Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-03 / 156. szám
1983. július 3. • PETŐFI NÉPE » 3 ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Dr. Kövecs Gyula főorvos Baján született 1936-ban. A híres III. Béla Gimnáziumban érettségizett. A pécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát. 1968 óta Kiskunhalason él. Jelenleg a kórház kórbonctani osztályának vezető főorvosa. Az Egészségügy Kiváló Dolgozója és a Szocialista Kultúráért kitüntetés tulajdonosa, pénteken vette át a Kiváló orvos kitüntetést. Közéleti ember, a város kulturális életének egyik vezető alakja. Vezetésével rangossá vált az egészségügyi klub. — Orvosnak készült? — Igen, de nem kórboncnoknak. Ezt a .pályát sokáig nem kedveltem. Azóta persze másként alaxult. — Hogyan került Halasra? — Gyermekünk már volt, de lakásunk még nem. Dr. iMakay László igazgató hívott — és én jöttem. — Pályája kezdete óta hogyan változott a felfogása, s milyen hatások által? — Megtanultam alázattal szolgálni ezt a hivatást. Egyik mesterem mondta: az orvos tulajdonképpen hajóskapitány, aki utoljára hagyja el a hajót. Nos, bennem ez a felismerés erősödött fel legjobban az évek során. Hogy célunk megvalósításáért a végsőkig ki kell tartani. — ön a kórbonctani osztály vezetője. Mi a fő munkakörük? — Minden osztályról ideküldik a szövettani vizsgálatok anyagait. Itt nélkülözhetetlen, hogy az ember legalább kicsit szemész, gégész, sebész, gyermek-, vagy nőgyógyász legyen. Igaz, jó mondás, hogy „a patológus mindent tud, de sajnos későn”, ám ez a szövettanra vonatkoztatva nem igaz. — Orvosi munkájában szerzett tapasztalatait hogyan igyekszik másoknak átadni? Szokott publikálni? — Régebben többet. Cikkeim jelentek meg az Orvosi Hetilapban, évkönyvekben, a Magyar Sebészet című lapban, de az NDK- ban és az NSZK-ban is. Mostanában inkább előadásokat tartok, például nemzetközi szakmai konferenciákon. — Ügy ismerik széles körben önt, mint akit nem elégít ki szőkébb szakmai területe ... — Az orvos fő hivatása, hogy az emberekért tegyen minél többet. Nos, ennek sokféle módja van. Például, hogy ne csak a test, de a lélek jobbítása is feladata legyen. Amikor én a közművelődés szolgálatában állok, legfőképpen gyümölcsöző emberi kapcsolatokra törekszem. — Végez-e kutatásokat? — „Kisipari szinten”, úgy mondhatnám. Mostanában erősen foglalkoztat egy téma . . . Közelebbről nem szívesen beszélek még róla. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. .. —. Nem zavarja, hogy nincs közvetlen kapcsolatban a betegekkel? Hiszen, amint mondja, csupán az egyes osztályokon keresztül — és láthatatlanul — érintkezik velük. — Rossz így, de nem lehet másként. Mondjam azt, hogy a magamfajta szívbéli ember ne menjen ilyen pályára? Nem mondom, mert végül is sok örömet találok a munkámban. — Szó volt már a közművelődésről. Mi késztette arra, hogy aktívan bekapcsolódjon Kiskunhalas kulturális életébe? — A feleségem figyelt fel a Szilády Galériára. Ö biztatott, hogy kapcsolódjak be. Azután a főnököm, dr. Makay igazgató-főorvos, dr. Gesztesi Tamás kollégám és több közvetlen munkatársam is mondta: csináljunk valami hasonlót. Létrejött hát a Kiskun- halasi Egészségügyi Dolgozók Klubja. — Hogyan összegezné ennek az eredményeit? Nem volt hiábavaló a fáradozása? — Korántsem volt eredménytelen. Hiszen kilenc év alatt nem kevesebb, mint ötvenhárom kiállítást rendeztünk, nem beszélve az egyéb rendezvényekről. Megismerhette ez idő alatt a halasi érdeklődő közönség többek között Tóth Menyhért, Varga Imre, Kurucz D. István,, Somogyi József és Kiss István alkotásait. Sokan kérdezik: miért csinálom? Talán, mert hiszem, hogy valami hasznosat, jót teszek. Arra is gondoltam, hogy ez tulajdonképpen valamiféle sajátos önzés. Hiszen nagy örömöm van benne. — Felmerülhet egyesekben a kérdés: elsősorban orvos vagy népművelő ön? — Természetesen orvos. De beszéltem már osztályom sajátos munkájáról. Általában az orvos az emberek leikéhez is igyekszik hozzáférkőzni. Mivel az említett okoknál fogva nekem erre nincs lehetőségem, hát így próbálom pótolni ezt. Mellesleg meggyőződésem: ha sok széppel találkoznak az emberek, tovább élnek. — Másfél évtized óta itt él. Halasinak érzi magát? — Olyan bajai vagyok, aki képes lelkiismeretesen dolgozni a kiskunhalasiakért. — Mennyi szabad ideje van? És mit csinál olyankor? — Dolgozom, tanulok és olvasok ... Bevallom, az úgynevezett szabad idő sohasem érdekelt. Miért is? Hiszen ha lenne ilyen, mindjárt elkezdenék ismét dolgozni. Szerencsémre nekem nem folyik ki az idő az ujjaim közül. — Van, ami a munkáján és a közvetlen kulturális irányítószervező tevékenységen kívül különösen érdekli? — Ez esetenként más-más. Az utóbbi időben a szociálpszichológiába szere lmesedtem bele. — A szakmáján, hivatásán belül mit kifogásol a legjobban? — Azt. hogy egyes orvosok nem igazi partnerei a ‘betegeknek. Egyébként hadd mondjam el, hogy olykor divat szidni az orvosokat. Nos, ők éppen olyanok, mint a többi ember. Csak sokkal inkább szem előtt vannak. És még valamit: nem egyszer azok 3 leg'bűnösebbek, akik a legtöbb szitkot szórják rájuk. — Mi a véleménye a családról? — Lehet, hogy közhely, de kiegyensúlyozott családi háttér nélkül nem létezhet az ember. Nekem szerencsém van. Legfeljebb azt nem szabad elhallgatni, hogy olykor fáj. hogy többet kapok családom tagjaitól, mint ameny- nyit én adhatok nekik ... V. M. Kötvény—közös haszonnal Az ember, ha nagyobb háztartási gépet, autót, lakást vagy éppen hétvégi telket szeretne vásárolni (hacsak nem Fortuna asz- szony kegyeltje), össze kell gyűjtse a rávalót. A pénzintézeteknél átmenetileg elhelyezett lakossági megtakarítások — miután lehetőség van arra, hogy bevonják őket a gazdaság pénzügyi folyamataiba — az egész ország hasznára szolgálhatnak. A lakosság természetesen nemcsak betétjei révén részese a népgazdaság pénzügyi folyamatainak, hanem — például ipari vagy fogyasztási szövetkezet tagjaként — vagyona egy részével is hozzájárulhat a kisebb-nagyobb kollektíva anyagi boldogulásához. -Ennek formája például a régóta alkalmazott részjegyvásárlás, amely a tagsági viszony előfeltétele. A részjegy után a szövetkezet tagja osztalékot kap azonban az értékpapír nem adható el, legfeljebb örökölhető. Ugyancsak a fogyasztási szövetkezetek gyakorlatából ismert a célrészjegy, amelyet a gazdálkodó szervezetek abból a célból bocsátottak ki, hogy kiegészítsék saját tőkéjüket, és így teremtsenek anyagi fedezetet a különböző fejlesztési célokhoz. A célrészjegy nem forgalmazható, nem jogosít osztalékra, emellett korlátozott az egy- személy tulajdonában tartható meny- nyisége is. Ilyenformán — h,a kizárólag a pénztulajdonos anyagi, gazdaságossági megfontolásaiból indulunk ki — ez az értékpapír nem túl vonzó pénzbefektetési forma. Ezzel is magyarázható, hogy az OTP vezérigazgatója, az egyik országos napilapban megjelent cikkében javasolta: a célrészjegyet alakítsák át érdekeltségi kötvénnyé. Az érdekeltségi (kötvény olyan — fix címletű — értékpapír, amely után kamat, és a vállalt kockázat alapján nyereség jár. Az érdekeltségi kötvény az egyik formája azoknak az új kezdeményezéseknek, amelyek a hagyományos megtakarítási formák mellett a korábbinál változatosabb lehetőségeket adnak a lakosság átmenetileg félretett pénzeinek hasznosításához. Ennek elméleti és gyakorlati bázisaként tekinthető a tavaly kísérletképpen tíz településen bevezetett kommunális kötvény. Kiderült: jóllehet, a kommunális kötvények fogadtatása településenként eltérő volt, a kötvényjegyzés révén felgyorsulhat a városok és a falvak fejlődése. Természetesen csak akkor, ha az állampolgárok a pénzbefektetés mellett emberi és érzelmi szempontból is vonzó célt látnak a meghirdetett beruházásban. Baján például az égetően hiányzó szennyvízcsatorna-rendszer építkezéséhez igyekeztek megfelelő alaptőkét összegyűjteni, s nem eredmény nélkül: a lakosság több mint ötmillió forint értékben vásárolt a kibocsátott kötvényekből. A gesztus eredménye: megindult a csatornázás, s eddig mintegy húsz utcában oldották meg a szennyvíz elvezetését. A kommunális kötvényt az OTP a beruházás befejeztével visszavásárolja, és a névértéken felül kamatot is fizet. Három-négy esztendő után évi 5—5 százalék, öt után pedig évi 6 százalék kamat jár. A kommunális kötvényekről időközben kiderült: az adminisztrációban a jegyzésben akad finomítani, csiszolnivaló. Mindazonáltal az is tény, hogy ez az értékpapír, ha nem is az egyetlen, mindenesetre az egyik járható útja a megtakarított lakossági pénzek hasznosításának. Ezt bizonyítja, hogy a pénzintézetek, a vállalatok és a tanácsok á jövőben szélesebb körben számítanak a lakosság (nem kizárólag kommunális) kötvényjegyzéseire. Azt remélik, hogy elsősorban a helyi, de az országos célok (autópályaépítés, új energiahálózat és így tovább) is megmozgatják a pénz- tulajdonosok fantáziáját. M. P. JÚLIUS 4-TŐL Baján nyári egyetem Hogyan segítheti a városok vízellátását az irányítástechnika alkalmazása? Automatizálhatók-e a vízkezelési rendszerek és milyen feltételek mellett? Van-e lehetőség energiamegtakarításra a szennyvíztisztítás során? Hasz- nosítható-e az anaerob iszapkezelés során keletkező biogáz.? — Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresnek választ Baján holnaptól azok, akik részt vesznek a TIT Bács-Kiskun megyei szervezete, a bajai vízügyi főiskola, az ADUVÍZIG és a Magyar Hidrológiai Társaság Báqs-Kiskun megyei szervezete által rendezett nyári egyetemen. A július 9-ig tartó rendezvény- sorozaton mintegy harminc tudományos előadás hangzik el, s a résztvevők megtekintik egyebek mellett a vízügyi főiskolát, a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bemutatóját. Szakmai tapasztalatszerzés céljából több kirándulást is szerveztek a házigazdák: így Mohácsra, Ér- sekcsanádra és Nemesnádudvarra is ellátogatnak a nyári egyetem „diákjai”. K. J. Ipari koordináló bizottság Ipari kutatásokat koordináló bizottságot alakított az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat. Célja, hogy elősegítse a termelővállalatok műszaki gondjainak megoldását, a hazai fizikai kutatóhelyeken kidolgozott technológiák, legújabb mérési módszerek elterjesztését. A munkában részt vesznek a legjelentősebb kutatóhelyek szakemberei. A bizottság elősegíti a kutatóhelyek szellemi, műszaki tartalékainak hasznosítását, közvetít a vállalatok és a kutatóhelyek között. Korszerű technika a bűnüldözésben • A szagbankban elhelyezik a bűncselekmény helyszínén rögzített szagnyomot. (jobbra) • Ujjnyomot keres a betörés helyszínén a bűnügyi technikus. (balra) • Indulás a helyszínre a gitötárssal”. • Mikroméretű anyagmaradványokat keres a közlekedési baleset áldozatának ruháján a bűnügyi technikus. • Képernyőre vetítve hasonlítják össze a helyszínen talált ujjnyomot a gyanúsított ujjlenyomatával. (fent) • Fénykép is készül a mezítlábas lábnyomról. (balra) / • A helyszínen rögzített cipőnyom ... • ... megegyezik a gyanúsított cipőjének talpával. • Kalocsáról érkezett a zár és a kérdés: Használt-e álkulcsot a betörő? Erre ad azonnal választ a nyomszakértő. (Tóth Sándor felvételei)