Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. február 25. • PETŐFI N£PE • 3 BŐVÜL A TASSI SZOCIÁLIS OTTHON Jó kezekben! Meg-megállnak mostanában a tassiak az Egecsei körúti szociális otthonnál, és azt kérdezgetik egymástól: „Hogy ha­lad az építkezés? Lesz itt valami egyáltalán?” A kíváncsiság és a szavaikból kivehető tamáskodás érthető. Ahogy egy döcögő családiház-építés felkelti a figyelmet, hogy­ne keltené föl egy közintézményé! Azt azonban talán sokan nem tudják, hogy régiből újat csinálni igen nehéz, néha her- kulesi vállalkozás. Ilyen munka valójában ez az Egecsei kör­úti otthonbővítés is, amelyről elöljáróban csak annyit: nem leányálom. Április 4-ig befejezik a munkát! — Mi még egy ilyen átalakí­tást el nem vállalunk többé! Kovács Lászlónak, a kivitele­ző Dózsa Tsz elnökének szavai ezek. Annáik a szövetkezetnek az elnökéé, amely különben nem szokott meglhátrálni nehéz hely­zetekben sem. Iskolát, óvodát épített a községnek. Felújította a művelődési házat. Más köz­épületek létesítésén doilgazott. Sőt, olyan munkát is elvégzett, mint egy vasúti mérlegházépítés. Az ódon, szociális otthoni udva­ri épület átalakítása azonban ke­ményebb idő volt minden eddi­gi feladatnál. Nem kis meglepetést okozott, hogy a felújítás kezdetén, tavaly beszakadt a. pince boltíve. Az omladékot eltakarították. Ezután kezdődhetett a 'tulajdonképpeni kőművesmunka. A terv szerint minden vajtót 20—30 centiméter­rel odébb kellett helyezni. Mi­után a falbontással, az új abla­kok beillesztésével, a mennye­zet- és a falvakolással, a villany- szereléssel és a tetőrakással el­készültek, az idén februárban el­jutottak addig, hogy a szobákban felszerelték a fénycsöveket. Ma már a padlót betonozzák. Az időközben festett szobafalak, a beépített szekrények és az ud­varon levő radiátorok valószínű­leg igazolják Kovács László el­nök 'kijelentését: — Április 4-ig befejezzük a munkát! Elhárultak az akadályok Jóllehet, az eredeti határidő a pavilon átadására múlt év ok­tóber 30-a volt, a késésben köz­rejátszott, hogy menet közben a tsz szakembereit több, rajtuk kí­vül álló akadály hátráltatta. Egy ideig várniuk kellett a tetőre- valóra, Hiányoztak a vízvezeték- alkatrészek. Késett a pavilonhoz vezető udvari út építése is. A beruházók .tanácstalanul álltak: mi tévők legyenek az úttest alat­ti aknával? Végül „összejött” a dolog, sikerült az akadályokat le­küzdeni. A radiátorokat például 1'enke András, Tass tanácselnöke közreműködésével a Dunaújvá­rosi Vasmű szállította. Remélik most már, hogy a megyei tanács költségére végzett átalakítással — a volt nemesi épületben négy, új szobával kiszolgáló-helyisé­gekkel. öltözővel, zuhanyozóval és középen társalgóval — a mó­dosított határidőre jó feltételek­hez jutnak az otthon nem fog­lalkoztatható, kezelésre, gondo­zásra szoruló lakói. — Nagyon várjuk az átadást! — így Naftz Katalin megbízott vezető. Mialatt az Egecsei körúti ud­•... belülről. varban szemlátomást lendülete­sebb a munka, a község határá­ban, a Fels ős zent tamási dűlő kastélyában is építők sürögnéki forognak. Ok a BÁCSÉPSZER munkásai, akiknek az a feladata, hogy a járási intézményrendszer megszűnésével a korábban hiva­talként használt patinás épület belsejét szociális célra átalakít­sák. Ez lesz a tassi Időskorúak Szakosított Szociális Otthonának másik épületszámya. Dolgozik a BÁCSÉPSZER Az átalakítóknak itt sincs könnyű dolga. Ami jó volt eddig a tassi Növényvédő Állomásnak, (az előző intézménynek), az a belső elrendezés már semmiképp sem megfelelő idős emberek el­látásához. Van azonban megol­dás. Válaszfalakkal, ajtóikkal, ab­lakokkal, vakolással, javításokkal és az itt dolgozó szakemberek öt­letességével — formálódik a ház. Lesz betegfelvonó is. Jól haladnak a BÁCSÉPSZER- esek, s amire ritkán találunk al­kalmat, váratlan kastélylátoga­tásunk órájában (is) itt van ve­lük a vezetőjük, dr. Gátay Fe­renc igazgató. Helyiségről helyi­ségre jár, hogy ellenőrizze: az átalakítás mindenhol a terv sze­rint történik-e? — Ez az igazi kőművesmun­ka! — mondja az igazgató. — Mi ezt kedveljük. Télen is dol­gozhatunk, nem kéll tétlenül vár­ni a tavaszt. Kihasználunk min­den napot. Amilyen hamar csak lelhet, szeretnénk innen tovább- állmi. Nekünk érdekünk. Az igazgató ég ' 'hiűttkalársai bizakodók. Ugyánígy ä gondnok, Heli János is, aki a kastély kö­zelében levő, pavilanszerű kis­házakban most huszonnyolc idős­korú ellátásáért felelős Apró Pál, aki a megyei tanácsnál kezdettől fogva figyelemmel kíséri a tassi szociális otthoni átalakításokat, szintén jónak tartja a munkák ütemét. Említette a Tolna me­gyei Kommunális Szolgáltató Vállalattól és a Bajai Vízügyi Igazgatóság kunszentmiklósi szakaszmérnökségétől kapott je­lentős segítséget, amellyel a kor­szerűsítéshez hozzájárultak. A tassi megyei intézmény fel­újítása, a jelek szerint, jó ke­zekben van. Kohl Antal (9 Miközben az építők dolgoznak, az idős emberek fűtött kisházakban töltik a februárt. (Méhesi Éva felvételei) RÁDIÓJEGYZET Vallomás a mikrofonról Íme, egy nagyon könnyű talá­lóskérdés: Maholnap negyven esz­tendeje, hogy először mikrofont vett a kezébe. Többnyire sport- eseményekről, fociménkőzégekről közvetített, amelyeket sajátos hangvételével, temperamentumá­val olyan csodálatosan reprodu­kált az éter hullámain át, hogy szinte az események közvetlen résztvevőjének érezhette magát a rádióhallgató. Sokak szerint, min­den idők legjobb magyar sport- riportere. Arra a kérdésre, hogy a rendszeres rádióhallgatók, sportszeretők közül hányán nem hallották még soha a nevét, pon­tos válasszal szolgálhatok: Mind­azok, akik Marx előtt már megír­ták a Tökét, akik együtt .jártak Körösi Csorna Sándorral óvodá­ba, s akik egy láda bébiételt küld­tek — a Kecskeméti Konzervgyár termékeiből — Bertold Brecht- nek, hogy a Kurázsi mama meg­írására inspirálják. Tehát kiről van szó? Igen, eltalálták: Szepesi Györgyről. — Életemben először az Új­pest—Csepel mérkőzésről mond­tam a rádióban egy rövid, lelkes tudósítást. Nem éreztem semmi­féle izgalmat, lámpalázat; a mik­rofonba az első pillanatban belesze­rettem. Nem sokkal később, már egy válogatott mérkőzés, a ma­gyar—osztrák meccs közvetítését bízták rám. Huszonkét éves vol­tam akkor — vallotta pályafutá­sáról Szepesi György, abban az ötvenperces műsorban, amelyet Az én rádióm címmel csütörtök délután sugárzott a Petőfi-adó. Be kell vallanom; Az én rádióm sorozat legkedvencebb adásaim egyike mostanában. A csütörtöki műsor azonban jócskán eltért az eddigiektől. Merészség és fele­lőtlenség volna azt állítani, hogy jobb vagy rosszabb volt, mint az előzőek. A pontos meghatározás: MÁS. És ez természetes, hiszen a szerkesztő — Benedikty Béla — nem akármilyen egyéniségeknek ad' lehetőséget arra, hogy emléke­ikről, pályafutásukról beszélje­nek. S a valóban nagy egyénisé­gek' (amilyen Szepesi György is) valójában senkihez nem hasonlít­hatók ... A szabad, közvetlen beszédstí­lus hozzátartozott Szepesi egész riporteri pályafutásához, hiszen a sportközvetítéseket másként el­képzelni egyszerűen lehetetlen. Kiállt a pálya, a pást vagy a me­dence szélére, s mindazt amit lá­tott, a másodpercek töredéke alatt kellett érzékeltetnie, gon­dolattá formálnia. — Sok ezer gólt közvetítettem életemben — vallotta a csütörtö­ki műsorban —, de nem szívesen hallgattam vissza soha a saját közvetítéseimet. Nem tudom meg­magyarázni, miért. Egy tudatha­sadásos valami ez ... Más ember voltam a mikrofon előtt, szinte akaratomon kívül extázisba ke­rültem, ami úgymond sajátos hangvételt eredményezett, pedig a mindennapi életben ez idegen volt számomra.' Régi műsoraira, riportjaira, il­letve egykori sportközvetítéseire — az 1948-as londoni, az 1964-es tokiói olimpia stb. — emlékezett, valamint egykori tanáraira, pá­lyatársaira, barátaira. Műsorá­ban megszólalt többek között Horváth Adám rendezd és Ka­rinthy Ferenc író. — Az ő példája tanított meg arra, hogy semmit nem szabad feladni; az életben mindig van valami reménykeltőén új, ami előbbre viheti az embert, s eb­ben az egyetlen ami megakadá­lyozhat: a halál — mondta a ta­valy elhunyt Szász Péterre em­lékezve. — De amíg ez el nem érkezik, sok örömöt tartogat szá­munkra az élet, csak észre kell venni... A mikrofon szereteteés tisztelete az általa való hűségben rejlik. Péter hűséges volt hozzá ... Különös, nagyszerű, érdekes, tanulságos, kitűnő ... — sorol­hatnám hosszan a jelzőket, de minden bizonnyal csak azok bosz- szúságát gyarapítanám velük, akiknek nem volt módjukban meghallgatni ezt a csütörtöki mű­sort. Persze a sikerhez nemcsak te­hetség és „hűség”, de szerencse is kell. Íme végezetül minden idők legjobb magyar sportriporteré­nek példája: — 1947-ben, a Magyarország— Ausztria válogatott mérkőzésnek csak az első félidejét közvetítet­tem. A meccs köbben leszakadt az egyik tribün. A kollégám, aki a másik félidő riportere volt, azzal kezdte a közvetítést, hogy jaj, valami nagy baj van, megdöb­bentő hitelességgel beszélt arról, amit látott. Mondénom sem kell, hogy óriási pánik tört ki Pesten, mindenki attól rettegett, hogy a mérkőzésen lévő hozzátartozóját is baj érte. Ezt a kollégámat örökre1 eltiltották a rádiózástól akkor, pánikkeltés címen, s el­keseredésében meg sem állt Ka­nadáig. Ma is ott él. Gyakran eltűnődöm azon, mi lett volna, ha én közvetítem a második félidőt is. De ez örök kérdés marad... Koloh Elek Minőségszabályozás az élelmiszeriparban A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter rendelettel hatá­rozta meg az élelmiszert és a dohányipari termékeket előállí­tóknak a minőséggel kapcsolatos szabályozási feladatait. A jogsza­bály értelmében az élelmiszer­előállító gazdálkodó szervezetek­nek, a gazdasági munkaközössé­geknek és a. kisiparosoknak az ál­taluk előállított élelmiszerek mi­nőségét. folyamatosan kell ellen­őrizniük. Az ellenőrzési kötelezett­ség egyebek között a termékek összetételi jellemzőire, érzékszer­vi tulajdonságaira, térfogatra, továbbá a csomagolási és jelölési előírások megtartására terjed ki. Mindez változást jelent, mivel az ellenőrzési kötelezettség eddig — mint jogszabályban előírt kö­telező feladat — csak az állami élelmiszeriparra terjedt ki. A mi­niszteri rendelet most a minőség­szabályozási feladatokat a szö­vetkezetek, társulások, gazdasá­gi munkaközösségek és a kisipa­rosok részére is előírta. Termé­szetesen ezeknél a gyártóknál eddig is ellenőrizték a minőséget; a jogszabály előírásainak rájuk nézve is kötelezővé tétele felelős­ségüket húzza alá.) Kiemelten foglalkozik a rende­let a trösztök minőségellenőrzési szervezetének feladataival. Ezek a szervezetek többek között irá­nyítják és felügyelik a vállalati minőségszabályozási tevékeny­séget, továbbá vizsgálati és min­tavételi módszereket írnak elő. A rendelet egységes keretbe foglalta az élelmiszeripari mi­nőségszabályozást, ami a fogyasz­tóknak is előnyöket ígér, minde­nekelőtt azt, hogy miután egysé­ges rendszerben minősítik az élel­miszereket, várhatóan kevesebb lesz a kifogásolt áru. STATISZTIKA ___________^__________' T elepülési viszonyokról, vízgazdálkodásról A Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában közreadta gazda­sági és társadalmi életünk terü­leti jelenségeit feltáró új kötetét. Az évkönyv képet ad a település­együttesek kialakulásának fo­lyamatáról a hetvenes években, majd részletesen beszámol az 1982. évi eredményekről. Gazdag táblaanyaga ábrákkal illusztrálva mutatja be a népesség, népmoz­galom, foglalkoztatottság és az egyes népgazdasági ágak mutatói­nak alakulását. Életkörülményein­ket a lakossági fogyasztás és a szolgáltatások, a kulturális, egész­ségügyi és kommunális ellátás tükrében ismerteti. A Település- hálózat című fejezet a települé­sek jellemző adatait, a városok, a kiemelt községek és az üdülőkör­zetek részletes mutatóit teszi köz­zé, ezáltal lehetőséget nyújt az azonos szerepkörű települések helyzetének összehasonlítására. Az adatokat több színes gra­fikon és térképmelléklet teszi szemléletessé. A praktikus vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv számot ad a népgazdasági ágba sorolt több mint félezer szervezet, valamint a népgazdaság más ágazataiban — általában az 1979—1982. években — folytatott vízgazdálkodási te­vékenységéről. Ismerteti a vízgazdálkodás he­lyét és szerepét gazdasági éle­tünkben, majd részletesen, hosszú idősorokban tekinti át az ágazat termelőerőinek és sokrétű fel­adatának alakulását. Ezután' sor­ra veszi a tevékenység személyi és anyagi feltételeit, az eredmé­nyeket pedig megyei bontásban is közreadja. Táblázatai megismer­tetnek a vízgazdálkodás szerte­ágazó termelés és szolgáltatás jellegű munkáival: a víztermelés és -felhasználás, a közüzemi víz­ellátás, a csatornázottság, vala­mint a szennyvíz-kibocsátás és -tisztítás alakulásával, intenzív fejlődésével. Számos információt is tartal­maz a zsebkönyv a Hévíz- és gyógyvíz-tenmelésről és haszno­sításról is. * Növelik a fehéráruk gyártását Az olcsóbb kategóriába sorolható élelmiszerek választéká­nak bővítésére mind több újfajta terméket, a külföldön el­terjedt úgynevezett fehérárukat gyártanak, forgalmaznak. Azok a termékek sorolhatók ide, amelyek szerényebb cso­magolásban jelennek meg, vagy béltartalmukban a drágább összetevők egyikét-másikát olcsóbbal helyettesítik, anélkül azonban, hogy a minőségi előírásokon végül is csorba esne. A MÉM tavaly pályázattal ösztönözte a termelő és a keres­kedelmi vállalatokat a fehéráruk részarányának bővítésére. A pályázat eredményét, a gyártás, és a forgalmazás tapasz­talatait összesítették a minisztériumban. Eszerint az újfajta termékek gyártásánál vegyes a kép. A vál­lalatok többsége még nem élt kellőképpen ezzel a lehetőséggel, amit azzal hoznak összefüggésbe, hogy a jelepl-gg é$yénylj>£rL ^J-pvő érdekeltségiJrén45?Óf: nesh- is ösz­tönzi őket erre kifejezetten. Sok üzem számára kifizetődőbb ugyan­azon a gépsoron drágább terméket gyártani, s a boltok nagy része is szívesebben forgalmaz drágább árut, így ugyanis kisebb fáradság­gal nagyobb a forgalmi jutalék. Ám az olcsóbb termékek iránt fo­kozódó kereslet, a korlátozottabb piaci lehetőségek, s az önállósult élelmiszeripari üzemek között megindult egészséges piaci ver­seny nyomán több rugalmasabb szemléletű vállalat mégis kifize­tődőnek találja a fehér áruk gyártását. Számításuk az, hogy az olcsóbb cikkekkel kitölttetik a kellően nem kihasznált kapaci­tást, s a forgalom növelésében is jelentős e termékek szerepe. Az elsők között a tej- és a húsipar használta ki a fehéráru-gyártás lehetőségeit. A tejipar néhány hónapja már gyártja a csökkentett — másfél százalékos — zsírtartalmú tejet, amely nemcsak olcsóbb a 2.8 szá­zalékos zsírtartalmúnál, hanem a korszerűbb élelmiszerek közé is sorolható, mivel nem terheli fe­lesleges többletzsírral a szerve­zetet. Tavaly 20 millió liter ilyen tejet gyártottak, s a budapesti, a Győr-Sopron, a Csongrád, a Vas és a Fejér megyei tejipari válla­latok az idén már a keresletnek megfelelően, nagyobb mennyiség­ben állítják elő ezt a tejet. A bu­dapesti húsipari vállalat olcsó kenőkolbász, krémkolbász, feke­tehurka és véreshurka gyártását kezdte meg. Az első 50 torma ked­vező fogadtatásra talált, ezért már nagyobb mennyiségben ké­szítik ezeket a hagyományosnál általában 30—40 százalékkal ol­csóbb cikkeket. Az utóbbi években az édesipar termékei iránt általában csök­kent a kereslet, s ez eladási gon­dokat hozott az ágazat vállalatai­nak. Az egyik lehetséges kivezető utat a Győri Keksz- és Ostyagyár a fehéráru-előállításban találta meg. A hagyományos' mellett egy­szerűbb csomagolású Negró cukor­kával, teasüteménnyel jelent meg, s e termékek forgalma rövid időn belül megháromszorozódott. A kereskedelmi vállalatok kö­zül a Budapesti, a Duna és a Borsod megyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Kereskedelmi Vállalat ka­rolta fel a fehéráru ügyét. Rend­szeresen szerveznek árubemutató­kat, ahol a fogyasztókkal ismer­tetik e cikkek előnyeit. A minisztérium az idén is meg­hirdeti a fehéráruk gyártására, forgalmazására a pályázatot. Szá­mítások szerint a jelenleg mint­egy ötven, e körbe sorolható ter­mék száma 1984-ben akár 3—4- szeresére emelkedhet. Kiadványok 1984-ben Az elmúlt években Bács-Kiskun megyében örvendetesen megsza­porodtak a különféle tudomá­nyos ismeretterjesztő, népszerű­sítő kiadványok. A közművelődési intézmények egyre-másra jelen­tetik meg azokat a tanulmányo­kat, monográfiákat, gyűjtemé­nyes köteteket, amelyek összessé­gükben hozzájárulnák szűkebb hazánk széllemi életének gazda­gításához. Ilyen tekintetben első­sorban a kecskeméti Katona Jó­zsef Múzeum, a megyei levéltár, valamint a bajai és a kalocsai múzeum jeleskedik. Az intézmé­nyek vezetőitől érdeklődtünk, hogy 1984-ben, a tervük szerint milyen könyvet jelentetnek meg. A megyei múzeum folytatja a már tekintélyessé vált Cumania- sorozatot, immár megújítva mint évkönyvet. Az idei tervek szerint a másik, nagy érdeklődésre szá- mottartó mű szerzője a kecske­méti Bálintné Mikes Katalin. Könyvének — mely a Bács-Kis­kun megye múltjából sorozatban lát napvilágot — címe A Kecske­méti Református Jogakadémia évkönyveinek repertoárja. Nem kevésbé tűnik érdekesnek a me­gyei könyvtárban elkészült mun­ka, mely az alábbi címet viseli: A felszabadulás utáni első eszten­dő részletes eseménynaptárá. Baja egyik híres szülöttje a világutazó legendás Jelky András. Róla dr. Sólymos Ede kandidátus régebben már irt egy könyvet. Életrajzát ezúttal újabb kutatá­sainak alapján kibővítve tárja az olvasók elé. A már említetten kívül a me­gyei könyvtár még az alábbi fel­dolgozásokat készíti elő nyomdá­ra: Bozóki József: A Cserepes kórháztól a megyei kórházig. A megye sajtóbibliográfiája a kez­detektől 1975-ig. Ennek a szer­zője Fehérné Birck Edit. Hálózat címmel az első negyedévben meg­jelenik az Erdei Ferenc Művelő­dési Központ módszertani kiad­ványa. Ez utóbbi évente egyszer lát napvilágot. A Katona József Múzeum az eddigi szokásaihoz híven az idén is több kisebb terjedelmű ismer­tetőfüzetet, könyvecskét jelentet meg. Ide sorolható többek között a Tóth Menyhért állandó kiállí­tás és a Kecskeméti Galéria úgy­nevezett kiállitásvezetője. Újra­nyomják változatlan formában a kiskőrösi Petöfi-ház ismertetőjét és megjelentetik Bánszky Pál kis­monográfiáját a Naiv Művészek Múzeumáról. —a —y * • A volt hivatali kastély kívülről...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom