Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

PN MAGAZIN

Ember és természet

Mostani összeállításunk címe — ember és természet — any- nyira átfogó és egyetemes értelmű, hogy akár vaskos köteteket is lehetne írni róla, kezdve az 'őskori barlangoktól egészen a huszadik századi űrhajókig. Egy napilapnak azonban ez nem lehet célja, feladata, s most csupán néhány olyan témát villantunk fel, amely talán érzékelteti, hogy napjainkban mit jelent az ember és a természet kapcsolata. Ez a kép sem teljes, sok minden kimaiad belőle, viszont igyekeztünk mégis bizonyos sokoldalúságot nyújtani. Éppen ezért megtalálható itt a gyógyvizekről, a Bajkál—Amur vasútépítésről, s a madarászokról készült írás egyaránt.

Mindezt annak bizonyítására szántuk — ha kell egyáltalán bizonyítani —, hogy a huszadik század embere éppen úgy mostoha, vagy szerencsés gyermeke a természetnek, mint korábban volt. A viszony azonban lényegesen és alapjaiban változott meg mostanáig. A gondolkodó ember ugyanis régen rájött, hogy a természettel nem lehet vakon szembeszállni. Meg kell ismerni törvényszerűségeit, s azokat figyelembe véve immár sokkal eredményesebben használhatja a maga javára az ember a természeti erőket, jelenségeket. Számtalan ilyen természeti törvényt már ismer az ember, viszont soknak csupán sejti létezését. A megismerés folyamata tehát korántsem zárult le, sőt ahogyan fejlődik, halad a tudomány, egyre több és több „rejtelemmel" találja szembe magát. De az ember és a természet kapcsolatában éppen ez a csodálatos.

G. S.

Madarászok Fülöpházán

• Ritkán akad madár a nádasban kifeszített hálóba.

Négy-öt sátor eldugva a szikes távak nádasai között, egy takaros kis házikó — úgynevezett mun- ikaház — egy tucat speciális fogöháló és ti- zer\négy öntevékeny fiatal.

Ez mindössze a Magyar Madártani Egyesület madárgyűrűző tábora a Kiskunsági Nemzeti Parkban.

Több hasonló is működik az országban, például a Hanságban, Budakeszin, Ócsán.

A füiöpházi táborban nyári

szünidejüket ■töltő diákok — budapesti általános iskolások és belga egyetemisták is — szabadságon levő felnőttek, erdésztechnikusoktól a légitársasági alkalmazottakig jöttek össze. Ha kcruik és foglalkozásuk különbözik is, összekapcsolja őket a madarak szeretete és az a kíváncsiság, hogyan, miért és merre vonulnak.

A madarak titokzatos vonulása már régen foglalkoztatta az embereket. Az első gyűrűket egy dán tainárember még az 1800-as évek végén húzta a madarak lábaira. ily módon akarta figyelemmel kísérni a madarak vonulását és egyben megfejteni a vándorlások útját, okait. Módszere bevált. Ma már nemzetközileg összehangolt munka eredménye, hogy egyre többet tudnak a kutatok a kis állatok útjairól. A magyar ornitológusok az elsők között szerveztek madárgyűrűzést, és így végezlek hasznos vonuláskutatásokat. Ma sem lankad ez a munka, a kezdőik kései utódjai szorgalommal, hozzáértéssel, lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy minél több adatot tudjunk meg a madarak életéről.

A füiöpházi tábor lakói a nádasban felállított cémavékony hálókat reggel hattól este kilencig óránként ellenőrzik. A hálóban fennakadt madarakat vászon- zacskóba teszik és ('. táborhelyen, megvizsgálják, lábukra pedig gyűrű kerül. Ez a legizgalmasabb munka. Például kiderül, hogy van-e rajta már máshonnét származó gyűrű. Azonosítani is tudják, hiszen a könnyű alumínium gyűrűkön számok vannak, amiből az ornitológusok tudják, hogy a madárka melyik vidéken járt már. Feljegyeznék még egy-két fontosabb adatot és a kismadár máris szabad.

Az idén kevesebb a madár, mert vízből és táplálékból nincs elegendő. Bizonyára az országnak csapadékosabb, a számukra jobb megélhetési lehetőséget adó helyeit keresték fel. Ügy tervezték, hogy szeptember közepén zárul a tábor, azonban a ritka fogás' miatt már az elkövetkezendő napokban befejezik a munkát.

H. K. Z.

A fehér szarvas titka

— A fehér szarvas titka — mondják Szófiában, a Természet- védelmi Hivatalban — voltaképpen Parangalica titka. Hogy mi az a Parangalica?

Tarka hegyláncolat, amelyet a Sztruma és a Meszta folyó szel át, a dél-bulgáriai Pirin vidékén. Ezerötszáz hektáros területe lucfenyő, jegenyefenyő, balkánfenyő, juharfa, s boróka borította őserdő. Természetvédelmi terület. Olyan, amelyet az UNESCO külön nyilvántart, s ahol nem mindennapos megfigyeléseket végeznek.

Nevét fél évszázada kapta. Az itteni lakosok nevezték el Paran- galicának: a szó megőrzött, tiltott, titkos helyet'jelent. Ezeket az erdőket már akkor érinthetetlennek nyilvánították, hiszen szembetűnő szépségük Bulgária látványosságai sorában is különleges.

Az ENSZ nemzetközi tudományos szervezete ezt a területet a világ ama rezervátumai közé sorolja. amelyekben egyedülálló természetrajzi jelenségek láthatók. A parangalicai lucfenyők átlagmagassága például negyven méter. Némelyiküknél másutt Európában nincs is magasabb, másutt is alig. A fél évszázada érintetlen őserdő egy-egy hektárra jutó faanyaga eléri az 1600— 1700 köbmétert, ami szintén a világrekordok közé tartozik.

Nemzetközi kutatással most az ökológiai rendszert, a bioszféra szennyeződését, s az őserdő védekezését vizsgálják. Az UNESCO- programban részt vesz a Bolgár Tudományos Akadémia 14 intézete, sok más tudományos szervezet tudósával.

Az eredmény? Erről még korai beszélni, egyelőre még ismeretlen. Akárcsak a fehér szarvas titka — arról sem lebbent még fel a fátyol. De valószínű, hogy a szarvas fehérsége az öröklött géneken kívül Parangalica különleges klímájának, érintetlen, páratlan környezetének is köszönhető.

SOFIAPRESS— KS

V A titokzatos fehér szarvas.

Tiszai barangolások

Az elmúlt nyáron másodjára szervezték meg a Közép-tisziai környezetvédelmi és képzőművészeti tábort. Kis csapat pásztázta végig a galériaerdőiket és a part menti településeket. Csónak-karavánjukkal alkalmas helyen kikötve a természeti környezet és a vele harmonikusain együtt élni tudó ember alaposabb megismerésére törekedtek. Tizenöten-hú- szan: biológusok és néprajzosok, hivatalos kutatók, tanárok és egyetemi hallgatók — a Szolnok megyei Tanács, a Vízügyi Igazgatóság és a Madártani Egyesület szervezésében és támogatásával. Csatlakozott hozzájuk a táj szépségeinek megörökítésére néhány képzőművész, és mint fotóművészt meghívták a táborba e sorok íróját is.

A múlt nyári közös vállalkozás végtermékei, írásos beszámolójuk és a művészektől egy-egy alkotás a rendezők tulajdonába került. A fotográfus képanyagából önálló kiállítást rendeztek Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A Tiszai barangolások című tárlat azután közművelődési céllal vándorkiállításként szerepel a Tisza menti településeken.

A fotók végigvezetne'.-vJaennün- ket a tiszafüredi hídtól Tiszarof- fig megtett úton. Vadregényes táj az Alföld kellős közepén! Első táborhelyünkről új mesterséges ■tavunkat, a kiskörei víztározót jártuk be, amely csak a térképen „mesterséges”, valójában inkább a szabályozás előtti ősállapothoz hasonló végeláthatatlan kiöntés.

Q Jellegzetes, tornácos parasztház Tiszaroffon.

O Csónakkal járták be a kutatók a kiskörei tározó vízi dzsungeléit.

fb Nagy János 76 esztendős ha. lász Kiskörén.

Könnyen felmelegedő sekély vizem újrateremtődtek a halállomány természetes ívóhelyei.

A folyás irányában lefelé zegzugos kanyarok következnek, s egy-egy szakasz generációk óta nevezetes halászfamíliák területe. Sokoldalúan hasznosítják a helybeliek az árterületüket, dús rétjeit legeltetésre használják, vagy kaszálják. A falvakban ma is folytatják a régi msterségeket, és a paraszti gazdálkodás módjai sok összefüggést mutatnak a folyó jelenlétével.

Irta és fényképezte: Kunkovács László

ÉPÜL A XXI. SZÁZAD VASÚTJA

1984-re elkészül a BAM

BAM — Bajkál—Amur vasúti fővonal. így nevezték el Szibéria leghosszabb, 3200 km-es vasútvonalát, amelynek építését 1984- ben fejezik be. Most Szibéria gyöngyszeménél, a Bajkál-tónál ér véget a már elkészült ötszáz kilométeres nyugati pályaszakasz, amelyen menetrend szerint közlekednek a személy- és tehervonatok. A teherkocsik nyugatra ércet, fát szállítanak, keletre pedig építőanyagot, üzemanyagot, technikai felszerelést.

A BAM a XXI. század vasútvonala. És valóban, a Bajkál— Amur fővonallal határos 1,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű zóna új külfejtéseket, ércbányákat, ércdúsító kombinátokat, bányaüzemeket, erdőipari gazdaságokat ígér.

Ma a BAM hatalmas építkezési területté változott. Azok a

formás faházak, amelyek Szibéria első telepeseinek sátrait váltották fel valamikor, most panelből és téglából épült, többszintes házaknak adják át helyüket. Az óvodák és iskolák gyermekzsivajtól lettek hangosak, benépesedtek a stadionok és a sportpályák is. Minden egyes településnek vagy városnak megvan a maga sajátos arculata.

(APN—KS)

Lakatos András-Láng Zsuzsa

22. Jó, tudom, hogy nem maguktól ... Az én szerepem aí egész totóhistóriában nem annyira egyértelmű, mint ahogyan első pillantásra látszik. Lehet, hogy amit most mondok, nagyon csúnyán hangzik, de a tények akikor is tények, ha nem rózsái 1 latúak. Én tizenöt év alatt végigjártam az országot, akár köteteket is írhatnék a labdarúgásról, ^^ubok egymás közötti megegyezésének, a b í rl ásnak

minden pszichológiai módszeréről; arról,’ hogy kik, mikor, miért kaphatók meg. Nert t'ehéz elképzelni

azt sem, hogy ha a körülbelül hatvant ágú csapatot kitevő játékvezető-gárda hánomszor-négyszer megfordul ugyanazokon a helyeken egy bajnokság alaitit, akkor óhatatlanul kii- és beszivárognak olyan információk, amelyek már eleve befolyásolják a mérkőzés eredményét. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol a közvélemény arról, hogy kik fizetik a bírók szállását, vacsoráját? Ne várjanak választ tőlem — amit mondhatnék, nem tudom bizonyítani. Egyet tiszta lelki ismerettel állíthatok: amíg játékvezető voltaim, nem fogadtam el pénzt soha senkitől. Ami azután történt ? Könnyű felette pálcát törni . . .

De vajon nem változtatna a helyzeten, ha azt mondom: én nem azért adtam pénzt a bíróknak, hogy csaljanak, hanem éppen azért, hogy ne csaljanak! Senlkd a világon nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét. Mert ugyan mit jelent nálunk a mai papírforma? Tehetséget? Talán tudást, képességet? Elszántságot? Cáfolatul azt hiszem elég lenne néhány „furcsa”, „váratlan” vagy „szolkatlan” eredményt emlékezetembe idézni azok közül a mérkőzések közük amelyek nem szerepeitek a Nyári Totó Kupában . ..

A kluboknak, csapatoknak megvannak a saját érdekeik. Legyen az 'totómeccs vagy sima batjnoki, MNK vagy Nemzeti Bajnokság. Nem az én dolgom, de nincs is rá szükség; vannak erre jól fizetett saját alkalmazottak, akik fejükben tartják, hogy melyik klub ellen, honnan, hová fúj a szél. Állítom, hogy a laikusoknak imég a fejük is zúgna; ha annyi információt, szempontot és variációs tényezőt kellene észben tartaniuk, mint nekik.

Faragóék nagyvonalúak voltaik. Még az is imponált, ahogy az ügyeket szervezték, ahogy a kijárókkal tárgyaltak, és az az elegancia, ahogy képesek voltak nem törődni olykor százezrekkel sem. Persze aztán észrevettem, hogy az ő pénzük aránytalanul nagyobb, mint a többi résztvevőé, hogy ha nem is feltűnően, de észrevehetően kihasználják az ügyintézőket. Nem azért, mintha sajnálták volna tőlük a

pénzt, hanem mert úgy értékelték, hogy ennyit ér a szolgálatuk, és nem többet. Nyomasztott az a gondolat is, hogy előbb-utóbb ki fog pattanni a botrány, és akkor el kell majd vinni a balhét. Az igazság az, hogy szerettem volna kiszállni a buliból. Már a 81-es totókupa végén elegem volt az egészből, de nem tudtam, hogyan kellene felmondani Fa- ragóéknak. Akkor kezdtem el „lenyelni” a pénzeket. Egyre pofád anabbul dolgoztam saját zsebre, mert tudtam, hogy Faragó nem hülye, és előbb- utóbb rájön. Nekem az lett volna az igazi, ha ők rúgnak ki maguk közül, és nem nekem kell kiszállnom. De Farag'oékat nem érdekelte az én üzletem, vagy legalábbis nem tették szóvá. Szemet hunytak.

Én közben elláttam néhány vidéki csapat budapesti képviseletét. Ez a szál is egyre inkább összefonódott a totóval. Nem láttam kiutat. De napról napra világosabban éreztem, hogy bukni fogunk, rövidesen kiderül az egész, és már nem iesz időm szárazon partot érni. Valahol a lelkem mélyén ellenkezett is az elveimmel Faragóók módszere. Én a Dorogban is, ahol képviselő és játékosszervező voltam, azt vallottam, hogy hosszú, kitartó, szívós munkával lehet csak eredményt elérni. Aztán persze amit rendszeresen csináltam, már ellenkezett az elvekkel.

Olyannyira fel voltam készülve a lebukásra, hogy abból a pénzből, amiit a totóügyben kaptam, nem is ■költöttem el semmit. A nem egyenes úton szerzett pénzek bent voltak a takarékban, és inkább kisebb lábon éltem, mintsem hozzányúljak. Jellemző, hogy a botrány kipattanása előtt közvetlenül’, most a múlt télen, a családommal együtt elutaztunk néhány napra a Szovjetunióba kirándulni. Az utazás költségeit, a költőpénzt, a szállást is inkább OTP személyi kölcsönből fedeztem, minthogy Fa rag óék pénzét kelljen megbontanom. Szerencsére. Mert így az utolsó fillérig mindent vissza tudok fizetni az államnak.

Pócsi László szerénysége, amellyel előzetes letartóztatásban, a Tolnai Lajos utcai vizsgálati osztályon nyíllá tkozott totócsalásbeli szerepéről — nem teljesen indokolt.

Nemcsak azért, mert megbízóitól a totókupa idején fix havi fizetést kapott (3 ezer forintot, melynek kézhez vételét minden hónapban annak rendje s módja szerint kézjegyével igazolta a „bérkifizetési listám.”). Nem is azért, mert sikeres szervezői műnké jáért Faragóélk mérkőzésenként 5 ezer forint prémiumban részesítették, s 'még csak nem is amiatt, hogy jó munkáltatóhoz méltó módon negyedévenként 10 ezer forintos jutalommal illették.

Inkább azért, mert .néhány tanúvallomásból kiderült, hogy Pócsi Lászlónak a bíró- és eredmény- vásárlásiban máir jó ideje figyelemre méltó gyakorlata lehetett.

Tapolczai János játékvezető emlékezete szerint Pócsitól a Várpalota meccs után is kapott egy alkatommal pénzt, ismét a posta útján, Ezt a 4 ezer forintot azonban nem totóerediményért utalta át Pócsi. 1982 őszén Tapolczai vezette az Olajbányász— SZBOL NB II-es bajnoki labdarúgó-mérkőzésit. Néhány nappal az október 24-1 meccs előtt Pócsi azért hívta fel kollégáját, mert azt akarta', hogy ezt a meccset a SZEOL veszítse el.

A kérdés — hogy vajon mi előnye származhatott Pócsi Lászlónak abból, ha a SZEOL veszít — csak addig kérdés, amíg lei nem derül, hogy Pócsi László mind a miai napiig a Volán vállalat aűikalmaizott- ja, és — főállásban — a Volántól kapja fizetését. Hogy az összefüggés még érthetőbb legyen, íme a magyarázat: a Volán SC, Pócsi munkáltatójának csapata az Olajbányász győzelmével nagyon kedvező helyzetbe került volna annak idején. Jelentősen ■megnövekedtek volna esélyei az NB I-be való feljutáshoz, annál is Inkább, mert ebből a szempontból a SZEOL óriási riválisa volt a Volánnak.

(Folytatás a következő lapszámunkban.)