Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. július 8 A kisebb mezőgazdasági szö­vetkezetek általában rugalmasab­ban tudják követni a közgazda­sági szabályozórendszer változá­sával kijelölt utat. Így van a kecs­keméti Alföld Szakszövetkezet­ben is. A gazdaság kisállattenyésztő szakcsoportja Pest-, Bács-Kiskun-, Csongrád-. Békés-, Tolna-, Fe­jér-, Hajdú-Bihar-, Szolnok me­gyében érdekelt. Mintegy ihatszáz tagjuknak szállítanak tápot, ta­karmányt, illetve értékesítik ter­mékeiket. Az egyik legfontosabb árucikk­kük a csirke. Százhúszan nevel­nek baromfit és évente 2,2 millió darabot adnak el a Kecskeméti Earomfifeldolgozó Vállalatnak. Ez egyébként az üzem felvásár­lásának 10—13 százalékát je­lenti. Különösen előnyös, hogy ez a 3200 tonna baromfi Kecske­mét közeiéről kerül a feldolgozó­ba. hiszen az átlagos szállítási távolság csak 29 kilométer. Az előny pénzzel mérhető, hiszen napjainkban a fuvarozás nem ép­pen olcsó. Jellemző a dinamikus fejlődésre, hogy tevékenységüket 1980 novemberében kezdték és napjainkban már elérték az 1,68 kilogrammos leadási átlag súlyt., A naposcsirkéket a rémi Dó­zsa, valamint a székesfehérvári Vörösmarty Termelőszövetkezet­től szerzik be, a tápot pedig a Bács-Kiskun megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalattól. Erről viszont elmondható, hogy nehezíti a szakcsoport munkáját, A nyolcezer tonnás évenkénti igényt nem egy keverőüzemből, hanem a megye különböző részei­ből szállítják. — A termelők jo­gosan kifogásolják, hogy cr.úkor máshonnan érkezik a tá^., akkor egy-két napig, az „átszokás” idő­szakában az állatok kevesebbet esznek. Ehhez az ágazathoz tartozik a tojástermelés is. Évente mint­egy kilencmillió darabot adnak le a termelők, de ez a tevékenység az utóbbi időben egyre kevesebb ® Ifj. Varga János, a szakcsoport tagja ottjártunkkor hajnali fél 4- kor kelt, mert két anyadisznója ellett. Amíg a kis malacok be nem szoknak a melegítő lámpa alá, szinte állandóan közöttük kell lenni, nehogy a több mázsás anyjuk rájuk feküdjön. Évente hatvan hízót ad le és kétszáz választási malacot értékesít, főleg a szabadpiacon. — Tíz éve foglalkozom a serté­sek körüli munkával. Kezdetben alig harmincán tartottak állatot. Egy esztendőben a jelenlegi • állo­mány tizedét adták az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalatnak. Jellemző az állattartási kedvre, most, hogy majdnem minden nap jön egy-egy újabb jelentkező, aki szívesen vállalkozna sertések ne­velésére. A közeljövőben Szeret­nénk tevékenységünket kibőví­teni és szarvasmarhát is felvásá­rolni . .. • Juhász János két esztendeje tart broilerésirkét. A jelenlegi 8600 darabos állománya két hetes és egyenként 26 dekagramm súlyú. Te­vékenységéről elmondta, hogy az ólban még sok újítanivaló van. jövedelmet hoz a vállalkozóknak, hiszen a piac értékítélete szerint meglehetősen keveset kapnak ér­te. Idén először próbálkozott két ..csirkés” tenyésztojás előállítá­sával. Az úgynevezett törpeanyás broiler tojásai a budapesti Sasad Termelőszövetkezet keltetőjébe kerülnek. Erre a fajtakörre jel­lemző, hogy a tyúk rövidlábú és egy kilogrammnál alacsonyabb testsúlya miatt naponta három­négy dekagrammal kevesebbet eszik mint nagyobb társai. Negy­venhat héten keresztül száznegy­ven-száznyolcvan tenyésztojást tojva megfelelő jövedelmet hoz tulajdonosának. Mintegy százötvenezer hízott libát nevelnek a szakcsoport tag­jai. Ahogy az elnöktől, Kovács Jánostól megtudtuk, vállalkozó lenne a bővítésre, de a feldolgozó- ipar csak ezt a mennyiséget ve­szi át. Emellett természetesen a ludakat tépik is, mert a jó tolira van vevő. Az első tépésből szár­mazó tollért még kilogrammon­ként 330 forintot fizetnek, de a két következő, sok pelyhet tar­talmazó tépésért kilogrammonként már 500—520 forintot is elköny­velhetnek. A lúdtartás szakmailag bonyo­lult munkának számít. Erről az elnök egy történetet mesél: — Jött egy tagunk, hogy libát szeretne tömni. Kérdeztem, fel­szerelése, ólja van-e, azt is, hogy mennyi tanulópénzt szán a ter­melés beindítására? Mondta, 25 ezer forintot. Az első turnusban 15 ezret bukott, a másodikban 5 ezret, a harmadikban viszont már nullára futott ki az egyenlege. Jelenleg 30—40 ezer forintot ke­res három hét alatt... Megtudtuk azt is, hogy a liba- tömés alatt, amikor szinte folya­matosan kell az állomány kö­zött dolgozni, a vállalkozók tíz­tizenöt kilogrammot is lefogynak három hét alatt. Ettől függetlenül hatalmas libafalkák vannak, egy­szerre tízezret is tartanak. A kisállatokat nevelő tagság termelését hét megyében szerve­zik és az éves áru előállításának költsége csaknem eléri a három- százmillió forintot. .Emellett a szakszövetkezet ser­tések felvásárlásával is foglalko­zik. 1982-ben meghaladta a 15 ezer darabot a leadott sertések száma: A Kecskemétet övező kör­zetben mintegy ötszázan tartanak sertést, a felvásárlást és az ága­zat összefogását Szűcs János irá­nyítja, aki reggel fél öttől, gyak­ran késő esti órákig dolgozik. Szakmai hozzáértését dicséri, hogy sokan csak a személye miatt, kötődnek a szakszövetkezethez. Szűcs János így emlékszik a múlt­ra: HÁZUNK TÁJA Hét megyéből háromszázmillió forint EMLÉKEINK A mácsonyaszurkáló GALAMBFAJTÁINk Mondain SzennyvízbőHáp A Műszaki jíémíai Kutató Intézet egy szabadal­mának hasznosításával üzemet létesített a Balaton- füred-Csopak Tája Termelőszövetkezet. Az új mód­szerrel fémtartalmú szennyvizekből olyan, eddig ve­szendőbe ment anyagokat vonnak ki, amelyekegyes korszerű táptakarmányokhoz felhasználhatók. Az eljárás azért előnyös, mert segítségével a fémekből olyan szemcséket tudnak formálni, amelyek a tá­pok készítéséhez szükségesek. Ilyenkor aratás tá­ján a régi kaszás vi­lágban a gondos gaz­da, mielőtt az ara­tók megindultak a gabonatáblában, vé­gigjárta a földet a. képen látható szer­szám egyikével és a földön búrjánzó tüs­kés gazokat, közöttük a mácsonyát tőben „megszúrta”. A szú­rós növény „lefe­küdt” és nem sértet­te a marokszedők ke­zét. • A mácsonyaszur­káló közül a balolda­li a fecskefarkú. ® Az alföldi tenyésztők legszívesebben a fehér mondaint tartják, ahogyan a kiskunfélegyházi Bon- dor Gyula is. Ahogy a név leírásából kitűnik, ez az óriás galambfajta francia. Eredetileg is hús­galambnak tenyésztették és Gallia különbö­ző vidékein más-más típusa terjedt el. A mai formája már egységes, ami a tenyésztő szövetkezetek munkáját dicséri. » A galambra jellemző, hogy melle széles és 'nagy. Testsúlya megközelíti az 1 kilogram­mot. Színváltozatai: fehér, fekete, vörös, vö­rösfakó, sárga, kékkovácsolt, fekete szalagos kék, kékderes, fekete-tarka és vörös-tarka. Aratási finis JÓ MINŐSÉGŰ AZ ÉTKEZÉSI BÜZA „.Csaknem akkor ér véget az idén az aratás, amikor más évek­ben elkezdjük” mondogatják több szövetkezetben — s hozzáteszem: nem éppen örömmel. Vasárnap estig a Homokhátságon, termelő gazdaságok nagyobb része befe­jezi az aratást és még egy hét, s a .megyében véget ér ez a munka. A tavaszi remények kútba estek. Az aszályt rosszul viselte a ga­bona, a kalász-és szemszám ugyan jól kialakult, csak nem tudott meghízni a mag. Az alacsony hektolitersúlyok, no meg a ter­mésátlagok ezt bizonyítják. A megye délebbi részén és a Duna mentén jobb a helyzet, bár itt sem tudják megismételni a tavalyi, vagy a jó évjáratok ter­méseredményét. Bánja ezt min­denki, vezetőtől kombáj nősig, hi­szen a napi kereset szerényebb a múlt évinél... Am az akarat semmit sem csorbult, sőt még jobban vigyáznak, hogy a keve­sebbet veszteségmentesen mag­tárba szállítsák. Az aratás ünne­pi, lelkes hangulata, a jövő évi biztos kenyerünk tudata és örö­me érződik mindenütt. És a nagy munkában résztvevők tisztelete, megbecsülése úgyszintén, amihez riportunkkal mi is csatlakozunk. Alig múlt hét óra. A szanki Ha­ladás Tsz központjában a gépmű­hely körül sorakoznak a kombáj­nok. Szerelik, javítják őket, az egyiket Kovács Gyula. — Kaszapengét cseréltem. Ná­lunk a szerelők ilyenkor a kombáj- nosok is. Mi készítettük elő a négy NDK gépet. Nincs különösebb baj. Alkatrész csurran-cseppen. Kaszasínt például nem lehetett kapni, így kénytelenek voltunk egy teljes vágóasztalt megven­ni . . . Szerencsénk hogy van al­katrész- „bányánk” ugyanis öreg kombájnt vásároltunk harmad éve és ennek alkatrészeiből „élünk"... • A szövetkezet elnökétől meg­tudom, hogy a jászszentlászlóik- kal együttműködnek a betakarítás­ban. Ott már befejezték a búza vágását és átjönnek segíteni. Azt is elmondja, hogy a búzaátvétel­lel nincs gond, jól megszervez­ték a halasi malomban. Indulunk a Gabomaforgalmi és Malomipari Vállalat kiskunha­lasi körzeti üzemébe, ahol Mátrai Béla kereskedelmi vezető napra­kész adatokat sorol. Hallom, hogy 113 kombájnnal vágják a halasi járásban a gabonát és vasárnap estig a terület mintegy 85 száza­padék helyrehozta a búzákat. Elő­ször termesztenek Baranka faj­tát, amelyből egyes táblák hat ton­nánál többet teremtek. A felsőszentiváni szövetkezet­ben a jövő héten még háromna­pot szánnak arra, hogy a másfél­ezer hektár termését magtárba gyűjtsék. Kovács Antal elnökhe­lyettes elégedett a 83—84 kilo­grammos hektolitersúllyal. A 13 százalék nedvességtartalom mel­lett itt sincs szükség szárításra. A Rana—2 és Jubilejnaja fajtákból elegendő vetőmagnak valót ter­meltek. Kísérletként húsz hektá­ron Durum búzát is vetettek, majd elváLik megéri-e termeszte­ni? Az aratás és a szalmabetakarí­tás itt is együtt megy. — Szeretek a Hesston körbálá­zóval dolgozni — hallom Marusa Illéstől —. Naponta száznál több háromtonnás bálát csinálok, per­sze 13 óra alatt... hogy megéri-e nyárokban dupla adag húsleves, rántott szelet... s nem hiányzik az ubor,kasaiáta, sőt a kávé és az üdítő sem. Izzadtsággal ke­veredett por csípi az emberek bőrét, szemükben izzik a kániku­lai nap. Oda se neki, természe­tes, aratás van ... az mindennél előbbre való. .Nem hallottam a megyében se­hol sem panaszt az aratóktól, mindenütt jól szervezett a mun­ka. Ebédet és uzsonnát is kap­nak. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz két fiataljával, Dóra András kombájnossal, és Nagy Ernő szerelővel egy Class Domi­nó,toron beszélgetünk. — Vigyázunk a búzára. Nézze, itt be van szerelve a szemvesz- teségmérő, mégpedig úgy állítot­ták be, hogy a legkisebb szóró­9 Dórit András és Nagy Ernő a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz két kombájnosa. a fáradtságot? Kell a szalma, na­gyon jó most a minősége is és a négyszáz forint körüli napi kere­set sem jön rosszul... A szomszédban a csávolyi Egye­sülés Tsz-ben a titkárnő egyetlen mezőgazdászt sem talál, nincse­nek a községben ... Arról viszont már szóltak Felsőszentivánon is hogy ide szállítják a búzát és gö­dörben tárolják. A tsz-központ mellett valóban szorgoskodnak a munkások. Elmondják, hogy 13— 17 ezer tonna búza kerül az idén a fóliával bélelt helyre. A már nyugdíjas ,tsz elnök, Babies An­tal sokéves erőfeszítése nyomán úgy látszik végleg csatát nyert ez az olcsó raktározási módszer. Dél körül érünk Kunszállásra. Az Alkotmány Tsz hat SZK—5 és egy E—516-os kombájnjának • Ebédelnek a kunszállási aratók. lékáról learatnak. A hektáronkén­ti hozam 2.5—5 tonna között ala­kul. — Kicsivel jobb a búza minősé­ge a tavalyinál — tájékoztat a tapasztalt szakember — több a sikértartaima is. Ügy tíz napja kezdtük az új búza őrlését, óbú­zával 25—75 százalékban kever­ve. A jövő héten már csak az idei termésből készítjük a lisztet, amelynek a sütőipari tulajdonsá­gai is igen .jók. Laboratóriumunk­ban folyamatosan vizsgáljuk a gabona fizikai és beltartalmi ér­tékét. örülnek a, halasiak, hogy a körzetben tizennégy év után elő­ször ismét épült tároló. A jános­halmi malomnál nyolcezer tonna gabonát raknak az új fémsilókba, bár fogadógarat híján ideiglenes szállítószalagos módszerrel. De így is 14 hónap alatt — az eredeti határidő előtt fél évvel — készül­tek el a tárolók, amilyen gyorsan hazánkban még sohasem. Exportra is szállítanának ga­bonát, de hogy tudják-e teljesíte­ni kötelezettségüket, az a MÁV- tól függ, attól, kapnak-e elegendő vasúti kocsit. Kunfehértón az Előre Tsz-ben a 188 hektár gabonából csütörtö­kön délben már semmi sem volt a földeken. Elérték a tavalyi ter­mésátlagot, s ez most a jók közé tartozik a homokon. Az érsekcsa- nádi Búzakalász Tsz-ben is ha­sonló a helyzet, a június eleji csa­gazdái és szerelői 'a tábla szélén gyülekeznek. Nagy Béla és Do­bos Sándor egy pótkocsin „beren­dezett” tmk-műhelyben foglala­toskodik. Kísérőm Csitári Tibor főmezőgazdász megjegyzi: „an­nak örülünk, ha a szerelőknek nincs munkájuk ...” — Most volt — mondja Nagy Béla — kaszapenge szegecselés, kaszaujj-csere, s kuplungjavítás adott munkát. Reggel végigvizs­gálunk minden gépet, igyekszünk, hogy fennakadás ne legyen. Ha van hiba, jó részét itt megcsinál­juk. Harminc fok fölötti forróság­ban csattog a kalapács ... Az egyik SZK kombájn is leáll, a hű­tőbe rakódott port kell légkomp­resszorral kifúvatni. Azt mond­ják, az SZK 5-ösök kevesebb sze­met szórnak, mint az E—516-os, amelynek vágókapacitása nincs szinkronban az áteresztő, illetve a tisztító berendezéssel. Szükség van minden szemre, mert szerény a teimés, a remélt mennyiség 40 százalékát elvitte az aszály. Má- soovetéssel pótolják, meg a kuko­ricától várnak többet, de ha nem esik pár napon belül, abban is megtöpörödnelk a szemek ... A főmezőgazdász kocsijában a rádióból a déli harangszó hallat­szik. És menetrendszerűen, mint minden nap, a dűlőúton megér­kezik az ebédes kocsi. A fák alat­ti hűs ilyenkor az ebédlő. A tá­dást is jelzi. Reggel hattól éjfé­lig, váltva dolgozunk. Bírjuk, fia­talok vagyunk — mondja Nagy Ernő. A tázlári Béke Szakszövetke­zetben már levágták a nagyüze­mi búzatáblákon a kalászokat, most a tagi földek termésének betakarítása kezdődik, s ezután segítenek még a környező köz­ségekben is. A hartai Erdei Fe­renc Tsz-ben ugyancsak serény munka folyik. A Kiskőrösi Álla­mi Gazdaságból kölcsön kapott Hesston kazlazó jó szolgálatot tesz. Késő délután érünk a tiszakécs- kej Béke és Szabadság Tsz-be. Elsősorban a rozs betakarítására figyelnek a szövetkezetiek. Szinte egyedül termelik meg e növény vetőmagját a megyének s nem akarnak szégyent vallani. Az 1700 hektár gabona betakarításában a Borsód megyei krasznokvajdai Bácska Tsz szakemberei — Ta­kács József, Kocsis Béla, Maklák József, Novak János, Zsilka Fe­renc és Sándor Attila — és kom­bájnjaik segítenek. Rozsot arat a Takács—Kocsis borsodi duó. Ne­kik szokatlan az Alföld ... — Egyhangúbb a munka, de könnyebb az aratás, mint a he­gyen. Nálunk sok csapadék hul­lott, megdőlt a gabona, meg „át­ütötte’ a fű ... Nehéz aratás lesz. Itt is vannak furcsaságok: mikor alászedjük a kormányt és előre akarunk indulni, hát a kerék el­merül a homokban ... No majd a tiszakécskeiek mit szólnak, amikor a domboldalakon aratnak, egy jó hét múlva, visz- szaadva a mostani kölcsönt! Ami még kijár a csehszlovákiai test­vérszövetkezetnek, a buzinkai Győzelmes Február Tsz-nek is. / Onnét Nagy László egy rakodó­géppel érkezett és a magtárban dolgozik. __ örömmel végzem a munkát i tt, jól megy az aratás, odafigyel mindenki mindenkire, és segíte­nek egymásnak. Nálunk is nehe­zebb lesz az aratás, az eső és a jég elverte a búzatáblákat... A helybéli aratókkal is talál­kozom. Lakatos Pál és Török Bá­lint éppen egy E—512-es kaszáját cseréli. — A napokban a rostrázó ten­gelye eltört, az országban pedig sehol sem kapni. Legyártották a gépműhelyben, s így csak fél na­pot kellett állni a kombájnnak. A szövetkezetben meggyorsult az információadás. Hasonlóan a me­gye nagyobb gazdaságaihoz, itt is CB-rádiókat szereitek a fonto­sabb munkahelyekre és • jármű­vekbe. A szolnoki AGROKER-t közvetlenül hívni tudják, ami nagy előny. Ezt a gazdaságot is elkerülték a felhők, kevesebb a termes, de vigyáznak rá, még a szalmára is jobban, mint tavaly. Hogy re maradjon kinn semmi, bárki ösz- szfcgyűjtheti a bálázás után el­maradt szalmát, minek mázsájá­ért 26 forintot fizet a szövetkezet. Sikeres akció, megérj a vállalko­zóknak, a tsz-nek egyaránt. Csabai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom