Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1983. »September 28 » PETŐFI NÉPE • 3 Bajai fiatalok a választási törvényjavaslatról A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Nem szabad elmaradni az élettől Baján, a Tóth Kálmán Szakkö­zépiskolában jöttek össze tegnap délután a tanintézet diákjainak képviselői, hogy elmondják vé­leményüket a választási törvény- tervezetről. A javaslatban szereplő szak- kifejezések pontos értelmét és eddigi választási gyakorlatunk hátterét világította meg beveze­tő előadásában ár. Ligeti Antal, a bajai Városi Tanács igazgatá­si osztályának vezetője. Külön kitért azokra az alternatív javas­latokra, amelyek a korábbi tör­vényhez képest újat jelentenek. A majdnem százfőnyi résztvevő nagy figyelemmel hallgatta az előadót, aki számukra is érthe­tő stílusban értelmezte a javas­lat szövegét. Ezután szép szám­mal érkeztek a kérdések dr. Li­geti Antalhoz. A fiatalokat kü­lönösen érdekelte az a folyamat, ahogyan a jelölés és a konkrét személy megválasztása történik. A negyedikesek, akik már kö­zel állnak 18. életévük betöltésé­hez — vagyis ahhoz, hogy ők is választók legyenek — leginkább a választók teendőiről és a sza­vazás mikéntjéről érdeklődtek. Egyértelműen helyeselték a töb­bes jelölés szükségszerűvé téte­lének tényét. Ügy látják, hogy ezzel biztosítható az a széles kö­rű demokratikus rendszer, ame­lyet alaptörvényünk, az Alkot­mány is rögzített. Fölvetették a diákok, hogy a lakóhelyi jelölések mellett jó lenne esetleg a nagyobb munka­helyekről is javasolni személye­ket, hiszen szüleik példáján lát­ják, milyen kevés időt töltenek otthon. Valószínű, hogy a középiskolás diákok nem ismerik még a tár­sadalom érdekviszonyainak fel­építését. Mégis saját, illetve csa­ládi tapasztalataik alapján fel­merült bennük, hogyan tudják a tanácsok tagjai és az országgyű­lési képviselők összehangolni munkájukban az egyéni és a kö­zösségi érdekeket. Az elhangzott kérdések és ja­vaslatok között olyanok is meg­fogalmazódtak, amelyek arra vallottak, hogy a diákok állam- polgári ismereteiben vannak még „fehér foltok”. Ez a találko­zás, azon túl, hogy értelmes el­képzelésekkel is gazdagította az eddigi javaslatok tárházát, föl­hívhatja a figyelmet az állam- polgári ismeretek következete­sebb oktatására. Tegnapelőtt egyébként Sü- kösdön, Kiskunhalason, Solton, Dunapatajon, Mélykúton, Tisza- alpáron és Lakiteleken tartottak, tegnap Kalocsán, Soltvadkerten és Bugacon, ma pedig Tiszakécs- kén rendeznek vitát a választási törvénytervezetről. T. B. Emlékkiállítás Pákozdon • Felújították és újjárendezték a pákozdi emlékházban lévő kiállí­tást. A dombtetőn — az emlékmű mellett — a csata közelgő 135. évfordulója alkalmából az eddiginél lényegesen gazdagabb kiállítás fogadja az érdeklődőket. Bővül a takarékszövetkezeti hálózat A takarékszövetkezetek jól szolgálják a gazdasági,' társadal­mi feladatok megvalósítását, — állapította meg a SZÖVOSZ el­nöksége keddi ülésén, ahol a to­vábbi feladatok szerepeltek a napirenden. Jelenleg a takarék- szövetkezetek betétállománya mintegy 5 milliárd forint, az ország összes betétállományának 14 százalékát kezelik. Áruvásár­lási, családiház-korszerűsítési, -felújítási és a mezőgazdasági termelésfejlesztési, valamint sze­mélyi kölcsönöket adnak, külö­nösen jelentős hiteleket nyújta­nak a háztáji- és a kisegítő gaz­daságok korszerűsítéséhez, ter­melésszervezéséhez. Az elnökség fontosnak tartja a szolgáltatások további bővíté­sét. Szó van arról, hogy az OTP- hez hasonlóan a takarékszövet­kezetek is hosszú távú hiteleket adjanak a többi között családi ház építésére. A tervek szerint a ta­karékszövetkezeti hálózat tovább bővül. A többi között Dunaújvá­rosban, Komlón, Szegeden _ és Esztergomban nyílnak majd ta­karékszövetkezeti kirendeltsé­gek. HALASON LÉTESÜLT ILYEN ÜZEM A bitumenemulziós telepek kielégítik az igényeket Befejeződött a bitumenemuíziót gyártó üzemek országos hálóza­tának kiépítése, ebből az alka­lomból'tartották tanácskozást ked­den, a munkában részt vevő ma­gyar és francia szakemberek a KiEMIKÁL és az Aszfaltútépítő Vállalat budapesti közős telepén. Hazánkban évente 100 ezer ton­nányi hígított bitument használ­nak fel utak építéséhez, fenntar­tásához, javításához. Ez az útépí­tőanyag rendkívül energiaigényes: hígításához nagy mennyiségű gáz­olaj szükséges, HÓ Celsius-fókra történő felmelegítése szintén sok energiát követel. Elsősorban energiatakarékossági megfonto­lások miatt 1977-lben az útépítő tröszt — az Intercooperation Rt. közreműködésével — megvásá­rolta' a legfejlettebb útépítési technológiával rendelkező fran­cia Sereg cégtől a bitumenemul­ziós eljárás know-how-ját. Még 1978-ban felépült az első ma­gyarországi „hidegiaszfált üzem”, s nemrégiben kezdett termelni. A bitumenemulzió mindenfaj­ta út építéséhez, fenntartásához kiválóan megfelel, alkalmazásá­val csaknem 25 ezer tonnányi energiahordozót lehet évente meg­takarítani, ugyanis hígítóanyaga a víz, s felmelegítést sem igényel. Környezet-, illetve munkavédel­mi szempontból is előnyösebb, mint a hígított bitumen, haszná­lata során nem képződnek káros gázok, nincs korom és por, nem forró, s egyszerűbb is dolgozni vele. A létrehozott gyártóbázis — megyénkben Kiskunhalason lé­tesült ilyen üzem — a hazai út- építőipar emulzióigényét teljes egészében képes kielégíteni. Zeneművészeink a nagyvilágban A Liszt Ferenc kamarazenekar a közelmúltban tért* vissza euró­pai turnéjáról. Augusztus 30-án nagy sikerű koncertet adtak a lu­zerni fesztiválon, szeptember 3-án és 5-én a edinburghi fesztiválon léptek fel, ugyanitt Kocsis Zoltán közreműködésével is koncertez­tek. A következő állomásukon, Londonban arattak közös nagy sikert a BBC Promenade hang­versenyén. Idei leghosszabb tur­néjukat október 4-én Latin-Ame- rikában kezdik, fellépnek Sao Paulóban, Bogotában, Mexikóvá­rosban, majd az Egyesült Álla­mokba és Kanadába utaznak. Kocsis Zoltán, a londoni Wig- more Hall-ban óriási visszhangot kiváltó önálló koncertet is adott. Sikeréről meleg hangú kritikák­ban emlékeztek meg a londoni la­pok. Kiváló zongoraművészünk októberiben öt alkalommal lép fel az egyesült államokbeli San Franciscóban és Paisadenában. Rániki Dezső, akt a nyár köze­pén Mozart utolsó zongoraverse­nyét játszotta Géniben, a svájci kritikák szerint a legn agy óbbak­hoz méltó mély átéléssel, október közepén a hollandiai Nijmegenbe utazik, s visszatérése után Beethoven C-moll zongoraverse­nyét játssza a Zeneakadémián. Japánban járt Fischer Annie; tízszer lépett föl a távoli ország­ban. hat alkalommal a főváros­ban, Tokióban vendégszerepelt. Fischer Annie a következő hónap­ban Angliában vendégszerepel. A Szovjetunióba hívták októ­beri koncert'körútra Szenthelyi Miklós hegedűművészt, aki Vol- gográdban. Ufóban és Uljanovszk- ban lép fel. s .szovjetunióbeli tur­néra indul Onczay Csaba gor­donkaművész is. Nyelvstop! — Halló! Encsiim- Benesöm szövetkezet? ! ) — Igen. Itt Mid. IMit óhajt? — Maga nz, titkárnők gyön­gye? Tulipiros rózsaszál, szí­vem egyetlen gyönyörűsége, csillagok csillaga, álmaim ál­ma?! Kapcsolja a főnökét, ha lehet... — Pirulok, maga kis ellen­állhatatlan, újságírók krém­je .. . A főnök sajnos szabad­ságon van. Én nem leszek jó? — Nálam csak maga jó, de most éppen arról kellene ki­faggatnom a főnökét, Imit csi­nálnak ebben ,a dög melegben. — Ez gubancos, kis zse­nim .. . Csak szeptemberben jön vissza, addig senki sem nyilatkozhat. — Na de édesem, tudja, hogy én csak jót írok magukról... — Tudom, de az ukáz, az ukáz. Elnöki utasítás, hogy csak az elnök elvtárs nyilat­kozhat a sajtónak. Még a fő­mérnök kartárs sem, pedig mi­lyen szép baritonja van ... — Azért kapcsolja, jó? — Halló, itt Meleg. Paran­csoljon. — Hütsd le magad, itt a Firkász Berci haverod beszél a Hírharsonától! Arról szeret­nék írni, mit csináltok ilyen nagy melegben? — Oké! Megmondom a fő­nöknek. Két hónap máim itt lesz. I — Ne ugrass, Ottó, holnap le kell adnom az anyagot! — Hja öregem, itt rendnek kell lenni! Csak az elnök nyi­latkozhat. — Ne hülyéskedj, azt aka­rom megírni, izzad-e a Józsi bácsi encsöm-bencsöm szere­lés közben ... — Ki tudja azt megállapí­tani a mai változó gazdasági helyzetben? — No jó, akkor legalább azt áruld el, mit csináltok ma? — Miért pont én? Különben is, ezt csak az elnök tudhatja. Lehet, hogy termékszerkeze­tet váltunk útközben. Mit tu­dom én... — És ez mikor derül ki? — Ha a főnök kimondja. — No de értsd meg, én nem várhatok két hónapot! — Nekem meg nincs ked­vem egy fegyelmihez .., — Szerinted izzad a János bácsi, vagy nem? — Hát, az attól függ. Ha mint magánembert kérdezel, izzad, de ez nem a hivatalos álláspont. Ha leírod, letaga­dom. Fordulj bizalommal a főnökömhöz. Fél éven belül biztosan fogad. — De hiszen akkor már tél lesz. ■. — No látod? Erről ' jut eszembe: jöttök síelni? — A fene tudja mi lesz még a télig .. . — Akkor meg miért várod el tőlem, hogy tudjam, mi van itt most? Tudod mit? Szerzek nektek is príma sítalpakat. A főnök is jön, ott bizonyosan tudsz vele beszélni. Kézcsó­kom a nejednek. Üdv, csócsi! És ne haragudj öreg, a sza­bói, az szabál. .. Nem tudom, hogy szabad-e izzadnia a Já­nos bácsinak . . . T. Ágoston László Tíz évvel! ezelőtt választották meg Szabó Istvánt a VIDIA Nagy­kereskedelmi Vállalat pártalap - szervezetének titkárává. A párt­munka nem volt újdonság szá­mára, hiszen a munkásőrségben kezdte ízlelgetni, ott nevelődött kommunistává, s 1963-tól — ak­kor vették fél az MSZMP-be — egy évtizedig agitátorként, propa­gandistaként tevékenykedett. Eb­ben az időben végezte el az öthó­napos pártiskolát, amélynak tu­dásanyaga az évek alatt bizony „elkopott”. Azért is vette nagy örömmel tudomásul 1981-ben, hogy egyéves iskolára küldik. — Nagyon hiányzott az elmé­leti felkészültség, ugyanis a be­töltött párttisztség nem jélent nagyobb tudást. Az egy év tanu­lás nagyon sokat adott. Elmé­lyedhettem a filozófiában, a munkásmozgalom történetében, s kecjvenc tantárgyamban: a po­litikai gazdaságtanban. Az utób­bi és a vezetéselmélet volt az, amely talán alkalmassá tett ar­ra, hogy alaposabban átlássam a vállalat gazdsági életét, tudato­san foglalkozzam a párttagokkal és a pártonikívüliekkél. Az iskola elvégzése, az elméleti tudás megszerzése még önmagá­ban nem