Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

Z • PETŐFI NÉPE • 1983. szeptember 21 események sorokban BUDAPEST ______________________ H avasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kedden, a Központi Bizottság székházában fogadta Vaszil Canovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkárát, aki a bábol­nai napok rendezvényeire érke­zett hazánkban. Havasi Ferenc és Vaszil Canov véleménycserét foly­tatott a pártközi együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségei­ről. (MTI) GENF Kedden Genfben az európai kö­zepes hatótávolságú fegyverzetek korlátozásáról folytatott tárgyalá­sokon teljes ülést tartott a szov­jet és az amerikai küldöttség. PEKING Csao Ce-jang kínai miniszter- elnök elvben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Kína fegyvere­ket vásárol az Egyesült Államok­tól. A miniszterelnök megismétel­te, hogy Kína független külpoliti­kát folytat, egyetlen nagyhatalom­hoz, vagy hatalmi csoportosulás­hoz sem köti magát, „a nemzetkö­zi kérdésekben Kína saját függet­len állásDo-‘ot alakít ki, minden egyes esetyió. vagy rossz oldalától függően". A gyújtogató tűzoltó Valentint Dias 24 éves portugál tűzoltó valami lát­ványos cselekedettel akar­ta kiérdemelni szerelme csodálatát. Ezért felgyúj­totta az észoki országrész Cortegazo párosának ken­dergyárét; az üzem földig égett. i Első rendőrségi vallomá­sában tettét azzal indokol­ta, hogy életében „először érkezhetett elsőként" a helyszínre. Azonnal hozzá­láthatott a lángok oltásá­hoz, s mindezt látta és — szerinte — csodálta szíve választottja. A leány ugyanis az üzem dolgozója. A szakértők szerint Diós­nak ez a „forró szerelem" sokba fog kerülni. A kár — első becslések ezerint — megközelíti a négymillió dollár értéket, A gyújtogató tűzoltó már a rács mögött tudta meg, hogy kedvese a történtek után látni sem akarja többé. A helyi tűzoltóság a szak­ma lejáratása miatt azonnal elbocsátotta kötelékéből a heves vérű fiatalembert. Folytatódott az ENSZ-ülésszak általános vitája Az ENSZ közgyűlésének hétfőn megnyílt 38. ülésszakán eddig szá­mos felszólalás hangzott el. Svédország külügyminisztere, Lennart Bodström és norvég kol­légája, Svenn Stray azzal a felhí­vással fordult a közgyűléshez, hogy segítse elő a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásáról rendel­kező nemzetközi egyezmény meg­alkotását. Juan Aguirre Lanari argentin külügyminiszter felszólalásában sürgette az Egyesült Államokat és a NATO-szövetségeseket: győzzék meg Nagy-Britanniát. ne folytassa az erőpolitika „veszélyes kaland­ját” a Malvin- (Falkland-)szigete- ken. Az ENSZ közgyűlésének ülés­szakával párhuzamosan magas szintű találkozók is folynak New Yorkban. Indira Gandhi indiai kormányfő elnökletével ülést tar­tottak az el nem kötelezett orszá­gok küldöttei, 120 ENSZ-tagállam képviselői. Daniel Ortega Saaved­ra, a nicaraguai kormányzó ta­nács tagja követelte, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Kuba blokádját és ürítse ki a ku­bai területen levő guantanamói támaszpontot. Gandhi asszony arról beszélt, hogy a világbékét ma a nukleáris fegyverkezési verseny fenyegeti a leginkább, holott az általános és teljes leszerelésnek éppen a nuk­leáris leszereléssel kellene kez­dődnie. Hans-Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter kedden amerikai, francia és brit kollégá­jával találkozott. A négyes tanács­kozáson Genscher arra törekedett, hogy megvizsgálják, miként lehet­ne a kelet—nyugati kapcsolatok ügyét „kihúzni a válságból”. A DPA szerint ez ügyben Genscher találkozni kíván a szocialista or­szágok külügyminisztereivel is. Háborúellenes tiltakozó menetet szerveznek az Egyesült Államokban Több mint száz amerikai hábo­rúellenes szervezet —, köztük szá­mos szakszervezet, ifjúsági és nő­szervezet, vallási és társadalmi szervezet — Reagan-kormányzat militarista politikája elleni orszá­gos tiltakozó menetre szólította fel az ország lakóit. A menetet ’no­vember 12-én tartják meg, Wa­shingtonban. Az amerikai elnök ismét a bé­ke elszánt hívének mutatta ma­gát — ezúttal a nemzetközi élet egyik leginkább reflektorfényben álló fórumán, az ENSZ-közgyű- lés szónoki emelvényén. Csak­hogy amit mondott, s ahogy mondta, az a jelek szerint nem sokat változtatott az eddigi wa­shingtoni állásponton. Moszkvá­ból hivatalos nyilatkozat még nem hangzott el az első vissz­hangok azonban meglehetősen borúlátóik. Ügy értékelik a Rea­gan által ,.fontos fegyverzetcsök­kentési kezdeményezésnek” be- állítotí amerikai javaslatokat, hogy átok csak igen csekély mér­tékben térnek el az eddigiektől, a legfontosabb kérdésekben pe­dig gyakorlatilag semmi válto­zást nem mutatnak. Mit is tartalmazott hát Reagan beszéde? A legfontosabb talán, hogy az USA nem zárkózik el attól, hogy a közép-hatótávolságú európai atomfegyverek csökken­tésében az amerikai repülőgépe­ket is bevonják. Köztudott, hogy e kategóriában jelentős a nyu­gati fölény Európában, s erről eddig Washington nem volt haj­landó tárgyalni. Annál inkább a rakétákról, amelyeknél az ame­rikai kormány következetesen a A menet szervezői, a „Novem­ber 12. koalíció” résztvevői New Yorkban közzétett nyilatkozatuk­ban emlékeztetnek az Egyesült Államok Vietnamban elkövetett háborús bűntetteire és katonai ve­reségére, s figyelmeztetnek arra, hogy hasonló helyzet ismétlődhet Szovjetunió „túlnyomó fölényé­re” hivatkozik. Csakhogy a fölény sokszori hangoztatásánál nem veszik fi­gyelembe Nagy-Britannia és Franciaország hasonló kategóriá­jú fegyvereit, amelyek pedig ugyancsak a potenciális ellenfél, a Szovjetunió területére vannak irányozva. Nos, ebben a kulcs- fontosságú kérdésben mit sem változott az amerikai álláspont. Reagan javaslatának harmadik eleme a lemondás arról, hogy a Szovjetunió ázsiai területein el­helyezett közép-hatótávolságú rakétáit számításba vegyék Géni­ben. Ezekről azonban eleve nem lehet szó, hiszen a sokszor han­goztatott amerikai álláspont sze­rint is e tárgyalásokon az euró­pai egyensúlyt kellene elérni. Mindebből körvonalazódik, hogy a washingtoni magatartás vala­mit változott ugyan, de kétség­kívül nem jelentősen. Az évvége, s a kilátásba helyezett telepítés azonban közeledik. A veszély akkor nő meg, ha a mostani — a megnyugtató egyezményhez ki­csi — előremozdulást a Reagan- kormányzat utolsó szavának szán­ta. A. K. LIBANON Tűzszünet kérdőjelekkel Bár kedden szembetűnően megszilárdult a hétfő reggeltől érvényben levő libanoni tűzszü­net, ás az élet kezd visszatérni a „rendes" kerékvágásba, Bejrút­iján általános a meggyőződés, hogy a politikai kibontakozás gyorsaságától függ a fegyver­nyugvás sorsa, időtartama. A for­galom, az üzleti élet megélénkü­lése mellett a bizakodás jele, hogy emelkedett a libanoni font árfolyama. A különböző frontszakaszokon szembenálló felek — egyfelől a libanoni hadsereg és a falangis- ta milicistálk, másfelől a drúz és a síita fegyveresek — teljes harc- készültségben maradtak, sőt sie­tős intézkedéseket tesznek állá­saik megerősítésére, egységeik kiegészítésére, felfrissítésére. Aggasztó fejlemény, hogy el­halasztották a tűzszüneti vegyes- bizottsáig kedd reggelre meghir­detett első ülését. Az ok: nézet- eltérések támadtak a tanácsko­zás színhelyét és a bizottság ösz- szetételét illetően. A tűzszüneti megállapodás szerint a kormány- hadsereg, a falangista milicisták, valamint a Haladó Szocialista Párt és az Amal nevű síita szer­vezet képviselteti magát a bi­zottságban. Kormányforrások szerint több ENSZ-megfigyelőre volna szükség a különböző front­szakaszok ellenőrzésére. A hadsereg parancsnoksága meghosszabbította és Bejrut egész területére kiterjesztette az este 8 órától reggel ötig tartó ki­járási tilalmat. A hónap eleién bevezetett intézkedés eredetileg csak a mohamedán többségű Nvueait-Beirútot. az augusztus véei fegyveres felkelés színhe­lyet sújtotta. Eev ^szak-libanoni palesztin menekülttáborban keddre virra­dóra fegweres összecsapás zaj­lott, le az FI-Fatah palesztin szervezet Arafat-ihű erői és a lá­zadókat támogató néni front-fő­parancsnokság tagjai között. meg. NAPI KOMMENTÁR Űj köntösben... A bécsi m aratón H Október 30-án lesz tíz esztendeje, hogy megkezdődtek a bécsi tár­gyalások. Szeptember 29-én folytatódnak a bécsi fegyverzetcsökkentési tár­gyalások. 10. évfordulójához közeledik az az 1973 októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely nap­jainkra „bécsi maraton” néven vonult be a legújabbkori diplomá­cia tHrténetébe. A bécsi királyi palota nevezetes báltermében el­helyezett kör alakú asztalnál a résztvevők a közép-európai fegv- - veres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről tárgyalnak. A felek a két szövetségi rendszer legérzékenyebb pontjain, mond­hatni ütköző területein kívánják csökkenteni a szembenállás éles­ségét. A NATO oldaláról az USA, Nagy-Britaiyiia, Kanada, Bel­gium, Hollandia. Luxemburg és az NSZK tárgyalnak. A Varsói Szerződés oldaláról a Szovjetunió mellett Csehszlovákia, NDK és Lengyelország tartoznak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megállapodás esetén a fegyverzet­csökkentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területére vonatkozna. Rajtuk kí­vül egy sor állam (Bulgária, Dá­nia, Görögország, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia és Törökország) „különleges stá­tusszal” vesz részt a tárgyaláso­kon. Ez azt jelenti, hogy teljes jo­gú vitapartnerek, de nem tartoz­nak a csökkentés területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyet­értése biztosíthatja a megállapo­dást. Két szakasz Eddig nagyjából két nagy sza­kaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a sza­kaszban érzékelhető előbbrelépés mutatkozott: elfogadták a csők. kentés körzetének határát, s hogy a csökkentésnek két lépcsőben kell történnie. Az elsőben, amely három évre szólna, csak a Szov­jetunió és az USA szerepelne. Lé­nyegében megegyezés született ab­ban is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befagyasztanák — bár a NATO nyilatkozatai e tekintetben nem voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét ol­dalon 900 ezer főben állapítanák meg a szembenálló hadseregek létszámát, s ebből 700—700 ezer ember tartozna a szárazföldi had­erő kötelékébe. Meeállapodtak abban is, hogy az átfogó egyez­ményt megfelelő ellenőrzési mó­dozatok is kísérnék. Elvi különbségek Idővel azonban bizonyos elvi különbségek kerültek felszínre, amelyeket nem sikerült felszámol­ni. A Varsói Szerződés oldaláról rámutattak arra: a jelenlegi hadi- technika rendkívüli gyorsasággal szül olví-n fegyvereket, amelyek hatásfoka óriási és a csupán lét­számban kifejezett egyensúlyt megbonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a kü­lönböző fegyverfajtákat is kölcsö­nösen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőrzés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csökkentést kell kölcsö­nösen ellenőrizni. A NATO tagál­lamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket és fegyverze­teket ellenőrizzék. Koimoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszámjelentést cseréltek a résztvevők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés körülbelül 10 ezerrel csökkentette, a NATO pedig két ütemben összesen 41 ezer fő/vel növelte haderejének létszámát abban a körzetben, amelyről a megbeszélések folynak. Az ame­rikai tendencia tehát a létszám- növelés irányába mutat. A jó szándék jele 1983 tavaszán a Varsói Szerző^ dés országai egy lényeges javas­lattal kísérelték meg a kitörést ebből a zsákutcából. A már ré­gebben elért első egyezményt át­fogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszámtól függetlenül 900—900 ezerre csökkentse fegy­veres erejének létszámát. Java­solták, hogy a Szovjetunió és az USA még' az idén egy-egy meg­határozott csapattestet vonjon ki Közép-Európából. Végül indítvá­nyozták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fa­gyassza be fegyverkezési szint­jét. E kezdeményezésre érdemi válasz nem érkezett. Ennek nyil­vánvalóan az az egyik oka, hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fontos — elemét jelentik a leszerelési fórumok­nak. A közép-hatótávolságú ra­kétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhat­ják a bécsi megbeszéléseket. — ie — Hazánkba érkezik Maurice Bishop Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására szep­tember 28-án, szerdán hazánkba érkezik Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi Kormány elnöke, az Üj Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke. (MTI) A világ élelmiszerellátásáról A Római Klub tanácskozása 9 Aurello Peccei, a Római Klub elnöke. Kedden Bu­dapesten meg­kezdődött a Ró­mai Klub ülé­se, amelyen mintegy 20 or­szág 100 kép­viselője ta­nácskozik a,vi­lág élelmiszer- ellátásának biz­tosításáról. Szentágothai János, a Ma­gyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke az ülést megnyit­va elmondot­ta: igen fontos feladat az ez­redfordulóra 6 milliárdra sza­porodó népes­ség élelmezésének megoldása, az éhínség megszüntetése. Ez olyan feladat az emberiség számára, amelyet az országok csak össze­fogva, az eddiginél hatékonyabb együttműködéssel oldhatnak meg. Nem elegendő csak a mezőgazda- sági termelést fokozni, szükség van az elosztás hatékonyságának növelésére, a nemzetközi agrár- és élelmiszer-kereskedelemben meglevő korlátozások, protekcio­nista intézkedések csökkentésére, végső soron pedig a kormányok által követett politikáiban Új ér­tékrendek, fontossági sorrendek kialakítására. Nurul Iszlám, a FAO vezérigaz­gató-helyettese rámutatott, hogy a világ élelmiszer-termelésének növekedése nem tart lépést a nép- szaporulat miatt is gyorsabban bővülő kereslettel. Jelenleg mint­egy negyedmilliárd ember szá­mára az alapvető élélimiszer-ellá­tás sem biztosított, egymilliárdra tehető azoknak a száma, akik egy­re kevesebb kalóriatartalLmú táp­lálékhoz jutnak. Az előzetes tanulmányok szerint 2000-ig a fejlődő országok élelmiszer-im­portja a jelenleginek háromszo­rosa, a rosszul tápláltak száma azonban ötszöröse lehet. iKínálkoziik lehetőség arra, hogy az évezred végére megszűnjön az éhínség — mondotta Aurello Peccei, a Római Klub elnöke. A fejlődő országok a hozamok nö­velésével, új növények alkalma­zásával, a megművelt földterület jelentős bővítésével megkétsze­rezhetik termelésüket. A feladat nem lehetetlen vállalkozás, mind­ehhez azonban az erőforrások ed­diginél hatékonyabb kihasználá­sára van szükség. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a világ or­szágai, felismerve egyre fokozó­dó kölcsönös függőségüket, szoli­daritást vállalnak, s a megértés és együttműködés politikáját vá­lasztják a világ élelmiszer-ellátá­sának biztonsága érdekében. Az elmúlt két évtizedben a ma­gyar élelmiszer-gazdaság több ágazata a világ élvonalába jutott — számolt be a hazai eredmé­nyekről Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter. Magyar szakemberek tapasztala­taik átadásával mind eredmé­nyesebben segítik a harmadik világ országaiban az agrárterme­lés fejlesztését. Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese kedden, a Parlament gobelin termében fo­gadta a Római Klub ülésén részt vevő tudósokat: Aurelio Peccei, Murul Iszlám, J. S. Shirjaev, John Narris, Romesh Thapar, Khalid Tahsin Ali, Miguel XJrri- ta, Alexander Kink professzoro­kat. A találkozón részt vett Ka- polyi László ipari minisztériumi államtitkár és Bognár József akadémikus. Korszerű szolgáltató szervezeteket! A szolgáltató szervezetek már képesek eleget tenni a mennyisé­gd igényeknek, de a minőségi kö­vetelmények teljesítése még gyak­ran gondot okoz — állapította meg keddi ülésén a Fogyasztók Országos Tanácsa. Simán Miklós, a Szolgáltatási Kutató Intézet igazgatója elmondta, hogy a 70-es évek kezdetén elsősorban aimeny- nyiségi hiány okozta a legtöbb nehézséget. Kevés szakember ma­radt meg a szakmájában, az idő­sebb mesterek, a számukra ked­vezőtlen adófeltételek miatt sor­ra visszaadták az iparengedélyü­ket. A lakosság igényei azonban fokozatosan növekedtek, központi erőforrások felhasználása vált szükségessé a helyzet javítása'ér­dekében. Az 1982-ben bevezetett új in­tézkedések, amelyek a szolgálta­tási színvonal javítását tűzték ki célul, már eddig is számottevő eredményeket hoztak — állapí­totta meg Simán Miklós, utalva arra, hogy a kisebb egységek, mi­ként ez a gyakorlatban bebizo­nyosodott, jobban és gyorsabban képesek eleget tenni a megrende­lőknek. A kisvállalkozások szín­relépésével új kezdeményezések nyertek polgárjogot, s ez a lakos­ság szempontjából kedvező for­dulatként értékelhető. A vitában többen rámutattak. hogy az új szervezeti felállás, bármenyire is szükséges lépé­sek következménye, nem egészen váltotta be a hozzá fűzött, jogos reményeket. Vélekedésüket arra alapozták, hogy a szolgáltatásiban dolgozók csak akkor lehetnék va­lóban önállóak, ha saját erőiből megoldhatják az alkatrészek, az egyéb szükséges kellékek beszer­zését. A lehetőségek ugyanis a volt szolgáltató vállalati közpon­tok kezében összpontosulnak, így gyakorlatilag konzerválódott a korábbi monopölhelyzet. Egy másik ellentmondás: meg­felelő műszaki és anyagi háttér híján ezek az egységek óhatatla­nul is elfordulnak a lakosságtól; számukra az a kifizetődő, ha a közületek számára teljesítenek megbízatásokat. Felvetődött: be­látható időm belül meg kell talál­ni a lehetőségét annak, ho,gy az azonos ágazathoz tartozó kisvál­lalkozások szakmai tevékenysége összhangban legyen, nemcsak egymással, de a lakossági érde­kekkel is. A vitában sokan szól­tak a fogyasztói érdekvédelem­ről, amely még nem mindig ér­vényesül kellőképpen. Gyakran előfordul, hogy a megrendelő úgy érzi: hiába az új szervezeti for­ma, ha régi a tartalom, s to­vábbra sem csökkennek a pana­szok. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Várkonyi Péter megbeszélései További kétoldalú megbeszéléseken vett részt kedden New York­ban dr. Várkonyi Péter külügyminiszter. Délelőtt Vu Hszüe-csien kí­nai külügyminiszterrel folytatott eszmecserét, délután Mochtar Ku- sumaatmadja indonéz és Isidore Malmierca Peoli kubai külügymi­niszterei találkozott. A magyar külügyminiszter, aki az ENSZ-köz- gyűlés 38. ülésszakán tartózkodik New Yorkban, mindhárom kollé­gájával a nemzetközi élet főbb kérdéseiről és a kétoldalú kapcsola­tok helyzetéről tárgyalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom