Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-30 / 231. szám
ms. szeptember 30 9 PETŐFI NÉPE • S VENDÉG VOLT A L’HUMANITÉ FESZTIVÁLJÁN '&k?< 1 W*s / W m&- m' >-X/ «r " äü&» 'S' * /£ #91 A Népszabadság szeptember 10-i száma arról tudósította az olvasókat, hogy Courneuve-ben, Párizs nagy kiterjedésű városi parkjában megkezdődött a L’Hu- manité — a Francia Kommunista Párt lapjának — hagyományos, nemzetközi fesztiválja. A magyar delegációt Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője vezette. A fesztiválon a magyar színeket a KISZ Rajkózenekara, a Győri Balett, a Pinocchio akrobatacsoport és Pólyák Ferenc fafaragó népművész képviselte. Megcsodált baltacsapások ** A fotó, mely Pólyák Ferencet örökítette meg fafaragás közben, a L’Humanité hasábjain jelent meg a közelmúltban. Az elmúlt évtizedben sokfelé megcsodálták már Pólyák Ferenc baltacsapásait, ahogy hatalmas fatönkökből, az emberek szeme láttára parasztfejeket, női alakokat varázsol. Az ország megannyi részén bemutatta tudományát, sőt „ibaltázott" a Szovjetunióiban, Kubában (a VIT-en), Jugoszláviában ... Ha megkezdődik a turistaidény, a bugaci csárdánál villogtatja fejszéit, a bel- és külföldi vendégek nem kis ámulatára. Paratszembemek vallja magát és amatőr népi fa- sZobrásznak. Matkóípusztán él, egy százéves, vertfaLú, nádtetős tanyában. — Három nap alatt három nagyméretű parasztfejet és egy női portrét faragtam Párizsban — meséli. — Hatalmas emlber- gyűrűben dolgoztam szinte végig, állítólag úgy kétszázezren voltak kíváncsiak a magyar pavilonra, s arra, hogy mit ügyködöm ___ — Mi lett a szobrok isorsa? , — A legnagyobbat a Francia Kommunista Pártnak ajándékoztuk, egy másikat pedig a párizsi magyar nagykövetségen állították fel. Két alkotásom Arcueil- be, Kecskemét testvérvárosába került. Találkoztam ugyanis a fesztiválon Marcell Tritonnal, Arcueil polgármesterével, aki nagyon megörült, amikor megtudta, hogy kecskeméti illetőségű vagyok, és lelkesen emlegette, milyen nagyszerű összefonódás; a testvériség milyen érzékletes jelképe számukra az, hogy ezután városuk parkját francia fából faragott, magyar embert ábrázoló portrék díszítik, amelyeket kun szobrász készített francia földön ... — Harmincnyolc éve él e homokpusztán. Állatokat nevel, földet művel.. . Milyen érzés volt e tanyasi életformából egy olyan patinás világvárosba csöppenni, mimt amilyen Párizs? — Hát... Megnéztem a francia főváros nevezetességeit, az Operát, a Notre Dame-ot, a Louvre-1, a Diadalívet, az Eiffel- tornyot... és nagyon kicsinek éreztem magamat. Ámuldoztam a sok csodálatos dolog láttán. Azután lassan „feloldódtam”, különösen. amikor láttam, hogy az ottani emberek meg azon ámuldoznak, amit én tudok. — Szívesen forgatja baltáit nagyközönség előtt? — Tudom, hogy az emberek nemcsak a műalkotásokra kíváncsiak, hanem a műhelytitkokra is. Érdekli őket, hogyan készül a szobor, ám legtöbbjük soha nem jut el műtermékbe. Én megmutatom nekik a fogásokat, megmutatom, micsoda erőfeszítést, micsoda kínt jelent megmunkálni a fát, s hogy hogyan szépül a rönk a csapások alatt... A faszobrászok legtöbbje ma már gépekkel dolgozik. Én maradtam mindvégig a baltáknál, ami hihetetlen fizikai megterhelést jelent. A francia televízió fél is vette, hogyan dolgozom. — Gyakran hallani olyan véleményt képzőművész berkekben, s a kritikusok körében is, hogy Pólyák ,Ferencnek nem a szobrai érdekesek, hanem ahogyan faragja őket. Vagyis nem a művészete, a technikája érdemel figyelmet. — Igen, tudom. Többen vitatják, művészet-e, amit csinálok. Azt mondják, nem sokat fejlődtem az utóbbi másfél évtizedben ... Tudja mit? Azt mondanak, amit akarnak. Nekem ez az életformám. Én így érzem jól magam, parasztemberként, itt kint a tanyán, s a paraszti munka mellett faragok, ami ma már elválaszthatatlan az életemtől. Ha felemelem a baltát, azt azért teszem, hogy elmondjam a a véleményemet erről a világról, erről a vidékről... S az arcokról, amelyeket baltámmal „világra segítek” a farönkök vastag kérge alól, talán leolvasható, hogyan érzek, hogyan gondolkodom. Van, aki ezt észreveszi, van, aki nem. Több mint száz önálló kiállításom volt eddig, s nem egy neves szobrászművésszel találkoztam, aki őszintén megrázta a kezem a munkáimat látván. Persze végül is az idő dönti majd el, hogy valóban értékesek-e. — A l’Humanité nemzetközi fesztiválján mindenesetre sikert arattak. — Igen. Többen is meg akarták vásárolni ott, helyben a szobraimat. Ezen kívül több külföldi meghívást kaptam, s valószínűleg jövőre ismét francia földre utazom. Vagy Spanyolországba. Még nem döntöttem . .. Koloh Elek KATONÁKNAK IS HEGEDÜLT A FRONTON Emlékezés David Ojsztrahra A vonó mestere 1908. szeptember 30-án született Ogyesszában. Többször járt hazánkban, s egyes koncertjei Ojszt- rah-fesztiválnak számítottak. Szülővárosában Pjotr Stoliarskij volt a mestere. ötéves korától tanította hegedülni és brá- csázni. Utóbb Ojsztrah elvégezte a moszkvai konzervatóriumot. Együtt tanult barátjával, Nathaniel Milsteinnel. Még növendék korában szólistája lett egy szimfonikus zenekarnak, 1927-ben már ünnepelték, sőt Glazunov, a zeneszerző is felajánlotta neki néhány kompozícióját bemutatásra. Le- ningrádban 1928-ban, Moszkvában egy évvel később volt az első szólóestje. Amikor kitört a II. világháború, David Ojsztrah is jelentkezett szolgálatra. Erről Budapesten így nyilatkozott: — A fronton hegedültem a Ilonáknak, akik szívesen hallgatják játékomat és lelkesen fogadtak. De játszottam sebesülteknek kötözőhelyeken és hadikórházakban. Megrázó emlékeim vannak minderről. Koncer. teztem Leningrádban is ... n- '--♦rom ideién. Virtuóz volt, aki lágy tónusával vagy férfias vonóvezetésével egyaránt gyönyörködtette a hallgatóságát. Külön stílust képviselt a hegedülés- ben. Barokk, romantikus és modern zenét egyaránt egyéni színezésben tudott megszólaltatni. Karmesteri tevékenysége is mindig sikerrel járt. David Ojsztrah sok kitüntetésben részesült. 1934-ben népművész lett, 1080-ban Lenin-díias. A római Accademia Nazio- nale di Santa Cecilia tiszteletbeli tagjává választotta. ahogy az angol Royal Academy of Music is. Budapesten díszdoktorrá avatták, ugyanígy a Cambridge-i egyetemen. Mint tanár is kiváló volt. ö oktatta a moszkvai konzervatóriumban hozzá méltó tehetségű fiát, Igor Davi- dovics Ojsztrahot. Magánemberként főleg a sakkozás és az írás érdekelte. Számos tanulmánya jelent meg és kiadta önéletrajzi jegyzeteit, valamint „Beszélgetések Igor Ojsztrahhal” című kötetét. Stradivari-hege- dűn játszott. Nem törekedett önfitogtatásra, külsőséges hatásvadászatra, hanem sallangoktól mentesen, természetes közvetlenséggel, muzsikált. 1974. október 24-én hunyt el Amsterdamban. Most lenne 75 esztendős. K. K. 4 v MWW fóg|gg|||gj H jgggsí I | Gazdag őszi program Dunavecsén Beszélgetés politikusokkal Hagyomány Dunavecsén, hogy a nagyközség közművelődését koordináló Petőfi Sándor Művelődési Ház évadikezdéskor szórólapokon és plakátokon nyilvánosságra hozza műsortervét. Nem napra, órára kidolgozott elképzelés ez, inkább vázlat arról, mi alapján szervezik a következő évadot. Nem tudunk részletesen szólni a több tucat címet fölsorakoztató tervről. Arról írunk csak, milyen újszerű programot ígérnek a „menü” összeállítói. Ebben az évadban is rendeznek hagyományos programokat: lesz kabaré, nótaest és pódinmmű- sor, felnőtteknek és gyermekeknek szóló rendezvény egyaránt. Havonta váltják egymást a kiállítások. Szeptemberben a kiskőrösi Városi Tanács „Petőfi a képzőművészetben” című pályázatának legjobb alkotásai mutatkoznak be. Októberben Hajós Éva festőművész képeiben gyönyörködhetnek az érdeklődők. Novemberben — a Ludas Matyi vezető karikaturistájának, Brenner Györgynek a rajzai kerülnek falra, majd decemberben a magyar származású. Monacóban élő világhírű festőművész, Riez A. Béla festményeit isimerhetik meg a dunavecseiek. A Duna-parti nagyközségben népszerűek a politikai rendezvények. A rendszeres ankétok, viták látogatóinak aktivitása bizonyítja ezt. Az újkeletű, dicséretes szokást ismerve szervezik a „Beszélgetések...” című ankétsorozatot. 1983—84-ben — a közönség „beszélgetőpartnerei” között lesz — többek között — Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, Hetényi István pénzügyminiszter, Eleki János, a TOT főtitkára és Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője. Üj előadásfüzér a „História”. A szerkesztők azt kívánják elérni, hogy az érdeklődő közönség a modern történeti kutatások eredményeinek ismeretében alakítsa ki (vagy át) történelemképét, szemléletét. Előadók 1983-ibarK dr. Zolnay László középkori-régész, Laczkó Géza, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos fcmunkatársa, valamint Száraz György író. Tovább folytatódik a községből elszármazott — a közéletben tevékenykedő — személyiségek előadásainak fórumot kínáló „Vecseiek pódiuma”, valamint a „Hírős orvosok” sorozat. Érdeklődésre tarthat számot, hogy ismét rendeznek akciós vásárokat, börzéket. A dunaújvárosi kereskedelmi vállalat például november elején rendezi meg gyermek- és konyhabútor-, valamint lakás. felszerelésidikk-vásárát. Árusítanak könyvet és folyamatosan üzemel a hirdetésfelvevő, az utazás- és színházbusz-szervező szolgálat. Á. I. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Nagyszerű, új feladatok előtt Ezekben a napokban hazánkban, megyénkben, városainkban, községeinkben kék- és vörösnyakkendős pajtások emlékeznek meg a csapatzászló ünnepéről, a mozgalmi esztendőt megnyitva. Több levelet kaptunk, amelyben arról értesítik az úttörőtudósítók a rovatot, hogy nagyszabású kirándulás, akadályverseny, közös túra teszi majd számukra emlékezetessé ezt az eseményt, örvendetesen sokan jelezték, hogy a továbbiakban is folyamatosan tudósítanak majd a náluk folyó munkáról, mindarról, amiből a többiek is tanulhatnak. Szívesen fogadjuk az új és a régi tudósítók beszámolóit. Tudósítónk jelenti Érdekes eseményről kaptunk hírt a Kecskemét-matkói általános iskolából. A gyerekek arról számolnak be, hogy patronálóik, a MALÉV TV—154-es brigádjának tagjai az idén kirándulásra hívták meg az iskola legszorgalmasabb kisdiákjait, legaktívabb szülőit és a pedagógusokat. A vendéglátás mellett egy páratlan lehetőség várt rájuk: MA- LÉV-busszal a dunakeszi repülőtérre mentek . . . nézelődni. Az igazi meglepetés ezután jött: a vállalkozó kedvűek beülhettek egy gépbe, és csakhamar a levegőbe emelkedtek! Nagyszerű élmény volt, felejthetetlen! — így szólnak a levél sorai. A címe még titok Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt fejtörő helyes megfejtése: VERNE. (A nevek: Viktória, Erzsébet, Romulusz, Napóleon, Esz- tella.) A helyes megfejtést beküldők közül sorsoltuk ki a következők nevét, akiknek könyv- jutalmat postáztunk: Hegedűs Andrea, Pálmonostora; ifj. Dienes Imre, Ágasegyháza; Csőke Melinda, Tiszakécske; Dömötör Gábor, Nemesnádudvar; Horváth Erika, Kiskőrös; Facskó Péter, Dávod; Nagy Piroska, Gátér; Csúcs Hajnalka, Bácsborsód; Apró Zoltán, Katymár, Vincze Gábor, Kiskunhalas. M 1 H / A L Y A L B E R T M / A R T 0 N D / A N 1 E L G Y Ö R G Y A L A D / A R Most ismét nevekkel kell ügyeskednetek: az itt látható hat fiúnevet csúsztassátok vízszintes irányban jobbra és balra, míg egy leánynevet kaptok megfejtésül. Ezt a nevet kérjük beküldeni levelezőlapon, október 15-ig, szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76. —. A címoldalra most Is írjátok rá: Űttörőrejtvény. A helyes megfejtők között tíz könyvet sorsolunk ki. A meghívás a kecskeméti Petőfi iskolából érkezett, a 8. a. osztályosok kívánságaként tolmácsolta Tóth Dezsőné tanárnő: újságot szeretnének csinálni! Ebből az útitörőcsapatból <my- nyi kezdeményezés, annyi ötlet, győzelem a tanulmányi és sport- versenyeken „jörtt ki” —, hogy a legmerészebb Őrületükön sem szabad csodálkozni, mert azt minden bizonnyal hamar megvalósítják. Szóval, most új ságcsinálásra adták a fejüket, felbuzdulva a megyében már esztendők óta létező, csiapat-, raj- és. őrsi újságok példáján. A nyolcadikosokból álló szerkesztő bizottság első ülésére szólt a meghívás, hogy számos elképzelésüket valahogyan keretbe foglaljuk. Tóth tanárnő, tíz lány és két fiú érkezett a megbeszélésre, és nyomban felparázslott a vita az újság címe körül. Röpködtek a megjegyzések, a megszokott és a merőben újszerű címek, javaslatok. Végül két lehetőséget hagytak meg ezek közül választottak. (Hogy mit, ez még titok — az első példány megjelenésékor visszatérünk rá.) , — Ki készítse a grafikákat? — törte a fejét Görög Erika, Hiszen a lapnak állandó rovatai lesznek, a változóikról nem is szólva. Röpköditek a nevek, lehetőségek, csak abban voltak bizonyosak, hogy nagyon ötletesnék, „beszédesnek” kell lenni minden fejrésznek. Szinte valámánnyiülknek akadt jól rajzoló ismerőse, rokona — ilyenformán ez a feladat megoldottnak tekánrUhető. Raffai Barbara a folyamatos könyvismertetéshez ragaszkodott Karácsonyi Klári pedig ahhoz. hogy közöljenek slágerlistát! — Hogyan gyűjtsük össze a cikkeket? — tűnődtek —, hiszen ha egy valakit kijelölünk, hogy szedje össze, az nem jó, mert nem ismeri mindenki személyesen ebben a nagylétszámú iskolában ... Megállapodtak tehát abban, hogy egy SAJTÓLÁDA feliratú, iskolájuk színéhez igazodó sárga dobozt helyednek el a folyosón, hadéi dobhassa ide minden ifjú költő, rajzoló, rejtvényszerkesztő az írásait. — Milyen időközönként jelenjen meg a lap? — kicsit meg is hökkentek ettől a kérdéstől. Havonta ... talán. Tóth Dezsőné tanárnő szerint jó lenne megírni az elsőt november 7-re. — Kell vers! — szögezték le, olyan, amit mi írunk! Török Kriszta vállalkozott arra, hogy a negyedikes korában írt verseit megkeresi, hátha megfelelnek. Széki Mirella pályázat hirdetését javasolja, legyen az első címe: Táborozási élményeim. Lelkesen helyeselnek valamennyien! — Adjunk hírt az évfordulókról — véli Farkas Claudia. — Folyamatosan közöljünk matematikai fejtörőket — véli a két fiú, Kellermann Péter és Bélley Csongor. iNincsenék hí jával az elképzeléseknek, ötleteknek. Ezekben a napokban pedig kiraknak egy hirdetést a faliújságra, amelyen az iskola valamennyi tanulójától egy kilónyi újságpapírt kérnek, hogy azt a MÉH-nek adva „indulótőkéjük” legyen, hiszen kiadásaikat is fedezniük kell majd. A VILÁGÍTÓ HAL OLASZ NEPMESE Volt egyszer egy öregember, a fiai korán elhaltak, a feleségével tengette életét, de ő is öreg és beteges volt. Mindennap eljárt az erdőbe fát szedni, a rozsét eladta, hogy kenyeret vehessen, legyen legalább mit enni. Egyik nap, amikor ment az erdőben siránkozva, szembetalálkozott egy hosz- szú szakállú emberrel, aki azt mondta neki: — Ismerem gondodat- bajodat, segítek rajtad. Fogd ezt az erszényt száz dukáttal. Az öregember fogta az erszényt, alig hitt a szemének. Mire feleszmélt, a hosszú szakállú már eltűnt. Az öregember hazatért és elrejtette a száz dukátot a trágyadombban, nem szólt a feleségének egy szót sem róla. — Ha megmondom, hamar a végére jár . . . Másnap elment az erdőre, mint mindig. Este szépen terített asztalt talált otthon. — Miből vetted ezt a sok finomságot? — kérdezte rosszat sejtve. — Eladtam a trágyát — válaszolta a felesége. — Szerencsétlen! Száz dukátot rejtettem el benne! Másnap az öregember az erdőben járva nagyobbakat sóhajtott, mint bármikor. És ismét találkozott a hosszú szakállú emberrel. — Tudok a szerencsétlenségedről — mondta. — Nyugodj meg, itt van még száz dukát. Most az öregember a hamuhalom alá rejtette a pénzt. A felesége másnap eladta a hamut és megterítette az asztalt. Amikor az öregember hazatért és megtudta, egy falat sem ment le a torkán: a haját tépve feküdt le aludni. Másnap sírdogált az erdőben, amikor ismét elé- toppant a hosszú szakállú. — Most már nem adok több pénzt. De itt van huszonnégy béka, add el, az árán vegyél egy halat, a legszebbet, amit csak találsz. Az öregember eladta a békákat és vásárolt egy halat. Éjszaka észrevette, hogy világít: olyan nagy fénnyel, hogy beragyogta az egész környéket. Ahogy a kezében tartotta, mintha lámpás lett volna. Este kirakta az ablak elé a hűvösre. Koromsötét, viharos éjszaka volt. A halászok a nyílt tengeren voltak, s nem találták hazafelé az utat a hullámok között. Meglátva a fényt az ablakban, az iránt eveztek és megmenekültek. Megosztották az öreggel a zsákmányt és egyezséget kötöttek: ha minden éjjel az ablakba teszi azt a halat, megosztoznak az éjszakai fogáson. Így is tettek, és a jó öreg nem ismert többé ínséget. Miért tüskés a sündisznó? Gyönyörű volt valamikor A kis sün bundája, Az erdőben minden állat, Mindig megcsodálta. ,.Simogatta” őt a róka, Az őz és a medve. Szegény süni nagyon sokszor El volt keseredve. Fájt a sok-sok „becézgetés”, S kopott a bundája, Sajgó testtel az estéket Mindig nagyon várta. Reggel aztán újra jöttek: Hadd simítsuk hátad! Ügy szeretünk, beeézgetünk, Olyan jó itt nálad! Sokat szenvedett a süni, Mikor egyik este, A nagy tudós, Bagoly Béni, Csendben felkereste. Idefigyelj, kispajtásom! Látom, a sok állat, Szerétéiből tönkreteszi A hátad, s bundádat. Látod azt a rózsabokrot? Kérünk tüskét tőle, S visszanyered a nyugalmad. Megmondom előre ... Hamarosan töviserdő Lett a kis sün háta, És azóta a nagy erdőt Magányosan járja. Nem simogatja már senki, S a tanulság végül: Nincs sündisznó a világon Sűrű tüske nélkül. Opauszky László összeállította: Selmeei Katalin