elegendő, mert — ha nincs is szakadék az elmélet és gyakorlat között — mégis más a naponta végzett pártmunka, a gazdasági feladatok segítése, el­lenőrzése, a pártépítés, az agitá­ció, a propaganda, az emberek­kel való törődés. — Hogyan sikerült hasznosíta­ni, megvalósítani a tanultakat? — A kereskedelemben a párt­élet speciálisnak mondható. A kommunisták nem egy helyen, hanem távol egymástól dolgoz­nak. A legnehezebb — s ez a pártalapszervezet létszámán is meglátszik — a pártépítés, A vál­lalat 152 dolgozója között csupán 22 párttag van, s jó részük már negyven éven felüli. A munka nehezebb tehát, mint máshol, de éppen ezért volt hasz­nos az iskola. A vezetőségi ülé­sek újabban gördülékenyebbek, célratörőbbek. Korábban is sok segítséget kaptam az igazgatótól, de ma már bele is tudok szólni a döntésekbe. A bizalmiaknak fcöny- nyebben tudok feladatokat adni, s nem szégyellem megváltani, megtan.ultaim, hogyan teremtsek kapcsolatot az emberekkel, hogyan foglalkozzam ügyes-bajos dolgaikkal, jobban tudok érvelni, vitatkozni, van alap, amire tá- maszkodhatom. — ön a vállalat rendésze. E feladat ellátásához kapott-e se­gítséget a pártiskolától? — A rendészeti munka nem tartozik a legnépszerűbbek közé, az emberek mindig a „Ikopót” lát­ják bennem, persze amíg meg nem ismernek. • Nem vagyok elnéző, de a szabálytalanság mögött min­dig a kiváltó okokat keresem, az embert látom. Ehhez az ok—oko­zati összefüggés megismeréséhez kaptam segítséget az iskolától. Azt természetesen nem állítom, hogy nálunk az alapszervezetben minden ki válóan megy, nincs hi­ba, gond, nehézség. Ezek felis­merése, a feladatok mérlegelése és meghatározása ebben a bonyo­lult gazdasági és társadalmi hely­zetben, csak nagyobb tudással le­hetséges. Ezért még ma is sűrűn lapozgatom a jegyzeteimet, a tan­könyveimet, mert lépést kell tar­tani, Nekünk pártmunkásoknak, kommunistáknak nem lehet, nem szabad egy mozdulattal sem el­maradni az élettől ... Gémes Gábor TIZEDIK EVE Előkészítő a felvételire A fizikai dolgozók felvett gyer­mekeinek aránya a kecskeméti Gépipari Automatizálási és Mű­szaki Főiskolán a legmagasabb a hazai egyetemekhez és főiskolák­hoz képesít: 62 százalék. Nagy ré­sze van ebben annak, hogy a GAMíF már tizedik esztendeje ki­veszi részét a felvételi előkészíté­sekből. A matematika—fizika tanszéken működő szervező (bi­zottság évente több miint 200 har­madikos és negyedikes középisko­HAZAI TÁJAKON lássál foglalkozik, hogy minél si­keresebben indulhassanak a mű­szaki felsőoktatási intézmények' próbatételein. Táborok szervezése mellett fo­lyamatos levelező oktatással nyújt segítséget a kecskeméti intézet a felvételi vizsgákra való felkészü­lésben. A főiskola nemrég pos­tázta a matematikái, illetve fizi­kai feladatsorokat, a harmadik és negyedik osztályos középiskolai tanulóknak. Két alkalommal táborba is hív­ják a rendszeres levelező kapcso­latot tartó tanulókat a nyári, il­letve tavaszi szünetben — ingye­nes szállást és étkezést nyújtva számukra. Itt kiscsoportos fog­lalkozások segítik elő a hatékony felkészülést: a résztvevők meg­ismerik a további követelménye­ket, összehasonlítják tudásukat egymással, gyarapítják ismeretei­ket és a felvitelihez hasonló zá­ró dolgozatot írnak. A programot sportolási alkalmak és kulturális rendezvények teszik változato­sabbá. Harangtornyos Lónya Egészen északon, ott, ahol Tiszánk neve­zetes nagy kanyarját veti, éli szegény életét egy kis magyar település, Lónya. Ma legfel- jebb ha a neve tűnik ismerősnek — az is nyilván a híres-neves Lónyai család kapcsán — noha egykor jeles helység volt, és még ma is van egy olyan látnivalója, amelyre bi­zony büszke lehetne nem egy városunk is: a harangtorony. Lássuk előbb, mi adott rangot ennek a beregi sí­kon megtelepült lakhelynek! Nos, Lónya egykor, a XIII. században Bánk bán birtoka volt. S 5 nem­csak uralta, de alk'almankint ott is lakott. Ezt egyébként egy máig élő legenda is alátámasztja, amely azt hirdeti, hogy ott, Lónya közelében a Ti­szában lelte szomorú halálát a menekülő Melinda. A falu jeles birtokosának elhunyta után hamaro­san átvették a birtoklás jogát a föntebb említett Lónyaiak, Tehát az a család, amely oly sok neves politikust, közéleti embert adott a magyar történe­lemnek. Ismereteinik szerint akkor is egy Lónyai-utód pa­rancsnokolt a községben, amikor a román és a gót stílusú öreg templom mellé a máiig biztosan álló remekmívű haraingtornyot felépítették. Pontosan tudjuk építésének idejét, a torony bejáratával szem­közti gerendán ugyanis ott a felirat: „Kafcuk Imre átsmester tlsinálta Bán Péter legényével 1781”. Tehát akkor, amikor II. József császár közismert türelmi rendelete megengedte, hogy a református egyházak mellé vagy föllé is épülhessenek tornyok. Hozzáértő építészettörténészek azt is kinyomoz­ták, honnan szerzett jóféle tölgyfát Kakuk mester e művének élkésztíéséhez. Mint kiderült, nem mesz- sze Lányától akadt rá a faragásra, ácsolásra oly ki­váló derekakra, mégpedig abban az erdőben, amely­nek maradványai máig állanak. Ami pedig az építmény stílusát illeti azt igazán mindenki megállapíthatja, aki egyszer is látott er­délyi — pontosabban erdélyi 'szász — templomtor­nyokat. Ahogy Segesváron, Nagyszebenben vagy másutt törnek az ég felé a kúpszerű sisakok, négy sarkukon egy-egy űn. fiatoronnyal, Lónyán sincs ez másiként. Ez a beregi építmény mégis más, mint egy átlagosan szép erdélyi torony, hiszen — képünk ezt jól mutatja — rendkívül erőteljes, robusztus építmény; szinte középkori erődítményhez hasonla­tos. Ezt a hatalmas fámontsrumot olyan — 35-ször 35 cm-nyi vastag — talpgerendák tartják, amelyek­ben egy fia vasszög vagy fémkapocs sincs. És még­is szolgálnak immár több mint kétszáz esztendeje! Akii megcsodálja ezt a fiatornyos remeiket, s véle együtt az öreg templom festett kazettás mennyeze­téi az nyilván arra is kíváncsi, hogy kapcsolódik-e ? valami monda, legenda ehhez a felső-tiszavidéki 1 ó tv a nyossághoz. Nos, nem sokat kell kérdezősködni, a község öre­gebb lakói szívesen elmondják, hogy tornyuk öreg­harangja hajdan beszélgetni is tudott. Ha megkon- dítottálk, ezt panaszolta: „Lónyán nincsen kenyér! Lónyán nincsen kenyér!” Búsla.kodásr'a válasz is érkezett, mégpedig a folyó túlpartjáról, Bénikről. Onnan ez hallatszott: „Benken sincsen! Benken sincsen!” Társallkodósukat a mezőkas/.onyi társuk toldottaímeg imigyen: „Bódog isten, mivel élünk? Csíkkal hallal! Csíkkal, hallal!” Ma persze már bőven van kenyér Lónyán. és a mezőkaszonyiak is inkább hallal élnek, mint. csík­kal de azért emlékeztető gyanánt érdemes meghall­gatni ezt a harangok eszmecseréjével kapcsolatos mesét. S ugyanígy feltétlenül érdemes' útba ejteni Bánk bánnak ezt az ősi birtokát, hiszen rendkívü­lien szép építményben gyönyörködhet a látogató. A. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom