Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

4 * PETŐFI NÉPE © 1983. október 25. ARANYKOSZORÚS IFJÚSÁGI BRIGÁD Tettekkel bizonyítanak... A szerelőműhelyben a kipufogógáz szaga kevere­dett a fárad to fajéval, s a kalapácsok zaját időn­ként elnyomta a kézi köszörűk si.vítá&a. A Volán 9. számú vállalat Március 15. ananykoszorús ifjúsági szocialista brigádjának vezetője, Kemény Péter, egy irodának titulált, szűk kalitkáiba invitált. — Itt valamivel kevesebb' a zaj — magyarázta. — A 22 tagú kollektíva átlagéletkora 27 év, s egy­szer, 1981-ben sikerült megszerezni a vállalati, ki­váló címet.. .Tizenkét évvel ezelőtt alakultunk, s azóta csupán hárma i hagytak itt bennünket. Sokszor rn< "’iák a fiatalokról, sajnos, általáno­sítva: ném f inek dolgozni, nem tartanak ösz- sze, csak a db ..ót, a szórakozás érdekli őket. Bizo­nyára vannak ilyenek is. Ennél a munkásfiatalok­ból álló ’brigádnál egészen más a helyzet. — Az év elején tettük meg felajánlásainkat, töb­bek közt azt, hogy a vállalatnál levő ö^.zes rakodó­gép közül átlagosan 22 százaléknál több nem rom­lik el. Nemrégiben készítettem el a kilenc hónap összesítését, s a javító százalékunk alig haladta meg a tizenkettőt... Hogyan sikerül ? A magyarázat roppant egyszerű. Valamennyien tudjuk, hogy csak úgy lehet több pénzt keresni, a vállalat bevételét növelni, ha kevesebbszer romlanak el a rakodó­gépek. Alapos munkát végzünk, nem várjuk meg, míg egy-egy alkatrész felmondja a szolgálatot, meg­előzzük a bajt... S ha nincs rakodógép-javítás? Nem állnak tétle­nül. Különösen most ősszel — a szállítási csúcs­időszakban — van mit segíteni a többi műhelynek. Tehergépkocsik, pótkocsik, sőt, autóbuszok javítá­sát, szemléjét is végzik. Ütemesen, egymást segít­ve dolgoznak, s a kezük alól kikerülő járművekre még nem érkezett panasz. Egy Volvo homlokrako­dón „bütykölt” Lesi Ferenc autószerelő. Így véle­kedett a brigádról: — Nagyon jó nálunk a kollektíva. Ha túlórázni kell, ha kommunista műszakot szerveznek, ha men­tésre vidékre kell menni, egy szóra vállaljuk. Miért is ne tennénk, hiszen ez a dolgunk. A vállalatnál a többi szocialista brigád 16 óra társadalmi mun­kát ajánlott fel. mi huszonnégyet, aminek 90 szá­zalékát már teljesítettük. Magamról nem szívesen beszélek, de annyit mondhatok; amikor leszereltem, • Kemény Péter brigád vezető: — A javító száza­lékunk alig haladta meg a tizenkettőt... hívtak máshová több pénzért. Bejöttem, körülnéz­tem, s nem tudtam itthagyni a fiúikat. A brigádot — nem érdemtelenül — az egyik leg­jobbnak tartják a vállalatnál, amit bizonyít az is. hogy csupán ketten nem kaptak még kiváló dolgozó kitüntetést, bár fiatalok. Túlsúlyban vannak azok, akik már többször részesültek ebben; az elismerés­iben. A Skoda billencs elektromos kábelkötege kö­zött a hibát kereste Csorba István autóvillamossági szerelő. Két éve került a brigádba. — Jól érzem itt magiam, szeretek itt dolgozni. Nemcsak munkatársak, hanem barátok is vagyunk. Nincs a brigádban olyan esemény, amelyen ne ven­nénk részt, legyen az esküvő, költözködés, házépí­tés. Ebben az évben legalább 15 rokkantkocsit ja­vítottunk meg társadalmi munkában a kecskeméti öregek otthonának. Minden évben javítjuk, karban­tartjuk, vizsgára előkészítjük a tiszákürti fiúnevelő otthon autóbuszát... Húszéves vagyok, hátra van még a katonaidő, de utána biztos, hogy visszajövök ide a brigádba .. . A fiatalok döntő többsége aktívan dolgozik a KISZ-ben, ketten párttagok. Hatan már érettségiz­tek, ketten most végzik a gimnáziumot. Ingyenes véradók, s legutóbb a Volán vállalatok szocialista brigádjai közötti lóversenyt is megnyerték, ami kis dolognak tűnik, de a fiúk örültek néki. iE kollektíva munkája, tettrekészsége nemcsak cáfolata a szóbeszédnek, inkább bizonyítéka annak: a mai fiatalok igenis lelkesek, szorgalmasak, vál- lálkozókedvűek, áldozatkészek... —s —r © Lesi Ferenc autószerelő: — Nagyon jó ® Csorba István autóvillamossági szerelő: — Nemcsak nálunk a kollektíva. munkatársak, barátok is vagyunk. > SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KFP I. Miért volt szükség programra? Az átlagos újságolvasó, kedvenc lapját lapozgat­va, gyakran találkozik különböző programok ne­vével. Ilyen az alumíniumipari, a petrolkémiai, az elektronikai, a gyógyszer, növényvédőszer és in­termedier,' illetve a számítástechnikai központi fejlesztési program. A nevekben rejlő központi szó arra utal, hogy abban az iparágban a kormány áttörés típusú fejlesztéseket határozott el, s nagy anyagi erőket összpontosít arra, hogy a kívánt célt mielőbb elérje. A számítástechnikai KFP-t még 1971-ben fogad­ta el a kormány, s — miként a többi program ese­tében — nyomós okai voltak arra, hogy ezt a szfé­rát is kiemelje. Nélkülük nincs versenyképesség De mik is voltak ezek az okok? Az első és a legfontosabb: a világ minden fejlett, fejlettebb or­szágában kezdtek elterjedni az elektronikus számí­tógépek. Az akkori világpiac több mint felét az amerikai IBM-cég uralta, a másik felének döntő ré­szén pedig 8—10 nagyobb tőkés cég osztozkodott. A szocialista országok is felismerték, hogy né­hány évtized alatt egész életünket átalakíthatják a komputerek. Megjelennek és elterjednek az ipari és a mezőgazdasági termelésben, a közlekedésiben, az igazgatásban és az oktatásban, s csakis az az ország tudja megőrizni a nemzetközi versenyképes­ségét, amely ezt figyelembe veszi. Intő jel volt számunkra, hogy számos tőkés ország is számítástechnikai KFP-t fogadott el, vagy arra készült, köztük Franciaország, Japán, Nagy-Britan- nia és Hollandia. Ez a tény arra figyelmeztetett, hogy a legfejlettebb kapitalista országok kormányai is erőteljesen ösztönzik, támogatják a számítógép­gyártást. Visszatérve a szocialista országokra: nemcsak azt ismerték fel, hogy a központi programra szükség van, hanem azt is, hogy össze kellene hangolni az erőfeszítéseket, mert csak így lehet élkerülni az erőinket szétforgácsoló párhuzamos fejlesztéseket. Ilyen szellemben nyilatkozott például A. Koszigin, a Szovjetunió akkori miniszterelnöke is. Gyártani és alkalmazni Az 1971-ben elfogadott program kidolgozását még 1968-ban megkezdték. Jellemző volt az akkoni idők­re, hogy csak mintegy 120 elektronikus számítógépe volt az országnak. Azok kétharmada is tőkés im­portból származott, az összetételük pedig megle­hetősen heterogén volt: több minit 30 féle kompu­tert számláltak össze a 120 között. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben igen nagy hangsúly helyeződött a szocialista országokkal ösz- szehangolt gyártásra, az egységes típusok kialakítá­sára. De minthogy valamit előállítani nem elegendő, a számítógépek elterjesztése, alkalmazása ugyan­olyan kiemelt szerepet kapott a programban, mint maga a gyártás. A program részletesen meghatározta, mit kell tenni azért, hogy az abban megjelölt célokat elér­jük. Részletesen szólt arról, hol, milyen beruházá­sokra, licencvásárlásokra lesz szükség, mik a teen­dők a szakemberképzésben? az iskolai oktatásban stb. Természetesen gondoskodott az előirányzatok anyagi fedezetéről is. Ami a beruházásokat illeti, mi — több szocialista országtól eltérően — nem vadonatúj számítógép- gyárak építésével alapoztuk meg az új iparáglat, hanem olyan meglevő üzemeket alakítottunk át és fejlesztettünk tovább, mint a Videoton, Telefongyár és az Orion. Ennek eredményeként ez a három gyár számítástechnikai iparunk fő bázisa, bár — ez ismert — mindemellett előállítanak még más ter­mékeket is. Még jogászok és zenészek is Minthogy egy új műszaki kultúra megalapozása, elterjesztése volt a cél, igen rövid idő alatt kellett kialakítani az új szakembergárdát. Nélkülük ugyan­is szó sem lehetett volna semmiféle programról. Jellemző a kezdeti időszakra, hogy villamosmérnö­kök, fizikusok, matematikusok képezték át magukat számítástechnikai szakemberré, sőt — a mai össze­tételben — találunk még egykori jogászokat, zené­szeket is. A gyártani és alkalmazni elvnek megfelelően, a népgazdaság legkülönbözőbb területein dolgozó ki- sebb-nagyobb beosztású vezetőket hozzá kellett szok­tatni ahhoz a gondolathoz, hogy a komputerek igénybevételével oldjanak meg olyan feladatokat, amelyekhez addig hagyományos módszereket, esz­közöket vettek igénybe. Csakhamar kiderült, hogy ez talán még nehezebb dolog, mint maga a gyártás, ezért egyre inkább előtérbe került a számítástech­nika alkalmazása, illetve az alkalmazás és haté­konysága. Stuka Károly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Következik: 2. Hol tartunk ma a számítástechni­kában? A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Együttműködés a parkettagyárban — A gazdasági döntések nem naponta születnek — mondta Bu­davári Gábor, a Kecskeméti Par­kettagyártó Vállalat pártalap- szervezetének nem olyan ré­gen megválasztott titkára. — Ha tervszerű a munka, ha alapos a mindent magába foglaló gazda­sági terv, az a nagy kérdés: ho­gyan lehet azt megvalósítani, s ékkor már az ember válik fő­szereplővé. A pártala pszervezet vezetősége tevőlegesen részt vesz a gazdasági terv elkészítésében, s azt az elvárást, hogy politikai­lag segítse a gyár elé tűzött fel­adatok megvalósítását, csakis egyféleképpen lehet megoldani: a pártalapszervezet munkáját erre a gazdasági tervre kell építeni. A gyárban a parkettán kívül mást is (készítenek, de az ter­mészetesen már nem mindegy, hogy a késztermék hová kerül. A második félévben — éppen a Politikai Bizottság áprilisi hatá­rozatához kapcsolódóan — a tel­jes termelés 18, a szalagparket­ta 45 százalékát küldik exportra. Miiképpen segített a pártalap­szervezet a gyár gazdasági dön­téseinek politikai támogatásában, megvalósításában ? Szerencsére tudok erre vála­szolni, mert öt évig szervező titkári funkciót töltöttem be, s így ismerem a korábbi és a je­lenlegi gyakorlatot. A pártalap­szervezet vezetősége, a taggyűlés szinte valamennyi gazdasági té­mát napirendre tűzte: a termék­szerkezet korszerűsítését, a belső szervezést, az anyag- és készlet- gazdálkodást, az energiaraciona- lizálási terv megvalósítását, a téli felkészülést, a bér- és munkaerő- gazdálkodást, és sorolhatnám to­vább. Ezekről beszámoltattuk az üzemrészek, a gyár gazdasági ve­zetőit, sőt a szakszervezetet is a szocialista brigádok munkájáról. Ezek — szerelném aláhúzni —, nem formális megbeszélések vol­tak, hiszen az alapszervezet ve­zetősége, a taggyűlés állást fog­lalt és határidőt tűzött ki egy- egy feladat megvalósítására, a gondok, problémák megszünte­tésére. A vállalat szükségszerűen úgy és azt termeli, ahogy azt a piaci igények megkövetelik. Oly­kor hetenként kell átcsoportosí­tani a munkásokat. Ez elképzel­hetetlen jó politikai meggyőző munka nélkül. Emellett az sem elhanyagolható, s szintén befo­lyásolja a jó munkahelyi lég­kört, hogy az átcsoportosítás je­lent-e bércsökkenést. — Művezető vagyok, de ami­kor más üzemrészben csúcsmun­ka kezdődik, valamennyi hozzám beosztott embert az igényeknek megfelelő helyre irányítom. Ma­gam is gépbeállító, fizikai mun­kás leszek. Ez kettős haszonnal jár. A közvetlen, hogy a dolgo­zók 4—5 munkafolyamaltot is­mernek meg, ennyi gépet kezel­hetnek, a közvetett pedig: a munkások látják azt, hogy a gyár vezetői a vállalat érdekeit tartják szem előtt. Ami a kere­seteket illeti — erről a pártalap­szervezet is véleményt mondott, — nincs gondunk. Ugyanis, ha valaki az átcsoportosítással ala­csonyabb kategóriába kerül, az az eredeti fizetését kapja, ha magasabbra, akkor azt Így nem­csak a munkaügyi vitákait kerül­tük el, de érdekeltté is tettük a dolgozókat. Jó módszer a parkettagyártó vállalatnál, — ez középüzemeink­ben általános tapasztalat — hogy a tájékoztatás, az irányítás sze­mélyes, ezért közvetlen. Az in­formációk gyorsan áramlanak, és még mielőtt fogyatékosságokká, gazdasági gondokká válhatnának, a hibák, megszületik az intézke­dés. Ebben nemcsak a pártalap­szervezet, a kommunisták, de a gazdasági vezetők is jeleskednek. — A politikai munka termé­szetesen nem megy zökkenőmen­tesen, de a gyár elsőszámú és középvezetői segítenek, de ugyan­ezt elvárják a pártala pszervezet- tői is. A gazdasági intézkedések meghozatala előtt — még akkor is, ha az aprónak, kicsinynek tűnik — a kollektív bölcsesség letéteményese, az üzemi négy­szög dönt. Az operativitás, a gyorsaság ebben a nem könnyű gazdasági helyzetben létkérdés, s ezt a pártalapszervezet éppen úgy fontosnak, elengedhetetlen­nek tartja, mint a gazdasági ve­zetés. Ez a nálunk kialakult gya­korlat, úgy érzem bevált. Ezt alátámasztják gazdasági ered­ményeink, s a munkáskollektíva közérzete is ... Gémes Gábor DICSÉRET A KIVITELEZŐNEK Épülnek a bortárolók Soltszentimrén Befejeződött a szüret a solt- szanitimrei Ezerjó Szakszövetke­zet közös tábláin, a ibagi kezelés­ben levő szőlőterületeiken viszont még van tennivaló. A közös gaz­daság szállító eszközökkel konté­nereikkel segíti a gazdákat. Ficsor Balázs elnök: — Az aszály miatt a vártnál másfél-két tonnával (kevesebb ter­mett hektáronként. A minőség viszont jobb, az átlagosnál több napfény hatására magasabb a cu­korfok, mint az előző esztendő­ben. A termésátlagokat, a ráfor­dításokat szembeállíva a bevétel­lel, bizony nem sok a nyeresé­günk. A szakszövetkezet vezetői — mivel ezen a vidéken a lakosság életében meghatározó jellegű a szőlőtermesztés — már hónapok­kal előbb mérlegelték a várható gondokat. Elsősorban a bortáro- lók építését szorgalmazták. Ami­kor három hónappal ezelőtt itt jártam, még csak alapozták azo­kat a betontartályokat, amelyek azóta már elkészültek, sőt egy részük már új borit érlel. A tá­rolóteret összesen 20 ezer liter­rel növelik, igénybe veszik az ál­lami támogatást. — A BÁCSÉPSZER munkásait csak dicsérni tudom: új építési módszerrel gyorsabban, kevesebb költséggel oldják meg a kivite­lezést. Szorgos munkájuknak kö­szönhető, hogy nemcsak a saját, hanem környező gazdaságok ter­Tavasszal a Duna töltése alatt megrepedt egy olajvezeték. Az olaj átütött a homokon, s a fo­lyóba szivárgott. Mire észrevet­ték, már sok tonnányi szennyező anyag úszott a víz felszínén. A helyzet 'kettős veszéllyel fenye­getett: ha a víz oxigénfelvétele rohamosan lecsökken, a folyó élő­világa súlyosan károsodik. A má­sik veszély, hogy a közelben több vízkivóteli mű sorakozott, s az olajszennyeződés folytán élvezhe­tetlenné válik az ivóvíz is. Az OVH szakemberei különle­ges eljárással, néhány nap alatt mind összegyűjtötték a folyó te­tejére emelkedett olajat. Nem el­ső, sajnos, nem is utolsó akció­juk volt ez a vízügyi szakembe­mésének egy részét is el tudjuk helyezni — magyarázza az elnök. Arra a kérdésre, hogy vannak-e értékesítési gondjaik, így vála­szol : — Nagyon odafigyelünk a mi­nőségre. Palackozó gépsorunkat bérbeadtuk a Hosszúhegyi Álla­mi Gazdaságnak. A megállapo­dás értelmében itt töltik üvegek­be a mi borainkat is. Beléptünk rekinek, akik közül a múlt hé­ten jó néhányan eljöttek a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság hild- pusztai kerületébe, hogy megte­kintsék a környezetszennyező olajos anyagok ártalmatlanításá­nak szakmai bemutatóját. A vízügyi, a bányászati, az olajipari és a közlekedési válla­latok száz képviselője érdeklő­déssel figyelte a svéd Poul A. Jodehl bemutatóját. Az ő talál­mányának alkalmazása jelentős mértékben javíthatja a hazai kör­nyezetvédelem hatásfokát. Bár itt­hon is jó módszerek alakultak ki az olajszennyeződés elleni vé­dekezésre. A talajt,, a vizet szennyező olajnak olajszármazékoknak az a Kiskőrösi Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Közös Vállalkozásába, a BORKÖV-be, ez szintén köny- nyíti az értékesítésit. A jelenlegi piaci viszonyok között azt tartom helyesnek, ha az áru elhelyezé­sében összefogunk. Keressük a vevőt, kutatjuk az eladási lehető­ségeket. Együttes munkával ta­lán sikerül áthidalni a jelenlegi értékesítési gondokat. K. S. k összegyűjtése ugyanis nem ele­gendő, ezeket az anyagokat meg is kell semmisíteni. Ez pillanat­nyilag elég nagy gondot okoz. A svéd találmány lényege: a szeny- nyezéssé vált olajat az összegyűj­tése után különleges'anyaggal ke­zelt veremben tárolják. A ve­remnek az alja a vizet átenge­di. A fennmaradó olajat pedig a talajban levő mikroorganizmusok, bizonyos fémoxidok segítségével, lebontják a termőföldhöz hason­lítható anyaggá. Azt, hogy mind­ezt milyen gyorsan és olcsón le­het elvégezni, a későbbi vizsgá­latok döntik el. Mindenesetre a hildpusztai bemutató alapján tárgyalások kezdődtek a talál­mány hazai alkalmazásáról.. . K.. J. • Egymás után épülnek a 2500 literes bortárolók. (Méhesi Éva fel­vétele) Olajszennyeződésből — termőföld?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom