Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám

1983. október 20. ® PETŐFI NÉPE 9 5 A legkevesebb — és egy­ben legjellemzőbb — amit elmondhatunk a kecskeméti fegyveres erők klubjában látható országos fo­tókiállításról : impozáns. Ugyaniakkor persze az is igaz: ez a minimum, amit egy or­szágos tárlattól elvárhatunk. Választott jelzőnk egyúttal an­nak hangsúlyozására szolgál: a bemutatott anyag nem min­dennapi- életünkről, hanem el­sősorban a százkét fotósról mutait fel képes bizonyítványt. S ezzel a közepén is va­gyunk a dolgoknak. Ügy fest tehát, ihogy a magyar fotósok tárlatáról épp a magyarság hiányzik? így bizony: a ké­pék többségét akármilyen nemzetiségű művész ákárhol készíthette volna, ám ezt, visszájára fordítva, dicséret­ként is állíthatjuk: a képek többségét ezek szerint bár­mely „nagy” fotóművész je­gyezhetné. A legutóbbi kiállítás óta — kétévente rendeznek ilyen or­szágos bemutatót — feltűnően javult fotósaink formakészsé­ge, a technikai előrelépés csak mérföldekben mérhető, s kü­lönös figyelmet érdemel a szí­nes képek dömpingje (114 fe­kete-fehér és 38 színes kép került falra). Mindent össze­vetve, el kell tehát fogadnunk a tárlatot ez alkalommal ren­dező Budapest Fotóklub elnö­kének megjegyzését: a kiál­lításlátogatók „a mai magyar fotográfia valós keresztmet­szetét” látják. Tömöri Ede jól tudja mit mond: 260 szerző 822 fekete-fehér és 212 színes felvétele közül válogatta ki a legrangosabb szakemberekből nes képeken — eluralkodott a képes hírmagazinok reklámfo- tó-sílusá. Különös környezet­ben különös emberek különös Jegyzetek egy fotókiállításról toborzott zsűri a bemutatott alkotásokat. A képek — s ez azóta így van, amióta fató)tárlatokat rendeznek — -legkevesebb nyolc—tízféle pzempont sze­rint kategorizálhatók, (egyéni ízlés dolga, ki melyiket tart­ja tárgyilagosnak). Néhány technikai kísérlet arra utal, hogy a témában elmélyülve az alkotók egy része a külön­leges effektustól várja a mon­danivaló automatikus kifeje­ződését (Germán Péter: Éj­szakai villamos). Általában véve Ls igaz: ezen a tárlaton nagyobb hangsúlyt kapott a nagybetűs Forma, miint a tar­talom. Egy-egy kép minden célja csupán annyi, hogy le­hetőleg a leghívebben legyen festménynek hihető — s ez miinámálcélnak is kevés, mert a fénykép lényegét másítja meg (Juhász Attila: Akit, vagy Kozák Albert: Alföld). Említésre érdemes ugyanak­kor, hogy — elsősorban a szí­dolgokat cselekszenek — a ro­mantika újkori megfogalma­zói közé tartozik a Módos Gá­bor—Csák Miklós szerzőpáros (Cím nélkül I—V.). A recen­zens által „lemezborító”-nak elnevezett képeik summázata ennyi : a szép meztelen nő kü­lönös környezetben még szebb; amely megállapítás természe­tesen kellőképpen izgalmas, elégségesen méLyértelmű, ám — végül is tárlaton vagyunk —'kevés. Szokás szerint falra kerül­tek a vezércikk-képek is. Gebhardt György Mezőgazda- sági tája, vagy Kovács Tamás Születő acélja (ez utóbbi dí­jazott), Végh Elek Juhászat és Tiszta udvar, rendes ház című összeállítása a címével mondja a legtöbbet. Igazságtalanság volna nem megemlékezni a tárlat néhány kiemelkedő teljesítményéről. Trömböczky Péter: Búcsúja a gyász percéit eleveníti meg drámai erővel. Dióssi Ferenc: Velocipédjónek finom bémoz- dulása egyúttal a hajdani jár­mű borulékonyságára (is) utal, Csonka Béla Triptichon­ja — ráadásul nem akármi­lyen technikával! — az új la­kótelepek (jellemző szóval: lakógépek) képes bizonyítvá­nyát adja. A. Horváth Péter ugyanebben a témakörben Kilátás címmel adott fotót: egy panellakás panelszobájá­nak panelablakából panellakó­telepre látni. Bács-Kiskunt amatőr fotósok és hivatásos művészek kép­viselik. Koczka István ön­arckép és Kereskedő Sándor- né Vonalak című képe pró­bálja állni a versenyt. Tóth István Farkas Ádám-portréja jól illeszkedik „az évszázad kiváló fotóművésze” korábbi alkotó-portréihoz. A bajai Kovács László Vodicai búcsúja itt is hatásos és Kozák Albert már említett Alföldje is bő­ven kiemelkedik az átlagból. Jó érzés itt lá/tni a Bács-Kis- kunban fölfedezett (a nagy- baracskai szociofotós alkotó­telep munkájában idén má­sodszor is részt vevő) Kude- lich Lajos Kalapos-át. Milyen ma a fotó? Állapo­táról meggyőző dokumentá­ció a tárlat. Milyen lehetne még? Török László színes fo­tója az ötlettől sziDorkázó, el­gondolkodtató példa — 12 csontváz Leonardo da Vinci- beálilításban ül eev drapériá­val borított asztalnál. A kép címe: Utolsó vacsora ... Ballal József Gyarapodó közművelődési sorozatok a Magvető Kiadónál NAGY LAJOS 1883—1983 Gazdag program a centenáriumi év utolsó hónapjaiban is E napokban már a Téli könyv­vásár kötetein dolgoznak a nyomdákban. A Magvető Kiadó listáján több közkedvelt közmű­velődési sorozat újabb kötete szerepel: gyarapodik az egyik legfiatalabb könyvfüzér, a Gon­dolkodó magyarok és a már na­gyobb múltat maga mögött tudó Magyar hírmondó is. Bálint György Spanyolország­ban jártam című kötete a Gon­dolkodó magyarok sorozatot gaz­dagítja. A kiváló publicista 1936 nyarán járt spanyol földön, a pol­gárháború előtti pillanatokban, írása az akkori napokat, élmé­nyeket, a remény kavargó, má­moros óráit örökíti meg. Évszázadok óta folyik a vita arról: mi történt 1526. augusztus 29-én, a mohácsi síkon. Brodarics István, egykori kancellár, szere­tni püspök, a mohácsi csata egyik túlélője, „Igaz leírás a ma­gyaroknak a törökökkel Mohács­nál vívott csatájáról” című mű­ve, most az olvasók széles tábo­rának is hozzáférhetővé válik. A szerző hosszú, keserves menekü­lés után Zsigmond lengyel ki­rálynál talált menedéket, s látott munkájához. Páratlan forrásér­tékén túl e mű ma is figyelem­re méltó, izgalmas olvasmány. A Gondolkodó magyarok egy másik újdonsága is a mohácsi csatavesztés okait elemzi. Ke­mény Zsigmond történelmi esszé­je a reformkorban, 1838-;ban fo­galmazódott, s a korabeli törté­nelmi eseményeket — a katonai erővel berekesztett erdélyi or­szággyűlést, Wesselényi perbe fogását — is tükrözteti Mohács üirügyén.. iA Magyar hírmondó az év utolsó hónapjaiban négy kötet­tel jelentkezik. „Hatvanhat csú­fos gajd” címmel XVI—XVIII. századi magyar csúfolókat és gúnyverseket adnak közre. „Egy jeles vad-kert” címmel kerül az üzletekbe Miskolczi Gáspár szé­kelyudvarhelyi lelkész 1691-ben írt páratlan érdekességű műve, amely az első magyar nyelvű természetrajzi könyv. A gyógyí­tás XVI—XVII. századi helyze­téről, ágazatairól és irányzatai­ról ad átfogó képet a „Minden doktorságot csak ebből késérték” című kötet. A múlt századi ma­gyar paródiák és vicclapok han­gulatát idézi a „Műferdítések és poétái rugamok” című mű. Hosszabb szünet után a múlt héten ismét ülést tartott az após- tagi Nagy Lajos Emlékbizottság, amely a száz éve a falu határá­ban a Tabáni-telken született szo­cialista eszmeiségű remekíró év­fordulós ünnepségeit szervezi. A testület Bolvári József elnök előterjesztésében a jubileumi év­ben eddig végzett munkáiról, a következő hónapok terveirő1 tá­jékozódott. Az emlékbizottság szervezésében zajlott le február 5-én a születésnapi megemléke­zés, amelyre a tömegkommuni­kációs eszközök jóvoltából az egész ország figyelt. Ez alkalom­mal a jeles irodalomtörténészek idézték a „kérlelhetetlen igaz­mondó” pályafutását, értékalko­tó munkásságát, jellemét. Több kiállítás egészítette ki az ünnep­ségen hallottakat. Ezek később a környéken faluról falura jártva sokban hozzájárultak, hogy az író­ról alkotott — szubjektív torzí­tásoktól sem mentes — kép telje­sebbé váljon. Az emlékbizottság képviselőd részt vettek és közre­működtek a Magyar Tudományos Akadémia .Nyelv- és Irodalomtu­dományok osztálya, valamint a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság .megemlékezésein, tudomá­nyos ülésszakain Szegeden, és Bu­dapesten. Az évforduló alkalmá­ból számos diák és felnőtt cso­port érkezett a faluba. Házigaz­dáik a bizottsági tagok voltak, és irodalmi sétákkal, előadásokkal és az emlékszoba bemutatásával segítették az alaposabb ismeret- szerzést. Bolvári József, a Bács-Ki.skun megyei Tanács művelődési osztá­lyának tájékoztatása alapján bejelentette, hogy elkészült az írót ábrázoló, egész alakos bronz­szobor, amelyet a Képzőművészeti Lektorátus, valamint a megyei tanács .megbízása alapján Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­vész készített. Átadására a közel­jövőiben — a négy tantermes új apostagi általánc- iskola avató­ünnepségével egy időben — kerül sor. A bizottság, az elnöki tájékoz­tató alapján elfogadta az év hát­ralevő részében szervezett ren­dezvények tervét. E szerint de­cember elején bonyolítják le az általános iskola diákjai, valamint a településen működő üzemek ’ szocialista brigádjai részére ki­írt .műveltségi vetélkedőt. Ezen legfőbb követelmény a faluval kapcsolatos Nagy La jós-művek alapos ismerete lesz. Nyomdában van, s remélhetőleg december ele­jén megjelenik egy ünnepi kiad­vány. „A történet örök színtere” címmel, mely az író és a szülő­hely különös, előítéletekkel és félreértésekkel mérgezett, de . sors- és jellemformáló kapcso­latát mutatja be dr. Tarján Tamás irodalomtörténész ihle­tett tanulmánya és korabeli fény- képfelvételek segítségével. Most hangzott el először — és megerősítést nyert — hogy a szü- löfalüiban életre hívott testület léte és tevékenysége nem szűnik meg 1983 szilveszterén, az intéz­mények és önként jelentkező iro- dalomkiutatók bevonásával ál­landósul, Nagy Lajos életművé­nek folyamatos népszerűsítését, a biográfia részletesebb feltárá­sát szolgálva. F. P. J. KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ ,,Örülni a legapróbb sikereknek is’ KÖZÉP-ÁZSIAI TALÁLKOZÁSOK III. Elszámol a brigád Cipőgyár Európában? Az öreg kontinens és az újvilág lapszerkesz­tői valószínűleg csak legyintenének a témára. De valahol Közép- Ázsiában? Fordul a kocka, hiszen egészen más történelmi adottságok, természeti és éghajlati viszonyok között kell dolgozni. O Munkában a fiatalok egy csoportja. Baján született. A tanítóképző elvégzése után zenetanár! pályára készült. Egy napon mégis félre­tette a hegedűt. A helyi Móricz Zsigmond Népi Kollégium nevelője, majd direktora lett. Később a bajai járási tanács művelődési osztályának élére került. Még harminc esztendős sem volt, amikor kinevezték a Sugovica-parti város József Attila Művelődési Központjának igazgatójává. Maholnap három évtizede vezeti ezt az intézményt, a jelek szerint kiválóan. A közelmúltban vette át a Mű­velődési Minisztériumban a szakma legrangosabb elismerését jelentő. Kiváló Népművelő kitüntetést. — Bánáti Tibornak hívják. Egyetlen emberöltővel ezélőtt az ipart legföljebb bőrfeldolgozó és szappanfőző üzemek képvisel­ték a hagyományos kézművesség mellett ezen a tájon. A lányok és asszonyok csak a húszas évek­ben vethették tűzbe parandzsái- kat, az arcukat eltakaró lószőr- fátylat. A 2-es számú taskenti cipő­gyárban ma kétezer-kétszázán dolgoznak, nyolcvanöt százalék­ban nők. A szovjet hatalom ide­jén felszabadult és egyenjogúvá vált asszonyok leszármazottai. Megvan a képzettségük, tisztsé­gük, beosztásuk is. Nő a pártbi­zottság titkára, minden osztályt nő vezet. Ez a rövidesen ötvenéves gyár korántsem valamiféle szenzáció Üzbegisztánban. Vannak sokkal híresebb és nagyobb szabású vál­lalatok: mint például a repülő- gépgyár, akadnak sokkal újahb textilüzemek, elektrokémiai kom­binátok, műtrágyagyárak, a világ élvonalába tartozik a gyapot ter­mesztésével összefüggő gépek előállítása, híres az érc- éá szén-, hidrogénbányászat stb. Léteznek jóval modernebb technikával föl­szerelt és szociális létesítmények­kel gazdagabban ellátott üzemek is. A cipőgyárra ugyanakkor gyak­ran hivatkoznak egy sor más üzemmel együtt, ahol életbe lé­pett az úgynevezett brigádel­számolási rendszer. Ez a kezdeményezés a haté­konyság növelésével, a minőség előtérbe állításával függ össze. Kiindulópont a munkafegyelem javítása, ami akkor érhető el igazán, ha belső átélésből és késztetésből fakad. Akarni kell pontosabban, odaadóbban dol­gozni. Ehhez pedig nélkülözhe­tetlen egyféle érdekeltség. Gyári pártmunkás mondta nem eléggé célravezető az ellen­őrzés, ha mindig valaki más felel azért a munkáért, amit a bri- gadtagpk végeznek. Eredménye­sebb a folyamat, ha közvetleneb­bül élik át és viselik termékükért a felelősséget azok, akik azt létrehozzák. Ügynevezett munkarészesedé­si számításokat dolgoztak ki, s a kollektíva ítéli meg, ki hogyan dolgozik: számontartja, hogy ki késik, vagy ki hiányzik. A köz­gazdászok nyilvánvalóbb vissza­csatolási rendszerről beszélnek: a teljesítmény érzékelhetőbben jelenik meg a keresetben. Mind­ez nem új dolog, a munka sze­rinti elosztáshoz tartozik, és — sok jel szerint — mindinkább előtérbe kerül a gyakorlatban. Az élet eközben változatos igé­nyekben, szükségletekben hallat magáról. A taskenti cipőgyár kapcsolatban áll az Ukrán Cipő­ipari Kutató Intézettel, s emel­lett tizenhárom fős tervező rész­leget tart fenn. Az idei eszten­dőre százötven modellt fogadott el a minősítő bizottság. Ezekből két és fél millió pár készül: női csizma, gyermeklábbeli, női és férfi cipő. Az alapanyag egy ré­sze Magyarországról származik. A taskentiek elégedettek az ide érkező műbőr minőségével. Szükségessé vált, hogy közvet­len kapcsolatot alakítsanak ki a forgalmazó kiskereskedelemmel is. Szállítási szerződést kötöttek a köztársasági GUM-áruházzal és további tíz üzlettel. Ez lehető­vé teszi, hogy gyorsabban rea­gálhassanak a fogyasztók észre­vételeire. A változások egyik legdöntőbb oka: az utóbbi időben munka­erőhiánnyal kell szembenézniük a vállalatoknak. Vagyis valami­képpen a szükség vezetett el egy újabb forma, a brigádelszámolá­si rendszer bevezetéséhez. Kide­rült, hogy a korábbi 70—80 sze­mélyes kollektíváknál vannak kisebb létszámú, ám sokkal job­ban dolgozó csoportok: 10—15 brigádtagot könnyebben hoz kö­zös nevezőre a közös érdekeltség, nagyobb a megértés, rugalma­sabban tudják egymást helyette­síteni. Az eredmény: huszonöt— harminc százalékkal növekedett a termelékenység. iNem maradt el a fizetések emelkedése sem. A kiegészítő jö­vedelmeket, prémiumokat, kü­lönböző pótlékokat a brigádta­nács osztja el. Az átlagkereset 180 rubel, de vannak, akik en­nek a kétszeresét viszik haza. Kedvezőek a tapasztalatok. Az idén már 70 százalékban ilyen rendszert alkalmaz a taskenti cipőgyár. Ám nem csupán itt, hanem más ipari üzemekben, ágazatokban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban is hódít az új brigádelszámolásí forma. Halász Ferenc — Hányadik kitüntetése ez? — A tizennegyedik... — Milyen volt harminc évvel ezelőtt, s milyen ma ez az intéz­mény? Érzékeltetné néhány szó­val? — Annak idején, amikor ide kerültem, egy elég jó, amatőr színtársulat, egy toálbozó és egy tánocsoport működött e falaik kö­zött Az ismeretterjesztés nagyon alacsony színvonalú volt, s elvét­ve ha rendeztek egy-egy kiállí­tást, zenei műsort. Azóta nem­csak a világ, Baja kulturális éle­te is sokat változott. Jelenleg máir huszonhét állandó csoport működik intézményünkben. Kö­zülük az idén ünnepelte negyed- százados fennállását a Duna Fo­tóklub és a hatvanfős Liszt Fe­renc Énekkar. Csaknem hetven tagija van (az óvodástól a fel­nőtt korosztályig) a neves Rud- nay Gyula Képzőművészeti Kör­nek. Büszkén állíthatom, hogy a megye legrégebbi társastáncklub­ja a miénk. Az említetteken kí­vül ifjúsági és diákcentrum, ze­nei óvoda, munkásakadémia, szo­cialista brigádvezetők fóruma, kü­lönböző szakkörök és klubok mű­ködnek e falak között. Hosszú a lista ma már... Háromszor nyer­tük el ai kiváló címet az elmúlt évek során, s a művelődési mi­niszter dicsérő oklevelet, illetve Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozott intézetünknek. — Véleménye szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkez­nie egy kiváló népművelőnek? — A legfontosabb, hogy sze­resse ezt a hivatást, olyannyira, hogy a sok buktató mellett tud­jon örülni a legapróbb sikerek­nek is. Jó szervezőkészsége le­gyen és kellő kitartása, művelt­sége, tájékozottsága. Bármilyen elkeserítő problémákba ütkö­zik nap mint nap, eltökélten higgyen abban, hogy lényegében egy értelmes, nagyszerű ügyet szolgál, talán mindez kicsit köz­helyszerűen hangzik, mégsem tudok mást mondani. Meggyőző­désem ugyanis, hogy csak teljes energiáival, már-már megszállott módon lehet kiváló szinten szol­gálni a kultúrát korunkban. — Amellett, hogy egy művelő­dési központot igazgat, szakfel­ügyelő, a népművelők megyei egyesületének elnöke, 1949 óta párttag, s harminc esztendeje tag­ja a városi tanács végrehajtó bi­zottságának is. Marad ideje egyáltalán a magánéletre? — Az utóbbi években már igen, mióta kialakult intézetünkben egy lelkes, összeforrott népműve­lői gárda, s mióta beláttam, hogy nem törvényszerű minden Idő­met e falak között tölteni ahhoz, hogy rendiben menjenek a dol­gok. Igen, vélt néhány vezetői fogás, amit talán kicsit későn tanultaim meg, szinte minden szer­vezői munkát magamra vállal­tam, s annyira le voltam terhel­ve, hogy egy időben a családi életem is hullámvölgybe került. — Hobbija? — Nagyon szeretek olvasni, és szenvedélyes könyvgyűjtő va­gyok. Régi szerelmemhez, a zené­hez sem .lettem hűtlen, s egyre inkább érdekel a képzőművészet is. Széles baráti köröm van, ré­gi osztálytársak, akikkel rend­szeresen találkozom, közös ö&z- szejöveteleket, kirándulásokat szervezünk... — Mindent egybevetve, boldog ember ön? — Én annak tartom magamat. Egyrészt azért, mart — ahogy em­lítettem — tudok örülni a legap­róbb sikereknek is a munkámban. Másrészt pedig, egy kicsit lokál- patrióta vagyok, aki úgy érzi, éle­tének ötvenhét esztendeje so­rán valamit sikerült tennie, ad­nia szülővárosának. A szülőváro­somnak, ahol naigyon sokan is­mernek. s én is szinte mindenkit ismerek, ahol rengeteg barátom él. Mi más ez, ha nem boldogság? Koloh Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom