Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
4 « PETŐFI NÉPE © 1983. július 29 HÁZUNK TÁJA A muskátli és a flamingóvirág szaporítása Egyik legnépszerűbb erkély- és ablakvirágunk a muskátli. Kedveltsége érthető, hiszen április végétől a fagyok beálltáig folyamatosan virágzik, s ápolása és szaporítása egyszerű. A legtöbb gond a muskátlival a nyár végén kezdődik. Ugyanis ilyenkor kell a szaporításáról és a telelte- téséről gondoskodni. Az erkélyládákból a fagyok előtt, szeptember közepéig, enyhébb őszökön október elejéig szedjük fel a töveket, egyenként csavarjuk újságpapírba és fagymentes helyen, pincében, panelházakban meg jobban becsomagolva az erkélyen, a szobai radiátor „túloldalán” tárolhatjuk. Itt ugyanis a fal mellett, a radiátor melegítő hatására, ha gondoskodunk a szélvédelemről is, „kibírja” tavaszig. Március végén a hajtásokat öt centiméteresre kell visszavágni. A ládába ültetve és öntözve virágozni kezd a muskátli. Ennél jobb módszer, ha augusztus végén, szeptember elején dugványozással szaporítjuk az új növényeket, és ezeket teletetjük át. Minél tovább várunk a dugványozással, annál jobb, mert a muskátli szára jobban fásodik. Az előkészített szaporítóanyagot — dugványokat — huszonnégy óráig kell fonnyasztani. Naptól védett helyen tartsuk, papírral letakarva. Ugyanis a frissen beültetett dugványok megrothadnak. Utána egyesével, 8—10 centiméteres cserepekbe ültessük, amelyekbe folyami homok és föld feles keverékét rakjuk. Öntözzük rendszeW A kertészetekben ilyen hatalmas muskátlicserjékröl szerzik a szaporítóanyagot. résén és védjük a közvetlen napsütéstől. A fagyok beállta után vigyük a lépcsőházba, üvegezett verandára, előszobába. Télen a hőmérséklettől függően csak kéthetente öntözzük. Április elején kezdjük meg az „edzést”, majd a hónap végén, május elején ültessük ki a ládába. Az „edzéskor” kezdetben csak nappal tegyük ki az erkélyre a növényeket, ilyenkor az erős, égető naptól takarással kell védeni a cserepeket. Ezt az árnyékolást fokozatosan megszüntetve néhány nappal később éjszakára is kint hagyhatjuk a muskátlit. Ha ez a fokozatosság elmarad, a növények levele megperzselődhet, fonnyadhat, sőt az érzékenyebbek el is j pusztulhatnak. Kiskunfélegyházi olvasónk, Térjék Józsefné tanácsot kért, mit csináljon hatalmasra nőtt flamingóvirágjával. Ez a növény a világos, de az égető napsugaraktól védett helyet kedveli. Nyáron bőségesen kell öntözni, de csak annyira, hogy ne álljon vízben. Nem árt, ha naponta többször is permetezzük leveleit. Augusztus elejétől szeptember közepéig csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, és fokozatosan szoktassuk a növényt több vízhez és friss levegőhöz. A mérsékelt öntözést az őszi hónapokban folytassuk. A szaporításra legalkalmasabb időpont az elvirágzás utáni néhány nap. Ilyenkor tőosztással gyarapíthatjuk állományunkat. A 'cserépből kiütött növényt kézzel, esetleg kés segítségével többfelé oszthatjuk. A leválasztott részen mindig legyen gyökér és leveles hajtás. Akkora cserépbe tegyük ezt, a kis növényt, hogy /a gyökerek és az edény fala között legalább két centiméteres rés maradjon a földnek. Az átültetéskor, ha módunk van rá, tegyünk a földbe hansági kertészeti tőzeget. Ezt általában a virágboltokban, csomagolva árulják. Még egyszer a laskáról Az elmúlt héten a Házunk tája rovatban írtunk a szőlővenyigén nevelt laskagombáról. A módszer iránt azóta sokan érdeklődtek. Ezúttal elmondjuk, hogy a kísérletet a Bács-Kiskun megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson végezték, ahol Simon Andrea szívesen ad felvilágosítást a részletekről is. Képünkön: alig néhány hét alatt a máskor pusztulásra ítélt szőlővenyigén hatalmas ias- kagombák nőnek. Hercegszántó a megye egyik legdélibb községe. Mintegy háromezren laknak itt, legtöbben a Lenin Termelőszövetkezetben dolgoznak. Az utóbbi időben sokan vállalkoznak a háztájiban sertés tartására. s alig néhány esztendő alatt megduplázódott az évente leadott sertések száma. 1982-iben már tízezret neveltek a háztájikban. A szövetkezet, vezetői felismerték a kisgazdaságokban rejlő lehetőséget és koca-, valamint s-utdő^j^iltóvejéssél” támogatják a ter$elő%8t.. Hasonlóan bővítik a hizómarhát tartók körét is. Öt esztendővel ezelőtt évente két-három szarvasmarhát adtak csak le, ezzel szemben tavaly imár százhetvenet. Hercegszántóra szívesen járnak a méhészek is, hiszen a nagyüzem a vetésszerkezetet és a növényvédelmet úgy hangolta ösz- sze, hogy a környéken lakó 7—8 méhész ezernél több családjának mindig találjon „legelőt”. Ez mérhető hasznot hoz a gazdaságnak is,, hiszen a nektárgyűjtés •mellett a szorgos rovarok bepor- zómunkát is végeznek. » Vinkó János elmésen megszerkesztett emeletes óljában évente több mint negyven sertés hízik. Háztáji a határ mentén Ingyenmunkás a kertben Sokan rettegnek a békáktól, holott ezek az apró csúszómászó állatok igen hasznosak. Az egyik legelterjedtebb faj az Alföldön is élő zöld varangy. A szakemberek a békák között a legszebbnek tartják. Igaz is, hiszen a világos alapszínű állatka pirospöttyös zöld foltokkal tarkított. Az Észak-Afriká- tól a Himalájáig ismert faj legszebb példányai Ma- rokkóbansélnek, ugyanis ezek alapszíne majdnem csillogó ezüstösfehér, ettől élénken elütnek a zöld foltok. A Bufo viridis, a zöld varangy amolyan házibéka, alkonyaiig hűvös helyen, pincefeljáróban, kerti csapok környékén tanyázik. Arany János így írt róLa a Családi kör című költeményében: „Mintha lába kelne valamennyi rögnek,/ Lomha földi békák szanaszét görögnek”. Valóban, az apró kétéltű naplemente után indul vadászni Szinte minden férget, csigát elfog. Éppen ezért, amikor csúszva-más zva, néha ugrálva a veteményes kert felé tart, ne lépjünk rájuk, vagy a jobbik esetben ne dobjuk a szomszédba, mert igen nagy hasznot hoz falánk természetével. Kétszáz tagú a madarasi kertszövetkezet Egy évtizede alakult meg Madarason a Mathiász János kertszövetkezet, amelynek kétszáz tagja jórészt a Madarász-pusztai zártkerteket műveli. A korábban parlagnak számító területet 300 négyszögölenként osztották ki a jelentkezők között, akiknek többsége a helyi Béke Tsz-ben dolgozik, és a szabad idejét tölti hasznosan szőlő-, gyümölcs-, zöldségféle termesztésével. A súlyos aszály ellenére a kiskertek ültetvényei szépen díszlenek. Ugyanis a madarasi kis közösség tíz parcellánként egy-egy csőkutat fúratott, és egymással összefogva onnan szerzik az öntözővizet. A Mathiász János kertszövetkezet szakmai felügyeletét a Bácsalmás és Vidéke ÁFÉSZ látja el, amely a termék értékesítésében is segíti a közösséget. összeállította: Ccauner Péter A hatékonyság mércéje Teher a gazdaság vállán. A jövedelmezőség piócája — elszívja a prosperáló vállalatok pénzét. Efféle színezetű kijelentéseket gyakran hallani az úgynevezett alacsony hatékonyságú gazdálkodó szervezetekről. Persze, jobbára csak így; általában dívott alacsony hatékonyságú cégekről beszélni, a hatékonyság mérőszerszáma ugyanis — több esztendei és többszöri kísérlet ellenére — hiányzott. így aztán legfeljebb hozzávetőleg lehetett tudni, melyik cég nem üti meg a mércét. Következésképpen az „alacsony hatékonyság” bélyegével sem kellett sokaknak szégvenkezni. A módszer nem tökéletes Most, 1983-tól van már mérce. Nemcsak sejteni: tudni lehet, kik buknak el alatta, s kik ívelnek magasan fölötte. Eszerint — tartósan — alacsony hatékonyságú vállalatnak számít az a szervezet, amely két egymást követő esztendőben nem éri el az ágazati átlagos jövedelmezőség felét. De mi is a jövedelmezőség? Konyhanyelven a haszon és a ráfordítás egymáshoz viszonyított aránya. „Közgazdászul” — napjaink magyar viszonyait figyelembe véve — kicsit bonyolultabb ennél. Egész precízen: a jövedelmezőségi mutatót úgy számolják ki, hogy a mérleg szerinti nyereséget elosztják a költségekkel, vagyis a nettó eszközértékkel és a bérköltséggel. Fentebb az olvasható: van mérce. Valóban, de ahogy azt a szakemberek is elismerik, nem tökéletes. Igaz, tulajdonképpen nem a mércével van a baj, hanem a megmérendőkkel, illetve azok környezeti viszonyaival. Nevezetesen: az árak jó néhány területen tartalmaznak még központi preferenciákat, másutt a költségnövekedést ismeri el automatikusan az ár és így tovább. Ugyanakkor a jövedelmezőséget a különböző egyedi jellegű támogatások és elvonások is befolyásolják. Egyebek közt az említettek indokolják, hogy a jövedelmezőség kiszámításánál a mérleg szerinti, ne pedig az elszámolás alapjául szolgáló nyereséget vegyék figyelembe. De miért is kell szemmel tartani az alacsony hatékonyságú vállalatokat? Nem lenne elég a veszteségesek és az alaphiányosok listája? Nem lenne elegendő ezek bajainak orvoslására kidolgozni a hatásos gyógyírt? Ha távolabbi céljainkat és közelebbi lehetőségeinket számba vesszük, csak nem lehet a válasz. Az előbbiek közt a növekvő jövedelmezőséget tükröző termékszerkezet, az utóbbiak közt az ország és a vállalatok pénzügyi helyzete szolgál indokul. Az utóbbinál maradva: amikor nincs elegendő pénz a fejlesztésre, válogatni kell a korszerűsítési lehetőségek közt. Előfordulhat, hogy a gyengélkedő vállalatokba még annyit sem érdemes injektálni, amennyire rászolgáltak — jövedelmezőségükkel, fejlesztési alapjukkal. Vagyis: az országos érdekek úgy kívánják, hogy a több hasznot hozó tevékenységek szippantsák fel a fejlesztési forintokat. Meg is szüntethető A május elején megjelent kormányrendelet nem ad további haladékot az alacsony hatékonyságú vállalatoknak. Az első lépésben engedélyhez kötik a beruházásokat és a létszám duzzasztását. Ezenkívül az irányító szervezetek elrendelhetik az úgynevezett érték- csökkenési leírás zárolását. Ez a pénzügyi attrakció műszaki szempontból azt jelenti, hogy a fejlesztési alapból még a szinttartásra sem nyílik lehetőség. A rendelet külön elbánásmódban részesíti a recessziósújtotta vállalatokat. Velük szemben türelmesebb a jogszabály. Cselekvési, kilábalási programot kell készíteniük, s ha 2—3 esztendő elteltével ez sem járna eredménnyel, még mindig egyedi mérlegelés alapján döntenek további sorsukról. Ha a veszteségforrásokat a különböző intézkedéssorozatok dacára sem sikerül felszámolni, meg is szüntethető a vállalat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felszántják, vagy dózerral a föld színével teszik egyenlővé a Vállalat telephelyét. Hanem például: eladják a berendezéseket, más gazdálkodó szervezetekhez küldik a dolgozókat. A dolgozókról gondoskodnak Igen, de mi legyen azokkal, akik nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni? Erről intézkedik egy másik rendelet. A Minisztertanács elnökhelyettese még májusban úgy intézkedett, hogy a munkahely nélkül maradók elhelyezéséről, illetve új szakma betanításáról — átképzési támogatással — gon. doskodni kell. A június elsején életbe lépett rendelet arra szolgál, hogy a dolgozók a betanulási időszak alatt ne keressenek kevesebbet, mint korábban. Az átképzési támogatás addig jár a dolgozónak, amíg régi szakmája helyett újat nem szerez — a képzési idő felső határa 30 hónap. Az alacsony hatékonyságú vállalatok felszámolásának leggyakrabban emlegetett gátja az volt, hogy a vállalati vezetők idegenkedtek a dolgozók áthelyezéséből, átcsoportosításából fakadó konfliktusoktól. A pénzügyi és a törvényadta lehetőségek ezentúl adottak. A gazdálkodó szervezetek egyelőre mégsem tolonganak az átképzési segélyért. Amit nem egyszerűen a szokásos munkaerőtartalékolás magyaráz, hanem az is, hogy a törvényesítés még nem oldja fel az említett társadalmi mozgásokat, konfliktusokat. Ugyanis a mérce e tekintetben is adott, ám a pillanatnyi vállalati belső gazdálkodási és hangulati viszonyok minden elrugaszkodásnál mozgóvá, bizonytalanná teszik. Ilyenformán olykor Fortuna istenasszony segedelmével is körülményes előre bemérni azt az optimális ugrásnagyságot, ami lehetővé teszi a minimális energia- (plusz pénz- és presztízs-) veszteség és a fennmaradó léc kombinációját. M. P. ÜLDÖZÉS, BÖRTÖN, SZÖKÉS... Beszélgetés Pécsy Mihállyal Pécsy Mihály az ország legidősebb kommunistáinak egyike. Nyolcvankilenc éves. A KMP-nek 1918-ban lett a tagja. Ebben az időben Sásd-on dolgozott, a vasútnál, mint szolgálattevő, s a helyi pártszervezet vezetőségi tagjaként tevékenykedett. Azután mozgalmas, megpróbáltatásokkal, kalandokkal zsúfolt évtizedek következtek . . . Maholnap húsz esztendeje, ihogy Kiskunfélegyházán él a veterán, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja. — A Tanácsköztársaság idején a sásdi munkástanács titkára, majd a Baranya megyei Forradalmi Törvényszék vádbiztosa voltam — mesélte magáról. — Nem emigráltam a leverés után, így azonnal letartóztattak. Több mint egy esztendeig ültem börtönben Kaposvárott, amikor sikerült megszöknöm. — Hogyan? — Felkísértek a bíróságra, egy Töreky nevű bíróhoz. Ma sem tudom miért, de csak egy fegyveres kísérőt adtak mellém, s nem bilincseltek meg. A törvényszék folyosóján ugrottam őrzőm torkának, elvettem a fegyverét és elfutottam. Kockázatos dolog volt, de sok lehetőség között nem válogathattam. A börtönben hetente kétszer-háromszor rendszeresen megvertek, s tudtam, hogy élve nem kerülök ki másként, csak ha sikerül meglógnom. Sikerült. — Azután? — Bújdostam egy darabig, majd szülőfalumba, Bátaszékre mentem, innen pedig Jugoszláviába emigráltam. Huszonhét évet töltöttem ebben az országban. — Hű maradt a mozgalomhoz a határon túl is? — Természetesen. Szabadkán például három évig dolgoztam együtt Csébi Lajossal — aki Zalka Máté oldalán verekedett később a spanyol szabadságharcban — az illegális kommunista pártban, s a magyar emigráció gazdasági egyesületének titkára voltam. Persze, sokszor letartóztattak közben, sokáig álltam rendőri felügyelet alatt. 1933-ban kitiltottak Bácska és Bánát területéről. — Mi történt azután, hogy a németek megszállták Jugoszláviát? — Ismét letartóztattak, s kényszermunkára ítéltek a feleségemmel együtt. Ha tudták volna, hogy a fiam partizánként harcol a hegyekben, biztosan agyonlőttek volna... A németektől 1944-ben szöktem meg. Felvettem a kapcsolatot az egyik régi kommunista barátommal, Varga Istvánnal. akinek volt egy százfős partizár. - csapata. Beálltam közéjük, s velük harcoltam, míg véget nem ért a háború. — Mikor tért vissza Magyarországra? — 1947-ben. Tolna megyében Baranya vármegye direktórium .i "■ telepedtem le. A szekszárdi já* rási pártbizottság tagjaként, később a bátaszéki pártiroda vezetőjeként igyekeztem hasznossá tenni magam. Azután Alsóörsre kerültem. Amikor kitört, az ellen- forradalom, biciklivel mentem el Székesfehérvárra, ahol Szmirnov szovjet altábornagy mellett fegyveresen is részt vettem a kegyet- lenkedő bandák leverésében. Nehéz idők voltak ezek ... — Há~iy kitüntetés díszíti a kabátját egy-egy nagyobb ünnepen? — Tizennégy. Megkaptam többek között a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Tanácsköztársaságért Emlékérmet, a Munka Érdemrend arany fokozatát, adományoztak partizántiszti kitüntetést . . . — Miért telepedett le végül is éppen Kiskunfélegyházán? — Idevalósi a feleségem. 1964- ben költöztünk ebbe a városba, akkor még csak hetvenegy éves voltam . . . Kilenc esztendeig tevékenykedtem a városi pártbizottság tagjaként, népi ülnökös- ködtem, gyűlésekre jártam, munkásoknak, diákoknak meséltem a múltról. Ma már csöndesen, öregesen éldegélek. Fogytán az energia, amiből annyit áldoztam a mozgalomnak. Kicsit elfáradtam, de ez az élet rendje, ahogy mondani szokás ... K. E. A Forradalmi Törvényszék elnökévé a tanács egyhangúlag Záhonyi Aladár, helyettes elnökévé Weichart Rezső sásdi járásbirákat. tagokul (ülnökökül) Szladkay Ferenc asztalos iparost. Vicze Márton és Varga Lajos kisgazdákat. Vecsera Mátyás malommunkást választotta meg. Vád biztosul való kinevezésre javaslatba hozza a tanács dr. Emst Lajos bírái vizsgát tett sásdi járásbírósági jegyzőt, helyetteséül Pécsi Mihály sásdi államvasúti alkalmazottat. Jegyzőkönyvvezetőül való kinevezésre pedig Tóth Pál sásdi jirásbi- rósági kezelőt ajánlja, Sásd. 1919. VI. 7. (TUztázat.) Bm. L. Direktóriumi it. S29 1919. tz. © Részlet a Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez című kiadvány második kötetéből.
