Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

4 0 PETŐFI NÉPE O 1983. október 4. Hogyan lett mesterszakmunkás négy fiatal kőműves «C fill 9 Hárman az országos versenyt nyert négyesből. Balról jobbra: Molnár György, Rózsa István brigádvezető és Szpin József. Kecskeméten a műkertvárosi lakótelep építésén dolgozik a Duna—Tisza közi Állami Építői­pari Vállalat tizenegy tagú Hu­nyadi János kőművesbrigádja. Amikor hozzájuk indultam, már tudtam róluk, hogy eddig tízszer érdemelték ki a szocialista címet, eközben többször az aranyjel­vényt, s két éve a Vállalat Ki­váló Brigádja lettek. A napok­ban pedig a csapat négy tagja a kis közösség minden eddigi ered­ményét túlszárnyalva első lett a Szakma Ifjú Mestere vetélkedő országos döntőjén. A tizenegy kőműves — amikor rájuk találtam — éppen egy újabb lakásban látott munkához. — Ez a kilencvenedik az idén — számolgatta Rózsa István bni- gádvezetiő. — ötvenötbe már be is költöztek. Még 44 lakással vég­zünk ebben az évben. — S a .minőséggel is elégedet­tek lesznek majd a lakók? — kapcsolódtam a beszélgetésbe. Szpin József brigádtag.válaszolt: — Az ötvenöt lakás, amibe már beköltöztek, itt van a szomszéd­ban. Naponta találkozunk a la­kókkal, köszönünk egymásnak, de még egy sem rázta az öklét námk. hogy valamit rosszul csináltunk meg. — Tizennégy éve együtt 'va­gyunk, sok versenyt, címet nyer­tünk, nem akarjuk a jó hírne­vünket elrontani haszontalan munkával — toldotta meg Mol­nár György. Lassan együtt lesiz az ifjú kő­művesek országos vetélkedőjén győztes négyes ... Csak Bazsula Ferenc hiányzik, az építésvezető­ségre vitte be a havi teljesít- rnényefetomolást. Ez a reszort azért az övé .mert érettségizett és művezetői tanfolyamot is végzett. — Tehát megnyerték Szolno­kon az országos versenyt. Hogyan csinálták? Hiszen a területi elő­döntőből csak harmadik helye­zettként jutottak tovább ... — A gyakorlati versenyfelada­tokat az elődöntőben is a legma­gasabb színvonalon sikerült vég­rehajtanunk — mesélte a bri­gádvezető. — Az elméleti felké­szültségünkön kellett még javíta­ni. Ehhez az utóbbi hetekben minden segítséget megkaptunk a vállalatunktól. A sikert végül is elsősorban ennek köszönhetjük, bár az ötnapos verseny nagyon kemény helytállást követelt tő­lünk. Tíz csapat vett részt az or­szágos döntőiben. Állami vizsga­bizottság zsűrizte a munkánkat, s az elméleti kérdésekre adott vá­laszainkat. Végül a legjobb ered­ményt elérő csapatok tagjai — tehát mi is — mesterszakmun- kás-bizonyítványt kaptak. — Amint látóin, jóval túl van­nak az iskolás korosztályon. Ho­gyan van az mégis, hogy oly nagy előszeretettel vesznek részt az effajta versengésékben? — Én például — 'mondotta Ró­zsa István — annak idején, ami­kor felszabadultam, a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjében olyan helyezést értem el, hogy 3 hónappal hamarabb megkaptam, a szakmunkás-bizo­nyítványt. A brigád több tagja is eljutott ennék a versenynek az országos döntőjére. Ügy érzem, akkor szerettük meg a vetélke­dőik minden formáját. Vélemé­nyem szerint ezek nagyon hasz­nosaik, mert segítenek a kor szín­vonalán tartani a szakmai és el­méleti felkészültségünket. — Képezik ömma gükat verse­nyektől függetlenül is? — Természetesen — szólt köz­be Szpin -József. — A brigád va­lamennyi tagja a KlOSZ-nál le­tehető mestervizsgára készül, hogy még nagyobb szakértelem­mel végezhesse a munkát. — Mit szólnak otthon, a csa­ládban, hogy a Szakma Ifjú Mes­terei lettek ? i — Büszkék reánk a felesé­geink és a gyermekeink — mondta Molnár György. — Az 6 érdemük is a siker, hiszen a fel­készülés időszakában türelmesek voltak hozzánk.-j- A rendező szervek — az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium, az Építő-, Fa. és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szákszer­vezete és a KISZ Központi Bi­zottsága — szép jutalmakat osz­tott ki a versenyzők között. A DUTÉP csapata elnyerte a KISZ KB különdírját is, személyenként ötezer forintot külföldit utazásra, hasonló célra kapott négyezer fo­rintot az ÉVM-től és az ÉFÉ- DOSZ-tól. Hová szándékoznak utazni? — Ezt alaposan megtárgyal­tuk, mert elhatároztuk, hogy mindenképpen együtt megyünk. Hosszas latolgatás után döntöt­tünk úgy. hogy Görögországba utazunk — közölte a négy kő­műves úticélját a brigádvezető. — Találkozunk-e még szakmai, vagy szellemi vetélkedőn a jö­vőben? — Az ilyesmiből a Hunyadi János kőművesbriigád ki sem maradhat — állították mindhár­man jókedvvel. Nagy Ottó A soltvadkerti áfész ^ sütőüzemének ve­zetője, Vojtek György, akivel röviddel azután találkoztam, hogy haza­engedték a kórházból, csak legyint az érdeklő­dő kérdésre. — 'Értem nem kell ag­gódni, meggyógyulok. De lei és mikor gyógyítja meg az egész sütőipar százféle baját?! Ame­lyekről már nem is tud­ni, hogy melyik követ­kezik a másikból, me­lyikhez kellene legelébb nyúlni Méghozzá gyor­san, mert most még nincs késő, s talán még nem kell túl drágán megfizetni az „orvos­lást”. Itt van például mind­járt az elsődleges prob­léma, ami miatt eszten­dők óta sírunk, hogy nincs elég pék, a fiatalo­kat nem vonzza a sütő­ipar. Hogyan is vonza- ná? A mai tizen-húsz­éves válogathat a szakmákban, munkahelyekben, ugyanannyi, vagy alig kevesebb fizetésért, mint amennyit itt megkereshet, s ráadásul este alhat, szórakozhat, nem úgy, mint a pékségekben. De kérdezem is rögtön: máért tör­vényszerű nálunk ez az örökös éjszakázás?! Mert reggelre kell a friss kenyér? És délben, délután nem kell? Dehogynem. Még job­ban. Mindenki tudja, látja, hogy változtak az étkezési, bevásárlási szokások. Kiadós reggeli helyett kiadós vacsorát eszünk, hajnal he­lyett délután ostromolják az üz­leteket a vevők. A köztudathan — s ami nagyobb baj: egyes hiva­talok szemléletében — mégis megmaradt áz a nézet, hogy a pékeknek éjjel kell dolgozniuk, mert a reggel elképzelhetetlen friss, kenyér nélkül. És a péksé­gek szakmunkások, utánpótlás nélkül... ? És ilyen helyzetben, amikor az ország szinte valamennyi sütő­üzemében munkaerőhiánnyal küszködnek, egy teljesen felesle­ges feladatra alkalmazni keil egy dolgozót. A cíimkézőt. Aki min­den egyes kenyérre felragasztja azt a paírt, ami senkit sem érde­kel. A boltos ugyanis hiába érvel a vevőnek, hogy az a kenyér a szabvány szerint még friss, néz­ze csak meg a címkét, a vevő nem viszi el. Ha kap máshol frisseb­bet, amit az ujjaival állapít meg, s nem a gyártás napjáról. Ráadá­A pék, a kenyér, meg a szabvány... sül, hol van itt a logika, a pontos tájékoztató^?! Hiszen a három műszakban dolgozó üzemek pél­dául kedd délután kettőtől már szerdai jelzésű címkét ragaszthat­nak fel. Mondjuk ki nyíltan, en­nék nincs értelme! És mennyi pénzünkbe kerül ez nekünk! Az egész országnak az import alap­anyagú papír, s csak egy ilyen kis pékségnek, mint a miénk, éven­te 38 ezer forintjában van maga a címke. De térjünk vissza a kenyér frisseségére, amiről akárhány ren­deletet, szabványt is hoznak, a magyar embernek sajátos fogal­ma van. Itt Soltvadkerten, ha nem forró a kenyér, a vevők már azt mondják: szikkadt. Ugyanak­kor a szabvány szerint a sütés után nyok órát pihentetni kell, addig nem hozható forgalomba. Közfelháborodás törne ki nálunk, ha ezt az előírást betartanánk. Am ez még hagyján, hogy a szab­vány elszakadt az élettől, na­gyobb gond az, hogy nem azonos feltételeket szab az állami, szö­vetkezeti és a maszek pékségek­re. Nekünk nem szabad két kilós kerek kenyeret sütnünk. Próbál­tuk, megbüntettek bennünket ér­te. A maszekokat senki sem bün­teti ugyanazért. Nem az irigység szól belőlem, lehetnék én is ma­szek. De ez nem oldaná meg azt a problémát, .amely az egyenlőt­len esélyekből ered. Azt ugyan­is, hogy a közvélemény óhatatla­nul állást foglal, s úgy Ítéli meg, hogy a maszek tud jó kenyeret sütni, a szocialista szektorban üzemelő pékségek pedig nem. Holott egyszerűen arról van szó, hogy a kétkilós vekniinek na­gyobb a bélfeilülete, ru­galmasabb, tovább friss marad, mint az egykilós. S ha már iitt tartunk, beszéljünk az unalomig agyoncsépelt témáról, a pocsékolóéról. Nem igaz, hogy az emberek azért hajítják ki a ke­nyeret, mert gazdagok. Meg keli kérdezni, utá­na kell‘járni, mennyit hajítottak ki a két-há- romkilós veknikből, ami­lyeneket — megbünte­tésünkig — mi is sü­töttünk. Ügyszólván semmit, éppen azért, amit már előbb elmond­tam. Csakhogy van itt egy másféle pocsékolás is: a túlbiztosítás. Szigo­rú követélmény, hogy ünnepek és zárás előtt az üzle­tekben legyen elegendő kenyér. De jó az, hogy több mázsa majd­nem minden alkalommal meg­marad? Az idei Húsvét után csak Soltvad'kertről 11 mázsát szállí­tottak hozzánk vissza a boltok, s vitték tőlünk tovább a sertések­nek. És miért a sertéseknek? Mert a szabvány újfent nem engedi meg azt, amit megengedett 1956 előtt, hogy minden 100 kilő liszt­hez hozzákeverhettünk 6 kiló ke­nyérmorzsát. Akkor rosszabb mi­nőségű volt a búzánk, a kenyér- morzsánk sem lehetett tehát jobb a mostaninál, mégis megtehettük. _ Hogy akkor szegény volt az or­szág? Miért, most olyan gazda­gok vagyunk, hogy megengedhet­jük magunknak ezt a luxust? Sertésekkel feletetni a drága bú­zából. éjszaka, túlmunkában sü­tött kenyeret? Véleményem sze­rint nem engedhetjük meg sem ezt, sem másféle pazarlást. De azt sem, hogy a jelzett problé­mákat — például a sütőiparét — az illetékesek csak tudomásul vegyék. Több kell már ennél, gyors beavatkozás, addig, amíg látható, érzékelhető, hogy hol. mit és hogyan szükséges orvo­solni ... ! Kovács Klára JEGYZET SZIGORÚ RENDELETEK_________________________________ A jó bor védelmében A Petőfi Népe Házunk tá- ja rovatában nemrég egy kis figyelemfelkeltő cikk foglalkozott a komjposzt — vagyis a különféle szerves anya­gok bomlása útján ínyent trá­gya — készítésénék hasznosságá­val. Az írás dime is erre utalt: A legolcsóbb szerves anyag. A közelmúltban egyik kertészkedő ismerősöm érdekes könyvet adott tanulmányozásra, mondván: az, amiről szól, nem kizárólag a szakmabelieknek fontos, A ‘könyv már a címével is felkelti az em­ber figyelmét: Kertészkedés „mérgek” nélkül. (Mellesleg az idézőjel csak a magyar kiadvány címében szerepel, a német nyel­vű eredetiben nem.) A szerző a komposztfcészítés megszállott hí­ve, s nem is az olcsósága miiatt, hanem az egészség- és környezet­védelem érdekében tartja ezt a módszert a leginkább célraveze­tőnek. Szakember nem lévén, távol álljon tőlem, hogy most a vegy­szerek alkalmazása helyett min­den kistermelőt és kertbarátot a kompo.szt készítésére buzdítsak. Be kell azonban vallanom, hogy bár egy négyszögölnyi földterü­lettel sem rendelkezem, mégis egyre nagyobb figyelemmel ol­vastam az idős, münoheni kerté­szeti egyetemi professzor — aki mellesleg építészimérnök — köny­vét. Egy élet munkájának renge­teg tapasztalatát adja közre, nem tagadva, hogy az évtizedek során sok gáncsoskodással és értelmet­len vádaskodással kellett meg­küzdenie. Főleg azok részéről, akik a dolog — látszólag —köny- nyebbik oldalát megragadva, a termelés fellendítését kizárólag a vegyszerek alkalmazásával kí­vánták elérni. Napjainkban azon­ban — az elnitrátoscdó talajok, a szennyezettségtől pusztuló kör­nyezet veszélyei láttán — érthe- * tő, hogy a figyelem egyre inkább a talajerő-utánpótlás és -javítás természetesebb módszereire irá­nyul. S ezek között is első helyen áll a kis- és nagyüzemekben egy­aránt alkalmazható, sokféle hul­ladékból előállítható komposzt. A könyv teli van szemléletes példával, ismerteti a komiposzt elöállításámak új módszereit, s alkalmazásának eredményeit a zöld s égeskertekben, g y ümö 1 ­esősben, faiskolákban és erdésze­tekben. Mint városban, lakó em­bernek. a figyelmét különösen felke^e' *e a városi kemooszt ke­letkezéséről és hasznosításáról szóló nehánv gondol''!. A szer/.' szerint. ,i ir:„i s/t ­Komposzt az utcán mét elégetése a legköltségesebb eljárás, de mégsem jelent ..vé­delmet”, mert kb. 40 százalék ha­mu és salak képződik, amit va­lahová újra el kell raikiní. A csa­padék ezek sótartalmát ismét ki­oldhatja. A műanyaghulladék elégetésekor kLór és sósav képző­dik, ami a légréteget szennyezi. Mint ínja: Hollandiában a városi szemétből komposztot állítanak elő, s hasonló kísérletek másutt is folynak, hogy a házi szemétből és a víztisztító berendezések iszapjából — megfelelő kezelés­sel — komposztot nyerjenek. Is­merteti az eljárást is, amivel a mezőgazdaság stornára kedvező keveréket előállítják. Ha belegondolunk, hogy na­ponta, de különösen a hét végén, amikor megélénkülnek a háztar­tások, milyen hatalmas tömegű konyhai hulladék gyűlik össze a városi szeméttartálydtóban, szin­te önkéntelenül jut eszünkbe: ek­kora pazarlást hogyan engedhet meg magának a nyersanyagok­ban, energiahordozókban szűköl­ködő emberiség? A kérdés természetesen, szóno­ki, mert a válasz sehonnét sem hangzik el. (A fővárosban is a szemétégetésre rendezkedtek be egy új égetőmű építésével.) Ter­mészetesen sokkal könnyebb a szemét elégetése, mimit annak összegyűjtése, válogatása, kom- poszttá való feldolgozása, de az utóbbi értékmentő szerepe telje­sen nyilvánvaló, a környezetvé­delmi és tenmésfökozó hatásról most nem is beszélve. Hogy mi megy veszendőbe esztendőik és év­tizedek alatt? Azt hiszem kiszá­molni is lehetetlen. Talán egyszer még eljön az ideje, hogy valóiban múlhatatlan szükség lesz a ma még értéktelennek vélt városi háztartási hulladék megmentésé­re és újrahasznosításra. Ami pedig a komposzt készíté­sét illeti, talán a kiskertek mű­velői felfigyelnek a „méreg nél­küli” kertészkedés fontosságára és hasznosságára. Már ez is ha­talmas lépés lenne az emberi egészség megőrzésének útiján. F. Tóth Pál Az időjárásra ritkán panasz­kodnak annyit az agrárszakem­berek, mint az idén. A hosszan tartó szárazság és a nagy meleg megviselte a szántóföldi növé­nyeket, megcsappantak a mező- gazdasági nagyüzemek bevételei. Talán csak a szőlőtermelő gazda­ságokban halkabb a panasz. A legutóbbi hetek időjárása, a .nap­sütéses nyár ugyanis kedvezett a szőlőikben a cukorképződésnek, persze az esőt a tőkék is áhítoz­zék. Az előzetes termésbecslések szerint a tavalyi rekordtermésnél valamivel kevesebb, de jobb mi­nőségű termést takaríthatnak be a nagyüzemek és a kistermelők. Várhatóan hatmillió hektoliter bor terem az idén az országban. Minőségromlás nélkül Most a kevesebb termés és a jobb minőség egyaránt kapóra jön. Az elmúlt esztendőiben ugyan­is nagy termést takarítottunk be — ma sincs borhiányunk. Szűkös a tárolókapacitás is. Az országban 7,5 millió hekto­liter bort lehet tárolni. Nagyabb termés esetén — mint például tavaly — a bor egy része szük- ségtárolókba kerül, s érthető, ha a gazdaságokban nem ezzel kí­nálják a vendégeket. Az id^n va­lamelyest javult a helyzet.. Vár­hatóan kevesebb lesz a bor, 520 ezer hektoliter tárolótér is épült. A szakemberek azt mondják, hogy az idei termést a minőség, rom­lása nélkül lehet tárolni. Szükség is van a minőség meg­óvására, hiszen a magyar bor nagy része a külpiacon talál gaz­dára, s a hazai vevők is egyre igényesebbek. Ez utóbbinak bi­zonysága, hogy a borfogyasztás évről évre csökkent. A jó minő­ségű italok ugyanis külföldre ke­rültek — mást nem vásároltak partnereink —, a hazai üzletek­ben pedig a gyengébbeket árusí­tották. Miért nincs olcsóbb? Ezeket a változásokat az árak nem tükrözték. Amíg 1971-ben 22 forint 63 fillér volt a bor fogyasz­tói átlagára literenként, tavaly már 42 forint. Eltűnt az üzletek polcairól az olcsó, de megfelelő minőségű bor. A belkereskedel­mi forgalomban 1976-ban még 42 százalék Volt az olcso borok ará­nya. tavaly mar csak VI százalék. A boripari vállalatoknak nem is érdekük az olcsó borok előál­lítása. A legutóbbi években emelkedtek a felvásárlási árak, a feldolgozási költségek, magas a forgalmi adó, s ezeket együttesen nem bírja el az alacsony ár. Ezért vagy veszteséges lesz a termék, vagy az alapborok felja­vítása után, magasabb minőségi osztályba tartozó, drágább bort hoznak forgalomba a vállalatok. Az a furcsa helyzet is kialakult, hogy a mostani, adózási rendszer­ben 28 és 31,50 forint között nem is érdemes megállapítani a bor árát, mert az adókulcs olyan mér­tékben emelkedik, hogy a ter­melő mindenképpen rosszul jár. A vállalatok pedig nyereségérde­kéitek, így aztán a bor árát mi­nőségüktől függetlenül is igye­keznek fölfelé emelni. A fogyasztóik egyetlen módon tudnak védekezni: kevesebb bort vásárolnak s isznak. Ám ez csak számukra jelent megoldást, hi­szen a szőlőtermelő gazdaságok­nak, a feldolgozó vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége* van az értékesítésből származó bevételre. Egyes vidé­keken a szőlő- és bortermelés hasznából élnek az emberek, más­felől a több mint hárommillió hektoliteres borexport bevétele sem közömbös az országnak. Csak jó szőlőből Nincs más választás, mint a magyar bor jó hírét megőrizni a világpiacon, s a hazai fogyasztó­kat is az eddiginél jobban csalo­gatni a boroskupák mellé. (S ez még.nem táptalaja az alkoholiz­mus terjedésének sem, hiszem a szakirodalom szeriint a bor mér­tékletes fogyasztása ártalmatlan.) Hogyan növelhető a borexport és a hazai fogyasztás? A recept is­mert: a minőség javításával. A közelmúltban tárgyalták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szüreti előké­születekkel kapcsolatos tenniva­lókat, s számos úi és szigorú in­tézkedést is hoztak a szőilő és a bor minőségének védelmére. Ezek ’ínyege az a régen ismert tény. hogy jó bor csak jó szőlő­ből készíthető, tehát a termelő­ket és a feldolgozókat egyaránt ösztönözni kel! a minőség javí­tására. Eddig ez i:vak•."•!•> elmaradt. A felvásárlási árak ugyanis elsza­kadtak a piactól, s a minőségnél jobban elismerték a mennyisé­get. Nagyobb súlyú szőlőit pedig csak úgy tudtak értékesíteni a gazdaságok, ha nem késlekedtek a szürettel. A korai szüret viszont egyik fő forrása a minőség rom­lásának. Az idén valamennyi borvidéken a helyi sajátosságok­hoz igazodva határozzák meg a szüret időpontját. Kistermelők­ből, termelőszövetkezeti, állami gazdasági és felvásárlási szakem­berekből álló bizottság állapítja meg a kezdés idejét, ami alkal­mazkodik a szőlő biológiai érett­ségéhez. Aki ennél korábban kez­di meg a szüretet, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A minőség javulását eredmé­nyezi az is, hogy felvásárlásikor a korábbinál jobban érvényesül a piac szerepe, és az átvételi árak a tényleges minőséget ismerik el. A bor szábadára® termék, köz­ponti beavatkozás nem lesz a felvásárlási ár megállapítása so­rán, hanem a termelők és a fel­dolgozók egyeznek meg az áraik­ban. Az átlagos felvásárlási ár várhatóan alatta marad majd a tavalyinak, ugyanakkor a külön­leges minőséget jobbam megfize­tik. Így érhető el, hogy a pince­gazdaságok feldolgozóiba már jó minőségű szőlő érkezzem. Ipari feldolgozásra Változást jelent, hogy 14 szá­zaléknál kevesebb természetes cukrot nem tartalmazhat az asz­tali bor mustja sem. Eddiiig ez az érték 13 százalék volt. A 14 szá­zaléknál alacsonyabb természetes cukortartalmú termést ipari bor­nak miinősítik, .s ebből csak sű­rítmény, borpárlat készíthető. Az idei ősztől kezdve a kister­melők eladásra felkínált mustját, borát is ellenőrzik. Akinél gya­nítják a cukrotost, az Országos Borminősítő Intézettel vizsgáltat­ják meg a termést. A gya,nú egyébként könnyen árnyékot vet a mustra, hiszen a felvásárlók ismerik majd a környék mustjai­nak átlagos cukortartalmát Akié lényegesen eltér ettől, valószínű­leg feljavította. S ha ez bizony­sággá is válik, aligha kerülhető el a szabálysértési bírság. . Kérlelhetetlenül szigorúak te­hát a most bevezetendő intézke­dések. de a borok minőségének javulását,, s közvetve valairneny- nyiünk érdekét szolgálják. Farkas József HAGYMAHALMOK A Kertészeti Egyetemi Tangazdaság, taksony-erőspusztai telepén az idén 30 hektáron termeltek hagymát. A termésből 25 vagonnal exportál a HUNGARCV^r?UCT. a többi belföldi fogyasztásra kerül. A kép előterében lathalo hagvmahalmokat a Irls/.edógép rakta rend be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom