Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. december 34. Lakásépítés és gazdálkodás Beszélgetés Tokai Lászlóval, Bács-Kiskunban elnökhelyettesével A lakásigények differenciált kielégítése — vagy annak segítése — az életkörülmények javítása érdekében a VI. ötéves tervben is kiemelt tanácsi feladat. Bács-Kiskun me­gyében a szükségletek és lehetőségek reális számbavételével öt év alatt húszezer lakás felépítését tervezik. Az igények és a meglevő lakásállomány területi elhelyezkedése indo­kolja, hogy az épülő lakások nagyobb része városokban és a nagyközségekben valósuljon meg. Ugyanakkor a városba áramlás csökkentése érdekében a kisebb települések — el­sősorban a városkörnyéki községek — is nagyobb támoga­tást kapnak a lakásállomány gyarapításához, korszerűsítésé­hez. Az is köztudott, hogy a megyében a lakásépítés terve döntően — 85 százalékban — a sajáterő igénybevételére alapozódik. Az öt évből három eltelt. Indokolt tehát a kérdés: hol tart a megye a lakásprogram megvalósításában? Erről be­szélgettünk Tohai Lászlóval, a Bács-Kiskun megyei Tanács általános elnökhelyettesével: — Hány lakás lépült fel ieddig? — Az 1983. év végi adatokat még neon ismerjük, de az már bizonyos, hogy az elmúlt három évben mintegy 12 ezer lakás épült fel megyénkben, ami meg­felel a terveknek. A számítottál kissé eltér a felépült lakások összetétele, amelynek lényegét a következőkben, le­het összefoglalni: A népgazdaság isment nehézségei miatt a tervezettnél kevesebb állami pénzeszközt tudtunk lakásépítésre for­dítani. Ugyanakkor lehetővé vált, hogy a tanácsok az állami lakásépítésre szánt összegek egy részéből megfelelő számú közműves építési telek kialakításával segítsék a saját erőből építkezőket. Mindezek hatásaként 1459 állami lakás épült, amelyből 557 tanácsi bér-, 354 pedig tanácsi értékesítése szövetkezeti voLt. Az állami lakások száma így 270. nel kevesebb a tervezettnél, de lehető­vé vált, hogy 570-nel több épüljön sa­ját erőiből. Jelentős a túlteljesítés az OTP beru. házású lakótelepi építkezéseknél. Eh­hez — a pénzintézet jó munkája mel­lett — az is hozzájárult, hogy a már előkészített, de pénzszűke miatt elma­radó tanácsi lakásépítkezéseket az OTIP átvette. Egyre inkább gondot jelent vi,_ szont a lakásárak folyamatos növeke­dése, amit az év elején kedvezőbbé vált hitelfeltételek sem tudnak megfelelően • Nem általános, de ötletes megoldás: házilag, a helyszínen készítik az új otthon falazó­anyagát. ellensúlyozni, A családi házakból' is több épűít~a számítottnál. A három évre tervezett 6100-zál szemben 6780 készült el. Ezt elősegítették a kedvezőbb támogatási és, hitelfeltételek, a telekellátás javításá­ra, a sajáterős építkezések átfogóbb, szervezettebb segítésére irányuló in­tézkedések. Ebben, az évben nagy horderejű vál­tozás következett be a lakásépítés és -elosztás rendszerében, ami érezhetően módosította a lakás iránti igényekét. Az eddiginél is nagyobb arányban épülnek saját erőből otthonok, s ezek egyre na­gyobb részét kívánják lakótelepeken kívüli zöldövezetben, korszerű és ha­gyományos családi házként megépíteni tulajdonosaik. A változásokra nem ké­szült fél kellően építő, és építőanyag­iparunk, s ez átmeneti megtorpanást idézett elő a lakásépítkezés ütemében. Szerencsére az előző két év túlteljesí­tései ellensúlyozni tudják az idei el­maradást. — Elkészül a húszezer lakás 1985 végéig? — A tervidőszak első három évének eredményei kedvező alapot teremtenek ehhez. A hátralevő két évben jó;l szer­vezett munkával fel lehet építeni a még hiányzó nyolcezer lakást. Ehhez a ta­nácsok már megteremtették, vagy rövi­desen megteremtik a területelőkészítlés, a közművesítés feltételeit, s elkészítte­tik a szükséges műszaki terveket. A megtett és teendő intézkedések lehető­vé teszik a húszezer lakás felépülését oly módon, hogy tovább növekszik — mintegy 92 százalékra — a sajáterős építkezések aránya. — Hogyan ítéli meg ta lakásgazdál­kodást, a .felújítást és -korszerűsítést? • — Ez a kérdés az utóbbi időben elő­térbe került. A lakások használati ér­tékének megóvása — esetleges növelése —, valamint az ésszerű és indokolt la­káscserék elősegítik az ellátás javulá­sát, az igények teljesebb, differenciál­tabb kielégítését, ezért az építkezéssel azonos jelentőségűek. Fejlődik a felújí­tási és korszerűsítési tevékenység. Az ötéves terv 1287 állami lakás felújítá­sát és 485-nek a korszerűsítését irá­nyozza elő. Ehhez a terv szerint ren­delkezésre áll 440 millió forint felújí­tási alap, melyből 240 millió a közpon­ti támogatás. Ez az összeg azonban nem elegendő a szükséges és tervezett mun­kák elvégzésére, ezért a megye indo­kolt többletigényt jelentett be az ille­tékes szerveknél. Amennyiben ezt meg­kapjuk. lehetővé válik a tervezett fel­újítás és korszerűsítés, s emellett a lakások utólagos hőszigetelésében is előrehaladhatunk. Növekvő feladat a személyi tulajdo­nú, többszintes épületekben levő laká­sok felújítása, melyhez ugyancsak elő kell teremteni a szükséges pénzügyi, anyagellátási feltételeket, a kivitelezői kapacitást. Kedvezőtlen, hogy a szövet­kezeti lakások igen kevés felújítási alapipal rendelkeznek. Jelenleg 43 la­kásfenntartó szövetkezet működik a megyében 7841 lakással, s mindössze 29 millió forint felújítási alappal, ami lakásonként 3800 forintot jelent. A fel­adatokat nyilvánvalóan csak jelentős hitelfelvétellel lehet megoldani, de eh­hez is jóval több saját alapra lenne szükség, ezért gyorsítani kell az alapok képzését. Felgyorsult a családi házak felújítá­sa, korszerűsítése is. Ennek hiteligénye évenként 50 százalékkal emelkedik. Az OTP három év alatt 540 millió forint hitelt engedélyezett e célra. A megye településeinek a földgázhálózatba való bekapcsolása ugyancsak jelentősen nö­veli a lakásíkorszerűsítési hiteligénye­ket. A takarékpénztár az ilyen ké­relmeket eddig maradéktalanul ki tud­ta elégíteni, s ez várhatóan a jövőben is így lesz. — Jelenleg milyen akadályai vannak a lakásprogram zökkenőmentes meg­valósulásának? ; ; A-"'Ükásé.pítéshez a választótt* <épv+: tési technológiától függően eltérő mér­tékben áll rendelkezésre kivitelezői ká_ pacitás. Legkedvezőbb a helyzet a te­lepszerűen épülő állami és sajáterős lakások megvalósításánál, mert ezeknél a területelőikészítést a helyi tanácsok végzik, a kivitelezői kapacitásit pedig a DUTÉP Vállalat biztosítja paneles tech­nológiával. Az egyedi többszintes la­kások és a családi házak zömmel ha­gyományos módon épülnek. Ezekhez szervezett kivitelezői kaplacitás csak el­vétve áll rendelkezésre, ámi nagyon megnehezíti az építkezőik helyzetét. E lakások végül is munkaidőn, túl. hétvé­geken, kisvállalkozásban, a rokonok, is­merősök besegítésével és rengeteg sa­ját munkavégzéssel készülnek. Az épí­tőszervezeteken kívüli kapacitások ki­használása a lakásépítési program tel­jesítésének elengedhetetlen feltétele. A sajáterős építés gondjait a növek­vő építőanyaghiány fokozza az utóbbi időben. Ennek mérséklésére különböző intézkedések történtek, de az ellátás továbbra sem kielégítő. A helyzeten alapvetően a most folyamatban levő országos nagy építőanyag-ipari rekonst­rukciók és beruházások segíthetnék. Ezek belépésére azonban egy-ikét évet még várni kell. Addig is keresni kell a lehetséges áthidaló megoldásokat. A megyei üzemek építőanyag-termelésé­nek fokozásán túl a korszerű építési technológiák — paneles, No-fines, Ve- lox stb. — alkalmazásának bővítésével .is enyhíteni lehet a hagyományos épí­tőanyagok hiányát. A falazóanyag-termelés fokozását kí­vánjuk elérni a laikitelékii és a kiskun, halasi téglagyáraik korszerűsítésének támogatásával. Több ipari üzem vállal, kozott ajtó, ablak, mozaiklap, beton­elemeik stb. gyártására. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat folyamatosan köt szer­ződést a többlettermelést vállaló üzemekkel. — Hallhatnánk valamit a lakásigé­nyek kielégítéséről? — A megyében a tanácsok lakáséi, osztási, lakáshoz juttatási gyakorlata megfelel a központi igényelveknek és a megyei határozatoknak. Az elmúlt há­rom évben a tanácsi elosztású és ve- vőkijelölésű lakások 44.5 százalékát fia­tal házasok, 6,2 százalékát nagycsaládo. sok kapták. A lakáshoz juttatott fizi­kai dolgozók aránya 52,3 százalék volt. Meg kell azonban mondani, hogy a ta­kácsi bérlakások és a tanácsi érté- kesítésű lakások csökkenése egyre na­gyobb gondot jelent a jogos lakásigé­nyek kielégítésénél. Élénkült az úgynevezett lakásmobili. tás. A lakásügyi hatóságok 1981-től nap­jainkig több mint kilencszáz lakáscse­rét bonyolítottak le. Nagyobb lakást ki­sebbre szervezetten azonban csak hu- szonketten cseréltek. Az OTP közremű­ködésével az elmúlt három évben meg­közelítőleg nyolcezer lakás cserélt gaz­dát. Tanácsi bérlakásról 322-en mond­tak le, s ezért a tanácsok 23,5 millió forint térítést fizettek a volt bérlőiknek. Ezeket a lakásokat a tanácsok ismét kiutalhatják az erre jogosultaiknak. Az építés mellett ily módon is növelhető az elosztható lakások száma. A szociális követeiményekmek nem megfelelő telepek megszüntetése, az így adódó lakásigények kielégítése szerve­zetten halad: évenként nyolcvan-száz ilyen igényt elégítenek, ki a tíanácsok. A jogosultaik egy része üresen álló la­kásokat vásárol meg. Az éhhez nyúj­tott kedivezményes hitel azonban nincs arányiban a növekvő lakásárakkal. Fel­méréseink szerint a megye községedben jelenleg több miint 470 üresen álló la­kás vásárlására van lehetőség. _— Mit kívánnak item ni a fiatalok el­ső lakáshoz juttatásának gyorsítása ér­dekében? — Lakáspolitikánk egyik alapvető célja a fiatalok első lakáshoz jutásának segítése. A feladat rendkívül nagy, ép­pen ezért csak tervszerű, szervezett munkával, a lakásgazdálkodásért fele. lős szervek, a munkáltatók és az érin­tett fiatalok összefogásával oldható meg. A módozatoknak is sokfélének, a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez igazodónak kell lenniük. Egyik legin­kább bevált módszer az ifjúsági gar- zomházak építése. A kecskeméti jó ta­pasztalatok alapján szinte valamennyi városiban épülnek ilyenek a következő években, főleg OTIP-beruházási) an. Ezeknél a lakásoknál különösen fontos a megfizethető ár, hiszen a pályakez­dők, a viszonylag kiskeresetű emberek számára épülnek. A tanácsoknak és az OTP-nek természetesen garantálni kell a későbbi végleges lakás megszerzésé­nek a lehetőségét is számukra. A jövőben az eddiginél nagyobb arányban kell a minőségi cserék során felszabaduló kisebb méretű vagy ala­csonyabb komfortfokozatú lakásokat fiatalok első lakásaként hasznosítani. Ezt a feladatot az új tanácsrendeletek megfogalmazták, a tanácsok pedig, le. hetőségeik szerint, végre is hajtják. E lakások szükséges felújításához és kor­szerűsítéséhez — állami tulajdon ese­tén — az in gatlanikezelő’szervek adnak támogatást, szövetkezeti vágy magán­tulajdon esetén ped-jg az OTP hitellel nyújt segítséget. A sajáterős építkezőiket kedvezmé­nyes telekjuttatással és .munkáltatód tá. mogatással lehet és kell segíteni. Ennél a formánál indokolt a több ütemben bővíthető lakást!pusok építésének a le­hetővé tétele, .mert ez igazodik a csa­lád növekedéséből adódó igények vál­tozásához és az anyagi lehetőségek fo­kozatos megteremtéséhez is. Az olcsó, célszerű és esztétikus lakások megva­lósításában nagy a lehetőségűik és a felelősségük a tervezőknek, a kivitele­zőknek is, de a műszaki előkészítést, a helykiválasztást végző tanácsoknak és beruházóiknak is. A megyei tanács 1984. évi fejlesztési tervében 15 millió forintot fordít a te­lekkialakítások támogatására, külön tíz­millió forintot pedig a fiatalok lakás­építésének segítésére. A helyi tanácsok saját alapjaikból is elkülönítenek ilyen célokra, hiszen a megyei támogatás a helyi erőforrásokat egészíti ki. Ezeket az összegeket a lakás- és telekáraik mérséklésére, illetve a jobban rászo­rulók segítésére fordítják tanácsaink. A segítségnyújtásra rendkívül széles lehetőségük van a munkáltatóknak is. Támogathatják pénzeszközeikkel és egyéb .módon a telekikialakítást, az épít­kezést, a lakásvásárlást. Nem szabad figyelmen kívül hagyni maguknak az érdekelt fiataloknak a munkavégzési lehetőségét sem a saját otthonuk meg­teremtésénél, Számos építési és szerve­zési forrna erre jó alkalmat nyújt. Így is számottevően mérsékelhetők az épí­tési költségek. A tanácsok, az T>TP és a munkáltatók eredményes együttmű­ködésére van néhány jó példa, 'ami azt bizonyítja, hogy érdemes, lehetséges, de kötelesség is segíteni abban, hogy a fiatalok a családalapításhoz nélkülöz­hetetlen lakáshoz jussanak. Rapi Miklós 1/ ocsis József és felesége örömmel fogadják a vendéget, jó szívvel veszik, ha ajtót nyitnak rájuk, hiszen alig-alig mozdulnak ki a szobából. Józsi bácsi 80 éves, élete párja pedig három évvel fiatalabb. Mindketten az izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezet nyugdíjasai. Elérzékenyülnek, amikor arról érdeklődöm, mi­lyen segítséget kapnak a termelőszövetkezettől. — Ágika rendszeresen jön hozzánk, mos, taka­rít. A főzéshez még van erőm, de a többi házi­munkát már nem bírom. Sajnos, az uram is na­gyon gyenge, beteges szegény — panaszkodik Ko­csis Józsefné. Agika már hatkor begyújtott Ágika, akiiről szeretettel beszél, Édes Lászióné, a termelőszövetkezet egyik gondozónője, akinek felada­ta naponta ellátni néhány idős embert. Most is vele és Szarvas Józsefnévéi, a nőbizottiság elnökével jöt­tünk Kocsisokhoz. Rózsaliffeti Jánotné már 88 éves, hat éve öjveigy, egyedül él. Már nem tudja elhagyni szobáját, fájnak a lábai. Ebédet a tanácsi szo­ciális gondozó visz neki, s a ház körüli teendőket nála is Ágika végzi rendszere­sen. Damásdi Albertné a leg­elesettebb a gondozottak közül, má,r 90 éves elmúlt, combnyaktörése miatt ágy­hoz van kötve, teljes ápo­lásra szorul. Itt is Ágiika a gondozó. Damásdi néni kinyitja az éjjeliszekrény ajtaját, ki­veszi a néhány nappal előbb kapott karácsonyi csomagot. — Már belekóstoltam, fi­nom mind, nagyon köszö­nöm. Ilyen karácsonyi csoma­got hatvan idős ember ré­szére küldtek. Édes Lászlómé már reggel hatkor begyújtott a cserép- kályháiba, jó meleg van. de kívánja is az idős, beteg szervezet a magasabb hő­mérsékletet. • Fenyvesi Pálné, a terme­lőszövetkezet szociális bi. zottságának elnöke: — Több mint ezer jára­dékosunk és nyugdíjasunk van, és 65 százalékok nő. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az i_dős, magányai tagjaink életkörülményeit a nőbizottsággal közösen. Gondoskodunk azokról, akik saját ellátásukra, ügyeik intézésére már kép­telenek. Termelőszövetke­zetünk két gondozónőt bí­zott meg, akik sok-sok oda­adással végzik feladatukat. Bár munkájuk igen fá­radságos, az idős embe­rek hálája, megelégedése részükre is örömet jelent Ilyenkor év végén összege­zik, értékelik a szociális te­vékenységet és beszámol­nak a gazdaság vezetőinek, javaslatot tesznek, segítsé­get kérnek munkájukhoz. * Szarvas Józsefné: — A gondozók a fizetésükön fe­lül járművet, munkaruhát, mosószert is kapnak. A magukat ellátni képes idős tagok, akiknek járadéka vagy nyugdíja alacsony, rendszeres szociális se­gélyben részesülnek. Ezen kívül évente 600 kiló tűzi­fát kapnak térítésmente­sen. Fenyvesi Pálné: — Az idősebbek külön munkahe­lyi közösséget alkotnak, melynek révén állandó kapcsolatban állnak a ter­melőszövetkezet \ i bé­gével E fórumon i.'.íéivOz- tatást kapnak a közös gaz­daság munkájáról, életé­ről. Erejükhöz és egészségi állapotukhoz mérten részt vesznek a kampánymun­kákban, Reggel hat óra. Mire befe~ jeztem a borotválkozást Da­másdi Albertnénál már lo­bog a tűz a cserépkályhában. Édes Lászlóné, Agika megkezd­te napi körútját. Kereskedő Sándor Boldog vagyok, hogy felnevelhettem a gyerekeket Anyám háromszor biztosan sírt. Pedig jólelkűsége mellett edzett asszony. Azzá tették a tanyai élettel járó munkás mindennapok és a féltucatnyi gyermek nevelése. Sírt, aztán elgondolkodott és megnyugodott. „Az én fia­im ezek, katonák lesznek. Nem rossz helyre mennek, a hazát szolgálják” — mondta. És várta az értesítést az eskütételre. Apró termetét büszkén kihúzva készülődött. Ilyen emlékek foglalkoztattak az úton, amíg eljutottam Kunadacsra, Kohan Jánosnéhoz, aki hétszer biztosan sírt, hétszer biztosan kihúzta magát. Kisebb erdő mellett be­kerített nagy terület. Egyik szegletében cseréptetős ta- rma. Az alacsony léckerítés­nél megtermett, pirospozs­gás arcú asszony ismeretle­nül is mosolyogva fogad. Amikor elmondom, mi já­ratban vagyok, látszik rajta, valahogy nem érti, mit is mondjon arról, hogy tizen­egy gyereket hozott a világ­ra. Aztán csak hozzáfog: — Negyven évvel ezelőtt házasodtunk össze. 1944- ben született első fiunk, János. Harmincegy éves korában eltemettük. — Csönd van. Mintha önma­gát vigasztalná. így folyitát- ia: — Van tőle két uno­kánk . . . Mihály fiam Kun- szentimiiklóson, a TEMA- FORG-nál dolgozik. Még munkásőr is. A Sándor szintén. Zsuzsa könyvelő a gyáli tsz-ben, oda ment férjhez. László az itteni Ba­rátságban segédmunkás, Pál gépkezelő, szintén Kun- szentmiklóson akar letele­pedni, ott építkezik. A má­sodik lány, Erzsébet 1955- ben született, irodában dolgozik. Jóska eredeti szakmája gépkezelő, most a faluban pincérkedik. Ö még itthon van, Károly pedig az utolsó katonafiunk, 1959- ben hoztam a világra. Ilon­ka a harmadik „kislány”, de már ő is férjhez ment. Bent laknak a községben, a postánál van. — Ezután el­gondolkodik. — Biztosan jó sorrendben mondtam? Meg­van mind. Azért összeszámolja a fiúkat: nyitva a hét ujja. Elmereng, majd folytatja: — Sokat röstellkedtem, még sírtam is, amikor újabb gyereket vártam . .. Nevel­ni csak az elsőket kellett, mert a többi látta, hogyan kell viselkedni. Szófoga- dóak. Ma is ragaszkodnak hozzánk éppúgy, mint egy­máshoz. Talán kicsit gyön­gék is az engedelmességtől. Mindig azt mondtam nekik, ha valaki bánt benneteket, • ne üssetek soha vissza, ke­rüljétek ki mert a becsüle­tes embereket nem bántják. Most sokan kérdezhetik, hogy bírtam ennyi fiúval? Jómagam, de más sem pa­naszkodott még rájuk. A hadseregben sem. Engedel­mesek, segítőkészek, hiszen nélkülük, ahogyan szapo­rodtunk, nem haladhattunk volna előre. Nézzen körül! — invitál. — Ez a ház nád­tetős, petróleumlámpás, gé­meskutas kis tanya volt. Ma sem nagy, van két szobánk, fürdőszobánk, konyhánk és mindenütt van víz meg vil­lany. Sokat dolgoztunk. A papa is mindig olyan mun­kát volt kénytelen vállalni, ahol a legjobban megfizet­ték, mert kellett a pénz. Most itthon van, már nyug­díjas. Tizenkét évi postai szolgálat után ügyködik a ház körül. Ahogy szétnézek, látom: van mit tenni. Kacsák to­tyognak, a barkácsolt ket­recekben számtalan nyúl. A réten malackák futkosnak anyjuk után. A kolbásznak- valókból jut a gyerekeknek is. A kései anró csirkéket karácsonyra szánták a ti­zenkét unokának. Egv kis épület a barkácsház, mögöt­te János bácsi magafabri­kálta önjáró kapája, köze­lében terménydaráló, az ud­varon házi készítésű kis fu­varozó autó. — Mindig volt a ház kö­rül százával baromfi — foly­tatja Kohanné — lovak, disznók. Tehénnek is lenni kellett, mert naponta 6—7 liter tej fogyott. Általában úgy főztem, hogy vacsorára is jusson. Alig tudtam meg­szokni a kisebb adagokat és elrakni a 15 literes lábaso­kat, fazekakat. Hetente öt kenyeret sütöttem, és elma­radhatatlan volt a kaparék kovászból formált pipiske, örültek neki a gyerekek. Kertészkedtünk is, a befőt­teket, savanyúságokat ötli­teres üvegekbe raktam. A nagyimosás néha két. napig eltartott és örökké én vol­tam az első felkelő, az utol­só lefekvő. A tanyát ritkán hagytam el, mert akkor vol­tam nyugodt, ha láttam a családot, s tudtam, minden rendben, tisztán a helyén van. Csak nem tettem azzal rosszat, hogy ennyi gyere­kem lett? Hiszen nem ha­nyagoltam el őket soha. Ha pedig olyan rosszul visel­kedtek volna a fiaim a nép­hadseregben, biztosan nem vittek volna autóval Kecs­kemétre. Kedvesen fogad­tak a parancsnokok. Nem­csak kezet fogtam ám — mondja, és közben öröm­könnyei. mögött mosolyog —, gratuláltak és megpu­sziltak. Megmondom, na­gyon sajnálnám, ha rám hallgattak volna a fiaim. Én ugyanis nem akartam elmenni velük. Nagyon bol­dog vaeyok, hogy felnevel­hettem a gyerekeket, köz­tük a hét fiút. Nézze — hív a szobába —, mit kaptam! Én még nem láttam ilyet! Büszkén mutatja a fegy­veres erők napján, a had­kiegészítési és területvédel­mi parancsnokságon átvett kitüntetést: a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fokozatát. A haza szolgálatáért —, amire hét becsületes, szor­galmas és tisztelettudó fiút felnevelt a most 61 éves Kohan Jánosné. Pulai Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom