Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 2. IPARUNK JELENE ÉS JÖVŐJE SOLTSZENTIMREI TAPASZTALATOK A legfejlettebb 32 ország között Kivel cserélne szívesebben, bárki is? Aki családi házának alap­jait ássa éppen, vagy aki már évek óta a saját tágas otthonában lakik, csak hol a tetőt, hol a kerítést kell javítani, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésé­nél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre tenni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lehetünk-e, vittük-e már valamire; s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javítás­ra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállat, s kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszoro­san felülmúlták a mai jövedel­mi nehézségeket. A fejlődés motorja A megélhetési gondokat, persze akkor tetézte az elosztási modell: a magántulajdonosi társadalmi bevendezkedettség. De az el- osztanivaló is kevés volt. a szűk iparral biró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította efö. nagyjá­ból a jelenlegi egyhetedét. 1938- ban a nemzeti Jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy szazmilliárdot tett ki. Egy ipar nélküli, főleg mező­gazdaságra építő ország jövede­lemtől melö-képessegp ráadásul jelentősen ingadozik: az időjárás szeszélyeit még a korszerű agro­technika és agrokémia sem ké­pes kiküszöbölni. Egy ipari or­szág. ahal a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli meg. mégha az adotl ország az alapvető ipari nyersanyagoknak szűkében- V3n is (mint Magyarország 1983-ban). rugalmasságban. manőverezési képességben es gazdasági füg­getlenségben lényegesen felül­múlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlő­dés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyara­podott. mint a megelőző másfél­száz évben. Megszűnt a munka­nélküliség. a létbizonytalanság; az egv lakosra jutó nemzeti jöve­delem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfo­kú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon belül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari po­tenciál gyors ütemű növekedése. A városok és falvak közötti különbségiek jelentős mérséklé­se is, nem kis részben az ipari fejlődésnek tulajdonítható, nem szólva arról, hogy több tucat tele­pülés eleve az odaköltözött vagy az ott megalapozott iparnak kö­szönheti városi rangját. Az ipari növekedés adatai a Központi Bizottság legutóbbi ülé­se óta ismerték. Az ipari terme­lés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950-től a kilencszere­sére nőtt. Az élelmiszer- és épí­tőiparral együtt a nemzeti jöve­delemnek több mint 50 százalékát adja. Jelenleg csaknem két és félszer több embernek nyújt biz­tos megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt Az első helyen autóbuszból Rendkívül nehéz minden szem­pontból, matematikai pontosság­gal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszo­nyát. Mutatósorok vizsgálata szük­séges ahhoz, hogy többé-kevésbé elhelyezzük egy ország teljesít­ményét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rang­sorában legalább a középszakasz­ban, de mindenképpen az első kéttucatbah helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közé az ipari termelékenység szintje, va­lamint az egységnyi termeléshez felhasznált anyag- és energiaszük­séglet adata tartozik, bár mind­két mutató az utóbbi 2—3 évben figyelemre méltó javulásnak in­duld, A (jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított termelési arányszámai­ban a világranglista 10—15. he­lyén állunk. De, taz egy lakosra jutó autóbusztermelésben az el­ső helyet foglaljuk el, a televízió- gyártásban a 7—8., a bauxitter- melésben a 6—7., a műtrágyagyár­tásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye, nemcsak mennyiségi jellemző. Hiszen az autóbusztpar végtermékében — általában a gépkocsigyártásban — több más ágazat — kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszám­gépipar, elektromos alkatrész- ipar stb. — eredményei összege- ződnek. Ez a helyzet a hazai au­tóbuszgyártás esetében is. Nem véletlen, hogy mind az Ikarus, mind a Rába ma már a legismer­tebb magyar gyárak közé tar­toznak. Huszonöt évvel ezelőtt a Renault, a Volvo, a Mercedes még sem kooperációs partnerként, sem versenytársként nem szá­molt a magyar gyárakkal. Világszerte ismert iti2gyar vállalatok Számos más magyar gyár ne­vét említhetnénk — Medicor, Tau­rus, SZ1M. Mofém, Forgácsoló­szerszám Ipari Vállalat, Borsodi Vegyi Kombinát stb. — amelyek ugyancsak az utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csat­lakozva a régebb óta ismertek — Tungsram, Chinoin, Csepel, Orion, Elzett, BÉG stb. — köréhez. A 70-es évek második felében ránk tört gondok — cserearány- romlás, dekonjunktúra a tőkés piacokon, az ezek nyomán sür­getőbbé vált termék- és techno­lógiaváltás, a versenyképesség javításának feladata — óhatatla­nul a háttérbe szorították annak tudatát, hogy e feladatokat vég­tére is egy nagy teljesítőképes­ségű, nem az út elején álló, s egy már nem kevés eredményt felmu­tató ipar számára fogalmazódtak meg. Gerencsér Ferenc (Folytatjuk) Anyagi ösztönzéssel növelhetők a teljesítmények 9 Új melléküzemáguk a mézcsomagoló. — Az együttműködés segít boraink értékesítésé­ben. Beléptünk a Kiskőrösi Mezőgazdasági Szövet­kezetek Borászati Közös Vállalkozásába, a BOR- KÖV-be. Ez szintén könnyíti készleteink eladását. Mindezek ellenére szükségünk van piacbővítésre. Most alapoznak egy húszezer hektoliteres befogadó- képességű tárolóteret, amelynek építéséhez állami támogatást kapunk. A terv szerint szeptember 30-ra lesz kész — tájékoztat az elnök. A község munkaerejének megtartása érdekében ez év májusában új melléküzemágat létesítettek, a HUNGARONEKTÁR-ral közösen. Egyelőre húsz személyt — főként nőket — foglalkoztatnak a méz- csomagolóban. Szeretnék a kapcsolatot bővíteni és kétszeresére növelni a létszámot. A további tervekről Ficsor Balázs elmondja még: —Azon törjük a fejünket, hogy miként tudnánk munkalehetőséget teremteni a gyesen lévő kisma­máknak, illetve az idősebbeknek. Egykét elgondo­lásunk már van. Díszdobozokat készítünk, ezenkí­vül laboratóriumoknak alkatrészek szerelését vál­laljuk. Mindezeket otthon is el tudják végezni a ta­gok, s keresetkiegészítést jelent számukra. K S. A soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezet elnöke, Ficsor Balázs nem lepődött meg. amikor azt kérdez­tem tőle: van-e gondija a vezetőségnek az alkohol- izmussal? Szükséges elmondani, hogy tavaly októ­berben választották meá a szövetkezet első 6zámú vezetőjévé A tagok jól ismerik, bíznak benne. Üzemgazdász volt 1988-tól, majd a borászat vezető­je lett, innen került a Hosszúhegyi Állami Gazda­ságba, ahonnét visszahívta a közösség. Válaszolva kérdésemre, a következőket mondja: — A tizennégy traktorvezető közül nyolcat kellett italozás miatt leváltani. A szigorú intézkedések ha­tására javult a munkai egyelem, s vele a teljesít­mény. Ö5 bérezési rendszert alakítottunk ki. Növel­tük az anyagi érdekeltséget azzal, hogy célprémiu­mokat tűztünk ki egy-egy feladat megoldására. Több mozgábért kapnak a magas teljesítményt el­érők. Az intézkedések hatására a traktorosoknál az egy üzemóra költsége 520 forintról az idén 319-re csökkent. A gépeknél a túlfogyasztást ki kell fizet­niük a kezelőknek, viszont a megtakarítás értékét pénzben megkapják. A gondosabb művelésnek, a nagyobb odafigye­lésnek köszönhetően ez évben — az aszály ellenére — kétszer annyi őszi árpát termeltek, ibúzából is fél tonnával meghaladta a hozam a tavalyi hektáron­kénti átlagot. A sertésállománynál — németöves törzstenyészetük van — felére csökkent az elhullás az elmúlt évhez viszonyítva. A szakszövetkezet gazdálkodásában a szőlőter­mesztés és a borászat döntő jelentőségű. Legna­gyobb területen az ezerjót termesztik. A közös, nagyüzemi telepítésekhez a tagság saját anyagi esz­közeivel is besegített 54 hektáron. A palackozóüze­met közösen üzemeltetik, egyszerű gazdasági társu­lás formájában a Hosszúhegyi Állami Gazdasággal. Ez utóbbi az ügyintéző. Évente félmillió palackra kerül a Soltszentimrei Ezerjó feliratú címke. „A KUTATÓK EGYÜTT ÉLHETNEK A SZŐLŐVEL...” Uj intézet - új remények — Többen úgy vélekednek: szétszabdalná vált az állomások „leválasztásával" a szőlészeti-bo­rászati kutatás... Az utóbbi tíz évben kétszer szervezték át a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézetet. Először a Budapestről Kecskemétre tör­ténő áttelepítés jelentette a nagyobb változást. Ennek indoka he­lyes volt: a kutatóintézet annak a körzetnek a középpontjában legyen, ahol legtöbb a szőlő és a bor, kiemelkedő a szőlőtermesz­tés és a borászat. Így a kutatás „fizikailag”, s még inkább esz­meiekben kerüljön közelebb a gyakorlathoz. Ezzel senki sem ál­lította azt, hogy gyakorlatiatlan, vagy éppenséggel eredményte­len munka folyt korábban, csupán azért, mert a főváros adott helyet az intézetnek. Ugyanis a kutatóállomásokon, a történelmi borvidékek központjaiban, és az ország sok gazdaságában is kí­sérleti ültetvényeken dolgoztak a fajtaelőállítók és -fenntartók, technológusok és növényvédősök és a borászoknak is megvoltuk a kísérletekhez szükséges pincészetei, laboratóriumai. Az intézet Kecskemétre költöz­tetésének indokai között érde­mes megemlíteni: a fővárosban nem volt lehetőség bővítésre, s a feltételek alkalmatlanok voltak az elmélyült, 'komoly kutatások­hoz. Kecskeméten először ideig­lenes helyen, majd a város ha­lárában, Kisfáiban kapott végle­ges elhelyezést az intézet. A va­júdás hosszú volt, amíg eljutottak ez év júliusához, amikor is azt mondhatták: befejeződött az új központ kialakítása. minden együtt van a folyamatos kutató­munkához. Or. Zilai Jánossal, az intézet igazgatójával beszélgettem hely­zetükről, céljaikról, tennivalóik­ról. — Végét jósolták a szőlészeti- borászati kutatásnak, mikor a központot elköltöztették a fővá­rosból. Most már mcgm/iigodtak a kedélyek, és megváltoztak a vé­lemények? — Akik így vélekedtek, nem voltak elkötelezettjei és nem vi­selték szívükön ezt a kutatómun­kát. Pedig a bizalom hiánya nem indokolt, ugyanis hazátokban a szőlészet-borászat és ezzel együtt a kutatás jelentőséget a népgaz­daságban betöltött helye a leg­fontosabbak közé sorolja, amit még az is bizonyít, hogy ennek az ágazatnak az úgynevezett el­tartó képességben, enneik fokozá­sában kiemelkedő szerepe van. Ma már nemcsak, hogy megnyu­godtak a kedélyek, hanem elő­térbe kerültek az optimista han­gok, egyre általánosabb a véle­mény, hogy helyes volt a korábbi elhatározás, itt valóban megte­remtődtek a kutatómunka lehe­tőségei és feltételei. <J Dr. Zilai János. — Milyen áron? — Bizonyára kétféle értelme­zésben gondoltjai, vagyis az új köz­pont kialakítása 55 millió fo­rintba került, helyzetét, felszerelt­ségét figyelembe véve Európában a jók közé tartozik, másrészt veszteségeink is vannak: több ne­ves kutató vált meg az intézet­től, részben nyugdíjba mentek, vagy a központtól elválasztott, gazdaságokhoz csatodt kutatóállo­másokon dolgoznak. Szükségsze­rűen megfiatalodott az intézet ku­tatógárdája, s a tettrekész, becsvá­gyó fiatalok nagy lelkesedéssel dolgoznak. Ez reményt ad arra, hogy fejlődésünk töretlen lesz, s egyre több feladatot leszünk ké­pesek megoldaná és szerepünk, jelentőségünk növekszik. — Mindezt olyan körülmények között kívánják megoldani, ami­kor a .kutatóállomások már nem tartoznak az intézethez, ugyan­akkor megmarad az országos ha­táskörük és öneltartóknak kell lenniük? — Nagyok a feladataink és nem vagyunk könnyű helyzetben. Ele­get kell tennünk a minisztérium által jóváhagyott kutatási tervnek és olyan megbízatásdkat kell tel­jesítenünk, amelyekért fizetnek is partnereink. — Kétségtelen, kedvezőbb len­ne helyzetünk, ha az állomások most is hozzánk tartoznának. Az is igaz, enyhíti gondjainkat, hogy tízéves kutatási egyezményt kö­töttünk velük, illetve azokkal a gazdaságokkal, amelyekhez hoz­zácsatolták őket. Van tehát együttműködési készség. Viszont az is tény, nem mindegyik tud megfelelő partner lenni, egyrészt helyi feladatai miatt, másrészt csökkent a gyakorlott kutatóik száma is ... Annak ellenére mon­dom, hogy például Pécsett, Bu­dapesten, Egerben neves, sőt vi­lághírű tudósok dolgoznak. De mégis csak egy-egy vállalat, illet­ve táj igényeit kell elsősorban kielégíteniük. Pedig több témá­ban szükséges, sőt elengedhetet­len az együttműködés. Most a vállalatszerű gazdálkodás terme­lésre késztet bennünket. A tava­lyi tízmillió forintos eredmé­nyünkből csupán kétmillió szár­mazott a kutatásból, a többi a termékelőállításból. Ebbe tarto­zik az Ampelos pezsgő-család, a Kristály keserű, a Murci szörp — amfit egyébként exportra fkészí­tünk. — Gondolom, az intézetnek nem ezek az elsődleges felada­tai... — Mintegy 5—8 évre van szük­ség, hogy a bevételi arány meg­változzék és valódi ten ni vad ónk, a kutatómunka eredményessége domináljon. A tehetséges, nagy felkészültségű fiatalok akkorra már képesek lehetnek a mostani — valóban nem éppen szerencsés — arány módosítására. Ezért is tartjuk fontos feladatunknak, hogy a kutatómunka javítására ferdítsük bevételei nkeit. Annak érdekében dolgozunk, hogy minél hamarabb ebben (legyenek á|t- ütö sikereink, vagyis valami újat hozzunk létre. Egy jelentős, sza­badalmi bejelentés alatt álló té­mát már említhetek: intézetünk­ben kidolgoztuk a borok fémsta­bilitását biztosító eljárást. — Felsorolna a feladataik, ter­veik közül néhányat? 9 Uj intézet a szólótábla mellett. 9 Korszerű eszközökkel dolgoznak a laboratóriumban. (Tóth Sándor felvételei) — Hasznos együttműködést akarunk kialakítani a szőlészeti- borászati gazdaságokkal, vállala­tokkal. Legutóbb a Közép-ma­gyarországi Pincegazdasággal ír­tunk alá mindkettőnk szempont­jából fontos és új lehetőségeket adó szerződést. Az intézet szőlő­termesztési, borászati és ökonó­miai főosztályai részletes kutatá­si programot dolgoztaik ki, amely­ben nagyobb arányban országos jelentőségű témák szerepelnek. Például a szőlőfajták fagytűrőké- pességének javítása, a fotoszin­tézis speciális kérdéseinek vizs­gálata, az intenzív tőkeformák kialakítása, az alföldi szőlőterme­lés biztonságosabbá tétele, a bor­minőség javításának lehetőségei, a mennyiségi és minőségi szőlő- termelés kapcsolata és jövedel­mezőségi viszonyai... és még so­rolhatnám. Továbbra is foglal­kozunk termeléssel, a szőlőből előállítható italok forgalmazásá­val. — Most már azt mondhatja, itt, Kisfáiban megvannak ehhez a feltételek is? — Panaszra nincs ókom, szép munkát végeztek az építők, van helyünk, lehetőségünk és eszkö­zünk a kutatáshoz. A környezet is kedvező, hiszen az épülettől hárem méterre ott a szőlőültet­vény. A kutatóik szinte együtt élhetnek a szőlővel... Egyre töb­ben megismerik az intézetet, kö­zöttük külföldiek is, akik a leg­nagyobb elismeréssel szóltak it­teni lehetőségeinkről. Az érdeklő­dés növekszik, azt tapasztalom, hogy vonzó mindenkinek a Sző­lészeti Borászati Kutató Intézet ú.i központja. — Es ön hogyan érzi magát, miután néhány hete véglegesített kinevezését megkapta? — ürülök, hogy befogadott a város, a megye és a kutatókol­lektíva js. A politikai, társadalmi szervek támogatásával, a tapasz­talt bizalommal élve igyekeztem megfelelni a vállalt feladatnak, túl vagyunk a dolgok nehezén, s már jobban érzem magam, lete­lepedtem Kecskeméten, s még egy évtizedig szeretnék az aktív kutatómunkában részt venni. To­vábbra is tartók előadásokat a Kertészeti Egyetemen, és ott, va­lamint az intézeben is szeretném átadni tapasztalataimat az erre igényt tartó fiatal kollégáimnak. Életcélom beteljesedését látnám abban, ha nyolc-tíz olyan kutatót tudnék nevelni, akik élnek-hal- nak a szőlőért. .. — Megköszönve a beszélgetést, ehhez kívánok sok sikert. Csabai István 9 Alapozzák az új bortárolót. (Méhesi Éva felvé. telei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom