Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-08 / 160. szám

1983. július 8. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ ’83 — VIDÉKI TÁRSULATOK Középszer vagy műhely (II.) Mielőtt még nekem, sze­geznék, hogy nem veszem figye­lembe a vidéki színházaik speciá­lis kötelezettségeit, feladatait, a rövid próbaidőt, a gyakran vál­tozó társulatok és igazgatók prob­lémáit, utalni szeretnék a világ­szerte elismert Strehler intelmé­re: „A színjáték elsősorban ön­álló művészi gondolkodásfor­ma... A népi tartalomnak ahhoz, hogy népi legyen, nem kell feltétlenül esztétikailag igénytelennek len­ni. És önmagában nem elég a népszínházhoz az sem, ha ’nép­szerű’ darabokat játszunk”. Az első részben említett elhi­bázott előadásoknál magasabb szintet képviselnek a szembeszö­kő következetlenség .nélkül, vi­szonylag elegánsan színpadra vitt drámák. Ezek ahhoz a ma már vitatható gyakorlathoz kapcsolód­nak, mely szerint a színház ér­dekes. izgalmas történetek kom­mentár nélküli bemutatásának színhelye kell, hogy legyen. Meg­lepő vagy inkább elszomorító volt a győri Kisfaludy Színház bemu­tatkozása. Krleza: Glembay-vér című drámáját egy nagyoperett díszleteiben és néhol modorában állította színpadra a friss diplo­más Emödi György. A szegediek Kocsis István: A korona aranyból van című, drá­májával szerepeltek. Sándor Já­nos rendező csak a Stuart Máriát alakító Pap Éva személyiségéből akarta létrehozni az előadást, s a jelek szerint, kissé magára hagyta a színésznőt. A Békés megyei Jókai Színház Cyranó musicellel szerepelt. A Rencz Antal által rendezett ro­mantikus történet talán éppen a zenés forma által parancsolt dra­maturgia miatt sem érzelmileg, sem gondolatilag nem tudott föl- iorrósodni. A problematikus előadásuk kö­zül a jókhoz vezet a nyíregyhá­ziak Rezeda Kázmér szép élete című produkciója, mely Kapás Dezső vendégrendezésében együt­test iskolázó jó profimunka. A Revizor Kaposvárról érke­zett hozzánk. A kaposvári tár­sulat a találkozó elején bemu­tatott előadásával magasra tette a mércét. A darabértelmezés tárgyiasságában, a drámai igaz­ság minden másodpercből su­gárzó megtalálásában és átadá­sában, a színpadraállítás intel­lektuális következetességében és arányosságban, a lényeget pon­tosan tükröző színészi játék szint­jén senki sem ért a nyomukba. Felfedezték: e vígjáték elsősor­ban társadalmi komédia és nem jellemvígjáték, annak ellenére, hogy a kiválóan kidolgozott zsá­nerfigurák azt sejtetnék, hogy itt egyes típusok, kilengések, kigú­nyolásáról van szó csupán. Míg az előbb említett Revizor elsősorban a társadalomban vizs­gálja a személyiséget, addig Ibsen Peer Gyntje a modern személyi­ség önmegvalósítási lehetőségei felől kérdez a világra. A miskol­ciak előadásában az országos szín­házi találkozó egyik sztárja volt, noha ugyanúgy nem speciálisan színpadra szánt dráma, mint pél­dául Madách Ember tragédiája. Az ilyen poémi'kus drámák a színpad számára azért is jelente­nek rendkívül nagy szcenikai fel­adatot, mivel általában erősen egy központi alakra épülnek, aki­nek a sorsdrámája, vagy egy egész nép tragikus problémáját kifejező lírai mondandója, alap­vetően monológikus formában adott. A rendező, a színészek, Szlávik István díszlettervező és Mártha István zeneszerző szö­vetségéből egy nagy művészi igé­nyű és eredményű vállalkozás jött létre. Végre megvan a magyar (ellen) Svejk. Hasek csodálatos regényé­nek derék katonája, cseh kisem­bere mindig, mindenben bigottul követi, amit a társadalom elvár tőle és éppen ezzel az öntudatlan burleszkbeli, komikus hűséggel okoz galibát. Ugyanígy az első világháború „emberformáló” lö- vészárkából indul Vonó Ignác, Fe­jes Endre ez előadás tanúsága szerint, klasszikus magyar kisem­ber hőse. Ö a két világháború kö­zötti úri Magyarország alsó réte­gekbe leszivárgó normái szerint rendezi be életét. Vonó Ignác ab­ban az ellenpontja Svejknék, hogy örökös árnyalatokig menő alkal­mazkodásával sosem leplezi le a szituáció álságát, hanem mindig belemegy a játékba, finoman bele­simul környezetébe. A szolnoki előadás rendezője, Csizmadia Ti­bor, most végzett főiskolai hall­gató legnagyobb érdeme: rájött, hogy nemzetünk vagy nemzeti karakterünk problémáit nemcsak traktáitumokban, önsajnáló me­lodrámákban lehet elemezni. Színházi műhelyben készült a Ruszt József által Zalaegerszegen rendezett A mandarin, a lány, a szerelem és a világ című előadás, valamint a Krytian Lupa irányí­tásával színpadra került Gornb- irowicz mű — A burgundi her­cegnő kálváriája —, a veszpré­miek sikeres produkciója is. A színházi fejlődésünk szem­pontjából egyaránt előremutató előadásokban a jók közül is a legjobbak voltak Koltay Róbert, Bezerédy Zoltán és Lukáts An­dor a Revizorban, Blaskó Péter és Igó Éva a Peer Gyntben, Bán János a Vonó Ignáoban, Fekete Gizi A mandarinban és Újhelyi Olga a Gombrowicz darabban. H. Gy. A MILLENNI UM ÉVEIBEN EMELTÉK — ÉS MOST GAZDÁTLAN Hazakerül a kecskemétiek pusztaszeri Árpád-emlékműve Erdei Ferenc érdekes történe­tet írt le a Város és vidéke cí­mű könyvében. Egy zalaegerszegi diákokból álló kirándulócsoport 1969-ben Szeged környékével is­merkedve többszöri útbaigazítás­sal jutott csak el Pusztaszerre, ahol tanyák, szőlők, szántóföl­dek, ■ zsoimbékok után homokos, gyepes úton befordulva állt előt­tük a keresett emlékmű. Az él­ményt a tanáruk — Erdei egy­kori makói iskolatársa — így me­sélte el: — Nagy fák között, tisztásnyi téren szabályos kerek halom, s annak a tetején emlékoszlop áll, csúcsán turulmadárral, s az osz­lop alján körül a hét vezér dom­borműve. Felnyomultunk a dombra, és áhítattal néztünk fel rá. Az egyik oldalán márvány emléktáblát leltünk, a követke­ző felírással: „ Magyarország ezeréves fennállásának emléké- re Kecskemét város támogatásá­val közadakozásból emelte a Ma­gyar Országos Diákszövetség.” A kalauzuktól tudakolták, mi ez tulajdonképpen. — Árpád-ha­lom — hangzott a válasz —, a hét vezér emlékoszlopával. Sehogyan sem ismertek rá a tankönyvben látott emlékműre. Végül hosszas kérdezősködés után kiderítették, hogy létezik egy másik emlékmű is, Kistelek­ről vezet oda út Sövényháza köz­ségen át, a hely neve Árpád-li­get. Ezt az emlékművet Szeged város emelte szintén a millen­niumi években, pontosabban 1896- ban, amikor — ahogy Erdei ír­ja — a honfoglalástól számított ezredévet ünnepelte az úri Ma­gyarország. Az igazi „szeri” A honfoglalás legendája sze­rint: Árpád fejedelem vezérleté­vel — a győztes Alpár mezei csa­ta után — a szeri pusztán kötött vérszerződést a hét vezér és ott törvényeket hoztak. H,a ez csak legenda is, de az bizonyos, hogy valahol ezen a vidéken tartottak „szert”, vagyis — ma úgy mon­danánk — országgyűlést az új hazát kereső törzsek vezetői, s megvetették alapját az első ma­gyar államnak. Szer vagy Pusz­taszer tehát kegyeletes emlékű helye a történelmi Magyaror­szágnak. Erdei leírja, hogyan cserélőd­tek a helységnevek az elmúlt századokban, hol véletlenül, hol önkényesen, hatalmi szóra, ura­dalmi intézkedésre. A kecskemétiek birtokszerző kedve — a megélhetést adó jó­ft Az emlékmű kissé megkopott, megérdemli, hogy gazdára leljen. (Tóth Sándor felvétele) szágtartás kényszere folytán — hatalmas pusztákra terjedt ki a történelem sok viharát is átvé­szelve. Így került hozzájuk a fel­ső-pusztaszeri terület is, míg az alsó-pusztaszeri rész Szeged bir- ,toka lett. Az előbbi közelében le­vő települést — k; tudja milyen meggondolásból — 1934-ben ne­vezték el Pusztaszernek, a mási­kat pedig még 1894-ben- a Palla- vicini család földesúri parancsa szerint Sövényházának. Nem vitás — a hajdani mo­nostor itt található romjai és más jelek tanúsítják — a szege­di birtokon volt az igazi „szer”, s joggal adatta vissza a tisztelet napjainkra Ópusztaszer néven a megillető rangot ennek a vidék­nek. A látogatókat vonzó skan­zen — tájház-csoport —, a Feszty- körkép elhelyezésére alkalmas kör alaprajzú épület, s a rövi­desen elkészülő csaknem har­minc méter magas felszabadulá­si és földosztási emlékmű is iga­zolja: Erdei felhívó szavának lett foganatja, kialakult a nemzeti kegyhely. „Ne romboljuk le!” Hogy mi legyen a másik, a kecskemétiek áldozatkészségé­vel épült emlékmű sorsa? Erre nézve Erdei szavait idézhetjük: „De ne romboljuk le a másikat sem, a mai Pusztaszer határá­ban, az Árpád-halomnak neve­zett helyen. Tekintsük úgy ezt, mint agy különös versengés \sa­játságos történeti emlékét, \s a nagy pusztaszeri határban mint a „hét vezér emlékoszlopát” tart­suk számon.” ) Erdei sorainak megjelenése óta egy évtized is eltelt, s ő maga sze­mélyesen sajnos, már nem pe­relhet az emlékek sorsáért. De intő szava a máig ér: „ápoljuk a régi legendákat is, del különösen a mind jobban feltáruló történe­ti valóságra emlékeztessünk, s tegyük hozzá to mi új honfogla­lásunkra való emlékezést is”. Bizonyára egyetértene azzal a mostanában érlelődő gondolat­tal, hogy a kecskemétiek köz­adakozásából a múlt század vé­gén készült emlékmű megérdem­li a mai korba való átmentését, közfigyelembe állítását, az isme­retlenségből való kiemelését. S ez a jelenlegi állapotát, helyét is figyelembe véve, aligha történ­het másként, mint újbóli birtok­ba vételével. Természetesen nem „pusztaszerzéssel”, hanem — ezt a kockakövekből épült emlékmű lehetővé is teszi — a Kecskemé­ten való újbóli felállításával. Történelmi múltat idéző Bács-Kiskun vezetői támogat­ják ezt a kezdeményezést, s úgy hírlik, hogy a „birtokos” szom­széd, Csongrád megye sem zár­kózik el a terv megvalósítása elől. Végül is hol álljon majd a „hét vezért” idéző emlékmű? Nyilván hamarosan 'ezt is el kell dönteni. Amint a képen is látható, szép magas kőoszlop ez, melyre rálá­tás kellene, széles út végén, vagy egy nagy tér közepén. Talán a most alakult városszépítő egye­sület első nagyszabású feladata lenne megkeresni a legmegfele­lőbb helyét — mondjuk a most alakuló, épülő új Árpádvárosban, vagy más alkalmas városrész­ben. Hisszük, hogy okos, értelmes magyarázatot lehetne adni róla a kérdező, hazáját szgrető ifjú nemzedéknek. F. Tóth Pál GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Tudósítóiak jelentik Zsurek Évi Hetényegyházáról küldte levelét, a gyermeknapi eseményekről szóló beszámolót. „Izgatottan lestük az égbbltot, vajon tttép Időnk lesz a nevezetes (napra? J>e laz ég beboruU, lés csak­hamar zuhogott az evő is. Szerencsénkre fiem any- nyira, hogy a közeli erdőben, ahal az akadályver­senyt is lebonyolítottuk, (megázzunk. Remekül szó­rakoztunk a finom ebédig, fúrni t ugyancsak Imi főz­tünk, és nevelőink is megkóstolták. t>élutánl tanár —diák meccset vívtunk, majd diszkóval zártuk a napot.” * A jánoshalmi riporter-őrs nevében Halász Kati és Samu Kriszta küldött búcsúlevelet, amelyben megírták, hogy az új tanévben újra jelentkeznek. Nekik is és a többi úttörő-tudósítónak is írjuk: folyamatosan várjuk beszámolóikat tv táborozásról, nyaralásról, és a hasznos tevékenységről is. (Ba­rackszedés ...) Nyugodtan írjanak tehát a megszo­kott szerkesztőségi címre. Országjáró komáromiak • Bugacról Kecskemétre érkeztek a Kiskun-túra komáromi úttörői. (Méhesi Éva felvétele) Őrsvezetőképző Szelíden • Az idén is megtartják a hagyományos őrsvezető- képző tábort a Szelidi-tónál lévő úttörőtáborban a kalocsai járásban élő gyerekek számára. A napi foglalkozások mellett jut idő asztaliteniszre is, né­pes szurkolótábor részvételével. (Klima Győző fel­vétele) Kecskeméten, a Szabadság téren készülődtek pihe­néshez a Komáromból érkezett ifjú országjárók, a Kiskun-túra soron következő résztvevői, huszonki­lencen. Csomagjaik helyét már kijelölte a két tú­ravezető, Konta Lajo&né és Törőné Nagy Ilona, hogy ebédjük előtt még egy kicsit megpihenjenek. — Budapesten, a Nyugati pályaudvaron szálltunk vonatra és jöttünk Kecskemétre — mondja Nagy Ági. Társa Czufoka Mónika folytatja: — Voltunk Árpádszálláson, a Ludas-tónál, és Bu- gacpusztán! Az volt a legérdekesebb, mert még lo­vasbemutató is volt. — Kiskunfélegyházán a Hattyú-házat is megnéz­tük, mert tanultuk, hogy van ilyen, de most láttuk is — örvend Joó Balázs. — Kecskemét nagyon szép város! — jelenti ki Türinger Jóska. — A városháza, meg a Cifra-palo­ta — hát az nagyon szép ... ' — ... meg a Kodátyintézet! Azt is megnéztük! — toldja meg Beke Dezső. Nyolc nap alatt a túra kijelölt útvonalán ismer­kedtek megyénkkel. Aludtak iskolában, sátorban, kollégiumban. Nagyszerűnek értékelték a gyalogos vándorlást, és különösen szépnek találták Bugac- pusztát. A Kiskun-túra résztvevői főként hazánk északi és nyugati megyéiből érkeznek folyamatosan, egész nyáron. Jó utat, sok élményt kívánunk valameny- nyiüknek! Rejt vény fej tőknek Az elmúlt héten közölt rejt­vényt sokan fejtettétek meg ügyesen. A jó eredmény: 12 -— volt. A szerencse a következők­nek kedvezett, nekik jutalom­könyvet postáztunk: Beretk Iza­bella, Baja; Dobos Andrea, Kis­kunfélegyháza; Forgács Zoltán, Debrecen; Hajas István, Kecs­kemét; Dömötör József, Nemes­nádudvar; Grezsa Szilvia, Kalo­csa; Orosz Hajnalka, Szeged, Balúzs-Piri Rita, Bátmonostor; Horváth Krisztina, Orgovány; Szabó Rita Soltvadkert. Ezen a héten nem közlünk rejtvényt, de a következő alka­lommal már figyeljétek a számo­tokra készült fejtörőt! Olvassatok mindennap! Hiszitek-e, hogy megyénk könyvtáraiba csaknem ötvenezer kisdo­bos és úttörő iratkozott be az elmúlt esztendőben! És egy esztendő alatt másfél millió könyvet vittek haza, olvastak el maguk, vagy ad­ták oda barátuknak, testvérüknek is... Aki pedig beteszi a lábát a gyermek- vagy a felnőttek könyvtárába — bárhol a megyében! — az olvas újságot, folyóiratot, kézikönyvet. A könyvtárak az elmúlt tanévben is sok pályázattal, vetélkedővel, kiállítással várták a vendégeiket. A legügyesebbek pedig értékes könyvjutalomban, balatoni táborozásban részesültek. Olvassatok nyáron is! Igaz, a kecskeméti gyerekeknek ez a nyár nem kedvez, mert könyvtáruk költözik. De augusztus 1-én, az új he­lyen, az Úttörő- és Ifjúsági Otthonban már tárt kapukkal fogadnak benneteket. A kölcsönzésen és helyben olvasáson kívül több érdekes programmal is vár benneteket új helyén a gyermekkönyvtár. R. M. BÓKKON GÁBOR: Kalapvásár Túl az Óperencián, Hencidán és Boncidán, Most nyílik a kalapvásár Ott sok csodás kalap rád vár! — Tessék, tessék, most lehet! Vitézek és gyerekek. Asszonyok és öregek: Szép fejfedőt vegyenek! — Híres-neves kalapom Hat garasért eladom. Karimája egérrágta — Három garas az új ára ... — A közepe elveszett. Két garasért megveszed? — Kicsit poros, meg fakó. Egy garasért eladó. — Tessék, tessék, még lehet! Fél garasért viheted. — Hogyha nem kell senkinek: Hat garast én fizetek! •_ E8y öreg fáról készített tusrajzot Pólyák Zita, a kunszállási kép­zőművész-szakkör hajdani tagja. Jelenleg Kecskeméten dolgozik, a Pannónia Filmstúdióban. Fölszállott a páva... • Antóni Zsolt keceli úttörő tusrajza. Gyerekek az űrben Minden farsangi karneválon ott van az űrhajós. Ruhája rendszerint alufóliából készült szkafander, esetenként kartonból összeállított „űrhajóban” cam­mog. Az Egyesült Államokban most Ifjúsági Kozmikus Központot szerveztek 12—15 éves lányoknak és fiúknak. Egy hétig élhetnek ott, mint igazi kozmo­nauták de ez nem csupán játék, hanem megfigye­lik őket: hátha van közöttük olyan, aki erre a pá­lyára különösen alkalmas, űrhajós lehet. Amikor a sajtóban megjelent, hogy jelentkezhet, aki legalább 12 éves, de nem töltötte be a 15-öt, több százan küldtek levelet, hívták a megadott te­lei onszámot. Egyheti tartózkodás az Ifjúsági Kozmikus Köz­pontiban 175 dollárba kerül. A hét élményekben gazdag: a gyerekek igazi szkafandert viselnek, a súlytalanság állapotában étkeznek, „repülnek” az űrben és „landolnak” a Hold felszínén, ahol külön­leges terepjáró gépkocsival közlekedhetnek is. összeállította: Selmeci Katalin I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom