési ház a főtéren. Már 1940-ben is komoly társadalmi összefogással tudták rendbehozni. (Méhest Éva felvételei) Öreg ház a főtéren Jól megválasztott helyre, a fő­térre épült a kultúrház, a gond csak az, hogy legalább száz éve. Egykor a legényegylet rendezvé­nyei, találkozói számára létesí­tették, de már 1940-ben olyan leromlott állapotot mutatott, hogy komoly társadalmi összefogással tudták csak — úgy-ahogy — rend­behozatni. A ház nagy (?) — ter­méhez színpad, két "klubterem és néhány apró szolgálati-ellátó he­lyiség kapcsolódik: mosdó, iroda, raktár. Bizonyos vagyok benne, hogy a nagyközség,új lakótelepén — a Kodály Zoltán utcában vagy a Kecskeméti út mentén — tu­catnyi jóval tágasabb magánhá­zat találnék. Nem tudom, hogy a sárfehér hazájában igazán „sikk- e” az, ha vajaki itt tölti el Sza­bad idejét... Nem utolsósorban azért, mert ugyan az utolsó felújítás alig hét éve fejeződött be, de igazán von­zó, korszerű közművelődési mun­kára alkalmas intézményt akkor sem sikerült kialakítani ebből az.épületbőb Az- új „faluház” épít tésének: lügye >már vagy húsz éve vajúdik a községben. A tanács korábbi vezetői, amikor még szin­te ingyen adták volna, nem vál­lalták az építés megszervezését. Ma pedig, sok más régről halasz­tott vagy újonnan jelentkező kommunális beruházás megva­lósításához kell a község pénze és a kevés állami forintból nem futja kultúrházra is. Űj módszerek Az intézmény vezetője tetézi Lajos. Bár még alig múlt harr mine, tehát fiatalember, a szak­mában viszont öregnek számít: tíz éve megszakítás nélkül a pá­lyán van. Kerekegyházán kezd­te, de hazahívták: született izsá- kiként próbálja a korábbinál si­keresebben megszervezni a köz- művelődést. Nem lehet . ugyan könnyű á helyzete, mégsem kel­ti a fáradt ember benyomását, tervekről, kísérletekről tájékoz­tatott. — Szembe kell néznünk azzal, hogy ebben az évezredben nem változnak lényegesen körülmé­nyeink. Ezért szinte teljesen fel kell hagynunk azokkal a népmű­velési módszerekkel, amelyek az ilyen jellegű intézményekben más körülmények között természe­tesek. Nem termelhetünk ráfize­tést csak azért, hogy legyen olyan program is, ami a megszokott mű­sorpolitikát jellemezte. Módsze­reink megújításával közvetlenül szeretnénk előnyt szerezni abból, ami most még hátrány: megho­nosítva és alkalmazva a korsze­rű közművelődés új módját. A jövőt például a szolgáltató tevé­kenység kiteljesítésében látom. Tömegesen jelentkeznek a köz­hasznú előadássorozataink. Nye­reségesek a szabás-varrás, a gasztronómia, a gyors- és gép­író, az aerobic és a KRESZ-tan- folyamok — még csak kagylófo­tel, tágas előtér vagy képmagnó sem kell hozzájuk. „Autóbusz­vállalat”? — Nálunk is sikeres a színház- busz-szervező szolgálat. Havon­ta 4—5 járat indul Budapestre. Régi tervünk, hogy autóbuszt vá­sárolunk, mely a környező tele­pülések színházbarát közönsé­gét is szolgálhatná. A jármű ára a fenntartási kiadásokkal együtt hamar megtérülne, mert napköz­ben menetrendszerinti személy- szállítást vállalnánk vele. Egy másik terv, hogy a pinceklubun­kat kondicionáló teremmé ala­kítjuk, amelyet belépőjeggyel vagy bérlettel lehetne látogatni. A kereskedelmi és közművelő­dési szolgáltatások összekapcso­lásával is kísérletezünk. Remé­lem, hogy a művelődési ottho­nokra vonatkozó új pénzügyi szabályozás segíti majd terveink mielőbbi megvalósulását. Egy biztos: gyorsan kellene csele­kednünk, mert ha nem rpi, azok vállalják majd föl — a szórakoz­tatáshoz hasonlóan — ezeket az ügyeket is, akilk az egyéni tőkét — máskülönben teljes joggal — személyes céljukra próbálják kamatoztatni. Társadalmi változások A művelődési házból kilépve, a főtéri parkban, egy tűzpiros, új Lada mellett, beszélgető társa­ságra lettem figyelmes. A nagy­község társadalmáról és közmű­velődéséről szerzett ismeretei­met ők egészítették ki vélemé­nyükkel. Egyikük Budapesten borászati szakközépiskolában, másikuk Kecskeméten gimná­ziumban érettségizett. A harma­dik beszélgetőtársam a kiskő­rösi szakmunkásképző intézet­ben kapott oklevelet. Mindhár­man izsákiak, "alkalmazottak, sző­lőtulajdonosok és jól tájékozot­tak a nagyközség ügyeiben. Tőlük tudtam meg, hogy az utóbbi évek társadalmi-gazda­sági változásai milyen pezsgést indítottak el itt is. A mezőgaz­dasági nagyüzemek szervezésé­ben például nagyarányú szőlő­telepítés indult. E munkákbaif megfelelő jövedelem reményé­ben, pedagógusok, mérnökök, szak­munkások egyaránt részt vesz­nek. Sokan vásároltak szőlőt vagy telepítésre szánt területet a környező falvakban, Ágasegyhá­zán, Soltszentimrén vagy Orgo- ványon. Szaporodnak az új ma­gánboltok, szerződéses „üzem­be” adták az áfész több üzletét. Sokat változott a nagyközség társadalmának rétegződése, ér­téktudata és erkölcsi felfogása is. A gyorsabb gazdagodást a szebb életet, legtöbben a kisgépekkel végzett szőlőtermesztéstől vár­ják. Szórakozásra, művelődésre, könyvtárlátogatásra, miután va­laki befejezi az iskolát, nem sok idő marad. Esténként a vendég­lők (akad közöttük több nagyon vonzó, esztétikus berendezésű) és mozi kínál alkalmat az idő eltöltésére. Állandó közösség — klub, művészéti csoport stb. — nem alakult ki, nem működik fo­lyamatosan. Űrcsata — A művelődési ház itt már sokak számára „komfort alatti­nak számít — mondta a gimná­ziumot végzett, állami gazdaság­ban dolgozó informátorom. — Vagyis „csak úgy spontán idő­töltésként” nem mennek oda. — Van egy új színfolt a köz­ség közművelődésében — vet­te át a szót a pirospozsgás bo­rász, a Lada boldog tulajdono­sa. — Megjelentek a kompu­teres játékautomaták a vendég­látóhelyeken. Először a Tuli­pán Eszpresszó vállalkozó szel­lemű bérlői hoztak néhányat. A siker — vagyis a haszon — biz­tosan nem maradt el, mert ma már öt helyen lehet ilyen „okos” masinákkal játszani. — A művelődési házban nincs ilyen? — kérdeztem. — Ott nem lehet, mert kulturá­lis intézmény — mondták szinte kánonban. (És: tévesen. Kiskő­rösön van is — A szerk.) Később, magam is szem- és fültanúja lehettem az egyik vendéglátóegységben az Űj Zenei Stúdió merész hanghatásait idé­ző játékautomata hangverse­nyének. Estére járt, de a játéko­kat körülálló népes „közönség” között jócskán akadt általános iskolás. Vágni lehetett a füstöt, nagy volt a hangzavar, a táskák halomban hevertek a földön. Min­denki a monitoron pergő űrcsa­tát vigyázta. A gyerekek szinte elbűvölten verték el a — bizto­san nem kevés — zsebpénzüket. Később megérkeztek a felnőttek is... Nem lesz könnyű Ne legyen igazam, de most hogy a látottakat felidézem, azt kell mondani: nem lesz könnyű Tetézi Lajosnak a következő tíz évben sem ... Farkas P. József Illés Sándor: A fekete bárány Illés Sándor regénye a máso­dik világháborút idézi, s annak is azt a szakaszát, amikor 1941 hús­vét hetében, pontosabban: nagy­szombaton, húsvét vasárnapján és húsvét másnapján a Bácska magyar és a Bánát német meg­szállásával megkezdődött, rész­ben be is fejeződött a királyi Jugoszlávia összeomlása. Negyven esztendővel ezelőtt A fekete bárány Írója, aki most hetven éves, mint fiatal újságíró az akkor Zomborban megjelenő Űj Hírek című napi­lap szerkesztőségében gyakor- nokoskodott, később pedig rendes munkatársa lett. Azon a bizonyos nagyhét szombatján kora reggel látta a Baja—Bácsalmás—Herceg- szántó—Vaskút felől a városba bevonuló magyar ezredeket, ész­revehette a lakosság egy részének ellenszenves magatartását, túl­élte az orvul támadó csetnikek lövöldözésével előidézett „zűr­zavart”. Később .pedig, amikor a katonai közigazgatást felválthatta a polgári közigazgatás, a régi új­ság helyébe új napilapot indított DÉLVIDÉK címmel, amelynek főszerkesztője lett. Tárgyilagos ma­radt szerkesztésében és irányítá­sában egyaránt. Ismerte a három­nyelvű Bácska legkisebb telepü­lését — csaknem minden zugát — és az egymás mellett élő nemze­tiségeket, tudott két szomszédos falu — a színmagyar Doroszló és a . kilencvenkilenc százalékban szerb Sztapár egymásnak foga­dott örök barátságáról, arról a példa nélkül álló szövetségről, amely ma is — bátran mondhat­juk! — büszkeséggel tölti el a két falu lakóit. Voltaképpen ez is a regény magva: a két falu 1848 óta tartó töretlen barátságán — ahogyan a kötet „füljegyzetében” ófvashai - juk, ám e recenzió írója is éppen olyan jól tudja — sem a határki­igazítások, sem a nacionalista uszítások mérge nem hagyott fol­tot. Lakói a második világhábo­rú idején is megőrizték az egymás nyelve, nemzeti érzelmei iránti tiszteletet, óvták egymást a szél­sőséges megnyilvánulásoktól, se­gítettek, ahol segíteni kellett. Egy­formán vállalták a veszedelmek­kel járó cselekedeteket s emel­lett féltették is. egymást, he Qßi A 7ill5uiao JL 11 nan is meg innen is netán valaki bajba keveredett. Csupán egyetlen embert raga­dott el a karriervágy — beiratko­zott a nyilas pártba, hetvenke- dett, felvágott, később a csend­őrség besúgója lett, s így sok sztapári meg nem sztapári em­bert meghurcoltak, megkínoztak — elárulta a faluját, bizony meg- hasonlott önmagával és a csa­ládjával.’ Pe kihívta maga ellen a másik falu, Sztapár lakóinak gyűlöletét, utálatát is, ezzel meg­csúfolva a legendás barátságot. Mindezért a háború után életéyel fizet. Öngyilkos lett? Megölték? Soha sem derült ki. A bűnügyiek gyanították csak, hogy családja valamelyik tagja ölte meg, hogy becsületükről és a falu, Dorosz­ló becsületéről ■ is eltávolíthassák a szégyenfoltot. A regény főszereplője a magyar Szalai és a szerb Kovacsevics család tagjai. Erzsiké és Ilija je­gyesek. Szerelmüket a kegyetlen háború sem ölheti meg. A lány meghasonlott fivére, a fekete bá­rány meglakolt az árulásért. Do­roszló és Sztapár népe ismét bé­kében, barátságban élhet azóta is, sőt — Erzsiké és Ilija esküvője után — a két legendáshírű falu lakói úgy érzik, hogy valami kü­lönös-szép rokonságba kerültek egymással. S tudják azt is: soha ' többé senki és semmi nem ront­hatja el, nem bonthatja meg szo­ros összetartozásukat, soha sen­ki nem ejthet már szégyenfoltot szent fogadalmukon ... Nem kell már bezárni a kiskapukat. Nyit­va maradhatnak. Bizonyára egy újabb évszázadig, vagy még to­vább is, amíg Doroszló és Sztapár létezhet. Erzsiké az udvarukon a hóesés­ben állva arcát az égnek fordítja, s érzi a 5 öpfhékef-; ..Mi­lyen boldogság!' ” — mondja óröm­könnyek között A hó egyre su­rűbben és Be lep mindent, Szta­párt és T>oroszl ót. magyarokat és szerbeket, a kegyetlen háborút, örömöt és bán? ltot. Erzsiké más­nap reggel, ami íkor kitekintett az ablakon nem ! látott már semmi más nyomot — írja a szerző re­gényéne-í utolsó mondatában —, mint az élelme t kereső madarak lábának finom rajzát a szűzi ha­von ... Vas&iIgtrgM- V ti»* msiúdiő tervei Második alkalommal' vett részt a magyar játékfilmszemlén az 1981- ben alapított Társulás Filmstúdió, s bemutatott filmjei jelentős szak­mai és közönségsikert arattak. A Jób lázadása, az Átváltozás, valamint a Reformgondolatok című alkotások a kritikai fogadtatások szerint ismételten igazolták a legfiatalabb filmkészítő-műhelyben önkéntesen társult rendezők elképzeléseinek helyességét. A stúdió az idén a nehezebb gazdasági körülmények között is több jelentősnek ígérkező produkcióval lép a közönség elé. Elkészült az in­novációs-sorozat második része, Szalay Györgyi rendezésében. Ez a film műfajilag a dokumentum-esszé kategóriába tartozik, a reform- gondolatok születésének és olykori meghiúsulásának társadalmi me­chanizmusát térképezi fel. Izgalmas vállalkozásnak ígérkezik Gulyás János és Gulyás Gyula produkciója, az Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilm, amelyben megszólalnak az első világháború ma még élő tanúi. Műfajilag más kategóriába tartozik az őszi almanach című film, amely lírai hangvételű kamara-dráma, és a pénzről, az emberi érzel­mekről, valamint a szenvedélyekről szól. Ugyancsak a játékfilmek kategóriájába sorolható a Higgyetek nekem című film, amely Mi- hályfy László rendezésében készül. 7. Figyelmet érdemel a Fehértó és az új erdő kö­zötti naponként terjedő ... meghalmosodott sivány homok. 8. A Talfáji nagy erdőn fölül... ismét egy nagy­kiterjedésű .sivány homok, mely a Nagykőrösi úton keresztül egészen ... terjed. 9. ... PP. Piaristák és többeknek földjeik men­tében szembetűnő kárral terjed ismét a homok a Sz. Lőrinci határig a szélességére nézve csaknem mindenütt az Űrréti tanyák széleit ostromolja. 10. Több kisebb kiterjedésű homok Buckákat és homokszakadékokat elmellőzvén, megemlítendő még azon homok is, mely a csordakút melléki sző­lőktől a Csongrádi útig szinte nagy károkkal esz­tendőnként szaporodik”. „Juhászok putrijaiknak össze áskálják” A jelentés további részében a futóhomok terje­désének okairól mondták el véleményüket a kül­döttek. „Azt tapasztaltuk, hogy a Városnak határá­ban levő különben is homokos természetű közlege­lőjét az tette futó Homokká, hogy a szabad földek szélében tanyafölddel bíró lákósok nagyobb számú sertéseikkel egész Esztendőn által túratják a köz­legelőt, hogy a sertéseket nem csak széltibe legelte­tik a sertések által már különben is megrongált Homok földeken, Hanem még Esztergáikat is a há- tasabb homokdombokra helyeztetik, Esztergáik környékén az ott fejő juhászok putrijaiknak öszve áskálják a onnan elköltözve senkinek sem jut eszé­ben, hogy a meghányt homokdombokat a szél ellen oltalmazza. Végre, hogy a szabad földek mentében mezei kert földeket bíró lakosok közül, jól lehet érzékeny ká­rosodással tapasztalják is mezei kert földjeiknek a Futó Homok általa való elborítását, csak igen ke­veset, s jobbára már eléggé későn találkoznak, akik földjeiket körül árkolták s annak árkait fával be­ültették, volna, végre, hogy sokkal több jószág le­geltetik városunk határán, hogysem amennyit an* na'k különben is rossz természetű legelőjén legeltet­ni lehetne. . „Ha olyan faoskola tenyészne” Ezek lévén tapasztalásunk szerint a homok vesze­delmes eláradásának okai úgy vélekedünk, hogy ha az elől hordott okok eltávoztatnának és megszüntet­nek, és hozzájárul a siványoknak szorgalmatos és munkás fáradozással egyben köttetett béültetése, nemcsak a még haszonvehető legelő megoltalmaz- tatódik a sivány homok el áradátul, hanem a már futó homokok is haszon vehetőikké fognak tétetni. Szükségesnek látjuk, hogy a 10 pontok alatt meg* jegyzett nevezetesebb Homokokat rendre felvévén, azok eránt pontonként adjuk véleményünket”. S valóban meghatározták az érintett lakosok és az egész város közösségének tennivalóit. Javasolják az általános kerti földek, valamint a közlegeld fel- árkolását és a kijelölt Homok porciók beültetéseit. Az erdő ültetéssel összefüggésben figyelemre mél­tók a jelentés következő sorai: „... minél előbb jó erdeje és legeltetésre is alkalmatos erdeje lesz a vá­rosi közönségnek, ahogy annak beültetésére, a ho­mokszéleken szükséges árkolásokra elegendő erő hosszas késedelem nélkül fordítódik: ha az ülteten­dő erdőre nemcsak felvigyázónak rendelődik valaki, hanem valósággal egy olyan érdemes individuumról tétetik gondoskodás, aki az erdő ültetésében gyö­nyörűséget is találja, s illendő fizetség által érdeklett hajlandósága benne fenttartatik, sőt ébresztetik is. „A Városi közönség gondoskodása” A feljebbi tulajdonságokkal bíró individuumnak amilyenek a deputáció Gömöri Mihály urat tekin­ti, még az is a kötelességében állana, hogy a város erdejében nemcsak a nyárfáknak elszaporodását esz­közölné, hanem arrul is gondoskodna, hogy a tölgy akácz és nyírfák is neveltessenek s evégre valame­lyik erdőben egy kisebb, de alkalmatos térség, mely e faoskolául szolgálna, árkoltatna. Ha ilyen faosko­la tenyészne abbul nem soká a város erdeiben le­hetne ültetéseket tenni, hanem az egyes lakósok is fizetés mellett fiatalokat szerezhetnének”. Az állattenyésztéssel összefüggő javaslataikból Is érdemes idézni. „... mivel oly nagy számmal le- geltetődvén városunk határán a juh falkák, ökör, tehén és disznóasandáik, hogy arra közlegelőnk, nyilván elégtelen, úgy vélekedik a deputáció, hogy a Városi közönség gondoskodásának különösebben az ökörcsordákra, a tehén- és disznócsordákra kel­letik kiterjeszteni, s a juh legeltetést azon tájra, a nyírás idejét kivévén szorítani, amely a csordák szükségétől még fennmarad, hogy a disznócsordák legeltetését csak a jobb gláhájú földre kelletik szorí­tani, ha szinte egy a lakósoknak rövidségekkel tör­ténik is...” Tanulságos a deputáció niegállapitása a szőlőül­tetvényekkel kapcsolatban: „A 10. pont alatt érde­kelt Homokszakadékokat béültetendőnek nem vél­jük, mert ... a csordakút melléki szőlők ezen ho­mok terjedésének hathatós gátlói...” Szorgalmas és fáradozásokkal teli évtizedek kö­vetkeztek, amelyek megállították a homokveszedel­met és átformálták Kecskemét város határát. „Szőlő-, erdő- és gyümölcsültetvények” Mit írnak erről ugyancsak a kortársak? Kubinyi Ferenc és Vahót Imre szerkesztésében és kiadásá­ban megjelent kiadvány városunkra vonatkozó ré­szében a következők olvashatók: „Saját határának csupán délkeleti oldala, pusztáinak pedig aránylag igen kevés része lévén jó minőségű, sőt határának majd három negyede a azt környező puszták is fu­tóhomok-halmokkal rakva lévén, ezeken a legkö­zelebb múlt 2 évtizede alatt roppant szorgalommal emelt szőlő-, erdő- és gyümölcsültetvénnyek által nemcsak saját jobb földjeit a sivány terjedéstől megóvta, de a szomszéd pusztának is, s követésre méltó példán kívül kiszámíthatatlan hasznot tett”. Így formálódott a Futóhomok. Okkal ihlette a Kertmagyarország gondolatára Somogyi Imrét és Németh Lászlót, Móricz Zsigmondot pedig arra, hogy a szóló szőlő és a mosolygó alma hazájának tekintse a korabeli Kecskemétet. Bizonyos forrás­munkák ismeretében úgy vélem Erdei Ferenc is e várostól kapott impulzust a Futóhomok megírásá­ra. És most olvassuk Móra Ferenc véleményét e táj gazdasági, szellemi kultúrájáról: „Itt az Alföldön a föld mindenütt aranyat rejt magában, csak le kell nyúlni érte, és ki kell azt onnan bányászni. A Szik is arany, a homok is arany. Szabó Pál „Szépülő szegénység” című regényében rajzolta meg az első szövetkezetek kollektív küzdelmét a homokkal, és mindenfajta értetlenséggel. Ügy vélem Varga Do­mokos sem véletlenül adta a szülőföldről szóló szép vallomásának a varázsokkal teli szót: Aranyhomok. Futóihomok — aranyhomok? Lehet mindkettő fs! Ezért érdemes idézni nagyrabecsült elődeinket, s ma is hallani Tóth Imre szenátor úr és deputátus társai 1925-ből származó üzenetét: „a szél ellen ol­talmazni, szorgalmatos és munkás fáradozással be­ültetni”. Mai tudásunk és lehetőségeink szintjén nemzedékünk elhivatottsága valóra váltani az év­százados álmot, megkötni a futóhomokot, és akkor a szorgalmatos munka mértékében Aranyhomokká válik a Futóhomok. Közrebocsátotta: Mo.lnár Frigyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom