Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 42. szám Ára: 1,40 Ft 1984. február 19. vasárnap ÉVEKET TAKARÍTANAK MEG Kísérletek a gyorsabb szőlőszaporításra # Téli metszés a tajtagyűjteményben. A Szőlészeti és Borászati Kuta­tóintézet 1982. január 1-vel tör­tént átszervezésekor a lakiteleki kutatóállomást a Kecskemét— Szikrai Állami Gazdasághoz csa­tolták. Jelenleg a mezőgazdasági nagyüzem által meghatározott feladatokat teljesítik az itt dolgo­zó tudományos munkatársak, de eleget tesznek annak a tíz évre szóló szerződéses kötelezettségük­nek is, amelyet az újjászervezett intézettel kötöttek. Meghagyták a 120 fajtából álló gyűjteményüket, amely azért fontos, mert a leg­jobbakat tovább szaporítják. A kutatóintézet jelenleg a Ker­tészeti Egyetemhez tartozik, egy munkacsoportja már évekkel ez­előtt kidolgozta a magastörzsű szőlőültetvények szaporítóanya­gának gyors előállítási módszerét. (Folytatás a 2. oldalon.) Hazánkba érkezik az ENSZ főtitkára Várkonyi Péter külügyminisz­ter meghívására a közeli napok­ban hivatalos látogatásra hazánk* ba érkezik Javier Perez de Cuel­lar, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének főtitkára. (MTI) Lakásépítés — együttműködéssel A szövetkezetek az idén is fon­tos szerepet töltenek be a la­kásépítési program megvalósítá­sában; a tervek szerint összesen mintegy 3000 új otthont adnak át. Elsősorban Budapesten, to­vábbá Csóngrád, Baranya, Sza­bolcs, Bács-Kiskun és Veszprém megyében. A megemelkedett építési költ­ségek ellensúlyozására sok he­lyen a szövetkezetek saját erőt is bevonnak az építésbe. Kü­lönösen a befejező szakipari munkáknál kínálkozik erre le­hetőség; a hozzáértő leendő la­kók házilagos kivitelezéssel csempéznek, festenek, parkettáz­nak, s elvégzik a villanyszere­lési munkákat. Négyzetméteren­ként akár két-háromezer forint­tal is olcsóbb lehet a lakás, rá­adásul a tulajdonos a saját ízlé­sét is jobban érvényre tudja jut­tatni. Helytállás hóban- viharban 1 (3. oldal) A múlt hét utolsó napjaiban olyan zord időjá­rás „köszöntött” az ország egyes területeire, ami­lyen rég nem fordult elő. Viharral együtt jött a szűnni nem akaró havazás. A közutakon órák alatt akadályok keletkeztek. Bács-Kiskun megye területén, különösen Kiskunfélegyháza, Kiskun­halas és Baja térségében vált kritikussá a hely­zet. A Szegedi Közúti Igazgatóság Kecskeméti Üzemmérnöksége február 10-én, pénteken dél­után egy órakor elrendelte az elhárítást, s ezzel megkezdődött az öt napon át tartó csata a hó­val, viharral, az óránként 80—120 kilométer se­bességű széllel, széllökésekkel. Az úton személy- és tehergépkocsik, autóbuszok, kamionok százai akadtak el. Várták a segítséget. Már pénteken délután nyilvánvalóvá vált, hogy a közúti üzemmérnökségek saját ereje nem lesz elegendő, ezért igénybe vették a bérelhető gép­járműveket, este pedig már kérni kellett a kato­nai alakulatok segítségét. A budapesti közúti igazgatóság is küldött speciális gépeket. Össze­sen tizenegy hómarót, 55 különböző típusú hó­ekét, 49 bérelt gépet és 341 közúti üzemi dolgozót „vetettek harcba”. Nagy erő volt ez, amely mégis nehezen boldo­gult az ítéletidővel szemben. Ugyanis a megye közúti hálózatából mintegy 700 kilométert érin­tett a hószakadás és a vihar, s ebből 280 kilomé­ternyi úton keletkeztek hófúvások, nagy hóaka­dályok. Bácska vidékén voltak a legmagasabb — 2,5—3 méteres — hófalak. Összességében a kis­kunhalasi üzemmérnökség területén volt a leg­rosszabb a helyzet. Dobosi Tivadar, a megyei koordinációs üzem- mérnökség üzemeltetési vezető mérnöke így idé­zi fel napok múltán a hócsatát, a helytállást: „Az emberek 12 órás váltásokkal dolgoztak, egészen február 14-ig, amikor már egy nyomon járható volt valamennyi út. Akkor a gépek egy részét Csóngrád megyébe irányítottuk, mert ott még akkor is nagy bajban voltak. Túlzás nélkül A ZIL-hómaró küzdelme az akadályokkal Kis­kunfélegyháza és Kunszállás között. A gépen Tor­bán János és Horváth Gyula váltották egymást. mondhatom, hogy a fizikai és a műszaki dolgo­zók — köztük természetesen az üzemmérnöksé­gek vezetői is — kitűnőre vizsgáztak küzdeni- tudásból, emberségből. Voltak olyanok, akik nem hagyták magukat leváltani. Antal József, a sol- ti üzemmérnökség hómarójának vezetője például hétfőig már 30 órát dolgozott egyfolytában. Akkor pihent egy kicsit, majd Csóngrád megyébe ment segíteni gépével. Jellemző volt, hogy nem kellett parancsokat osztogatni: mindenki tette a ma­gáét. Kemény munkát végeztek dolgozóink.” Az utakról a hóakadályokat eltávolították, a járműveket kiszabadították. Az üzemmérnöksé­gek munkája azonban ezzel még nem fejeződött be. Az úttestekre telepedett havas jég eltávolí­tása folyamatos feladat. R. M. Az idős emberek világa (4. oldal) Milyennek látják az írók, gondolkodók az öregséget? Hogyan gondoskodnak Bács-Kiskun- ban a rászoruló öregekről? Többek .között ezek­ről tájékozódhatnak az olvasók szokásos maga­zinunkban, a negyedik oldalon. JAKABSZÁLLÁS, IZSÁK, VÁROSFÖLD B K Szövetkezeti zárszámadást Évtizede már, hogy a kiváló szövetkezetek közé tartozik a ja- kabszállási Népfront Szakszövet­kezet. Az első kitüntetést az 1973-as munkájáért kapta a gaz­daság. s az akkori eredmények­hez képest, a fejlődést egyetlen adat is jól mutatja: több mint háromszorosára tudták növelni a tiszta nyereséget. Tavaly a mezőgazdaságnak nem kedvező körülmények ellenére is 39,6 milliós nyereséggel zárták az évet. Ennek értékét méginkább növeli, ha hozzátesszük: ez meg­közelítőleg három millióval több az 1982-ben teljesítettnél. A teg­napi zárszámadó közgyűlésen Nagy Béla, a szakszövetkezet el­nöke ennek részleteiről is beszélt. Vázolta azokat a módszereket, amelyekkel a szorgalmas tagság képes volt az előrelépésre. Egyetlen ágazat sem zárta vesz­teséggel a múlt évet. A növény- termesztés sem, sőt termésátlag­javulást értek el a legtöbb szántó­földi kultúrában. A kertészeti ágazat pedig jelentősen túlteljesí­tette a tervét. Különösen a szőlé­szet-borászat eredménye kimagas­ló, amelyben nagy szerepe van a Kecskemét—Szikrai Állami Gaz­dasággal évek óta meglevő és fej­lődő együttműködésnek. Siker koronázta a vertikumok munkáját, amelynek lényege: a magasabb feldolgozottságú ter­mékkészítés, és az ezzel párosuló nagyobb árbevétel, nyereség. A feldolgozó és melléküzemágak egyaránt növelték jövedelmezősé­güket, a háztáji termelés dina­mizmusa sem csökkent. Több kis­térségi gazdasági együttműködés gesztora, vagy tagja a szakszövet­kezet, és ez is hozzájárult a gaz­dálkodási sikerekhez. Az idei ter­vekből a szakszövetkezet elnöke a bortároló bővítését és a kooperá­cióban készülő baromfinevelő te­lep építését emelte ki. A közgyűlésen a szövetkezeti bizottságok beszámolója után, több tag mondta el véleményét. Meleg szavakkal gratulált a párt és tanácsi szervezetek nevében a szövetkezet kiemelkedő eredmé­nyeihez Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára. Emlí­tést tett a világpolitikai és gazda­sági környezetről, beszélt az or­szág helyzetéről, azokról a törek­vésekről, amelyeknek a teljesülé­séért a jakabszállási szakszövet­kezet tagjai is mindent megtettek. Kiemelte, hogy rugalmasan, jól alkalmazkodtak a piac változó igényeihez, amely feladata nem­csak ennek a közös gazdaságnak, hanem a megye valamennyi gaz­dálkodó egységének is. A megyei pártbizottság első tit­kára befejezésül — a szakszövet­kezet nevére is utalva — mondot­ta: őrizzék meg a népfrontos szel­lemet. azt a megértést és egysé­get, amely eddig is a sikerek felé vitte a szövetkezetét. Dr. Hortobágyi Tibor nyugal­mazott egyetemi professzor is kö­szöntötte a tagságot, majd Sztra- pák Ferenc országgyűlési képvise­lő a község fejlesztéséről, az ed­dig elért eredményekről, valamint a tennivalókról beszélt. Külön is hangsúlyozta, a szakszövetkezet segítőkészsége, a község lakóinak eddig is tapasztalt áldozatvállalá­sa reményt ad ahhoz, hogy a ter­vek teljesüljenek, a fejlődés e vi­déken is töretlen maradjon, sőt meggyorsulj on. A közgyűlés végén jutalmakat adtak át a törzsgárdatagoknak, valamint tizenketten kaptak ki­váló dolgozó kitüntetést, szövetkezeti s Az izsáki határt is elkerülte az elmúlt esztendőben a csapa­dék. Az időjárás máig sem pó- (Folytatás a 2. oldalon.) A holnapra kiváncsi, a jö­vőre figyelmes, az irányt tud­ni akaró a települések szélén tájékozódjon. A város- és fa­luközpontok többsége elődeink szavazata. Tartsuk tisztelet­ben a jövőnek küldött üze­netüket, amennyire lehetsé­ges. Folytassuk, amit elkezd­tek, csináljunk különbet, szeb­bet. A legpontosabban a város­peremek, a faluszélek tanús­kodnak az élő szervezetként működő lakóhelyek állapotá­ról. Itt „most már a mi ke­zünk épít”; tükrözik szándé­kainkat, igényeinket. Mutat­ják, mit tud, mennyire élet­erős ■ a törzs, mint a fák friss évgyűrűi. Hosszú idő után hazaláto­gatók szülőfalujuk határában nem akarnak hinni a szemük­nek. Aki netán eddig nem tudta, nem érzékelte, nem hit­te, most fölismeri: alapjaiban megváltozott világunk. A tévé­antennák, a traktorok, á kö- vesutak .arra a megállapítás­ra késztetik, hogy Magyaror­szág is halad a világgal, de különösebben aligha lelkesí­tik. Alaszkától a Fokföldig a társadalmi rendszerektől szin­te függetlenül tért hódít a technika, a modern termelés diktatúrája megköveteli a szükséges feltételek megterem­tését. A „gyepsor", az „alvég" el­tűnése azonban a forradalmi átalakulás kiáltó bizonysága. Amennyire természetes volt a régi faluban, hogy vannak szegények és gazdagok, annyi­ra megmásíthatatlan törvény­nek érezte a helyi köztudat, hogy hol a helyük a módosab­baknak, hol húzódhatnak meg a napi betevő falatért újra meg újra megküzdők, a nincs­telenek. Mintha valami ősi el- rendeltetés parancsolta volna a főutcára az erős, a századok­ra épített rangos házakat és viskókat a falu szélére szorul­taknak. Nemzedékekre kiható társadalmi helyzetet fejezett ki, hogy ki hol lakott. A földosztással, a felszaba­dulás után kezdődött a falu, a faluszél forradalma. A meg­újuló faluszélén piros zászló­ként lobogtak az új honfogla­lók takaros házai. Százezrek örömét tudattá Simon István a Szélső házak című, 1950-ben írt versében. „ ... Piros cse­réptetők, tiszta szélső házak, / merész kis rügyei épülő ha­zámnak ... sorakozzatok csak s bátran mutassátok: ti hó­dítjátok meg végül a világot." A minap a magyar Bácskába autózva annyiszor töprengtem a látványosan gyors átalakulá­son, ahányszor föltűnt egy-egy falu. Izsákon tetszetős sorhá­zak köszöntik a látogatókat, az átutazókat, Kecelen szám­talan külföldi országba szállí­tó faipari üzem búcsúztatja a Duna-mellék, a hajdani kun­puszták felé haladókat. Üj házsorok mosolyognak a köz­ségbe érkezőkre, vagy onnan távozókra Császártöltésen, Vaskúton, Garán igazán kor­szerű épületekkel találkozik az oda igyekvő. Korunk teremtő buzgalmát, a fölgyorsult váro­siasodást híreit — szóljunk megyénk más tájairól is — a lajosmizsei szociális otthon és a vízgépészeti vállalat, a har- tai faluszél, a dávodi fürdő. Az urbanizáció szépiái is föl-föltünedeznek a megyében járva-kelve. Mintha föllazulna a közmegegyezéses szokásokat, a közös értékeket — egyebek között az egységes utcaképet — őrző szigorú fegyelem. Hajdan senki sem merte a környeze­tétől elütő portával megza­varni a látványt. Most Ízléste­len, csiricsáré kerítések is kivagy is kodnak a helyenként össze nem illő stílusú, méretű házak előtt. Aligazság az a cselekedet- lohasztó vélekedés, miszerint hol a bor hiányzik; hol a kan­csó. Vagyis fenntartás nélkül örvendezzünk a faluszél fel- emelkedésének, az ott lakók kényelmesebb életének, az építkezési kedvnek, a magyar falu életerős, új hajtásainak, de nyugodjunk bele a várost és a falut összemosó, a falusi jellegzetességeket elhalványí­tó, egy-egy település sajátos vonásait elhanyagoló igényte­lenségbe? Az lesz az igazi, ha a faluszélek nemcsak a helyi társadalom strukturális át­alakulásáról, nemcsak a jó­módról beszélnek, hanem az újabban fölértékelődött telepü­lések otthonteremtő képessé­géről, egyediségük megőrzésé­ről, a városiakat is vonzó szép­ségeiről is. Heltai Nándor ■■ MOZGÓBOLT, MINTATEREM A kistelepülések lakóinak ellátásáért A megyebeli tanyai települé­sek egy részében menetrend sze­rint közlekedő mozgóboltokkal szállítanak alapvető élelmiszere­ket, háztartási vegyiárut és több­féle iparcikket. A megállóhelyek: majorok, dűlők, tanyák, postai levélszekrények, iskolák, erdé­szetek és útelágazások, ahol a meghirdetett időben több ezren vásárolnak. A kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ- nek, Kanizsai Ferenc és Kövecses Mihály vezetésével jelenleg két mozgóboltja járja a vidéket. Az egyik a Jakabszállás—Orgovány— Helvécia—Bugac közötti kistele­püléseket látja el 18 állomáson — köztük a görbemajori, a rudastói és a kargalai iskolánál, a helvé- ciai Csókasoron és másutt —, míg a másik útvonala Kerekegy­házán, Fülöpházán és Kunbara- cson át Lajosmizséig vezet. Az 1980-ban kezdődött mozgó­bolti ellátás rövid idő alatt nép­szerűvé vált. Ezt jelzik a forgal­mi adatok. Míg a jakabszállási já­rat három éve 86 ezer és 1983- ban 152 ezer forint értékű árut adott el havonta, addig a kerek­egyházi az 1981. évi 143 ezerrel szemben jelenleg már kétszáz­ezer forint havonkénti bevételre tesz szert. A forgalom növelését a — lehetőségek szerinti — vá­lasztékbővítéssel sikerült elérni. Mióta a bugaci végállomásig köz­lekedő mozgóüzlet Jakabszállás helyett Kecskemétről kap árut, az UNIVER ÁFÉSZ teljesíti a kis­települések lakóinak kérését: amit az ABC-kben meg lehet vá­sárolni, s nem kizárólag hagyo­mányosan értelmezett alapellá­tási cikkek (tej, kenyér, cukor), azokból jusson nekik is. Így ter­mészetes, hogy a mozgóboltokban 6 Lászlófalvára ért a mozgóbolt. van tea, kávé, kakaó, különféle borotválkozószer, cipőfűző, szá­razelem, mosópor, öblitőszer, ezen felül rendelésre zománcos edényeket, autoszifont és kávéfő­zőt is szállítanak a vevők részére. Hasonlóan közkedveltek tavaly november óta a Tisza Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Válla­lat vegyibuszai. Az egyik mozgó­szolgálat legutóbb Méntelek, La- dánybene, Kunpeszér és Kunbá- bony tanyai lakosainak vitt ház­tartási vegyiárut és kozmetikai szereket. Mint Lukács Ferencné, a vállalat kecskeméti raktárházá­nak igazgatója elmondta: a busz­járatot tíz útvonalon úgy szervez­ték meg, hógy az a megye északi felének azelőtt teljesen, vagy részben ellátatlan helyiségeibe kéthetenként eljusson. Mozgási területén találhatók ötven-száz házas kistelepülések is. Kiskun- halasi központtal, a megye déli fekvésű tsz- és tanyaközpontjai­nak ellátására, szintén működik a vállalatnak még egy vegyiáru- mozgószolgálata. A vásárlást a Szigmá Kereske­delmi Vállalat is megkönnyíti. Korszerű módszerei közé tartozik — tudtuk meg Földi Ferenc igaz­gatóhelyettestől —, hogy Csátal- ján és Jánoshalmán mintatermet hoztak létre alapvetően fontos, keresett iparcikkek eladására. A másik, a falvakban egyre inkább bevált árusítási forma: a kitele­pülés egy meghatározott időben a nagyobb helyiségeiket bérbe adó művelődési házakba. 1983-ban ilyen módon Hajóson bútort. Kun­szálláson. Petőfiszálláson, Jakab- szálláson, Bugacon, Lászlófalván. Harkakötönyben és Tömörkény­ben sporteszközöket, játékokat, illetve bútort és illatszert, Petőfi­szálláson háztartási vegyiárut, Mélykúton pedig kétkerekű jár­műveket és lakástextilt árusítot­tak. K—1 I Faluszéle |9

Next

/
Oldalképek
Tartalom