Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám
4 » PETŐFI NÉPE ff 1983. szeptember 27 EZREN DOLGOZNAK A SZŐLŐBEN Szüret Kunbaján A Kunbaja-bácsszőlősi Állami Gazdaság párttitkári irodájában Varga József mosolyogva hárítja el cigarettakínálásom. Nem él vele, mondja. Ha vendéglátómat jellemezni kellene, első látásra mindenki fiatalembernek véli. Az is. Pedig . .. — Húsz éve dolgozom az állami gazdaságban. Ennek az időnek felét brigádvezetőként, majd mint telep-, kerületvezető és a termelési rendszernél osztályvezető-helyettes töltöttem itt. 1980 óta vagyok a pártvezetőség titkára — meséli a múltat felidézve. — Ügy érzem, helyzetem szerencsés, mert sikerült a szakmát — ez nálunk a szőlőtermesztés alaposan kiismerni. .. Ilyenkor szüret táján mindenki a szőlőben van. Ezen az egy hónapon múlik az egész esztendő sikere. Fiókjából vendéglátóm dossziét húz elő, a benne levő összetűzött lapok között keres valamit. — A szüret előtt kampánytervet készítünk, így mindenki tudja a dolgát. 15 ezer 474 tonna szőlőt kell feldolgozni. Ennek jelentős része saját termés, de a térség gazdaságai, valamint a környék kistermelői is ide hozzák szőlőjüket. Itt is — ahol 1454 hektáron terem a harminchárom fajta — mint minden nagyüzemben, szükség van a fürtök szedéséhez a külső segítségre. Van olyan nap, amikor ezren is dolgoznak a határban. A KISZ-táborból most mentek el a Pollack Mihály Muff Gálna Sándor üzemvezető és Varga József párttitkár örömmel szemléli az egyre gyarapodó cukorfokú szőlőt. ff Hasznos segítség a szőlőtáblákon az ügyes felhordószerkezet. ff Az állami gazdaság laboratóriumában évente 5—6 ezer vizsgálatot végeznek el. A zsúfoltságon enyhít majd, hogy a közeljövőben költözhetnek az újonnan kialakított tágas helyiségekbe. A hűvös éjszakák, a meleg nappalok pedig emelik a cukorfokot. Az átvevőben majd meglátja, mennyire. Három tucatnyian szedik itt a fürtöket. Műanyag ládába. — Mennyit keresnek? — kérdezem a munkásoktól. — Szőlője válogatja, de a két- háromszáz forint megvan naponta. (Mint később megtudom, a környéken ennek majd kétszerese a napszám.) Itt azonban köny- nyebb a munka, mert csak a műanyag ládákba kell szedni, ugyanis a gazdaságban már évekkel ezelőtt száműzték a nehéz fizikai munkát, a cipekedést a táblák szélén. Ügyes gépészek készítettek olyan felszedőeszközt, amelybe alig félméteres emelés után beönthető a ládányi szőlő. Ez azután konténerbe gyűjti a termést, s azt a tábla szélén billentik a nagyobb tartályba. A borászati telep portáján a mázsálónál nagy a sürgés-forgás. Naponta kétszáz tételnél is többet mérnek és minősítenek. Kiss Istvánná végzi a fokolást, az ólomsúllyal nehezített egyszerű műszer kérlelhetetlenül süllyed vagy emelkedik az üveghengerben. A felvásárlási árakat a térségben kialakult igényekhez mérten állapították meg. A szerződött partnerek, kistermelők is négy forint húsz fillért kapnak az ipari minőségű szőlő kilogrammjáért. Szerencsére ilyen kevés van, inkább a húsz cukorfok körüli mustot adó szőlő a jellemző. A két darab, folyamatos működésű PERA sajtó állandóan dolgozik, csurog az édes must a tárolókba. Évente mintegy 220 ezer hektoliter bort dolgodnak itt fel, emellett 25—26 millió egységpalack Traubisodát. De készítenek meggy és málna alapanyagú ÁGI nektárt is. A gazdaság „töhblábon állását” jellemzi, hogy a Helvéciái Állami Gazdasággal közösen vermutot, az Izsáki Állami Gazdasággal pedig pezsgőt gyártanak. Mint az ország legtöbb szőlészeti-borászati nagyüzemében, itt is feszítő gond az akadozó borpiac. A szüret kezdetekor ugyanis még legalább 90—100 ezer hektoliter bor várta, hogy a vásárlókhoz kerüljön. Czsuner Péter szaki Főiskola hallgatói, helyükre jöttek a pécsi Tanárképző Főiskola diákjai és szőlőszedésre várják a pesti Fürst Sándor Gimnázium tanulóit is. A bácsszőlősi út mentén szüre- telőkkel találkozunk. — Gálna Sándor — mutatja be kíoérőnk a szőlészeti üzemágveze- tőt. — Itt saját dolgozóink szedik a termést. — Most jöttünk át egy másik táblából — mondja az üzemág- vezető, miközben a sorban a dolgozók után baktatunk. — Jól jött az elmúlt néhány napban az eső, különben elsülyednénk a homokban. A késői érésű fajták még hasznosítani tudják az utolsó pillanatban érkezett csapadékot. • A Traubisoda-palackozó Üzemben Zomborác Istvánná ellenőrzi a töltést. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Közlekedj okosan! Tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt, amikor hazánkban is kezdtek elszaporodni a gépjárművek, elhangzott olyan vélemény, hogy az autók, motorkerékpárok számának gyarapodása törvényszerűen azzal jár, hogy emelkedni fognak a közlekedési balesetek is. Sajnos, a tétel igazságát a hosszú évekre visszamenő statisztikai adatok bizonyították. Azzal viszont feltétlenül vitatkozni kell, hogy valóban törvényszerű-e a jelenség? Objektíve semmiképpen sem tekinthető annak. Elegendő ugyanis egy rövid, vázlatos elemzés és kiderül, hogy a közlekedési balesetek döntő hányada emberi, tehát szubjektív tényezők miatt történik: ittasság, gyorshajtás, figyelmetlenség, az elsőbbségi jog megsértése, tehát a kötelezően előírt szabályok megszegése. Tegyük föl, hogy mindenki minden, a közlekedésre érvényes szabályt betart. Akkor is lenne baleset? Igen. Az előre nem látható műszaki hibák, az erdőből kiugró vadak miatt például. Jelenleg azonban még ott tartunk. hogy ezekből ered a legkevesebb baleset. Viszont „arat” az alkohol. A Kecskeméti Járásbíróság a közelmúltban ítélte el Püski Jánost (Kalocsa, Viola utca 8.) halált okozó ittas járművezetés miatt. A huszonnyolc éves fiatalember — aki hentes a kalocsai áfészné! — 1983. március 23-án napközben szeszes italt fogyasztott. Amint később megállapították, közepesen ittas volt, s délután fél öt körül beült a Lada 1500-as személygépkocsijába, mellette foglalt helyet A. E. nevű. 19 éves lányismerőse. Püski a Meszesi úton haladt, száz kilométert megközelítő sebességgel. A Duna irányában száguldottak, de egv idő után, az egyenes úton a nagy sebesség és a vezető ittassága miatt a gépkocsi áttért a bal oldalra, s ott egy útmenti fának ütközött. A fiatal lány a helyszínen életét vesztette, Püski is megsérült, de három hónap alatt felépült. A bíróság az ittas járművezetőt két év hat hónapi börtönre ítélte, s további négy esztendőre eltiltotta a járművezetéstől. A vádlott úgy nyilatkozott a bíróság előtt, hogy elismeri bűnösségét, de a baleset körülményeire, éppen sérülései miatt nem emlékszik. Enyhítő körülményként vette figyelembe a büntetőtanács a beismerő vallomást, a büntetlen előéletet, a megbánást, s azt, hogy maga a vádlott is sérülést szenvedett. Súlyosbító tényező volt viszont az, hogy a megyében elszaporodtak az ittas állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények, továbbá, hogy Püski többszörösen megszegte a KRESZ előírásait. Az ítélet jogerős. Tragikus körülmények között „találkozott” kát ittas ember 1983. január 23-án este fél nyolc körül Móricgáton, a Deák Ferenc utcában. Csömör Mihály (Jász- szentlászló, Dózsa György u. 30.) szobafestő ás mázoló kisiparos súlyosan ittas állapotban ült személygépkocsijába. Hatvan kilométeres sebességgel haladt, tompított világítással, amikor a 33- as számú ház előtti útszakaszon indokolatlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Vele szemben, kiviláeítatlan kerékpáron. az út szélétől negyven centiméterrel beljebb haladt Naey Sándor, aki közepes fokban volt ittas. Az autó elütötte Nagv Sándort. aki súlyosan megsérült. Sajnos a sérülésnek, amely három hónap alatt gvógyult meg, maradandó testi fogyatékosság l<>tt a következménve: Nagy Sándor jobb c'uklóízületét ugyanis nem tudia rendesen mozgatni, s °z körülbelül harminc százalékos munkaképesség-csökkenést jelent. A bíróság Csömör Mihályt maradandó fogyatékosságot okozó ittas járművezetés miatt tíz hónapi börtönre ítélte és további három évre eltiltotta a járművezetéstől. Enyhítő körülményként vették figyelembe Csömör bűnösségre is kiterjedő, megbánást tanúsító, beismerő vallomását, eddigi kifogástalan közlekedési magatartását, s hogy három gyermek eltartásáról gondoskodik. Kisebb nyomatékkai enyhítő volt az a tény is, hogy bár a sértett az úton szabályos oldalon haladt, de ittasan és kivilágítatlan kerékpárral ment. Csömörnél is súlyosbító tényező volt, hogy a megyében az ittasan elkövetett közlekedési bűncselekmények elszaporodtak. Az ítélet jogerős. Folytassuk a sort egy másik balesettel, amely Kecskeméten történt március 12-én este nyolc óra körül. Nagy Sándor (ideiglenesen Kecskeméten, a Március 15. utca 94. szám alatt lakik) az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat vontatóvezetője napközben ivott. Méghozzá elég sokat, hiszen később kiderült, hogy súlyos fokú az ittassága. Nos, ilyen állapotban haladt a vontatóval az ÁFOR-telep felé vezető földes úton — tizenöt kilométeres „sebességgel”. Ittasságából eredő figyelmetlensége miatt a Szolnokihegy 175. számú ház előtti részen, a keskeny földúton elütötte a menetirány szerinti jobb oldalon, erősen az út szélére húzódva, kerékpárja mellett álló Zu- bek Károly gyalogost. A vontatóvezető észrevette, hogy mi történt. Megállt, visszament a földön fekvő sérülthöz, fölemelte a fejét, megnézte, azután újra a földre fektette és otthagyta. Hazament anélkül, hogy segítséget nyújtott volna. Zubek Károly súlyosan megsérült és sajnos, sérülései maradandó fogyatékosságot hagyva gyógyultak csak meg. Munkaképességében harminc százalékos csökkenést állapítottak meg az orvosszakértők. Igaz ugyan, hogy Zubek Károly is erősen ittas volt, de ezzel semmilyen szabályt nem szegett meg, s önmagában ennek a ténynek nem volt köze a történtekhez. A bíróság Nagy Sándort — mérlegelve az enyhítő és a súlyosbító körülményeket — halmazati büntetésül egy év és három hónapi börtönre ítélte, s további négy évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. Végül nézzünk egy olyan esetet, amelyben kirívóan nagyfokú gondatlanság okozta egy fiatalember halálát, a másik pedig még az ítélethirdetés idején is életveszélyes állapotban volt. Kecskeméten, az egyik építkezésen történt a tragédia. Rédai János (Bicske, Kossuth utca 55.) nehéz- gépkezelő Volvo típusú homlokrakodógépet irányított. Több éven keresztül dolgozott már ilyen géppel, ismerte a foglalkozási szabályokat, s néhány nappal az eset előtt munkahelyén baleseti oktatásban is részesült. Március 11-én ezzel a homlokrakodóval dolgozott. A brigád, amelynek munkáját segítette, befejezve aznapi ténykedését, a szerszámokat a gép kanalába rakta, majd minden brigádtag — összesen nyolcán — szintén beszállt a kanálba, hogy így utazzon másfél kilométerre levő szállására. Csakhogy amerre haladtak, nem mindenütt volt sima az út. Egy helyen a talaj egyenetlensége miatt a kanál megbillent és három személy kiesett belőle. A súlyos gén keréke áthaladt a 21 éves Csáki Istvánon, aki a kórházba szállítás közben meghalt. Egy másik fiatalember, Kmellár János homlokcsont- törést, ezáltal agyzúzódást szenvedett, s elzárult a jobb oldali nyaki verőér. Ennek kapcsán testének bal oldalán bénulás és szellemi károsodás lépett fel. s amint említettük, állapota élet- veszélyes. A harmadik kiesett férfi szerencsére nem sérült meg. Rédai Jánost — aki nem tiltakozott az ellen, hogy a nyolc ember beüljön az erőgép kanalába — a bíróság egy év és hat hónapi fogházbüntetésre ítélte, s három évre eltiltotta foglalkozásától. Az ítélet jogerős. G. S. Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei A bér- és jövedelemszabályozás szinte állandóan középpontjában áll a legélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hiszen az árak mellett a bérek és jövedelmek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik legfontosabb eszköze volt. Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáramlás, a vásárlóerő tervszerű keretek között tartása, a teljes foglalkoztatás megteremtése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségének fokozása, és ezzel a teljesítmények, illetőleg a termelékenység növelése. Jelenlegi jövedelmi arányaink létrejötte történelmi folyamat eredménye. Három évtizeddel ezelőtt nélkülié nem alakulhatott volna ki az a szakembergárda, amely ma gazdaságunk egyik legerősebb pillére. A magyar gazdaság elmúlt 30—35 éves fejlődéséből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a gazdaságpolitika, ezen be. lül az irányítási rendszer fejlődése más és más szervezeti, szerveződési rendet követelt meg. A szabályozórendszer legtöbbször változó eleme épipen a bér- és jövedelemszabályozás volt, de ezeket a változásokat mindvégig a folyamatosság, az evoilúeió jellemezte. Fokozatosan oldódott a bérszabályozás merevsége és a vállalatok egyre nagyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakítására, az alternatív bérszabályozási rendszerek közötti vá_ lasztásra. Szakítottunk a korábbi szemlélettel Az eddigi talán leglényegesebb változásra 1983. január 1-én került sor, amikor végre szakítottunk a korábbi bázisiszemLélettel és bizonyos értelemben összefüggés jött létre a bérek és a vállalati jövedelmezőség között. A január 1, óta érvényes válla, lati bér- és keresetszabályozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedelmezőségi mutatójuk színvonala alapján szerezhetnek jogot adómentes bérfejlesztésre. Az új szabályozásiban továbbra is két alapvető típus szerepel: a vállalati teljesítménytől függő, valamint a központi bérszabályozás. Az előbbi esetében mind a bérezési lehetőségeket, mind a részesedést befolyásolja a vállalat hatékonysága, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bértömeg, szabályozás helyett kizárólagos lett a bérszínvonal-szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösztönzése is. Tisztán kell azonban látni, hogy olyan keresetszabályozási rendszert szinte lehetetlen kidől, gozni, amely a jövedelemszabályozási elveknek és a termelési követelményeknek egyaránt megfelel. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozás e részelemének még ma is soikan tulajdonítanak olyan funkciókat, amelyekre csak az egész szabályozórendszer lehet képes. Magyarországon a jövedelem, szabályozásnak még a jelenlegi módszere is sokszor akadályozza, hogy a munkával szerzett jövedelmek a végzett munka eltérő hatékonyságának megfelelően differenciálódjanak. Ennek következtében nő azoknak a száma, akik cs,ak biztosítéknak tekintik munkaviszonyukat, a figyelmüket pedig a munkaviszonyon kívüli jövedelemszerzésre koncentrálják. Pedig minél fejlettebbek a termelőerők, annál fontosabb lenne, hogy a dolgozók ott fejtsék ki képességeiket, ahol ah- nak technikai feltételei fejlettebbek, vagyis a munkaviszonyon belül. Képzettség és képesség A vállalatok és a népgazdaság érdeke is azt követeli, hogy mi. nél jobban használjuk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximumát nyújtsa a munkában. Ennek pozitív megnyilvánulásaként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgozók műn. kaeredményeit, szorgalmát, munkafegyelmét, sokoldalúságát, önállóságát, szaktudását, kezdeményezőkészségét egy. a dolgozó által is jól áttekinthető munkaértékesítési rendszer álapján álla. pítják meg, amely a bérek kialakításának is alapjává válik. Az idők folyamán fokozatosan csökkentek a képzettségtől függő jövedelmek közötti különbségek, de jelentősen növekedtek a képességektől függőek. Ma sokkal kisebb a mérnök és a segédmunkás jövedelme közötti különbség, mint például a felszabadulás előtt volt. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az akkori jövedelmi viszonyokat akár példaként is érdemes elemezni. Azt viszont igenis jelenti, hogy a jelenlegi értékrend felülvizsgálatára égetően nagy szükség van, hiszen jelenleg a jó munkaerő természetellenesen olcsó, a gyenge minőségű pedig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és ke- resetkülönbségek nem kielégítőek, nem ösztönzőek, többek között azért sem, mert nálunk a bérezési gyakorlatot sajnos, nemcsak az vezérli, hogy ki mennyit, milyen minőségben és miilyen eredménnyel teljesít, hanem az is. hogy ki, hol, hogyan és milyen körülmények között él. esetleg mikor éri el a nyugdíjjogosultságot. A vállalati bérpolitikát tehát sokszor szociálpolitikai megfontolások jobban motiválják, mint az emberi munka, a teljesítmények, a képesség. A bér- és keresetszabályozási rendszer alapvonásai azonban a problémák ellenére is minden bizonnyal fennmaradnak 1984- ben, de a teljesítménnyel arányos differenciálás érdekében egyes részileteit hozzá kell igazítani a változó feltételékihez. Ösztönözzön jövedelmezőbb gazdálkodásra Úgy kell továbbfejleszteni a vállalati jövedelemszabályozási, hogy elősegítse, sőt kikényszerít- se — a differenciálódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jövedelmezőbb gazdálkodást és ezzel párhuzamosan a belföldi felhasználás tervezett keretek között tartását. Mindezek mellett le kell számolni néhány régi (beidegződéssel is. Ma már egyre több helyen Iát. ják be, hogy a látszatfeladatokért kifizetett prémiumok, a nem többlettevékenységért felvett jutalom épp úgy nem ösztönöz senkit jobb munkára,, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” béremelés. Meg kell ibarátkozni azzal a gondolattal, hogy a teljesítménykülönbségeket figyelembe vevő differenciálás elvének érvényesítése kikezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nemcsak rossz, de egyenesen káros — szokásokat. Ahhoz, hogy fokozatosan a gaz. daságpolitikai céljainkat és a g,a zd asá gi rány í tás továibbfejles z - lésének távlati elképzeléseit is egyaránt segítő és ugyanakkor egyszerűbb és áttékinthetőhb bér- ás jövedelemszabályozás alakulhasson ki, nemcsak jobban, hatékonyabban és felelősséggel kell mindenkinek dolgoznia, de io'Untísen változtatnunk kell a szemléletünkön is. Energiatakarékosság a mezőgazdaságban / A mezőgazdaság új energiatakarékossági módszereiről kezdődött tegnap kétnapos tudományos tanácskozás a MÉM szervezésében, a Kertészeti Egyetemen, 19 ország szakembereinek részvételével. A téma rendkívül fontos és időszerű: az egyes országokban Európa- szerte nagy erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaságban felhasznált energia költségeinek mérséklésére. Hazánkban is előtérbe került az energiatakarékos eljárások kifejlesztése, elterjesztése, annál is inkább, mert az ország kőolajalapú energiaszükségletének 30 százalékát a mezőgazdaság használja fel. Az eddigi erőfeszítések nyomán — amint az a konferencia előadásaiból is kiderült — csökkent ,a fel- használás, például a terményszárítás 40, az épületfűtés 25 százalékkal kevesebb mennyiségű energiát igényel most, mint öt évvel ezelőtt, ugyanakkor a termelés évente 2—3 százalékkal növekedett.
