Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1683. szeptember 88 • PETŐFI NÉPE • 5 BAJA NAGY SZÜLÖTTE : ■ . ' ‘ / . ' '. -.yV". , : A tábornok akadémikus* Baján, 1796. február 20-án szü­letett Mészáros Lázár, Mészáros János közbirtokos és megyei tisztviselő és a dalmát szárma­zású Piukovics Katalin gyerme­ke. Olvasott, művelt, az akkori­ban tilalmas francia felvilágo­sultak több művét könyvtárában őrző édesapja korán elhunyt, édesanyja sokat betegeskedett. A kis Lázit „a kies fekvésű, terje­delmes, népes” Katymáron plé­bános nagybátyjánál nevelték. A rokon elhalálozását követően szülővárosába vitték az akkor már árva gyereket. Önéletrajzá­ban keserűen emlékezik a bajai elemi iskolára. A szabadkai isko­la sem volt különb. Pécsett fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Baján élő bátyjá­hoz hazaköltözve jogi tanulmá­nyok helyett — mint Szokoly Viktor írta — „szorgalmasan ol­vasgatta az akkor megjelent, s a magyar nemes fölkelő sereg vezérletére vonatkozó könyveket, buzgón tanulmányozta a mér­tani, s a bajai kaszárnyában fegyverforgatás és lovaglásban • Ma tudományos emléküléssel és emléktábla-avatással emlékeznek Ba­ján Mészáros Lázárra, a szabadság* bare hadügyminiszterére. gyakorolván magát, oly szép elő­készületeket tett a katonai pályá­ra, hogy midőn az ország 1812- ben a francia háború szerencsés folytatásához megajánlotta se­gélyét, akkor Bács megye a ma­gyar lovas velitesekhez az akkor még csak tizenhat éves Mészá­ros Lázárt főhadnagyul válasz­totta meg.” Hamarosan véglegesítették. Szolgált Szlavóniában, az ural­kodó is fölfigyelt rá a Rákos me­zei gyakorlaton és a mostani Olaszországba helyezte a Ra- deczky huszárezredhez. Minde­nütt kereste az önképzési alkal­makat és ápolta a helyi lakosok­kal a jó kapcsolatot. Bárhová ju­tott a katonai pályáján gyorsan ezredesi rangig emelkedett fő­tiszt, megtanulta az ott élők nyel­vét. A szlovákul, szerbül, horvátul, törökül, olaszul jól beszélő kato­na közben „gondos figyelemmel kísérte külföldön azon célszerű gazdasági kezelést, mely körül­ményeinkhez alkalmazva, ha­zánkban is hasznot hozó lehetne”. A szederfa-ültetésről, a selyem- bogár-tenyésztésről, a lovakról írt könyvet, tanulmányt. A Ma­gyar Tudományos Akadémia 1845-ben, a Magyar Gazdasági Egyesület 1847-ben választotta tagjai sorába. 1848. április 18-án nevezte ki V. Ferdinánd magyar hadügymi­niszterré. Szülővárosában 1848. június 23-án „rendkívüli lelke­sedés között, egyhangúlag kép­viselővé választották. Az ország- gyűlésen mindig nagy érdeklődést keltettek beszédei, felszólalásai, noha egyik-másik állásfoglalását joggal bírálták a radikálisok, az ifjú forradalmárok. A „törvé­nyes út” védelmében állt ki, amíg lehetőséget látott a nemzet követeléseinek békés érvényesí­tésére, ennek ellenére a szabad­ságharc leverése után távollété­ben halálra ítélték a Törökor­szágba menekült tábornokot. Ké­sőbb Franciaországban próbált szerencsét, majd Angliában élt. 1853 augusztusában hajózott Amerikába. Gazdálkodott. Közelebb akarván kerülni ha­zájához, hat esztendő múltán Svájcban vállalt állást. Ütközben, az angliai Eywoodban érte a ha­lál. „Nincs senki a külföldön levő magyarok között, ki őt meg ne si­ratta volna”, írta sokak vélemé­nyét kifejezve Puky Miklós. —i —r Tallózás a világ filmtermésében ® Sophia Loren. A különböző országokban megjelenő lapokban, folyó­iratokban, magazinokban fo­lyamatosan hírt adnak a filmstúdiókban készülő pro­dukciókról. Ezekben tallózva készítettünk válogatást film­újdonságokból, amelyek kö­zül nem egy bizonyára eljut a magyar mozikba is. Henry Fonda utolsó filmje volt Az arany tónál, amelyben elő­ször játszott együtt leányával, Jane Fondával és egy másik vi­lágsztárral, Katherine Hep bűm­nél. A 72 esztendős színésznő az­óta újra a kamerák elé állt: An­thony Harvey rendezésében el­játszotta a Grace Quigley utolsó kimenője című film főszerepét. Partnere a tévéből nálunk is jól ismert Nick Nolte. Jurij Ozerov szovjet rendező, akinek a nevéhez a Felszabadí­tás és az olimpiai» filmek fűződ­nek, most a Csata Moszkvánál címmel forgatja legújabb film­jét. Nyilatkozata szerint „ez a film azoknak kíván emléket ál­lítani, akik a főváros falainál es­tek el”. Szovjet produkció az Egy állo­más kettőnek. Az ismert rende­ző, Eldar Rjazanov népszerű mű­vészeket választott filmje fősze­replőiül: Ljudmilla Gurcsenkót, Nyikita Mihalkovot, Nonna Mord-, jukovát, Oleg Bassziliasvilit. A drámaiságban és humorban bő­velkedő történetben különféle sorsú emberek kerülnek össze kényszerű várakozásban egy vi­déki állomáson. Két világhírű olasz színésznő új filmjéről is hírek érkeznek. Ernest Hemingway Akiért a ha­rang szól című regényét ismét megfilmesítik, s ebben Ingrid Bergman egykori szerepét Sophia Loren alakítja. Az évek óta nem fiimező Gina Lollobrigida a Sa- voyai Matilda története főszere­pében tér vissza a mozinézők elé. Elkészült a Csillagok háborúja és A birodalom visszavág folyta­tása. A jedi visszatérése, amely Han, Csuhákká, Luke, Leia her­cegnő és a többiek újabb ka­landjait meséli el ismét sok izga­lommal és érdekes trükkökkel. Főszereplők: Mark Hamill, Har­rison Ford, Carrie Fischer és Darth Vader alakítójaként David Prowse. Fentebb egy Hemingway-re- gény új megfilmesítéséről szól­tunk, ezúttal egy Hemingway- unoka új filmjéről számolunk be. Mariéi Hemingway játssza az Egyéni" győztes című sportté­májú film egyik főszerepét. A történet kerete az 1976-os és az 1980-as olimpia, középpontjában két versenyző barátsága, szerel­me és rivalizálása áll. Cyprian Kamii Norwid len­gyel költőről készít filmet Ignacy Gogolewsky rendező, aki a fő­szerepet is játssza A szentlélek háza című alkotásnak. Norwid 0 Ljudmila Gurcsenko az Egy állomás kettőnek című filmben. gyári munkásként tengette éle­tét, és 1877-ben egy Párizs mel­letti szegényházban hunyt el. Az éhség a címe annak az új amerikai filmnek, amely a Films című angol lap szerint „repedt tükörben mutat be egy különös világot”. Az érdekesnek ígérke­ző produkció rendezője Tony Scott, a nemzetközi szereplőgár­dában van Susan Sarandon, Da­vid Bowie, Catherine Deneuve. Harmadszor filmesitik meg Stefan Zaromski A hű folyó cí­mű elbeszélését, ezúttal Tadeusz Chimielewski rendező irányítá­sával. A főszereplők között van Olgierd Lukaszewicz és Franci- szék Peiczka, akik a legnépsze­rűbb lengyel színészek közé tar­toznak. A női főszerepet, Salomét Malgorzata Piezynska játssza. Kir Bulicsov és Rihard Vikto­rov, az ismert sci-fi író és ren­dező két kedvelt műfajt egyesí­tett Az üstökös című új filmjé­ben: az utópiát és a komédiát. Egy déli tengerparti fürdőhely homokjában olyan sűrűn feküsz- nek egymás mellett a nyaralók, mint szardíniák a dobozban. Az­tán egy pillanat múlva üres a strand. Mi történhetett? Szédítő sebességgel közeledik egy üstökös a földhöz .. . < E. M. <# Az egyéni győztes. A jobb szélen Mariéi Hemingway Bírálat a kritikáról Minden bizonnyal azóta lé­tezik műkritika, amióta mű­vészet, s valószínűleg kezdet­től polemizálnak jelentőségé­ről, hangvételéről, a megíté­lések módjáról, lehetőségeiről. „Aki tudja csinálja, aki nem tudja kritizálja”, hangoztatták (hangoztatják ma is) a mű­vészberkekben, amire az íté­szek egjl érzékletes példázattal válaszoltak (válaszolnak), mi­szerint „nem kell tudni to­jást tojni ahhoz, hogy megállapítsuk jó-e a rán­totta”. Persze mondani is fe­lesleges, hogy ha nem elítélő bírálattal, nem kifogásokat, hiányosságokat, taglalva, ha­nem elismerő, dicsérő vagy uram bocsá’ magasztaló han­gon szól a kritika, szó sincs vi­táról — mindenki elégedett. (Sajnos, nem túl gyakori ez a jelenség.) A türelmesebb emberek álláspontja, amely kétségtelenül a legközelebb áll az igazsághoz: „A legjobb kri­tikus az idő”. Igen, a legjobb kritikus va­lóban az idő, miközben a hal­hatatlanság örökfényű emel­vényére emel vagy a feledés­be söpör művészeket, .művé­szeteket — többnyire függet­lenül attól, hogy mennyire voltak népszerűek, mennyire istenítették vagy üldözték őket az adott kofban. — S ha ez így van, mi szükség a kritiká­ra? Mi a haszna, jelentősége? Egyáltalán érdemes-e toll- végre tűzni a kortárs művé­szeteket (illetve elolvasni, mérvadónak tekinteni a bírá­latokat), vetődik fel a kérdés, ami egyben újabb viták ki­indulópontja is. Nem áll szándékában azon­ban gordiusi csomót bogoz- gatni e sorok írójának. A fen­tieket mintegy megjegyzés­ként szántam néhány észrevé­tel elé... A kezdő, „szárnyaikat bon­togató” toliforgatók népes tá­bora panaszolja, hogy nem kap őszinte, orientáló kritikát — sem szóban sem írásban — hanem egyszerűen visszakül­dik a szerkesztőségek írásai­kat. Nem mondja senki, hogy tehetségtelenek, hogy felesle­ges minden erőfeszítésük a novellagyúrás vagy a versfa­ragás terén. Azt sem mondják, hogy nem reménytelenek, csak ilyen vagy olyan hiányosságai, hibái vannak zsenge írásaiknak. Sőt, az ígéretesnek látszó, csak még nem kiforrott tolltőrga- tók sem kapnak mást vissza­küldött anyagaik mellé, mint néhány sajnálkozó, elutasító szót. Szerencsésebbek azok, akik egy széles látókörű, jól felké­szült és jó szemű szakembert tudhatnak maguk mögött, amit számtalan — ma már közis­mert írók, költők által elmon­dott esettel — „pályaindító példával” lehetne alátámasz­tani. Hiszen az írás és vala­mennyi művészet — bár alap­vető követelménye a tehetség — végső soron szákma is, amelynek fogásai, törvénysze­rűségei elsajátíthatók. Kér­dés: vajon hány jó képességű tehetséges fiatal kallódik el az őszinte, szakszerű kritika, az útmutatás hiánya miatt? Há­nyán keserednek meg idejeko­rán, hányán fojtják vissza az önmegvalósítás, önkifejezés íráskényszerét, csupán részlet- problémák miatt? „Sok mindenre ráébredtem ecsetforgatás közben, ám sok mindenre csak későn, keserves erőfeszítések után. Ha a hi­báimra időben felhívja a fi­gyelmeket egy jóhiszemű szak­ember, kevesebbet zötyköíőd- tem volna mellékvágányokon. Ezért meggyőződésem, hogy az őszinte, kompetens kritika minden művésznek csak segít­het, még akkor is, ha kedvezőt­len rá, illetve a munkáira néz­ve, ha keményen és nem ép­pen szíivhezszólóan bíráló .. — vallotta Bács-Kiskun egyik legnevesebb festőművésze nemrég, lapunk hasábjain, a kritika hasznosságára utalva. Egyre bonyolultabb világ­ban élünk, egyre összetettebb, elvontabb irányvonalak, stí­lusok tűnnek fel a különböző művészeti ágakban — így a képzőművészetben is —, s ez a tendencia dilemmák sokasá­gának a melegágya. Gyakran megtorpanásra kényszerülnek tehát a művészek és fejlődésük, kibontakozásuk évekig elodá- zódhat őszinte, hozzáértő kri­tika híján. Sajnálatos jelenség, hogy napjainkban a kritikák egyre kevésbé nyíltak, lényegre ta­pintók. Az óvatoskodás, a visz- szafogottság, a köntörfalazás árnyékába húzódik megannyi egyébként szakavatott ítész. Kevés az értékorienitáló, köz­érthető, nyílt állásfoglalás. Pontosabban: sokkal kevesebb, mint amennyire a művészeknek a művészeteknek — már csak támpontként, viszonyítási alapként is — szükségük len­ne. Sajnálatos tapasztalat to­vábbá, hogy a kritika olykor protekción, jókomaságon hiz­lalt, semmitmondó blöffök mögé bújva lengeti kétes tisz­taságú rongyait. Az indokolat­lanul elnéző ítélet, a felhábo­rítóan személyeskedő hang­nem, a locsogó óvatoskodás, vagy a dilettantizmus káros hatásait felesleges hangsúlyoz­ni. Elgondolkodtató azonban, hogy sok esetben jól felkészült szakemberekről — irodalom- történészekről, művészettör­ténészekről, zeneesztétákról, stb. — is elmondható hason­ló... Pedig az őszinte, kompetens kritika jogos elvárás és jogos igény. A félremagyarázott, el­kendőzött vagy némán megtűrt hibák, hiányosságok épp olyan fékezői a fejlődésnek, a prog­resszivitásnak, mint az elmu­lasztott segítség — a tárgyila­gos, értő, nyílt kritika — a megtorpanások, szárnybontoga­tások időszakaiban. És nem­csak a művészetek, az élet megannyi területén . .. Koloh Elek KÉPERNYŐ Kaláka Hétvégeken minden ~ faluiban látni építkezésen dolgozó embe­reket. Egy-egy készülő családi háznál annyian sürögnek-forog- nak, mint olykor városi több­emeletes épületnél Nincs bélyeg­zőóra, senki sem rögzíti, hogy ki mikor érkezett éls miikor távozott, mégis kora reggeltől késő estig, ereje megleszítésévei hasznosít­ja magát mindenki. Kinéznék a rokonságból, a társaságból, aki lazsálna hozzátartozója, barátja, szomszédja, munkatársa otthon- teremtésében, írott rendeletelknél szigorúbb parancs: a falusi köz­vélemény követeli a tisztes helyt­állást. Évszázados hagyományai vannak az effajta összefogásnak, a kalákának. Erről készített filmet a szegedi tévéstúdió. Szép példákkal bizo­nyította dr. Varga Milhály szer­kesztő-rendező és Megyeri Valéria riporter a paraszti összetartozás továbbélését. A meggyőző képso­rok erőteljesem kicsengették a mások számára is ösztönző tanul­ságot: csak az érdekek hosszú távú, kölcsönös figyelembe véte­lével boldogulhat egyén és társa­dalom. A riportfilm tájékoztatott a mai kalákázás kényszerítő szük­ségességéről, újabb indítékairól. Nem titkolta: szervezettebb épí­tőanyag-ellátással megklönnyít- hetnék a családi házért nagy ál­dozatokat vállalók munkáját A kiszabott harminc perc kevés volt a falusi lakásépítkezés elmélyült az okozati összefüggéseket is fel­táró elemzéséhez, de így is elérte célját: oda kellett figyelni a mű­sorra, az ügyre. * * * Két jó műsor örvendeztetett csütörtökön. A kivirágzott nád­pálcában az volt a csodálatos, hogy a gyerekkori emlékek, a szü­lőfalu szépségei még az 1950-es évek sanyarú emlékeit is megszí­nesítették. Ágh István költő gye­rekkor-idézését történelemórán vetíttetném általános iskolások számára. A Nagyvizit-ben látszólag nem történik semmi. Kisébb-nagyohb betegségektől gyötörtek, aggódók és reménykedők múlatják idejü­ket egy kórteremben. A világtól elzárt közegben apró mozzana­tok is fontossá válhatnak. A hi­vatali pozícióra, vagyonra, élet­korra nem tekintő betegség meg­változtatja a fehér szoba lakói­nak korábbi státuszát. Nemcsak a civilruhát vetik le az ide ke­rülők, hanem igazi énjüket, a ko­rábban így-úgy éltakaró viselke­dési szokásokat is. Még jobban tetszett volna a Gyurkoviics Ti­bor hasonló című színművéből készült tévéjáték, ha egy árnya­lattal visszafogottabbak a „jópo­fa” figurák (Mária elsősorban). Mindenfajta művészet célja az emberi lényeg vizsgálata és fel­mutatása. Iskolai tanulmányaink­ból tudjuk, hogy az anyag visel­kedésének a törvényszerűségei különösen jól érzékelhetők, cél­tudatosan kialakított laboratóriu. mi körülmények között. A ma­gyar dráma új útjait több-keve­sebb sikerrel kutató író is egy­fajta kísérletet végzett Badari- val (Mensáros László), Cziegler- rel (Benkő Gyula), Fazekassal (Szilágyi Tibor) és a többiekkel: hogyan, viselkednek — viselke­dünk —, amikor csak a „nagyvi- zittőü” várhatjuk reményeink be­teljesedését, netán félelmeink igazolását. * » * Ismerem valamelyest a kalocsai érseki könyvtárat. Olvastam ér­tékeiről, bemutattam néhány rit­kaságát. A Híres magyar könyv­tárak sorozatban szombaton dél­után sugárzott műsor új informá­ciót adott számomra is. Szó és kép harmóniájának kö­szönhetően a rövidnek érzett mű­soridő éllenére is teljes képet kaptunk a közgyűjteményről. Az érdem mindenekelőtt dr. Németh G. Béla egyetemi tanár műsor­vezetőé, aki jól tudja, hogy a könyvtár nem holt kincsek hal­/ maza. A legrégibb kódexekből, több száz éves szakkönyvékből is a mának szóló üzenetet olvasott ki dr. Köveshegyi András fő­könyvtáros és dr. Gr a bits István kutató színvonalas közreműködé­sével. Czigány Tamás körültekin­tően, a történelmi folyamatossá­got is érzékeltetve, a könyvek tu­dás közvetítő funkcióját és esz­tétikai becsét hangsúlyozva ren­dezte a tanulságos szép, doku- mentumfiilmet. * * * Heltai András kitűnő riporter, de most mintha ő is meglepődött volna azon; a miniszter is ember, noha ennek „bizonyítása” volt A mi kis fórumunk célja. Többször is utalt — ha jó emlékszem — a köznapi emberekre, akik megle­pő mádon hasonlítanak a minisz­terhez. D,r. Mankója Infre jó partnernek bizonyult. Egy haj­szálnyit sem csökken a tekin­télye — sőt! —, ha megtudja or­szág-világ : diákkorában egyik­másik tárgyból puskázott. Abban sincs semmi különös, hogy jól zongorázik. Miért kellett volna álmélkodnunk azon, hogy az in­terjúalany nemcsak „miniszterül” tud. Várjuk az érdekes sorozat folytatását, kevesebb rácsodálko- zássai, még több természetesség­gel és dekorációs fórumközönség nélkül. Heltai Nándor jegyét! A kecskeméti Katona József Színház Szervezési Irodája és jegypénztára megkezdte a jegyek árusítását OKTÓBER HAVI ELŐADÁSAIRA. A bérleti előadások csökkenése miatt különösen fontos, hogy nézőink helyUket kellő időben előre biztosítsák. Pénztárunk nyitva: NAPONTA 10—13 ÉS 17—19 ÖRÄIG. Csoportos jegyigénylés és a Pártoló Tagsági Igazolvány megváltása — amely külön előnyöket biztosít — ugyanitt. ________________________________________________1751

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom