Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám

4 ® PETŐFI NÉPE • 1983. október 20 Foglalkoztatás és teljesítmény Tovább növekedett a munkanélküliség Nyugat-Európátaam ... Több tízezres tö­meg tüntetett, elhelyezkedési lehetőséget követelve ... Ilyen és hasonló hírek egyre gyakrabban érnek el Magyarországra. Mi pedig jóleső érzéssel vesszük tudomásul: bennünket ilyen veszély nem fenyeget. A teljes foglalkoztatás itt deklarált alapelv, ki merné ezt megszegni? Senki. Bár úgy tűnik, erre nincs is szük­ség. Míg a nyugati országokban a bajba került cégek utcára teszik fölöslegessé vált dolgozóikat, addig nálunk a vesztesé­ges, vagy alaphiányos vállalatok is a lét­számnövelésre alapozzák terveiket, ver­sengenek a dolgozókért. Jó esetben spon­tán lemorzsolódással számolnak, ami a nyugdíjba vonulók, más munkahelyre tá­vozók és az újonnan belépők negatív kü­lönbségéből következik. Tudatos átszerve­zést, létszámleépítést idáig nemigen lehe­tett látni. Illetve egyszer. Azóta csak fehér hollóként emlegetik a győri példát, ami­kor is a Rába több száz dolgozójától vált meg egyszerre. A fehér holló azonban meglehetősen ritka madár, a gazdaság az­óta eltelt időszaka sem cáfolt rá erre a bölcsességre. A teljes foglalkoztatás tehát garantálva van. Erre mindenki számíthat, élhet, s visszaélhet vele. Ez utóbbit egy kereske­delmi vállalat vezetője állította: „Egyszer megpróbáltam felmondani egyik vezető beosztású munkatársamnak. Utólag be­láttam, hibát követtem el, amikor felvet­tem, hogy sem emberileg, sem szakmailag nem felel megi Próbáltam tudomására hozni elégedetlenségemet — hiába. Ügy értelmezte, hogy utálom. Elhatároztam, ha másként nem megy, felmondok... És el­kezdődött az én kálváriám. Bíróságról bí­róságra járhattam, mert ahol és amikor csak lehetett, fellebbezett, nekem meg fórumok sokaságán kellett bizonyítanom, hogy nem felelt meg beosztásának, ezért mondtam fel... Rengeteg időm, s ener­giám ment el erre az ügyre, fölöslegesen. Hiába szabadultam meg a végén tőle, megfogadtam: én inkább eltűröm a gyen­gébb munkatársaimat is, kisebb feladato­kat találók ki nekik, de még egyszer ezt nem csinálom végig .. Persze, fogalmazódhat meg az ellenérv, és ha rosszindulatú, személyes érzéstől ve­zérelt felmondásról van szó? Rossz példá­kat tucatszám tudnánk idézni. Ez is igaz. Amiből csak az derül ki, hogy a munka­erővel szubjektív okokból is nehéz gazdál­kodni. Ennél azonban sokkal súlyosabbak az objektív kategóriába sorolt nehézségek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság nemrégiben tíz, licenc alapján gyár­tott hazai terméket hasonlított össze az eredeti, a licencadó cikkeivel. A végered­ményből csupán egy adat: a tíz termék itthoni előállításához 150—300 százalékkal több időre volt szükség. Hogy kerül ez ide, a munkaerő-gazdálkodás témájához? Nagyon egyszerűen. A kettő összefügg. A részletesebb vizsgálat rámutatott arra, hogy a többletidő-ráfordítás különösen azon cikkeknél nagy, ahol dominál a sze­relés és a kézi munka. Vagyis: a munka intenzitása még mindig jelentősen elma­rad a nyugati országokétól. Ahhoz tehát, hogy ugyanazt a terméket nálunk előál­lítsák, vagy több időre, vagy több dolgo­zóra van szükség. A gyakorlatban e kettő általában együtt jelentkezik. Igaz, itt is adódik az ellenérv: o tőkés országokban a munkásokat túlhajszolják a nagyobb profit érdekében. Jó, akkor ve­gyünk másik példát: nem kis meglepetést okozott, hogy a vállalati gazdasági mun­kaközösségek munka után sok esetben — azonos felszereltség mellett — 20—50 szá­zalékkal nagyobb teljesítményt produkál­nak, mint a főmunkaidőben. önkizsákmá­nyolás? A kívülálló így gondolhatja. Ám aki belül van, az másként látja. Egy fő­városi VGMK-tag véleménye: „A munka­idő után tényleg jobban és intenzívebben dolgozunk. Ez az érdekünk. Nem időre, hanem teljesítményre fizetnek. Ha két óra alatt végzünk, akkor is annyit kapunk, mintha nyolc órát pepecselnénk. A főmun­kaidőben? Ott a jó munkának nincs be­csülete. Legalábbis nem látszik meg a bo­ríték vastagságán. Akkor meg minek haj­tani?” Ez a „kis pénz, kis foci” tipikus filozó­fiája. A teljesítmény-visszatartás igazolá­sa. Juhász Ádám ipari államtitkár írta nemrégiben erről a jelenségről: „A laza és nem egyenszilárdságú teljesítmény­kényszer körülményei között meglehetősen természetes, hogy kialakul a „negatív ver­seny”, mint a teljesítmény-visszatartás sajátos formája. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok, bérezési lehetőségeik szorosan korlátozott volta miatt több bér­rel nem tudnak munkaerőt átcsábítani vagy akár a meglevőt megtartani, abban kezdenek versenyezni egymással, hogy ki követel kevesebbet, ki ad több (általában szabálytalan) kedvezményt.” Akkor tehát a teljes foglalkoztatás dek­larálása egyben zöld, utat is jelent az ala­csony hatékonyságú, szervezetlen munká­nak, az alacsony követelményeknek? El­méletben semmiképpen sem, ám a gya­korlat nem egyszer produkál erre is pél­dát. Ha a vállalatvezetőnek az a legol­csóbb megoldás, ha minél több dolgozót „felhalmoz”, függetlenül attól, tudja-e teljes munkaidőben és intenzitással foglal­koztatni vagy sem; ha a teljes foglalkoz­tatás elvét félreértelmezve, adott munka­helyhez való jogként felfogva, a szak- szervezet a rosszul dolgozót is védi; ha a szabályozók értelmében a saját dolgozó fizetése a bérkeret terhére megy, ami elég­gé korlátozott, míg a más cégtől „bérelt” dolgozó pénze „csak” költségnek számít — akkor bizony előfordulhat ez a torzulás is. Mondják, az átképzési segély híre ria­dalmat keltett, sokan a munkanélküliség enyhe előszelét vélték benne felfedezni. Azóta elcsitultak a kedélyek, az illetéke­sek meggyőzték a kételkedőket, hogy itt erről szó sem lehet. Most még csak arról kellene meggyőzni mindenkit, hogy a főmunkaidőben is ér­demes hajtani. Valószínű azonban, hogy itt érvként ösztönzőbb szabályozókra, egyenértékű teljesítménykényszerre, bé­rezésre is szükség van. A teljes foglalkoz­tatás ugyanis csak akkor igazi vívmány, ha ehhez hatékony munka is párosul. W. I. MAGYAR—PORTUGÁL KÖZÖS VÁLLALAT ALAKUL VT -« % Karrier előtt a parafa , Technikailag és technológiailag fejlett világunk­ban: az auiomatizáció, a műanyagok korában az emberek egyre jobban „éheznek” a természet és a természetes anyagok iránt. A környezet, amiben élünk legyen meghittebb, melegebb, vonzóbb — óhajtják egyre többen. Ezt érthetjük a lakószo­bákra, a házak körüli területekre egyaránt. Egyre többen cserélik fel fémből vagy műanyagból ké­szült tárgyaikat fából, agyagcserépből készített használati vagy díszítőtárgyakra, és az állati bőr is több lakásban kap helyet. Környezetünk válto­zik, fákat, virágokat, díszcserjéket ültetünk' a há­zak köré. A természetes anyagok között kevésszer említjük a parafát. Nyilvánvaló oka, hogy hazánk éghajlati viszonyai között a pa­rafafák nem honosodtak meg. A mediterrán égöv alatt a 30—40. szélességi övben termelik a leg­jobb minőségűeket, ahol a fák­ról vastag parafaréteget tud­nak lefejteni. A parafa azonban régóta isment. Az 1800-as évek­ben import parafaanyagból kez­dődött meg a hazai gyártás. Ak­kor gyakorlatilag egy termékre a dugóra alapozódott. Azóta egyre több helyen felhasználják, egye­bek között a cipőkben, talp- vaigy sarokrésznek. A műszaki parafa pedig nélkülözhetetlen, elsősor­ban a gépek tömítéseihez hasz­nálják és a kuplungtárcsákhoz. A tömítéseket műanyaggal is pótol­ják, de kiderült, hogy ez hamar rideggé válik, többször kell cse­rélni. A parafatermelés és -feldolgo­zás a világon négy-öt országra korlátozódik. Közülük legnagyobb a portugál Amorlm és Társai cég. A hazai parafaszükséglet dön­tő részét eijől a cégtől vásárol­juk. Központja Portó közelében van. és 1870-ben alapította az Amorim család. Több gyáruk mű­ködik, kétezer embert foglalkoz­tatnak. A világ különböző részein 15 kereskedelmi irodát nyitottak már. Amerigo Amorim, a cég tulaj­donosa nemrég Kecskemétre, a Közép-magyarországi Pincegaz­daságba látogatott Gerhard Schiesser osztrák kereskedő tár­saságában, aki az Amorim cég termékeit forgalmazza. A látoga­tás üzleti jellegű volt, célja pe­dig, hogy a LIGNIMiPEX Külke­reskedelmi Vállalat közreműkö­désével közös vállalatot hozzanak létre. Talán kevesen tudják, hogy az országban lévő két parafafel­dolgozó üzemet a Közép-magyar­országi Pincegazdaság működteti. A látogatás idején kértem Amo­rim urat, válaszoljon néhány kér­désemre. — Napjainkban valóban meg­nőtt a parafa iránti kereslet? — Mint minden természetes anyagot, a parafát is egyre töb­ben használják és mi igyekszünk kielégíteni az igényeket. Évről év­re újabb termékekkel jelentke­zünk a piacom, olyanokkal, ame­lyekről korábban nem is gondol­ták, hogy parafából előállítható. — Sorolna néhányat? — Sokan dekorációs célra hasz­nálják a préselt parafát, e célra színezett lemezeket készítünk, amelyek kiválóan használhatók falburkolónak. Előnyös a hő- és hangszigetelésre, s kicsit olcsóbb is, mint a faburkolat. Űj termé­künk a parafából készült parket­ta. Meglepő talán, de kopásálló­sága a fánál jobb, színezhető, ugyanakkor hang- és hőszigetelé­se magasan felülmúlja az egyéb anyagokét. A cipőipar is sóik pa­rafát használ. — A keresletnövekedés kész­tette önt arra, hogy közös válla­latot hozzon létre a magyar part­nerekkel? — Ez a terv az általános ke­reskedelmi politikánk része. Ügy gondoljuk, hogy Magyarország potenciális piaca a parafának, el­sősorban azért, mert borait kül­földön kívánja értékesíteni, és az igényes vevők nem fogadják el a műanyagdugóval lezárt palacko­kat. Ennek nemcsak az az oka, hogy tradíciója van a parafadu- gónak, hanem az ezzel dugaiszolt bor hosszabb ideig eltartható, jó minőségű marad. A parafadugó vékony hajszálerein keresztiül a bor „lélegzik” és tovább fejlőd­nek az aroma-, valamint illat- anyagai. Ugyanez a helyzet a pezs­gővel is, nyugati piacokon már­kás pezsgőt csakis parafadugóval árusítanak. — Az Amorim cég mit ad a kö­zös vállalatba? — Gyakorlatilag mindent, an­nak érdekében, hogy ß legkorsze­rűbb műszaki feldolgozó üzemek egyikévé váljanak a magyaror­szágiak. — Mi ebben önnek az üzlet? — Fontosnak tartom az állan­dó fejlesztést, a termelési, , fel­használási kapcsolatot, a kínálko­zó újabb piaci lehetőségek kielé­gítését. Ha ez a vállalat jól mű­ködik, növekszik a termelés és bővülhet a piaci lehetőség .. . — Miért éppen Magyarországot szemelte ki a tőkebefektetésre? — Az összes szocialista ország­ról jó információim vannak — mintegy negyedszázada. Ezekbe az országokba exportáljuk termé­keink harmadát. Bulgáriában négy éve, Jugoszláviában pedig az idén rendeztünk be egy-egy üzemet. Bukarestben is van iro­dánk. Az Ausztriában dolgozó Schiesser úr kereskedői tevé­kenysége nyomán eddig is jó kap­csolatunk volt a magyar partne­rekkel. és ennek továbbfejleszté­se indokoltnak látszik. Másrészt a LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat kitűnő partner, és bízunk abban, hogy ez a vállalkozás si­keres lesz. Azt is tudjuk, hogy a parafatermék-gyártásban Ma­gyarországon az elmúlt húsz év­ben nem volt lényeges műszaki fejlesztés. Ügy gondolom, hogy a vállalatom az együttműködés ke­retében éhhez is hozzá tud járul­ni. — Mikor volt utoljám Magyar- országon, és milyenek most a ta­pasztalatai? — Tíz évvel ezelőtt jártaim itt utoljára, s megvallom, azóta jelentős fejlődést látok, ami nem­csak épületekben, beruházásokban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a kölcsönös érdeken alapu­ló együttműködésekre nagyobb az igény és hajlandóság. Jól fej­lődnek az emberi kapcsolatok, az üzletfelek között őszinte nyílt, konstruktív megbeszélésekre ke­rül sor. Magyarország kitűnően bizonyította, hogy megbízható, korrekt partnere valamennyi üz­letfelének. Bemutattuk termé­keinket a BiNV-n is. Ez a kiállítás egyébként elkápráztatott és sóik új ismerettel gyarapított. A Budapesti Nemzetközi Vásá­ron felkerestem az Amorim-cég pavilonját, ahol Margarida Leitäo készségesen tájékoztatott. — Meglepő volt a látogatók ér­deklődése. Sokan bejöttek a pa­vilonba, s kérdezték, hol lehetne megvásárolni a tapétáinak is hasz­nálható parafalermezeket. Maigyar és más országbeli cégekkel is tár­gyalást folytattunk. Hasznos esz­mecserékre került sor, egyebek között arról is, milyen egyéb ter­O Az Amorim cég egyik portugál üzeme. O Portugáliai erdőkben a para­fatölgy kérgét fejtik. mékek helyettesítésére lehetne a parafát felhasználni, valamint ar­ról is, hogy a hulladékból, a meg­munkáláskor keletkezett porból mit lenne érdemes gyártani. Hasz­nos volt ez a budapesti, bemutat­kozás. Ügy gondolom, nemcsak a portugál—magyar kereskedelmi, hanem az emberi kapcsolatok­ban is jelentős állomásnak tekint­hetjük. A tervek szerint Amerigo Amo­rim még ebben az esztendőben ismét Kecskemétre utazik, és a LIGNIMPEX, valamint a Közép­magyarországi Pincegazdaság ve­zetőivel együtt aláírja a közös vállalat megalapításának okmá­nyait. S ha az üzlet beindul, s ahogy Amorim úr is fogalmazta, a számítások beteljesednek, ez nem­csak a portugál cégnek, hanem elsősorban hazáinknak ad újabb lehetőséget, újabb és kevesebb devizát igénylő terméket a hazai felhasználóknak és közös export- lehetőséget a harmadik ország­ba. Csabai István MEGRENDELŐK AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL A bugaci buszjavítók • Urbán Ferenc lakatos és Pásztor István hegesztő egy karambolos, az IBUSZ tulajdonát képező autóbusz javításán dolgoznak. A Bugacra vezető műúttöl né­hány száz méternyire, az egykori Béke Tsz majorjában két évvel ezelőtt új élet kezdődött. A kö­zös gazdaság ekkor egyesült a kiskunfélegyházi Lenin Tsz­szel, s az itteni létesítményekre nem volt többé szükség. Döntés született arról, hogy a>z épülete­ket felhasználva, a Béke Tsz tag­jainak foglalkoztatására létre­hozzák itt a második autóbusz- javító üzemet. — Nagy munka várt ránk itt ekkor — emlékezik Balogh Ber­talan üzemvezető. — Az elha­gyott éis elég rossz állapotban lé­vő épületeket — birkahodályokat, istállókat — rendbe kellett hoz­ni és úgy átalakítani, hogy alkal­masak legyenek a buszok 'befo­gadására. Építettünk egy új 100 négyzetméteres alapterületű új műhelyt is, tavaly pedigjegy újaibb elhanyagolt épületet újítottunk fel _ jórészt társadalmi munká­ban — és december óta itt is megfelelő körülmények között dolgozhatnak szakembereink. Je­lenleg már egyszerre tíz autó­buszt javíthatnak fedél alatt a szerelők. — Kikből áll a gárda? — Üzemünk nem utolsósorban azért alakult, hogy munkát tud­junk adni az itteni traktorosok­nak, mezőgazdasági gépszerelők­nek és más vasas szakemberek­nek. — Az autóbusz-javítás nem nagyon hasonlít a traktorozáshoz — vetem közbe az üzemvezető­nek. — Ez így igaz — hangzik a vá­lasz —, de az itteniek külön el­ismerést érdemelnek azért, mert igen hamar belejöttek a munká­ba, s mai már alapos értői a busz­javításnak. A félegyházi autó­javító üzemünkből négyen jöt­tünk ki, és irányításunkkal zök­kenőmentesen folyik a munka. Hozzá kell tennem azt is, hogy a benti tanfolyamunkon a buga­ciak közül már négyen szereztek képesítést. — Kik az ügyfelek? — Mondhatnám, hogy az or­szág minden részéből érkeznek ide autóbuszok és kamionok. A Tv, a MALÉV, az IBUSZ, a MÁV és még nagyon sok más partner vesizi át tőlünk kijavítva, levizs­gáztatva járművét. Forgó István csoportvezetővel közösen terveztünk egy maposba- romfi-szállító konténert. A raa- gyarbámhegyesi BARTÖV hár­mat már igen jó eredménnyel használ, most kezdjük a sorozat- gyártást. Ebben a fűthető jármű­ben egyszerre 24 ezer csibét, vagy 12 ezer kisli'bát lehet biztomságo­• Ubornyi Antal lakatos tojás- szállító konténert állít össze. san szállítani. Tárgyalásokat foly­tatunk most árról, hogy a plató nélküli új IFA tehergépkocsikra itt szereljük fel a konténereket, amelyeket így értékesítünk maijd. Ugyancsak ennek a cégnek ké­szítjük most a tojásszállító konté­ner mintapéldányát. Az önrakodó járműben 12 kerekeken guruló ko­csiban egyszerre 54 ezer tojást le­het majd szállítani. — Ezek szerint van jövője en­nek a kis üzemnek? — Van, de új dolgokkal is pró­bálkozunk. Az autóbuszok jó ré­szét már az üzemben tartók ma­guk javítják jórészt a vállalati munkaközösségekkel. Nem vár­juk meg, amíg lanyhul a tevé­kenységünk iránti kereslet, ide­jében gondoskodunk munkáról. Jelenleg tudomásunk szerint a vállalatoknak, üzemeknek nagy gondot jelent a különböző villás targoncák javítása. Megfelelő elő­készületek után hamarosan ezek a hasznos járművek is megje­lennek majd üzemünkben. — Az idei év eddigi eredmé­nyei? — Harmincnyolc tagú üze­münkből szeptember végéig 75 jármű került vissza tulajdonosá­hoz. Bízunk abban, hogy az é|v végéiig elérjük a tervezett 11 mil­lió forintos árbevételt. O. L. Termelőszövetkezetek, vállalatok, ipari özeinek figyelem! A Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet bajai kirendeltsége rövid határidőre vállalja alumínium tokozású elosztó- és kapcsolószekrények gyártását. Várjuk tisztelt ügyfeleink megrendeléseit. Címünk: 6500 Baja, Táncsics Mihály u. 34. Telefon: 11-240 Ügyintéző: Pásztor János 466®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom