Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 5. HÁZUNK TÁJA IPARUNK JELENE ÉS JÖVÖJE (IV.) A juh haszna Az országutakon közlekedő gyakran találkozik árokpartokon, tarlókon legelésző kisebb-nagyobb juhnvójakkal Valamikor azt mondták: feltétlenül szükséges a birka a tanyák körül udvarsöprö- getönek. Ma azt mondhatnánk: határsöprögetőnek kell a juh. hi­szen sok a kaszálatlan, „legelel- len" árokpart, a hasznosítatlan löldzug. tarló. Sokan csak nyájnyi — falkánvi — juhot tudnak elképzelni, ha legősibb és egyik leghasznosabb háziállatunkról esik szó. Pedig tartanak nálunk néhány juhot családi házak udvaraiban, s ta­nyák korül. Egyet, kettőt, ötöt. Nem azért, hogy valami nagy Ha a darázs szót halljuk, min­denkiben felmerül az a kellemet­len emlék, amikor egy darázs, pontosabban: egy redösszarnyú da­rázs megszórta Ezek nagy tö­megben rajzanak a hozzáférhető édességre, vagy szállnak asztalra, pohárszélre. Közeleg a szőlőszü­ret. nemsokára csöpög az édes must. ami messziről is mágnes­ként vonzza a különböző darazsa­kat. Ilyenkor elég egy rossz moz­dulat ... Közép-Európában a redösszár- nyü darazsaknak mintegy száz faja él. valamennyi fekete-sárga rajzolatú. Egyik jellegzetességük, hogy elülső szárnyaikat nyugalmi állapotban hosszanti irányban összehajtják, redőzik. Amíg a re­dősszárnyú darazsak két pár szár­nya — a többi hártyás szárnyúa- 'kehoz hasonlóan — repülés köz­ben kis kampók segítségével ösz- szeakasztva egységes felületként működik, addig pihenés közben a két szárnypár máiképp helyezke­dik el. mint rokonaiké. Elülső szárnyait már a bábból való ki­búvás után meghatározott hosz- szanti vonal mentén kettéhajtja és a két felet egymásra fekteti, te­hát a potrohra nem két, hanem három rétegű szárny simul. Igen fejlett rágóik harcias kül­sőt kölcsönöznek a darazsaknak. Ezzel hasítják fel kibúváskor a bab bőrét, és ragadják meg zsák­mányukat. A redösszárnyú darazsak ful­lánkja a méhekéhez hasonló. Kampócskái azonban sokkal fi­nomabbak. ezért a darázs nem­csak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az emberek bőré­ből is sérülés nélkül vissza tudja rántani fullánkját. Mivel a pot- veh rendkívül mozgékonyán ,.da- ruzsderékkal" Ízesül a torhoz, a darázs úgyszólván minden irány­ban hathatósan használhatja fegyverét. Az, hogy mikor szúr és hogy milyen gyakran, nagyon változó. Mivel ezek a rovarok a fészkük hasznot hajtson, hanem, hogy le­gyen, ami lelegelje az udvar fü­vét, hasznosítsa a tanya körül kaszálható fűszénát, a kertben is megtermő lucernát, a zöldborsó héját, az ágyásokból és a kony­háról kikerülő zöldséghulladéko­kat. A felsoroltakon kívül mind­össze száraz kenyér, kukoricaszár, kevés abrak szükséges néhány juh tartásához. A néhány juhot tartók jól te­szik, ha közösen fogadott juhász kezére adják a jószágaikat, a le­gelőn tartják őket, amíg csak le­het. A birka ugyanis arra szüle­tett, hogy legeljen, az ól számára börtön, bezárva sárga színű lesz a pyapja, s a moegáshiány is hát­U A darázsfészek a fajra jel­lemző. Találhatunk apróbbakat, nagyobbakat a falak és az ab­lakkeret repedésében, ereszek zu­gában, villanyórák dobozában. közelében a legagresszívebbek, meleg időben célszerű óvatosab­ban közeledni hozzájuk. Az emberi települések közelé­ben a darazsak szőlővel táplál­koznak, lekvárt, esetleg pohárszé­len üdítő italt nyalogatnak, de ugyanígy megtalálhatók a stran­dokon a medencékből kifröccsent víz, tócsák mentén. A méhekhez és a hangyákhoz hasonlóan a társas állatok nem- csupán maguknak gyűjtik a nek­tárt, folyadékot, vagy húst, ha­nem a fészekben mindig készek kérő társaiknak a begyükben tá­rolt táplálékot átadni. A darázsméregre majdnem mindenki egyéni érzékenységétől függően reagál. Megeshet, hogy valaki itallal darazsat nyel. és ez a szájpadlását vagy a nyelvét szúrja meg. A feldagadt száj-, to- rokrész elzárhatja a levegő út­ját. ilyenkor fulladást okozhat. Abban az esetben is végzetes le­het a szúrás, ha valaki arra kü­lönösen érzékeny. Normális kö­rülmények között több darázs mérge együttesen sem jelent na­gyobb veszélyt az ember szerve­zetére­lányos szamára. Néhány termelő­szövetkezetnek. áfész-nek alakult már juhtenyésztő szakcsoportja, szervezetten oldják meg a legel­tetést, másutt kisebb nyájjal járó juhászok vállalják őket tavasztól a behajtásig, s ily módon sza­badban, legelőn tölthetik el az év- nagyobbik felét. A juh kicsi helyen is tartható, szerény igényű állat. Füves ta- nyakörnyéken, árokparton ki­pányvázva, nagyobb számban le­gelőre járatva kevés munkával, haszonnal tartható. Nem véletlen, hogy az országban minden ötö­dik juh a kistenyésztök tulajdo­nában van. Védekezés az atkák ellen Nagyapáti Mihály Kunfehértón lakik. Szerkesztőségünknek írt le­velében említi, hogy szőlőjében a legtöbb gondot az atkák okozzák. Válaszként elmondhatjuk, hogy £zek a rovarok gyors elszaporo­dásuk, miatt nehezen irthatok. Az okét pusztító vegyszereket hamar megszokják, ellenállók lesznek. Ezért kell az atkaölő szereket váltogatva használni. Néhány ké­szítménnyel pedig — ilyen pél­dául a Ditrifon 50 WP, a Fiiból E. az Unitron 40 EC, valamint a totális rovarölő, a Chinetrin 25 EC — pusztítják a kártevő atká­kat gyérítő rovarokat is, ezért érdemes e szerekkel óvatosan bánni. Speciális atkaölő szer a Pol Alcaritox. Mindig csak a fiatal atkákat pusztítja el, ezért 10—14 nap elteltével a permetezést meg kell ismételni. 0,2 százalékosra hígítsuk. Használata után 21 nappal fogyasztható a szőlő. Ha­sonló tulajdonságú a Mitac 20 EC is. ezt 0,3 százalékos töménység­gel lehet felhasználni és utána 14 napot kell várni a mérgező hatás elmúlására. A Bi 58 EC-t és a Sinoratox 40 EC-t régebben főleg atkák ellen használták. 0,1 százalékos oldata megfelelő védelmet nyújt a kár­tékony rovarok ellen. Az előírt élelmezésegészségügyi várakozási idő 7 nap. Érdeklődő olvasónknak, és azoknak, akiknek gondot okoz az atka, javasoljuk, hogy ezekkel a vegyszerekkel felváltva perme­tezzenek és ügyeljenek a más kár­tevők ellen hatásos, de az atkák el­szaporodását segítő készítmények felhasználásakor. Ismételten fel­hívjuk a figyelmet a közelgő szü­retre. és a kötelező élelmezés- egészségügyi várakozási idő be­tartására. Csak olyan vegyszerek­kel permetezzünk, amelyeknek mérgező hatása a szüret időpont­jáig megszűnik! A harcias darazsak EMLÉKEINK: A répaszedő villa A paraszti leleményt, a találékonyságot bizonyítja ez az egyszerű kovácsoltvas eszköz is. A földbe nyomott szétálló heggyel kell a takarmány- vagy a cukorrépát ,,közölni”, majd az öblösödö vállon megült gyökeret egy ügyes mozdulattal ki­fordítani. A modern répafelszedő gépek előtt bizony csak ez az egyszerű eszköz segített az állattartó földműveseknek a talajból ..kirángatni” a takarmánynak szolgáló gyökeret. összeállította: Czauncr Péter A nagyvállalatok és a „kisbolygók” Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, hatásfokának javításához néhány nagyszabású szervezési feladatot is el kell vé­gezni. Ezekre a Központi Bizott­ság legutóbbi határozata ugyan­csak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki felada­tok elvégzése aligha gyorsul fel, illetve a műszakiak minden erő­feszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet. Az egyik ilyen mindenütt napi­renden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irá­nyítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sok­kal „sarkosabb”, tisztázottabb fe­lelősségi megosztás szükséges a termelő-gazdálkodó egységeken belül: önállóbb és felelősségtelibb munka valamennyi részlegben, gyáregységben, üzemben. A kapun belül is Ez természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagynak a vál­lalaton belüli, egyenlőségre törek. vő jövedelemelosztással. Figye­lemreméltó, hogy a vállalatok kö. zötti differenciálódás mennyivel gyorsabban halad előre, mint ál­talában a vállalatokon belüli. Ügy tűnik, a gyárak közötti differen­ciálódást jobban elviselik a kol­lektívák, mint a brigádon, műhe­lyen, gyáron belülit. Az is igaz. hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s a vállalati tá­mogatások mérséklésével a válla­latok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön. Ezért le­het hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton belül azonban már egyszemélyi dönté­sekre lenne szükség, s ettől ebben a kérdésben még sokfelé ódzkod­nak. Pedig a munka ott és akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértel­műbb érdekeltségi rendszert te­remtenek, s ehhez részlegenként önállóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket alakíta­nak ki. Ez a világosabb teljesít­ménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb, differen­ciáltabb jövedelemelosztást is le­hetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja a főnök, a főosztály, a központ uta­sítását. A vállalati belső felelősségi, ér­dekeltségi rend átalakításával alighanem megszűnne az ismert mottó szerinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj. Az is kézenfekvő, hogy az ön­állóbb munkára épülő vállalati belső szervezetekben az ellenőr­zés, a számonkérés funkcióját is meg kell erősíteni. Az üzemi de­mokrácia is az önállóság és az el­lenőrzés, az önállóság és a felelős­ségvállalás összhangjára épül. Az önállóság nem vezethet anarchiá­hoz, a „vállalom a felelősséget" kinyilvánítása nem jelenthet jo­got a privatizáláshoz, a vezetet- lenséghez, a koordinálatlansághoz. Nem a forma a hibás A vállalati belső mechanizmu­sok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazai ipar eddigi fejlő­dését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvál­lalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelőerők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általá­ban elterjedt irányítási, szerveze­ti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású vállalatok a magyar ipar nemzetközi verseny- képességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben garan­tálható — csak erre van példa a világban — a nemzetközi verseny­hez nélkülözhetetlen műszaki fej­lesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a vesztesé­gek forrása, nem a forma a hibás, hanem a nagyvállalatok belső mű­ködési rendje. Ezeket érdemes mindenütt testreszabottan meg­változtatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem is helytelen, uniformizált belső me­chanizmust felszámolni. azért, hogy a nagyvállalatok eléggé nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vállalatok­ra tartozó feladat. A nagyvállalatok köré persze kellenek a „kisbolygók” — a szá­mos kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmk-k — a vállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemek termelésének kiszolgálása érdeké­ben. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot ver­senyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben a vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya an­nak, hogy bármelyik gyár leány- vállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is — mint ed­dig — kezdeményezhet vállalat- alapítást, sőt most talán a szak­tárcák részéről éppen célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményez­ni. Esetleg nemcsak ügy, hogy korábbi nagyvállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struk­túra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsí­tésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki felada­tok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fontos iparszervezési te­endő: a vállalatok, ágazatok kö­zötti együttműködés fejlesztése. Az utóbbi években a magyar gazdaságban is kialakult az úgy­nevezett „válságágazatok" cso­portja: a kohászat, az alumínium- ipar, a nehézvegyipar egyes ágait sorolják ide. (Persze micsoda kü­lönbség szocialista vagy kapitalis­ta gazdaságban tartozni valame­lyik válságiparághoz. Alapos túl­zás a kapitalista világból kölcsön­zött szóhasználat, amikor nálunk például a Magyar Alumíniumipa­ri Tröszt ma is munkaerő-hiány- nyal küszködik, s nem rendezett tömeges elbocsátásokat.) Nos, a tőkés válság által sújtott magyar ágazatok termékei, ha pél­dául nem közvetlenül kerülnének exportra, hanem — hiszen lénye­gében, a könnyűipart nem számít­va, alapanyagokról van szó — sokkal magasabb készültségi fo­kon, a feldolgozóipar késztermé­keiként, ötletes, magas színvonalú gépekbe, műszerekbe, berendezé­sekbe bedolgozva (az alulemez, az öntvény, a PVC stb.), sok ezer mérnökórát hordozva, akkor szá­munkra például a kohászat nem­zetközi válsága kevésbé volna ter­hes. és PVC-gyáraink beruházási költségeinek megtérülése is fel­gyorsulhatna. Új utakon Vagyis el kellene érni. hogy no­csak egy-egy gyár keresse a re­cesszió ellenszerét, hanem egy tel­jes vertikum, termelési lánc. Pél­dául úgy, hogy valamelyik nagy- vállalat, élve a lehetőségekkel konstruktőri (mérnök-tervezői) leányvállalatot, tervező kisválla­latot alapít, a műanyag alap­anyagként eladható termékek más formában való hasznosítása érde­kében. Azután a kidolgozott ötle­tet, dokumentációt felajánlja a feldolgozóipar más ágainak: épí­tő- vagy gépelemnek, bútornak, vagy műszerháznak. Jövőnk alapja az, amit létre­hoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdál­kodni. Ebben senki és semmi nem gátol bennünket. Ez az ipar jövő­je: a szellemes, korszerű, haté­kony munka, változatos szervezeti formákban, rugalmas belső koo­perációban, a termékek gazdag választékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözhetetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, te­hetséggel sem szűkölködünk. — Vége — Gerencsér Ferenc „Az életem a munkám" Művezető a kárpitosüzemben „Aki a Nyilas jegyében szüle­tett, idealista — de nem álmo­dozó, tervét másokkal is el tudja fogadtatni, fellépése öntudatos, külseje idős ikorban is fiatalos". Mindezt egy takarosán összehaj­togatott papírlapról olvasta fel Tóth József, aki e csillagkép alatt született. — Jellemzőnek tartja a horosz­kópot? — Nagyrészt igen, azért is má­soltuk ki a hetilapból, hogy meg­mutathassam az asszonynak. A gondosan formált gömbölyű betűk alapján arra gondolok, nyilván valamelyik műhelybeli asszony készíthette a másolatot. A huszonegy között lehet szép írá- sú is. Ennyi nő és hat férfi dol­gozik ugyanis a bajai Lakberen­dező, Építő- és Vasipari Szövet­kezet kárpitosüzemében Tóth Jó­zsef irányításával. — Negyed százada Itt dolgozom, itt voltam tanuló, és tizenhárom éve lettem művezető. — Főnöke szerint igazi harcos alkat. — Egy jó művezető tud har­colni is. — Mi kell még ahhoz, hogy itt. ebben a műhelyben jó művezető lehessen? — Szeretem a nőket — például ez. Ha nem szeretném már meg­szöktem volna közülük! Sok a gondjuk, bajuk, és legtöbbször az otthoni problémákat is behozzák. Tudni kell, mikor hogyan lehet velük beszélni, ismerni kell a csa­ládjukat, segíteni, hogy a gyerek bejusson az óvodába — és így to­vább. — Azt mondják, ma nem köny- vyű a középvezetők dolga. — Minden döntésnél húrom szempontot kell figyelembe ven­nünk: a szövetkezet, a dolgozó és a vezetők érdekelt. Bár az első és utolsó egyre többször azonos. A rangsort a művezető dönti el. Például amikor az exportra ké­szülő Friedland garnitúrát négy nappal hamarabb ki kellett szál­lítani, mint ahogy terveztük, osz- szehívtam az embereket, és kér­tem, jöjjenek be hét végén is. A legfőbb érvem az volt, hogy ma sok szövetkezetnek nincs munká­ja, mi meg azon győzködünk, hogy minél hamarabb elkészül­jünk eggyel-eggyet — melyik a jobb? — Ma például mi a feladata? — Előkészítem a holnapután! munkát — mint mindig. Ha min­den rendben megy, a mai nap termelésével nem nagyon kell fog­lalkoznom. — Mennyi a munkaideje? — Hivatalosan nyolc óra és az ebédidő. De a műhely kulcsát én veszem föl és én adom le. „Életerős férfi vagyok" — mondja, miközben sorolja, mi mindennel kell még törődni, ha jól akarja végezni dolgát. Ezzel indokolja azt is, hogy munkaidőn kívül részt vesz a kárpitos gmk munkájában. Persze, nemcsak a tettvág.v, de a többletjövedelem miatt is csatlakozott munkatár­saihoz. hiszen a családi házban még ezután készül el a gázfűtés. ..A művezetők amúgy sincsenek túlfizetve", — jegyzi meg. „A fe­leségem például 10 évi munka után most csaknem annyit keres, mint én." — Mennyi időt tölt a család­jával? — A délutánokat — ha lehet. Kertes házban jakunk, de majd­nem mindent a piacról veszünk. Egyébként is csak hét végén fő­zünk — nem kívánhatom a fele­ségemtől, hogy munka uitón még azzal is bajlódjon. A kertet ugyan ő ápolja, szereti a kertészkedést. Ügyes asszony, ha tanulhatott volna. . A lányunk teheti, igaz, jól is tanul. Élete alakításakor minden em­ber döntés elé kerül: mi legyen a rangsor? A család, a hivatás, a hobbi — vagy valami más alkossa az életfán a főágat, segítsen hor­dozni a többit. A kérdésre, hogy mi a legfontosabb, Tóth József habozás nélkül válaszolt: — Az életem a munkám. Hiszen abból alapoztam meg a család életét is. Nem szégyellem kimondani: sze­retek dolgozni. (Én ugyan nem hiszek a csil­lagképek jellemalakító szerepé­ben, de azt meggyőződéssel val­lom: jó lenne, ha a Nyilas je­gyében születettek között is mi­nél többen mernék életüket ilyen módon formálni) Frjszés Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom