Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

1983. november 15. • PETŐFI NÉPE • S Befejeződött a román nemzetiségi szövetség kongresszusa Gyulán vasárnap a beszámoló vitájával folytatódott a Magyar- országi Románok Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa, amely az új országos választmány és a szövetség tisztségviselői meg­választásával fejeződött be. A ta­nácskozás munkájában részt vett Óvári Mikós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A nap során a kongresszus résztvevői táviratban köszönték meg Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárá­nak a tanácskozáshoz küldött üdvözletét és jókívánságait. A kongresszuson a küldöttek felszólalásaikban beszámoltak az országhatár mentén élő hazai ro­mánság közéleti tevékenységéről, gazdasági gyarapodásáról, kultu­rális helyzetéről. A nagyobb­részt falun élő románság küldöt­tel anyanyelvükön tartották meg felszólalásaikat, mondták el vé­leményűiket a román nemzetisé­get foglalkoztató kérdésekről. Többen szóltak az anyanyelv­ápolás és a kétnyelvűség eredmé­nyeiről és gondjairól. A román pedagógusok képviselői arról is szóltak, hogy segítséget várnak az anyaországtól például a neve­lők továbbképzésében, a nemze­tiségi könyvtárak szakkönyv­állományának fejlesztésében. A. felszólalások befejeztével Szilágyi Péter, a szövetség főtit­kára foglalta össze a kétnapos vita tanulságait, majd a küldöt­tek elfogadták az elmúlt öt év­ben végzett munkát összegző be­számolót, valamint a szövetség további feladatait mégfogalmazó kongresszusi határozatot, és a szövetség alapszabályának módo­sítását. Ezután a küldöttek megválasz­tották a 41 tagú új országos vá­lasztmányt. A testület első ülésén a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége elnökévé Petrusán Györgyöt, főtitkárává pedig Mánk Györgyöt választot­ta, s négy munkabizottságot ala­kított. • Javult a női csizmák kínálata — változatlanul nincs elég téli gyermeklábbeli A hidegebb idő beköszöntővé] egyre többen keresik a cipőbol- toikban a melegebb és a vízálló lábbeliket, s idén a korábbiaknál kevesebben távoznak csalódva; úgy tűnik javult a kínálat. Az üzletekben kapható meleg cilpők, csizmák csaknem 30 szá­zaléka a Corso Vállalat raktárai­ból kerül a kiskereskedelmi há­lózatba. A télre a vállalat több mint egymillió pár meleg lábbe­lit készített, ez a mennyiség a tavalyinál mintegy 25 százalék­kal több. A meleg cipők, csizmák jórésze már az üzletekben van, s — a tavasszal is hordható, béle­letlen, divatos rövid szárú csiz­mák kivételével — a. többi is várhatóan megérkezik az év vé­géig. A vállalat sürgeti a, gyár­tókat, azt szeretnék, hogy még karácsony előtt az üzletekbe ke­rüljön a teljes választék. Különösen női csizmákból van többféle és nagyobb mennyiség a tavalyinál. Nagyobb arányban szerzett be a vállalat kényelmes, alacsonyabb sarkú csizmákat, s van választék az élénkebb, vilá­gosabb színekből is. A műbőr felsőrészű csizmák szinte eltűn­tek, hiszen ma már csak a bőr lábbeliket keresik a vásárlók. A férfiaknak nem sok újdon­sággal szolgált az idei télen a cipőipar, így a kereskedelem sem. A tavalyihoz hasonló a kínálat, mindenki tud meleg cipőt, rövid­szárú csizmát vásárolni, ha nem is a legdivatosabbat. A gyermeklábbelikkel évszak­tól függetlenül mindig gondok vannak. Bár a vállalat a demog­ráfiai hullám figyelembevételé­vel rendeli a gyerekcsizmákat, ám a nagyobb gyerekeknek va­lókat — a 35-ös mérettől felfelé — megvásárolják a kislábú fel­nőttek. Mivel az ipar is kevésbé szívesen vállalkozik a sokszor munkaigényesebb gyermekláb­belik előállítására, a kereskede­lem importból igyekszik pótolni a hiányokat. Azt azonban így sem tudják biztosítani, hogy az üzletekben a teljes gyermek- méretválaszték — hiszen ez több­ször annyi, mint a felnőttmére- tek száma — egyszerre megtalál­ható legyen. A szélsőséges méretek közül bőséges választékban kaphatók a kisebb női csizmák, valamint a nagyméretű férfi téli lábbelik. Gond viszont, hogy a kiskeres­kedelmi hálózat még ott sem szakosított extra méretekre üzle­teket, ahol erre lehetőség van, például a fővárosban és a na­gyobb vidéki városokban. Ha vi­szont igen, nem reklámozzák kellőképpen, s így a vevők nem tudják, hol kaphatnak az átla­gosnál nagyobb vagy kisebb mé­retű lábbeliket. A kiskereskedelem saját be­szerzésből is színesíti, bővíti vá­lasztékát. A Luxus Áruházban például extra-igényeket is kielé­gítenek, hiszen többségében saját termeltetésű csizmákat, téli cipő­két kínálnak. Új solti reggel Úgy hittem, csak az éberebb kakasok vannak fönt, ami­kor a ködös, szürke, őszi reggelen sétára indultam Űjsolton, a közigazgatásilag Solt nagyközséghez tartozó háromszáz fős településen. Már az első lépések után meggyőződhettem arról, hogy olyan nép lakja, amely mindent megtesz, hogy lakóhelye egyre komfortosabb, szebb, tisztább legyen. A Fő utca mindkét oldalán szép házsor dicséri a szorgos gazdákat. Hidroglóbusz jelezte: van vízvezeték és hosszabb gyaloglás után arról is bizonyságot szerezhettem, hogy minden utca szilárd burkolatú. Nem kellett sokáig várnom a falucska ébredésére, hat óra felé már zajos volt a tájék az éhes ser­tések sivításától. Itt aranyat terem a föld Egy falu széli házhoz, idős Bugyi Andrásékhoz kopogtattam be először. Már a gazdasági ud­variban serénykedtek. Tőlük tu. dam, hogy a falúban csaknem* mindenki foglalkozik állatte­nyésztéssel. Bugyi bácsi és féle­sége például — bár fúl vannak a hatvanom — több tucat csir­két, húsz malacot, két anyadisz­nót és tizenöt hízót nevelnék. A nyáriikonyha gangján csá­bítóan piros ló egészséges pap- rikatfüzérék. A 'háztáji termése. „Nem lehet elég korán kezdeni” — szabadkozott a háziasszony, amikor a paprikafűzés hajnali kezdését magyarázta. — Itt kérem aranyat terem a föld, csak szorgos kéz kell hoz­zá — mondta büszkélkedve a gazda, és fejével a szomszédos szántóföld falé biccentett. — Csak azt nem tudom, lesz-e „bányász”, ha mi már nem leszünk — tette hozzá. • . ' Utazó falu Az útmenti járdán kisebb-na- gyobb csoportok tűntek elő a ködből. . Amint a járókelők el­mondták, reggel szinte mindenki elmegy a falúból. Kevés a helyi munkalehetőség. Soltra és Duna. vecsére járnák dolgozni. Hét óraikor indul az islkcilajárat is, amelyet csak egyszerűsítve ne­veznék így, hiszen az óvodások is ezzel utaznák Dunaegyházára. A főtéren, a solti ÁFÉSZ 8. számú vegyesboltjánál találkoz­tam isimét emberekkel. Siető­sen nézte óráját egyik is, másik is: várták a nyitást, a hét órát. Mojzes Imrénével, a vegyesbolt vezetőjével csak a reggel csúcs­forgalom után tudók néhány szót váltani. Elmondása szerint csak ez az egy bolt van a falucská­ban. Igyekszik úgy összeválogat, ni az árukészletet, hogy alapvető élelmezési vagy háztartási cik­kért ne kelljen utazni a lakosság­nak. — Van gyufa, köménymág, cérna és szappan is. Hetente egy­szer tőkehúst is hozatnak, ren­delés szerint, kimérve és ’ cso­magolva. Sajnos, gyakran kifelej­tik — az 51-es úttól 14 kilomé­terre eső — boltot a Bamevál és a Fűszert járatai. Talán nem is sejtik, hogy itt milyen fontos a bolt?! Horgászparadicsom?! A „kereskedelmi centrum” után van a községháza. A húsz éve épült, újszerű irodaépületet több célra is hasznosítják. Itt működik a solti Kossuth Terme­lőszövetkezet melléküzemága­ként a, huszonöt főt foglalkoztató varroda, itt fogadja betegeit a Soltról kijáró orvos, itt a köny- tár és a tűzoltószertár is. Dr. Rácsiné Naszmdi Mária, a szakigazgatási kirendeltség ve­zetője igazi mindenes. A legfon­tosabb tanácsi adminisztráció . intézése mellett ő a könyvtáros, a kultúriházvezebő, és az anya- könyvvezető egyszemélyben. — Igazán szép, rendezett falu Űjsolt. Teljes a közművesítés: • Reggel 7 óra ... indul ax iskolabusz. • Bugyi Ándrásné már korán reggel megkezdte a paprika fűzését. • A gázcsere­telepet néhány hete adták át. víz, villany. burkolt út minden­felé és — mint hallottam — most épült föl az új ’ gázcsere telep. Mégis, miért költöznék el az em­berek? — kérdeztem. — Községünk 1950 januárjában lett önálló. Az egykori Tóth-ma- jor fejlődése lehetővé tette, hogy önálló tanáicstestület alakuljon. Szépen gyarapodott a falu, épül­tek az új házaik, és a közművek, volt iskoláink és egésaséghá- zunfc. De jöttek évek, amelyek nem kedveztek a kisfalvakbam élőknek. Nem volt elegendő helyi munkailehetőisiág. Nehézkessé vált a közlekedés. A fiatalságnak má.r nem jelentett igazi perspektívát Újsolt. Alaposabb felmérés után, a megyei tanács 1982-ben határo­zott úgy, hogy isimét Soltihoz csatolja a települést, amivel az itt lakók lényegében egyet is ér­tették. Nem is jelentett ez gon­dot az utazási költségek emelke­dése előtt. Azóta sürgető, gazda, sági kényszer sugallja, az elköl­tözés gondolatát az ittenieknek. Nincs iskolánk: drágább a. gyer­mek iskoláztatása. Költségesebb a gyógykezelés, és a bevásárlás is, mert mindenért utazni kell. Ha lehet utazni. A Volán ugyan­is megszüntette a vasárnapi já­ratokat. A hazajáró tanulók vagy a vendégek ilyenkor 15 kilomé­tert gyalogolnak, hogy elérjék a legközelebbi járatot. Tarthatat­lan állapot. .. A kire ndeltsé giv eze tő szomor­kásán fűzte hozzá az elmondot­takhoz: új jelenség a faluiban, hogy az elköltözőktől — Duna­újvárosból, Budapestről vagy Ka­locsáról érkező — horgászék vá­sárolják meg a komfortos csa­ládi házakat. Egyet-egyet fürdő­szobával és központi fűtéssel együtt — 250 ezer forintért. A határt három csatorna is keresz- tülszeb. Igazi ' horgászparadi- csom . . . Kilenc óra felé járt, ami­kor a körsétát befejezve gépkocsiba szálltam ... Gon­dolatébresztő szép _ hajnal volt. Jó lenne, ha Űjsolton — és a hasonló adottságú településeken — a jövőben is tucatjával nevelnék a ser­tést, a birkát és a baromfit. Ez népgazdasági érdek! Eh­hez azonban kell, hogy má­sok is figyeljenek arra, mi az érdeke az újsoltiaknak. Különben nem megy ... Farkas P. József (D Vezetnénk a gázt. Azaz, még csaik szeretnénk. A tanács mel­lettünk. Tervet készíttet — ígéri —, és támogat bennünket. Mi adjuk a pénzt és a földmunkát! — Áll' az ^liku. vállaljuk! Huszonhárom igenlő szavazat az utcában. Tartózkodás: ket­ten. Közafcanatúlaig tehát a 'köz­műépítő társulás megalakítása mellett határoznak a lakóik. \ Jó, jó, de ki viszi tovább az ügyet? — Valaikiinek szervezni kel­lene. — Magától nem megy. — Én • vidéken dolgozom. — Én már nyugdíjas vagyok. — Tudja, mit? Szervezze ma­ga! — esik rám végül a válasz­tásuk. Á bizalom kötelez. Elsőként összegyűjtöm és átutalom a pénzt a tanácsnak. Tájékoztatom a fej­leményekről a lakókat. „Jönnek a földmérők.” „Máir készül a terv”. ,,A DÉGÁZ az idén fel­vonul”. „Türelem, nyugalom. Ha­ladunk”. Ám megbízóim nem érik be ennyivel. — Vegyünk-e szenet és fát télire? — Rendeljünk-e fűtőolajat? Alattomosan útra kél egy ki­ábrándító ©lőrejelzés: ,,A gáz­ból nem lesz semmi”, amikor jú­lius derekán értesít a DÉGÁZ: fogjunk az árok ásáshoz, mert augusztus elsején kezdenék! Az eddigi türelmetlenség, hogy „Lesz gáz?”, „Nem lesz gáz?” — milyen furcsa —, átcsap egy más­féle nyugtalanságba. — Ilyen hirtelen ? . .. — Csak úgy, ukmukfukk bejelentik, hogy jönnek? — Nyáron, kánifculábain akar­nak dolgozni? — No, majd talán szilveszter- najpján, nem? — Micsoda felfordulás lesz itt! — Szomszéd! De ilyet!.. — kapnák közre az utcán M.-ék. — Ne engedje, hogy feltúrják az utcánkat! Menjen, telefonáljon! Ne engedjem?! — rémülök el a kérdés hallatán. — De azért fogadtak fel, hogy vezessük ,a gázt. Nem? — Igen .. . igen ..., de az alatt az idő alatt, amíg vezetik, nem tudunk a kocsinkkal íki-ibejárni az utcában. — Éz is baj? Majd félreáJllnaik valahová. Nehezen bár. de beletörődnek. (2) Bérelt markológéppel felbon­tatjuk az úttestet. Az éles lapát- fogak mohón roppantják szét a bitument. Előtűnik a bazalt, zú- zalékikő és sárga homok alkotta réteg. Sóikat markol a gép a föld­ből is —, de korántsem annyit, hogy odalent már ne volna sem­mi dolgunk. — Most jöhet a saját erő! — járom végig a házaikat a huszon­három lakó megtisztelő bizal­mából. A tettek mezeje, alkalmasint árka az első maip infcálhb csák nézelődésre csábít. Méregetjük, , hol. s hogyan kezdjük el a mé­lyítést egy -méter húszig, s a szé­lesítést csaknem ugyanennyire. Szombaton munkához lát a társulás. A saját erő: ember és szerszám nekiveselkedik a .ba­zaltnak és a földinek. Egy csá­kányt 'kézről kézre adogatunk. Mikor, kinek van rá szüksége. Hajladoznak a lapátolok. Sza­bóik és más mesteremberek, nyug- dfjSais tanítónő és fiai, könyvelő- nő, mérnök, katona és gépkocsis teherfuvarozó kezétől tisztul gz árok. Elül a zsörtólcdés. Nincs türelmetlenlkedő. Mindenki teszi a dolgát. Az autós szomszéd is ne- kigyűrlkőzik, miikor látja, hogy T.- né, a derekával bajlódó dajka is lemegy az árokba, slajáterőzni. Sőt, tovább halad, segít földet hány­ni a többieknek ott is, ahol már nem az ő háza áll. Kieső terület ez, utcasarki rész, ahonnét majd csak . csatlakoztatják, a főveze­téket. Mégis, ezen a szakaszon is el kell végezni a földmunkát, ha aiztt akarjuk, hogy (beljebb, az utcában legyen gáz. Nézőik: jóindulatúafc és el­lendrukkereik , ;meg-megállnak az utca elején. — Mi készül itt? — kérdezi egy idős úr. — Gázvezetéknek árak — fele­lem mindannyiunk nevében. — Saját erőből? — Csákiis abból. — Kaptak engedélyt az útfel­bontáshoz? — Már hogyne! Haj lesz ebből, emberek! Meg­látják! — aggodalmaskodik egy másik járókelő. — Mit csinál­nak, ha tűz űt ki az utcában, vagy mentőt kall hívni? Háá?... Erre nem gondoltak? <3f Az intelem' ellenére nem érez­tünk bűntudatot a sajátérés munka várható ' következményei miatt. 'Megúsztok a dolgot. Tűz­oltóra, mentőre nem volt szük­ség. (Hetek múliva az együk ház­nál próba-szüretet tartottak. Mi­re ímegforrt a must, a DÉGÁZ le­fektette a csöveket. Egyesek sze­rint lassan. (Mások szerint elég gyorsan. Tény, hogy az árkot be­temetni már könnyebb volt, mint kiásni. A megindult gázszolgál­tatás pedig békét hoizott azolk között is. -akik a munlka nehezé­ben párszor összeszólalkoztak. B. Sanyi barátom, aki a leg­hosszabb szakaszt egymaga ásta, kipihente a_z izZadságos napokat. Kardos szomszéd, saját erőből olyan szépen sorba rakta a ba- zailitik'öveiket, mintha vízimértéket és fali függőt használt volna. Pe­dig már nem fiatal ember! @ így aztán novemberben, az ut­cánkban ez az újság: — Ég a gáz! — 'Nálunk ... — ... ná lunk is ... — .. .minálunk is. — Meleg van, Nem fázunk. No. de elég az írásból! Ügy lá­tóim, az utcáin kell még egy ke­vés salját erő. A tanácsi építési költségvetési üzem nem zárta bitumennel az utat. Megkérem tehát a lakókat: addig is rakjuk egy helyre a -köveket, mint Kar­dos szomszéd tette, hogy a tűzol­tóautó, vagy a mentő be tudjon jönni! Kohl Antal Saját erő Hatmillió szőlőoltvány A mátraláUjai történelmi borvidéken befejezték a táj egyik jelleg­zetes őszi munkáját, a szőlőoltványok betakarítását. A vidék nagy dltványlkészítő gazdaságai idén mintegy hatmillió, telepítésire alkal­mas, gyökeres oltványt termeltek. Énnek egyik felét belföldön, érté­kesítik. a másik felét pedig exportálják. A gazdaságok az idén á termelőkkel történt előzetes egyeztetés állapján szervezték meg az oltványtkészíltést. E felmérés 'figyelemre méltó tapasztalata, hogy a gazdaságok és- a kislkerttulajdonosok egya­ránt isimét a jól bevált hagyományos szőlőfajtákat keresik, telepítik. Megniövekedett az igény példáiul a 'Tramini, a Hárslevelű, a Muská't- ottonel iránt, s változaltlamul nagyon népszerű az olaszrizling. az Irsai Olivér a Saiszla is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom