Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám
1983. szeptember 21. 0 PETŐFI NÉPE • 5 Szakszervezet a művelődésért KECSKEMÉTI UTCÁK, TEREK, VÁROSOK (V.) * A Nagykőrösi utca A Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága több más fontos feladata mellett rendszeresen gondot fordít a dolgozók kultúrálódá- sára, a műveltség gyarapítására. A MEDOSZ megyei titkára, Rigó Sándor tájékoztatott a határkörükben működő száztizennyolc alapszervezet ilyen irányú tevékenységéről. Elmondta, hogy legfőbb cél a dolgozók tudatformálása, mely visszahat a termelő munkára. Hármas törekvés Aktívan és életszerűen működik a megyei művelődési bizottság. Hármas törekvésük: segíteni az alapszervezeteket, népszerűsíteni a jó eredményeket, és anyagilag támogatni azokat, akik nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel jó ügyet szolgálnak. Mindezek érdekében figyelembe veszik a munkahelyi és települési sajátosságokat, mert szerintük a ne velőmunkában nem helyes „csak úgy általában” és mindennel foglalkozni. Arra törekszenek, hogy megismerjék az igényeket. A tudatformálást, a szemlélet és ízlés alakítását egyaránt fontosnak tartják. A községi, városi kulturális programokhoz kapcsolódtak következetesen a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban és a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban — például. Ezek a munkahelyek olykor tíz-húsz község lakóinak életéhez kötődnek szorosan. A szakszervezeti bizottságok ezt figyelembe veszik a tervezéskor, a művelődési elképzelések gyakorlati megvalósítása közben. Szakkörök, együttesek Ugyanakkor figyelemmel kísérik a szakmaközi művelődési házak munkáját, és azokkal a lehetőségekhez képest együttműködnek. A MEDOSZ keretében működnek népművészeti szakkörök, népi együttesek, zenekarok, pávakörök, és rendeznek kiállításokat, valamint segítik a nyári népművészeti táborokat. A korszerű közművelődés szellemében alakítják ki sokrétű kapcsolataikat. A művelődési házakkal, a könyvtárakkal és más szervekkel rendszeresen együttműködnek. Nem szorítkoznak csupán a munkahelyekre, miközben terjesztik a kultúrát. Ennek nagyszerű példája az, hogy a könyvtári szolgáltatást a lakóhelyekhez kapcsolják. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy az egyes gazdaságoknál — és azok szakszervezeti bizottságainál — meglévő összegeket esetenként az egyes települések intézményeinek támogatására adják. Van mivel büszkélkedniük. A bajai vízügyi kamarazenekar, a bácsalmási néptánccsoport — mely éppen a Szovjetunióba készül —, a szeremlei nép- művészeti szakkör, a kertészeti főiskola kulturális együttese méltán érdemelte ki eddig is az elismerést, és a jó példákat még tovább sorolhatnánk. Ám szorgalmazzák az egyéb közművelődési formákat is. Eredményesen kapcsolódtak be az SZMT által szervezett Munka és művelődés vetélkedősorozatba. Sikeresen működnek az ifjúsági és egyéb klubok is: a halasiak és a rémiek értek el kimagasló eredményt. Szorgalmazzák az olvasómozgalmat is. Sok-sok író—olvasó találkozót szerveztek az elmúlt évek alatt. Ide tartozik az is, hogy megyeszerte összesen huszonhét üzemi lapot adnak ki mező- gazdasági területen, általában a szak- szervezeti bizottságok irányításával, támogatásával. A szakszervezeti alapszervezetekben a megyei bizottság irányításával tervszerű a szakszervezeti, tömegpolitikai és szakmai oktatás. A munkát a TIT- szervezetek bevonásával végzik. Közösen a TIT-tel Gondot fordítanak a nyolc általános iskolát el nem végzettek továbbtanulására, és szorgalmazzák, hogy minél többen folytassák tanulmányaikat magasabb szinten. E szakszervezet tagjai közül a megyében jelenleg százhetven- hatan tanulnak egyetemen vagy főiskolán. Az utóbbi időben csökken a felnőtt továbbtanulók száma. Ez — mint mondják — a megváltozott életviszonyokkal magyarázható. Konkrétabban azzal, hogy a dolgozók többsége szabad idejében rohan a hobbijára, valamint a mellékállásokból adódó feladatok elvégzésére. Természetesen önmagában ez nem elítélendő. Csupán azt jelenti, hogy új módszereket kell keresni az agitációra, a meggyőzésre. Arra törekszenek, hogy az oktatás az eddiginél szorosabb összefüggésben legyen a munkahelyek alapvető célkitűzéseivel. Az a tervük, hogy az oktatási, tanítási időt a lehető legjobban ki tudják választani. Vagyis, hogy tökéletesebben lehessen igazítani a tanítási órákat a munkaidőhöz. Törekvéseikhez jó támogatást nyújt a területükön dolgozó több mint ezer szocialista brigád. És természetesen segítségükre vannak a megszállottként dolgozó népművelő tisztségviselők. Nélkülük lehetetlen lenne eredményeket elérni. Anélkül, hogy kifejezetten büszkélkednének, elmondják a MEDOSZ megyei bizottságán, hogy van valami, ami immár igazi hagyománynak számít. A kunfehértói MEDOSZ Ifjúsági és Honvédelmi Napok évente ismétlődő rendezvénysorozata. Ezekre jövőre immár huszonötödször kerül sor, várhatóan ismételten nagy érdeklődés mellett. Erre a bizakodásra okuk van, hiszen eddig olykor húsz-huszonötezer ember is jelen volt ezeken az eseményeken. Varga Mihály Az északkelet—délnyugat irányú, a városközpontot az egyik városkapuval ösz- szekötő Nagykőrösi (régebben Kőrös, Körösi, egy Ideig Lenin, Jacques Duclos) utcát már egy 1562-es török adóösszeírás említette. Neve többször is előfordult a „Nemzetes Deák Páll főbíró” ténykedéseit megörökítő 1679-es „jedzésbefl”. Imigyen például: „Vass Rostha serege jőve nagy csoportval / A körös útzára még sok ro- szakval”. Az évszázadok során keveset változott a kifelé szélesedő utca. Tavasz- szal, ősszel a sarat tiporta, nyáron a port kavarta a Nyomásra ki- és behajtott gulya, csorda. A vaspályafő megépítése tette szükségessé rendezését. Lebontották a mostani Mikes utcánál árválkodó szélmalmot, helyén húzták fel az utca első emeletes házát. A „Mák Ádám módszere szerint” készített szilárd burkolaton 1876. július 31- én robogtak először a homokfutók, szállították az exportra szánt gyümölcsöt. A milleniumot követően rakták ki Kecskeméten gyártott keramittal. A szépülő főutcán ügyvédek, orvosok, kereskedők építkeztek. A sétány kialakulását sokan a nagyvárosiasodás bizonyítékának tekintették. Nemcsak szép lányok andalognak a korzón; itt követeltek több szabadságot és nagyobb kenyeret századunk elején tüntető munkások, alkalmazottak, értelmiségiek. Hosszabb-rövidebb ideig számos tudós, művész élt a mostani Szabadság tér és a Bethlen körút közötti utcában. Ott várta az átutazókat, a szórakozni vágyókat a híres Beretvás, ahol most az OTP megyei igazgatósága fehérük. Itt köszöntötték Jókait és Jászai Marit, Blaha Lujzát és Móricz Zsigmondot. Mind kevesebben élnek azok közül, akik még hallhatták az 1857- ben emelet-ráépítéssel bővített vendégfo* Részlet a városi tanács ösztöndíjával készült tanulmányból. gadóban Zsákai Laci híres zenekarát. Emlékjel tudathatná: itt állt Hrúz Mihálynak, Petőfi édesanyja unokatestvérének háza, a kis Petrovics Sándor innen járt át 1829- ben és 1830-ban a közeli evangélikus elemi iskolába. Az egykori 23-as számú házban lakott M. Bodon Pál, a városi zeneiskola országos hírű igazgatója. Az itt koncertező művészek közül vendégül látta többek között Bartók Bélát, Szigeti Józsefet. A 29- es számú házon márványtábla hirdeti: 1930—1945. között itt lakott dr. Molnár Erik kommunista tudós, politikus, ügyvéd. 1910 júniusától, 1912 februárjáig itt volt Kacsóh Pongrác otthona; tudatja a 35. számú épületen olvasható emléktábla. (Pesti író- és zenészbarátai; Molnár Ferenc, Jakobi Viktor és mások többször felkeresték.) A túloldali, a Sárkány utca sarkán (42) álldogáló földszintest a múlt század első felében építették. Dr. Molnár Erik visszaemlékezései szerint — Bársony Ferenc szíves közlése — 1944 őszén a mostani Bizományi Áruház mellett (24) szocialista-kommunista szervezet' alakult. December elején saját városi pártszervezetet hoztak létre a kommunisták, akik megkapták a Rákóczi úti volt úri kaszinó helyiségeit. A Nagykőrösi utca 24-ben az MKP Duna—Tisza közi területi titkársága dolgozott. Olyan ismert pártmunkások laktak itt, mint Czimma Ferenc és Safrankó Emánuel. A másik munkáspárt a 21-es számú házból irányította mozgalmi munkáját. Később a Nagykőrösi utca 13. volt sokáig az MSZMP városi bizottságának a székháza. A sugárút kiépítése után az ősi főutca vesztett jelentőségéből. Néhány jó arányú, köztük műemlék-jellegű ház lebontása, néhány stílustalan emeletráépítés ellenére ma is hangulatos lenne a Nagykőrösi utca, ha többet törődnének vele. A 27-es számú ház az országos műemlék-nyilvántartásban is szerepel. Heltai Nándor ÉRDEMES MEGNÉZNI Népi iparművészeti kiállítás Négyszáz művész kétezerötszáz alkotása az utóbbi három évtizedből— ez lehetne a rezüméje annak a reprezentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban rendezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A magyar népi iparművészet harminc éve címet viselő tárlat napjaink tárgyi népművészetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal tehetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők, fazekasok, népi kismesterségek művelői mutatkoznak be, olyan hírességek társaságában, mint Kántor Sándor, Mónus Sándor, Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal. Magyarországon 40 ezer ember foglalkozik hivatalosan népi iparművészettel, és 20 ezren vannak az amatőrök, a maguk és családjuk számára művészkedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségeket, folytatják és megújítják a hagyományt. A legkivá- lóbbaknak — harminc év alatt 117 alkotónak — a népművészet mestere címet adományozta a Népi Iparművészeti Tanács. A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművészet szabályozásáról — népművészetünket átmentve, kibontakoztatva. A népi iparművészet korunk népi díszítő művészete; nem azonos a népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle alkotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sióagárdi hímzések, kalocsai térítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pipák, díszdobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskancsók, kovácsoltvas gyertyatartók, kések, használati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskellékek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestő viseletek —, s ki győzné felsorolni valameny- nyit! A népi iparművészet harminc évét bemutató kiállítás december 31-ig tart nyitva. K. M. • Kalocsai hímzések. Az aranytoll — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — Írok. — Játszani nem akarnál egy kicsit? — Megegyeztünk, hogy ha ezt a sárga tollat látod a kezemben, akkor nem zavarsz, mert én ezzel a tollal kenyeret keresek. — Van itthon kenyér, és amivel írsz, nem sárga toll, hanem aranytoll. — Ez? — Igen. És amit ilyen aranytollal írnak, az meg is történik. — Honnan tudod? — Egy meséből. Kipróbálhatnánk, nem gondolod? — Rendben. Próbáljuk Ki. Volt egyszer, hol nem volt... — Itt vagyok. — Látom. Mért kéne máshol lenned? — Olyat írjál, hogy máshol lehessek. — Hű, de nehéz játékokat találsz ki. Ez az én tehetségemet meghaladja. — Nálad van az aranytoll, vagy nem? — Na jó. Próbáljuk meg. Figyelj, írom. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette a cicáját, mert az egyik füle fekete volt, a másik meg fehér. — Szép cica lehetett. — Az volt. Ám egy napon ez a szép cica elcsavargott a háztól, és a kisfiú elindult megkeresni. Ment, mendegélt, három nap, három éjjel, amíg végre egy nagy, magas fa tetején meglátta. — Jól írom eddig? — Nem nagyon. Neked könnyű leírni, hogy: „ment, mendegélt, három nap, három éjjel”, de nézd meg, én milyen fáradt vagyok. Mentél te már három nap, három éjszaka egyfolytában? — Mentem sajnos, csak akkor már nem voltam gyerek. — Na látod. — És a macska — bocsánat — a felemás fülű szép cica nálad van? — Nincs. Ott kapaszkodik azóta is a fa legtetején. — Le kéne hozni. +— Mássz fel érte, mert magától nem tud lejönni. Túlságosan kicsi. — Szó se lehet róla. Én Írom ezt a mesét, és veled történik meg, amit írok. — De én nem merek felmászni. Mi lesz, ha leesek, és meghalok? — Menj nyugodtan, kisfiam, nagyon fogok vigyázni. Még az esőre se gondolok, ami kint csepereg, nehogy a „leesni” szó a toliam alá kerüljön véletlenül. — Akkor hát indulok. A szegény cicával már nagyon billeg az ág. Légy szíves, írd le az aranytollal, hogy a kisfiú baj nélkül feljutott a fa tetejére . . . — Jól fogod az ágat? Vigyázz! Kérlek, nagyon vigyázz! — Te csak arra figyelj, amit írsz! — Igazad van. Nagyon igyekszem figyelni. Csak érnél már le végre. — Már itt is vagyok. — Phű! Csak tudnám, hogy fogjuk megmagyarázni anyunak, ha hazajön, hogy mitől szakadt el a nadrágod, és mik ezek a véres karcolások a lábadon. — Be kellene szórni valamivel. — Az a dög macska hol van? — Itt simogatom, nem látod? — Csakugyan be kell szórni valamivel a lábod. Hol marad ilyen sokáig anyád! Sehol sem találom a sebhintőport. Mester Attila MAGÁNÖRÖM - KÖZBOLDOGSÁG A műgyűjtő zenepedagógus Először a televízió „Stúdió ’83” című műsorában kapott országos nyilvánosságot Csepei Tibor, a neves zenepedagógus. Szegvári Katalin mikrofonja előtt azonban nem arról az Európa-szerte jól ismert módszerről beszélt, amelyet — Kodály Zoltán alapján — ő dolgozott ki, s amely felnőttek és apró gyermekek intenzív hangszeres zenei oktatását teszi lehetővé. Van ugyanis egy „másik” Csepei Tibor is. Akire — jobb híján — a „népművelő” szó illik. Előadás közben: Csepei Tibor. Az említett műsorban a legnagyobb hazai Vasarely- magángyűjte- mény tulajdonosaként mutatkozott be, és az ország közönségének ajánlotta gyűjteményét, mondva: szívesen kölcsönzi az anyagot művelődési házaknak és könyvtáraknak ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Bács-Kiskunban is ezen ajánlat alapján szerveztek kiállításokat. Először Kiskunfélegyházán, majd Dunave- csén, Szalkszentmártonban és Kalocsán került közönség elé a gyűjtemény egyharmad részét képező negyven grafika. — Hogyan rangsorolja a két hivatást: zenepedagógus és gyűjtő? — Képtelen vagyok különválasztani, rangsorolni a kétféle tevékenységet. Sorrendben a zene felől közeledtem a műélvezet és a gyűjtés felé. Először régi hangszereket gyűjtöttem, de nyolc-tíz éve arra gondoltam, mi lenne, ha a nálam tanuló gyerekek más művészeti ágakhoz is közelebb kerülnének? Tulajdonképpen magam is ez idő tájt fedeztem föl, hogy létezik zenén kívüli harmónia is. A Távol-Keletről érkeztem Európába: először a japán tányérfestők harmóniaérzéke ragadott meg. Utána a kínaiakat szerettem meg — és így tovább. Elkezdtem többfélét gyűjteni. — Mikor vált Vasarely-hívő- vé? — Amikor megismerkedtem művészetével. A zene világa igen sok hasonlóságot mutat az ő munkáival. Egyik svájci méltató- ja a „festészet zenéjének” nevezi alkotásait. Kilenc éve kezdtem gyűjteni a ma hetvenéves művész képeit. Akkor még elérhetőbb áron lehetett megvásárolni őket. Ma, ha egyáltalában elad valaki, fantasztikus árat kér — és kap — értük. Nekem több mint száz Vasarely-mű van a tulajdonomban. — ön nemcsak gyűjtő, zene- pedagógus, hanem a képzőművészeti ismeretterjesztés képviselőjeként is közismert. — Ha egy ügynek elkötelezi az ember magát, igyekszik mind több embert meggyőzni igazáról. Vasarely műveinek bemutatásával kapcsolódtam a közművelődési intézmények kiállító programjába. 1980-ban kezdtem részt venni tárlatokon. Még ebben az évben Budapesten 15 — zenei bemutatóval egybekötött — kiállítást rendeztünk az anyagból. Később a vidéki városokba is hívtak. E bemutatók alkalmával több esetben is megkerestek vidéki népművelők: szeretnék, ha náluk is megismerkedhetne a lakosság ezzel az ízig-vérig modern művészettel. Igent mondtam. Azóta már több tucat faluban falra került az anyag. Őszintén mondom, hogy ez a vállalkozás okozta a legtöbb gondot a számomra. A kistelepülések házaiban a legtöbb helyen nincsenek meg a feltételek egy ilyen rangos anyag méltó elrendezéséhez. A helyiségek sötétek, és vagy túl kicsik, vagy túl nagyok. Szerencsére — mint kiderült, az a művészet olyan, hogy legyőzi a mostoha körülményeket. A fogadtatásról itt őrzöm a tárlatok emlékkönyveit . . . nagyon sok megkapó vallomást tudnék idézni. □ □ □ Csepei Tibor — ez a vékony termetű, hibátlanul fésült, szolid öltözetű férfi — maga a megtestesült udvariasság és szolgálatkészség. Csak aki hosszabb ideje ismeri, tudja, hogy a „megtévesztő” külső mögött fantasztikus energia rejlik. Több területen is kifejtett művészeti ismeretterjesztő, pedagógiai és tudományos munkásságával nagyban hozzájárul hazánk kulturális értékeinek ápolásához, gazdagításához. Módszertani munkái öregbítik a magyar zeneoktatás hírnevét külföldön is. Gyűjteményének térítés nélküli közrebocsátásával, művészettörténeti előadásaival, zenei bemutatókon való közreműködésével sokat tett — nemcsak megyénkben — a művészetek megszerettetése érdekében. F. P. J.
