Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. december 3. • PETŐFI NÉPE • 3 BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Erőpróbák után, újabbak előtt „A Ganz-MÄVÁG kiskunhalasi gépgyára számá­ra az 1983-as esztendő a hullámvölgyből való kilá­balás éve volt.” Aki így fogalmazott: Csányi József igazgató, s a fórum, ahol ezt tette, a halasi gyár kommunistáinak összevont beszámoló taggyűlése volt. Három alapszervezet, 120 fős taglétszám — íme a pártszervezet „mennyiségi” mutatói, a ter­melésé pedig: 361 millió forint tervezett üzemi be­fejezett termék, amelyet várhatóan 15—20 millió­val túlteljesítenek. Tervszerűség és gazdaságosság A pártvezetőség beszámolóját Vesztróczi Attila titkár terjesztette elő. A gazdasági, gazdaságpoliti­kai munka eredményeinek számbavételével és a so­ron következő feladatok ismertetésével kezdte. — Üzemi befejezett tervünket 105 százalékra tel­jesítjük, méghozzá úgy, hogy az évvégi hajrá ezút­tal elmarad. Noha a termelőtevékenység az idén sem volt teljesen zökkenőmentes, az irányítás színvo­nala sokat javult, ütemesebbé vált a munka, nyu- godtabban várhatjuk az év végét. Sajnos, ami a ter­melés eredményességét illeti, itt már korántsem ilyen biztató a kép. Árbevételi, értékesítési tervün­ket nem tudjuk teljesíteni, hiszen még mindig itt vesztegel a gyárudvaron az a jóideje kész, 50 mil­lió forint értékű egyiptomi exportszállítmány, amely­nek már régen el kellett volna hagynia az országot, ha a vevő fizetni tudna. Erről a gyár nem tehet, mutatott rá a pártvezető­ség titkára, majd beszámolt azokról az intézkedé­sekről, amelyekkel viszont a kerítésen belül igye­keztek javítani a termelékenységet, a gazdaságossá­got. A vállalat az idén új érdekeltségi rendszert ve­zetett be, s a bérfejlesztés lehetősége immár a vál­lalás alapján kialakított jövedelmezőségi mutatótól függ. Ide tartozik az is, hogy a halasi gyár gazda­sági és társadalmi vezetése nem riadt vissza attól sem, hogy indokolatlan munkaköröket megszüntes­sen, és harminc fős létszámcsökkentést hajtson vég­re. Persze nem csak a foglalkoztatottak száma befo­lyásolja az eredményességet, hanem még sok más körülmény is. Kritikusan szólt a pártvezetőség be­számolója arról, hogy a termelési költségeket nem sikerült a kívánt mértékben csökkenteni, a gyár túl­lépte az engedélyezett rezsikeretet, a készletszint magas. De külső körülmények is rontják a gazda­ságosságot, mint például a drága, ám nem nélkülöz­hető kooperáció, a központilag a gyárra terhelt ma­gas bankkamatok és a selejtes öntvények miatti többletköltségek. A Központi Bizottság április 12— 13-i ülése után a pártvezetőség feladattervet készí­tett, amelyben egyebek között az is benne foglalta­tik, hogy az alapszervezetek kísérjék figyelemmel területükön a gazdálkodást, figyeljenek fel a hibák­ra, jelezzék azokat, segítsék az ésszerű takarékos­ság elveinek valófa váltását. Vesztróczi Attila ezt követően a munkafegyelem­ről és a jövő évi feladatokról beszélt, majd bejelen­tette, hogy a kiskunhalasi gyár 1984. január 1-től már nem a Ganz-MÁVAG Gépgyárához tartozik majd, hanem közvetlenül vezérigazgatói irányítás­sal dolgozó vidéki üzem lesz. A továbbiakban pe­dig a pártvezetőség éves munkájáról, a pártéletről adott számot. Megállapította, hogy a pártcsoport­munka javult, a pártépítés számszerűségében viszont lemaradás mutatkozik. Az agitációs-propaganda te­vékenység elősegítette, hogy a párttagok politikailag továbbképezzék magukat, és eredményesen mozgó­sította a dolgozókat a gazdasági célkitűzések valóra váltására. Együttes cselekvés A beszámolóhoz elsőként Nemes József, az egyes alapszervezet titkára szólt hozzá. Kifejtette, hogy politikusán agitálni csak a szemináriumra hagyat­kozva nem lehet. A közvéleményt helyes irányba befolyásoló beszélgetésekre és példamutatásra van szükség. Jandás József foglalkozására nézve műszaki osz­tályvezető, pártmegbízatása: a pártvezetőség mel­lett működő gazdaságpolitikai munkabizottság tag­ja. így érvelt: — Januártól bevezetjük a 40 órás munkahetet. Ez azt jelenti, hogy 'a növekvő termelési feladatokat változatlan létszámmal és rövidebb munkaidő alatt kell elvégezni. Erre csakis egyetlen mód kínálko­zik: a hatékonyság fokozása. S hozzátette, hogy a kieső munkaidő kétharmadát munkaszervezési intézkedésekkel kívánják ellensú­lyozni, és csupán egyharmadának pótlása hárul a dolgozókra munkaintenzitás-növe'kedés formájában. Szabó Zoltán tanműhelyi művezető pedig a fiata­lok helyzetéről, gondjaikról és a róluk való gondos­kodásról beszélt. Elmondta, hogy a gyárban kevés a huszonéves fiatal szakmunkás, pedig 13 esztendő alatt csaknem 700 szakembert képeztek ki. Óva in­tette a felnőtteket az egyoldalú kritikától, nem árt • A halasi gyár termelési értéke a tervek szerint 1984-ben 388 millió forint lesz. Növekszik ezen be­lül a társgyári termelés, a legexportképesebb ága­zat. a vasúti járműgyártás alkatrészigényeinek ma. radéktalan kielégítése érdekében. azt sem megvizsgálni, miben hibázott az idősebb korosztály. Ezután következett szólásra Csányi József igaz­gató, akit egy mondatban a cikk elején már idéz­tünk. A következőket mondta: — A gyáregység 1969. január 1-én alakult meg, mély hullámvölgyből indultunk, .majd lassan kievic- kéltünk belőle. A második válságos időszak 1976- ban következett be, amikor átvettük a szivattyúpro­filt, szerencsére ez a megtorpanás is csak átmeneti volt, 1978-ban már Kiváló Gyáregység lettünk. Ám­de 1981 és 1982 ismét csak szűk esztendők voltak a halasi Ganz-MÁVAG életében: ekkor kaptuk meg a kompresszorgyártást. A kezdeti' bizonytalanságnak, esetenkénti kapkoidásnak azonban vég'e, az idén jó eredményekkel záródó esztendőre számíthatunk. S ebben jelentős szerepe van a pártszervezet gaz­daságirányító tevékenységének. Célkitűzések, feladatok A kiskunhalasi városi-járási pártbizottság érté­kelte a Ganz-MÁVAG pártszervezetének mun­káját. hekrinszki Ferenc, a pártbizottság tagja az értékelést ismertetve elsősorban azokra a területek­re hívta föl a figyelmet, ahol javítani kell a munkát. Erre van szükség a pártépítésben — a KlSZ-szer- vezet párttaggá nevelő tevékenységét is erősíteni kell —, a tömegszervezetek és a pártcsoportok irá­nyításában, de fokozni érdemes a pártmunka haté­konyságát a gazdaság pártirányítása és a pártfegye­lem, valamint az állampolgári fegyelem szilárdítá­sa terén is.' A megyei pártbizottság üdvözletét Csombok Imre, a testület tagja tolmácsolta. Egyebek mellett a kö­vetkezőket mondotta: — A gazdasági helyzet itt a Ganz-MÁVAG-ban, noha nincsenek híjában gondoknak, nem rossz. El­határozásaik, amelyek a gazdaságossági mutatók ja­vítása érdekében születtek, jelzik, jó úton járnak, ám további és fokozottabb erőfeszítésekre van szük­ség. Csaknem mindenütt gond például a megfelelő érdekeltség hiánya, de ebben a gyárban itt is sike­rült előrelépni: sokan dolgoznak teljesítménybér­ben. A tennivalókról szólva Csombok Imre a közéleti aktivitás fokozására, a párttagság eszmei, cselekvési egységének még magasabb szinten történő megva­lósítására, az őszinte és hiteles tájékoztatás fontos­ságára hívta fel a figyelmet. Az összevont beszámoló taggyűlés egyhangúlag el­fogadta a beszámolót és határozatot hozott a soron- következő feladatokról. Ezt követően átnyújtották Nemes Józsefnek a Kiváló Pártmunkás oklevelet, míg Gál János gépszerelő a városi-járási pártbi­zottság tagja jutalomban részesült. Sitkéi Béla RÁDIÓJEGYZET N yár van, június. Ám az eset­len, kezdő novellista egy rongyos télikabátban indul a Nagy Mesterhez. Űtközben egy nénike utcaseprőnek nézi, kutyát uszítanak rá .. . A Nagy Mester felesége azonban megszánja a fél­szeg, nyögdécselő, ifjonc tollforga- tót, s a ringyes-rongyos kabát he­lyett ad neki egy másikat, sőt tá- voztakor még további néhány hol­mit. A Nagy Mester előtt már új öltözékében dadog, toporog, idét- lenkedik. Könnyen szerzett (kapott) ka­bát könnyen vész el! — módosul esetében a népi bölcselet, hiszen a végén agy taxis birtokába ke­rül az új holmi, viteldíj fejében. Körülbelül ennyi volt a sztori. — Sajnálom egy kicsit azokat a rádióhallgatókat, akik e tévémen­tes hétfő estén a Petőfi-adó Rá­diószínházi bemutatóját figyelve próbáltak kikapcsolódni. Különö­sen sainá'om azokat, akik nem járatnak (vesznek) Rádió és Te­levízió Űjságot, s Mándy Iván Író kabátban című hangjátéka előtt Író kabátban így nem olvashatták el azt a rö­vidke interjút az ötödik oldalon, amelyben a szerző bevallja, hogy a Nagy Mester valójában nem más, mint Ottlik Géza, akinek kedves felesége a kabátot sem sajnálta ,,az ínséges időkben” azoktól, akiket tehetséges írónak ítélt. Mert ennek az információ­nak a birtokában legalább azzal áltathatta magát a rádió mellett unatkozó, hogy egy csöppel töb­bet tud most már a kortárs ma­gyar próza egyik legnagyobb és legérdekesebb alakjáról; Ottlilc- ról. _ Ritkán hallani ennyire érdek­telen, sejtelmessé erőltetett, fe- csegéskupacokból összefércelt hangjátékot, mint amilyen ez a hétfő esti volt. Persze, mint min­den széteső — az üresjáratokkal szaftos mondanivalókat sejtetni vágyó — alkotásba, éppenséggel ebbe a műsorba is belemagyaráz­ható ez vagy az, sőt, ha eléggé csapongó a hallgató fantáziája, akár a fél világ. Mondom, csak fantázia, agytorna dolga, hogy többet érjen a mű. mint ameny- nyit valójában ér, bár kellő ins­pirációk nélkül ez nem valami könnyű feladat... Érdekes, meg­kapó. magával ragadó — ilyen jelzőket érdemlő élményekkel ga- rantáltabban elérhető, hogy va­lódi, értékes gondolatok felé asz- szociáljon a műélvező. Ám az em­lített jelzők Mándy Iván hangjá­tékára nem illenek. Hiába a nagyszerű szereposztás — Szacsvay László, Tomanek Nándor, Almási Éva, Inke Lász­ló,' Balázs Péter —, szürke, sza­kadozott holmira emlékeztetett e rrvűsor. Amilyen a hangjátékbeli ifjonc tollforgató kabátja. Egy szakadozott kabátra, amit szíve­sen, könnyedén dobunk le ma­gunkról. A könnyű feledés lom­kamrájába .. . Koloh Elek Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott nap­világot a Társadalmi Szemle 1983. novemberi számában, Gazdaságirányítási rendsze­rünk továbbfejlesztése a szo- s cialista építés szolgálatában címmel, az 1968-ban megkez­dett gazdaságirányítási re­form kibontakozásának vár­ható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szük­ség, mik ennek az előzményei, az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel eze­lőtt világossá vált, hogy a gaz­daságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. Hogy csak két egyszerű példára utaljunk, nem lehet csak új gyárakat, ipartelepeket építeni a kukori­caföldeken, ha közben a meg­lévő és elavulásnak indult ré­gi üzemeket elhanyagoljuk; aligha célszerű új lakótelepek sokaságát tervezni, ha ennek az az ára, hogy a régi házak­ból álló történelmi belvároso­kat a sorsukra hagyjuk. A töb­bi között ezért került előtérbe a gazdaság intenzív fejleszté­sének igénye, parancsoló szük­ségessége, amelyben a minősé­gi tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli nagy elhatározásunkat keresz­tezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fej­lett kapitalista országtól el­térően —, ha a termelés növe­kedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs két­számjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelmű­vé vált, hogy a világgazdasági egymásra utaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való át­térést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatóinak bű­völete, amikor még az egyéb­ként jó minőségű és verseny- képes ipari, mezőgazdasági ter­mékeink Nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadá­lyokat gördít a fejlett kapita­lista országok protekcionista külkereskedelmi politikája, a diszkrimináció.-rrto-J'ab n -.tniAcuttaU)' v- ' ouTíMv c 1 AÜ ípári termelésünk, a nem­zeti jövedelem termelésé­nek utóbbi években lelassult üteme mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellőkép­pen korunk új kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörténhes­sék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására, az 1968-ban megkezdett és ma is napiren­den lévő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség. , A dokumentum egyébként — sokak várakozásával ellen­tétben — nem a közgazdasági szabályozórendszer változta­tásaira helyezi a hangsúlyt (bár a változtatás legfontosabb követelményeire kitér), hanem a jelenlegi szocialista gazdasá­gi viszonyainkat veszi bonckés alá. A három „főszereplőről” vagyis az egyénről, a vállalat­ról, s a szocialista nemzetgaz­dasági közösségről szólva min­den eddiginél részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki miben érdekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető sze­repét a szocialista gazdaságpo­litika. A gazdaságirányítás létfontosságú kérdésnek ne­vezi a vállalkozási készség fej­lesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatok­nál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amel­lett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpolitika részletkérdé­seivel kapcsolatos döntések­től", viszont — amint vártuk és szükségszerű — leszögezi, hogy „növelni kell a párt sze­repét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkra száll az állam gazdasági funkcióinak árnyalt értelmezése mellett, kiemel­ve: „Különösen fontos a vég­rehajtó apparátus hatásköré­nek szűkítése, a gazdálkodás kereteit túlzott részletesség­gel taglaló jogszabály-alkotás visszaszorítása, továbbá a vál­lalati gazdálkodásba való gyakori és indokolatlan beavat­kozás kiküszöbölése. Emelni kell viszont — az előzőekkel párhuzamosan — a gazdálko­dási rend kereteit megszabó hatósági tevékenység és mak- roökonómiai munka színvona­lát, hatásfokát és tekintélyét”. Végül — az egyén, számára ta­lán ez a legfontosabb:»*- ki­emelten szól arról, hogy az egész jövedelempolitikánkat annak a szolgálatába kell állí­tani, hogy ne lehessen boldo­gulni a mai lanyha teljesít­ménykövetelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban is dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgaz­dász — mégoly okos ember — mélyenszántó gondolatainál, hiszen a párt elméleti és poli­tikai folyóirata által életre hí­vott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, meg­jegyezve: „Napjainkban fel­gyorsultak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibontakozásu­kat a párt kezdeményezi". Más szavakkal egy olyan tanul­mányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bonta­kozik ki majd vita, s a többi között mire irányul az 1968- ban elkezdett gazdaságirányí­tási reform továbbfejlesztése. A szerző szavai nem rejtik vé­ka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968- ban bevezetett reform alap­ján létrejött gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejleszté­sét nem tértől és időtől függet­len közegben valósítjuk meg, hanem a népgazdaság nehéz, drámai fordulatokban is bő­velkedő közegében, és nem akárkikkel, hanem olyan em­berekkel, akik közül nem ke­vesen évtizedeken át hozzá­szoktak a lanyha teljesítmény­követelményekhez, akiknek zöme a „teljesítmény" fogal­mán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem idegződött be még a kockázat- és felelősségvállalás, és — nem Utolsósorban —, akik ma ag­gódva tekintenek a jövőbe, féltik a több évtized' alatt elért szerény jövedelmüket; igen sokra tartják egziszten­ciális biztonságukat. Ez egy­szerre int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra. A nehéz gazdasági helyzet­nek és az aggódással teli tár­sadalmi légkörnek nem szabad vissza riasztania bennünket a tettektől; tettek nélkül ugyanis nem sok reményünk lehet sa­ját sorsunk belátható időn be­lüli javítására. Ám fokozottan körültekintőnek kell lennünk az intézkedések komplex elő­készítésében”. Magyar László KÉT HUMÁNUS RENDELET Munkahelyek gyengénlátóknak Az egészségügyi miniszter két rendeletét hozott a megváltozott munkaképességű dolgozók fog­lalkoztatásáról és szociális ellá­tásáról a pénzügyminiszterrel közösen, korábban kiadott ren­deletének végrehajtására. Miként az illetékesek elmondták: a na­pokban megjelentetett egyik új rendelet a védőmunkahelyek megszervezéséhez ad útmutatást. Ajánlja a tanácsoknak, hogy ja­vasolják az üzemeknek, vállala­toknak: alakítsanak ki olyan munkahelyeket, ahol fogyatékos, vagy nagy mértékben megválto­zott munkaképességű • embereket egészségi állapotuknak megfelelő munkakörülmények között fog­lalkoztathatnak. Az üzemeket, vállalatokat arra ösztönzi a ren­delet, hogy tegyék lehetővé ezek­nek az embereknek a habilitá- cióját, illetve rehabilitációját. A sajátos, a dolgozók egészségét vé­dő munkafeltételek létesítését megkönnyítendő a vállalatok re­habilitációs célokra fejlesztési alapot hozhatnak létre. (Az ott dolgozók esetleges kisebb telje­sítményei miatt keletkező veszte­ségért az állam kárpótolja a munkáltatókat, az EÜ—PM-ren- delet előírásai szerint ugyanis a megváltozott munkaképességűek évi bérköltségének 40 százaléká­val dotálja a vállalatokat.) A mostani rendelet meghatározza mind a tanácsok, mind a mun­káltatók feladatait, felelősségét a védőmunkahelyekkel kapcsolat­ban, lehetővé teszi, hogy foko­zatosan, a hetedik ötéves terv­időszak végéig létrehozzák e munkahelyek hálózatát, a fogya­tékos és a megváltozott munka­képességű embereket ellássák a számukra legmegfelelőbb' felada­tokkal. A másik új rendelet a vakok és gyengénlátók foglalkoztatását segíti elő. Kötelezi a vállalato­kat, intézményeket, hogy a ki­sebb teljesítményű távbeszélő alközpontokban — amelyekben legfeljebb 21 fővonal és 200 mel­lékállomás van, s megfelelő ta­pogató készülék csatlakoztatható — megfelelő képesítésű vakot vagy gyengénlátót alkalmazzanak. Ezekben a munkakörökben lá­tók csak addig dolgozhatnak, amíg a munkaiközvetítő nem he­lyez oda vakot, vagy gyengénlátót. A speciális szervezeteknél — pél­dául a vasútnál, a postánál, a fegyveres erőknél, a rendészeti szerveknél, valamint a mentő­szolgálati telefohközpohtokban — ahol az átlagosnál többször kéll kapcsolni — nem kötelező va­kok vagy gyengénlátók alkalma­zása. Darabolják a hidat Budapesten, az újjáépülő Árpád-híd szomszédságában darabolják a régi híd 33 éves acélszerkezetét, A kiszolgált acélszerkezet bontását a Ferrum elnevezésű gazdasá­gi munkaközösség tagjai végzik. A roncs — beolvasz­tás után — ismét hasznára lesz a népgazdaságnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom