Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

108:5. október 4 # PETŐFI NÉPE » í SOK HELYÜTT TALÁLTAK MEGOLDÁST ALMA ’83 Az ország almáskertjeiből ezekben a hetekben sok százezer tonna egész évben gondozott gyümölcsöt kell biztos helyre, jó vételárat ígérő piacokra szállítani. | Ahogy tavaly, úgy az idén is végigjártuk a Bács-Kiskun megyei jk almásgazdaságok egy részét. Az aszálysúlytotta üzemekben, ha az ** almát hoztam szóba, a szakemberek kissé bizakodóbban nyilatkoz­tak, mintha más ágazatok eredményeiről kellene véleményt mon­daniuk. • Rőfi László kiemelkedő minőségű Jonatánt termelt. Ahol döntöttek A Helvéciái Állami Gazdaság­ban Barra István főkertésszel beszélgettünk. — Átértékeltük az ágazat hely­zetét — említette néhány napja. — Az ültetvények felét, a gyen­ge almásokat, kivágtuk. Időköz­ben termőre fordult 78 hektár, így az ősszel 306 hektárról kell betakarítanunk 4200—4300 ton­na termést. — Nálunk, ha 30 tonna terem­ne egy hektáron, a jelenlegi árak mellett ekkora területen húsz­ezer forint lenne a nyereségünk. Idén az átlagtermésünk hektá­ronként alig haladja meg a 18 tonnát. A Golden és a Jonatán „kihagyott”. Az aszály miatt a Starking apró maradt. Mindez 30—40 százalékos veszteséget okozott. A várható eredményről azt hiszem többet nem is kell mondani. — A termés 62 százalékát ex­portáljuk. Partnerünk a HUN- GAROFRUCT. A körszedett al­mát a budaörsi és a kecskeméti hűtőházba szállítjuk. A többit a Szovjetunióba, Csehszlovákiá­ba. A Szovjetunióba az idén elő­ször Mándokon keresztül is vi­hetjük a gyümölcsöt. Ez nekünk \ naponta 1200 ládát jelent. Azon­ban kevésnek találjuk a kilo­grammonként 1,20 forintos szál­lítási költségtérítést. Mándok Helvéciától 320 kilométerre van. Az is ide tartozik, hogy ezt a külkereskedelmi vállalat nekünk a nettó súly után fizeti, a Volán viszont a bruttó után számláz. — Az itthon maradó alma, kü­lönösen a gyengébb minőségű B III-as, eladhatatlan. Sikerült a ZÖLDÉRT-nek a telephelyükön egy bizonyos mennyiséget három forintért eladni. Ez négy forintért kapható a boltokban. Próbálkoz­tunk saját értékesítéssel, de ahogy a ZÖLDÉRT áruja sem kelendő, a miénk sem. A Sza- bolcs-ládában lévő alma értéke 50 forint, a láda, viszont, amely­ben vittük 34 forintba került. Ez nem „visszárus”, így még na­gyobb a veszteségünk, mintha ipari almaként adnánk el. Baltát fogtak, most bánják... Kiskőrös térségében az elmúlt őszön több helyen a baltát emle­gették. Sokan nemcsak szóban: keményen oda is suhintottak a fák törzsére. — Ezer tonnát termő almafát pusztítottak ki — mondta rezig- náltan Kornóczi Ferenc, a kiskő­rösi ZÖLDÉRT-kirendeltség ve­zetője. — Körülbelül ennyi hiányzik most a tervünk teljesí­téséhez. Ilyen régen nem volt: szeptember közepére gyakorlati­lag befejeztük a Golden és a Jonatán felvásárlását. — Az exportárakat az Alma­iroda a tavalyinál alacsonyabban állapította meg, de a szerződött partnerek az év végén még visz- szatérítést kapnak. Ugyanakkor az árak arra is ösztönzik a ter­melőt, hogy néhány hónapig tá­rolja az almát. Novemberben ugyanis a mostaninál majd har­minc százalékkal többet tudunk fizetni. A pillanatnyi helyzetünk­re jellemző, hogy a korábbi évek­ben alig győztük a munkát, most pedig dolgozóink fele társ­kirendeltségünkön hagymát szá­rít ... Pivarcsi• Mihály, amikor szóra bírtam, Kiskőrösön éppen leká­szálódott a sokak által szúnyog­nak becézett traktor nyergéből. — Ennyit még soha nem ter­mettek a fáim. Kétszáz van. Ez az utolsó fuvar, összesen 120 mázsát hoztam a ZÖLDÉRT- telepre. Ide hordtam mindig. Az idén 80—90 százalék között volt az első osztályú. Tudja mennyit kaptam érte? Szűkén hat forin­tot kilónként. Csak a permetező­szer tízezerbe került! Ha szoroz az ember, úgy tűnik, marad hasz­nom elég. De a munkát én nem is számoltam. Nem lenne ezzel az almával baj, ha kapnánk érte legalább nyolc forintot. Én nem vágom ki a fáim. Hét évesek, majd lesz még jobb ár is ... Felfelé a holtpontról A hatvanas években a megye kertészei az Izsáki Állami Gaz­daságba jártak tanulni: hogyan kell almát termeszteni. A máso­dik ötéves tervidőszakban tele­pített ültetvények most már „hajlott korúak”. Molnár Jenővel, a gazdaság áruforgalmi osztályvezetőjével, és Oreskó Imre főkertésszel a je­lenről és a jövőről beszélgettünk. — Fekete lapokra írják most nálunk az almatermesztés törté­netét — fogalmazott az osztály- vezető. — Tavaly 4,40 forint át­lagárat értünk el, és az önkölt­ség 5,20 forint volt. Az idén sem dicsekszünk. Az aszály miatt ap­rók maradtak a gyümölcsök. „Szerencse”, hogy 2,20 forintért viszik az export léalmát. — Remélem, nemsokára meg­szabadulunk gondjainktól — vet­te át a szót Oreskó Imre. — öt­venkét hektáron olyan az ül­tetvényünk, ahol már három fo­rint hasznunk van kilogrammon­ként. További huszonhat hektár jövőre fordul termőre. Az idén újabb huszonhat hektárt telepí­tünk. A gyengébbektől pedig megszabadulunk. Mi vágunk, de telepítünk is. Remélem négy-öt év múlva megint jöhetnek hoz­zánk tanulni a kertészek. — Nagy gondunk a szedés. A diáktáborokban bizony nem dúl a munkakedv. Ahogy látom, a gyerekeket „jól eresztik el” ott­honról. Hiába ígérünk bármeny­nyit is, alig keresik meg a napi ellátásuk költségét. Saját dolgo­zóink? Egy kertészeti munkásra tizenöt hektár jut. A „tizedes” szedéssel próbálkozunk. Hétvége­ken két-háromszázan is jönnek kocsikkal Dunaújvárosból, Pécs­ről, Kecskemétről. Haszon ez ne­künk, de a szüretelőknek is, mert minden tizedik ládát hazavihetik. A termés harmadát ők szedik le. Az izsáki tanyavilágban Frissen meszelt nádfedeles kunyhó előtt a ládákban gyönyö­rű Jonatán-almák sorakoztak. A gépkocsi zajára a fák közül jött elő a gazda, Rőfi László. — Ügy negyven mázsa lehet — simogatja szeretettel a ládák te­tejét. —'Negyven fám van itt a szőlőben. Most viszem be az egé­szet a ZÖLDÉRT-telepre. Ügy hallottam, 6—7 forint körül fizet­nek. Amikor mondom a pontos árat: 6,60 — folytatta: — Bizony kevés, jó lenne 7,70- et kapni. Most a fáimnak, mint a fiatal embereknek, hozniuk kellene a pénzt haza. De' ilyen árak mellett olyan ez, mint a ta­karék: beteszem egész évben a forintokat, aztán egyszerre visz- szakapom. Még szerencse, hogy nem volt jég, csak szárazság ... Öntözéssel kifizetődik — Az idei év jobbnak ígérke­zik, mint a tavalyi — fogadott az almáskertben Varga László. az izsáki Sárfehér Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. — Az önköltségünk nőtt ugyan, de ed­dig úgy látszik, az egy forintot megközelíti majd a kilónkénti eredmény. Szeptember 20-ig már 2190 tonna almát elszállítottunk. A Szovjetunióba eddig három­szor annyit, mint tavaly egész évben. — Elkészült a csepegtető ön­tözőberendezésünk is. Jövőre már 175 hektár intenzív ültetvényt tudunk öntözni. Ez tizennégy millió forintba került. A felére kaptunk állami támogatást. Már az aszályt is kevésbé fogjuk érez­ni. Az idén emiatt 20—30 száza­lékos volt a veszteségünk. — A hagyományos — HUN- GAROFRUCT-on keresztül le­bonyolított — külkereskedelmünk mellett, az idén próbálkoztunk egy újabbal, az INTERÁG RT- vel is. Igényes piacra, Hollan­diába szállítottunk tizennyolc kilogrammos, úgynevezett trai- kartonos almát. Kilogrammjáért 14 forintot kaptunk. Ezzel nem­csak magunknak bizonyítottuk: képesek vagyunk precíz munká­val igényes exportpiacon is helytállni... A kritika kereszttüzében A mostani nehéz zöldség-gyü­mölcs forgalmazási időszakban Masir Józseffel, a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat igaz­gatójával az idei almaszezon ta­pasztalatairól beszélgettem. — A korábbi években kiala­kult mennyiségek szerint kötöt­tünk szerződést a nagyüzemek­kel — mondotta. — Még augusz­tus elején is biztatóak voltak a kilátásaink. Az aszály és a szep­tember elejei szél miatt jócskán elmaradunk a tervezett mennyi­ségtől. Manapság szinte bárme­lyik kereskedelmi szervezet kap­hat engedélyt a zöldség-gyümölcs forgalmazásra. Mégis az áru zö­me rajtunk és a HUNGARO- FRUCT-on keresztül jut el a bél­és külföldi fogyasztókhoz. A többiek csak kisebb tételek piac­ra juttatására vállalkoznak. — Becsapva érzi magát a vá­sárló, amikor az ALMAVÁSÁR 4 FT feliratú tábla alatt, bizony csúnyácska gyümölcsöt talál, s rászólnak, ha válogat. Miért ke­rül ennyibe ez az alma? — em­lítettem többek panaszát. — Ez a B III-asnak nevezett gyenge minőségű alma, amelyet az ültetvény szélén 2,60—2,80 fo­rintért veszünk meg, húsz száza­lék kiskereskedelmi árréssel, máris 3,60-nál tartunk. A mara­dék 60—40 fillér a nagykereske­delem árrése. Egy kilogramm után, jó ha marad 6—7 fillér hasznunk. Az üzleteink vezetőit utasítottam, hogy az említett ol­csó almát tartalmazó rekeszeket olyan helyre tegyék, ahol a vá­sárlók valóban válogathatnak! Ha ebben meggátolják, tegyék szóvá! Az ügyet ellenőreink azon­nal kivizsgálják ... * A rövidke körkép nem mutat­ta be az alma körüli összes gon­dot, csupán felvillantotta. Ta­nulságai: nem mondhatunk le arról, hogy a hazai és a szűkebb pátriabéli vásárlók jó minőségű gyümölcshöz jussanak. A gazda­ságoknak is van 1 tennivalójuk, hogy rövidebb utat találjanak a fogyasztóhoz. Szinte mindenütt szóvá tették, hogy a megye észa­ki részéből hiányzik egy — akár összefogással is felépíthető — sűrítőüzem, ahol értékes, külföl­dön is jól eladható termékké le­hetne alakítani az almát. Javít­ható a munkaszervezés is, ami­vel a betakarítás költségei csök­kenthetők. Ha a válogatásra gondosabban odafigyelnek az il­letékes vezetők, nem tapasztal­ható az a kép, ami a Helvéciái Állami Gazdaságban fogadott, ugyanis a háromszoros értékű almából rengeteg volt az ipari minőségűt tartalmazó a konté­nerekben. Czauner Péter HALAS, KISKŐRÖS, KALOCSA, KECSKEMÉTI Üttörővezetők konferenciája Négy váro­sunkban ké­szítettek szám­vetést az el­múlt eszten­dőkben vég­zett mozgal­mi munkáról az úttörőel­nökségek, csapatvezetők, iskola- igazgatók, meghívottak, a soron levő úttörővezetői konferencia keretében. Tették ezt a közelgő megyei, illetve országos konfe­rencia előtt, összegezve a tapasz­talatokat, irányt jelölve a követ­kező évekre. Kiskunhalason Kerekes Kata­lin úttörőelnök mondott vitaindí­tót a pártszékházban tartott ese­ményen. Értékelte a csapatszintű konferenciákat, felhívta a jelen­lévők figyelmét arra, hogy az iskolai nevelés hiányát a mozga­lomnak kell pótolnia. A forró hangulatú konferen­cián többen szóltak a pedagógu­sok, úttörővezetők érdekvédel­méről, a táborozás fontosságáról, állandó táborhelyük építésének mikéntjéről. Szóltak az immár nemzetközivé lett Túlit Péter torna-emlékverseny, valamint a Szűts József-szavalóverseny si­kereiről, szorgalmazták egy he­lyesírási verseny megszervezését is. Schwoób János, a helyi diák­otthon igazgatója felhívta a je­lenlevők figyelmét arra, hogy szakköreik nyitottak a város — és a környék — valamennyi gyermeke részére. Kisné Csányi Anikó, a megyei pártbizottság munkatársa szólt a már egy esz­tendeje összevont — járási-váro­si — elnökség jó munkájáról, az instruktor-rendszer bevált for­májáról, a társszervekkel való kiváló együttműködéséről. Kiskőrösön Kvalla Gáborné úttörőelnök beszámolójában szá­mos javaslatot mondott el, a csa­patoknál lezajlott konferenciák összegezéseként. Beszélt az úttö­rővezetők erkölcsi és anyagi megbecsülésének fontosságáról, a mozgalom politikai jellegének el­mélyítéséről, s az ifivezetők mun­kájának jelentőségéről. A konferencián Hegedűs Ist­vánná, a megyei úttörőelnökség tagja, valamint dr. Dombóvári Ottó, a megyei KISZ-bizottság titkára a pedagógusok példaadá­sának fontosságát hangsúlyozta. Mindketten beszéltek a kisdobos­mozgalom figyelemreméltó ered­ményeiről. Az esemény befejezé­seként a járási KISZ-bizottság munkatársai bejelentették, hogy ebben a mozgalmi esztendőben ötven hátrányos helyzetű gyer­mek táborozásának költségeit vállalják magukra. Csaknem húszán szóltak hozzá a beszámolóhoz Kalocsán, a mű­velődési házban tartott konferen­cián, bizonyítva, hogy számos gondolattal kívánnak hozzájá­rulni a megyei konferencián el­hangzó vitaindítóhoz. Az esemé­nyen részt vevő Juhász László- né, a városi pártbizottság titká­ra, Szőlőst Béla, a megyei KISZ- bizottság titkára, Habuda Ibolya, megyei úttörőtitkár és Simon Tibor, városi úttörőelnök a ki­válóan működő ifi-klubokról, a városban tevékenykedő negyven- nyolc ifivezetőről, valamint a szü­lői munkaközösségek és az úttö­rőcsapatok között kialakult jó kapcsolatokról hallhatták a leg­több gondolatot. Ezen a konfe­rencián küldöttként vettek részt a szülői munkaközösségek veze­tői is, akik elmondták, hogy egé­szen természetessé vált: családok fognak össze, és indulnak ország­járásra egy őrsbe tartozó gyer­mekeikkel! Zárszóként a helyi tűzoltó­parancsnokság felajánlását ju­talmazta nagy taps: az 1974 óta eredményesen tevékenykedő út­törő-tűzoltó alegységnek, társa­dalmi munkával szertárat építe­nek fel az úttörőház udvarán! A Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthon adott helyet Kecskeméten a városi elnökség konferenciájának. Dr. Glied Ká­roly, a megyei pártbizottság tag­ja, Németn Ferenc, a városi párt- bizottság titkára, Taracközi Ka­talin, a megyei KISZ-bizottság titkára és a küldöttek előtt dr. Tubák István úttörőelnök mon­dott vitaindítót. Beszélt az ön- kormányzat jelentőségéről, a ha­gyományápolás, a hazafias neve­lés, valamint az iskola és a moz­galom együttműködésének alap­vető fontosságáról. A hozzászólók sorát a harminc­hét éve csapatvezetőként tevé­kenykedő Várnagy Istvánná nyi­totta meg. Emlékeztette a jelen­levőket: a ma vörösnyakkendősei a századfordulón hazánk „derék­hadát” jelentik majd! Amint mondta, csak lelkesedni kevés, folyamatosan és következetesen dolgozni kell! Kiss András vá­rosi KISZ-titkár a hetedikes­nyolcadikos úttörők KISZ-életre való felkészítésének fontosságá­ról, Balogh Jolán csapatvezető a táborozásról, a természetjáró szakkörök számának örvendetes emelkedéséről szólt. A konferenciákon megválaszt tották ,a megyei konferenciára induló küldötteket, hogy október 20-án, Kecskeméten felelősség­gel szólhassanak gyermekeink mozgalmi tevékenységéről. S. K. (6 A kecskeméti konferencia küldöttei Őszi marketingbörze A Közlekedési Marketing Gazdasági Társaság az idén is megrendezi az immár hagyományos őszi marketingbörzét — minden eddiginél nagyobb kí­nálattal, sok érdekes újdonsággal — október 4. és 6. között. A közlekedési tárca vállalataival együtt több mint száz ipari és kereskedelmi vállalat, valamint szövetkezeték sora kínálja a legkülönbözőbb termé­keket. A kínálat nagyságát jellemzi, hogy például gép- és járműalkatrészekből 40 ezer tétéi közül le­het válogatni. Első ízben kínálnak mezőgazdasági gépalkatrészeket: 20 ezer különféle cikket ajánlanak az érdeklődőknek. Nagy választékkal szolgál a bör­ze vaskohászati termékekből, építkezésihez szüksé­ges anyagokból és híradástechnikai cikkekből is. A kínálatot ez évben is sok száz új és használt gép, felszerelés egészíti ki. Ezek egy részét diafiUmen is bemutatják, egyes gépek bérleti lehetőségérő1! a helyszínen adnak felvilágosítást. A börze a mellék­termékek és a bulíladékanyagok forgalmát is igyek­szik elősegíteni, ezekből a Kereskedelmi Kamara mutat be mintákat a helyszínen. A börzét a jól bevált, szakosított formáiban ren­dezik meg. A hat cikkcsoport kínálatát számítógép rendezte sokba, tehát niinics szükség hosszas keresgé­lésre, mert a betűrendes, illetve cikkszám szerinti rendezés szinte azonnali kiszolgálást biztosít. A bör­zén a számítógépes nyilvántartást készítő szervezet, a VOLÁN Elektronika működő számítógépen mu­tatja be az általa kifejlesztett korszerű vállalatközi készletgazdálkodási rendszert, amelyhez a helyszí­nen csatlakozhatnak a vállalatok. A börze, amely egyaránt kiszolgál közéleteket és magánszemélyeket, a Metró Művelődési Házban varja az érdeklődőket, naponta 9-től 14 óráig. KÉPERNYŐ Kaptafák unalma A gengszterek halálbiztosan dolgoztak. Játszi könnyedséggel kinyitották a szállodai szoba zárt ajtaját és a profik magabiztosságával lőttek egy so­rozatot a fürdőszobai függöny mögött vélt áldoza­tukba. Noha több ezren elhunytak már idén a kép­ernyőn, noha az átlagnéző az „igazi” gyilkosságo­kat, a harctéri jelentéseket, a merényletek beszá­molóit is a megszokás szenvtelenségével veszi tu­domásul, most a kezdő kriminézők is jól tudták: az ír lány életben maradt. KRIMISABLONOK Életben tartották a gügye, ám a primitív nézői reagálásokkal ravaszul manipuláló, főként ameri­kai krimiszabályok. Lényegük: annak az egy-két embernek, akit valamiért megkedvelünk, nem es­het bántódása. Talpra áll, ha a banditák elől a hu­szadik emeletről ugrott a flaszterra, haja szála sem pörkölődik meg az égő olajraktárban. Mert a bűn­ügyi történetekben is érvényes a happy and, azaz a boldog vég üzleti kívánalma. A mélyen tisztelt előfizetők, nézők nem bocsá- tanák meg az illetékes tévétársaságnak, filmfor­galmazó cégnek, ha a számára rokonszenvessé for­mált, vele azonosuló figurának valami bántódása esne. Becsapva éreznék magukat: hiába izgultunk érte. Az érzelmi ráhangolás közben minden más eljelentéktelenedik, a végkifejlet eszközévé válik. Sajnálta-e valaki a meggyilkolt üzletembert? Alig­ha, mert az efféle silányságokban elterelné figyel­münket a részvétünkre, együttérzésünkre kisze­meltről. Azt sugallják: a sikerért semmi sem drá­ga, néhány emberélet smafu. Vigyázzunk! Ez más világ. A Magyar Alföld című szocialista újság már 1913-ban óvott az élet nagy kérdéseit „tőrrel és vitriollal megoldó” moziirodalomtól. CÍMKÉZETT HANGOK Hajdanán szerepkörök szerint szerződtették a színészeket. A nézők már színrelépésük pillanatá­ban sejtették, hogy miként viselkednek a kibonta­kozó bonyodalmakban, rokon- vagy ellenszenvet váltanak ki, nevetni vagy sírni kell alakításukon. A korszerűen szervezett társulatokban régen meg­szűnt a skatulyázás; mindent kell(ene) tudni a szí­nésznek, a színdarabokban mind kevesebb a klisé­típus. ( A szinkronizáló műtermek még nem szüntették meg a címkézést. A gyakorlott mozi- és tévénézők az első mondat után sejtik, hogy a magyarul „meg­szólaló” szerep milyen karakter. Ügy képzelem: az egyik dossziéban gyűjtik az okos, de ellenszenves hangú színészek címét, a másikban a megértő, bölcs orgánumú művészek telefonja található. És így to­vább. Nemcsak túlságosan sok az ismert arc a té­vében, még több az unalomig ismert hang. Friss hangok kellenének. Túlságosan szűk körből kerül­nek ki a foglalkoztatottak. Ilyen gyakorlat lehetetlenné teszi a válogatást. Egyébként is, mintha nem tulajdonítanának kellő fontosságot a beszédnek általában, a hang jellemző képességének különösen. Bosszantó felületességek csökkentik élvezetürüret, rontják jó műsorok ha­tását. Azt — például — már megszoktuk, hogy a rádió, de különösen a televízió zenei rovata egyen­lőségjelet tesz népdal és magyar nóta közé. (Az elmúlt években a korábbiaknál mintha követke­zetesebben „szakosítanák” összeállításaikat.) Szívesen hallgattam az újvidéki televízió Hej, Duna, kék Duna című folklór-sorozatának bolgár műsorát. Egyik-másik számon érződik, hogy a szük­ségesnél jobban a vélt színpadi követelményekhez csiszolták, igazították a csodálatos bolgár népzene gyöngyszemeit, de így is igazi pásztorok énekét, valódi népszokásokat idézett a műsor. Nyers ter­mészetességével, mesterkéletlen őszinteségével, ke­resetlen egyszerűségével hatott majd mindegyik szám. A magyar műsorközlő, Hortobágyi .Judit tépte szét a varázslatot. Édeskésen szenvelgő, a magyar nóták stílusában szépelgő hangja úgy hatott rám, mintha a kis Kabos Vörösmarty-verseket monda- • na. Több műgond kívántatik a folklór-műsorok közreműködőinek kiválasztásánál! A NEVETTETÉS KLISÉI A kaptafák szorítása miatt sziszegek mai jegy­zetemben. Mennyivel jobb lenne a tévé műsora, ha kihajigálnák a mindent a maguk (jellegtelen) képére nyomorító kaptafákat. A szombati Telepó­dium — például — azt szeretné elhitetni néhány millió magyarral, hogy a Két férfi az ágy alatt című bohózatnak valami köze lenne Dosztojevszkijhez. Elismerem: a helyzetek látszatra hasonlóak, meg a nevek azonosak az eredeti kisregényben előfor­dulókhoz. Csak Dosztojevszkijt dugták az ágy alá. Előadatott, ki tudja hányadszor a Vidám Színpad és a Televízió úgynevezett szórakoztató osztálya ál­tal az idők folyamán kialakított sablongyűjtemény. Nem volt se jobb, se rosszabb a legutóbbi szom­bati vidámkodás a szokásosnál; talán érthetetlen a csipetnyi indulat. Magam sem értem, hogy miért éppen most fricskázom a rutin unalmát. Talán, mert nem is titkolták a kaptafázást? ■* H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom