Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

1983. szeptember 21. <* PETŐFI NÉPE » 3 BUNDA, KÁVÉ, DEVIZA Kelebián, a vámhivatalban Televíziós fesztiválok Az elkövetkező hónapokban több nemzetközi televíziós feszti­válon vesznek részt a legjobb ha­zai tévés produkciók. Pozsonyban szeptember 21—29. között hetedik alkalommal rende­zik meg a televíziós gyermek- és ifjúsági műsorok versenyét. A magyar televiziót a Közös kutya, a Játékszüret, a Zenede és a tü­kör című műsorok képviselik. A kétévenként megrendezett feszti­válon legutóbb a Mondok neked valamit és a Tessék engem elra­bolni című magyar filmek Duna- díjat nyertek. A zenei, drámai és dokumen­tumműsorok eevik legnagyobb nemzetközi fesztiválját a Prix Itá­liát szeptember 20. és október 2. között rendezik meg Capriban. A Magyar Televízió a zenei kategó­riában A hét főbűn című song­operát indítja. A látogatás című portré a dokumentumfilmek cso­portjában szerepel. A tengerentúlon az egyik leg­rangosabb elismerés a nemzetközi Emmy-díj. Az egyesült államok­beli fesztiválon a Magyar Televi­ziót két műsor képviseli: Az ost­romzár (szerkesztő-riporter: Chru- dinák Alajos) és Apró Attila ren­dező Stravinsky zenéjére készí­tett balettfilmje, a Pulcinella. KGST -tanácskozás a kőolajtermelésről A szocialista országok kőolaj­termék-ellátásának kérdéseiről tegnap KGST-tanácskozás kezdő­dött a budapesti Volga Szállóban. A négynapos konferencián 8 euró­pai szocialista ország ásványolaj­forgalmazó vállalatának, illetve állami szervezetének vezetői azt vitatják meg, hogy hogyan lehet célszerűbben megoldani a kőolaj- termékek kereskedelmét, a cso­magolási és tárolási módokat, csökkenteni az energiakiadásokat. Pótmérkőzés után Olvasóink több mint egy hónapon át kísérhették figyelem­mel lapunkban a magyar totóbotrány történetét, az előzmé­nyektől egészen a vádiratok elkészítéséig. Igen, vádiratokat írtunk, mert két helyen: Szekszárdon és Budapesten is készült egy-egy vádirat, sőt, amint arról ugyancsak tájékoztattuk ol­vasóinkat, augusztus elején mindkét bíróságon megkezdődtek a tárgyalások. Ne menjünk most túlságosan vissza az időben azt keresve, hogy mikor és hol hajtott ki annak a később elburjánzott In­dának a csírája, amit a köznyelv totóbotrányként emleget. In­kább azokat a biztató jelenségeket vegyük észre, amelyek ép­pen a szóbanforgó ügy következményei, s az egészséges meg­újulás régen kívánt jeleit mutatják. Tudjuk, hogy a Sportfo­gadási és Lottó Igazgatóság a Magyar Labdarúgó Szövetséggel együtt határozott intézkedéseket hozott az úgynevezett totó­mérkőzések ügyében, s az egyértelműen kizárja a bundázás legparányibb lehetőségét is. Elsősorban azonban mégsem ezt kell leginkább üdvözölnünk, hanem az MLSZ-nek azt a döntését, amely szerint a közönyös, érdektelen, a közönség nemtetszését kiváltó csapatjátékot tilos honorálni. Nem kaphat „prémiumot” az a futballista, aki ener- váltan játszik, tessék-lássék módon mozog a pályán, s csak akkor rúg a labdába, ha az éppen a lába elé gurul. Reméljük és bízunk benne, hogy a labdarúgásban megindult, egészséges irányba mutató erjedés átterjed a többi sportágra, azok művelőire is. Nem azért, mintha máshol szintén hason­lóan aggasztó jelenségeket tapasztalnánk, de aligha vonható kétségbe, hogy bizony a friss szellemre, a valóban a sportra, az anyagiaktól nem befolyásolt vagy legalábbis nem meg­határozott versengésre nagy szükség van. Az erőt, az ügyes­séget ugyanis nagyon nehéz forintokkal mérni az életnek ezen a területén. Természetesen ma már nem várhatjuk, hogy mint az ókori versenyeken, a győztes megelégedjen a' babérágakból font koszorúval. De azt igen, hogy tiszta legyen a játék — s főleg játék legyen, ne pedig spekulánsokkal, kibicekkel körül­bástyázott üzlet. Ne történhessen meg, hogy a futballista csak akkor hajlandó gólt rúgni, ha azért a közönség tapsán túl pénzt is kap. Hol maradna akkor a sportra évezredek óta jellemző küzdő- szellem, a győzniakarás egészséges becsvágya, a vetélkedés föl­emelő és megtisztító izgalma. Olyan kérdések ezek, amelyek­re régen választ vár a sportszerető közvélemény, a szurko­lóknak az a tíz- és százezres tábora, amely már a totóbotrány kirobbanása előtti években is érezte, tudta, hogy elszaporodtak a bundázók, fekete foltok jelentkeznek a futballerkölcsön. Most érthető kíváncsisággal várjuk a bíróság ítéletét. Az au­gusztus elején kezdődött perek második fordulójukhoz érkeztek. Kihallgatták a vádlottakat, tanúkat, szakértőket, s napokon be­lül elhangzanak az ügyészek, és az ügyvédek perbeszédei. Azt követően, várhatóan szeptember végén, október elején meg­születik az ítélet. Előre természetesen semmit nem tudunk, a döntés a bíróság dolga, de az ítélet ismertetésére visszatérünk. Ez ugyanis még hiányzik a Pótmérkőzés befejezéséhez, stílusosan szólva: a „meccs” lefújásához. G. S. Bács-Kiskun megye statisztikai évkönyve Az ország déli, vasúti kapujában, Kelebián ugyancsak sok dolga akad a vámhivatal pénzügy­őreinek. Annak ellenére, hogy kevesebb volt az utas, ez évben egy millió nyolcszázezer forint ér­tékű fizetőeszközt, vám- és csempészárut foglal­tak le, amely majdnem megegyezik a múlt évivel. Nemrégiben egy igen értékes bélyeggyűjteményt „találtak” az egyik vasúti kocsi fülkéjében. A 750 ezer forint értékű albumnak és bélyegsoroknak nem akadt gazdája. — Mi a jellemző ma az utasforgalomra — tet­tük fel a kérdést Szabó Béla pénzügyőr százados­nak, a vámhivatal parancsnokának? — Nem csökkent a törökországi, úgynevezett irha-járatok száma, s hogy ez mennyire így van, egyetlen adattal illusztrálhatom. Ebben az évben több mint 3 millió forint vámot fizettek a bőrka­bátot, irhabundát, bőrruházati cikket behozó tu­risták. Akadnak azonban olyanok is, akik másként próbálkoznak .. . Nyáron a kabátot? Van egy mondás: „Nyáron a kabátot, télen a ta­risznyát ne felejtsd otthon”. Ezt a pénzügyőrök is tudják, de az feltűnő, ha valaki a nyári kániku­lában éppen irhabundát gyömöszöl a bőröndjébe. A nyíregyházi Jóni László és neje sem tudta meg­indokolni miért van náluk 23 ezer 150 forint ér­tékű bunda, bőrkabát, bőrzakó. „Nincs vámköteles áru” — hangoztatták özv. Halász Mátyásné és Talmár Zoltánná budapesti la­kosok, ám csomagjaik átvizsgálásakor az előbbinél 20 ezer, az utóbbinál 16 ezer forint értékű bunda került elő. Hasonló volt Német Ferencné budapesti lakos esete is. A legnagyobb csodálkozásnak adott kifejezést ez az utas, amikor útiholmijai között néhány forint híján 20 ezer forint értékű szőrme­árut találtak. Több, mint négy mázsa Az egyik legközkedveltebb élvezeti cikkünk a kávé. Az ország jelentős mennyiségű nyugati va­lutát fordít arra, hogy biztosítsa ennek behozata­lát. Néhányan úgy vélik — jó nyereség reményé­ben — segíteni kell másokon is, s ezért magánala­pon megszervezik a kávékivi Lelt. Eddig a csoma­gok aljáról reklámszatyrokból kerültek elő a kávés­csomagok, most a vasúti kocsi „rejtekhelyeiről” halásszák elő a pénzügyőrök. Mondani sem kell, gazdájuk ezeknek sincs. Nem is olyan régen, egy gazdátlan csomagban alig hihető — 73 kiló kávé utazott. A tulajdonos rosszul járt, mert 19 356 fo­rintja úszott el. Ki hinné, hogy a tárgyak önállóan kelnek útra. Pedig Kelebián ezt tapasztalják a pénzügyőrök. Az egyik vonaton 6 kiló kávé és egy szögcsiszoló­gép utazott „önállóan” Jugoszláviába. Nem vélet­len, hogy útjuk a vámhivatalban ért véget. S, hogy a kávénál maradjunk, egy meghökkentő adat: a ke- lebiai vámhivatal szeptember elsejéig 4 mázsa ká­vét juttatott vissza a kereskedelemnek. 9 Horváth József pénzügyőr alhadnagy vámvizs­gálatra indul. A pénznek nincs szaga, de... Nem új keletűek a magyar vagy más nemzeti fizetőeszközök kicsempészésére tett kísérletek sem. S bár a csempészek kifogyhatatlanok az ötletek­ben, az ellenőrzők sem ügyetlenek. Bizonyára ezen a véleményen van Agócs János budapesti lakos is. Ügy vélte, ha a zoknijában és a cipőtalp bélése alá rejti el a tízezer jugoszláv dinárt és az ötven USA dollárt, nincs az a pénzügyőr, aki erre rájön. Té­vedett. Azon túl, hogy a rejtekhelyről előkerült pénzét elkobozták, az utazásból is kizárták. Németh Lászlóné szombathelyi lakos, visszauta- zóban volt Jugoszláviából. Hatezer forintot vitt ma­gával, de nyilván nem „jött be” az üzlet, s vissza­hozta a pénzt. Nyugodtan nyitotta ki kézitáskáját, amikor erre kérte Horváth József pénzügyőr al­hadnagy. Egy tapintás is elég volt, a táska mere­vítője alól egymás után kerültek elő az ötszázasok. Sokan még ma is ártatlan csínytevésnek vélik a vám- és devizaszabályok megsértését. Nem gondol­nak a következményekre, a súlyos pénzbüntetésre, az esetleges szabadságvesztésre, az utazásból való kizárásra. Csoda-e, ha számukra a külföldi út a tör­vénytisztelő állampolgárokéhoz egyáltalán nem ha­sonlítható élményekkel zárul? Gémes Gábor Az adatfelhasználók gyors informálásának elő­mozdítása érdekében a Központi Statisztikai Hiva­tal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága vállalkozott arra, hogy a megyék között elsőként adja nyomdáiba az 1982. évi évkönyv összeállított anyagát. Szeptem­ber elején meg is jelent a kiadvány. A korábbi ta­pasztalatok, észrevételek, az adatszolgáltatás mó­dosulásának figyelembevételével kissé változtatot- tan, 308 oldal terjedelemben került kiadásra a tár­sadalmi-gazdasági élet szinte minden területét át­fogó, statisztikai adatokat tartalmazó évkönyv. Űj típusú gazdálkodó szervezetek Az előző évinél 45 oldallal terjedelmesebb kiad­vány új fejezete a napjainkban nagy érdeklődésre számot tartó új típusú gazdálkodó szervezetek ada­tairól tájékoztat. Nyomon követhető, hogy 1982. június 30-án számuk nem érte el a félezret, az év végén pedig már 766 egység volt Bács-iKiskunban. A kezdők működése tartósnak tűnik, mindössze 58 szüntette meg tevékenységét az év folyamán. A me­gyében a „legdivatosabb” az átalányelszámolásos forma, az egységek közel fele tartozik ebbr a kate­góriába, de jelentős a vállalati gazdasági munkakö­zösségek és a mezőgazdasági szakcsoportok száma is. Az új típusú gazdálkodó szervezeteknek 38 szá­zaléka az iparban, 27 százaléka a szolgáltatásban 18 százalék a mezőgazdaságban tevékenykedett. Ezen kívül még sok adat található az említett fejezetben. A megye helyzete az országban Több oldalas információt ad az évkönyv arra vo­natkozóan, hogy Bács-Kiskun az országoshoz vi­szonyítottan hol állt 1975-ben, a 1980, 1981. és 1982- es években a legfontosabb gazdasági és ellátottsági kérdésekben. 1975-ben például az ország népessé­gének 5,4 százaléka élt a megyében, ami az évek során alig változott. A beruházások pénzügyi telje­sítésének részesedése az országosból a népesség­aránynál kisebb volt, 1975-ben 4 százalék és ennél 1982-ben is csak egytized százalékkal több. 1982-ben a megyében dolgozott az ország szocia­lista iparában foglalkoztatottak 4,2 százaléka, de a felhasznált villamos energiának — a növekedés mel­lett is — csak 1,4 százaléka jutott ide, amely rész­ben az ipar szerkezetével áll kapcsolatban, Innen került ki viszont az országban termelt földgáz 14 százaléka, a kőolaj szintén hasonló aránya, vala­mennyi fürdőkád, szinte az összes mágneses hang­rögzítő, a parketta, a vágott baromfi és a gyümölcs- konzervnek is majdnem egyötöde, a főzelékkonzerv több mint egytizede. E jellegzetesen megyei termé­kek részaránya az országosból általában növeke­dett az évek során. A mezőgazdaságban az elmúlt hét évben 6 szá­zalékról 9,4 százalékra nőtt a foglalkoztatottak ará­nya, amely most már csaknem azonos a mezőgaz­dasági terület részesedésével. Ennél kisebb volt a gabonafélék, s jóval nagyobb egyes zöldség- és gyümölcsfélék termésmennyiségének aránya az or­szágos produktumból. A fűszerpaprika mintegy fe­le például megyénk területén termett. Az állatállo­mánynál a sertéstartás jellemző a megyére. A lakásépítés a lakónépesség arányánál valami­vel nagyobb mértékű volt, különösen a magánerő­ből létesülő lakóházak építésének mértéke kiemel­kedő. Bőséggel találhatók adatok még a kereske­delemről, egészségügyről, oktatásról, közművelő­désről az évkönyvben. Területek összehasonlítása Figyelmet érdemel még többek között a 12 év ada­tait tartalmazó „hosszú idősoros” fejezet, a mint­egy 50 oldalnyi településhálózati összeállítás a vá­rosonkénti, községenkénti adatállományával, vala­mint a többi megyék adatait idéző fejezet, amely megyénként 228 adathellyel kínál lehetőséget a más térségekkel való összehasonlításra. Dr. Sántha Józsefné a KSH tájékoztatási osztály vezetője JEGYZET Előjáték Kecskeméten a Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és Gyurkó László vezetésével alakult új színházi társulat mindent megtesz, hogy megismertesse magát, s célkitűzéseit a publi­kummal. S bár a „nagyérdemű” vélhetően a művé­szi produkciók láttán nyilvánít — ilyen vagy olyan, (ízlése által körülszabott) — véleményt, lehetséges előjátékkal kedvet csinálni a mű­élvezethez: ilyen nyilvános prológus volt a szombat esti, amikor kecskeméti értelmiségi­ekkel találkoztak a színháziak. Őszintén szólva már a meghívó is meglepő volt. Szokatlanságát az írásba foglalt óhaj okozta „Belépő egy üveg száraz vörös bor” — s akadt, aki bevallotta a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon tükörtermében: at­tól tartván, hogy cselről van szó, ő bizony nem hozott semmit. Szóval, a pár' soros levélke meghökkentette, akit meg bírt, de izgalomra mégsem adott okot. Hanem maga a találkozó, amely Jancsó Miklós és Gyurkó László baráti kézfogásával kezdődött — mindjárt a bejáratnál. A laza „rendbe” szedett asztalok (tetejükön a hozott palack borokkal, pár pohárral) leülésre csá­bították a belépőt — s ahogy az már lenni szokott, kis társaságok alakultak. Egyik asz­talnál a kerámikusművész vitte a prímet, a másiknál a rajzfilmkészítő, a harmadiknál a főiskolai tanár, a negyedikhez a népművelő, ötödikhez a teátrum aktorai telepedtek. ,Nem hiszem, hogy az volna a fontos: ki és mit mondott ezen az estén. Kétlem, hogy Gyurkó László Jobba Gabi búcsúztatóján kí­vül mást is följegyzendő volna a krónikás. A lényeg: a publikum egy (gyaníthatóan: hangadó) része .bepillanthatott egy születőiéi­ben lévő társulat világába. Mit látott? Azt, hogy az évadkezdő ülés óta eltelt alig egy hó­napban sikerült fanatizálni a színészeket, azt, hogy lelkesek és lelkesítőek. S ami ezzel egyet jelent, mert ebből követ­kezik: nagy célra szövetkeztek, s szándékuk el­érni azt. A legfontosabb: nem a közönség ellenében — együttműködve vele. A színház rokonszenvesen nyitott (van még folytatás: hétvégén egész napos prog­ram a foci jegyében — színészek—vitézek rang­adó a Széktói Stadionban), s bár természetes, hogy sikert az első bemutatók művészi tel­jesítményével arathat, nem baj, ha az kell szárnyra: jó volt az előjáték is. B. J. Életük legszebb napja Idény a megújult cukorgyárban Kedden reggel a berendezések felfűtésével megkezdődött az idei cukorrépa-feldolgozó szezon a nagyhírű Szerencsi Cukorgyárban. Az 1881-ben elkészült üzemnek ez lesz a 95. kampánya. Az első ré­paszállítmányok Hajdúböször­ményből és a Szerencsi Állami Gazdaságból érkeztek. Az idény száz napja alatt, folyamatos ter­melés mellett összesen négyszáz- ezer tonna cukorrépa feldolgozá­sát tervezik. Az idei szezonra megújult a gyár, korszerűsítették a répafel­dolgozó- és -tisztítórendszert, va­lamint a létisztító állomást, két új cukorkristályosító főzőedényt és három új, dán gyártmányú főző- automatikát helyeztek üzembe. Ez utóbbiaktól nagymérvű energia­megtakarítást várnak. Űj jármű­buktatókat, utakat, mérlegházakat építettek és korszerű rakodógépe­ket szereztek be. Az induláshoz szükséges legfontosabb berendezé­seket keddre rákapcsolták a gyári rendszerre. Az ifjú férj három hónappal ezelőtt összeszedte bátorságát, és megkérte feleségét, hogy válja­nak el. Most kimondták a válást, elhatározták, hogy megünneplik az örömteli eseményt. Odahaza már terített asztalok várták őket. Igen, az utóbbi időben valóban elhidegültek egymástól: már se­hová nem jártak együtt. Otthon a férj mindig egyedül érezte magát, s az asszonynak nem volt ideje arra, hogy könnyítsen a magányán ... A pohárköszöntő után a ven­dégek csókra buzdító kiáltásai közepette a fiatalok felálltak és barátian kezet szorítottak. — Csodálatos parfümöd van! — jegyezte meg meglepetten a férj. — Honnan szerezted? — Felemelték a fizetésemet — válaszolta büszkén a volt fele­ség. — Igen? És mennyivel? — ér­deklődött a volt férj. — Amennyivel a disszertáció megvédése után szokták ... — Kandidátus lettél? — cso­dálkozott el sok év óta először a volt férj és elragadtatva nézett az asszonyra. Egy pohár pezsgőtől még job­ban megoldódott a fiatalok tnyel­ve. — És mik a terveid a jövőre? — érdeklődött a fiatalember. Az asszony mesélt neki álmai­róí és nevetve tapasztalták, hogy mindketten ugyanarról ábrán­doznak. Ézen jót mulattak, majd táncolni mentek. Tánc után is­mét pezsgőt ittak. — Micsoda szép nap ez a mai! — kiáltott fel az asszony, s meg­igazította a tánc hevében össze- kuszálódott hajkoronáját, pedig éjszaka ülve aludt, csakhogy a mai ünnepi alkalomra minden szál a helyén legyen. — Én is érzem — lelkendezett a volt férj. — Olyan szép vagy ma! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szép is tudsz lenni. Ez a ruha! Azelőtt miért nem vetted fel soha? — Nem volt rá alkalom. Va­lamilyen ünnepre vártam. — Kis gondolkodás után elmosolyodott, és hozzátette: — Én meg soha nem hittem volna, hogy ilyen fi­gyelmes és vidám is tudsz len­ni! — Menjünk táncolni még — javasolta az elvált férj. — Nem is értem, most olyan szívesen táncolok veled! — Menjünk! — egyezett bele szívesen az asszonyka. A vendégek késő éjszaka szé- ledtek szét, miután megköszön­ték a csodálatos estét, és vissza­vették a nászajándékokat. — Köszönök mindent! — mondta az asszonyka, amikor kettesben maradtak. — Ez volt életem legszebb napja! Lábujjhegyre állt, és baráti csókot nyomott volt férje arcá­ra. Az a csóktól hirtelen felbá­torodott, és átölelte. — Mi jut eszedbe?! — csodál­kozott az asszony. — Mit akarsz? — Én .. . szeretlek! — suttog­ta a fiatalember. — Hagy abba! — s megpróbált védekezni. — Nem, igazán... Gyere hoz­zám feleségül! — Hová gondolsz? Nem ismer­jük egymást eléggé ahhoz, hogy ilyen meggondolatlan lépést te­gyünk ... — Minek ezen gondolkodni? Szeretlek, te is szeretsz! A mai napon megértettem! Egy lakás­ban lakunk. — S megpróbálta megcsókolni. — Nem, nem ... Ezt ne! — s az asszonyka kitépte magát volt élete párja öleléséből. — De miért nem? — kérdezte az sértődötten. — Azzal meg kell várni az esküvőt — válaszolta a fiatal- asszony. Belebújt viseltes otthon- kájába, és nekilátott elmosogat­ni a tornyosuló edényt... Mihail Zadornov AZ ÜJMOHÁCSI BUNAVÖLGYE MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET 7714 Üjmohács versenytárgyalást hirdet fakitermelésre és gyérítésre. A pályázók a termelőszö­vetkezet elnökénél szemé­lyesen vagy írásban jelent­kezhetnek árajánlatuk meg­tételével 1983. évi szeptem­ber hó 30. napjáig. Feltétel: motorosfűrész. kezelői vizsga. 1734

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom