Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-30 / 231. szám

4 (i PETŐFI NÉPE • IMS. gceptember M HÁZUNK TÁJA A szőlőnek lelke van... — Apám 1919-ben került Ma­gyarországra. Szovjet-Oroszor- szágból. Az Izsák melletti Matyó­pusztán lett vincellér. Elmondása szerint már akkor voltaik szőlőter­mő részei a pusztaságnak. A nagy telepítési hullám a húszas évek végén, harmincas évek eleién in­dult. Ismertem olyan izsáki em­bert, aki egymaga hetvenöt hol­dat ültetett. Gyorsan terjedt a sár­fehér fajta, annak ellenére, hogy utána voltunk a „vízválasztó” év­nek, 1926-nak. Ekkoriban csapol­ták le ugyanis a Kolon-tavat, ami az éltető, alsó víztartó lékokat biz­tosította a homoki szőlőknek. Az átokcsatorna elvitte a vizet, de el­vitte a bort is. Legalább másfél méterrel lejjebb szállt a talajvíz. Bizony, csak nagy küzdelem árán tudtuk megállítani a vesszőt ezen a ritkás, futó homokon. Ráadásul a rákövetkező hét év igen száraz volt. A telepítés akkoriban itt — a gépesítés hiányában és a nagy szegénységben — a bányászmun­kához volt hasonlítható. A kisebb dombocskákat még csak elegyen­gették valahogy, talicskával elku- bikolták, vagy hegyhúzóval — ezt ma lóvontatású dózemak nevez­ném — szétterítették. Késő ősz­szel, vagy télen — amíg lehetett kint dolgozni — 70—80 centi mé­lyen, ásóval megforgattuk a talajt. Hogy ne vigye el a homokot a szél, szalmát kapáltunk a sorába, öt-hat évig bizony csak munka volt vele, hasznot nem hozott. Nyitottuk, metszettük, horoltuk, permeteztük, betakartuk, majd trágyáztuk. Ha hideg, ha meleg volt, dolgoztunk. A szőlő mindig ad munkát. Ha végre teremni, érni kezdett, figyel­tük, melyik, milyen termést hoz. Az izsákinak mondott sárfehér fajtával elejiben csak a nagyon szegények foglalkoztak. Ez hűsé­ges, biztosan termő fajta. Ha le­fagy is, a tőkefejből újra hajt. Ügy hívtuk, a szegények szőlője. A kicsit i§ tehetősebb gazdák már próbálkoztak jobb bort ter­mő fajtákká' is. Nem kellett fél­niük kudarc esetén sem az éhe­zéstől, sem a teljes eladósodástól. A kitanultabb, nagyobb pénzű, 15 —20 holdas termelők megfigyel­ték hogy ebben a ritka, laza ho­mokban az ezerjó inkább bír áll­ni, mint a sárfehér vagy a cété^vi — másnéven — pozsonyi fehér. A talpgyökereken él, és régebben a tó lecsanolása e'Ätt inkább akadt nedvesség, még száraz időben is. — Én azt mondom, hogy egy jó szőlősgazda személyesen ismerje minden tőkéjét. Tudja például, hogy melyiket, hogyan metssze. Mert ez a legfontosabb. „Megnézem, hogy metszed a szőlőt, és megmondom ki vagy!” — mondták az öregek. Ez a mun­ka nagy szakértelmet kíván, de az írástudatlan szegény nép is meg­tanulta. Ismerni kell a fajtákat, melyik milyen. A sárfehérnél pél­dául nem hagyunk csercsapot, ta­valyiról maradt hajtást. Csak az egyéves új vessző a jó. Rövid csapra és egy-két szemre metsszük. Nem szabad túlterhelni, mert megszakad, mint a siheder gyerek a 150 kilós búzás zsák alatt. A szőlőnek nem egy-két évig. ha­nem évtizedekig kell teremnie. Sajnos, vannak olyan gazdasá­gok, ahol — bár nagyon költsége­sen telepítenek — ezt elfelejtik. Itt. Matyóban nyolcvan-kilencven szőlőtermő család talált hazát. Rö­vid időn belül 100—120 holdat ül­tettek el. Ezek a szőlők aztán a sorozatos gazdacserék és az elöre­gedés folytán tönkrementek, ki­pusztultak. Ha ma megvan har­minc százalékuk, sokat mondok. . . A szövetkezet is inkább erdőt ül­tet a területre. Sajnálom ezt az árva homokot, jó borok termettek itt. Már az egy-két holdas gazda is arra tö­rekedett, hogy elszűrjön néhány hektót, mert ez némi biztonságot jelentett. A lehető legjobb házi- takarékpénztár volt. Nem minden­ki dicsekedhetett minőségi borral. Drága volt az egészséges, jó edény. Az apró, dohos hordóban pedig beteg lesz a bor. Tavaszra n^ol nem maradt csak pimpós, zavaros lőre... — Ahogy ezek a jó szőlők, úgy mi is megöregedtünk. Igaz. még tavaly is ültettem a ház mellé egy kicsit. Hozzám nőtt ez a Noé-ha- gyaték. Azt mondom, ez nem olyan mint a többi növény, a sző­lőnek valahogy lelke van ... Elmondta: Chrol Kálmán, az izsáki Sárfehér Tsz ellen­őrző bizottságának elnöke. Lejegyezte: Farkas P. József BORT ALMÁBÓL Sokan elégedetlenek a gyengébb minőségű al­máért kapott árral, ezértt, ha nem sajánlják a fá­radságot, készítsenek belőle bort. Első feladatunk, hogy az akna gondos megmosá- sa után távolítsuk el a sérült, beteg részeket. Ez­után a gyümölcs zúzása (esetleg megreszelése) kö­vetkezik, merít így az alma könnyebben sajtolható, s a lé gyorsabban válik szabaddá. Zúzás után azon­nal sajtolni kell az almát, mert éllenkeziő esetben a levegő hatására megbámul. Tíz liter asztali almabor eőállításához 14 kilo­gramm — édes, érett és kevésbé savanyú — alma, illetve 9 liter préselt gyümölcslé szükséges. Az így nyert almalevet 1,3 kilogramm cukorral dúsíthat­juk. Ha közepesen savanyú az almánk, úgy a tíz li­ter asztali almabor alapanyag-igénye már megvál­tozik, mert csak 12,4 kilogramm almára van szük­ségünk, melyből 8 liter gyümölcslevet sajtolhatunk. Ekkor növelni kell a felhasználandó cukor meny- nyiségét is, mert ebben az esetben 1,4 kilogramm cukor szükséges. Mielőtt a gyümölcslevet demizsonba öntenénk, adjuk hozzá a szükséges fajélesztőt. Jó hatású ké­szítmény az ABOFERM fajéleszítő. Az ABOFERM fajélesztct a Mlcroferm Cihemiia, azaz az abonyi József Attila Tsz Biológiai és Kémiai Szolgáltató Ágazata (1502 Budapest, Pf. 162.) gyártja, s a Ve­tőmag Vállalat Ellátó Központja forgalmazza a Ve­tőmag Vállalat mintaboltjain keresztül. A gyümölcslé beoltásakor úgy járunk el, hogy öt liter préselt levet 15 percig forralunk, hogy a káros élesztőket, illetve penészeiket elpusztítsuk.' Ügyel­jünk arra, hogy az üveg alján üledék ne maradjon, (mert ez tartalmazza az élesztő zömét. Az így be­oltott mustot tiszta, rozsdamentes fémkanállal meg­keverjük, s újra letakarjuk, majd szobahőmérsék­leten tartjuk. A kiforrallt és beoltott gyümölcslé néhány nap múlva erjedésinek indul, ez lesz az anyaélesztő. Ez csak akkor használható fel, ha már hevesen, zajo­san erjed, vagy keveréskor erősen pezseg, habzik. Továbboltás előtt az anyaélesztőt jól keverjük fel, és azonnal oltsuk be vele a mustot (akár öt hekto­liter mennyiségű is lehet). Kisebb tételek esetén az az anyaélesztőt arányosan osszuk el, 100 literen­ként 1—1 liter, illetve 10 literenként 0,1—0,1 liter anyaélesztőt adjunk. A zajos erjedés a környezet hőmérsékletétől füg­gően 2—4 hétig tart. A folyadék felszínén ilyenkor hab keletkezik, s a fejlődő széndioxid gáz formájá­ban eltávozik. A demizson száját kotyogóval kell lezárni! Az utóerjedés során még körülbelül 2—4 hétig a bor lassabban erjed. Amikor az erjedés be­fejeződött, az ilyenkor már nem sistergő bor a fel­színétől lefelé tisztulni kezd. Etakor az edényt szí­nültig töltsük fel. A tisztulás körülbelül 2—4 hétig tart. i Mihe.yt az élesztő leülepedett, s a bor felette tisz­ta. hozzáfoghatunk a fejtéshez. A kétszer lefejtett almabort tiszta palackokban, dugóval vagy celo­fánnal lezárva a pincében tárolhatjuk. ÜLTESSÜNK GYÜMÖLCSFÁT! Jonnee A Jonnee egy külföldi jonatán-rügymutáció. A jonatán 1800-ban az egyesült államokbeli Wood- stockban egy almafajta véletlen magoncaként „lát­ta rneg a napvilágot”. Értékét Jonatlhán Hasbrouck ismerte fel. Róla nevezték el később. A most be­mutatott mutációja korán és valamiivei jobban szí- neződik, mint az alapfajta. Fája középerős növe­kedésű, a betegségekre viszont megfelelő kondíció esetén kevésbé érzékeny. Gyümölcse eltarthatóbb, mint rügymutációs társaié. Űj gombaölő szer Az almástermésűeknél a varasodás és a liszthar- m&t, a csonthéjasoknál a moníliás megbetegedés, a szőlőben a sízőlölásztiharmat, a ribiszkében, és a köszmétében az amerikai lisztharmat Okoz évről évre súlyos veszteségeket. A károk megelőzésére ajánlja a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiád Köz­pontja a magyar-amerikai együttműködésben itt­hon is gyártott új gombaölő szert, a Rubigan 12 EC-t. A készítmény a felsorolt valamennyi betegség el­len kiváló hatást nyújt. Alkalmazása különösen az almások védelmében jelentős, mivel mindkét igen veszélyes betegség ellen védi a fákat. Így neon kell kétféle gambaölő szert használni és csökkenthetők a környezeti ártalmak, valamint a költségek. összeállította: Czauner Péter Veszteség után nyereség a kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezetben A kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet részé­re rosszul kezdődött az idei esztendő. Szabó Ernő elnök elmondta, hogy rendkívül sok gonddal kel­lett megküzdeniük az év első három hónapjában. Lakásépíitési tervük végrehajtása veszélyben for. gobt, a különböző anyagok — ajtólapok, vízvezeték- szerelési anyagok, szőnyegpadló stíb. — hiánya miatt 38 lakást nem tudtak átadni határidőre. Március végéiig ezek miatt 1 millió 658 forinitra kerekedett a veszteségük. A második negyedéviben, amikor már sikeresebben szerezték be az anyagokat, megfor­dult a helyzet és június végén már 1 millió 658 forintos nyereségről beszélhettek. Termelési tervü­ket 102 százalékra, teljesítették, árbevételük pedig '23 millió 895 ezer forint volt. Késfve ugyan, de si­került a félév végéig 19 lakást átádniok, 19-et pedig hamarosan befejeznek. — Hogyan ,vált be a iNo-fines ^technológia1 — Nem bantuik meg, hogy három évvel ezelőtt rátértünk erre az öntöttfoétonos építkezési mód­szerre — hangsúlyozta az elnök. — Azóta Kiskun­félegyházán már 329 ilyen lakásban, liatanialk, s tu­domásunk szerint tulajdonosaik elégedettek. A mór említett 38 otthonon kívül év végéig még 38-at adunk át bétaöltözésre. A Móravórosban már elké­szültek egy újabb 19 lakásos ház alapjai. Az öntés­re — vagyis az épület felépítésére — a jövő év első felében kerül sor. Sajnos, még nem tudjuk, hogy hol fogunk a továbbiakban építeni többszintes házakat, mert ezen a részen már nincs megfelelő terület. Szövetkezetünk egyébként vállalkozásba is kez­dett a No-fimes-szal. Első féléves eredményeink le­hetővé tették, hogy saját beruházással is építsünk ezzel a technológiával egy kétszintes, hatlakásos sorházat. Értékesítésére a jövő év első felében ke­rül sor. — Tudomásom szerint Kecskeméten is dolgoznak ezzel la módszerrel. i — Két évvel ezelőtt kezdtük meg a felsőszéktói lakótelepen a kétszintes félkész házak építését. A múlt év végéig 28-at adtunk át az építtetőknek az idén pedig tizenkettőt. Most folynak a tárgyalások a kecskeméti1 ÉPSZISZ lakásszolgáItató irodájá­val, s úgy tűnik, jövőre ismét lesz munkánk a me­gyeszékhelyen. — Mivel foglalkoztak a lakásépítésen kívül az idén? — Termelésünk mintegy 60—65 százalékát teszi ki a No-fines technológiás lakásépítés. Kapacitá­sunk többi részét közületek kötötték le. Szeptem­ber elején adtuk át az áfész baromfifeldolgozó üzemének kétszintes szociális épületét. A MÁV-nak nyolc lakást újítottunk fel, dolgoztunk a József Attila Általános Iskolában, a Kállai Éva leánykol­légiumban és PáLmonos+orán jelenleg is az általá­nos iskola, bővítésén fáradozunk. Építkezéseink egy részénél megtettük a téliesí- tési előkészületeket. Ily módon akkor is tudunk dol­gozni, ha az időjárás nem teszi lehetővé a szabad­ban végzendő munkát — mondta befejezésül Szabó Ernő elnök. O. L. » Sä • A bal oldali ház 19 lakását már átadták, a jobb oldali épületbe is hamarosan beköltözhetnek a lakók. (Opauszky László felvétele) ENGEDÉLYEZTÉK, KÉSZÜL Á NULLSZÉRIA Lesz-e kalocsai hőtárolós kályha? Igen vagy nem? A Petőfi Népe 1982. március 24-én írt róla: a Kalocsai Fém- és Villamosipari Vállalat (akkor még AFIT) hőtárolós villamos kályhák gyártásával akar foglal­kozni. Ám csakhamar kiderült, az elképzelések megvalósítása akadályokba ütközik. Ezekről Ko­vács László főmérnök tájékoztatta lapunk olvasóit. — A legnagyobb gond az — mondta másfél évvel ezelőtt a fő­mérnök —, hogy a villamos háló­zatok teherbíró-képessége nem megfelelő. Itt van Déldául a mi városunk, Kalocsa. Olajtüzelésről gazdaságosabb fűtési módra aka­runk áttérni. Földgáz a városban nincs, ki tudja lesz-e, és mikor? Szén? A lakótelepeken, az emele­tes házakban élők hol tudnák tá­rolni a tüzelőt, felaprítani a gyűj­tést? Marad a villamos energia, az éjszakai árammal működő, gazdaságos, tiszta, kényelmes fű­tési mód. Csakhogy tudja, mii tör­ténne, ha egyik napról a másikra több száz, vagy több ezer villa­mos kályhát rákötnének a hálózat­ra? A túlterhelést a vezetékek még rövH ideig sem bírnák, s egykettőre áram nélkül maradna a város. Ez volt tehát a kályhák haszno­sítását, felhasználását akadályozó, korlátozó tényező. De magánál a gyártásnál is jelentkezett akadály. A hőtárolós kályha „lelkét”, a csőfűtőtestet a Pápai Elekther- max gyár svéd acél felhasználá­sával készíti. Kalocsán úgy gon­dolták, a csőfűtőtestet Pápáról szerzik be, ám kiderült, amennyit az Elekthermax gyárt az import- igényes részegységből, azt mind a saját kályháiba építi be. — Ezek után feladják? — kér­deztük végül a főmérnököt. A válasz így hangzott: — Még nem vagyunk elegendő információ birtokában. A piacku­tatást, és a lehetőségek feltárását tovább folytatjuk. De nemsokára döntünk: vagy elvetjük a tervet. vagy megkezdjük a hőtárolós vil­lamos kályhák. gyártását. Keresik, megvennék Kalocsa, 1983. szeptember 21. Pánczél Balázs, a Fém- és Villa- mosipari Vállalat igazgatója azon­nal a lényegre tér. — Megkaptuk a gyártási enge­délyt! — újságolja. — Készül a 25 darabos nullszéria, s jövőre ezer hőtárolós kályhát gyártunk. A részletek felől ezúttal is Ko­vács Lászlónál érdeklődöm. A fő­mérnök dossziét tesz maga elé, én a másfél éve megjelent cikket. Az újságcikk kérdez — a dosszié vá­laszol? — Sajnos, nem mindenre — is­meri be a műszaki vezető. — Ami a villamos vezetékek, transzformá­torok teherbíró-képességét illeti, ezen a téren semmi sem változott. Ez nem csupán kalocsai, nem is csak Bács-Kiskun megyei problé­ma. A népgazdaság anyagi lehető­ségei szűkösek ahhoz, hogy rövid idő alatt gyökeresen megváltozzon a helyzet. így h*t nem ritka az olyan eset, amikor az áramszol­gáltató vállalat kénytelen megta­gadni a bekötési engedélyt a hő­tárolós kályhát vásárolni szándé­kozó lakástulajdonostól. A keres­let ennek ellenére — legalábbis egyelőre — igen élénk. Kőlap és kerámia Márpedig ha van fogyasztói igény, érdemes a dologgal foglal­kozni — vélekednek a kalocsaiak. Különösen akkor, ha olyan kály­hák készítésére vállalkoznak, amelyek magasabb esztétikai igényt is kielégítenek, s egyfajta választékbővítést jelentenek az Elekthermax és a Kőbányai Por- celánárugyár kandallóihoz képest. — Ügy gondoltuk, hogy a fém­lemez borítású típus mellett jól értékesíthető a kőlap fedésű és a kerámia burkolatú kandalló. El­készítettünk néhány mintadarabot és szakvéleményt kértünk a Ma­gyar Eelektrotechnikai Ellenőrző Intézettől és a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézettől. Meg kell mondjam, az első próbálkozásunk nem volt sikeres, a kályhák egyes műszaki paraméterei elmaradtak a kívánalomtól. Ám a hibákat ki­javítottuk, és a MEEI 1982. de­cemberében élet- és vagyonbizton­sági, valamint energetikai szem­pontból is megfelelőnek minősí­tette a termékeinket. Fél évvel ké­sőbb megkaptuk az Állami Ener­getikai és Energia-biztonságtech­nikai Felügyelettől a gyártási en­gedélyt. Egyezséget kötöttek Eközben — az idén áprilisban — megbeszélésre gyűltek össze az Ipari Minisztériumban a hőtáro­lós kályha gyártásában érdekel­tek. Ott voltak a Magyar Villa­mosművek Tröszt, a Belkereske­delmi Minisztérium, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság és természetesen a három gyártó: az Elekthermax, a Kőbányai Porce- lánárugyár és a Kalocsai Fém- és Villamosipari Vállalat képviselői. A résztvevők között egyezség szü­letett: senki sem emelt kifogást az ellen, hogy Kalocsa évenként 2000 darab hőtárolós villamos kandallót gyártson. S ez lehetne akár a történet boldog vége i« ha nem kívánkoz­na ide a még eddig megválaszo­latlan kérdés: — Honnan veszi ehhez a kalo­csai vállalat a létfontosságú alkat­részt, a csőfűtőtestet? — Pápáról — bizakodik a fő­mérnök. — A napokban felkeres­sük az Elekthermax igazgatóját, s az előjelek azt mutatják, meg tu­dunk majd állapodni abban, hogy a jövő évi — egyelőre csak ezer kályha elkészítésé"»! számolunk — csőfűtőtest-igényünket a pápai gyár elégítse ki. Íme, ez történt másfél év alatt, ami pedig a jövőt illeti: árusítani akarja a kalocsai kályhát a MA­GÉV, a szegedi VIDIA és termé­szetesen a helybeli Duna Áruház. Sitkéi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom